Language of document : ECLI:EU:C:2019:175

GIOVANNI PITRUZZELLA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. március 6.(1)

C705/17. sz. ügy

Patentoch registreringsverket

kontra

Mats Hansson

(a Svea hovrätt [stockholmi fellebbviteli bíróság, Svédország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Védjegyek – 2008/95 irányelv – Korábbi jogokkal való ütközéssel kapcsolatos kizáró, illetve törlési okok – Az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat (disclaimer) hatálya alá tartozó földrajzi nevet tartalmazó, korábbi védjegy – Átfogó értékelés”






1.        A védjegy lajstromozását egyes jogrendszerekben lemondó nyilatkozat, úgynevezett disclaimer (oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat) kísérheti, amennyiben a kérelem tárgyát olyan összetett védjegy képezi, amelyen belül a kérelemmel érintett egy vagy több árura vagy szolgáltatásra vonatkozó egy vagy több leíró vagy általános szó szerepel. Az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat, amelyet az alkalmazandó szabályozás szerint a kérelmező önként tehet, vagy a hatáskörrel rendelkező hatóság a lajstromozás feltételeként előírhat, annak egyértelművé tételét szolgálja, hogy a lajstromoztatni kívánt megjelölésben szereplő, megkülönböztetésre nem alkalmas, leíró jellegű szó vagy szavak nem képezik a védjegyoltalom tárgyát, és azok továbbra is rendelkezésre állnak.(2) A védjegyjogosult tehát nem tilthatja meg, hogy más vállalkozások használják ezeket a szavakat.

2.        Az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat fent leírt használata megengedett a svéd jogban. A jelen indítvány tárgyát képező előzetes döntéshozatal iránti kérelemben a Svea hovrätt Patent‑ och marknadsöverdomstolen (stockholmi fellebbviteli bíróság mint szabadalmi és kereskedelmi fellebbviteli bíróság) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy a védjegyként lajstromozni kért megjelölés és egy korábbi megjelölés közötti ütközés esetén az a tény, hogy ez utóbbi egyik eleme az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat tárgyát képezi, hatással van‑e az összetéveszthetőségnek a 2008/95 irányelv(3) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében elvégzendő értékelésére, és ha igen, milyen módon.

3.        E kérdés egy olyan eljárás keretében merült fel, amelynek tárgyát az M. Hansson nemzeti szóvédjegy lajstromozása iránt benyújtott kérelmének a Patent‑och registreringsverket (svéd szabadalmi és lajstromozási hivatal; a továbbiakban: PRV) általi elutasítása képezte.

 Jogi háttér

 Az uniós jog

4.        A 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján:

„(1)      A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha

[…]

b)      a megjelölést a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt a fogyasztók a korábbi védjeggyel összetéveszthetik; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.”(4)

5.        A 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint:

„[a] védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

[…]

b)      olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a védjegyhez.”(5)

 A nemzeti jog

6.        A varumärkeslagen (2010:1877) (a védjegyekről szóló, 2010. évi 1877. sz. törvény; a továbbiakban: 2010. évi törvény)(6) 1. fejezete 10. §‑a első bekezdésének – a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját a svéd jogba átültető – 2. pontja meghatározza a lajstromozott védjegy jogosultja részére biztosított, az e védjeggyel való összetéveszthetőség vagy gondolati képzettársítás kockázatát előidéző megjelöléseknek az engedéllyel nem rendelkező harmadik személyek által történő használatát kizáró, kizárólagos jog tartalmát.

7.        A 2010. évi törvény 2. fejezetének a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját a svéd jogba átültető 5. §‑a értelmében a védjegy lajstromozásához a védjegynek megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie a kért lajstromozással érintett áruk, illetve szolgáltatások tekintetében.

8.        Összhangban a 2010. évi törvény 2. fejezete 12. §‑ának első bekezdésével abban az esetben, ha a védjegy önállóan nem lajstromozható elemet tartalmaz, és fennáll az egyértelmű kockázata annak, hogy a lajstromozás bizonytalanságot okoz a kizárólagos jog hatályát illetően, ezen elem a lajstromozáskor kifejezetten kizárható az oltalomból. E cikk második bekezdése megállapítja, hogy ha az adott elem később megfelel a lajstromozás követelményének, ezen elem vagy a védjegy egésze új bejelentéssel az első bekezdésben foglalt kizárás nélkül lajstromozható.

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9.        2015. december 16‑án M. Hansson, az alapeljárás alperese a ROSLAGSÖL nemzeti szóvédjegyet jelentette be lajstromozásra a PRV‑hez, az alapeljárás felpereséhez a védjegyekkel ellátható áruk és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, 1957. június 15‑én kötött, felülvizsgált és módosított Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) értelmében a 32. osztályba tartozó áruk, és különösen alkoholmentes italok és sörök vonatkozásában (a továbbiakban: bejelentett védjegy).

10.      2016. július 14‑i határozatával a PRV elutasította a védjegybejelentést azzal az indokkal, hogy a bejelentett védjegy és a Nizzai Megállapodás értelmében a 33. osztályba tartozó alkoholos italokra vonatkozó, korábban lajtromozott, a Norrtelje Brenneri Aktiebolag társaságot 2007 óta jogosultként megillető, az alábbi ábrán látható ROSLAGS PUNSCH ábrás védjegy (a továbbiakban: korábbi védjegy) között összetéveszthetőség áll fenn:(7)

Image not found

Ez utóbbi védjegy lajstromozásában a következő megjegyzés szerepel: „A lajstromozás nem biztosít kizárólagos jogot a »Roslagspunsch« szó felett.”

11.      A „Roslagen” egy Svédország keleti partvidékén fekvő földrajzi terület neve.

12.      A PRV az összetéveszthetőség fennállásának megállapításakor egyrészt azt a körülményt vette figyelembe, hogy az ütköző védjegyek a leíró „Roslags” szóval kezdődnek, amely mindkét megnevezésben domináns jelleggel bír, és másrészt hogy e védjegyeket azonos vagy hasonló árukon használják, és azok forgalmazási csatornái, és így fogyasztói azonosak is lehetnek.

