AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2004. szeptember 14.(*)
„Közösségi védjegy – APPLIED MOLECULAR EVOLUTION szóvédjegy – Feltétlen kizáró okok – A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja – Leíró megjelölés”
A T‑183/03. sz. ügyben,
az Applied Molecular Evolution Inc. (székhelye: San Diego, Kalifornia [Amerikai Egyesült Államok], képviseli: A. Deutsch ügyvéd, segítője: M. Weber‑Quitzau)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: H. Nokkanen és A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az OHIM második fellebbezési tanácsának 2003. március 13‑i, az APPLIED MOLECULAR EVOLUTION szóvédjegy lajstromozása megtagadását megerősítő határozata (R 108/2002‑2. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁGA (második tanács),
tagjai: J. Pirrung elnök, A. W. H. Meij és N. J. Forwood bírák,
hivatalvezető: I. Natsinas tanácsos,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. május 26‑án benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2003. szeptember 5‑én benyújtott válaszbeadványra,
a 2004. május 13‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, korábban Ixsys Inc., 2000. március 31‑én a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) alapján közösségi védjegy-bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az APPLIED MOLECULAR EVOLUTION szómegjelölés volt.
3 A szolgáltatások, amelyekkel kapcsolatban a megjelölés védjegyként való lajstromozását kérték, a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó – felülvizsgált és módosított – 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 42. osztályba tartoznak, és az alábbi leírásnak felelnek meg: „a gyógyászatban, diagnosztikában, mezőgazdasági termékekben, enzimekben, vegyipari termékekben, tápszerekben, élelmiszer-adalékanyagokban és ipari alkalmazásokban használatos vegyületek – beleértve többek között az általános és speciális vegyi anyagokat – molekuláris technikájával kapcsolatos kutatási tevékenységek”.
4 Az elbíráló 2001. november 28‑i határozatával elutasította a védjegy-bejelentési kérelmet a 40/94 rendelet 38. cikke alapján, azzal az indokkal, hogy a kérelmezett védjegy leíró jellegű, és nem alkalmas a megkülönböztetésre.
5 Az elbíráló határozata ellen a felperes 2002. január 28‑án, a 40/94 rendelet 59. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hez.
6 A fellebbezési tanács 2003. március 13‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) – amelyről a felperest 2003. március 24‑én értesítették, és amelyet a felperes nevét illetően a 2003. augusztus 25‑i határozat helyesbített – elutasította a fellebbezést azon az alapon, hogy a kérelmezett védjegy leíró jellegű, és nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja értelmében.
A felek kérelmei
7 A tárgyaláson a felperes visszavonta az OHIM‑ot a bejelentett védjegy lajstromozására kötelező határozat iránti kérelmét.
8 A felperes azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére.
9 Az OHIM azt kéri, hogy az Elsőfokú Bíróság:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
Indokolás
10 Az Elsőfokú Bíróság megállapítja, hogy a tárgyalás során a felperes visszavonta első jogalapját, mely arra irányult, hogy a megtámadott határozat a felperest tévesen a korábbi nevén említi. A felperes a továbbiakban egyetlen jogalapra hivatkozott, amely a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértésére vonatkozik.
11 Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikkének 1. §-a alapján, amely e szabályzat 130. cikkének 1. §-ára és 132. cikkének 1. §-ára való tekintettel alkalmazandó a szellemi tulajdonjoggal kapcsolatos kérdésekben, a keresetlevélnek tartalmaznia kell a felhozott jogalapok rövid ismertetését. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keresetlevél szövegének egyes pontjait ugyan alátámaszthatják és kiegészíthetik a csatolt iratok meghatározott részeire történő hivatkozások, a más iratokra történő általános hivatkozás azonban nem pótolhatja a jogi érvelés azon lényegi elemeinek hiányát, amelyeknek a fent említett rendelkezések szerint magában a keresetlevélben kell szerepelniük (az Elsőfokú Bíróság T-305/94–T-307/94., T-313/94–T-316/94., T-318/94., T-325/94., T-328/94., T-329/94. és T-335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20-án hozott ítéletének [EBHT 1999., II-931. o.] 39. pontja, és az abban hivatkozott joggyakorlat). Ennélfogva a felperes által az OHIM‑hez benyújtott iratokra tett általános hivatkozás nem vehető figyelembe.
