A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2023. november 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Az Európai Unió tisztviselői – Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata – Az Európai Unió intézményeinek szociális biztonsági rendszeréhez való kötelező csatlakozás – Az Európai Unió önálló vállalkozóként szakmai tevékenységet folytató nyugdíjas tisztviselője – Az e tevékenység végzésének helye szerinti tagállam jogszabályai által előírt társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség”
A C‑415/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság, Belgium) a Bírósághoz 2022. június 20‑án érkezett, 2022. június 9‑i határozatával terjesztett elő a
JD
és
az Acerta – Caisse d’assurances sociales ASBL,
az Institut national d’assurances sociales indépendants pour travailleurs indépendants (Inasti),
az État belge
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: F. Biltgen tanácselnök (előadó), N. Wahl és M. L. Arastey Sahún bírák,
főtanácsnok: A. Rantos,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– JD képviseletében J. Buekenhoudt avocat,
– a belga kormány képviseletében S. Baeyens, C. Pochet és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben, segítőik: S. Rodrigues és A. Tymen avocats,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében R. Bénard és A. Daniel, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében T. S. Bohr és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1999. február 8‑i 307/1999/EK tanácsi rendelettel (HL 1999. L 38., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 335. o.) módosított, az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 3. kötet, 3. o.) módosított és naprakésszé tett, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendeletben (a továbbiakban: 1408/71 rendelet), majd pedig a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.) kifejezett azon elv értelmezésére vonatkozik, amely szerint a szociális biztonság területén csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók.
2 E kérelmet JD, az Európai Bizottság nyugdíjas tisztviselője és az Acerta – Caisse d’assurances sociales ASBL, az l’Institut national d’assurances sociales pour travailleurs indépendants (Inasti) és az État belge (belga állam) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya, hogy JD‑t 2007 és 2020 között kötelezően a belga szociális biztonsági rendszer hatálya alá vonták.
Jogi háttér
Az uniós jog
A jegyzőkönyv
3 Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv (HL 2010. C 83., 266. o., a továbbiakban: jegyzőkönyv) 12. cikkének szövege a következő:
„Az [Európai] Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai az Unió által számukra fizetett illetmények, bérek és járandóságok után kötelesek adót fizetni az Unió javára az Európai Parlament és [az Európai Unió Tanácsa] által rendes jogalkotási eljárás keretében, az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően elfogadott rendeletekben meghatározott feltételeknek és eljárásnak megfelelően.
Az Unió által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében nemzeti adókötelezettség alól mentességet élveznek.”
4 A jegyzőkönyv 14. cikke kimondja:
„A [Parlament] és a Tanács az érintett intézményekkel folytatott konzultációt követően rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben meghatározza az Unió tisztviselői és egyéb alkalmazottai szociális biztonsági juttatásainak rendszerét.”
A személyzeti szabályzat
5 Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata 72. cikke (1), (1a), (2) és (2a) bekezdésének a jogvitára alkalmazandó változata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tisztviselő […] betegségbiztosításra jogosult[…] a felmerült költségek 80%‑áig, az [Unió] intézményeinek közös megegyezése alapján – a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően – megállapított szabályok szerint. […]
[…]
(1a) Azon tisztviselő, akinek szolgálati jogviszonya megszűnik és bizonyítja, hogy nem végez jövedelemszerző tevékenységet, legkésőbb a szolgálati jogviszonya megszűnését követő egy hónapon belül kérelmezheti, hogy a szolgálati jogviszony megszűnésétől számított legfeljebb hathónapos időtartam alatt az (1) bekezdés szerinti betegségbiztosításban részesüljön. Az előző bekezdésben említett járulékot a tisztviselő utolsó alapilletménye alapján kell kiszámítani, és annak felét a tisztviselő viseli.
[…]
(2) Azon tisztviselő, aki nyugdíjkorhatár eléréséig az Unió szolgálatában állt, vagy rokkantsági támogatásra jogosult, a szolgálatból történő kilépését követően is jogosult az (1) bekezdésben meghatározott ellátásokra. A járulék összegét a nyugdíj vagy a támogatás összege alapján számítják ki.
[…]
(2a) Az alábbiak ugyancsak jogosultak az (1) bekezdésben előírt ellátásokra, feltéve, hogy nem végeznek jövedelemszerző tevékenységet:
a) az öregségi nyugdíjra jogosult volt tisztviselők, akik nyugdíjkorhatár elérése előtt hagyják el az Unió szolgálatát;
b) a túlélő hozzátartozói nyugdíjra jogosult személyek, azon volt tisztviselő halálának okán, aki nyugdíjkorhatár elérése előtt hagyta el az Unió szolgálatát.