13.      M. Hansson keresetet indított a PRV 2016. július 14‑i határozatával szemben a Patent‑ och marknadsdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi bíróság, Svédország) előtt, és egyrészt a bejelentett szóvédjegy és a korábbi ábrás védjegy közötti hasonlóság hiányára, másrészt pedig arra a körülményre hivatkozott, hogy a „Roslagen” szót következetesen használják a vonatkozó tartományban letelepedett vállalkozások megkülönböztető megnevezéseiben. A Patent‑och marknadsdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi bíróság) előtti eljárásban a felek kifejtették álláspontjukat a korábbi védjegy bejelentését kísérő, az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat jelentőségét illetően. A PRV arra hivatkozott, hogy a védjegynek az oltalomból az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat által kizárt elemeit főszabályként úgy kell tekinteni, mint amelyek megkülönböztetésre nem alkalmasak, és így azok nem vehetőek figyelembe az összetéveszthetőség vizsgálatánál. A PRV ugyanakkor utalt arra, hogy a földrajzi nevek lajstromozásával kapcsolatos gyakorlata időközben megváltozott, és a jelenleg követett szabályok alapján a korábbi védjegyben szereplő „Roslags‑” szót az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat ellenére figyelembe kell venni a korábbi védjeggyel való összetéveszthetőségre alapozott elutasítási ok fennállásának értékelésekor.(8)

14.      A Patent‑och marknadsdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi bíróság) helyt adott M. Hansson keresetének. Az eljáró bíróság lényegében úgy vélte, hogy az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat ellenére a „Roslags” és a „Punsch” szavakat figyelembe kell venni az ütköző védjegyek összetéveszthetőségének értékelésénél, mivel azok hatással lehetnek a korábbi védjegy által keltett összbenyomásra. Mindazonáltal e bíróság úgy vélte egyrészt, hogy a korábbi védjegy ábrás elemei, és az a körülmény, hogy a korábbi védjegyben szereplő szó két különírt szóból áll, vizuális eltérést eredményeznek a szóban forgó védjegyek között, és másrészt, hogy a korábbi védjegyben szereplő „punsch” szóelem és a bejelentett védjegyet alkotó szó végén lévő „öl” szóelemben szereplő betűk közötti eltérés miatt kismértékben áll fenn hangzásbeli hasonlóság a két védjegy között. Figyelemmel a szóban forgó áruk közötti kismértékű hasonlóságra, a Patent‑och marknadsdomstolen (szabadalmi és kereskedelmi bíróság) tehát megállapította, hogy nem áll fenn összetéveszthetőség.

15.      A PRV fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz.

16.      Ez utóbbi kiemeli, hogy miközben a 2008/95 irányelv által elvégzett teljes mértékű harmonizáció tárgyát a védjegyoltalomra vonatkozó anyagi jogi rendelkezések képezik, az eljárási szabályok főszabályként továbbra is a tagállamok hatáskörében maradnak. A kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozatot a védjegy bejelentésekor lehetővé tevő nemzeti rendelkezés eljárási szabálynak tekinthető‑e, amennyiben módosítja azon szempontokat, amelyek alapján a védjegy által keltett összbenyomás értékelését el kell végezni az összetéveszthetőségnek a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti vizsgálata során.

17.      A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően azt kérdezi, hogy e rendelkezéssel ellentétes‑e az, hogy a védjegynek az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozattal érintett elemeit kizárják az összetéveszthetőség vizsgálatából, vagy az, hogy azoknak e vizsgálat keretében kisebb jelentőséget tulajdonítanak annál, mint amelyet az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat hiányában annak elismernének.

18.      E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság arra utal, hogy egy 1991‑ben hozott ítéletében(9) az akkor a védjegyekkel kapcsolatos jogviták tekintetében végső fokon eljáró Högsta förvaltningsdomstolen (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Svédország; korábbi nevén Regeringsrätten) úgy vélte, hogy a lajstromozott védjegynek az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozattal érintett elemeit figyelembe kell venni az e védjegy által keltett összbenyomás meghatározásánál a későbbi megnevezéssel való összetéveszthetőség fennállásának értékelése során. Mindazonáltal a nem végső fokon eljáró bíróságok által hozott legújabb ítéletek úgy kezelik az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozattal érintett elemeket, mintha azok nem bírnának megkülönböztető jelleggel, és így azok csak másodlagos jelentőséggel bírnak a védjegy által keltett összbenyomás meghatározásában.(10)

19.      E helyzetre tekintettel a Svea hovrätt (stockholmi fellebbviteli bíróság) 2017. november 20‑i határozatában felfüggesztette az előtte folyamatban lévő eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette elő előzetes döntéshozatalra:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2008/95] irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját, hogy a releváns tényezőknek az összetéveszthetőség értékelésekor elvégzendő átfogó értékelésére kihatással lehet az a tény, hogy a védjegy egyik elemét kifejezetten kizárták az oltalomból a lajstromozáskor, vagyis oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat (úgynevezett disclaimer) bejegyzésére került sor a lajstromozáskor?

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén ilyen esetben hatást gyakorolhat‑e az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat az átfogó értékelésre, oly módon, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság figyelembe veszi a szóban forgó elemet, de annak kisebb jelentőséget tulajdonít, és így nem tekinti megkülönböztetésre alkalmasnak akkor sem, ha az elem ténylegesen megkülönböztető jellegű és domináns a korábbi védjegyen belül?

Az első kérdésre adandó igenlő és a második kérdésre adandó nemleges válasz esetén az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat bármely más módon hatást gyakorolhat‑e az értékelésre?”

 A Bíróság előtti eljárás

20.      Az eljárási szabályzat 23. cikke alapján a PRV, M. Hansson és a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket a Bírósághoz. Ugyanezen érintettek képviseltették magukat a 2018. december 13‑i tárgyaláson.

 Elemzés

21.      A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyát képező, együtt kezelendő három kérdéssel a Svea hovrätt (stockholmi fellebbviteli bíróság) lényegében azt kérdezi, hogy az a tény, hogy a korábbi védjegy valamely eleme az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat tárgyát képezi, hatással van‑e az összetéveszthetőségnek a 2008/95 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti vizsgálatára, és ha igen, milyen módon.

