A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2015. november 18.(*)
„Dömping – Kínából származó egyes kompresszorok behozatala – A megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésének részleges megtagadása – Az exportár meghatározása – Dömpingellenes vámok levonása – Megsemmisítés időbeli hatályának kiigazítása”
A T‑73/12. sz. ügyben,
az Einhell Germany AG (székhelye: Landau an der Isar [Németország]),
a Hans Einhell Nederlands BV (székhelye: Breda [Hollandia]),
az Einhell France SAS (székhelye: Villepinte [Franciaország]),
a Hans Einhell Österreich GmbH (székhelye: Bécs [Ausztria])
(képviselik őket: R. MacLean solicitor és A. Bochon avocat)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Stobiecka‑Kuik, Talabér‑Ritz K. és T. Maxian Rusche, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára vonatkozóan megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló kérelmekről szóló, 2011. december 6‑i K (2011) 8831 végleges, C (2011) 8825 végleges, C (2011) 8828 végleges és K (2011) 8810 végleges bizottsági határozatok részleges megsemmisítése iránti kérelem, továbbá arra az esetre, ha a Törvényszék megsemmisíti az említett határozatokat, a Törvényszék jelen ügyben meghozandó ítélete végrehajtásához szükséges intézkedések Bizottság általi elfogadásáig e határozatok joghatásainak fenntartására irányuló kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: H. Kanninen elnök, I. Pelikánová és E. Buttigieg (előadó) bírák,
hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. december 12‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 Az Einhell Germany AG, a Hans Einhell Nederlands BV, az Einhell France SAS és a Hans Einhell Österreich GmbH (a továbbiakban együttesen: felperesek) az Einhell‑csoporthoz tartozó négy olyan társaság, amelyek – többek között – Kínából származó levegőkompresszorokat hoznak be. Konkrétabban, a Nu Air csoporthoz tartozó, Kínában letelepedett társaságtól, a Nu Air (Shanghai) Compressors and Tools Co. Ltd‑től (a továbbiakban: Nu Air Shanghai vagy gyártó‑exportőr) vásárolt kompresszorokat hoznak be az Európai Unióba.
2 A 2008. március 17‑i 261/2008/EK tanácsi rendelettel (HL L 81., 2008.3.20., 1. o.; helyesbítések: HL 2009. L 97., 27. o. és HL 2009. L 166., 79. o.) az Európai Unió Tanácsa végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára. A 261/2008 rendeletben szereplő, a Nu Air Shanghai által gyártott kompresszorokra (a továbbiakban: érintett termék) 13,7%‑os dömpingellenes vámot kellett alkalmazni.
3 2009 júniusa és 2010 júniusa között a felperesek – a[z Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelettel (HL L 343., 51. o., helyesbítés: HL 2010. L 7., 22. o.) felváltott] módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) 11. cikkének (8) bekezdésében szereplő rendelkezéseknek megfelelően a 261/2008 rendelettel kivetett végleges dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló több kérelmet nyújtottak be, amely vámokat a Nu Air Shanghai által gyártott kompresszorok behozatala tekintetében fizettek meg, 1 067 158,66 euró összegben. Ezeket a kérelmeket a Németországban, Hollandiában, Franciaországban, illetve Ausztriában működő, hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok útján nyújtották be az Európai Bizottsághoz.
4 A Nu Air Shanghai által gyártott kompresszorok behozatala tekintetében megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmeket a Bizottsághoz egyébként a Nu Air csoporthoz tartozó társaságok – azaz a Nu Air Compressors and Tools SpA, a Nu Air Polska sp. z o.o. és a Mecafer (a továbbiakban együttesen: kapcsolt importőr) – is benyújtották.
5 A Bizottság vizsgálatot indított a Nu Air Shanghai által gyártott kompresszorok behozatala tekintetében megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésére vonatkozóan, amely vizsgálat a 2008. szeptember 1. és 2009. december 31. közötti időszakot ölelte fel (a továbbiakban: a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak).
6 2011. április 6‑án a Bizottság az azon alapvető tényeket és megfontolásokat tartalmazó négy tájékoztató dokumentumot küldött a felpereseknek, amelyek alapján a Nu Air Shanghai tekintetében a felülvizsgált dömpingkülönbözetet 11,2%‑ban kívánta meghatározni, és amelyek alapján részleges visszatérítést kívánt számukra biztosítani.
7 2011. április 26‑án a felperesek tájékoztatták a Bizottságot, hogy úgy vélik, a Nu Air Shanghai tekintetében a felülvizsgált dömpingkülönbözet összege alacsonyabb 11,2%‑nál, valamint kérték, hogy a Bizottság tanulmányozza a kapcsolt importőr által e tekintetben benyújtott észrevételeket.
8 A kapcsolt importőrhöz intézett 2011. július 19‑i levelében a Bizottság elismerte a kapcsolt importőr bizonyos észrevételeinek megalapozottságát és a dömpingkülönbözetet 10,7%‑ra mérsékelte.
9 2011. július 26‑i elektronikus levelében a kapcsolt importőr újabb észrevételeket nyújtott be a Bizottságnak, amelyekben kifogásolta a dömpingkülönbözet kiszámításának a Bizottság által alkalmazott módszerét. Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő rendelkezések által biztosított kedvezményre hivatkozva különösen a dömpingellenes vámoknak az exportár kiszámításából történő levonását kifogásolta. Végezetül azt kérte a Bizottságtól, hogy továbbítsa számára azokat a számításokat, amelyek alapján a dömpingellenes vámokat levonta az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból. A Bizottság ugyanaznap kelt levelében továbbította ezeket a számításokat a kapcsolt importőr számára.
10 2011. július 28‑án a kapcsolt importőr elektronikus levelet küldött a Bizottságnak, hogy magyarázatot kérjen arra vonatkozóan, hogy a Bizottság hogyan értelmezte a fent említett számítások eredményeit, amely levélre a Bizottság ugyanaznap kelt elektronikus levelében válaszolt.
11 2011. október 17‑én a Bizottság az azon alapvető tényeket és megfontolásokat tartalmazó négy végleges tájékoztató dokumentumot közölt a felperesekkel, amelyek alapján felül kívánta vizsgálni az érintett termékre alkalmazandó dömpingkülönbözetet, és amelyek alapján a megfizetett dömpingellenes vámokat részlegesen vissza kívánta téríteni számukra.
12 2011. október 20‑i és 21‑i elektronikus levelében a kapcsolt importőr további magyarázatokat kért a Bizottságtól az általa annak értékelése céljából alkalmazott módszerre vonatkozóan, hogy megjelentek‑e a dömpingellenes vámok az érintett terméknek az Unióban letelepedett első független vásárló esetében alkalmazott viszonteladói árában. A Bizottság nem tett eleget ennek a kérelemnek, és az előző, 2011. július 28‑i elektronikus levelében szereplő magyarázatokat ajánlotta a kapcsolt importőr figyelmébe.
13 2011. december 6‑án a Bizottság elfogadta a K (2011) 8831 végleges, a C (2011) 8825 végleges, a C (2011) 8828 végleges és a K (2011) 8810 végleges határozatot (a továbbiakban együttesen: megtámadott határozatok), amelyekben egyrészről a Nu Air Shanghai felülvizsgált dömpingkülönbözetét 10,7%‑ban határozta meg, másrészről pedig a kezdeti dömpingkülönbözet (13,7%) és a felülvizsgált dömpingkülönbözet (10,7%) közötti különbség alapján részlegesen visszatérítette a felpereseknek a jogalap nélkül beszedett dömpingellenes vámokat.
14 A felülvizsgált dömpingkülönbözet kiszámításához az érintett termék rendes értékét az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése alapján képezték.
15 Azokban az esetekben egyébként, amelyekben az Unióba irányuló exportértékesítés közvetlenül független vásárlók részére vagy az Unión kívül letelepedett kapcsolt vállalkozáson keresztül történt, az exportárat az érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árak alapján határozták meg, az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően.
16 Azokban az esetekben, amelyekben az Unióba irányuló exportértékesítés az Unióban letelepedett, az érintett termék tekintetében valamennyi importfeladatát az Unióban végző – a gyártó‑exportőrhöz kapcsolódó kapcsolt importőrhöz hasonló – kapcsolt vállalkozásokon keresztül történt, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően azon árak alapján határozták meg, amelyeken a behozott termékeket első alkalommal értékesítették viszonteladás keretében az Unióban letelepedett független vásárló részére. A megbízható exportár‑meghatározás érdekében kiigazítások történtek a behozatal és a viszonteladás között felmerülő valamennyi költség, valamint az elért nyereség figyelembevétele céljából.
