Ideiglenes változat

JEAN RICHARD DE LA TOUR

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2023. november 16.(1)

C‑14/23. sz. [Perle](i) ügy

XXX

kontra

État belge, képviseli a secrétaire d’État à l’Asile et la Migration

(a Conseil d’État [államtanács, Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Bevándorlási politika – (EU) 2016/801 irányelv – A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása céljából történő belépésének és tartózkodásának feltételei – A 20. cikk (2) bekezdésének f) pontja – A beutazási és tartózkodási kérelem elutasításának fakultatív indokai – Eltérő célra irányuló kérelem – Értékelési módszerek – A kérelmező tanulmányok folytatására irányuló szándékának figyelembe vétele – Az átültetés hiánya – A 34. cikk (5) bekezdése – Eljárási garanciák – A tagállamok eljárási autonómiája – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 47. cikk – Hatékony jogorvoslathoz való jog – Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve – Azon közigazgatási hatóság vagy bíróság hatáskörének terjedelme, amelyhez jogorvoslatot nyújtottak be – A megváltoztatási jogkör hiánya”

I.      Bevezetés

1.        A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetőséget kínál a Bíróság számára, hogy pontosítsa azon harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeit, akik valamely tagállam felsőoktatási intézményében kívánnak tanulmányokat folytatni, valamint az (EU) 2016/801 irányelv(2) alapján őket megillető eljárási garanciákat.

2.        E kérelmet egy kameruni állampolgár és a secrétaire d’État à l’asile et la Migration (menekültügyi és migrációs államtitkár, Belgium) által képviselt État belge (belga állam) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy ez utóbbi jogszerűen tagadta‑e meg a kért vízum kiadását azzal az indokkal, hogy az érintettnek nem áll szándékában Belgiumban tanulmányokat folytatni. Bár a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontja lehetőséget biztosít a tagállamoknak arra, hogy elutasítsák az ilyen kérelmet, amennyiben bizonyítékok vagy indokok támasztják alá, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelmében foglaltaktól, az alapeljárásban alkalmazandó belga jogszabályok nem írtak elő kifejezetten ilyen elutasítási okot.

3.        A 2004/114/EK irányelv értelmezésére(3) vonatkozó 2014. szeptember 10‑i Ben Alaya ítéletben(4) a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok szabadon megkövetelhetnek minden olyan bizonyítékot, amely a harmadik országbeli állampolgár kérelme megalapozottságának megítéléséhez szükséges az említett irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazásának elkerülése érdekében.(5) Ez az értelmezés az említett irányelvnek a harmadik országbeli állampolgárok tanulmányok folytatása céljából történő beutazásának és tartózkodásának általános és különös feltételeire vonatkozó 6. és 7. cikke szövegének, valamint ugyanezen irányelv általános rendszerének és céljának vizsgálatán alapult.

4.        A jelen ügy akkor indult, amikor a 2004/114 irányelvet hatályon kívül helyezte és felváltotta a 2016/801 irányelv, amelynek célja e feltételek javítása és egyszerűsítése, a beutazás és a tartózkodás engedélyezésére irányuló eljárás gyorsaságának biztosítása, valamint a harmadik országbeli állampolgárok eljárási jogainak megerősítése.

5.        A Conseil d’État (államtanács, Belgium) a tanulmányi célú beutazás és a tartózkodás engedélyezésére irányuló eljárás három aspektusával kapcsolatban intéz kérdést a Bírósághoz.

6.        Először is arra kéri a Bíróságot, hogy pontosítsa azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely tagállam elutasíthatja a tanulmányi célú tartózkodási engedély vagy vízum (a továbbiakban: „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum) iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy a harmadik országbeli állampolgár nemzeti területen való tartózkodásának célja valójában eltérő. A Bíróságot következésképpen arra kérik fel, hogy értelmezze a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontját, és foglalkozzon többek között azokkal a stratégiákkal, amelyeket a tagállamok az ilyen állampolgárnak a nemzeti területre való beutazását megelőző szakaszban a „hallgatói” tartózkodási engedéllyel vagy vízummal való visszaélés kockázata elleni küzdelem érdekében fogadhatnak el. Az Európai Migrációs Hálózat (EMH) által 2022 márciusában készített tanulmány szerint tizenkét tagállam – köztük a Belga Királyság – fogadott el ilyen stratégiákat.(6)

7.        A jelen indítványban kifejtem azokat az okokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy valamely tagállam illetékes hatósága csak akkor utasíthatja el a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy a vízum iránti kérelmet, ha olyan bizonyítékokkal vagy komoly és objektív okokkal rendelkezik, amelyek alapján megállapítható, hogy a harmadik országbeli állampolgár nemzeti területen való tartózkodásának tárgya vagy célja nem az, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott tagállam által elismert felsőfokú képesítést adnak.

8.        Másodszor, a Conseil d’État (államtanács) a 2016/801 irányelv fakultatív rendelkezésnek minősülő 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának a belső jogba való átültetésének módjait illetően intéz kérdést a Bírósághoz.(7)

9.        E tekintetben kifejtem, hogy a jogbiztonság és az átláthatóság elve megköveteli, hogy az e rendelkezést a belső jogrendjébe átültetni kívánó tagállam egyértelmű, pontos és kiszámítható jogi keretben kifejezetten előírja, hogy elutasíthatja a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet azon az alapon, hogy olyan bizonyítékokkal vagy komoly és objektív okokkal rendelkezik, amelyek alapján megállapítható, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelme alapjául szolgáló céltól.

10.      Harmadszor és utolsósorban a Conseil d’État (államtanács) a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni, a 2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdésében előírt jogorvoslat iránti kérelem eljárási szabályait, és különösen azon hatáskörök terjedelmét illetően intéz kérdést a Bírósághoz, amelyeket e célból az e jogorvoslat iránti kérelmet elbíráló közigazgatási hatóságra vagy bíróságra kell ruházni.

11.      E tekintetben kifejtem azokat az indokokat, amelyek miatt úgy vélem, hogy ezt a rendelkezést az Európai Unió Alapjogi Chartájának(8) 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, hogy valamely tagállam megsemmisítési jogkört ruház a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslat iránti kérelem tárgyában eljáró közigazgatási hatóságra vagy bíróságra, kizárva a megváltoztatási jogkört, azzal a feltétellel, hogy az új határozatot az illetékes hatóság az azon felsőoktatási intézmény tanévének kezdetét megelőzően hozza meg, amelybe a harmadik országbeli állampolgár szabályszerűen beiratkozott.

II.    Jogi háttér

A.      Az uniós jog

12.      A 2016/801 irányelv (41) és (60) preambulumbekezdése kimondja:

„(41)      A beutazás és tartózkodás engedélyezése iránti kérelem okaival kapcsolatos kételyek felmerülése esetén a tagállamok elvégezhetik a szükséges ellenőrzéseket, és minden olyan bizonyítékot megkövetelhetnek, amely ahhoz szükséges, hogy egyedi alapon megvizsgálják a kérelmező tervezett […] tanulmányait, gyakorlatát, […] illetve felléphetnek az ezen irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazása ellen.

[…]

(60)      Minden tagállam gondoskodik arról, hogy megfelelő és rendszeres időközönként naprakésszé tett információ álljon – különösen az interneten keresztül – a nyilvánosság rendelkezésére az ezen irányelv céljaira jóváhagyott fogadó szervezetekről, valamint ezen irányelv alkalmazásában a harmadik országbeli állampolgároknak a tagállamok területére történő beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételekről és eljárásokról.”

13.      Ezen irányelv 3. cikkének 3. és 21. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

[…]

3.      »hallgató«: olyan harmadik országbeli állampolgár, aki valamely tagállam felsőoktatási intézményébe felvételt nyert, és akinek valamely tagállam a területére történő beutazását és tartózkodását abból a célból engedélyezik, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott tagállam által elismert felsőfokú képesítést adnak, ideértve a felsőoktatási intézményben olyan oklevelet, bizonyítványt vagy doktori fokozatot, amely a nemzeti joggal összhangban, az említett oktatást megelőző, előkészítő tanfolyamra vagy a kötelező gyakorlatra is kiterjedhet;

[…]

21.      »engedély«: tartózkodási engedély vagy – ha a nemzeti jog ezt előírja – az ezen irányelv alkalmazásában kiállított hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum.”

14.      Az említett irányelvnek a „Beutazás és tartózkodás” című II. fejezete tartalmazza az 5–16. cikket. Ugyanezen irányelv „Alapelvek” című 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Valamely harmadik országbeli állampolgár ezen irányelv alapján történő beutazásának és tartózkodásának feltétele azoknak az igazoló dokumentumoknak az ellenőrzése, amelyek bizonyítják, hogy a harmadik országbeli állampolgár megfelel:

a)      a 7. cikkben rögzített általános feltételeknek; és

b)      a 8., 11., 12., 13., 14. vagy a 16. cikkben megállapított vonatkozó különös feltételeknek.

(2)      A tagállamok előírhatják a kérelmező számára, hogy az (1) bekezdésben említett igazoló dokumentumokat az érintett tagállam egyik hivatalos nyelvén vagy az Európai Unió bármely, az említett tagállam által megjelölt hivatalos nyelvén nyújtsa be.

(3)      Ha valamennyi általános és különös feltétel teljesül, a harmadik országbeli állampolgár jogosulttá válik arra, hogy engedélyt kapjon.

Ha egy tagállam kizárólag a saját területén állít ki tartózkodási engedélyt, és az ezen irányelvben meghatározott valamennyi beutazási és tartózkodási feltétel teljesül, az érintett tagállam kiállítja a szükséges vízumot a harmadik országbeli állampolgár számára.”

15.      A 2016/801 irányelv „Általános feltételek” című 7. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Harmadik országbeli állampolgár ezen irányelv értelmében vett beutazása és tartózkodása tekintetében a kérelmezőnek be kell mutatnia:

a)      a nemzeti jog által meghatározott érvényes úti okmányt, és szükség szerint vízumkérelmet vagy érvényes vízumot, vagy adott esetben érvényes tartózkodási engedélyt vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító érvényes vízumot; a tagállamok megkövetelhetik, hogy az úti okmány érvényességi ideje kiterjedjen legalább a tervezett tartózkodás időtartamára;

b)      ha a harmadik országbeli állampolgár az érintett tagállam nemzeti joga szerint kiskorúnak minősül, a tervezett tartózkodásra vonatkozó szülői engedélyt vagy azzal egyenértékű dokumentumot;

c)      azt a bizonyítékot, hogy a harmadik országbeli állampolgár rendelkezik olyan betegbiztosítással, illetve – ha a nemzeti jog így rendelkezik – igényelte azt, amely az érintett tagállam állampolgárai tekintetében szokásosan fedezett valamennyi kockázat fedezésére kiterjed. A biztosításnak a tervezett tartózkodás időtartamára érvényesnek kell lennie;

d)      a tagállam kérésére igazolnia kell, hogy megfizette a 36. cikkben a kérelem feldolgozásáért felszámított díjat;

e)      az érintett tagállam által kért módon az arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a harmadik országbeli állampolgára tervezett tartózkodása alatt a tagállam szociális segítségnyújtási rendszerének igénybevétele nélkül rendelkezni fog a megélhetéséhez szükséges anyagi fedezettel, továbbá a visszautazásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel. A szükséges anyagi fedezet elbírálása az adott eset egyedi vizsgálatán alapul, és annak során figyelembe kell venni azokat a forrásokat, amelyeket például támogatás, ösztöndíj, érvényes munkaszerződés vagy kötelező érvényű állásajánlat vagy valamely diákcsere‑programokat működtető szervezet, gyakornokokat fogadó szervezet, önkéntes szolgálati rendszereket működtető szervezet, fogadó család vagy egy au paireket közvetítő szervezet pénzügyi kötelezettségvállalása biztosít.

(2)      A tagállamok előírhatják, hogy a kérelmező adja meg az érintett harmadik országbeli állampolgárnak a tagállam területén lévő lakcímét.

[…]

(3)      A tagállamok jelezhetik, hogy az (1) bekezdés e) pontjában hivatkozott milyen referenciaösszeget tartanak szükséges anyagi fedezetnek. A szükséges anyagi fedezet elbírálása az adott eset egyedi vizsgálatán alapul.

(4)      A kérelmet akkor kell előterjeszteni és megvizsgálni, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár azon tagállam területén kívül tartózkodik, amelybe a harmadik országbeli állampolgár beutazását és tartózkodását kéri, vagy pedig akkor, ha harmadik országbeli állampolgár érvényes tartózkodási engedély vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízum birtokosaként már az adott tagállam területén tartózkodik.