22.      Bár azt kifejezetten nem tartalmazza, az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat intézménye, amelyet kevés tagállam(11) ír elő, önmagában nem tekinthető úgy, hogy összeegyeztethetetlen a 2008/95 irányelvvel.(12) Ahogyan azt az irányelv (4) preambulumbekezdése kimondja, az irányelv ugyanis nem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok teljes körű közelítésére, hanem csak a nemzeti jogszabályok azon rendelkezéseinek harmonizálására irányul, amelyek a legközvetlenebb hatást gyakorolják a belső piac működésére,(13) így a lajstromozott védjegyek megszerzésének és a védjegyoltalom fenntartásának feltételeire vonatkozó rendelkezések harmonizálására,(14) és többek között meghagyja a tagállamoknak, hogy szabadon határozzák meg az eljárásjogi rendelkezéseket,(15) beleértve a védjegyek lajstromozásával kapcsolatos rendelkezéseket is.(16)

23.      Az uniós védjegyre vonatkozó szabályozás a harmonizált nemzeti rendszerekben előírttal párhuzamosan(17) több mint húsz évig lehetővé tette a megkülönböztető jelleggel nem rendelkező elemeket tartalmazó megnevezések lajstromozását, feltéve hogy a kérelmező a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) kérelmére először, és az Európai Unió Szellemi Tulajdon Hivatala (EUIPO) kérelmére később benyújt egy olyan nyilatkozatot, amelyben vállalja, hogy ezen elemek tekintetében nem érvényesíti kizárólagos jogait.(18)

24.      Az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat alkalmazásának a 2008/95 irányelvvel való összeegyeztethetősége mindazonáltal az irányelv rendelkezéseinek tiszteletben tartásától függ.

25.      Nem tekinthető például elfogadhatónak az oltalmi igény korlátozására vonatkozó olyan nyilatkozatok használata, amelyek lehetővé teszik a kizárólag leíró és megkülönböztető jelleggel nem rendelkező elemekből álló védjegyek lajstromozását,(19) mivel az ellentétes lenne a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) és b) pontjával. Még általánosabban mivel az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozatok szerepe az olyan egészében lajstromozható védjegy lajstromozásának lehetővé tétele, amely ugyanakkor tartalmaz olyan elemeket, amelyek elszigetelten nem lajstromozhatóak, ellentétes lenne mind e céllal, mind a 2008/95 irányelv rendelkezéseivel az olyan nyilatkozat felhasználása, amely lehetővé teszi a védjegyoltalom feltétlen kizáró okainak megszüntetését. Ugyanígy nem megengedhető az olyan nyilatkozat sem, amelynek tárgyát a bejelentett védjegy megkülönböztető elemei képezik. Az ilyen nyilatkozat nemcsak hogy a 2008/95 irányelvnek a védjegyoltalom megszerzésének feltételeit megállapító szabályaival ellentétes, hanem emellett indokolatlanul korlátozza a védjegynek biztosított oltalom terjedelmét, amelynek tekintetében az irányelv egységes jelleget kívánt biztosítani.(20)

26.      Összegezve, az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat intézménye önmagában nem összeegyeztethetetlen a 2008/95 irányelvvel, amennyiben a szerepe arra korlátozódik, hogy a nagyobb fokú átláthatóság és a jogbiztonság követelményére figyelemmel egyértelművé tegye a lajstromozott védjegynek biztosított védelem határait (az abban foglalt egyes elemekre figyelemmel), amelyek már a 2008/95 irányelvben foglalt, a lajstromozás feltétlen kizáró okaira vonatkozó rendelkezések alkalmazásából következnek. E tekintetben kiemelem, hogy az irányelvnek „A védjegyoltalom korlátai” címet viselő 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja megállapítja, hogy a védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenység körében használja „az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést”(21),(22) megerősítve általánosabban e jelzések rendelkezésre állását – amelyek önmagukban nem lajstromozhatóak védjegyként(23) –, amennyiben azok a lajstromozás tárgyát képező összetett védjegyek elemeit képezik.(24)

27.      Még ha úgy is tekinthető, hogy a fent leírt korlátok között az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozattal kísért védjegybejelentés összhangban áll a 2008/95 irányelvvel és jelenleg a 2015/2436 irányelvvel, ahogyan a kérdést előterjesztő bíróság is kéri a Bíróságtól, meg kell vizsgálni e lemondó nyilatkozat következményeit a védjegynek a későbbi megjelöléssel való összeütközése esetén.

28.      A védjegyoltalom a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban a védjegyjogosult azon jogát jelenti, hogy bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ „olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a védjegyhez”. Ebből eredően az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha egy korábbi védjeggyel ilyen összetéveszthetőség áll fenn.

29.      Az összetéveszthetőség tehát a 2008/95 irányelv által a lajstromozott védjegy részére, különösen a nem azonos megjelölések harmadik személyek általi használatával szemben biztosított „oltalom különös feltételét” képezi.(25) A Bíróság e feltételt úgy határozta meg, mint annak a veszélyét, hogy a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy egyébként gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak.(26)

30.      Ahogyan az a 2008/95 irányelv (11) preambulumbekezdésében is szerepel,(27) az összetéveszthetőség fennállásának megállapításánál számos tényező játszik szerepet, így különösen a védjegy piaci ismertsége, az a képzettársítás, amelyet a használt vagy a védjegyként lajstromozott megjelölés előidéz, valamint a védjegy és a megjelölés közötti, valamint a velük megjelölt áruk vagy szolgáltatások közötti hasonlóság mértéke. Ezért az összetévesztés veszélyét átfogóan kell értékelni, figyelembe véve az ügy valamennyi releváns tényezőjét.(28)