[…]”
A közös szabályzat
6 A személyzeti szabályzat 72. cikkének alkalmazási feltételei meghatározása érdekében az uniós intézmények az Európai Unió tisztviselőinek egészségbiztosítására vonatkozóan közös szabályzatot fogadtak el (a továbbiakban: közös szabályzat).
7 A közös szabályzat 1. cikke rendelkezik az uniós intézmények személyzeti szabályzat 72. cikke szerinti közös egészségbiztosítási rendszerének a létrehozásáról.
8 A közös szabályzat 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A jelen rendszer tagjai:
– a tisztviselő,
– az ideiglenes alkalmazott,
[…]
(3) A jelen rendszer tagjai:
– az öregségi nyugdíjban részesülő volt tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak,
– az öregségi nyugdíjban részesülő volt szerződéses alkalmazottak, feltéve hogy több mint három évig szerződéses alkalmazottként foglalkoztatták őket,
– a rokkantsági nyugdíjban vagy rokkantsági támogatásban részesülő személyek,
[…]”.
9 A közös szabályzat 4. cikkének szövege a következő:
„Ha a tisztviselő, ideiglenes alkalmazott vagy szerződéses alkalmazott a beosztása szerinti országban – ezen ország jogszabályai alapján – kötelező egészségbiztosítási rendszer hatálya alá tartozik, az e címen fizetendő járulékokat teljes egészében az érintett személyt foglalkoztató intézmény költségvetésének terhére kell befizetni. Ebben az esetben a 22. cikket kell alkalmazni.”
10 A közös szabályzat 22. cikke a következőket mondja ki:
„(1) Ha a közös egészségbiztosítási rendszer tagja vagy a tag jogán biztosított személy másik, törvény vagy rendelet által létrehozott egészségbiztosítás alapján jogosult a költségek megtérítésére, a tag köteles:
a) ezt bejelenteni a kifizető hivatalnál
b) elsődlegesen a másik rendszer által biztosított térítést kérelmezni, vagy adott esetben az érintett által kérelmeztetni.
Ha azonban két rendszerben is fennáll a járulékfizetési kötelezettség, a jelen rendszer tagjai kiválaszthatják, hogy melyik rendszertől igénylik az általuk kapott ellátások megtérítését, azzal, hogy a közös rendszer kiegészítő rendszerként vehető igénybe azokban az esetekben, amikor nem az az elsődleges rendszer;
c) a jelen rendszerhez benyújtott valamennyi megtérítés iránti kérelméhez eredeti és részletes kimutatást csatolni az igazoló dokumentumokkal együtt a tag vagy a tag jogán biztosított személy számára a másik rendszer alapján megtérített ellátásokról.
(2) A közös rendszer kiegészítő rendszerként vehető igénybe az ellátások megtérítése érdekében, amennyiben a másik rendszer az általa fedezett ellátásokat korábban már megtérítette.
Ha valamely ellátást az elsődleges rendszer nem fedez, de a közös rendszer igen, akkor ez utóbbi rendszer az ellátást elsődlegesen térítő rendszer.”
Az 1408/71 rendelet és a 883/2004 rendelet
11 Az 1408/71 rendelet 2. cikkének (1) bekezdése alapján e rendelet „vonatkozik azokra a munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra és diákokra, akik egy vagy több tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak vagy tartoztak, és akik a tagállamok egyikének állampolgárai, valamint azokra a hontalanokra vagy menekültekre, akiknek a lakóhelye valamely tagállam területén található, és ezek családtagjaira és túlélő hozzátartozóira”.
12 E rendelet 13. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezett, hogy „a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni”.
13 Az 1408/71 rendeletet 2010. május 1‑jétől hatályon kívül helyezte az ugyanezen a napon hatályba lépő 883/2004 rendelet.
14 Az 1408/71 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének és 13. cikke (1) bekezdésének szövege ugyanakkor lényegében megegyezik a 883/2004 rendelet 2. cikke (1) bekezdésének, illetve 11. cikke (1) bekezdésének szövegével.