A fentiektől eltérve, a tagállam – nemzeti jogával összhangban – abban az esetben is elfogadhatja az előterjesztett kérelmet, ha az érintett harmadik országbeli állampolgár nem rendelkezik érvényes tartózkodási engedéllyel vagy hosszú távú tartózkodásra jogosító vízummal, azonban jogszerűen tartózkodik a területén.

(5)      A tagállamok meghatározzák, hogy a kérelmeket a harmadik országbeli állampolgárnak vagy a fogadó szervezetnek kell‑e előterjesztenie, vagy bármelyikük előterjesztheti azt.

(6)      A tagállamok nem engedélyezhetik a beutazást és a tartózkodást olyan harmadik országbeli állampolgárok számára, akik a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre veszélyt jelentenek.”

16.      Ezen irányelv 11. cikke, amint azt címe is jelzi, a „[h]allgatókra vonatkozó különös feltételeket” írja elő. E cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A 7. cikkben meghatározott általános feltételeken túlmenően, harmadik országbeli állampolgár tekintetében a beutazás és tartózkodás engedélyezését tanulmányi célból kérelmezőnek igazolnia kell:

a)      hogy a harmadik országbeli állampolgár tanulmányok folytatása céljából felvételt nyert valamely felsőoktatási intézménybe;

b)      a tagállam kérésére azt, hogy befizette a felsőoktatási intézmény által kirótt díjakat;

c)      a tagállam kérésére azt, hogy a folytatandó tanulmányok nyelvét illetően kellő nyelvismerttel rendelkezik;

d)      a tagállam kérésére azt, hogy a harmadik országbeli állampolgár rendelkezni fog a tanulmányai folytatásának költségeihez szükséges anyagi fedezettel.

(2)      Az olyan harmadik országbeli állampolgárok esetében, akik valamely felsőoktatási intézménybe történő beiratkozásuk eredményeként automatikusan jogosultakká válnak olyan betegbiztosításra, amely az érintett tagállam állampolgárainak tekintetében szokásosan fedezett valamennyi kockázatra kiterjed, vélelmezni kell, hogy megfelelnek a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjában megállapított feltételnek.

(3)      Azok a tagállamok, amelyek a 15. cikknek megfelelően a felsőoktatási intézmények tekintetében jóváhagyási eljárást alakítottak ki, a kérelmezőket mentesítik azon kötelezettség alól, hogy bemutassanak egy vagy több, az e cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában vagy a 7. cikk (1) bekezdésének d) pontjában vagy a 7. cikk (2) bekezdésében említett okmányt vagy igazoló dokumentumot, ha a harmadik országbeli állampolgárt jóváhagyott felsőoktatási intézmények készülnek fogadni.”

17.      Az említett irányelvnek „Az engedélyek megtagadásának, visszavonásának vagy meghosszabbításuk megtagadásának indokai” című IV. fejezetében szereplő, „[a]z elutasítás indokairól” szóló 20. cikk a következőképpen szól:

„(1)      A tagállamok elutasítják a kérelmet, ha:

a)      a 7. cikkben meghatározott általános feltételek vagy a 8., 11., 12., 13., 14., illetve a 16. cikkben meghatározott, vonatkozó különös feltételek nem teljesülnek;

[…]

(2)      A tagállamok elutasíthatják a kérelmet, ha:

[…]

f)      a tagállam bizonyíték vagy komoly és objektív okok alapján megállapítja, hogy az adott harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelmében foglaltaktól.

[…]

(4)      Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a kérelem elutasításáról szóló bármely döntés meghozatala előtt figyelembe kell venni az eset sajátos körülményeit, és tiszteletben kell tartani az arányosság elvét.”

18.      E IV. fejezet tartalmazza a 21. cikket is, amely a címének megfelelően „[a]z engedély visszavonásának vagy meghosszabbítása megtagadásának indokairól” rendelkezik.

19.      A 2016/801 irányelv „Eljárás és átláthatóság” címet viselő VII. fejezete foglalja magában a 33–36. cikket. Ezen irányelv „[e]ljárási garanciák[ra] és átláthatóság[ra]” vonatkozó 34. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Az érintett tagállam illetékes hatósága döntést hoz az engedély kiállítása vagy meghosszabbítása iránt előterjesztett kérelemről, és e döntésről – a nemzeti jogukban előírt közlési eljárásoknak megfelelően – a lehető leghamarabb, de legkésőbb a hiánytalan kérelem előterjesztésének napját követő 90 napon belül a kérelmezőt írásban értesíti.

(2)      E cikk (1) bekezdésétől eltérve, ha a beutazás és a tartózkodás engedélyezésére irányuló eljárás a 9. cikkben és a 15. cikkben említett, jóváhagyott fogadó szervezettel kapcsolatos, hiánytalan kérelemről a lehető leghamarabb, de legkésőbb 60 napon belül dönteni kell.

(3)      Ha a kérelem alátámasztására benyújtott információk vagy dokumentumok hiányosak, az illetékes hatóságok a kérelmezőt észszerű határidőn belül tájékoztatják, hogy milyen további információkra van szükség, és ezek benyújtására észszerű határidőt állapítanak meg. Amíg az illetékes hatóságok nem kapják meg a kért további információkat az (1) és (2) bekezdésben említett határidőt fel kell függeszteni. Ha e további információkat vagy dokumentumokat nem nyújtják be a határidőn belül, a kérelem elutasítható.

(4)      A kérelem befogadhatatlannak történő nyilvánításáról vagy elutasításáról, illetve az engedély meghosszabbításának megtagadásáról szóló döntés indokolását a kérelmezőhöz írásban kell eljuttatni. Az engedély visszavonásáról szóló döntés indokolását a harmadik országbeli állampolgárhoz írásban kell eljuttatni. Az engedély visszavonásáról szóló döntés indokolása a fogadó szervezethez szintén írásban juttatható el.

(5)      A kérelem befogadhatatlannak nyilvánításáról vagy elutasításáról, illetve az engedély meghosszabbításának megtagadásáról vagy az engedély visszavonásáról hozott döntéssel szemben az érintett tagállamban – a nemzeti joggal összhangban – jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani. Az írásbeli értesítésben pontosan meg kell jelölni azt a bíróságot vagy közigazgatási hatóságot, amelyhez jogorvoslat iránti kérelem nyújtható be, valamint a jogorvoslat iránti kérelem benyújtásának a határidejét.”

20.      Az említett irányelv „Átláthatóság és az információkhoz való hozzáférés” című 35. cikke kimondja:

„A tagállamok könnyen hozzáférhető formában a kérelmezők rendelkezésére bocsátják a kérelem előterjesztéséhez szükséges igazoló dokumentumokkal, valamint a beutazás és a tartózkodás feltételeivel kapcsolatos információkat, beleértve az ezen irányelv hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok és adott esetben családtagjaik jogait, kötelezettségeit és a rájuk vonatkozó eljárási garanciákat is. Ide tartozik adott esetben a szükséges anyagi fedezet havi összegének a mértéke, beleértve a tanulmányok vagy a képzés folytatásához szükséges anyagi fedezetet is – az egyes esetek egyedi elbírálásának sérelme nélkül –, valamint az alkalmazandó díjakat.

Az illetékes hatóságok valamennyi tagállamban közzéteszik az ezen irányelv alkalmazásában jóváhagyott fogadó szervezetek jegyzékét. A jegyzékek aktualizált változatát bármilyen módosítást követően mihamarabb közzé kell tenni.”

21.      A 2016/801 irányelv „Záró rendelkezések” című VIII. fejezetében szereplő, „[á]tültetés a nemzeti jogba” című 40. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2018. május 23‑ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a[z Európai] Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben utalni kell arra is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. A hivatkozás és a megfogalmazás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)      A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.”

B.      A belga jog

22.      Az 1980. december 15‑i loi sur l’accès au territoire, le séjour, l’établissement et l’éloignement des étrangers(9) (a külföldieknek az ország területére történő beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló törvény) 3. cikke szerint:

„Ha nemzetközi szerződés vagy törvény másként nem rendelkezik, a beléptetés megtagadható attól a külfölditől, akire érvényes az alábbi esetek egyike:

1°      a repülőtéri tranzitzónában a 2. cikkben előírt okmányok nélkül fogták el;

[…]

5°      beutazási és tartózkodási tilalmat elrendelő figyelmeztető jelzés hatálya alatt áll a [Schengeni Információs Rendszerben(10)] vagy a Banque de données Nationale Générale‑ban [általános nemzeti adatbank];

6°      veszélyeztetheti Belgium vagy a Belgiumra kötelező, a külső határok átlépéséről szóló nemzetközi egyezmény részes államának nemzetközi kapcsolatait;

7°      ha úgy ítélik meg, hogy veszélyeztetheti a köznyugalmat, a közrendet vagy a nemzetbiztonságot;

8°      ha tíz éven belül visszaküldték vagy kiutasították a Királyságból, amennyiben az intézkedést nem függesztették fel vagy vonták vissza.”

23.      E törvény 39/2. cikkének 2. §‑a kimondta:

„A Conseil [du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság, Belgium)](11) az egyéb jogorvoslatokról hatályon kívül helyező ítélettel határoz az alaki előírásoknak akár lényeges megsértése, akár semmisség terhével történő megsértése, hatáskörtúllépés vagy hatáskörrel való visszaélés esetén.”

24.      Az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke a következőképpen rendelkezett:

„Ha egy belga diplomáciai vagy konzuli képviselethez a Királyságban három hónapot meghaladó tartózkodásra vonatkozó engedély iránti kérelmet nyújt be egy olyan külföldi, aki Belgiumban felsőoktatási tanulmányokat kíván folytatni, vagy ott felsőoktatási előkészítő évet kíván végezni, ezt az engedélyt meg kell adni, ha az érintettre nem vonatkoznak a 3. cikk első bekezdésének 5–8. pontjában meghatározott esetek, és ha bemutatja az alábbi dokumentumokat:

1°      az oktatási intézmény által az 59. cikkel összhangban kiállított igazolás;

2°      annak bizonyítéka, hogy rendelkezik a megélhetéshez szükséges anyagi fedezettel;

3°      orvosi igazolás, amely igazolja, hogy nem szenved a jelen törvény mellékletében felsorolt betegségek vagy fogyatékosságok egyikében sem;

4°      nem politikai bűntett vagy vétség miatti elítélés hiányát megállapító igazolás, amennyiben az érintett személy 21. életévét betöltötte.

Az első bekezdés [3. pontjában] és [4. pontjában] előírt igazolás bemutatásának hiányában [a külföldieknek az ország területére történő beutazásával, tartózkodásával, letelepedésével és kiutasításával kapcsolatos hatáskörrel rendelkező(12)] miniszter vagy megbízottja a körülményekre tekintettel engedélyezheti a külföldi számára, hogy tanulmányok folytatása céljából Belgiumban tartózkodjon.

A Királyság területén való három hónapot meghaladó tartózkodásra jogosító engedélyt a külföldi a király által a 9. cikk második bekezdése végrehajtása kapcsán meghatározott módon kérelmezheti.”

25.      A loi du 11 juillet 2021 modifiant la loi du 15 décembre 1980 sur l’accès au territoire, le séjour, l’établissement et l’éloignement des étrangers en ce qui concerne les étudiants (a külföldieknek az ország területére történő beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és az onnan történő kiutasításáról szóló 1980. december 15‑i törvény hallgatók tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. július 11‑i törvény)(13) részben átültette a 2016/801 irányelvet, az ezen irányelv átültetésére az irányelv 40. cikkében előírt határidő lejártát követően.

III. Az alapügy tényállása és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

26.      2020. augusztus 6‑án az alapeljárás felperese, aki kameruni állampolgár, az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke alapján „hallgatói” vízum iránti kérelmet nyújtott be Belgium yaoundéi (Kamerun) nagykövetségén.

27.      Mivel a 2020. szeptember 18‑i határozattal megtagadták tőle a vízum kiadását, az alapeljárás felperese 2020. szeptember 28‑án e határozat megsemmisítését kérte a Conseil du contentieux des étrangers‑től (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság), amely 2020. december 23‑i ítéletével elutasította a kérelmét.

28.      E tekintetben a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) lényegében úgy határozott, hogy az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke arra kötelezi a Belga Királyságot, hogy ellenőrizze az alapeljárás felperesének a Belgiumban folytatott tanulmányokra irányuló szándékát. Egyébiránt úgy ítélte meg, hogy a Belga Királyság még akkor is megtagadhatja a kérelmezett vízumot ezen 58. cikk alapján, ha a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontját nem ültették át, mivel az említett 58. cikk az ilyen vízumkérelem elutasításának lehetőségéről is rendelkezik. A Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) szerint az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke arra kötelezi a Belga Királyságot, hogy ellenőrizze a Belgiumban tanulmányok folytatására irányuló szándék valódiságát, és így lehetővé teszi számára a kérelem elutasítását, ha bebizonyosodik, hogy a harmadik országbeli állampolgár ténylegesen nem szándékozik tanulmányokat folytatni.