17 Közelebbről: az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének megfelelően a megfizetett dömpingellenes vámokat levonták a számtanilag képzett exportárból, mivel a kapcsolt importőr nem bizonyította, hogy ezek megfelelően megjelentek valamennyi viszonteladói árban. Ezen túlmenően elutasították a kapcsolt importőr azon érvét, amely szerint az érintett termék viszonteladásához kapcsolódó teljes forgalma az e termék behozatalai tekintetében megfizetett vámok teljes összegét meghaladó mértékben növekedett, mivel ez az érv nem kérdőjelezte meg azt a következtetést, amely szerint a dömpingellenes vám nem jelent meg megfelelően az érintett termék számos típusának viszonteladói áraiban, ennek megfelelően pedig azt, hogy ezt az árképezési politikát nem módosították oly módon, hogy a megfizetett dömpingellenes vámok megjelenjenek.
18 Végül a 10,70%‑os dömpingkülönbözetet úgy számították ki, hogy terméktípusonként összehasonlították a rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusa exportárának súlyozott átlagával.
19 Végezetül a K (2011) 8831 végleges határozatban a Bizottság 157 950,76 euró összegben jóváhagyta az Einhell Germany visszatérítés iránti kérelmét, a fennmaradó részében – azaz 734 777,06 euró összeg tekintetében – pedig elutasította azt; a C (2011) 8825 végleges határozatban a Bizottság 21 113,52 euró összegben jóváhagyta a Hans Einhell Nederlands visszatérítés iránti kérelmét, a fennmaradó részében – azaz 92 502,22 euró összeg tekintetében – pedig elutasította azt; a C (2011) 8828 végleges határozatban a Bizottság 11 517,09 euró összegben jóváhagyta az Einhell France visszatérítés iránti kérelmét, a fennmaradó részében – azaz 41 077,62 euró összeg tekintetében – pedig elutasította azt; végül a K (2011) 8810 végleges határozatban a Bizottság 1 800,09 euró összegben jóváhagyta a Hans Einhell Österreich visszatérítés iránti kérelmét, a fennmaradó részében – azaz 6 420,30 euró összeg tekintetében – pedig elutasította azt.
Az eljárás és a felek kérelmei
20 A Törvényszék Hivatalához 2012. február 17‑én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
21 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (első tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott, és az 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdéseket intézett a felekhez, továbbá felkérte őket bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek e pervezető intézkedéseknek eleget tettek.
22 2014. november 27‑i levelükben a felperesek újabb bizonyítékokat terjesztettek elő. A Törvényszék első tanácsa elnökének 2014. december 5‑i határozatával e dokumentumok mindegyikét csatolták az iratokhoz.
23 A Törvényszék a 2014. december 12‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.
24 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak;
– semmisítse meg a megtámadott határozatok 1. cikkét, amennyiben az az általuk megfizetett dömpingellenes vámok pusztán részleges visszatérítését biztosítja;
– rendelje el a megtámadott határozatok joghatásainak fenntartását a Törvényszék jelen ügyben meghozandó ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedések Bizottság általi elfogadásáig;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
25 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
Az elfogadhatóságról
A felperesek által 2014. november 27‑én felajánlott bizonyítékok elfogadhatóságáról
26 Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a értelmében:
„A válaszban, illetve a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására. A bizonyítékok késedelmes előterjesztését vagy felajánlását indokolni kell.”
27 Ez a cikk lehetővé teszi bizonyítékoknak – többek között – az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 46. cikkének 1. §‑ában meghatározott helyzeten kívüli felajánlását. Analógia útján: a Törvényszék megengedi, hogy bizonyos bizonyítékokat a viszonválaszt követően ajánljanak fel, ha a bizonyítékot felajánló fél az írásbeli szakasz lezárását megelőzően nem rendelkezhetett a szóban forgó bizonyítékokkal, vagy ha ellenfelének késedelmes bizonyítékfelajánlásai a kontradiktórius elv tiszteletben tartásának biztosítása érdekében igazolják az akta kiegészítését (2005. április 14‑i Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ítélet, C‑243/04 P, EU:C:2005:238, 32. pont).
28 Ami a bizonyítékok felajánlására vonatkozó szabályok alóli kivételt illeti, az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 48. cikkének 1. §‑a azt írja elő a felek számára, hogy indokolják bizonyítékaik késedelmes felajánlását. Ez a kötelezettség maga után vonja a bíróság azon hatáskörének elismerését, hogy az vizsgálja e bizonyítékok felajánlásának késedelmére vonatkozó indokolás megalapozottságát, és adott esetben az említett bizonyítékok tartalmát, valamint hogy utasítsa el a felajánlott bizonyítékokat, amennyiben a kérelem jogilag nem kellően megalapozott. Még inkább vonatkozik ez a viszonválasz benyújtását követően felajánlott bizonyítékokra (Gaki‑Kakouri kontra Bíróság ítélet, fenti 27. pont, EU:C:2005:238, 33. pont).
29 A jelen ügyben a felperesek – 2014. november 27‑i levelükhöz csatolva – a dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló eljárások keretében hozott kilenc bizottsági határozatot nyújtottak be, amelyek közül nyolcat az eljárás írásbeli szakaszának lezárása előtt, egyet pedig annak lezárását követően fogadtak el. Az e bizonyítékok felajánlásával kapcsolatos késedelem igazolása céljából a felperesek jelezték többek között, hogy a fent említett határozatokat nem tették közzé, valamint hogy az e dokumentumokhoz való hozzáférés iránti több kérelemmel kellett a Bizottsághoz fordulniuk, amelyeknek a Bizottság a válasz benyújtását követő későbbi időpontban tett eleget.
30 A Bizottság nem emelt kifogást e tekintetben.
31 E körülmények között elfogadhatónak kell nyilvánítani a felperesek által a 2014. november 27‑i levelükhöz csatolva felajánlott bizonyítékokat.
A D.5 melléklet elfogadhatóságáról
32 A Bizottság a viszonválasz D.5 mellékletében olyan dokumentumot nyújtott be, amelyet a Mecafer kontra Bizottság (T‑74/12), a Nu Air Polska kontra Bizottság (T‑75/12) és a Nu Air Compressors and Tools kontra Bizottság (T‑76/12) ügyben alperesi minőségében szerzett. Ezenfelül a viszonválasz 86. pontjában a Bizottság a felperesek által felhozott érvelés megalapozottságának elutasítása céljából a D.5 melléklet tartalmára hivatkozott.
33 Márpedig a D.5 mellékletben szereplő dokumentumot a T‑74/12., a T‑75/12. és a T‑76/12. sz. ügy egyes felperesei a Törvényszék előtti ellenkérelmeik mellékleteként nyújtották be.
34 A Törvényszék által a tárgyaláson feltett egyik szóbeli kérdésre válaszul a Bizottság jelezte, hogy nem kérte a T‑74/12., a T‑75/12. és a T‑76/12. sz. ügy felpereseinek engedélyét ahhoz, hogy a D.5 mellékletben szereplő dokumentumot a jelen ügyben felhasználhassa.
35 A felperesek a tárgyaláson a D.5 melléklet elfogadhatatlanságára hivatkoztak.
36 E tekintetben egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék előtt folyamatban lévő valamennyi ügynek saját iratanyaga van, amely többek között a felek által az adott ügyben benyújtott eljárási iratokat tartalmazza, valamint hogy ezen iratanyagok egymástól teljesen függetlenek. Ezt tükrözi a Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 5. cikkének (6) bekezdése, amely szerint „[a]z ügyben benyújtott és az ügy iratanyagába felvett iratot nem lehet egy másik ügy előkészítése érdekében felhasználni”.
37 Másrészt, az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügyek kezelésére irányadó szabályok szerint az eljárás felei védelmet élveznek az eljárási iratok visszaélésszerű felhasználásával szemben, ebből következően pedig az eljárásban részt vevő felek és beavatkozók a másik fél számukra hozzáférhető eljárási iratait kizárólag az adott ügyben saját jogi álláspontjuk alátámasztásának céljára használhatják fel (2009. október 15‑i Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács végzés, T‑459/07, EBHT, EU:T:2009:403, 13. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Olyan kivételes esetektől eltekintve azonban, amikor a dokumentum hozzáférhetővé tétele sértheti a gondos igazságszolgáltatást, az eljárás felei belátásuk szerint hozzáférhetővé tehetik beadványaikat az eljárásban részt nem vevők számára (lásd: Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács végzés, fenti 37. pont, EU:T:2009:403, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Hasonlóképpen, valamely fél a fent említett fenntartással hozzájárulhat ahhoz, hogy az adott eljárásban általa benyújtott beadványt az eljárásban részt vevő másik fél egy másik eljárás keretében felhasználja (Hangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács végzés, fenti 37. pont, EU:T:2009:403, 14. pont).