A belga jog
15 Az önálló vállalkozók társadalombiztosítási jogállásának szabályozásáról szóló, 1967. július 27‑i 38. sz. királyi rendelet (Moniteur belge, 1967. július 29., 8071. o.; a továbbiakban: 38/1967. sz. királyi rendelet) alapügyben alkalmazandó változatának 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A jelen rendelet szabályozza az önálló vállalkozók és segítőik társadalombiztosítási jogállását.
E társadalombiztosítási jogállás a következőkre terjed ki:
[…]
2° nyugellátások és túlélő hozzátartozói ellátások;
[…]”
16 E rendelet 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet hatálya alá tartoznak, és ezért az e rendeletben előírt kötelezettségeket kell teljesíteniük: az önálló vállalkozók és segítőik.”
17 Az említett rendelet 3. cikkének 1. §‑a kimondja:
„A jelen rendelet alkalmazásában önálló vállalkozónak minősül minden természetes személy, aki Belgiumban nem munkaszerződés vagy egyéb jogviszony alapján folytat szakmai tevékenységet.
Az ellenkező bizonyításáig úgy kell tekinteni, hogy az előző bekezdésben meghatározott tagsági feltételek minden olyan személyre kiterjednek, aki Belgiumban […] meghatározott jövedelem elérésére alkalmas szakmai tevékenységet folytat […]”
18 A 38/1967. sz. királyi rendelet 13. cikkének 1. §‑a értelmében:
„Attól a negyedévtől kezdve, amelyben önálló vállalkozóként vagy munkavállalóként eléri a törvényes nyugdíjkorhatárt vagy ténylegesen előrehozott öregségi nyugdíjat kap, a biztosított nem köteles járulékfizetésre, amennyiben az önálló vállalkozói tevékenységből származó jövedelme a 11. cikk 2. §‑ában említett járulékfizetéssel érintett év folyamán nem éri el a havi 811,20 eurót.
Amennyiben az említett jövedelmek elérik a 811,20 eurót, a biztosított a következő járulékok éves fizetésére kötelezett”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
19 Az 1940. október 4‑én született, brit állampolgárságú JD 2006. március 1‑jei nyugdíjba vonulásáig a Bizottság tisztviselője volt Brüsszelben (Belgium).
20 Ezen időpontot követően önálló vállalkozóként többek között tanácsadói tevékenységet végzett.
21 E tevékenységekre tekintettel az Inasti a 38/1967. sz. királyi rendelet 13. cikke alapján 2007. február 12‑től kezdődően kötelezően az önálló vállalkozói társadalombiztosítási jogállás alá vonta.
22 Az Acertával folytatott eredménytelen levelezést követően JD 2021. január 15‑én keresetet indított a tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság, Belgium) előtt, amely a kérdést előterjesztő bíróság, többek között azon járulékok visszatérítése iránt, amelyeket álláspontja szerint jogalap nélkül fizetett meg, összesen 50 732,50 euró összegben. Egyrészt arra hivatkozik, hogy az az elv, amely szerint a szociális biztonság területén csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók, tiltja a belga szociális biztonsági rendszerben való kötelező tagságát. Másrészt, mivel e tagság ellenértékeként semmilyen szociális ellátásban nem részesül, 2007 óta ellenszolgáltatás nélkül fizetett járulékot.
23 Az alapeljárás alperesei lényegében azzal érvelnek, hogy ha egy Belgiumban önálló vállalkozói tevékenységet végző uniós tisztviselő egyáltalán nem lenne köteles a belga szociális biztonsági rendszer javára társadalombiztosítási járulékot fizetni, akkor megszűnne az uniós tisztviselők és bármely más, Belgiumban tevékenységet végző tisztviselő, önálló vállalkozó vagy munkavállaló közötti egyenlő bánásmód, valamint hogy a nemzeti szabályozás szerint a társadalombiztosítási járulékok „szolidaritási” járulékoknak minősülnek.
24 Ezenkívül rámutatnak, hogy a tisztviselők helyzete a szociális biztonságot illetően az Unióval fennálló szolgálati viszony folytán az uniós jog hatálya alá tartozik, ekként pedig az egy tagállam szociális biztonsági jogszabályai alkalmazásának elve csak akkor alkalmazandó, ha az Unióval fennálló szolgálati viszonyról van szó. Márpedig, mivel a jelen ügyben 2007 óta nem áll fenn ilyen szolgálati jogviszony az Unióval, a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az érintett tevékenység végzésének helye szerinti jogszabályokat, vagyis a belga jogot kell alkalmazni.