29.      2021. január 19‑i kérelmével az alapeljárás felperese felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Conseil d’État‑hoz (államtanács).

30.      Először is arra hivatkozik, hogy a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) jogszerűen nem dönthetett úgy, hogy az 1980. december 15‑i törvény 58. cikkének alkalmazása megfelel a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának, miközben ez utóbbi rendelkezést nem ültették át a belga jogba, és hogy az átláthatóság és a jogbiztonság kötelezettségével ellentétesen a belga jog nem pontosította azokat a komoly és objektív okokat, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy tartózkodásának a beutazási és tartózkodási kérelme alapjául szolgáló céloktól eltérő a célja.

31.      Egyébiránt, míg az État belge (belga állam) védekezésül azt állítja, hogy ez az irányelv, különösen annak (41) preambulumbekezdése lehetővé teszi az illetékes hatóságok számára, hogy ellenőrizzék a kérelmező tanulmányi tervének valódiságát és tanulmányok folytatására irányuló szándékát, így a tagállamok megkövetelhetik a beutazási és tartózkodási kérelem megalapozottságának megítéléséhez szükséges bizonyítékokat, az alapeljárás felperese úgy véli, hogy a „hallgató” fogalmának az említett irányelv 3. cikkének 3. pontjában szereplő meghatározása csak annak ellenőrzését teszi lehetővé, hogy a kérelmező felvételt nyert‑e valamely felsőoktatási intézménybe, annak ellenőrzését, hogy a kérelmező tanulmányokat kíván‑e folytatni, pedig nem.

32.      Az État belge (belga állam) ugyanis azt állítja, hogy az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy a Belgiumban tanulmányokat folytatni kívánó külföldi tartózkodási engedélyt kap, a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának átültetését biztosítja, amit az alapeljárás felperese vitat.

33.      A kérdést előterjesztő bíróság következésképpen arra keresi a választ, hogy a „tanulmányokat kíván folytatni” kifejezés elegendő‑e e 20. cikk (2) bekezdése f) pontjának átültetéséhez, és hogy ezen irányelv megfelelő értelmezése eleget tesz‑e az átláthatóság és a jogbiztonság követelményének. Megállapítja továbbá, hogy az 1980. december 15‑i törvény 58. cikkében nem szerepel azon bizonyítékok vagy komoly és objektív okok meghatározása, sőt felsorolása, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának a beutazási és tartózkodási kérelme alapjául szolgáló céloktól eltérő a célja, és ezért arra keresi a választ, hogy ezt kifejezetten elő kellene‑e írni az átültető nemzeti intézkedésekben.

34.      A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az alapeljárás felperesének ezen érve megalapozatlan, mivel a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontja lehetővé teszi a kérelem elutasítását, ha bizonyítást nyer, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelmében foglaltaktól, ami azt jelenti, hogy a tagállamok szükségszerűen ellenőrizhetik, hogy a kérelmező valóban a kérelmét igazoló célból kíván‑e ott tartózkodni. Mindazonáltal úgy véli, hogy e tekintetben kérdést kell intézni a Bírósághoz.

35.      Egyébiránt e bíróság arra keresi a választ, hogy ezen irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának az átláthatóság és a jogbiztonság elvét tiszteletben tartó, megfelelő alkalmazása megköveteli‑e egyrészt, hogy a nemzeti jog kifejezetten előírja, hogy e kérelem elutasítható, ha a tagállam bizonyítékokkal vagy komoly és objektív okokkal rendelkezik annak megállapításához, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelem alapjául szolgáló céltól, és másrészt, hogy a nemzeti jog pontosítsa, hogy melyek ezek a bizonyítékok vagy komoly és objektív okok, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelme alapjául szolgáló céltól.

36.      Másodszor, az alapeljárás felperese azt állítja, hogy a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) által gyakorolt felülvizsgálat részletszabályai sértik az uniós jogból eredő követelményeket. Az 1980. december 15‑i törvény 39/2. cikkének 2. §‑a értelmében e felülvizsgálat jogszerűségi felülvizsgálat, így bár a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) szankcionálhat valamely jogellenességet, nem rendelkezik megváltoztatási jogkörrel. Mindazonáltal a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése esetén az ellenérdekű felet köti az ítélet rendelkező részéhez és az annak szükséges alátámasztását képező indokoláshoz kapcsolódó jogerő.

37.      Következésképpen a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a Bírósághoz kell fordulni azzal a kérdéssel, hogy – amint azt az alapeljárás felperese állítja – az 1980. december 15‑i törvény 39/2. cikkének 2. §‑a tiszteletben tartja‑e a 2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdéséből, a tényleges érvényesülés elvéből és a Charta 47. cikkéből eredő követelményeket.

38.      E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)      Tekintettel az [EUMSZ] 288. cikkre, [a Charta] 14. és 52. cikkére, a [2016/801] irányelv 3., 5., 7., 11., 20., 34., 35. és 40. cikkére, (2) és (60) preambulumbekezdésére, a jogbiztonság és az átláthatóság elvére, ahhoz, hogy egy tagállam a [2016/801] irányelv [20.] cikke (2) bekezdésének f) pontja alapján elutasíthassa a tartózkodás iránti kérelmet, a jogi szabályozásának kifejezetten rendelkeznie kell‑e ezen állam e lehetőségéről? Ebben az esetben a jogi szabályozásában meg kell‑e határoznia a komoly és objektív okokat?

2)      A tagállam köteles‑e a tanulmányi célú vízum iránti kérelem vizsgálata során a külföldi tanulásra irányuló szándékának és arra való hajlandóságának ellenőrzésére, jóllehet a [2016/801] irányelv 3. cikke a hallgatót felsőoktatási intézménybe felvételt nyert személyként határozza meg, és [az ezen] irányelv [20.] cikke [(2) bekezdésének f) pontjában] meghatározott, a kérelem elutasítására vonatkozó indokok az [említett] irányelv [20. cikkének (1) bekezdésében] meghatározott okoktól eltérően lehetségesek és nem kötelezőek?

3)      [A Charta] 47. cikke, a tényleges érvényesülés elve és a [2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdése] megköveteli‑e, hogy a tanulmányi célú belépés és tartózkodás iránti kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott, a nemzeti jog által szabályozott kereset alapján a bíróság jogosult legyen arra, hogy a közigazgatási hatóság értékelését saját értékelésével váltsa fel, és e hatóság határozatát megváltoztassa, vagy elegendő‑e a jogszerűség olyan vizsgálata, amely lehetővé teszi a bíróság számára, hogy a közigazgatási hatóság határozatának megsemmisítésével a jogellenességet, többek között a nyilvánvaló értékelési hibát kifogásolja?”

39.      Az alapeljárás felperese, a belga kormány, valamint a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. E felek részt vettek a 2023. október 11‑én tartott tárgyaláson, amelynek során a cseh, a litván, a luxemburgi, a magyar és a holland kormány szóbeli észrevételeket is előterjesztett.(14)

IV.    Értékelés

40.      Azt javaslom, hogy a Bíróság először az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést vizsgálja meg, amely azokra a feltételekre vonatkozik, amelyek mellett valamely tagállam a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában foglalt indokkal elutasíthatja a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet. Másodszor e rendelkezés belső jogba való átültetésének módjaival foglalkozom, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésében összpontosít. Végül harmadszor elemezni fogom a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet elutasító határozat elleni, az ezen irányelv 34. cikkének (5) bekezdésében előírt jogorvoslat eljárási szabályait, amelyek az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés tárgyát képezik.

A.      A tagállam számára biztosított azon lehetőség terjedelméről, hogy a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában előírt okból elutasítsa a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés)

41.      Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy a 2016/801 irányelv alapján benyújtott, „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelem vizsgálata céljából az illetékes hatóság köteles‑e megvizsgálni a harmadik országbeli állampolgár tanulmányok folytatására irányuló akaratát és szándékát, és hogy adott esetben melyek azok a feltételek, amelyek mellett e vizsgálatot el kell végeznie.

42.      A kérdést előterjesztő bíróság nem kifejezetten az ezen irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában előírt vizsgálatra hivatkozik, hanem általánosabb jelleggel „[a] tanulmányi célú vízum iránti kérelem vizsgálatára”. Márpedig az alábbiakban kifejtendő okok miatt kizárólag ez a rendelkezés eredményezi azt, hogy az illetékes hatóság az ilyen kérelem értékelése céljából megvizsgálja a harmadik országbeli állampolgár arra irányuló szándékát, hogy tanulmányait a fogadó tagállam területén folytassa.

43.      A 2016/801 irányelv (30) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 5. cikkéből ugyanis az következik, hogy a harmadik országbeli állampolgár akkor jogosult „hallgatói” tartózkodási engedélyre vagy vízumra, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a kérelem megfelel az ezen irányelv 7., illetve 11. cikkében meghatározott általános és különös feltételeknek.(15)

44.      Ezen – akár általános, akár különös – feltételek egyike sem eredményezi azt, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság szigorúan véve ellenőrzi a harmadik országbeli állampolgár tanulmányok folytatására irányuló szándékát és akaratát. A felsőoktatási intézménybe tanulmányok folytatása céljából történő felvétel,(16) a vonatkozó beiratkozási díj megfizetése vagy a tanulmányok nyelvének megfelelő ismerete olyan objektív kritériumok, amelyek általában lehetővé teszik a kérelmező tanulási szándékának megállapítását. E lényegi megállapítások azonban nem teszik lehetővé azon helyzetek kizárását, amelyekben az illetékes hatóságot – akár szándékosan, akár nem – a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célját illetően megtéveszthetik.

45.      A 2016/801 irányelv (36) preambulumbekezdése így pontosítja, hogy „[a] beutazás és tartózkodás kellően indokolt esetekben [a tagállamok által] megtagadható”. Amint arra a Bizottság a tárgyaláson emlékeztetett, ezen indokokat ezen irányelv 20. cikke kimerítően felsorolja, és a tagállamok nem egészíthetik ki azokat más okokkal.

46.      A 2016/801 irányelv 20. cikkének (1) bekezdése meghatározza azokat az indokokat, amelyek miatt a tagállamnak el kell utasítania a beutazási és tartózkodási kérelmet. Kötelező okokról van szó. Ezzel szemben ezen irányelv 20. cikkének (2) bekezdése azokat az indokokat határozza meg, amelyek alapján a tagállam elutasíthatja az ilyen kérelmet. Amint azt a „‑hat, ‑het” képző uniós jogalkotó általi használata tanúsítja, ezek az okok a tagállam számára fakultatívak.

47.      Márpedig ezen okok összességéből kizárólag az említett irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában foglalt elutasítási ok vonatkozik szigorú értelemben véve a kérelmező tartózkodásának céljára.(17)

48.      Most tehát azt kell meghatározni, hogy valamely tagállam illetékes hatóságának, amelyhez „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet nyújtottak be, milyen mértékben kell megvizsgálnia a harmadik országbeli állampolgár tanulmányok folytatására irányuló szándékát. E célból vizsgálatomat a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának szó szerinti elemzésével kezdem, majd megvizsgálom azon szabályozás összefüggéseit és célkitűzéseit, amelybe e rendelkezés illeszkedik.

1.      A 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának szó szerinti elemzése

49.      A 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontja lehetőséget biztosít a tagállam illetékes hatóságának arra, hogy elutasítsa a beutazási és tartózkodási kérelmet, mivel „bizonyíték vagy komoly és objektív okok alapján megállapítja, hogy az adott harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelmében foglaltaktól”.

50.      Először is e rendelkezést megszorítóan kell értelmezni. Az lehetővé teszi ugyanis az illetékes hatóság számára, hogy elutasítsa a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet, és ily módon megtagadja a harmadik országbeli állampolgártól a fogadó tagállam területére tanulmányok folytatása céljából történő beutazást és az ott tartózkodást, holott megállapítható, hogy e kérelem nem tartalmaz a 2016/801 irányelv 20. cikkének (1) bekezdésében felsorolt egyetlen hibát sem, azaz megfelel az ezen irányelv 7. és 11. cikkében előírt jogosultsági feltételeknek, az említett kérelem alapjául szolgáló dokumentumok és adatok hitelesek és pontosak, és adott esetben az érintett fogadó szervezet rendelkezik jóváhagyással.

