T‑24/11. sz. ügy
Bank Refah Kargaran
kontra
az Európai Közösségek Tanácsa
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Iránnal szemben az atomfegyverek elterjedésének megakadályozása érdekében hozott korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog”
Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (negyedik tanács), 2013. szeptember 6.
1. Bírósági eljárás – Az időközben visszavont megtámadott határozat helyébe az eljárás folyamán lépő határozat – Új kereseti kérelmek megengedhetősége – Korlátok – Feltételezett, még el nem fogadott jogi aktusok
2. Bírósági eljárás – A megtámadott jogi aktust az eljárás során hatályon kívül helyező, és azt felváltó jogi aktusok – A megsemmisítésre irányuló kereseti kérelmek módosítása iránt az eljárás során benyújtott kérelem – Megengedhetőség
(EUMSZ 263. cikk)
3. Európai uniós jog – Alapvető jogok – Személyi hatály – Harmadik államhoz tartozó intézményeknek minősülő jogi személyek – Bennfoglaltság – Harmadik állam felelőssége a saját területén az alapvető jogok tiszteletben tartására – Hatás hiánya
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája)
4. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Az atomfegyverek elterjedésében közreműködő vagy azt támogató személyek, jogalanyok és szervezetek pénzeszközeinek befagyasztása – Az indokolás érintettel való közlésének kötelezettsége – Korlátok – Az Unió és a tagállamok biztonsága vagy a nemzetközi kapcsolataik fenntartása – A jogellenes banki ügyletek felperes általi átvételére vonatkozó pontosítást nem tartalmazó, egyetlen indok – Az indokolási kötelezettség megsértése
(EUMSZ 296. cikk, második bekezdés; 2010/413/KKBP tanácsi határozat, 24. cikk, (3) bekezdés; 423/2007 tanácsi rendelet, 15. cikk, (3) bekezdés; 961/2010 tanácsi rendelet, 36. cikk, (3) bekezdés; 267/2012 tanácsi rendelet, 46. cikk, (3) bekezdés)
5. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – A Bíróság általi korlátozás – Iránnal szembeni korlátozó intézkedések – Azonos korlátozó intézkedéseket tartalmazó két jogi aktus két különböző időpontban történő részleges megsemmisítése – A jogbiztonság súlyos sérelmének kockázata – E jogi aktusok közül az első joghatásainak fenntartása a második megsemmisítésének hatálybalépéséig
(EUMSZ 264. cikk, második bekezdés; a Bíróság alapokmánya, 56. cikk, első bekezdés és 60. cikk, második bekezdés; 2010/413/KKBP tanácsi határozat, II. melléklet; 267/2012 tanácsi rendelet, IX. melléklet)
6. Megsemmisítés iránti kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Iránnal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló rendelet és határozat részleges megsemmisítése – A rendelet megsemmisítésének a fellebbezési határidő lejártának napján vagy a fellebbezés elutasításának napján történő hatálybalépése – E határidő alkalmazása a határozat megsemmisítésének hatálybalépésére
(EUMSZ 264. cikk, második bekezdés és EUMSZ 280. cikk; a Bíróság alapokmánya, 56. cikk, első bekezdés és 60. cikk, második bekezdés; 2010/413/KKBP tanácsi határozat, II. melléklet; 961/2010 tanácsi rendelet, VIII. melléklet;1245/2011 tanácsi rendelet és 267/2012 tanácsi rendelet, IX. melléklet)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 31., 32. pont)
2. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 47., 49. pont)
3. Sem az Európai Unió Alapjogi Chartája, sem a Szerződések nem tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek az államokhoz tartozó jogi személyeket kizárják az alapvető jogok védelméből. E tekintetben az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 34. cikke olyan eljárásjogi rendelkezés, amely az uniós bíróság előtti eljárásokban nem alkalmazandó, noha e rendelkezés célja annak elkerülése, hogy az ezen egyezményben részes állam egyidejűleg felperes és alperes is legyen az említett bíróság előtt. Ezen túlmenően annak a körülménynek, amely szerint a saját területén az alapvető jogok tiszteletben tartásának az állam a biztosítéka, nincs jelentősége azon jogok terjedelmét illetően, amelyek az ugyanezen államhoz tartozó intézménynek minősülő jogi személyeket a harmadik államok területén megillethetik. Végül sem az, hogy valamely állam tulajdonában áll a jogi személy alaptőkéjének nagy része, sem pedig az, hogy az általa nyújtott banki szolgáltatások szükségesek valamely állam gazdaságának működéséhez, nem ruházza fel e tevékenységeket közszolgáltatási jelleggel, és nem jelenti azt, hogy a jogi személy részt vesz a közhatalom gyakorlásában.
(vö. 57., 59., 61., 65. pont)
4. Hacsak bizonyos indokok közlése nem ellentétes az Unió és a tagállamai biztonságával vagy a nemzetközi kapcsolataik fenntartásával összefüggő magasabb rendű megfontolásokkal, a Tanács köteles a korlátozó intézkedések által érintett jogalany tudomására hozni azokat a különös és konkrét indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a korlátozó intézkedéseket meg kell hozni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni.
E körülmények esetén a felperesnek az atomfegyverek elterjedésében közreműködő szervezetek listájára való felvételét – amelynek következménye a pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak befagyasztása – igazoló egyetlen olyan indok, amely azon hivatkozást tartalmazza, hogy a felperes átvette más, az ezen listákra már felvett és ilyen korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó jogi személy banki ügyleteit, és amely indok, nem elég pontos, mivel nem fejti ki, hogy mit kell az ilyen átvételen érteni, sem azt, hogy e bank mely ügyleteit vette át a felperes, és azt sem, hogy kik voltak azok a harmadik felek, amelyek számára a szóban forgó ügyleteknek előnyösnek kellett lenniük.
(vö. 72., 73., 77., 80. pont)
5. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 86., 89., 90. pont)
6. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 87., 88. pont)