39 A jelen ügyben egyrészről meg kell állapítani, hogy a D.5 mellékletben szereplő dokumentum két olyan táblázatot foglal magában, amelyek a T‑74/12., a T‑75/12. és a T‑76/12. sz. ügy felperesei által annak bizonyítása céljából elvégzett számításokat tartalmazzák, hogy a Nu Air Shanghai felülvizsgált dömpingkülönbözetének alacsonyabbnak kellett volna lennie a Bizottság által kiszámítottnál.
40 Másrészről nem vitatott, hogy Bizottság számára nem engedélyezték a D.5 mellékletben szereplő dokumentumnak a jelen ügy keretében történő benyújtását.
41 A D.5 mellékletet ennélfogva – a fenti 37. és 38. pontban felidézett ítélkezési gyakorlat alapján – elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
42 Ezt a következtetést a Bizottság által a tárgyaláson felhozott érvek nem tudták megkérdőjelezni.
43 A Bizottság mindenekelőtt előadja, hogy a tárgyalást megelőzően a felperesek nem emeltek kifogást a D.5 melléklettel szemben, holott ügyvédjük azonos a T‑74/12., a T‑75/12. és a T‑76/12. sz. ügy felpereseinek ügyvédjével. Ez a körülmény azonban nem kérdőjelezi meg azt, hogy a D.5 mellékletet ezen utóbbiak engedélye nélkül nyújtották be.
44 A Bizottság érvelését tehát mint hatástalant kell elutasítani.
45 Ezen túlmenően a Bizottság lényegében azt állítja, hogy a jelen ügyben a D.5 mellékletben található dokumentumban szereplő adatokat az A.15 és az A.16 mellékletben – kivonatos formában – a felperesek szolgáltatták. Márpedig meg kell állapítani, hogy az A.15 és az A.16 mellékletben szereplő adatok nem azonosak a D.5 mellékletben szereplőkkel.
46 A Bizottság ezen érvelését tehát mint megalapozatlant kell elutasítani.
47 A fentiekre tekintettel egyrészről el kell rendelni a D.5 mellékletnek az iratok közül való eltávolítását, másrészről pedig törölni kell az iratokból az említett mellékletre, valamint annak tartalmára történő minden hivatkozást.
Az ügy érdeméről
48 A felperesek egyrészről az EUMSZ 263. cikk alapján a megtámadott határozatok részleges megsemmisítését, másrészről pedig az EUMSZ 264. cikk alapján az említett határozatok joghatásainak ideiglenes fenntartását kérik.
Az első, a megtámadott határozatok részleges megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről
49 Az első kereseti kérelem keretében a felperesek lényegében a megtámadott határozatok részleges megsemmisítését kérik, amennyiben a Bizottság csupán részben tett eleget a dömpingellenes vámok visszatérítése iránti kérelmeiknek, ekként pedig az említett határozatok 1. cikkében említett összegeken felül nem biztosított számukra visszatérítést.
50 Első kereseti kérelmük alátámasztására a felperesek két jogalapra hivatkoznak. Első jogalapjukban azt róják fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvaló értékelési hibákat követett el az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból levont haszonkulcs megválasztása során, valamint hogy megsértette az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését és 18. cikkének (3) bekezdését. Második jogalapjuk keretében lényegében azt róják fel a Bizottságnak, hogy nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor a kapcsolt importőr által megfizetett dömpingellenes vámok összegét levonta a számtanilag képzett exportárból, ekként pedig – az alaprendelet 2. cikke (9) és (11) bekezdésének és 11. cikke (10) bekezdésének megsértésével – nem megbízható exportárat és dömpingkülönbözetet állapított meg.
51 A Törvényszék először az első kereseti kérelem alátámasztására felhozott második jogalap vizsgálatát tartja célszerűnek, az első jogalap vizsgálata előtt.
52 Második jogalapjuk alátámasztására a felperesek öt részt hoznak fel, amelyek közül az első a Bizottság által az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének értelmezésével kapcsolatban elkövetett hibán alapul, amennyiben úgy vélte, hogy a dömpingellenes vámok megfelelő megjelenését a levegőkompresszorok minden egyes típusa tekintetében meg kell állapítani, a második e megközelítésnek a megbízható exportár és a dömpingkülönbözet megbízható súlyozott átlaga megállapítása szempontjából ártalmas jellegén, a harmadik a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Fellebbezési Testülete és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megsértésén, a negyedik az e megközelítésnek a viszonteladói ár elemzésével összefüggésben tulajdonított túlzott jelentőségen, illetve végül az ötödik e megközelítés önkényes jellegén alapul.
53 A Törvényszék először a második jogalap első részének, majd pedig harmadik, negyedik, ötödik és második részének vizsgálatát tartja célszerűnek.
– A második jogalap első részéről
54 A felperesek lényegében azt állítják, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el és tévesen alkalmazta a jogot, amennyiben annak értékelése során, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek‑e az Unióban letelepedett első független vásárló esetében alkalmazott viszonteladói árakban, a termékkódonkénti elemzés módszerét (a továbbiakban: a termékkódonkénti elemzés módszere) alkalmazta, amelynek nincs jogalapja sem az alaprendeletben, sem az ítélkezési gyakorlatban. Márpedig a felperesek szerint ez a módszer ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének nyelvtani és teleologikus értelmezésével, amely bekezdés szerint a dömpingellenes vámok megfelelő megjelenését az alaprendelet 2. cikkében – amely cikkre az említett rendelet 11. cikkének (10) bekezdése kifejezetten visszautal – szereplőkkel azonos szabályok és módszerek szerint, ekként pedig globálisan, azaz az érintett termékre, nem pedig a termékeket alkotó egyes termékkódokra kell értékelni. A felperesek hozzáfűzik, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere további akadályát képezi a dömpingellenes vámok exportár kiszámítása során történő levonása mellőzésének, következésképpen pedig hogy ellentétes az alaprendelet – a WTO‑t létrehozó megállapodás (HL 1994. L 336, 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 82. o.) 1A. mellékletében szereplő és annak átültetését képező, az 1994. évi Általános Vám‑ és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) VI. cikkének végrehajtásáról szóló megállapodás (HL L 336., 103. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 21. kötet, 189. o.; a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) 9.3.3. cikkével összefüggésben értelmezett – 11. cikkének (10) bekezdésével.
55 A Bizottság vitatja ezen érvek megalapozottságát.
56 Elöljáróban, egyfelől ez ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a kereskedelempolitikai védintézkedések területén a Tanács és a Bizottság (a továbbiakban együttesen: az intézmények) széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan (1998. július 17‑i Thai Bicycle kontra Tanács ítélet, T‑118/96, EBHT, EU:T:1998:184, 32. pont; 2011. október 25‑i CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, T‑190/08, EBHT, EU:T:2011:618, 38. pont). Ebből következően az uniós bíróságnak arra kell korlátoznia az ilyen értékelések tekintetében végzett felülvizsgálatát, hogy az eljárási szabályokat tiszteletben tartották‑e, a vitatott választást megalapozó tények a valóságnak megfelelnek‑e, valamint nem történt‑e nyilvánvaló hiba e tények értékelésében, illetve nem történt‑e hatáskörrel való visszaélés (1990. március 14‑i Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑156/87, EBHT, EU:C:1990:116, 63. pont; a fent hivatkozott Thai Bicycle kontra Tanács ítélet, EU:T:1998:184, 33. pont; 2013. február 7‑i EuroChem MCC kontra Tanács ítélet, T‑84/07, EBHT, EU:T:2013:64, 32. pont).
57 Másfelől, először is emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdése előírja, hogy az exportár az exportáló országból az Unióba exportra eladott áruért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének első albekezdése értelmében azonban azokban az esetekben, amikor nincs exportár, vagy amikor az exportár az exportőr és az importőr vagy egy harmadik fél közötti üzleti kapcsolat vagy kompenzációs megállapodás miatt megbízhatatlannak látszik, az exportár azon ár alapján képezhető, amelyen az importált termék elsőként viszonteladásra kerül egy független vevő részére, illetve ha a termék nem kerül viszonteladásra független vevő részére vagy nem abban az állapotban kerül viszonteladásra, ahogy importálták, az exportár bármely ésszerű alapon megállapítható (CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, fenti 56. pont, EU:T:2011:618, 25. pont).