31.      Az ütköző védjegyek között fennálló hasonlóságot a vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságuk mértéke alapján kell megítélni, valamint – adott esetben – mérlegelni kell, hogy mekkora jelentőséget kell ezen különféle elemeknek tulajdonítani, tekintettel a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások kategóriájára, valamint azok forgalmazásának körülményeire.(29) A szóban forgó megjelölések közötti vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot átfogóan kell értékelni, amely értékelésben az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk és szolgáltatások átlagos fogyasztója.(30) E tekintetben az ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az átlagfogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként a részleteit.(31) Az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága átfogó értékelésének tehát az e megjelölések által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit.(32) A Bíróság emellett pontosította, hogy a két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat az összetett védjegy csupán egyik alkotóelemének figyelembevételére, illetve ez utóbbinak a másik védjeggyel való összehasonlítására, hanem az összehasonlítást a kérdéses védjegyek mindegyikének a maga egészében való vizsgálatával kell elvégezni.(33) Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy főszabályként valamely csekély megkülönböztető képességgel rendelkező elem is domináns lehet az összetett védjegy által keltett összbenyomás szempontjából, amennyiben, például a megjelölésen belüli helyzete vagy mérete következtében, „alkalmas arra, hogy a fogyasztó észlelje és megjegyezze”.(34) Végezetül a Bíróság pontosította, hogy a védjegyek közötti hasonlóságot nem elvontan, hanem konkrétan kell értékelni, figyelemmel arra, hogy a fogyasztó milyen módon lép kapcsolatba a védjeggyel, és különösen arra tekintettel, hogy „az átlagos fogyasztónak csak ritkán adódik lehetősége közvetlenül összehasonlítani a különböző védjegyeket, és így a védjegyről az emlékezetében őrzött tökéletlen képre kell hagyatkoznia”.(35)

32.      A fent kifejtett elvekből két alapvető megállapítás következik a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelemben felvetett kérdésekre adandó válaszok tekintetében.

33.      Először is, ahogyan láttuk, az ütköző megjelölések közötti hasonlóságot a közönség észlelése alapján kell értékelni. E szabály, amely alkalmazásának szempontjait fokozatosan pontosította a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata, a védjegynek az uniós jog által elismert szerepéből eredeztethető. A 2008/95 irányelvben (és jelenleg a 2015/2436 irányelvben), ahogyan az uniós védjegyről szóló rendeletben is,(36) a védjegyoltalom mindenekelőtt a védjegy megkülönböztető képességéből ered,(37) azaz a védjegyet olyan megjelölésként illeti meg az oltalom, amely lehetővé teszi annak azonosítását, hogy a vele megjelölt áruk vagy szolgáltatások mely vállalkozástól erednek. Az összetéveszthetőség a védjegyoltalom feltételeként arra irányul, hogy e képesség a védjeggyel érintett jogalanyok, azaz a vele megjelölt áruk vagy szolgáltatások fogyasztói tekintetében való beavatkozás nélkül nyilvánuljon meg.

34.      Amennyiben az összetéveszthetőség fennállására vonatkozó vizsgálat keretében az ütköző megjelölések közötti hasonlóság értékelését a korábbi védjegy valamely elemének az értékelésből való előzetes kizárásával folytatnák le, az a megjelölés azon képének megváltozását eredményezné, amellyel a közönség kapcsolatba lép, és megnehezítené az érintett fogyasztó konkrét esetben való észleléséhez szorosan kapcsolódó értékelést, amelyet ugyanakkor a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat előír.(38)

35.      Másodszor a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlata alapján az elsődleges jelentőséggel bíró érzékelés szabálya mondja ki, hogy a védjegyet egészében érzékelik. Annak különböző elemeit egyenként kell vizsgálni annak érdekében, hogy megállapítsák azoknak a védjegyen belüli súlyát és azok egymással való kapcsolatát, de e vizsgálat célja a megjelölés egésze által az érintett közönségben keltett összbenyomás összegző megállapítása. Ez két következménnyel jár.

36.      Egyrészt amennyiben az ütköző megjelölések közötti hasonlóságot, amelytől az összetéveszthetőség fennállása függ,(39) az ezen megjelölések által az érintett áruk és szolgáltatások átlagos fogyasztóiban keltett összbenyomás alapján kell értékelni, ebből az következik, hogy az összetett védjegy jogosultja az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat létezésétől függetlenül egyébként nem érvényesítheti kizárólag a védjegy egyik része tekintetében kizárólagos jogait. A 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt oltalom tehát az egészében tekintett védjeggyel és nem az annak egyes elemeivel összetéveszthető megjelölések használatával szembeni védelmet jelent. Ez emellett az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozatot csupán a védjegy számára biztosított oltalom korlátai tisztázásának eszközéül szánja.

37.      Másrészt a védjegy által keltett összbenyomás felvázolásának szükségessége mellett szól az is, hogy az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat fennállása nem befolyásolja az ütköző védjegyek összehasonlításának módját. Az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozattal érintett elem figyelmen kívül hagyása ugyanis egyrészt hatással van ezen összbenyomásnak a közönség észleléséhez kapcsolódó konkrét meghatározására, és másrészt a védjegy különböző alkotóelemeinek „szakaszolását” írná elő, amely művelet, azon túl, hogy mesterséges, a konkrét esetben nehézkessé is válhat.(40)

38.      Végezetül, figyelemmel arra többek között, hogy az ütköző védjegyek közötti hasonlóság értékelésének az észlelésre vonatkozó szabályokhoz kell kapcsolódnia, és ezen értékelés szigorúan konkrét jelleggel bír, úgy vélem, hogy az oltalmi igény korlátozására vonatkozó, az oltalom alá venni kért védjegy egyik eleme tekintetében tett nyilatkozat fennállása nem érintheti ezen értékelés szempontjait, és nem eredményezi ezen elemnek az értékelésből való kizárását, sem pedig azt, hogy annak a védjegyen belül jelentőséget vagy a konkrét esetben fennállótól eltérő megkülönböztető képességet tulajdonítsanak. A védjegy egésze által keltett összbenyomás összegző meghatározása ebben az esetben is kizárólag a vonatkozó közönség észlelésétől függ.

39.      Ahogyan az fentebb említésre került, az ütköző védjegyek közötti hasonlóság csak az egyik azon tényezők közül, amelyektől az összetéveszthetőségük függ.

40.      Az eredettel kapcsolatos összetéveszthetőség fennállását vagy fenn nem állását azon végső értékelés keretében kell megállapítani, amely súlyozással figyelembe veszi valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt.(41)

41.      Ezen összegző értékelés keretében is döntő szerepet játszik a közönség általi észlelés.(42) Ahogyan azt a Bíróság többször is megerősítette, „az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők között”.(43) Az e tényezők, és így különösen a védjegyek hasonlósága és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kapcsolat létrehozására és mérlegelésére az érintett vásárlóközönség nézőpontjából kerül sor. A szóban forgó tényezők közötti kapcsolat létezésének a Bíróság általi elismerése arra irányul, hogy az összetéveszthetőség teljes értékelése a lehető legteljesebb módon megfeleljen e közönség tényleges érzékelésének.