25 A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer „tagjának” fogalmát tágan kell értelmezni, és abba mindenképpen bele kell érteni legalább azokat a köztisztviselőket, akik a nyugdíjkorhatár eléréséig az Unió szolgálatában maradtak.
26 E körülmények között határozott úgy a Tribunal du travail francophone de Bruxelles (brüsszeli francia nyelvű munkaügyi bíróság), hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Az uniós jog azon elve, amely a munkavállalókra – függetlenül attól, hogy munkavállalók, önálló vállalkozók, aktívak vagy nyugdíjasok – alkalmazandó szociális biztonsági rendszer egységességén alapul, akadályát képezi‑e annak, hogy a lakóhely szerinti tagállam – mint a jelen ügyben – a [Bizottság] önálló tevékenységet folytató nyugdíjas tisztviselőjét a saját szociális biztonsági rendszere hatálya alá vonja, és tisztán »szolidaritási« jellegű társadalombiztosítási járulékok megfizetésére kötelezze, noha e nyugdíjas tisztviselő kötelezően az Unió szociális biztonsági rendszerének tagja, és a nemzeti szociális biztonsági rendszerből – amelynek kényszerű tagja – sem járulékalapú, sem nem járulékalapú ellátás formájában nem részesül semmilyen előnyben?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
27 Elöljáróban meg kell állapítani, hogy bár az előterjesztő bíróság kérdésében kizárólag arra az elvre hivatkozott, amely szerint a szociális biztonság területén csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók, e körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság részére az uniós jognak az előtte folyamatban lévő ügy elbírálásához hasznos, valamennyi értelmezési szempontját megadja, függetlenül attól, hogy a nemzeti bíróság a kérdései megfogalmazásában utalt‑e azokra, vagy sem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése az előtte folyamatban lévő jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (lásd ebben az értelemben: 2018. június 28‑i Crespo Rey ítélet, C‑2/17, EU:C:2018:511, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Ezért az előterjesztett kérdést úgy kell érteni, hogy azzal az előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a jegyzőkönyv 14. cikkét és a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, különösen annak 72. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha egy tagállam jogszabályai kötelezően ezen állam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá vonják azt az uniós tisztviselőt, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig valamely uniós intézmény szolgálatában maradt, és az említett tagállam területén önálló vállalkozóként szakmai tevékenységet végez.
29 E tekintetben a 1408/71 rendelet 13. cikkében kifejezett, és a 883/2004 rendelet 11. cikkében is átvett azon elvet illetően, amely szerint a szociális biztonság területén csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók, emlékeztetni kell arra, hogy e rendeletek olyan koordinációs rendszert hoztak létre, amely különösen a különböző körülmények között a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló munkavállalókra vagy önálló vállalkozókra alkalmazandó jogszabály vagy jogszabályok meghatározására irányul. E kollíziós szabályrendszer zárt jellege azzal a hatással jár, hogy az egyes tagállamok jogalkotójától elvonja azt a lehetőséget, hogy e tárgyban a nemzeti jogszabályok hatályát és alkalmazási feltételeit, az azok hatálya alá eső személyi kört, és azon területet tetszése szerint határozza meg, amelyen belül a nemzeti rendelkezések kifejtik hatásukat (lásd ebben az értelemben: 2015. február 26‑i de Ruyter ítélet, C‑623/13, EU:C:2015:123, 34. és 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. szeptember 15‑i Rechtsanwaltskammer Wien ítélet, C‑58/21, EU:C:2022:691, 43. és 49. pont).
30 Így az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése és a 884/2004 rendelet 11. cikkének (1) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az e rendeletek hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók, ami ennélfogva főszabály szerint kizárja, hogy ugyanazon időszakra egyszerre több nemzeti szabályozást lehessen alkalmazni.
31 Márpedig az egy tagállam szociális biztonsági jogszabályai alkalmazásának az 1408/71 rendeletben és a 883/2004 rendeletben kimondott elve nem alkalmazandó az uniós tisztviselőkre, akik nem tartoznak az 1408/71 rendeletnek és a 883/2004 rendeletnek az e rendeletek személyi hatályát megállapító 2. cikkének (1) bekezdése szerinti nemzeti szociális biztonsági jogszabályok hatálya alá. Vagyis az uniós tisztviselők nem minősülhetnek az e rendeletek értelmében vett „munkavállalóknak” (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 A tagállamok kizárásával az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik ugyanis arra, hogy meghatározza az uniós tisztviselőkre a szociális biztonsággal kapcsolatos kötelezettségeik tekintetében alkalmazandó szabályokat (2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 44. pont).