58 Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdéséből tehát kitűnik, hogy az intézmények két esetben állapíthatják meg, hogy az exportár nem megbízható, vagyis akkor, ha kapcsolat áll fenn az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között, valamint akkor, ha kompenzációs megállapodás jött létre az exportőr és az importőr vagy valamely harmadik személy között. Ezen eseteken kívül, amennyiben van exportár, az intézmények a dömping megállapítása során kötelesek ezen exportárból kiindulni (CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, fenti 56. pont, EU:T:2011:618, 26. pont).
59 Másodszor meg kell állapítani, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdése értelmében, amennyiben az exportár képzése az első független vevővel szemben az importált termék viszonteladása tekintetében alkalmazott ár alapján vagy bármilyen más ésszerű alapon történik, az importálás és a viszonteladás között felmerülő minden költségen – köztük a vámokon és adókon –, valamint a haszonkulcson kiigazításokat kell végrehajtani az uniós határnál megbízható exportár megállapítása érdekében. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének harmadik albekezdése előírja, hogy a kiigazítandó tételek magukban foglalják az értékesítési, általános és igazgatási költségeket és a haszonkulcsot (CHEMK és KF kontra Tanács ítélet, fenti 56. pont, EU:T:2011:618, 27. pont).
60 Hozzá kell fűzni, hogy az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második és harmadik albekezdésében előírt kiigazításokat az intézmények hivatalból végzik el (lásd analógia útján: 1987. május 7‑i Nachi Fujikoshi kontra Tanács ítélet, 255/84, EBHT, EU:C:1987:203, 33. pont; Minebea kontra Tanács ítélet, 260/84, EBHT, EU:C:1987:206, 43. pont; 1995. szeptember 14‑i Descom Scales kontra Tanács ítélet, T‑171/94, EBHT, EU:T:1995:164, 66. pont).
61 Harmadszor, az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdéséből kitűnik, hogy amennyiben valamely felülvizsgálati eljárás vagy dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló eljárás keretében olyan döntés születik, hogy az exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően kell képezni, a Bizottságnak az exportárat a kifizetett dömpingellenes vámok összegének levonása nélkül kell kiszámítania, amennyiben döntő bizonyítékok vannak arra nézve, hogy a vám megfelelő módon megjelenik a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban az Unió területén.
62 A jelen ügyben emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek lényegében azt róják fel a Bizottságnak, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését a termékkódonkénti elemzés módszere szerint és nem globálisan értékelte, azaz az érintett termék valamennyi típusa esetében a kapcsolt importőr által megvalósított értékesítésekkel összefüggő forgalomnak az eredeti vizsgálati időszak és a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak között megállapított növekedését vette figyelembe. A felperesek szerint, ha a Bizottság elvégezte volna ezt az elemzést, azt állapította volna meg, hogy a kapcsolt importőr forgalma az említett termék behozatala tekintetében fizetett dömpingellenes vámok összegét meghaladó – a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak alatti behozatalok ára, költségei, biztosítása és szállítása értékének százalékában kifejezett – összegben növekedett.
63 E megfontolásokra tekintettel kell megvizsgálni a felperesek által a második jogalap első részének alátámasztására felhozott érvek megalapozottságát.
64 A felperesek a fenti 62. pontban leírt módszer alátámasztására elsősorban olyan nyelvtani érvre hivatkoznak, amely szerint lényegében az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében alkalmazott „megfelelő módon megjelenik” kifejezésből kitűnik, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését annak tükrében kell értékelni, amit a szabályozás megkövetel, illetve ami megfelelő, azaz – meglátásuk szerint – az alaprendelet 2. cikkében említett szabályok és módszerek alapján, amelyek célja minden egyes gyártó‑exportőr tekintetében egyéni és egyedi dömpingkülönbözet megállapítása, függetlenül attól, hogy az érintett terméknek több típusa van‑e, vagy sem.
65 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
66 E tekintetben egyrészről meg kell állapítani, hogy annak ellenére, hogy az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése kétszeresen is visszautal az alaprendelet 2. cikkére, a „megfelelően” határozó nem az alaprendelet 2. cikke szerinti valamely vizsgálati módszerre vagy szabályra utal, hanem a dömpingellenes vámoknak a gyártó‑exportőrhöz kapcsolódó társaságok által az Unióban letelepedett első független vásárló esetében alkalmazott viszonteladói árakban való megjelenésére, azaz az említett társaságok magatartásában a dömpingellenes vámok kivetését követően bekövetkezett változására, tehát végső soron a kezdetben megállapított dömpingkülönbözet felszámolására irányuló célkitűzésre utal (lásd ebben az értelemben: 1996. június 5‑i NMB France és társai kontra Bizottság ítélet, T‑162/94, EBHT, EU:T:1996:71, 76–81. pont).
67 Másrészről, az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése nem állapítja meg az annak értékelésére szolgáló módszert, hogy a dömpingellenes vámok visszatérítését kérő importőrök által előterjesztett bizonyítékok „döntőek‑e”, és hogy a dömpingellenes vám „megfelelő módon megjelent‑e” az Unió területén az első független vásárló esetében alkalmazott értékesítési árakban.
68 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy nem egy, hanem több olyan módszer van, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy teljesültek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek.
69 Márpedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a különféle számítási módszerek közötti választás bonyolult gazdasági helyzetek felmérését kívánja meg, ami ennek megfelelően korlátozza az uniós bíróság által az e felmérés tekintetében végzett felülvizsgálatot (lásd analógia útján: 1987. május 7‑i NTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ítélet, 240/84, EBHT, EU:C:1987:202, 19. pont; Nachi Fujikoshi kontra Tanács ítélet, fenti 60. pont, EU:C:1987:203, 21. pont; NMB France és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 66. pont, EU:T:1996:71, 72. pont).
70 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik az annak vizsgálatára szolgáló módszer megválasztása során, hogy teljesülnek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek, ily módon a Törvényszéknek ezen a területen csupán korlátozott bírósági felülvizsgálatot kell végeznie (fenti 56. pont).
71 A felperesek állításával ellentétben tehát az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének szövegéből nem vonható le az a következtetés, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését globálisan kell értékelni.
72 Ennélfogva a felperesek érvét el kell utasítani.
73 A felperesek másodsorban lényegében azt állítják, hogy az általános forgalomnövekedésen alapuló vizsgálati módszert az igazolja, hogy egyetlen érintett termék van, amelyet egységként kell kezelni. A jelen ügyben ugyanis annak ellenére, hogy a hatályos dömpingellenes vám hatálya alá tartozó levegőkompresszornak több típusa létezik, a 261/2008 rendelet (19) preambulumbekezdése kifejezetten jelzi, hogy az eredeti dömpingellenes vizsgálat során ezen utóbbiakat egyazon terméknek kell tekinteni. Az érintett termék egységes jellegét egyébként – a felperesek szerint – az alaprendelet (20) preambulumbekezdése, valamint a 2012. március 21‑i Marine Harvest Norway és Alsaker Fjordbruk kontra Tanács ítélet (T‑113/06, EU:T:2012:135) is megerősíti.
74 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
75 E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes vámok megjelenésének a termékkódonkénti elemzés módszere szerinti értékelése nincs kihatással az érintett termék egységes jellegére, mivel a Bizottság nem termékkódonként határozta meg a dömpingkülönbözetet, hanem egyetlen dömpingkülönbözetet határozott meg az érintett termékre.
76 Ezután a jelen ügyben nem vitatott, hogy az érintett termék összetett termék, amelynek különféle típusai különféle műszaki jellemzőkkel bírnak, az árak között pedig jelentős eltérés lehet. Ennélfogva a termékkódonkénti elemzés módszere – amelynek célja azon termékkódok összehasonlítása, amelyek jellemzői és viszonteladói árai hasonlóak – megfelelőbbnek tűnik az érintett termék viszonteladói ára eredeti vizsgálati időszak és a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak közötti alakulásának vizsgálatára.
77 Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az általános forgalomnövekedésen alapuló módszer nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a kapcsolt importőr ténylegesen változtatott‑e magatartásán a piacon, illetve – éppen ellenkezőleg – olyan árpolitikát alkalmazott‑e, amely lehetővé tette számára, hogy a legnagyobb mennyiségben értékesített típusokkal ellensúlyozza a legalacsonyabb mennyiségben értékesített típusokat, ily módon avatkozva be az elért különbözetekbe.