42.      Az összetéveszthetőség értékelésénél figyelembe vehető tényezők között a Bíróság megemlítette továbbá az oltalom alá vonni kért védjegy eredeti vagy szerzett megkülönböztető képességének mértékét.(44)

43.      A védjegy nagyobb fokú vagy csekély mértékű megkülönböztető képességét is a vonatkozó közönség észlelésével összefüggésben és az adott ügy valamennyi körülménye fényében kell értékelni.(45) Ezt a védjegy alkotóelemei összességének figyelembevételével kell meghatározni. Az összetett védjegy egyik alkotóelemének az értékelésből való kizárása vagy annak a konkrét esetben meglévőtől eltérő súly tulajdonítása hatással lehet a védjegy megkülönböztető képességének összegző értékelésére. E megkülönböztető képesség attól függ, hogy a megjelölés alkalmas‑e azon üzenet közvetítésére, amelyet a közönség az azzal megjelölt árukkal vagy szolgáltatásokkal összekapcsolhat. Még ha ezt az üzenetet elsődlegesen a védjegy leginkább megkülönböztető és domináns elemei közvetítik is, az egész megjelölésre tekintettel, és így az alkotóelemeinek összessége fényében kell az áruk és szolgáltatások eredetének azonosítására vonatkozó képességét értékelni.

44.      Ki kell továbbá emelni, hogy az összetéveszthetőség értékelése során az oltalom alá vonni kért védjegy megkülönböztető képességét a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napját követő releváns időpontban kell értékelni.(46)

45.      Most pedig nem kizárt, hogy az összetett védjegy azon eleme, amely a lajstromozás időpontjában leíró jellege miatt nem rendelkezett megkülönböztető jelleggel, időközben megkülönböztető képességet szerzett, például a védjegy használata révén, különösen amikor olyan elemről van szó, amely nem másodlagos jelentőséggel bír a védjegyen belül, sőt uralja a védjegynek az érintett közönségben keltett összbenyomását.

46.      Az alapeljárás körülményei ennek pontos ábrázolását adják. Ahogyan az a tárgyaláson kiderült,(47) a korábbi védjegy lajstromozása és az ezen védjegy és a bejelentett védjegy közötti összetéveszthetőség értékelése között a PRV módosította gyakorlatát a földrajzi nevek lajstromozása tekintetében, azt a Bíróság által a 1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítéletben (C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230) megállapított – nagyrészt az észlelés szabályának megfelelő(48) – szempontokhoz igazítva, ami azzal a következménnyel jár, hogy a korábbi védjegynek az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozattal érintett eleme az új gyakorlat szerint már megkülönböztető jelleggel rendelkezik.

47.      A védjegy elemei egyikének az összetéveszthetőség értékelése során a védjegy megkülönböztetési képessége mértékének értékeléséből való kizárása kizárólag azon okból, hogy a bejelentéskor lefolytatott vizsgálat alapján ezt az elemet úgy kell tekinteni, hogy önmagában nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, és így az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat megtétele szükséges, nem teszi lehetővé annak figyelembevételét, hogy esetlegesen változás állt be a védjegy észlelésében, amely változás a lajstromozás napja és az összetéveszthetőség értékelése szempontjából releváns időpont között következett be, sem pedig más a lajstromozást követő, az értékelésre hatást gyakorló tényezőt.

48.      Ez nemcsak hogy azt nem teszi lehetővé, hogy a védjegy megkülönböztető képességét az összetéveszthetőség vizsgálatánál megkövetelt időszerűségre, hatékonyságra és konkrét jellegre tekintettel határozzák meg, hanem a figyelembe vehető(49) különböző tényezők közötti összefüggések miatt az összetéveszthetőség téves értékeléséhez vezethet.

49.      Úgy vélem tehát – összhangban az ütköző megjelölések közötti hasonlóság értékelése tekintetében tett megállapításokkal –, hogy az oltalmi igény korlátozására vonatkozó, az oltalom alá vonni kért védjegy elemei egyikének tekintetében tett nyilatkozat fennállása nem befolyásolja sem e védjegy megkülönböztető képessége mértékének meghatározását, sem pedig az összetéveszthetőség végső értékelésénél figyelembe vehető különböző tényezők súlyozását és azok összefüggéseinek értékelését.

50.      Még általánosabban, az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló, az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat fennállása véleményem szerint nem vezethet az összetéveszthetőség értékelésére vonatkozó, uniós szinten harmonizált szabályok módosításához. Pontosabban kizárólag az a tény, hogy az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat az oltalom alá vonni kért összetett védjegy alkotóelemét érinti, nem indokolja, hogy ezen alkotóelemet automatikusan ki kelljen zárni ezen értékelésből, vagy hogy azt a szerepet, amelyet ezen alkotóelem a védjegy által keltett összbenyomás kialakításában betölt, vagy annak megkülönböztető képességét a közönség észlelésétől eltérően értékeljék. A rendelkezésre állás követelménye sem igazolja véleményem szerint e szabályok módosítását, amely az összetéveszthetőség előidézésére alkalmas megjelölések lajstromozásának lehetővé tételéhez vezethet. A gazdasági szereplők azon érdekét, hogy szabadon használhassák az általuk forgalmazott árukra vagy szolgáltatásokra vonatkozó leíró megjelöléseket és jelzéseket, kellően védik először is a 2008/95 irányelvnek a lajstromozás feltétlen kizáró okaira vonatkozó és azon rendelkezései, amelyek a védjegy fent hivatkozott hatályát korlátozzák,(50) másodszor az a tény, hogy a 2008/95 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja által biztosított jogok nem teszik lehetővé az összetett védjegy jogosultja részére, hogy kizárólag a védjegy egyik alkotóeleme tekintetében kérjen oltalmat, és végezetül pedig azok a szabályok, amelyek az összetéveszthetőség értékelését meghatározzák, és amelyek szerint az összetéveszthetőséget különösen az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns alkotóelemeire, valamint az oltalom alá vonni kért védjegy megkülönböztető jellegére figyelemmel kell meghatározni.

 Végkövetkeztetés

51.      A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Svea hovrätt (stockholmi fellebbviteli bíróság, Svédország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre a következő választ adja:

„A 2008/96 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló olyan lemondó nyilatkozat (disclaimer) fennállása, amelynek tárgyát a korábbi védjegyet alkotó elemek egyike képezi, nem befolyásolja az e védjegy és a védjegyként lajstromoztatni kívánt későbbi megjelölés közötti összetéveszthetőség értékelését.”