33 Az uniós intézmények közös szociális biztonsági rendszerét a jegyzőkönyv 14. cikke értelmében a Parlament és a Tanács a személyzeti szabályzat megállapításáról szóló rendeletben határozta meg (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 36. pont).
34 Egyrészt ugyanis e 14. cikk magában foglalja azt, hogy a tagállamok hatásköréből kikerül annak lehetősége, hogy az uniós tisztviselők számára kötelezővé tegyék valamely nemzeti szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozást, és e tisztviselők ilyen rendszer finanszírozásához való hozzájárulását (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 40. és 41. pont).
35 Másrészt a személyzeti szabályzat, amely az EUMSZ 288. cikk szerinti valamennyi jellemzővel rendelkezik, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, így rendelkezéseit a tagállamok is kötelesek tiszteletben tartani (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 42. pont; 2021. február 4‑i Ministre de la Transition écologique et solidaire és Ministre de l’Action et des Comptes publics ítélet, C‑903/19, EU:C:2021:95, 36. pont).
36 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a személyzeti szabályzat 72. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós intézmény szolgálatában álló tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott betegségbiztosításra jogosult.
37 A személyzeti szabályzat 72. cikkének (2) bekezdése értelmében azon tisztviselő, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig az Unió szolgálatában állt, vagy rokkantsági támogatásra jogosult, ugyanezen ellátásokra jogosult, és a járulék összegét a nyugdíj vagy a támogatás összege alapján számítják ki.
38 A személyzeti szabályzat 72. cikkének (2a) bekezdése rögzíti, hogy továbbra is jogosult marad az ellátásokra az öregségi nyugdíjra jogosult tisztviselő, aki a nyugdíjkorhatár elérése előtt hagyta el a szolgálatot, feltéve, hogy nem végez jövedelemszerző tevékenységet.
39 Ugyanígy, a személyzeti szabályzat 72. cikkének (1a) bekezdéséből kitűnik, hogy azon tisztviselő, akinek szolgálati jogviszonya megszűnik és bizonyítja, hogy nem végez jövedelemszerző tevékenységet, kérelmezheti, hogy egy hat hónapos időtartam alatt betegségbiztosításban részesüljön.
40 E rendelkezésekből következik, hogy az a tisztviselő, akinek az Unióval fennálló szolgálati jogviszonya a nyugdíjkorhatár eléréséig fennállt, továbbra is az uniós szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozik, szemben azzal a tisztviselővel, aki a nyugdíjkorhatár elérése előtt elhagyta az intézményeket, hogy valamely tagállamban jövedelemszerző szakmai tevékenységet végezzen. Utóbbi tisztviselő már nem tartozik az uniós szociális biztonsági rendszer hatálya alá, és a szociális biztonság területén rá alkalmazandó jogszabályokat a 883/2004 rendelet rendelkezései alapján kell meghatározni.
41 A jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapeljárás felperese a nyugdíjkorhatár eléréséig a Bizottság szolgálatában állt, így a személyzeti szabályzat 72. cikke (2) bekezdésének megfelelően annak ellenére a közös egészségbiztosítási rendszer tagja maradt, hogy nyugdíjazását követően az egyik tagállamban jövedelemszerző tevékenységet végzett.
42 Márpedig az a tagállami szabályozás, amely az adott állam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá vonja azt az uniós tisztviselőt, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig valamely intézmény szolgálatában maradt, és az említett tagállam területén önálló vállalkozóként szakmai tevékenységet végez, megsérti az arra vonatkozó – a jegyzőkönyv 14. cikke és a személyzeti szabályzat vonatkozó rendelkezései által az Unióra ruházott – kizárólagos hatáskört, hogy az meghatározza az uniós tisztviselőkre a szociális biztonsággal kapcsolatos kötelezettségeik tekintetében alkalmazandó szabályokat.
43 Ugyanis, bár a tagállamok továbbra is megtartják szociális biztonsági rendszereik kialakítására vonatkozó hatáskörüket, ennek gyakorlása során kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogot, ideértve a jegyzőkönyvnek és a személyzeti szabályzatnak a szociális biztonságra vonatkozó azon rendelkezéseit, amelyek az uniós tisztviselők jogi helyzetét szabályozzák, mind az intézmény szolgálatában végzett tevékenységük során, mind pedig a nyugdíjkorhatár elérését követően (lásd ebben az értelemben: 2017. május 10‑i de Lobkowicz ítélet, C‑690/15, EU:C:2017:355, 34., 38. és 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
44 Ezt az értelmezést a JD vagy az írásbeli észrevételeket benyújtó, az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti egyéb érdekeltek által előadott érvek egyike sem kérdőjelezi meg.