51.      A 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának szigorú értelmezése annál is inkább indokolt, mivel a beutazási és tartózkodási kérelem elutasításának e rendelkezésben szereplő indoka az ezen irányelv 21. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően a hallgatónak megadott engedély visszavonása vagy meghosszabbítása megtagadása indokának, valamint az e hallgató által az említett irányelv 31. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően egy második tagállamhoz benyújtott mobilitási kérelem elutasítása indokának is minősül. E körülmények között az ilyen indok még súlyosabb következményekkel járhat, nemcsak a kérelmezőt, hanem családtagjait illetően is.(18)

52.      Másodszor, a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának szövegéből kitűnik, hogy az arra a helyzetre vonatkozik, amikor a tartózkodási engedély vagy vízum „célja eltér” attól, amelyre azt kérték. Az uniós jogalkotó a tartózkodás célját az ezen irányelv hatálya alá tartozó „harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó egyes kategóriák tartózkodásának sajátos jellemzői” szempontjából koherens, alapvető feltételként határozza meg.(19)

53.      Ami a „hallgatói” tartózkodási engedélyt vagy vízumot illeti, a tartózkodás célja a „hallgató” 2016/801 irányelv 3. cikkének 3. pontjában szereplő meghatározásából következik, amelynek értelmében a hallgató „olyan harmadik országbeli állampolgár, aki valamely tagállam felsőoktatási intézményébe felvételt nyert, és akinek valamely tagállam a területére történő beutazását és tartózkodását abból a célból engedélyezik, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott tagállam által elismert felsőfokú képesítést adnak”.(20)

54.      Következésképpen, ellentétben azzal, amit az alapeljárás felperese állít, az a harmadik országbeli állampolgár, akinek valamely felsőoktatási intézménybe való felvételét engedélyezték, de akinek a beutazási és tartózkodási kérelmét az illetékes hatóság vizsgálja, nem minősül az ezen irányelv 3. cikkének 3. pontja értelmében vett „hallgatónak”.

55.      E meghatározásból, különösen az „és” kötőszó használatából ugyanis az következik, hogy a „hallgató” minősítéshez két együttes feltétel teljesülése szükséges, nevezetesen egyrészt a harmadik ország állampolgárának valamely felsőoktatási intézménybe való felvétele, másrészt a fogadó tagállam területére való beutazása és tartózkodása annak érdekében, hogy főtevékenységként nappali tagozatos tanulmányokat folytasson abban a felsőoktatási intézményben, amelybe szabályszerűen beiratkozott. Amint azt a belga kormány a tárgyaláson hangsúlyozta, e célt fejezi ki a 2016/801 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontja is, amely megköveteli, hogy ezen állampolgárt „tanulmányok folytatása céljából” vegyék fel valamely felsőoktatási intézménybe. Az említett fogalommeghatározásra figyelemmel számomra úgy tűnik, hogy valamely tagállam illetékes hatósága ennélfogva elutasíthatja a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet ezen irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontja alapján, ha megállapítja, hogy az említett állampolgár tartózkodása más célt szolgál.

56.      Ilyen helyzet eredhet egy nem szándékos hibából is. Ez lehet a helyzet akkor, ha az illetékes hatóság megállapítja, hogy a harmadik országbeli állampolgár olyan feltételek mellett kíván gazdasági tevékenységet folytatni, amelyek – ezen irányelv 24. cikkének kifejezéseivel élve – (21) nem tennék lehetővé számára, hogy „tanulmányi idővel” rendelkezzen, megfosztva ezzel a tartózkodást a tárgyától és lényegi céljától.

57.      Ez a helyzet az eljárással való szándékos visszaélésre irányuló kísérletből is eredhet. Ebben az esetben az illetékes hatóságot a tartózkodás valódi célját illetően megtéveszti a fogadó szervezet vagy a harmadik országbeli állampolgár visszaélésszerű vagy csalárd szándéka.(22) Ez utóbbi ily módon kizárólag abból a célból is benyújthat „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet, hogy visszaéljen az uniós jog által a külföldi hallgatók javára biztosított lehetőségekkel, hogy részesüljön a hallgatói jogálláshoz kapcsolódó jogokban és kedvezményekben,(23) hogy kivonja magát a belépésre és tartózkodásra vonatkozó, egyébként alkalmazandó feltételek alól, vagy hogy a tagállamban maradjon. A 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának következésképpen az a célja, hogy megelőzze azokat a helyzeteket, amelyekben megállapítást nyer, hogy a „hallgatói” tartózkodáshoz való jog vagy vízum céljával visszaélnek, meghagyva a tagállamok számára ezen helyzetek felderítésének módjait, azon intézkedésekhez hasonlóan, amelyeket ez utóbbiak a nagykövetségeiken vagy konzulátusaikon alkalmazhatnak, a családegyesítési jog például érdekházasságok által történő kijátszásainak felderítése és megelőzése érdekében.(24)

58.      A 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának ezt az értelmezését megerősíti ezen irányelv (41) preambulumbekezdése, amely kimondja, hogy „[a] beutazás és tartózkodás engedélyezése iránti kérelem okaival kapcsolatos kételyek felmerülése esetén a tagállamok elvégezhetik a szükséges ellenőrzéseket, és minden olyan bizonyítékot megkövetelhetnek, amely ahhoz szükséges, hogy egyedi alapon megvizsgálják a kérelmező tervezett […] tanulmányait, gyakorlatát […] illetve felléphetnek az [említett] irányelvben megállapított eljárással való visszaélés vagy az eljárás helytelen alkalmazása ellen”.(25)

59.      Harmadszor, a feltételes mód (a franciában „séjournerait” [tartózkodna]) 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában történő alkalmazása lehetővé teszi az illetékes hatóság által elvégzendő értékelés jellegének pontosítását. Előzetes értékelésről van szó, mivel e hatóságnak hipotetikus összefüggésben kell meghatároznia a kérelmezőnek a tartózkodás tárgyával és céljával kapcsolatos szándékát.(26)

60.      Ez az értékelés tehát különbözik az említett hatóság által a 2016/801 irányelv 21. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében elvégzendő értékeléstől. E rendelkezés értelmében e hatóságnak vissza kell vonnia a korábban megadott engedélyt, vagy meg kell tagadnia annak meghosszabbítását, ha megállapítja, hogy „a harmadik országbeli állampolgár tartózkodási célja a számára engedélyezett tartózkodás céljaitól eltér”.(27) Ebben az esetben az olyan objektív körülmények, mint az a tény, hogy ezen állampolgár nem kezdte meg az érintett tanulmányokat, felfüggesztette azokat, vagy idő előtt felhagyott azokkal, vagy az a tény, hogy az engedélyezett maximális munkaórák számát meghaladóan keresőtevékenységet folytat, távol tartózkodik a tanulmányok helyszínétől, akár egy másik tagállam területén, az Unión belüli mobilitási jogain kívül, olyan érdemi megállapítások, amelyek megkönnyítik az említett harmadik országbeli állampolgár tartózkodása tárgyának és céljának, és különösen az eljárással való visszaélés eseteinek megállapítását. Nehezebb ilyen megállapításokat tenni, ha a kérelmet akkor nyújtják be, amikor a harmadik országbeli állampolgár még az érintett tagállam területén kívül tartózkodik.

61.      E tekintetben a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának hallgatása folytán a bizonyítás szabad. Az uniós jogalkotó annak formáját illetően semmilyen különös követelményt nem ír elő, mivel ezen irányelv (41) preambulumbekezdésében kimondja, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy elvégezzék a „szükséges ellenőrzéseket”, és megkövetelhessék „a szükséges bizonyítékokat”,(28) hogy minden egyes esetben értékelhessék a harmadik országbeli állampolgár által folytatni kívánt tanulmányokat vagy képzést, valamint a visszaélés vagy csalás kockázatát. Ezenkívül e cikk szövegéből az következik, hogy azon indokoknak, amelyeken az illetékes hatóság határozata alapul, „objektíveknek és komolyaknak” kell lenniük,(29) ami azt jelenti, hogy a hatóság a kérelem egyedi vizsgálatából származó, az elutasítást igazoló részletes és szilárd indokokkal rendelkezik.

62.      E szövegbeli utalásokra tekintettel két észrevételt teszek.

63.      Az első a bizonyítási teherre vonatkozik. Véleményem szerint nem elegendő, ha az illetékes hatóság kétségbe vonja a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelem tárgyát és célját. Éppen ellenkezőleg, számomra szükségesnek tűnik, hogy arra a meggyőződésre jusson, hogy a tartózkodásnak nem tárgya és nem is célja az e kérelemben említett felsőoktatási intézményben a tanulmányok folytatása. Ennek az értékelésnek mind objektív, mind szubjektív valószínűsítő körülmények együttesén kell alapulnia, és szükségessé teheti valamennyi érintett szereplő együttműködését, nemcsak a kérelmező, a diplomáciai képviseletek, a nagykövetségek vagy a konzulátusok esetében (az érintett nemzeti szervek szervezetétől függően), hanem a felsőoktatási intézmények, sőt a bevándorlásért felelős szolgálatok tekintetében is. A harmadik országbeli állampolgár szándéka olyan szubjektív elem, amelyet általában objektív kritériumok – mint például a felsőoktatási intézménybe való beiratkozása, a felmerült tanulmányi költségek, a fogadó tagállam nyelvének ismerete és az Unió valamely tagállamában való korábbi tartózkodásainak szabályszerűsége – alapján állapítanak meg. Ezzel összefüggésben egyes tagállamok különös figyelmet fordíthatnak a kérelmező tanulmányi tervének koherenciájára. Franciaországban az egyiptomi állampolgárok által benyújtott kérelmekhez egy indokolással ellátott tervet kell csatolni, amely „koherens, és lehetőség szerint a korábbi tanulmányok folytatása”.(30) Belgiumban, amint az az alapeljárás felperesének észrevételeihez csatolt iratokból, valamint a belga kormány által a tárgyaláson előadottakból kitűnik, a Kamerunban a konzuli hatóságokhoz benyújtott beutazási és tartózkodási kérelem kérdőívet tartalmaz, és azt olyan elbeszélgetés kíséri, amelynek lehetővé kell tennie a harmadik országbeli állampolgár számára annak bizonyítását, hogy valóban hallgatóként áll szándékában Belgiumban tartózkodni.(31) Ezekben az esetekben a tanulmányi terv koherenciáját a harmadik országbeli állampolgár által megszerzett készségekre tekintettek értékelik, többek között a tanulmányai folytatása, valamint a szakmai törekvései és ambíciói alapján. Ennek a harmadik országbeli állampolgárnak arra is lehetősége van, hogy tanulmányi vagy képzési tervét egy orientációs tanácsadóval folytatott beszélgetés során ismertesse vagy védje meg.

64.      A tárgyaláson különös figyelmet fordítottak a harmadik országbeli állampolgár tanulmányi terve koherenciája figyelembevételének relevanciájára, az eljárással való visszaélés felderítése és megelőzése keretében. Noha ugyanis az uniós jogalkotó a 2004/114 irányelv (15) preambulumbekezdésében kifejezetten utalt erre az elemre, azt nem vette át a 2016/801 irányelv (41) preambulumbekezdésében, előnyben részesítve a harmadik országbeli állampolgár által tervezett „tanulmányokra vagy képzésre” összpontosító általánosabb megfogalmazást. Véleményem szerint semmi nem zárja ki, hogy az illetékes hatóság figyelembe vegye ezen állampolgár tanulmányi tervének koherenciáját, feltéve azonban, hogy ezt az értékelést egy szakképzett személyzet körültekintően, az említett harmadik országbeli állampolgárral együttműködve végzi el. Lényegesnek tűnik számomra az olyan helyzetek figyelembevétele is, amelyekben a harmadik országbeli állampolgár nem hagyományos egyetemi pályát fut be, vagy pályát kíván módosítani. A tanulmányi terv koherenciája tehát olyan tényező, amelyet az illetékes hatóság figyelembe vehet, de amelynek súlya az egyes esetek körülményeitől függően változik.

65.      A jelen esetben az alapeljárás felperesének észrevételeihez csatolt iratokból kitűnik, hogy a belga konzuli hatóságok kiemelt jelentőséget tulajdonítottak e tervnek. A felperes által a beutazási és tartózkodási kérelméhez csatolt kérdőívre adott válaszok, valamint az orientációs tanácsadóval folytatott megbeszélését követően ugyanis e hatóságok úgy vélték, hogy a tanulmányi terv „nyilvánvaló inkoherenciát” mutat nemcsak a tanulmányi pályája, hanem szakmai projektje tekintetében is. A kérelem elutasítását kérték azzal az indokkal, hogy az a „hallgatói” vízum kiadására irányuló eljárással való, migrációs célú visszaélés kísérletének minősül.(32) Itt annak megállapítására szorítkozom, hogy valamely tagállam véleményem szerint csak akkor utasíthatja el a beutazási és tartózkodási kérelmet azzal az indokkal, hogy a harmadik országbeli állampolgár tanulmányi terve inkoherens, ha egyrészt lehetővé teszi a kérelmező számára, hogy képesített személyzet előtt ismertesse és indokolja meg ezt a tervet, másrészt pedig, ha ez az inkoherencia nyilvánvalónak tűnik.