1      Eredeti nyelv: olasz.


2      Lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 7‑i Beiersdorf kontra EUIPO (Q10) ítélet (T‑4/15, nem tették közzé, EU:T:2016:447, 18. pont); 2009. november 19‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM (100 és 300) ítélet (T‑425/07 és T‑426/07, EU:T:2009:454, 19. pont).


3      A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2008. L 299., 25. o.). 2019. január 15‑től az alapeljárás tényállását követően hatályba lépő, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2436 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 336., 1. o.; helyesbítés: HL 2016. L 71., 325. o., HL 2016. L 110., 5. o.) hatályon kívül helyezte a 2008/95 irányelvet és annak helyébe lépett.


4      A 2015/2436 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja gyakorlatilag ugyanezeket a szavakat használja.


5      Lásd a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontját.


6      A 2010:1877 törvény szövegének angol nyelvű (nem hivatalos) fordítása megtalálható a Szellemi Tulajdon Világszervezetének internetes oldalán az alábbi címen: https://wipolex.wipo.int/en/text/290530.


7      Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy a svéd jogban a korábbi védjegyekkel való összetéveszthetőség vizsgálatát hivatalból kell lefolytatni a bejelentés vizsgálatakor.


8      A tárgyaláson a Bíróság által feltett kérdésre adott válaszában a PRV a gyakorlatnak az előzetes döntéshozatalra utaló végzésben említett változása tekintetében egyértelművé tette, hogy miközben az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozatot korábban következetesen a földrajzi névhez kapcsolódó elemeket tartalmazó megnevezések lajstromozásának feltételeként írták elő, 2012‑ben a PVR az 1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítélet (C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230) 31. pontjában megjelölt szempontot alkalmazva elkezdett különbséget tenni az esetek között aszerint, hogy azokban a földrajzi név kapcsolatot mutatott‑e a szóban forgó árutípussal, vagy hogy azokban e kapcsolat nem volt felismerhető. Az első esetben a lajstromozást jelenleg elutasítják, miközben a második esetben az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat megtételének kötelezettsége nélkül engedélyezik azt.


9      RÅ 1991., 10. sz., MTV Music Television.


10      A kérdést előterjesztő bíróság példaként a Patentbesvësrätten (szabadalmi bíróság, Svédország) 10–136. sz. BIOGEN‑ügyben hozott 2011. október 3‑i ítéletére hivatkozik.


11      Svédországon kívül Írország és Lettország, miközben az Egyesült Királyságban a lajstromozó hivatal által elrendelt nyilatkozatot már eltörölték, lásd: Max Planck Institute for Intellectual Property and Competition Law, Study on the overall functioning of the European Trade Mark System, 2013, elérhető az alábbi internetes oldalon: https://publications.europa.eu/en/publication‑detail/‑/publication/5f878564–9b8d‑4624‑ba68‑72531215967e, 74. o., 2.40 pont.


12      Ebben az értelemben lásd: Ruiz‑Jarabo Colomer Koninklijke KPN Nederland ügyre vonatkozó indítványa (C‑363/99, EU:C:2002:65, 45. pont). Az ebben az ügyben hozott ítéletben a Bíróság anélkül zárta ki a lajstromozás hatályának korlátozását, hogy kifejezetten állást foglalt volna a lemondó nyilatkozatok elfogadhatóságát illetően (lásd: 2004. február 12‑i Koninklijke KPN Nederland ítélet (C‑363/99, EU:C:2004:86, 114. és 115. pont).


13      A 2015/2436 túllép a 2008/95 irányelv által megvalósított korlátozott megközelítésen, és más anyagi és eljárásjogi kérdésekre is kiterjed (lásd különösen a (8) és (9) preambulumbekezdést).


14      Lásd a 2008/95 irányelv (8) preambulumbekezdését. Lásd ugyanilyen értelemben a 2015/2436 irányelv (12) preambulumbekezdését.


15      Ahogyan azt említettük, a 2015/2436 irányelv teljesebb harmonizációra irányul, és a (9) preambulumbekezdésében előírja, hogy „a védjegyek lajstromozása területén a legfőbb eljárási szabályokat” is össze kell hangolni, noha az csak az általános elvek felvázolására korlátozódik, és a tagállamokra hagyja a részletesebb szabályok megállapítását.


16      A 2008/95 irányelv (6) preambulumbekezdése alapján „[a tagállamok] meghatározhatják például a védjegy lajstromozására vagy törlésére irányuló eljárás alaki szabályait, dönthetnek arról, hogy a lajstromozási, illetve a törlési eljárásban érvényesíthetők‑e korábbi jogok, valamint arról, hogy a korábbi jogokat, amennyiben azok érvényesítését a lajstromozási eljárásban lehetővé teszik, felszólalás alapján vagy hivatalból vizsgálják‑e”, valamint meghatározhatják a védjegyoltalom megszűnése megállapításának, illetve a védjegy törlésének jogkövetkezményeit.


17      Lásd az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) (2) preambulumbekezdését és a 2015/2436 irányelv (3) preambulumbekezdését, amely szerint „[a] nemzeti és uniós szintű védjegyrendszerek együttes létezése és egyensúlya az Unió szellemitulajdon‑jogok védelmére alkalmazott megközelítésének sarokköve”.


18      Lásd a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) 38. cikkének (2) bekezdését és a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 142., 104. o.) 37. cikkének (2) bekezdését. Ez utóbbi rendelkezés hatályban volt mindaddig, amíg azt 2016. március 23‑i hatállyal a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2015. L 341., 21. o.; helyesbítések: HL 2016. L 71., 322. o., HL 2016. L 110., 4. o., HL 2016. L 267., 1. o., HL 2017. L 142., 104. o.)hatályon kívül helyezte (lásd az 1. cikk 35. pontjának b) alpontját, és a hatálybalépését illetően a 4. cikk első és második bekezdését).