45 Először is azt az érvet, hogy a 2015. február 26‑i de Ruyter ítéletben (C‑623/13, EU:C:2015:123) foglalt tartalommal kifejtett azon elv, amely szerint a szociális biztonság területén csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók, az Unióval fennálló szolgálati viszony létének feltételétől függ, el lehet vetni, mivel a jelen ítélet 37–40. pontjából kitűnik, hogy a személyzeti szabályzat 72. cikkének (2) bekezdése alapján a tisztviselő éppen az Unió valamely intézményénél a nyugdíjkorhatár eléréséig fennálló szolgálati viszonya miatt marad továbbra is a közös egészségbiztosítási rendszer hatálya alatt.
46 Az a tény továbbá, hogy az – akár aktív, akár nyugdíjas – uniós tisztviselők a közös egészségbiztosítási rendszer hatálya alá tartoznak, nem minősülhet az érintett tagállam azon más munkavállalóihoz képest megvalósuló hátrányos megkülönböztetésnek, akik tekintetében a 883/2004 rendelet alkalmazandó jogszabályként az érintett szakmai tevékenysége végzésének helye szerinti tagállam jogszabályait határozza meg. Feltéve, hogy az uniós jog azzal a következménnyel járhat, hogy az uniós tisztviselő állítólag kedvezőbb helyzetbe kerül, az ilyen helyzet akkor sem jelentene a belföldi illetőségű munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetést, mivel az uniós tisztviselők nincsenek az említett munkavállalókkal összehasonlítható helyzetben.
47 Ami azt a körülményt illeti, hogy a nemzeti szabályozás az alapügyben szóban forgó járulékokat „tisztán szolidaritási” jellegűnek minősíti, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság több alkalommal kimondta egyrészt, hogy az a körülmény, hogy valamely levonás a nemzeti jogszabályok értelmében konkrétan „adónak” minősül, nem zárja ki, hogy e levonás – amennyiben szociális hozzájárulásról van szó – a több szociális jogszabály egyszerre való alkalmazásának tilalmát kimondó szabály alá tartozó levonásnak is minősüljön (lásd ebben az értelemben: 2016. október 26‑i Hoogstad ítélet, C‑269/15, EU:C:2016:802, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Másrészt az ellátások ellentételezésének fennállása vagy hiánya sem releváns annak kapcsán, hogy a szóban forgó levonás a szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozik‑e (2015. február 26‑i de Ruyter ítélet, C‑623/13, EU:C:2015:123, 26. pont).
48 Végül emlékeztetni kell arra, hogy egyértelmű különbség van az – akár aktív, akár nyugdíjas – uniós tisztviselők társadalombiztosítási kötelezettségei és e tisztviselők adókötelezettségei között, akik a jegyzőkönyv 12. cikke értelmében kizárólag az Unió által számukra kifizetett illetmények, bérek és járandóságok tekintetében élveznek a nemzeti adókötelezettség alól mentességet. Ezen illetmények, bérek és járandóságok az esetleges adóztathatóságukat illetően kizárólag az uniós jog hatálya alá, a tisztviselők egyéb jövedelmei pedig a tagállamok adórendszerének hatálya alá tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2015. május 21‑i Pazdziej ítélet, C‑349/14, EU:C:2015:338, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
49 A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a jegyzőkönyv 14. cikkét és a személyzeti szabályzat rendelkezéseit, különösen annak 72. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha egy tagállam jogszabályai kötelezően ezen állam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá vonják azt az uniós tisztviselőt, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig valamely uniós intézmény szolgálatában maradt, és az említett tagállam területén önálló vállalkozóként szakmai tevékenységet végez.
A költségekről
50 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
Az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 14. cikkét és az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának rendelkezéseit, különösen annak 72. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha egy tagállam jogszabályai kötelezően ezen állam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá vonják azt az uniós tisztviselőt, aki a nyugdíjkorhatár eléréséig valamely uniós intézmény szolgálatában maradt, és az említett tagállam területén önálló vállalkozóként szakmai tevékenységet végez.
Aláírások