66.      Az általam megtenni kívánt második észrevétel a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának a belső jogrendbe való átültetésére vonatkozik. Semmi nem követeli meg a tagállamtól, hogy átültető jogszabályában felsorolja azokat az indokokat, amelyek alapján megállapítható, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának a beutazási és tartózkodási kérelem alapjául szolgáló céltól eltérő a célja. Ezek az indokok az egyes esetek értékelésétől függnek, és az ilyen felsorolás megfoszthatja az illetékes hatóságot mérlegelési mozgásterétől. Ezzel szemben e hatóság ezen irányelv 34. cikke (4) bekezdésének megfelelően köteles írásban közölni a kérelem elutasításának indokát, lehetővé téve ezáltal a harmadik országbeli állampolgár számára, hogy az e cikk (5) bekezdésének megfelelően általa benyújtható jogorvoslat iránti kérelem keretében a tanulmányi tervének valóságtartalmát vagy koherenciáját igazoló valamennyi körülményre hivatkozzon.

67.      E szó szerinti elemzés végén úgy vélem, hogy valamely tagállam illetékes hatósága csak akkor utasíthatja el a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontja alapján, ha a kérelem egyedi értékelését követően bizonyíték vagy komoly és objektív okok alapján megállapítja, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának nem az a tárgya vagy alapvető célja, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott állam által elismert felsőfokú képesítést adnak. E vizsgálat során nincs akadálya annak, hogy az illetékes hatóság figyelembe vegye a tanulmányi terv koherenciáját.

68.      A 2016/801 irányelv rendszertani és teleologikus elemzése megerősíti ezt az értelmezést.

2.      A 2016/801 irányelv rendszertani és teleologikus elemzése

69.      Ami először is a 2016/801 irányelv rendszertani elemzését illeti, az ilyen értelmezés véleményem szerint lehetővé teszi az arányosság elve, valamint az érintett személy alapvető jogai tiszteletben tartásának biztosítását.

70.      Ezen irányelv (61) preambulumbekezdéséből ugyanis az következik, hogy a beutazási és tartózkodási kérelmet elutasító határozatnak tiszteletben kell tartania e személynek a Charta által biztosított alapvető jogait, amelyek között szerepel az oktatáshoz való jog.

71.      Ezenkívül az említett irányelv 20. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „a kérelem elutasításáról szóló bármely döntés meghozatala előtt figyelembe kell venni az eset sajátos körülményeit, és tiszteletben kell tartani az arányosság elvét”. Ez azt jelenti, hogy az illetékes hatóságnak a kérelemről való határozathozatal előtt el kell végeznie annak egyedi vizsgálatát, amelynek keretében kimerítően értékelnie kell a rendelkezésére álló objektív és szubjektív elemeket, és kiegyensúlyozott és észszerű módon figyelembe kell vennie a szóban forgó érdekek összességét.(33)

72.      Az arányosság elve az uniós jog olyan általános elve, amely kötelező a tagállamokra e jog végrehajtása során.(34) Ily módon, bár a csalás elleni küzdelem olyan jogszerű célnak minősül, amely igazolja a vizsgálatokat, és adott esetben a kérelem elutasítását, emlékeztetek arra, hogy a szóban forgóhoz hasonló esetben a harmadik országbeli állampolgár teljesíti a 2016/801 irányelv 7. és 11. cikkében előírt jogosultsági feltételeket. Ez azt jelenti, hogy felvételt nyert valamely felsőoktatási intézménybe, és adott esetben bizonyítékot szolgáltatott a beiratkozási díj megfizetéséről. Következésképpen fennáll annak a veszélye, hogy e harmadik országbeli állampolgár „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmét elutasítják, és így megfosztják attól a lehetőségtől, hogy tanulmányait abban a felsőoktatási intézményben folytassa, amelybe beiratkozott. E körülmények között, és azon helyzetek kivételével, amelyekben nyilvánvaló joggal való visszaélés áll fenn, véleményem szerint alapvető fontosságú, hogy az illetékes hatóság eseti alapon értékelje, hogy a kérelem elutasítása nem aránytalan‑e, és nem sértheti‑e a Charta által biztosított egyes alapvető jogokat.

73.      Másodszor, ami a 2016/801 irányelv teleologikus elemzését illeti, az a határozat, amellyel valamely tagállam illetékes hatósága azzal az indokkal utasítja el a tanulmányi célú beutazási és tartózkodási kérelmet, hogy a harmadik országbeli állampolgár nem abból a célból tartózkodik a nemzeti területen, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott tagállam által elismert felsőfokú képesítést adnak, hozzájárul ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósításához.

74.      Mindenekelőtt a 2016/801 irányelv a harmadik országbeli állampolgárok több kategóriája tekintetében mind a fogadó tagállam, mind pedig a többi tagállam területére történő beutazás és tartózkodás feltételeinek meghatározására irányul, és e feltételeket az egyes ilyen kategóriák tartózkodásának sajátos jellege alapján határozzák meg.

75.      A tanulmányi célú tartózkodásokat illetően a 2016/801 irányelv célja annak előmozdítása, hogy Európa a világ egyik kiválósági központjává váljon a tanulmányok terén, javítva és egyszerűsítve „az olyan személyek beutazására és tartózkodására vonatkozó feltételeket, akik ilyen célokból szeretnének az Unióba jönni”.(35) Ezenkívül ezen irányelv (15) és (44) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv célja a hallgatók Unión belüli mobilitásának megkönnyítése oly módon, hogy az európai felsőoktatást vonzóbbá és versenyképessé tegye. E célból az említett irányelv célja – a (44) és (48) preambulumbekezdésének megfelelően – a hallgatók Unión belüli „különleges mobilitási rendszerének” létrehozása, amely a fogadó tagállamtól eltérő tagállamba tanulmányok céljából történő beutazásra és tartózkodásra önálló szabályokat tartalmaz. A fogadó tagállam által kiadott tartózkodási engedély tehát az ugyanezen irányelv 31. cikke szerinti mobilitást szabályozó rendelkezéseknek megfelelően legfeljebb 360 napig jogot biztosít a harmadik országbeli állampolgároknak arra, hogy másik tagállamba beutazzanak és ott tartózkodjanak azért, hogy tanulmányaik egy részét ott folytassák.

76.      Ezt követően a 2016/801 irányelv célja az 1. cikkének megfelelően az, hogy meghatározza a harmadik országbeli állampolgárok jogait mind a fogadó tagállam, mind pedig a többi tagállam területén folytatott tanulmányok vonatkozásában. Ezen irányelv (54) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az irányelv e harmadik országbeli állampolgárok jogainak az érintett tagállam állampolgárait megillető jogokhoz való közelítésére irányul, és így a tartózkodási engedély lehetővé teszi a hallgató számára, hogy az említett irányelv 22. cikkének (3) bekezdésében előírt feltételek mellett egyenlő bánásmódban részesüljön.

77.      Márpedig az a határozat, amellyel az illetékes hatóság azzal az indokkal utasítja el a tanulmányi célú beutazási és tartózkodási kérelmet, hogy a harmadik ország állampolgára nem azért tartózkodik a tagállam területén, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott állam által elismert felsőfokú képesítést adnak, lehetővé teszi azon helyzetek megelőzését, amelyekben e harmadik országbeli állampolgárt jogszerű ok nélkül egyszerűsített beutazási és tartózkodási feltételek illetnék meg, és elismernék „hallgatói” jogállását, valamint az e jogálláshoz fűződő kiterjesztett jogait. Az ilyen határozat ily módon lehetővé teszi a harmadik országbeli állampolgárok különböző kategóriáira vonatkozó beutazási és tartózkodási feltételek sajátos jellegének biztosítását is, amelyen a 2016/801 irányelv alapul, valamint annak elkerülését is, hogy bizonyos harmadik országbeli állampolgárok mentesüljenek a tartózkodási engedély kiállítására egyébként alkalmazandó feltételek alól.

78.      Végül, tekintettel a „hallgatói” tartózkodási engedélyhez vagy vízumhoz kapcsolódó kiterjesztett jogokra, ezen irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy hatékonyan felvegyék a küzdelmet a csalás és a joggal való visszaélés ellen, lehetőséget biztosítva számukra a beutazás és tartózkodás megtagadására abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy a kérelmező visszaélésszerűen vagy csalárd módon kéri azt. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint senki sem tarthat igényt csalás útján szerzett jogok megszerzésére vagy fenntartására, függetlenül attól, hogy e csalást e jogok kedvezményezettje követte‑e el, vagy sem, illetve általa ismert volt‑e, vagy sem.(36)

79.      E megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam illetékes hatósága csak akkor utasíthatja el a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet, ha olyan bizonyítékokkal vagy komoly és objektív okokkal rendelkezik, amelyek alapján megállapítható, hogy a harmadik országbeli állampolgár nemzeti területen való tartózkodásának nem az a tárgya vagy alapvető célja, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott állam által elismert felsőfokú képesítést adnak. Az ilyen kérelmet elutasító határozatot a kérelem egyedi vizsgálatának kell megelőznie, amelynek keretében a harmadik országbeli állampolgár azon szándékát, hogy tanulmányait a nemzeti területen folytassa, mind objektív, mind szubjektív tényezők alapján kell értékelni, amelyek között szerepelhet a tanulmányi tervének koherenciája is.

B.      A 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontja belső jogba történő átültetésének módjairól (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés)

80.      Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy az EUMSZ 288. cikkre, a Charta 14. és 52. cikkére, a 2016/801 irányelv 3., 5., 7., 11., 20., 34., 35. és 40. cikkére, valamint (2) és (60) preambulumbekezdésére, továbbá a jogbiztonság és az átláthatóság elvére tekintettel annak a tagállamnak, amely a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet ezen irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában foglalt indokkal el kívánja utasítani, a belső jogában kifejezetten elő kell írnia ezt a lehetőséget, és adott esetben azokat az okokat, amelyek lehetővé teszik számára annak megállapítását, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának a beutazási és tartózkodási kérelme alapjául szolgáló céltól eltérő a célja.

81.      Ez a kérdés azért merül fel, mert – a jelenleg hatályos belga szabályozással ellentétben, amely formálisan átülteti a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontját annak előírásával, hogy az a miniszter, akinek hatáskörébe tartozik a külföldiek beutazása, tartózkodása, letelepedése és kiutasítása, vagy a megbízottja elutasíthatja a kérelmet, ha „bizonyítékok vagy komoly és objektív okok alapján megállapítható, hogy a tartózkodás a tanulmányoktól eltérő célokat követ” – az alapügy tényállására alkalmazandó szabályozás esetében nem ez volt a helyzet.(37)

82.      Elemzésemet annak pontosításával kezdem, hogy a kérelmek elutasításának a 2016/801 irányelv 20. cikkének (2) bekezdésében előírt indokai fakultatívak a tagállamok számára. Ez az irányelv tehát csak bizonyos fokú harmonizációt ír elő a hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok kategóriái beutazásának és tartózkodásának feltételeit illetően, mivel e rendelkezésnek a nemzeti jogrendbe való átültetése az egyes tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik. A tagállamok szuverén módon szabadon dönthetnek azok átültetéséről, politikai, jogi, gazdasági vagy akár társadalmi megfontolások alapján. Úgy tűnik tehát, hogy egyes tagállamok, amelyek a leginkább ki vannak téve a „hallgatói” vízumok kiadására irányuló eljárással való visszaélés kockázatának, alaposabban vizsgálják meg azokat a kérelmeket, amelyeket bizonyos harmadik országok állampolgárai nyújtanak be, vagy amelyek meghatározott felsőoktatási intézményekben folytatott tanulmányokra vonatkoznak.(38)

83.      Ezzel szemben az, hogy a 2016/801 irányelv 20. cikkének (2) bekezdése fakultatív rendelkezés, nem jelenti azt, hogy a tagállamok annak végrehajtását illetően teljes szabadsággal rendelkeznek, és így belátásuk szerint megtagadhatják az e rendelkezés hatálya alá tartozó harmadik országbeli állampolgárok tartózkodását.