78 Az alaprendelet (20) preambulumbekezdése egyebekben – többek között – akként rendelkezik, hogy „az exportárak számtani képzését szükségessé tevő dömping‑újraszámítás esetén a vámok nem kezelhetők a behozatal és a viszonteladás között felmerült költségként, ha az adott vám megjelenik a[z Unió] intézkedései alá eső termékek áraiban”.
79 Márpedig – a felperesek állításával ellentétben – az alaprendelet (20) preambulumbekezdésében alkalmazott „intézkedése[k] alá eső termékek” kifejezésből nem vonható le az a következtetés, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését az egyazon termékként vett érintett termék tekintetében kell értékelni. Az alaprendelet (20) preambulumbekezdése és e rendelet 11. cikkének (10) bekezdése többes számban hivatkozik a „viszonteladói árakra”, az „azt követő eladási árakra” és az „[Unió] intézkedései alá eső termékek áraira”. Ily módon a fent hivatkozott rendelkezések nyelvtani értelmezése szerint a dömpingellenes vámok megjelenését minden egyes eladási ár tekintetében, ekként pedig inkább az ügyletenkénti módszer vagy akár – adott esetben – a típusonkénti vagy termékkódonkénti elemzési módszer alapján kell vizsgálni.
80 Végezetül a felpereseknek a fenti 73. pontban említett Marine Harvest Norway és Alsaker Fjordbruk kontra Tanács ítéletre (EU:T:2012:135) való hivatkozása a jelen ügyben nem releváns, mivel az a jogvita, amellyel az említett ítélet alapjául szolgáló ügyben a Törvényszékhez fordultak, nem az exportár meghatározására vonatkozott.
81 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát, amikor a jelen ügyben úgy vélte, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését a termékkódonkénti elemzés módszere szerint, nem pedig az eredeti vizsgálat és a visszatérítési vizsgálat közötti forgalomnövekedésen alapuló átfogó módszer alapján célszerűbb vizsgálni.
82 Ennélfogva a felperesek érvét el kell utasítani.
83 Harmadsorban a felperesek lényegében azt állítják, hogy a termékkódonkénti elemzés Bizottság által alkalmazott módszere ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkével összefüggésben értelmezett célkitűzésével.
84 Elöljáróban: az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az alaprendelet rendelkezéseit, amennyire csak lehetséges, a dömpingellenes megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek fényében kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2003. január 9‑i Petrotub és Republica kontra Tanács ítélet, C‑76/00 P, EBHT, EU:C:2003:4, 57. pont; 2014. május 22‑i Guangdong Kito Ceramics és társai kontra Tanács ítélet, T‑633/11, EU:T:2014:271, 38. pont).
85 Az Unió ugyanis az alaprendeletet a dömpingellenes megállapodásból eredő nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése érdekében fogadta el (Petrotub és Republica kontra Tanács ítélet, fenti 84. pont, EU:C:2003:4, 56. pont). Ezenfelül az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésével az Unió a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkében foglalt különleges kötelezettségeket kívánta teljesíteni. Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdését tehát e rendelkezés tükrében kell értelmezni.
86 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikke akként rendelkezik, hogy „[a]nnak meghatározásakor, hogy jár‑e, és milyen mértékű visszatérítés, amikor az exportárat a [dömpingellenes megállapodás] 2. cikk[ének] 3. pontjával összhangban állapították meg, a hatóságoknak figyelembe kell venniük a rendes értékben bekövetkezett bármely változást, az import és a viszonteladás között felmerült költségekben bekövetkezett bármely változást, valamint a viszonteladói ár bármely mozgását, amelyet a későbbi értékesítési ár megfelelően tükröz [helyesen: értékesítési árak megfelelően tükröznek], és amennyiben a fentiekről meggyőző erejű bizonyíték áll rendelkezésükre, az exportárat a kifizetett dömpingellenes vám levonása nélkül kell megállapítaniuk”.
87 Ezen túlmenően, a dömpingellenes megállapodás 2.3. cikke előírja, hogy „[a]zokban az esetekben, amikor nincs exportár, illetve amikor az illetékes hatóságok az exportárat megbízhatatlannak ítélik, mivel az exportőr és az importőr, vagy az exportőr és egy harmadik fél között társulás vagy kompenzációs megállapodás áll fenn, az exportárat annak az árnak az alapján lehet meghatározni, amelyen az importterméket egy független vásárlónak továbbadták. Amennyiben a terméket nem adták tovább független vásárlónak, vagy az átadás nem az import idején fennálló állapotban történt, az exportárat a hatóságok által meghatározott, elfogadható alapon kell kiszámítani”.
88 Végezetül a dömpingellenes megállapodás 2.4. cikkének negyedik mondata megállapítja, hogy „[a] 3. pontban meghatározott esetekben, a költségeket, köztük az import és a viszonteladás között felmerült vám‑ és adóköltségeket, valamint a halmozódó nyereséget is figyelembe kell venni […]”.
89 A fentiekből következik, hogy a dömpingellenes megállapodás 2.4. cikkének negyedik mondata – az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdéséhez hasonlóan – a „költséghez hasonló vám” elvét állapítja meg, amely szerint az import és a viszonteladás között felmerült vámok és adók, köztük a megfizetett dömpingellenes vámok olyan költségek, amelyeket le kell vonni az exportár képzése során (NMB France és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 66. pont, EU:T:1996:71, 104. pont).
90 Ebben a kontextusban meg kell állapítani, hogy a dömpingellenes vámok levonásának a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkén alapuló mellőzése kivételt képez az említett megállapodás 2.4. cikkének negyedik mondatában szereplő „költséghez hasonló vám” szabály alól. Ehhez hasonlóan a dömpingellenes vámok levonásának az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében kimondott mellőzése kivételt képez az említett rendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdésében szereplő „költséghez hasonló vám” szabály alól.
91 Márpedig – a valamely általános szabály alóli bármiféle kivételhez hasonlóan – a dömpingellenes vámok számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzését megszorítóan kell értelmezni (lásd analógia útján: 2009. március 18‑i Shanghai Excell M&E Enterprise és Shanghai Adeptech Precision kontra Tanács ítélet, T‑299/05, EBHT, EU:T:2009:72, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
92 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperesek által szorgalmazott, a forgalomnövekedésen alapuló módszer annak megállapítását eredményezné, hogy a dömpingellenes vámok globálisan megjelentek a kapcsolt importőr ügyfeleinél. A termékkódonkénti elemzés módszerével azonban a Bizottság bizonyítani tudta, hogy ezek megjelenésére az érintett termék több típusa esetében nem került sor.
93 Ily módon a termékkódonkénti elemzés módszere – amely a jelen ügybelihez hasonló esetben a dömpingellenes vámok megjelenésének megszorítóbb értékelését eredményezi – jobban megfelel az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdése nyelvtani és teleologikus értelmezésének, ekként pedig előnyben kell részesíteni az eredeti vizsgálati időszak és a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak közötti általános forgalomnövekedésen alapuló megközelítéshez képest.
94 A felperesek által felhozott érvek nem tudják megcáfolni ezt a következtetést.
95 A felperesek mindenekelőtt azt állítják, hogy a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkében szereplő, a „viszonteladói ár bármely mozgás[a]” kifejezésben alkalmazott egyes számból következik, hogy a dömpingellenes vámok megjelenését átfogóan kell vizsgálni.
96 Márpedig a „viszonteladói ár bármely mozgás[a]” kifejezést közvetlenül a többes számot alkalmazó „amelyet a későbbi értékesítési árak megfelelően tükröznek” kifejezés követi. Ráadásul a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkében alkalmazott „bármely változás” és a „bármely mozgás” kifejezés – jellegénél fogva – meghatározatlan.
97 A felperesek ezután lényegében azzal érvelnek, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere ellentétes a dömpingellenes megállapodás 9.3.3. cikkének célkitűzésével, azaz a dömpingellenes vámok levonásának mellőzése előtti akadályok korlátozásával. Ez a módszer ugyanis megerősíti a „double jump” akadályt – amelynek értelmében a kapcsolt importőr csak akkor részesülhet a megfizetett dömpingellenes vámok teljes visszatérítésében, ha bizonyítja, hogy az Unió területén a viszonteladói árakat a dömpingkülönbözet kétszeresének megfelelő összeggel növelte –, illetve ez a módszer új akadály, a „triple jump” jogszerűvé tételét kísérli meg.