12 Az Elsőfokú Bíróság előzetesen megállapítja, hogy a megtámadott határozat egyaránt alapul a kérelmezett védjegy megkülönböztető képességének hiányán, valamint leíró jellegén. A tárgyaláson az OHIM kifejtette, hogy a megtámadott határozatot úgy kell tekinteni, mint ami lényegében a kérelmezett védjegy leíró jellegén alapul. A jelen esetben célszerűnek tűnik először megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját megfelelően alkalmazta‑e.
13 A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint nem részesülhet védjegyoltalomban az a megjelölés, amely „kizárólag olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak”. Ezenfelül a 40/94 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése megállapítja, hogy az „(1) bekezdést akkor is alkalmazni kell, ha a kizáró ok csak a Közösség egy részében áll fenn”.
14 E megközelítésben azok a jelek vagy adatok esnek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése c) pontja hatálya alá, amelyek az érintett fogyasztói kör szempontjából általános használatban közvetlenül vagy lényeges jellemzőjére utalással leírják azt az árut vagy szolgáltatást, amely tekintetében a lajstromozást kérték (a Bíróság C‑383/99. P. sz., Procter & Gamble kontra OHIM ügyben 2001. szeptember 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2001., I‑6251. o.] 39. pontja). Következésképpen egy megjelölés leíró jellegét egyrészről az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában, másrészről az érintett vásárlóközönség által a megjelölésnek tulajdonított értelem szempontjából lehet csak megítélni.
15 A jelen esetben a fellebbezési tanács az érintett közönséget illetően hallgatólagosan arra az álláspontra helyezkedett, hogy az a fehérjetechnika területének szakembereiből tevődik össze („the relevant specialist consumer in the field of protein engineering”, a megtámadott határozat 13. pontja). A felperes a keresetlevelében említett és a tárgyaláson kifejtett első kifogásában úgy érvelt, hogy az érintett közönséget tágabban kell meghatározni, és abba egyaránt bele kell foglalni, egy szűk kört illetően, a fellebbezési tanács által meghatározottnál kevésbé specializált fogyasztókat is, különösen a gazdasági szereplőket.
16 Az Elsőfokú Bíróság úgy találja, hogy az érintett közönség meghatározása a megtámadott határozatban megfelelő. Mindenesetre egy, a megtámadott határozat alapját képezőnél kevésbé specializált közönség figyelembevétele sem változtatná meg a jelen esetben az érintett közönség meghatározásához kapcsolódó következményeket, miszerint az hozzáértő, különösen tájékozott és figyelmes fogyasztókból áll. Ugyanis az érintett szolgáltatások felhasználása magában foglalja, hogy ez a kevésbé specializált közönség ismerje legalább a molekuláris módosítás lehetőségeit és előnyeit, beleértve az ipari előnyöket. Tehát e közönség nem tekinthető átlagos fogyasztókból állónak.
17 Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, nem szükséges megállapítani, hogy az érintett közönség egésze, szakmai okokból kifolyólag, jártas‑e az angol nyelvben. A 40/94 rendelet 7. cikke (2) bekezdésével összhangban mindenesetre elegendő megállapítani, hogy mivel a vitatott szómegjelölés angol nyelvű, az érintett közönség hozzáértő, angol ajkú fogyasztókból tevődik össze.
18 A vitatott szómegjelölés leíró jellegét illetően a fellebbezési tanács úgy találta, hogy egyfelől a „molecular evolution” (molekuláris evolúció) kifejezés a genetikai anyag területére utal, amely magában foglalja a fehérjék, a dezoxiribonukleinsav (DNS) vizsgálatát és ezek kereskedelmi célú módosításait (a megtámadott határozat 9. pontja), másfelől az „applied” (alkalmazott) szó hozzátoldása az érintett szolgáltatások felhasználására vonatkozik, azaz a kapott vegyületek különböző termékekben való használatára (a megtámadott határozat 11. pontja).