84.      Először is a tagállamok kötelesek hatáskörüket az uniós jog általános elveinek – köztük a jogbiztonság elvének – tiszteletben tartásával gyakorolni.(39) A Bíróság így a közelmúltban emlékeztetett arra, hogy az uniós jogi rendelkezéseknek a nemzeti jogba való átültetése során azokat a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel bíró rendelkezések útján kell végrehajtani, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye.(40) Ezen elv célja az uniós jogból eredő helyzetek és jogviszonyok kiszámíthatóságának biztosítása, és az megköveteli, hogy a közigazgatás minden joghatást kiváltó aktusa egyértelmű és pontos legyen, lehetővé téve azt, hogy az érdekeltek félreérthetőség nélkül megismerjék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el. Ez a követelmény különösen akkor áll fenn, ha a szóban forgó jogi aktusnak az érdekeltekre nézve kedvezőtlen következményei lehetnek.(41)

85.      Ami közelebbről a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontját illeti, amennyiben bebizonyosodik, hogy a tagállam nem tartja tiszteletben az említett elvet, ezen állam illetékes hatósága nem hivatkozhatna e rendelkezésre a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelem elutasítása érdekében.

86.      Másodszor, a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a tagállamok rendelkezésére álló mozgástérrel az uniós jogalkotó által meghatározott feltételeket tiszteletben tartva kell élni, oly módon, amely nem veszélyezteti sem a 2016/801 irányelv célját, sem annak hatékony érvényesülését.(42)

87.      Márpedig a 2016/801 irányelv elfogadásával az uniós jogalkotó a korábban a 2004/114 irányelv által kialakított szabályozás hiányosságait kívánta orvosolni, „[biztosítva] a nagyobb átláthatóságot és a jogbiztonságot […] az Unióba érkező harmadik országbeli állampolgárok különböző kategóriái számára”, amint az a 2016/801 irányelv (2) preambulumbekezdéséből egyértelműen kitűnik.(43) E tekintetben ezen irányelv 35., az egyértelmű „Átláthatóság és az információkhoz való hozzáférés” címet viselő cikke azt írja elő, hogy a tagállamok közöljék a kérelmezőkkel a beutazás és a tartózkodás feltételeivel kapcsolatos információkat, beleértve az ezen irányelv hatálya alá tartozó jogokat, kötelezettségeket és eljárási garanciákat is. Ebben az összefüggésben számomra lényegesnek tűnik, hogy a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet benyújtó, az előírt jogosultsági feltételeknek megfelelő harmadik országbeli állampolgár tájékoztatást kapjon arról, hogy ezt a kérelmet – függetlenül attól, hogy azt jóhiszeműen vagy rosszhiszeműen nyújtotta‑e be – el lehet utasítani, ha tartózkodása más célra irányul.

88.      Következésképpen mind a jogbiztonság elve, mind pedig az átláthatóság elve megköveteli, hogy az a tagállam, amely a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában foglalt rendelkezésekre kíván hivatkozni, egyértelmű, pontos és kiszámítható jogi keretek között kifejezetten írja elő, hogy elutasíthatja a beutazási és tartózkodási kérelmet azzal az indokkal, hogy olyan bizonyítékokkal vagy komoly és objektív okokkal rendelkezik, amelyek alapján megállapítható, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának a beutazási és tartózkodási kérelem alapjául szolgálótól eltérő a célja.

89.      Ezzel szemben a jelen indítvány 66. pontjában kifejtett okok miatt e cikk átültetése nem kötelezi a tagállamot ezen okok felsorolására.

90.      Most azt kell megvizsgálni, hogy a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontját átültették‑e az alapügy tényállásának idején hatályos szövegbe.

91.      A belga kormány a tárgyaláson elismerte, hogy nem létezik az e rendelkezést átültető pozitív jogi aktus. E tekintetben írásbeli észrevételeivel összhangban hangsúlyozta, hogy az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke olyan korábbi nemzeti rendelkezésnek tekinthető, amely biztosította az uniós jog belső jogba való megfelelő átültetését.(44) Az sem vitatott, hogy e szöveg nem tartalmazott semmilyen hivatkozást a 2016/801 irányelvre, és ahhoz nem is kapcsolódik ilyen hivatkozás, ellentétben az ezen irányelv 40. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében foglalt rendelkezésekkel.

92.      Az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke úgy rendelkezik, hogy „[h]a egy belga diplomáciai vagy konzuli képviselethez a Királyságban három hónapot meghaladó tartózkodásra vonatkozó engedély iránti kérelmet nyújt be egy olyan külföldi, aki Belgiumban felsőoktatási tanulmányokat kíván folytatni, vagy ott felsőoktatási előkészítő évet kíván végezni”,(45) meg kell adni ezt az engedélyt, ha a harmadik országbeli állampolgárral szemben nem áll fenn a 3. cikk első bekezdésének 5–8. pontjában felsorolt esetek valamelyike, továbbá ha bemutatja az oktatási intézmény által kiállított igazolást, annak bizonyítékát, hogy rendelkezik a megélhetéshez szükséges anyagi fedezettel, egy orvosi igazolást, valamint a nem politikai bűntett vagy vétség miatti elítélés hiányát megállapító igazolást.

93.      E cikkből egyértelműen kitűnik, hogy a tartózkodási engedély megtagadható, ha a harmadik országbeli állampolgár nem felel meg a 2016/801 irányelv 7. és 11. cikkében a kérelem vonatkozásában előírt egyes általános és különös jogosultsági feltételeknek.

94.      Mindazonáltal az 1980. december 15‑i törvény 58. cikke nem írja elő kifejezetten, hogy a „hallgatói” vízum megtagadható abban az esetben, ha bizonyítékok vagy komoly és objektív okok alapján megállapítást nyer, hogy a harmadik országbeli állampolgár tartózkodása a Belgiumban folytatott tanulmányoktól eltérő célt szolgál. Az e nemzeti rendelkezésben szereplő azon körülményt, amely szerint a kérelmet olyan külföldi nyújtja be, aki „Belgiumban felsőfokú tanulmányokat kíván folytatni”, a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) úgy értelmezi, hogy az magában foglalja a harmadik országbeli állampolgár felsőoktatási tanulmányok folytatására irányuló szándékának vizsgálatát. A kérelem alkotóeleméről van szó, így a belga állam elutasíthatja a kérelmet, ha bebizonyosodik, hogy ezen állampolgárnak nincs ilyen szándéka. Márpedig úgy vélem, hogy az ilyen körülményt nem lehet úgy érteni, hogy az a beutazási és tartózkodási kérelem elutasításának a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában előírt indokára utal, és nem értelmezhető úgy, mint amely biztosítja e rendelkezésnek az egyértelműség, a pontosság és az előreláthatóság fent hivatkozott követelményeivel összhangban történő átültetését.

95.      Következésképpen úgy vélem, hogy az 1980. december 15‑i törvény alapeljárásra alkalmazandó változatának 58. cikke nem biztosítja a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontjának a jogbiztonság és az átláthatóság elvét tiszteletben tartó feltételek melletti átültetését.

C.      A „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet elutasító határozattal szembeni bírósági jogorvoslat eljárási szabályairól (az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdés)

96.      Harmadik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy a 2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy az megköveteli a tagállamoktól, hogy a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslat iránti kérelem tárgyában eljáró közigazgatási hatóságra vagy bíróságra ruházzák azt a hatáskört, hogy megváltoztassa e határozatot, és az azt elfogadó illetékes hatóság értékelését a saját értékelésével váltsa fel.(46)

97.      A 2016/801 irányelv 34. cikke (5) bekezdésének első mondata kifejezetten biztosítja a kérelmezők számára azt a lehetőséget, hogy az érintett tagállamban „a nemzeti joggal összhangban” jogorvoslattal éljenek a beutazási és tartózkodási kérelmet elutasító határozattal szemben. Mindazonáltal ez az irányelv nem tartalmaz semmilyen rendelkezést egyrészt e jogorvoslat terjedelmére és részletszabályaira, különösen azon határidőkre vonatkozóan, amelyeken belül azt be kell nyújtani és el kell bírálni, valamint az e célból az eljáró közigazgatási hatóságot vagy bíróságot megillető jogkörökre, másrészt pedig az illetékes hatóság által elfogadott határozat megsemmisítésének joghatásaira, különösen arra a kérdésre vonatkozóan, hogy milyen határidővel rendelkezik az új határozat elfogadására. Következésképpen a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek. Az uniós jogalkotó kizárólag az említett irányelv 34. cikke (5) bekezdésének második mondatában pontosítja, hogy az érintett tagállam illetékes hatóságainak az írásbeli értesítésben meg kell jelölniük azt a bíróságot vagy közigazgatási hatóságot, amelyhez jogorvoslat iránti kérelem nyújtható be, valamint a jogorvoslat iránti kérelem benyújtásának a határidejét.

98.      A Bíróság a 2021. március 10‑i Konsul Rzeczypospolitej Polskiej w N. ítéletben(47) értelmezte a 2016/801 irányelv 34. cikke (5) bekezdése első mondatának hatályát, amely arra vonatkozott, hogy egy lengyel konzuli hatóság megtagadta egy „hallgatói” vízum kiadását a kérelmező harmadik országbeli állampolgár részére. A Bíróság megállapította, hogy az eljárási autonómia elvének megfelelően az uniós jogalkotó a tagállamokra bízta az ezen irányelv hatálya alá tartozó, hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumot kérelmező személyek rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek jellegének és konkrét részletszabályainak a meghatározását. Ennélfogva a tagállamok megsemmisítési vagy megváltoztatási jogkört ruházhatnak az eljáró közigazgatási hatóságra vagy bíróságra. A különböző nemzeti jogszabályok összehasonlító elemzése e tekintetben azt mutatja, hogy a tagállamok a jogi hagyományaik szerint igen eltérő eljárási megoldásokat fogadtak el.(48)

99.      A Bíróság azonban az állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően emlékeztetett arra, hogy a 2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdésében említett jogorvoslati eljárás jellemzőit egyrészt a Charta 47. cikkével összhangban kell meghatározni, amelynek értelmében a tagállamoknak hatékony bírói jogvédelmet kell biztosítaniuk az uniós jogrendből eredő egyéni jogok tekintetében,(49) másrészt az egyenértékűség elvével (az eljárási szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a hasonló jellegű belső jogi helyzetekre vonatkozóknál), valamint a tényleges érvényesülés elvével (az eljárási szabályok nem tehetik gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását) összhangban.(50)

100. Az alapügyben kizárólag a Charta 47. cikke és a tényleges érvényesülés elve tiszteletben tartásának kérdése merül fel.

101. Ami a jelen ügyet illeti, három vonatkozást kell hangsúlyozni.

102. Az első szempont a jogorvoslathoz való jog fennállására vonatkozik. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a belga szabályozás jogorvoslati jogot biztosít a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet elutasító határozatokkal szemben. E jogorvoslati jogot a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) előtt biztosítják, amely az 1980. december 15‑i törvény 39/1. cikke 1. §‑ának megfelelően a külföldiek beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló törvények alapján hozott egyedi határozatokkal szemben benyújtott jogorvoslat iránti kérelmek elbírálására kizárólagos hatáskörrel rendelkező közigazgatási bíróság.

103. A második szempont a jogorvoslatot elbíráló közigazgatási hatóság vagy bíróság hatáskörének terjedelmére vonatkozik. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben pontosítja, hogy e törvény 39/2. cikkének 2. §‑a értelmében a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) rendelkezik hatáskörrel a „hallgatói” vízum iránti kérelmet elutasító határozat megsemmisítésére. Ugyanakkor nem jelöli meg, hogy az illetékes hatóságnak milyen mértékben kell tiszteletben tartania ezt az ítéletet.

104. A harmadik szempont a határozathozatali határidőkre vonatkozik. Bár a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmében nem hivatkozik ezekre a határidőkre, a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel úgy tűnik, hogy e határidők különös jelentőséggel bírnak, amennyiben a jogorvoslatot elbíráló közigazgatási hatóság vagy bíróság hatásköre megsemmisítésre korlátozódik, mint Belgiumban is.(51) Következésképpen pontosítom, hogy az 1980. december 15‑i törvény 39/82. cikkének 1. és 4. §‑a értelmében a Conseil du contentieux des étrangers (külföldiekkel kapcsolatos jogi ügyekben eljáró bíróság) jogosult elrendelni azon határozat végrehajtásának felfüggesztését, amellyel szemben jogorvoslat iránti kérelmet nyújtottak be, és e célból az ilyen kérelemről 30 napon belül határozatot hoz.(52) A felfüggesztés elrendelése esetén a megsemmisítés iránti keresetről a határozat kihirdetésétől számított négy hónapon belül kell határozni.

105. Elemzésemet a Charta 47. cikkében előírt hatékony bírói jogvédelem biztosítására vonatkozó feltétel vizsgálatával kezdem.

