A Közszolgálati Törvényszék F-75/11. sz., Bouillez kontra Tanács ügyben 2012. november 14-én hozott ítélete ellen Vincent Bouillez által 2013. január 24-én benyújtott fellebbezés

(T-31/13. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Vincent Bouillez (képviselők: D. Abreu Caldas, A. Coolen, J.-N. Louis, és É. Marchal ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A fellebbező azt kéri, hogy a Törvényszék:

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék (harmadik tanács) F-75/11. sz., Vincent Bouillez kontra Tanács ügyben 2012. november 14-én hozott ítéletét;

semmisítse meg a fellebbező előléptetését mellőző határozatot;

a Tanácsot kötelezze mindkét eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap téves jogalkalmazásra vonatkozik annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék tényleges vizsgálat nélkül megállapította, hogy az első fokon megtámadott határozat megfelelt az indokolási kötelezettség elvének, noha a Közszolgálati Törvényszék semmiféle bizonyítékot nem kért a Tanácstól az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 45. cikkében szereplő szempontok konkrét alkalmazását tekintve a fellebbező érdemeinek a többi előléptethető tisztviselő érdemeivel való összehasonlító vizsgálata során.

A második jogalap téves jogalkalmazásra vonatkozik annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék a Tanács egyszerű állításai alapján, melyek szerint a felelősség szintjét figyelembe vették az érdemek összehasonlító vizsgálata során, kimondta, hogy a fellebbező nem bizonyította ennek ellenkezőjét, a fellebbező által pervezető intézkedések keretében szolgáltatott információk ellenére, amelyekből kitűnik, hogy több előléptetett tisztviselő esetében sem a felelősség szintje, sem az összesített osztályzat nem volt olyan magas, mint a fellebbezőé, valamint az általuk használt nyelvek száma sem volt magasabb (a megtámadott ítélet 45. és 46. pontjaira vonatkozóan).

A harmadik jogalap az érvelés ellentmondásosságára vonatkozik annyiban, amennyiben a Közszolgálati Törvényszék nem mondhatta ki először, hogy a Tanács helyesen határozott a 2007. évi előléptetési időszakban előléptethető összes tisztviselő érdemei összehasonlító vizsgálatának újbóli elvégzéséről, hogy azután megállapítsa, hogy a Tanács nem volt köteles figyelembe venni az ezen időszakban már előléptetett bizonyos tisztviselő érdemeit, akinek előléptetése már véglegessé vált (a megtámadott ítélet 69. és 70. pontjára vonatkozóan).

A fellebbező emellett azzal érvel, hogy a Közszolgálati Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az ügy iratai alapján nem minősítette a tényeket súlyos mérlegelési hibának.

____________