19      Lásd ebben az értelemben a 207/2009 rendelet 37. cikkének (2) bekezdése tekintetében: 2016. szeptember 7‑i Beiersdorf kontra EUIPO (Q10) ítélet (T‑4/15, nem tették közzé, EU:T:2016:447, 18. pont), amelyben a Törvényszék kizárta a kérelmező által tett azon nyilatkozat elfogadhatóságát, amelynek tárgya egy olyan összetett védjegy szóeleme volt, amelyben az ábrás elemek a sárga színből és a különösen stilizált „Q10” szóelemből álltak. A nyilatkozattal érintett szóelem meghatározó jellegének és az ábrás elemek csupán díszítő jellegének megállapítása arra vezette a Törvényszéket, hogy amennyiben elfogadnák a nyilatkozatot, a bejelentett megjelölésben nem maradna egyetlen olyan megkülönböztető elem sem, amely lehetővé tenné a 207/2009 rendelet 9. cikkében foglalt kizárólagos jogok érvényesítését.


20      Lásd a 2008/95 irányelv (10) preambulumbekezdését, amely megállapítja, hogy „[a]z áruk szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elősegítése érdekében” alapvető, „hogy a lajstromozott védjegyek valamennyi tagállam jogrendszerében azonos oltalmat élvezzenek”. Ugyanebben az értelemben lásd a 2015/2436 irányelv (10) preambulumbekezdését, amely megállapítja, hogy „[a]lapvető fontosságú biztosítani, hogy a lajstromozott védjegyek az összes tagállami jogrendszerben ugyanolyan oltalmat élvezzenek”.


21      A 2015/2436 irányelv 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja kiegészítette a 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontjában már szereplő leíró „jelzésekre” való utalást a leíró „megjelölésre” való utalással.


22      A 2008/95 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében „az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban” kell azokat használni; e feltétel értelmezésére lásd: 2004. január 7‑i Gerolsteiner Brunnen ítélet (C‑100/02, EU:C:2004:11, a 2008/95 irányelvet megelőző, a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv [HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.]ugyanezen rendelkezésének értelmezésére vonatkozóan, 25. pont), amely szerint önmagában az a tény, hogy „hangzásbeli összetéveszthetőség” áll fenn a szóban forgó, akár védjegyként használt földrajzi eredetmegjelölés és a korábbi szóvédjegy között, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy e megjelölés nincs összhangban az üzleti tisztesség követelményeivel.


23      Lásd a 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjával (jelenleg a 2015/2436 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének c) pontjával) való szövegegyezőséget a két rendelkezésnek a Bíróság által az 1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítéletben (C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 28. pont) és a 2011. március 10‑i Agencja Wydawnicza Technopol kontra OHIM ítéletben (C‑51/10 P, EU:C:2011:139, 59–62. pont) kiemelt egymástól való függetlensége ellenére.


24      Lásd a 89/104 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja tekintetében: 1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítélet (C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 28. pont). A Bíróság megállapította, hogy „a védjegyjogosult kizárólagos jogához fűződő hatások korlátozásával az irányelv 6. cikkének célja az, hogy a védjegyoltalomhoz fűződő alapvető érdekeket összebékítse az áruk szabad mozgásával és a szolgáltatásnyújtás szabadságával a közös piacon, oly módon, hogy a védjegyhez fűződő jogok betölthessék alapvető funkciójukat a torzulásmentes verseny azon rendszerében, amelyet a Szerződés célja létrehozni és fenntartani”, lásd: 1999. február 23‑i BMW ítélet (C‑63/97, EU:C:1999:82, 62. pont); 2004. január 7‑i Gerolsteiner Brunnen ítélet (C‑100/02, EU:C:2004:11, 16. pont).


25      Lásd a 2008/95 irányelv (11) preambulumbekezdését és a 2015/2436 irányelv (16) preambulumbekezdését.


26      Lásd különösen: 1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet (C‑342/97, EU:C:1999:323, 17. pont); 2005. október 6‑i Medion ítélet (C‑120/04, EU:C:2005:594, 24. és 26. pont); 2008. április 10‑i adidas és adidas Benelux ítélet (C‑102/07, EU:C:2008:217, 28. pont).


27      Ugyanebben az értelemben lásd a 2015/2436 irányelv (16) preambulumbekezdését.


28      Lásd: 1997. november 11‑i SABEL‑ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 22. pont); 2000. június 22‑i Marca Mode ítélet (C‑425/98, EU:C:2000:339, 40. pont); 2005. október 6‑i Medion ítélet (C‑120/04, EU:C:2005:594, 27. pont); 2008. április 10‑i adidas és adidas Benelux ítélet (C‑102/07, EU:C:2008:217, 29. pont); 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 33. pont).


29      Lásd: 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 36. pont); 2011. március 24‑i Ferrero kontra OHIM (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 85. pont).


30      Lásd: 1997. november 11‑i SABEL‑ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont).


31      Lásd többek között: 1997. november 11‑i SABEL‑ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont); 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 35. pont); 2007. szeptember 20‑i Nestlé kontra OHIM ítélet (C‑193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 34. pont).


32      Lásd többek között: 1997. november 11‑i SABEL‑ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont); 1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet (C‑342/97, EU:C:1999:323, 25. pont); 2007. június 12‑i OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 35. pont); 2009. szeptember 3‑i Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe és OHIM ítélet (C‑498/07 P, EU:C:2009:503, 60. pont).


33      Lásd többek között: OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 41. pont); Aceites del Sur‑Coosur kontra Koipe ítélet (C‑498/07 P, EU:C:2009:503, 61. pont). E tekintetben a Bíróság szintén pontosította, hogy bár bizonyos körülmények esetén az összetett védjegy által az érintett közönségben keltett összbenyomás szempontjából a védjegy egy vagy több alkotóeleme domináns lehet, a hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el kizárólag a domináns elem alapul vételével, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható, lásd: OHIM kontra Shaker ítélet (C‑334/05 P, EU:C:2007:333, 41. és 42. pont); 2007. szeptember 20‑i Nestlé kontra OHIM ítélet (C‑193/06 P, nem tették közzé, EU:C:2007:539, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).


34      Lásd ebben az értelemben: 2004. július 13‑i AVEX kontra OHIM – Ahlers (a) ítélet (T‑115/02, EU:T:2004:234, 20. pont); 2006. június 13‑i Inex kontra OHIM–Wiseman (Tehénbőrt megjelenítő ábra) ítélet (T‑153/03, EU:T:2006:157, 32. pont).