106. A nemzetközi védelem megadásáról szóló határozatok jogszerűségének értékelésére vonatkozó, 2018. július 25‑i Alheto ítélet,(53) 2019. július 29‑i Torubarov ítélet,(54) valamint 2020. március 19‑i Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal ítélet(55) ugyanis hasznos pontosításokkal szolgál azon nemzeti szabályozásokkal összefüggésben, amelyek csak megsemmisítési jogkört biztosítanak az illetékes közigazgatási hatóságnak vagy bíróságnak, kizárva a megváltoztatási jogkört.

107. Az ilyen szabályozások önmagukban nem sértik a hatékony bírói jogvédelem követelményét. Ezzel szemben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy minden tagállamnak oly módon kell nemzeti jogát kialakítania, hogy az eredeti határozat megsemmisítését követően és az ügynek az illetékes hatósághoz történő visszautalása esetén e hatóság egyrészt rövid határidőn belül új határozatot hozzon, amely másrészt megfelel a megsemmisítést kimondó ítéletben foglalt értékelésnek.(56) A Bíróság értékelését három fő szempontra alapítja: a nemzetközi védelem iránti kérelmek lehető leggyorsabb elbírálása biztosításának szükségessége, a jogorvoslathoz való jogot biztosító rendelkezések hatékony érvényesülésének biztosítása, és végül a Charta 47. cikkével összhangban a hatékony bírósági jogorvoslat biztosításának szükségessége.

108. A nemzetközi védelem megadásáról szóló határozat elfogadását meghatározó okoktól eltérő okokból a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum megadásáról szóló határozatot a lehető legrövidebb időn belül meg kell hozni annak érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgár megkezdhesse tanulmányi évét abban a felsőoktatási intézményben, amelybe szabályszerűen beiratkozott, és amelynek megfizette a beiratkozási díjat.

109. Az uniós jogalkotó már a 2004/114 irányelvben hangsúlyozta, hogy a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelemre vonatkozó valamennyi határozat meghozatalának „olyan időkereten belül kell megtörténnie, hogy az a kérdéses tanulmányok folytatását ne akadályozza, ugyanakkor az illetékes hatóságok számára a kérelem elintézésére elegendő legyen”.(57)

110. A 2016/801 irányelv elfogadásának célja az volt, hogy javítsa és megkönnyítse azon harmadik országbeli állampolgárok beutazásának és tartózkodásának feltételeit, akik tanulmányaik folytatása céljából Európába kívánnak utazni, hogy biztosítsák a beutazás és a tartózkodás engedélyezésére irányuló eljárásuk gyorsaságát, és megerősítsék eljárási jogaikat.(58) E célkitűzések megkövetelik, hogy a „hallgatói” tartózkodási engedélyének vagy vízumának megszerzéséhez szükséges érdemi feltételeket teljesítő harmadik országbeli állampolgár számára ezen engedélyt vagy vízumot olyan határidőn belül lehessen kiadni, amely lehetővé teszi számára, hogy az e jogálláshoz kapcsolódó jogokban és előnyökben részesüljön.

111. Így a 2016/801 irányelv 34. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy az illetékes hatóságoknak a lehető leghamarabb, de legkésőbb a hiánytalan kérelem benyújtásától számított 90 napon belül határozatot kell hozniuk. A határidők jelentőségét fejezi ki egyrészt ezen irányelv (42) preambulumbekezdése, amelyben az uniós jogalkotó hangsúlyozza, hogy a kérelmezőnek a kért további információkat „észszerű határidőn” belül kell szolgáltatnia, másrészt pedig az említett irányelv (43) preambulumbekezdése, amelyben azt javasolja az illetékes hatóságoknak, hogy „a lehető leghamarabb” írásban közöljék a határozatot.

112. A gyorsaság e követelménye szorosan hozzátartozik a 2016/801 irányelvben a harmadik országbeli állampolgárok javára előírt „hallgatói” tartózkodás sajátos jellegéhez.

113. E tartózkodás jellege azt igényli, hogy a harmadik országbeli állampolgár kellő körültekintéssel járjon el a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmének észszerű határidőn belül történő benyújtása és – adott esetben – a kérelem kiegészítése érdekében, az egyes érintett felsőoktatási intézmények által elfogadott időbeosztásnak megfelelően. Ez azt jelenti a tagállam szempontjából, hogy a tanév kezdete előtt végleges határozatot kell tudnia hozni, adott esetben az első határozatnak a közigazgatási hatóság vagy bíróság általi megsemmisítését követően, oly módon, hogy elegendő időt biztosítson e harmadik országbeli állampolgár számára a fogadó tagállam területére való beutazása és az ott tartózkodása által megkövetelt egyéb lépések megtételére, különösen, ha e területen kívül tartózkodik.

114. Következésképpen, bár a tagállamok számára megengedett, hogy – amint azt a jelen ügyben a belga jog, úgy tűnik, teszi – megsemmisítési jogkört ruházzanak az ilyen határozattal szemben benyújtott jogorvoslat iránti kérelmet elbíráló közigazgatási hatóságra vagy bíróságra, kizárva a megváltoztatási jogkört, a jogorvoslati eljárásnak mindazonáltal meg kell felelnie a gyorsaság követelményének, mégpedig oly módon, hogy a harmadik országbeli állampolgárok számára ne csak a Charta 47. cikkének megfelelő hatékony bírósági jogorvoslatot biztosítsa, hanem a 2016/801 irányelvből eredő jogaik teljes érvényesülését is. A gyorsaság e követelménye véleményem szerint nem összeegyeztethetetlen a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelem benyújtásához szükséges vizsgálat jellegével, mivel e vizsgálat véleményem szerint nem tartalmaz összetett ténybeli értékelést.

115. Ebből véleményem szerint az következik, hogy minden tagállamnak oly módon kell kialakítania a nemzeti jogát, hogy az eredeti határozat megsemmisítését követően és az ügynek az illetékes hatósághoz való visszaküldése esetén e hatóság a megsemmisítést kimondó ítéletben szereplő értékelésnek megfelelő új határozatot fogadjon el, amelyet ezenkívül azon felsőoktatási intézmény tanévkezdését megelőzően hoztak, amelybe a harmadik országbeli állampolgár szabályszerűen beiratkozott.

116. Hozzáteszem, hogy ezen eljárási szabályok meghatározása során a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk azon kérelmezők helyzetére, akik akkor nyújtják be kérelmüket, amikor az érintett tagállam területén kívül rendelkeznek lakóhellyel – lehetővé téve számukra, hogy hatékonyan gyakorolhassák a bírósági jogorvoslathoz való jogukat –, valamint azon kérelmezők helyzetére, akik bár ezen állam területén tartózkodnak, olyan tartózkodási engedéllyel vagy vízummal rendelkeznek, amely hamarosan lejár.

117. E megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a 2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdését a Charta 47. cikkével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az, ha valamely tagállam megsemmisítési jogkört ruház a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslat iránti kérelem tárgyában eljáró közigazgatási hatóságra vagy bíróságra, kizárva a megváltoztatási jogkört, azzal a feltétellel, hogy az új határozatot az illetékes hatóság azon felsőoktatási intézmény tanévének kezdetét megelőzően hozza meg, amelybe a harmadik országbeli állampolgár szabályszerűen beiratkozott.

V.      Végkövetkeztetés

118. A fenti megfontolások összességére tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a Conseil d’État (államtanács, Belgium) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

1)      A harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2016. május 11‑i (EU) 2016/801 európai parlamenti és tanácsi irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontját

a következőképpen kell értelmezni:

–        a jogbiztonság és az átláthatóság elve megköveteli, hogy az e rendelkezést a belső jogrendjébe átültetni kívánó tagállam egyértelmű, pontos és kiszámítható jogi keretben kifejezetten előírja, hogy elutasíthatja a beutazási és tartózkodási kérelmet azon az alapon, hogy olyan bizonyítékokkal vagy komoly és objektív okokkal rendelkezik, amelyek alapján megállapítható, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár tartózkodásának célja eltér a beutazási és tartózkodási kérelme alapjául szolgáló céltól. Az említett rendelkezés átültetése nem kötelezi a tagállamot ezen okok felsorolására;

–        valamely tagállam illetékes hatósága csak akkor utasíthatja el a tanulmányi célú beutazási és tartózkodási kérelmet, ha olyan bizonyítékokkal vagy komoly és objektív okokkal rendelkezik, amelyek alapján megállapítható, hogy a harmadik országbeli állampolgár nemzeti területen való tartózkodásának nem az a tárgya vagy alapvető célja, hogy fő tevékenységként olyan nappali tagozatos tanulmányokat folytasson, amelyek eredményeként az adott állam által elismert felsőfokú képesítést adnak.

Az ilyen kérelmet elutasító határozatot egyedi vizsgálatnak kell megelőznie, amelynek keretében a harmadik országbeli állampolgár azon szándékát, hogy tanulmányait a nemzeti területen folytassa, mind objektív, mind szubjektív tényezők alapján kell értékelni, amelyek között szerepelhet a tanulmányi tervének koherenciája is.

2)      A 2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

azzal nem ellentétes az, ha valamely tagállam megsemmisítési jogkört ruház a beutazási és tartózkodási kérelmet elutasító határozattal szemben benyújtott jogorvoslat iránti kérelem tárgyában eljáró közigazgatási hatóságra vagy bíróságra, kizárva a megváltoztatási jogkört, azzal a feltétellel, hogy az új határozatot az illetékes hatóság azon felsőoktatási intézmény tanévének kezdetét megelőzően hozza meg, amelybe a harmadik országbeli állampolgár szabályszerűen beiratkozott.

1      Eredeti nyelv: francia.

i      A jelen ügy neve fiktív. Az nem egyezik az eljárásban részt vevő egyetlen fél valódi nevével sem.

2      A harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, gyakorlat, önkéntes szolgálat, diákcsereprogramok vagy oktatási projektek, és au pair tevékenység céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló, 2016. május 11‑i európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 132., 21. o.).

3      A harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló, 2004. december 13‑i tanácsi irányelv (HL 2004. L 375., 12. o.).

4      C‑491/13, EU:C:2014:2187.

5      Lásd: 2014. szeptember 10‑i Ben Alaya ítélet (C‑491/13, EU:C:2014:2187, 34. pont).

6      Lásd az EMH „Prévenir, détecter et lutter contre les détournements des autorisations de séjour dans l’UE à des fins d’études” [„A tanulmányi célú uniós tartózkodási engedélyekkel való visszaélések megelőzése, felderítése és az ellenük folytatott küzdelem”] című, 2022. márciusi összefoglaló feljegyzésének (a továbbiakban: az EMH összefoglaló feljegyzése) 2. pontját.

7      Lásd ebben az értelemben: 2019. január 23‑i M. A. és társai ítélet (C‑661/17, EU:C:2019:53, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

8      A továbbiakban: Charta.

9      Moniteur belge, 1980. december 31., 14584. o., a legutóbb a 2019. május 5‑i törvénnyel (Moniteur belge, 2019. augusztus 22., 80425. o.) módosított változatában (a továbbiakban: 1980. december 15‑i törvény).

10      Amelyet a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2006. december 20‑i 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 381., 4. o.; helyesbítés: HL 2015. L 23., 19. o.), a Schengeni Információs Rendszernek a jogellenesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok visszaküldése céljából történő használatáról szóló, 2018. november 28‑i (EU) 2018/1860 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 312., 1. o.), valamint a határforgalom‑ellenőrzés terén a Schengeni Információs Rendszer (SIS) létrehozásáról, működéséről és használatáról, a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény módosításáról, valamint az 1987/2006/EK rendelet módosításáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. november 28‑i (EU) 2018/1861 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 312., 14. o.) szabályoz (lásd az 1980. december 15‑i törvény 1. cikkének 17. pontját).

11      Lásd az 1980. december 15‑i törvény 39/1. cikkét.

12      Lásd az 1980. december 15‑i törvény 1. cikkének 2. pontját.

13      Moniteur belge, 2021. augusztus 5., 77965. o.

14      A tárgyaláson a cseh, a litván, a luxemburgi, a magyar és a holland kormány a Bíróság által feltett, a 2016/801 irányelv átültetésére vonatkozó, szóbeli választ igénylő első kérdésre összpontosított.

15      A tartózkodási engedély formáját és időtartamát az említett irányelv 17–19. cikke határozza meg.

16      A 2016/801 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt különös feltétel alaposabb vizsgálatától függően úgy vélem, hogy a „tanulmányok folytatása céljából” kifejezés önmagában nem teszi lehetővé annak megkövetelését a tagállamtól, hogy ellenőrizze a kérelmező tanulmányok folytatására irányuló akaratát és szándékát. Véleményem szerint e kifejezésnek lehetővé kell tennie a tanulmányokat folytatni kívánó kérelmező és a csupán korlátozott idejű diákcsereprogramban részt vevő kérelmező közötti különbségtételt.