98 E tekintetben egyfelől a fenti 89–91. pontból kitűnik, hogy a kapcsolt importőrön keresztül végzett értékesítéseket illetően az exportárat – a „költséghez hasonló vám” szabálya alapján – a megfizetett dömpingellenes vámok levonásával kell kiszámítani. Ezen túlmenően a dömpingellenes vámok levonásának az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében előírt mellőzése eltérést képez e főszabály alól, és ekként azt megszorítóan kell értelmezni (fenti 91. pont). Ily módon a felperes által hivatkozott „double jump” akadály az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek teljesülése elmaradásának, ekként pedig a „költséghez hasonló vám” szabálya alkalmazásának elkerülhetetlen következménye.
99 Másfelől meg kell állapítani, hogy a termékkódonkénti elemzés módszerének alkalmazása – amennyiben arra a visszatérítés iránti kérelem vizsgálatának valamennyi szakaszában egységes módon kerül sor – nem jelenti azt, hogy további feltételeket szabnak a megfizetett dömpingellenes vámok teljes mértékben történő visszatérítése tekintetében, hanem csupán annyit jelent, hogy egyedi termékkódonként vizsgálják az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében előírt feltételek tiszteletben tartását, ahelyett hogy azt az egységként vett érintett termék szintjén vizsgálnák.
100 E körülmények között a felperesek tévesen állítják, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere megerősíti a „double jump” akadályt, vagy akár azt, hogy a dömpingellenes vámok levonása mellőzésének újabb akadályát kísérli meg jogszerűvé tenni.
101 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a termékkódonkénti elemzés módszere nem ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének nyelvtani és teleologikus értelmezésével.
102 A felperesek érvét tehát el kell utasítani.
103 A fentiekre tekintettel a Bizottság nem követett el hibát egyrészről akkor, amikor úgy vélte, hogy a jelen ügyben a felperesek által szorgalmazott, az általános forgalomnövekedésen alapuló módszer nem teszi lehetővé annak egyértelmű bizonyítását, hogy a kapcsolt importőr dömpingellenes vámjai megfelelően megjelentek az Unióban letelepedett ügyfeleinél, másrészről akkor, amikor úgy ítélte meg, hogy – tekintettel a jelen ügy körülményeire és különösen az érintett termék összetett jellegére – a termékkódonkénti elemzés módszere a legmegfelelőbb.
104 Ennélfogva a második jogalap első részét el kell utasítani.
– A második jogalap harmadik részéről
105 A felperesek azt állítják, hogy a dömpingellenes vámok megjelenésének termékkódonkénti vizsgálata igencsak hasonlít a „nulla érték” módszerhez, és hogy az ennélfogva ellentétes a WTO Fellebbezési Testületének az „Európai Közösségek – az Indiából származó pamut jellegű ágyneműk behozatalára kiszabott dömpingellenes vám” (WT/DS141/AB/R) című, 2001. március 1‑jén elfogadott jelentésével, valamint a 2007. szeptember 27‑i Ikea Wholesale ítélettel (C‑351/04, EBHT, EU:C:2007:547).
106 A Bizottság vitatja ezen érvek megalapozottságát.
107 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a WTO Fellebbezési Testülete és a Bíróság által kifogásolt „nulla érték” gyakorlatot a Bizottság kizárólag az átfogó dömpingkülönbözet kiszámítása céljából alkalmazta. Ez lényegében abból állt, hogy – amennyiben az érintett termék több típussal rendelkezett – egyrészről kizárólag a dömping összegét adták össze valamennyi olyan terméktípus esetében, amelynél pozitív dömpingkülönbözetet állapítottak meg, másrészről pedig nulláztak minden negatív dömpingkülönbözetet. A dömping ily módon kiszámított teljes összegét ezután minden terméktípus összes exportügylete halmozott értékének százalékos arányában fejezték ki, függetlenül attól, hogy azok dömping tárgyát képezték‑e, vagy sem.
108 E tekintetben egyfelől meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben a felperesek nem a dömpingkülönbözet kiszámításának módszerét, hanem a Bizottság által annak vizsgálata céljából alkalmazott módszert kifogásolják, hogy teljesülnek‑e a dömpingellenes vámoknak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból való levonása mellőzésének feltételei. Márpedig a felperesek által kifogásolt, termékkódonkénti elemzés módszerének alkalmazására a dömpingkülönbözet kiszámításához képest korábbi szakaszban és más célból kerül sor.
109 Másfelől a felperesek nem terjesztettek elő semmiféle bizonyítékot a „nulla érték” gyakorlat és a termékkódonkénti elemzés módszere közötti hasonlóságra alapított állításuk alátámasztására.
110 Következésképpen nem bizonyították a „nulla érték” gyakorlat és a termékkódonkénti elemzés módszere közötti hasonlóságot.
111 Végezetül a Törvényszék által a tárgyaláson feltett egyik szóbeli kérdésre válaszul a felperesek lényegében annak jelzésével pontosították érvelésüket, hogy a „nulla érték” gyakorlat hatása – azaz az exportár, ekként pedig a dömpingkülönbözet módosítása – az, amely véleményük szerint hasonló a termékkódonkénti elemzés módszerének hatásához.
112 Márpedig a Törvényszék már korábban jelezte, hogy a Bizottság nem követett el hibát, amikor a dömpingellenes vámok megjelenését a termékkódonkénti elemzés módszere alapján értékelte, amely alapján – tekintettel a jelen ügy körülményeire – lehetővé vált annak legpontosabb vizsgálata, hogy teljesültek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek (fenti 76., 92. és 93. pont).
113 Következésképpen a felperesek nem megalapozottan állítják, hogy a termékkódonkénti elemzés Bizottság által alkalmazott módszere az exportárak és végső soron a felülvizsgált dömpingkülönbözet torzítását eredményezte.
114 A fentiekre tekintettel a második jogalap harmadik részét el kell utasítani.
– A második jogalap negyedik részéről
115 A felperesek álláspontja szerint a termékkódonkénti elemzés alkalmazásának nincs jogalapja.
116 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
117 Márpedig az, hogy a termékkódonkénti megközelítést az alaprendelet egyáltalán nem említi, nem jelenti azt, hogy jogellenes vagy nyilvánvalóan téves volna.
118 E tekintetben megjegyzendő, hogy a keresetlevélben maguk a felperesek ismerték el, hogy a termékkódonkénti elemzés olyan adminisztratív technika, amely igazolt a dömpingkülönbözet – alaprendelet 2. cikkének (12) bekezdése szerinti – súlyozott átlagának kiszámításával összefüggésben, mivel lehetővé teszi a vizsgálat alá vont áruk eltérő jellemzőkkel rendelkező különböző modelljei vagy típusai méltányos összehasonlításának biztosítását.
119 A felperesek azonban nem fejtik ki, hogy mi alapján vélik úgy, hogy a termékkódonkénti vagy a típusonkénti megközelítés a dömpingkülönbözet kiszámításával összefüggésben megfelelő, a dömpingellenes vámok megjelenésének vizsgálata céljából azonban nem.
120 Mindenesetre – a felperesek állításával ellentétben – a gyakorlatban a fent említett módszer intézmények általi alkalmazása nem korlátozódik a dömpingkülönbözet kiszámítására. A Bíróság a típusonkénti módszert különösen azon küszöb kiszámítása céljából hagyta jóvá, amely alatt figyelmen kívül kell hagyni az exportáló ország belső piacán való fogyasztásra szánt hasonló termék értékesítéseit (lásd ebben az értelemben: 1988. október 5‑i Canon és társai kontra Tanács ítélet, 277/85 és 300/85, EBHT, EU:C:1988:467, 14. pont).
121 A fentiekre tekintettel a második jogalap negyedik részét el kell utasítani.
– A második jogalap ötödik részéről
122 A felperesek lényegében azt állítják, hogy a termékkódonkénti elemzés Bizottság által elfogadott módszere önkényes, mivel más ügyekben a Bizottság – az Unió területén alkalmazott súlyozott viszonteladói átlagárak figyelembevételének lehetővé tételével, vagy akár a jelen ügyben megköveteltnél alacsonyabb bizonyítási szint megengedésével – úgy vélte, hogy teljesülnek az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek.
123 A Bizottság vitatja ezen érv megalapozottságát.
124 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a visszatérítési eljárások keretében a Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak vizsgálata céljából, hogy teljesülnek‑e a dömpingellenes vámok számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzésével kapcsolatos feltételek (fenti 70. pont). Ezt a mérlegelési jogkört az összes releváns tény tükrében, eseti alapon kell gyakorolni (lásd analógia útján: Gestetner Holdings kontra Tanács és Bizottság, fenti 56. pont, EU:C:1990:116, 43. pont).