19 Második kifogásában a felperes úgy érvelt, hogy az „evolution” (evolúció) kifejezésnek többféle jelentése van, és kiemelte, hogy ez a szó fokozatos és véletlenszerű változást jelent, és nem a molekulák közvetlen és irányított optimalizálását, amely az érintett szolgáltatások tárgya. Következésképpen az érintett szolgáltatásokkal ellentétes jelentéstartalmat hordoz.
20 Az Elsőfokú Bíróság először is megállapítja, hogy a fellebbezési tanács nem csupán az „evolution” szó jelentésének tulajdonított jelentőséget, hanem a „molecular” (molekuláris) jelzővel együtt állapította meg annak sajátos jelentését. Mindenesetre az „evolution” szó alkalmas egy adott állapot részleges, szándékos és közvetlen megváltoztatásának leírására. Az érintett, tájékozott közönségnek nem lesznek kétségei afelől, hogy ez molekulák szándékos megváltoztatását feltételezi. Ugyanakkor, elismerve, hogy az „evolution” szó többféle jelentéstartalmat is hordozhat, ahogy a felperes állítja, szükséges felidézni, hogy a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján egy szómegjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha valamely lehetséges jelentése az érintett áruk vagy szolgáltatások jellemzőjét írja le (a Bíróság C‑191/01. P. sz., OHIM kontra Wrigley ügyben 2003. október 23‑án hozott ítélete [EBHT 0000., 0. o.] 32. pontja).
21 Harmadik kifogásában a felperes felrója a fellebbezési tanácsnak, hogy a „molecular evolution” (molekuláris evolúció) kifejezést a genetikai anyag módosításának területén leírónak minősítette, anélkül, hogy egyfelől ezt az állítást alátámasztotta volna, másfelől figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az érintett szolgáltatások sokkal nagyobb területet fednek le.
22 Az Elsőfokú Bíróság elöljáróban megjegyzi, hogy a felperes kifogása a megtámadott határozat részleges olvasatán alapszik. A fellebbezési tanács ugyanis a „molecular evolution” kifejezést nem pusztán a genetikai anyag módosításaként értelmezte, hanem a genetikai anyag vonatkozásában „számos kapcsolódó tevékenységre” is utalt, beleértve a „fehérjék jellegének mesterséges, kereskedelmi célú javítási folyamatát” (a megtámadott határozat 9. pontja). A „molecular evolution” kifejezésnek a megtámadott határozatban tulajdonított jelentés tehát tágabb, mint ahogy azt a felperes állítja.
23 A fellebbezési tanács által meghatározott jelentés megalapozottságának bizonyítékát illetően fontos hangsúlyozni, hogy a tanácsnak jogában áll meghatározni egyes kifejezéseket anélkül, hogy konkrét iratokra lenne köteles támaszkodni, amennyiben a meghatározás általában elfogadottnak tekinthető. Jelen esetben ez a meghatározás, bár a felperes vitatja, eléggé megszokott volt ahhoz, hogy azt a megtámadott határozatban ne legyen szükséges igazolni. Az OHIM válaszbeadványában könnyen alá tudta támasztani ezt a meghatározást egy szótár és egy enciklopédia segítségével. Így az érintett közönség, mely különösen tájékozott, úgyszintén képes lesz erőfeszítés nélkül társítani a „molecular evolution” kifejezést a genetikai anyag területével. A fenti 20. pontban hivatkozott joggyakorlat szerint az a tény, hogy e kifejezéseknek lehet más jelentése is, nem jelenti azt, hogy azok az érintett szolgáltatások tekintetében nem leíró jellegűek.
24 E tekintetben a felperes nem kifogásolhatja, hogy a fellebbezési tanács a felperes honlapján talált információkra alapozta azon döntését, mely szerint a vitatott szómegjelölés az érintett szolgáltatások tekintetében leíró jellegű. A fellebbezési tanács nem azért támaszkodott ezen információkra, hogy az érintett közönség körében a megjelölés észlelését mérlegelje, hanem hogy válaszoljon a felperes érvelésére, mely szerint az elbíráló nem megfelelően értette a védjegybejelentésben meghatározott szolgáltatások természetét. Mindenesetre, mivel a szolgáltatás természete világosan kitűnik a védjegybejelentésből, nem érintheti a felperest hátrányosan, ha azok jellegének mibenlétét máshonnan szerzett információkkal erősítik meg.