35      Lásd többek között: 1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet (C‑342/97, EU:C:1999:323, 26. pont).


36      2017/1001 rendelet.


37      Lásd többek között: 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 28. pont).


38      Noha igaz, hogy ezen értékelésnek az ütköző megjelölések megkülönböztető és domináns elemein és nem a leíró és megkülönböztető jelleggel nem bíró elemein kell alapulnia, ugyanakkor figyelemmel a megjelölést alkotó különböző elemek közötti kapcsolatra a közönségben kialakított összbenyomást kell felvázolni.


39      Emlékeztetek arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az ütköző védjegyek közötti hasonlóság hiányában az összetéveszthetőség veszélyének fennállása automatikusan kizárt anélkül, hogy vizsgálni kellene azon más tényezőket, amelyektől e kockázat megállapítása függ, lásd többek között: 2011. március 24‑i Ferrero kontra OHIM ítélet (C‑552/09 P, EU:C:2011:177, 65. pont).


40      Elegendő éppen az alapeljárás körülményeire gondolni, amikor is az oltalmi igény korlátozására vonatkozó nyilatkozat a szóelemet, és nem ezen elem különös stilizálását érinti.


41      Lásd többek között: 1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet (C‑342/97, EU:C:1999:323, 18. pont).


42      Lásd többek között: 1997. november 11‑i SABEL‑ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 23. pont).


43      Lásd: 1998. szeptember 29‑i Canon ítélet (C‑39/97, EU:C:1998:442, 17. pont); 1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet (C‑342/97, EU:C:1999:323, 19. pont).


44      Lásd többek között: 1997. november 11‑i SABEL‑ítélet (C‑251/95, EU:C:1997:528, 22. és 24. pont); 1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítélet (C‑342/97, EU:C:1999:323, 20. és azt követő pontok).


45      Az 1999. június 22‑i Lloyd Schuhfabrik Meyer ítéletben (C‑342/97, EU:C:1999:323, 23. pont) a Bíróság pontosította, hogy a védjegy megkülönböztető képességének meghatározásánál „figyelembe kell venni nevezetesen a védjegy benne rejlő tulajdonságait, ideértve azt a tényt, hogy a lajstromoztatni kívánt áruk és szolgáltatások tekintetében tartalmaz‑e leíró elemet, vagy sem, a védjegy által elfoglalt piaci részesedést, a védjegy használatának intenzitását, földrajzi kiterjedését és tartamát, a vállalkozás által a védjegy reklámozása céljából megvalósított beruházások jelentőségét, az érintett fogyasztók azon hányadát, amely a védjegy miatt úgy azonosítja az árut vagy szolgáltatást, mint amely valamely meghatározott vállalkozástól származik, a kereskedelmi és iparkamaráktól, és egyéb szakmai szervezetektől származó nyilatkozatokat”. Ugyanezeket a szempontokat sorolja fel az 1999. május 4‑i Windsurfing Chiemsee ítélet (C‑108/97 és C‑109/97, EU:C:1999:230, 51. pont), a földrajzi név megkülönböztető képességének a használata révén való megszerzése tekintetében, a 89/104 irányelv 3. cikke (3) bekezdésének értelmében (a védjegy megkülönböztethetőségére vonatkozó értékelés konkrét jellegének szükségessége tekintetében lásd ezen ítélet 52. pontját).


46      A 2006. április 27‑i Levi Strauss ítéletben (C‑145/05, EU:C:2006:264, 20. pont) a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése vonatkozásában a Bíróság pontosította, hogy „valamely rendszeresen használt védjegy oltalma kiterjedésének meghatározásakor – a védjegy megkülönböztető képességével összefüggésben – a bíróságnak az érintett vásárlóközönség azon időpontbeli észlelését kell figyelembe vennie, amikor az említett védjegyre veszélyt jelentő megjelölést használni kezdték”. Amennyiben az alapeljáráshoz hasonlóan a vizsgálatra a későbbi megjelölés lajstromozása során kerül sor, az ezen megjelölés lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontja bír jelentőséggel.


47      Lásd a fenti 8. sz. lábjegyzetet.


48      A Bíróság által ezen ítéletben megállapított elvek alapján a földrajzi eredetmegjelöléseket tartalmazó megjelölések megkülönböztető képességének mértéke azon kapcsolattól függ, amely a közönség képzetében jön létre a védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások jóhírneve vagy jellemzői és az azzal megjelölt terület között, és így azt szigorúan az ezen áruk vagy szolgáltatások fogyasztó általi észlelésére figyelemmel kell értékelni.


49      Az összetéveszthetőség értékelésének tényezőjeként a védjegy megkülönböztető jellegét össze kell vetni minden egyéb vonatkozó tényezővel annak érdekében, hogy általa ezen értékelés a lehető legkonkrétabb jelleget öltse. A Bíróság így már több ízben megállapította, hogy az oltalom alá vonni kért védjegy megkülönböztető képessége csupán egyike az összetéveszthetőség fennállásának átfogó értékelése során közrejátszó számos elemnek (lásd különösen: 2012. november 29‑i Hrbek kontra OHIM végzés, C‑42/12 P, nem tették közzé, EU:C:2012:765, 61. pont; 2014. október 2‑i Przedsiębiorstwo Handlowe Medox Lepiarz kontra OHIM végzés, C‑91/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2261, 22. pont; C‑43/15 P, 61. pont), és hogy noha igaz, hogy az összetéveszthetőség annál nagyobb mértékű, minél jelentősebb a korábbi védjegy megkülönböztető képessége, e veszély mégsem kizárt abban az esetben, ha a korábbi védjegynek csekély a megkülönböztető képessége (lásd különösen: 2015. november 19‑i Fetim kontra OHIM végzés, C‑190/15 P, nem tették közzé, EU:C:2015:778, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, C‑43/15 P, 62. pont), különösen a megjelölések és az érintett áruk vagy szolgáltatások hasonlósága következtében (lásd különösen: 2014. október 2‑i Przedsiębiorstwo Handlowe Medox Lepiarz kontra OHIM végzés, C‑91/14 P, nem tették közzé, EU:C:2014:2261, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. május 7‑i Adler Modemärkte kontra OHIM végzés, C‑343/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:310, 59. pont; C‑43/15 P, 63. pont).


50      Lásd a jelen indítvány 26. pontját.