125 Másodszor, a dömpingellenes vámok exportár kiszámításából való levonásának mellőzésével kapcsolatos feltételeket egyrészről a dömpingellenes vámok levonásának mellőzését kérő importőrök által előterjesztett bizonyítékok, másrészről pedig az egyes ügyek tényállásának tükrében kell értékelni.
126 Következésképpen nem lehet helyt adni a felperesek arra alapított érvének, hogy a Bizottság által a megtámadott határozatokban elfogadott megközelítés önkényes jellegű a Bizottság korábbi, illetve későbbi gyakorlatához képest (lásd analógia útján: 1991. május 7‑i Nakajima kontra Tanács ítélet, C‑69/89, EBHT, EU:C:1991:186, 119. pont; 2010. december 17‑i EWRIA és társai kontra Bizottság ítélet, T‑369/08, EBHT, EU:T:2010:549, 93. pont; 2012. október 10‑i Ningbo Yonghong Fasteners kontra Tanács ítélet, T‑150/09, EU:T:2012:529, 119. és 120. pont).
127 Mindenesetre meg kell állapítani, hogy a felperesek nem bizonyították, hogy a jelen ügybeli körülmények pontosan megegyeznek a dömpingellenes vámok visszatérítésére vagy felülvizsgálatára irányuló azon többi eljárásban szereplőkkel, amelyekre a termékkódonkénti elemzés módszerének önkényes jellegére alapított érvük alátámasztására hivatkoznak.
128 Különösen meg kell állapítani, hogy a jelen ügybeli körülmények eltérnek a többek között Oroszországból származó ferroszilícium behozatalára kivetett dömpingellenes vámra vonatkozó, az 1225/2009/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálat lezárásáról szóló, 2012. január 16‑i 60/2012/EU végrehajtási rendelet (HL L 22., 1. o.) alapjául szolgáló ügyben szereplőktől, amely rendeletet a felperesek mellékletként csatoltak keresetlevelükhöz, valamint az Oroszországból származó ferroszilícium behozatala tekintetében megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló kérelmekről szóló, 2012. augusztus 10‑i bizottsági határozatok alapjául szolgáló ügyben (a továbbiakban: az ún. „Oroszországból származó ferroszilíciummal kapcsolatos ügyek”) szereplőktől, amely határozatokat a felperesek 2014. november 24‑i levelük mellékleteként terjesztettek elő. A viszonválaszban és a tárgyaláson ugyanis egyfelől a Bizottság kifejtette, hogy az ún. „Oroszországból származó ferroszilíciummal kapcsolatos ügyekben” az érintett terméket négy termékkódcsoportra osztotta, ily módon az egyes termékkódok tekintetében vizsgálta, hogy teljesülnek‑e az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében szereplő feltételek. Másfelől megállapította, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek a négy termékkód közül annál az egynél, amely az érintett ügyletek több mint 80%‑át tette ki, ami – a Bizottság véleménye szerint – elegendő volt ahhoz, hogy jóváhagyhassa a dömpingellenes vámok alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzésére irányuló kérelmet.
129 Ezzel szemben a jelen ügyben nem vitatott, hogy a legnagyobb mennyiségben értékesített tíz termékkód közül ötnél nem bizonyították, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek a kapcsolt importőr ügyfeleinél.
130 Ebben a kontextusban a felperesek nem róhatják fel a Bizottságnak, hogy nem fogadott el mindenképpen az ún. „Oroszországból származó ferroszilíciummal kapcsolatos ügyekben” alkalmazottal azonos megoldást.
131 A második jogalap ötödik részét ezért el kell utasítani.
– A második jogalap második részéről
132 A felperesek lényegében előadják, hogy a dömpingellenes vámoknak az exportár kiszámításából való teljes levonása aránytalan, mivel magában foglalja az olyan terméktípusok, illetve termékkódok esetében megfizetett vámokat, amelyek tekintetében a vámok a későbbi viszonteladói árakban jelentek meg. A Bizottság tehát ily módon elmulasztotta a megbízható exportárat és a dömpingkülönbözet megbízható súlyozott átlagát megállapítani.
133 A Bizottság vitatja ezen érvek megalapozottságát.
134 Előzetesen egyrészt emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése kivételt képez az ugyanezen rendelet 2. cikke (9) bekezdésének második albekezdésben szereplő, a „költséghez hasonló vám” szabály alól. A dömpingellenes vámok számtanilag képzett exportárból való levonásának mellőzésével kapcsolatos lehetőséget tehát megszorítóan kell értelmezni (fenti 90. és 91. pont).
135 Másrészt a dömpingellenes vámok megjelenésének termékkódonkénti ellenőrzését követően a Bizottság megállapította, hogy számos termékkód esetében nem bizonyosodott be, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek az Unió területén a viszonteladói árakban és eladási árakban.
136 A Bizottság által lefolytatott termékkódonkénti elemzés azonban azt is feltárta, hogy a legnagyobb mennyiségben értékesített tíz termékkód közül öt esetében a kapcsolt importőr által az Unióban letelepedett független ügyfelek felé alkalmazott viszonteladói árakban megjelentek a megfizetett dömpingellenes vámok. Márpedig – amint az a Bizottság által elkészített, a 2011. július 26‑i elektronikus leveléhez csatolt és a felperesek által a keresetlevél A.15 mellékleteként benyújtott táblázatból kitűnik – a fent említett öt termékkód egyrészről a gyártó‑exportőrhöz kapcsolódó, az Unióban letelepedett importőr társaságok által a visszatérítési vizsgálattal érintett időszak során értékesített összesen 229 239 levegőkompresszorból 119 523 levegőkompresszort, másrészről pedig az említett értékesítések ára, költségei, biztosítása és szállítása összértékének több mint 50%‑át teszi ki.
137 A fentiekben felidézettekre és pontosításokra tekintettel kell vizsgálni azt, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el, és hogy ekként megsértette‑e az alaprendelet 2. cikkének (9) és (11) bekezdését és 11. cikkének (10) bekezdését akkor, amikor a kapcsolt importőr által megfizetett dömpingellenes vámokat levonta a számtanilag képzett exportárból, holott bizonyos termékkódok esetében e dömpingellenes vámok megjelentek.
138 Előzetesen meg kell állapítani, hogy amint azt a felperesek helytállóan állítják, tagadhatatlan kapcsolat áll fenn az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése és 11. cikkének (10) bekezdése között.
139 Egyfelől ugyanis az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése kétszer utal vissza kifejezetten ugyanezen rendelet 2. cikkére és 2. cikkének (9) bekezdésére.
140 Másfelől a dömpingellenes vámok felülvizsgálatára vagy visszatérítésére irányuló eljárások keretében a dömpingellenes vámok kapcsolt importőr ügyfeleinél való megjelenésének – az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében előírt – vizsgálata az említett rendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportár kiszámításának egyik szakaszát képezi. Ugyanis az e vizsgálat végén kapott eredmény alapján vonják le a dömpingellenes vámokat a számtanilag képzett exportárból, ekként pedig e vámok közvetlen hatással vannak annak összegére, amennyiben az szükségszerűen alacsonyabb lesz annál, mintha a dömpingellenes vámokat nem vonták volna le.
141 Ráadásul meg kell jegyezni, hogy minél alacsonyabb az exportár, annál nagyobb lesz a különbség a rendes értékhez képest, és annál magasabb lesz a felülvizsgált dömpingkülönbözet.
142 Az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése tehát az exportárképzésben, közvetve pedig a felülvizsgált dömpingkülönbözet kiszámításában játszik szerepet.
143 Ebben a kontextusban a Bizottságnak következetes módszereket kell elfogadnia az alaprendelet 2. cikke (9) és (11) bekezdésének és 11. cikke (10) bekezdésének alkalmazása céljából.
144 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az exportár kiszámításához – amennyiben az érintett terméket kapcsolt importőr közvetítésével értékesítették az Unióban – a Bizottság, tekintettel különösen az érintett termék jellegére, annak vizsgálatát tekintette célszerűbbnek, hogy a dömpingellenes vámok megjelentek‑e az egyes termékkódok esetében.
145 Ezenfelül a Bizottság ezt a termékkódonkénti elemzést egyrészről minden termékkód esetében súlyozott átlaggal számított egységes exportár és súlyozott átlaggal számított egységes rendes érték kiszámításával, másrészről pedig minden egyes termékkód tekintetében a dömpingkülönbözetnek – az érintett termékre vonatkozó egységes dömpingkülönbözet kiszámítását megelőző – kiszámításával végezte el.