25 Végül, mivel a „molecular evolution” kifejezés legalábbis részben fedi az érintett szolgáltatásokat, ahogy az világosan kiderül a fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés indokolásából is, a leíró jelleg elegendő ok a bejelentett védjegy lajstromozásának megtagadására. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben a bejelentésben az adott osztályon belüli minden árura, illetve szolgáltatásra megkülönböztetés nélkül kérik valamely megjelölés védjegyként való lajstromozását, a fellebbezési tanácsnak módjában áll a védjegyként lajstromozni kívánt megjelölés leíró mivoltát a beadványban említett valamennyi áru és szolgáltatás tekintetében egyben értékelni (a szolgáltatásokkal kapcsolatban lásd az Elsőfokú Bíróság T‑358/00. sz., DaimlerChrysler kontra OHIM (TRUCKCARD) ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1993. o.] 34., 37. és 44. pontját; az árukkal kapcsolatban lásd az Elsőfokú Bíróság T‑106/00. sz., Streamserve kontra OHIM (STREAMSERVE) ügyben 2002. február 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑723. o.] 46. pontját). Ezenfelül, jelen esetben a védjegybejelentésben említett szolgáltatások átfogó meghatározása lehetetlenné tette a fellebbezési tanács számára az említett szolgáltatások megkülönböztetését aszerint, hogy a genetikai anyag módosítását közvetlenül érintik‑e vagy sem. Az a tény, hogy bizonyos szolgáltatások olyan tevékenységekre vonatkoznak, amelyek nem foglalják magukban a genetikai módosítást, nem vonhatja maga után a megjelölés védjegyként való lajstromozását az összes említett szolgáltatás tekintetében, még akkor sem, ha a vitatott megjelölés közvetlenül leír más érintett szolgáltatásokat is. Az ilyen lajstromozás ellentétes lenne a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltétlen kizáró okokkal.
26 Utolsó kifogásában a felperes előadta, hogy a szómegjelölés egészének értelmezésében az „applied” (alkalmazott) kifejezés a megjelölés általános értelmét még kevésbé teszi egyértelművé.
27 Az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy ezt a kifogást el kell utasítani. A fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy a szó gyakorlatba való áttételt, illetve gyakorlati alkalmazással kapcsolatosat jelent (a megtámadott határozat 10. pontja). A tudományos, illetve ipari világban e jelző azt a törekvést jelöli, hogy az elméleti kutatások gyakorlati alkalmazásra kerüljenek. Ezáltal ez a jelző tovább erősíti a szómegjelölés leíró mivoltát, pontosítva a molekuláris technikával kapcsolatos szolgáltatások – elsősorban ipari és kereskedelmi – célját.
28 Mivel a szómegjelölést az angol szintaxisnak megfelelően összeillesztett szavak alkotják, e szavak társítása nem csökkentheti a célzott szolgáltatásokkal kapcsolatos leíró mivoltukat. Épp ellenkezőleg, társításuk erősíti az egyes szavak értelmét. Így a fellebbezési tanács helyesen állapította meg, hogy az APPLIED MOLECULAR EVOLUTION szómegjelölés a védjegybejelentésben megjelölt szolgáltatások, azaz a különféle termékekben használatos vegyületek molekuláris technikája tekintetében leíró jellegű.
29 Mivel a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltétlen kizáró okok egyikének fennállása elégséges ahhoz, hogy a megjelölés ne részesülhessen közösségi védjegyoltalomban, nem szükséges megvizsgálni – ahogyan azt a fellebbezési tanács is megállapította, és amit a felperes vitat –, hogy a kérdéses megjelölés alkalmas‑e a megkülönböztetésre.
30 A fentiekre való tekintettel a keresetet az Elsőfokú Bíróság elutasítja.
A költségekről
31 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (második tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A felperest kötelezi a költségek viselésére.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. szeptember 14‑i nyilvános ülésen.