Language of document : ECLI:EU:T:2007:379

T‑86/05. sz. ügy

K & L Ruppert Stiftung & Co. Handels‑KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – A CORPO livre ábrás védjegy bejelentése – A LIVRE nemzeti és nemzetközi szóvédjegyek – A korábbi védjegyek használatának késedelmes igazolása”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Határidők

(2868/95 bizottsági rendelet, 71. szabály, (1) és (2) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – Felszólalási eljárás

(2868/95 bizottsági rendelet, 22. szabály, (1) bekezdés)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 71. szabálya (1) bekezdésének második mondatából az következik, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) által meghatározott határidők meghosszabbítása nem automatikus, hanem minden egyes eset sajátos, e meghosszabbítás igazolására alkalmas körülményei, továbbá a meghosszabbítás iránti kérelem benyújtásának függvénye. Még inkább ez a helyzet áll fenn inter partes eljárás esetén, amelynek keretében a felek egyikének biztosított valamely előny a másik fél számára hátrányt jelent. Ilyen esetben az OHIM‑nak meg kell tehát őriznie pártatlanságát a felek vonatkozásában.

A határidő meghosszabbítását kérő félnek kell az ennek igazolására alkalmas körülményekre hivatkoznia, lévén, hogy a meghosszabbítást a saját érdekében szorgalmazza, és adott esetben az OHIM azt ugyancsak az ő érdekében biztosítja. Egyébiránt, amennyiben a jelen esethez hasonlóan e körülmények a határidő meghosszabbítását kérő fél részéről merülnek fel, ezekről kizárólag ez a fél tudja tájékoztatni az OHIM‑ot. Következésképpen ahhoz, hogy a felszólalási osztály mérlegelni tudja az esetleges határidő‑hosszabbítást igazoló körülmények fennállását, ezeket a határidő‑hosszabbítás iránti kérelemben meg kell jelölni.

Ezenfelül, a 71. szabály egészének logikájából az következik, hogy annak (2) bekezdése, amely úgy rendelkezik, hogy két vagy több fél esetén az OHIM a határidő meghosszabbítását a többi fél beleegyezésétől teheti függővé, nem a határidő meghosszabbításának egyetlen és kizárólagos feltételét mondja ki, csupán egy további feltétellel egészíti ki az (1) bekezdésben felsorolt feltételeket, amelyek értelmében a határidő meghosszabbítását az érintett félnek a határidő lejártát megelőzően kell kérnie, és azt a körülményeknek különösen alá kell támasztaniuk.

(vö. 21–22., 55–56. pont)

2.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabálya (1) bekezdésének második mondatából az következik, hogy a korábbi védjegy használatát igazoló bizonyítékoknak az e célból megállapított határidő lejártát követően történő benyújtása főszabály szerint a felszólalás elutasítását vonja maga után, anélkül hogy e tekintetben a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) mérlegelési jogkörrel rendelkezne. Ugyanis a korábbi védjegy tényleges használata olyan előzetes kérdés, amelyet még azelőtt kell tisztázni, hogy magának a felszólalásnak a tárgyában határoznának.

(vö. 49. pont)