146 A Bizottság azonban nem vonta le az összes következtetést a termékkódonkénti elemzés módszeréből, amelynek alkalmazásáról ő maga döntött, mivel megtagadta a dömpingellenes vámok azon termékkódok exportáraiból való levonásának mellőzését, amely termékkódok esetében viszont megjelentek a dömpingellenes vámok az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban. Következésképpen a megfizetett dömpingellenes vámok teljes összegét levonta az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján számtanilag képzett exportárból, ily módon mesterségesen csökkentette a súlyozott átlaggal számított, termékkódonkénti egységes exportárat, ebből adódóan pedig növelte a Nu Air Shanghai felülvizsgált dömpingkülönbözetének mértékét.
147 E megállapításra tekintettel ki kell mondani, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amely hatással volt a felülvizsgált dömpingkülönbözet mértékére, ekként pedig a dömpingellenes vámok felpereseknek visszatérítendő összegére, egyúttal emlékeztetni kell arra, hogy ez az eredeti dömpingkülönbözet és a felülvizsgált dömpingkülönbözet között különbségből ered (fenti 13. pont).
148 A Bizottság által felhozott érvek nem kérdőjelezhetik meg a fenti következtetést.
149 A Bizottság elsősorban lényegében azt állítja, hogy az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének megszorító értelmezése alapján nem lehetséges kizárólag bizonyos ügyletek, típusok vagy termékkódok tekintetében levonni a megfizetett dömpingellenes vámokat, mások esetében azonban nem, mivel ez nem teszi lehetővé a jog megkerülése és az árak manipulációja kockázatának kizárását, ekként pedig ellentétes az alaprendelet 11. cikke (10) bekezdésének célkitűzésével, amely a viszonteladói áraknak és az azt követő eladási áraknak a dömping gyakorlatából eredő torzulása minden lehetőségének kizárására irányul. Ha ugyanis lehetséges lenne a dömpingellenes vámok levonásának részleges mellőzése, a kapcsolt importőr belső kompenzációs mechanizmusokat hozhatna létre például oly módon, hogy a dömpingellenes vámokat azon termékkódok árában jeleníti meg, amelyek tekintetében a kereslet kevéssé rugalmas, de azon termékkódokéban nem, amelyek esetében a kereslet igencsak rugalmas.
150 E tekintetben egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése nem állapít meg módszert annak értékelésére, hogy a dömpingellenes vámok megfelelően megjelentek‑e az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban, ekként pedig hogy a Bizottság ezen a területen széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik (fenti 67–70. pont). Ugyanígy – lényegében a Bizottság által állítottakkal ellentétben – az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdése nem kötelezi őt arra, hogy módszeresen levonja az összes megfizetett dömpingellenes vámot a jelen ügybelihez hasonló olyan esetben, amikor a dömpingellenes vámok megjelenésének a termékkódonkénti elemzés módszere szerinti vizsgálata nem annak megállapítását tette lehetővé, hogy a dömpingellenes vámok valamennyi termékkód esetében megjelentek, hanem annak megállapítását, hogy azok kizárólag bizonyos termékkódok esetében jelentek meg.
151 Másrészről a Bizottság nem bizonyította, hogy a jelen ügyben a kapcsolt importőr megkerülte a jogot azzal, hogy kompenzációs mechanizmusokat hozott létre a legnagyobb mennyiségben értékesített termékkódok és a legalacsonyabb mennyiségben értékesített termékkódok között, vagy azon termékkódok között, amelyek tekintetében a kereslet kevésbé volt rugalmas, és azon termékkódok között, amelyek esetében a kereslet igencsak rugalmas volt.
152 Ezért a Bizottság érvét el kell utasítani.
153 A Bizottság másodsorban azt állítja, hogy a dömpingellenes vámok levonásának részleges mellőzését ki kell zárni, mivel a gyakorlatban azt nem lehet az új termékekre alkalmazni. Az eredeti vizsgálat ideje alatt értékesített hasonló termékek hiányában ugyanis lehetetlen ellenőrizni, hogy azok viszonteladói ára a megfizetett dömpingellenes vámok megjelenését lehetővé tevő mértékben növekedett‑e.
154 Mindazonáltal az alaprendelet 11. cikkének (10) bekezdésében támasztott egyetlen feltétel az, hogy a kapcsolt importőr döntő bizonyítékokat terjesszen elő arra nézve, hogy a dömpingellenes vámok megfelelő módon megjelentek az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban.
155 Ebben a kontextusban a dömpingellenes vámoknak az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban való megjelenésével kapcsolatos bizonyítékot – amennyiben az döntő – bármilyen módon, és nem csak a dömpingellenes vámok kivetése előtt és azt követően alkalmazott eladási árak összehasonlításával lehet előadni.
156 Ezért a Bizottság érvét el kell utasítani.
157 A fentiekre tekintettel a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el akkor, amikor átfogóan, és nem egyedileg vonta le a dömpingellenes vámokat azon termékkódok exportárából, amelyek tekintetében a termékkódonkénti elemzés végén megállapította, hogy a vámok nem jelentek meg az Unió területén a viszonteladói árakban és az azt követő eladási árakban, ekként pedig megsértette az alaprendelet 2. cikkének (9) és (11) bekezdését, valamint 11. cikkének (10) bekezdését.
158 Márpedig nem vitatott, hogy a Bizottság által elkövetett hiba hiányában a felperesek részére visszatérítendő dömpingellenes vámok összege magasabb lett volna a megtámadott határozatok 1. cikkében említettnél.
159 Következésképpen anélkül kell helyt adni a második jogalap második részének, ekként pedig a megtámadott határozatok részleges megsemmisítése révén az első kereseti kérelemnek – amennyiben a Bizottság nem biztosította a felperesek számára az e határozatok 1. cikkében említett összegeken felül, jogalap nélkül beszedett dömpingellenes vámok visszatérítését –, hogy az első kereseti kérelem alátámasztására felhozott első jogalapot vizsgálni kellene.
A második, a megtámadott határozatok joghatásainak az EUMSZ 264. cikken alapuló ideiglenes fenntartására irányuló kereseti kérelemről
160 A felperesek lényegében azt kérik a Törvényszéktől, hogy – amennyiben helyt ad az első kereseti kérelemnek – alkalmazza az EUMSZ 264. cikk alapján rá ruházott jogköröket, és ily módon rendelje el a megtámadott határozatok joghatásainak fenntartását a Törvényszék jelen ügyben meghozandó ítéletének végrehajtásához szükséges intézkedések Bizottság általi elfogadásáig. E tekintetben a felperesek először is előadják, hogy a megtámadott határozatok megsemmisítése esetén kötelesek lennének teljes egészében visszafizetni a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak a számukra az említett határozatok alapján visszatérített összegeket. Másodszor pontosítják, hogy kizárólag a megtámadott határozatok kijavítását kérik, nem pedig azok valamennyi tekintetben történő megsemmisítését, mivel azok részben kedvezőek a számukra.
161 A Bizottság nem emel kifogást a második kereseti kérelemmel szemben.
162 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatokat azon részükben meg kell semmisíteni, amelyben a Bizottság részlegesen megtagadta a dömpingellenes vámok visszatérítésére vonatkozóan a felperesek által benyújtott kérelmek jóváhagyását, ekként pedig nem biztosított számukra az e határozatok 1. cikkében említett összegeken felül visszatérítést, amely visszatérítés összegének pontos kiszámítása a Bizottság feladata.
163 E körülmények között a megtámadott határozatok részleges megsemmisítése nem vonja maga után azt, hogy a felperesek kötelesek visszafizetni a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak azokat az összegeket, amelyeket azok számukra az említett határozatok alapján visszatérítettek.
164 A fentiekre tekintettel a felperesek érvelését el kell vetni mint hatástalant, ennek megfelelően pedig a második kereseti kérelmet el kell utasítani.
A költségekről
165 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a kérelmeinek alapvető része tekintetében pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a Kínai Népköztársaságból származó egyes kompresszorok behozatalára vonatkozóan megfizetett dömpingellenes vámok visszatérítésére irányuló kérelmekről szóló, 2011. december 6‑i K (2011) 8831 végleges, C (2011) 8825 végleges, C (2011) 8828 végleges és K (2011) 8810 végleges bizottsági határozatok 1. cikkét abban a részében megsemmisíti, amelyben az nem biztosítja az Einhell Germany AG, a Hans Einhell Nederlands BV, az Einhell France SAS és a Hans Einhell Österreich GmbH számára az e határozatokban említett összegeken felül, jogalap nélkül beszedett dömpingellenes vámok visszatérítését.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Törvényszék az Európai Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.
Kanninen | Pelikánová | Buttigieg |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. november 18‑i nyilvános ülésen.
Aláírások