17      A 2016/801 irányelv 20. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett kötelező elutasítási ok arra a helyzetre vonatkozik, amikor a kérelmező hamisított dokumentumokat nyújtott be, vagy azokat csalárd módon szerezte meg. E rendelkezés értelmezésének sérelme nélkül a csalás megállapítása az illetékes hatóság részéről azt is jelentené, hogy figyelembe veszi a harmadik országbeli állampolgár szándékát, a jelen esetben azt a szándékát, hogy megkerülje vagy kijátssza a tartózkodási engedély kiállításának feltételeit az ahhoz kapcsolódó előny megszerzése érdekében. Lásd e tekintetben a Bíróság által a csalás megállapítására vonatkozóan a 2018. február 6‑i Altun és társai ítéletben (C‑359/16, EU:C:2018:63) kialakított elveket. A csalás megállapítása magában foglalja annak vizsgálatát, hogy fennáll‑e olyan egybehangzó valószínűsítő körülmények együttese, amelyek alátámasztják egy objektív és egy szubjektív elem együttes fennállását (ezen ítélet 50. pontja). Ennélfogva kizárólag a „hallgatói” tartózkodási engedély vagy vízum iránti kérelmet benyújtó harmadik országbeli állampolgár által ténylegesen és szándékosan elkövetett csalás szankcionálható. A csalás megállapításához szükséges szubjektív elem a 2018. február 6‑i Altun és társai ítéletben (C‑359/16, EU:C:2018:63) szereplő, az alapeljárás körülményeire alkalmazott meghatározásnak megfelelően a kérelmező arra irányuló szándékának felel meg, hogy a tartózkodási engedélyhez fűződő előnyökben való részesülés érdekében megkerülje vagy kijátssza ezen engedély kiállításának feltételeit (az említett ítélet 52. pontja).

18      A 2016/801 irányelv (11) preambulumbekezdése ugyanis kimondja, hogy „a [családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i] 2003/86/EK [tanácsi] irányelv [(HL 2003. L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.)] valamennyi rendelkezése alkalmazandó, ideértve az elutasításra, a visszavonásra és a meghosszabbítás megtagadására vonatkozó indokokat is. Következésképpen a családtagok tartózkodási engedélye visszavonható, illetve azok meghosszabbítása megtagadható abban az esetben, ha a kutatónak, akinek kíséretében érkeztek, lejár az engedélye, és a családtagok nem rendelkeznek semmilyen önálló tartózkodási joggal”.

19      Lásd a 2016/801 irányelv (32) preambulumbekezdését.

20      Kiemelés tőlem.

21      Az említett irányelv 24. cikke azokat a feltételeket és korlátokat határozza meg, amelyek között a hallgató a tanulmányai folytatása mellett keresőtevékenységet folytathat.

22      Lásd e tekintetben a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének d) pontját.

23      A 2016/801 irányelv (54) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a hallgatókra vonatkoznak a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13‑i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 343., 1. o.) rendelkezései, amely irányelv a fogadó tagállam állampolgáraival való egyenlő bánásmódon alapuló közös jogokat ír elő (a 2011/98 irányelv (20) preambulumbekezdése és 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja).

24      Lásd a 2003/86 irányelv 16. cikkének (4) bekezdését, és az ítélkezési gyakorlatot illetően: 2003. szeptember 23‑i Akrich ítélet (C‑109/01, EU:C:2003:491, 57. pont).

25      E preambulumbekezdés többi nyelvi változata, mint például a spanyol, az angol vagy az olasz változat, nem az „egyrészt […] másrészt” szerkezetet, hanem az „és” kötőszót használja.

26      E cikk olasz nyelvi változata egyébként kifejezetten a „szándék” fogalmára utal („che il cittadino di paese terzo intende soggiornare”, kiemelés tőlem).

27      Kiemelés tőlem.

28      Az említett irányelv 34. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az illetékes hatóság számára, hogy további információkat kérjen a kérelmezőtől kérelmének alátámasztására.

29      A 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdése f) pontja különböző nyelvi változatainak összehasonlító elemzéséből kitűnik egyrészt, hogy a „komoly és objektív” melléknevek az „okokra” nem pedig a bizonyítékokra vonatkoznak (lásd például az angol [„the Member State has evidence or serious and objective reasons”] vagy az olasz [„lo Stato membro è in possesso di prove o ha motivi seri e oggettivi”] nyelvi változatot), másrészt, hogy a „komoly okok” fogalma különbözik a „nyomós okok” fogalmától, amelyet az uniós jogalkotó az uniós polgárok vagy harmadik országbeli állampolgárok uniós tartózkodására vonatkozó számos másodlagos jogi aktusban használ, mint például az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (HL 2004. L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.).

30      Lásd például a Campus France Égypte internetes oldalát: https://www.egypte.campusfrance.org/fr/preparer-un-projet-d-etudes-clair-et-coherent.

31      Az EMH összefoglaló feljegyzéséből kitűnik, hogy az ország területére érkezést megelőző szakaszban a dokumentumok hitelesítése és a kérelmezők meghallgatása a leggyakrabban alkalmazott két módszer (2. pont).

32      A nemzeti eljárási iratokból kitűnik, hogy a belga konzuli hatóságokhoz benyújtott beutazási és tartózkodási kérelemnek lehetővé kell tennie a harmadik országbeli állampolgár számára annak bizonyítását, hogy valóban felsőfokú tanulmányok folytatása céljából kíván hallgatóként Belgiumban tartózkodni. A kérdőívnek lehetővé kell tennie ezen állampolgár számára, hogy tanulmányi tervét a tanulmányi pályájára és a szakmai törekvéseire tekintettel előterjessze és megindokolja, míg a meghallgatásnak alkalmat kell biztosítania számára e terv ismertetésére vagy megvédésére.

33      Arra is rámutatok, hogy a 2014. december 18‑i McCarthy és társai ítéletben (C‑202/13, EU:C:2014:2450), amely a 2004/38 irányelv 35. cikkének értelmezésére vonatkozik, a Bíróság kimondta, hogy az a tény, hogy valamely tagállam a harmadik országbeli állampolgárok által elkövetett, joggal való visszaélés vagy csalás eseteinek magas számával szembesül, nem igazolhatja általános megelőzési megfontolásokon alapuló intézkedéseknek az érintett személy magatartása bármiféle egyedi értékelésének mellőzésével történő elfogadását (55. pont).

34      Lásd még a 2016/801 irányelv (36) preambulumbekezdését, amely pontosítja, hogy „abban az esetben kerülhet sor a beutazás és tartózkodás megtagadására, ha a tagállam egyedi esetben, tényekre alapozott értékelés alapján és az arányosság elvének figyelembevételével úgy véli, hogy a harmadik országbeli állampolgár a közrendre, a közbiztonságra vagy a közegészségre potenciálisan veszélyt jelent”.

35      Lásd a 2016/801 irányelv (14) preambulumbekezdését (kiemelés tőlem).

36      Lásd analógia útján: 2019. március 14‑i Y. Z. és társai (Családegyesítéssel kapcsolatos csalás) ítélet (C‑557/17, EU:C:2019:203, 64. és 65. pont).

37      A loi du 11 juillet 2021 modifiant la loi du 15 décembre 1980 sur l’accès au territoire, le séjour, l’établissement et l’éloignement des étrangers en ce qui concerne les étudiants (a külföldieknek az ország területére történő beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és az onnan történő kiutasításáról szóló 1980. december 15‑i törvény hallgatók tekintetében történő módosításáról szóló, 2021. július 11‑i törvény) 2. cikke úgy rendelkezik, hogy e törvény „részben átülteti a 2016/801 irányelvet”, 15. cikkében pedig az ezen irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontjában foglalt megtagadási okot ülteti át.

38      Lásd e tekintetben az EMH összefoglaló feljegyzésének 5. pontját.

39      Lásd: 2023. február 16‑i DGRFP Cluj ítélet (C‑519/21, EU:C:2023:106, 105. pont).

40      Lásd: 2023. június 29‑i Stadt Frankfurt am Main és Stadt Offenbach am Main (Tartózkodási engedély megújítása a második tagállamban) ítélet (C‑829/21 és C‑129/22, EU:C:2023:525, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Bár e megfontolás a 2011. május 11‑i 2011/51/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2011. L 132., 1. o.) módosított, a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25‑i 2003/109/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.) 9. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében és 22. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt kötelező rendelkezésekre vonatkozik, úgy vélem, hogy az analógia útján alkalmazandó egy olyan fakultatív rendelkezésre, mint a 2016/801 irányelv 20. cikke (2) bekezdésének f) pontja.

41      Lásd: 2023. február 16‑i DGRFP Cluj ítélet (C‑519/21, EU:C:2023:106, 105. pont).

42      Lásd analógia útján: 2019. március 13‑i E. ítélet (C‑635/17, EU:C:2019:192, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43      Lásd még a harmadik országok állampolgárai tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás nélküli gyakorlat, illetve önkéntes szolgálat céljából történő beutazásának feltételeiről szóló 2004/114/EK irányelv alkalmazásáról szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2011. szeptember 28‑i bizottsági jelentést (COM(2011) 587 végleges), amelyben a Bizottság rámutatott „azon tágabb értelemben vett [kötelezettségre], hogy tájékoztatni[…] kell a harmadik országbeli állampolgárokat a hallhatók beutazására vonatkozó szabályokról. E kötelezettség átláthatóságot és jogbiztonságot kíván biztosítani a potenciális hallgatók számára, valamint ösztönözni kívánja őket arra, hogy az EU‑ban folytassanak tanulmányokat” (4. o., „Hallgatókra vonatkozó különös feltételek”).

44      A Bíróság kimondta, hogy nem csak azokat a nemzeti rendelkezéseket kell egy irányelv hatálya alá tartozónak tekinteni, amelyeknek kifejezett célja az említett irányelv átültetése, hanem az irányelv hatálybalépését követően azokat a már meglévő nemzeti rendelkezéseket is, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy biztosítsák az irányelv belső jogba való átültetését (lásd: 2018. július 25‑i Alheto ítélet [C‑585/16, EU:C:2018:584, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat]).

45      Kiemelés tőlem.

46      Észrevételeinek alátámasztása érdekében az alapeljárás felperese a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.) 46. cikkének (1) és (3) bekezdésére hivatkozik. Márpedig úgy vélem, hogy nem lehet ilyen párhuzamot vonni, mivel e cikk kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a nemzetközi védelem iránti kérelmet elfogadhatatlannak vagy megalapozatlannak nyilvánító határozattal szembeni hatékony jogorvoslat mind a tények, mind a jogi szempontok teljes körű és ex nunc vizsgálatát írja elő.

47      C‑949/19, EU:C:2021:186, 37–46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

48      Lásd az EMH összefoglaló feljegyzésének 7. pontját.

49      Lásd: 2022. november 8‑iStaatssecretaris van Justitie en Veiligheid (Az őrizet hivatalból való vizsgálata) ítélet (C‑704/20 és C‑39/21, EU:C:2022:858, 81. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50      Lásd: 2021. március 10‑i Konsul Rzeczypospolitej Polskiej w N. ítélet (C‑949/19, EU:C:2021:186, 42–44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51      Megjegyzem, hogy a jelenleg a Bíróság előtt folyamatban lévő C‑299/23. sz. Darvate és társai ügy kifejezetten a belga jog által a 2016/801 irányelv 34. cikkének (5) bekezdésével összefüggésben előírt határozathozatali határidőkre vonatkozik.

52      A különösen sürgős felfüggesztés iránti kérelem, amelyet 48 órán belül bírálnak el, azon kitoloncolási és visszaküldési intézkedések számára van fenntartva, amelyek végrehajtása hamarosan esedékes.

53      C‑585/16, EU:C:2018:584.

54      C‑556/17, EU:C:2019:626.

55      C‑406/18, EU:C:2020:216.

56      Lásd: 2020. március 19‑i Bevándorlási és Menekültügyi Hivatal ítélet (C‑406/18, EU:C:2020:216, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57      A 2004/114 irányelv 18. cikkének (1) bekezdése.

58      Lásd a harmadik országbeli állampolgárok kutatás, tanulmányok folytatása, diákcsere, javadalmazás ellenében végzett és javadalmazás nélküli gyakorlat, önkéntes szolgálat, valamint au pair munkavégzés céljából történő beutazásának és tartózkodásának feltételeiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz kapcsolódó bizottsági hatásvizsgálati munkadokumentumot (COM(2013) 151 final), amely elérhető a következő internetcímen: https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST‑7869‑2013‑ADD‑1/en/pdf (19. o.).