Language of document : ECLI:EU:C:2016:603

C‑379/15. sz. ügy

Association France Nature Environnement

kontra

Premier ministre

és

Ministre de l’Écologie, du Développement durable et de l'Énergie

(a Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – 2001/42/EK irányelv – Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata – Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti jogi aktus – Jogi következmények – Az említett jogi aktus bizonyos joghatásainak ideiglenes fenntartására vonatkozó nemzeti bírósági hatáskör – Az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése – Előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztésére vonatkozó kötelezettség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2016. július 28.

1.        Környezet – Bizonyos tervek és programok környezeti hatásvizsgálata – 2001/42 irányelv – Az irányelvből eredő kötelezettségekkel összeegyeztethetetlen nemzeti rendelkezések nemzeti bíróság által történő megsemmisítése – A szóban forgó rendelkezések joghatásai fenntartásának lehetősége – Feltételek

(EUSZ 3. cikk, harmadik bekezdés; EUMSZ 191. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2001/42 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, (3) bekezdés)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bírósághoz fordulás – Értelmezési kérdések – Előterjesztési kötelezettség – Terjedelem – Az uniós környezetvédelmi joggal összeegyeztethetetlennek ítélt nemzeti jogi rendelkezések hatálya fenntartásának lehetőségére vonatkozó kérdés – Bennfoglaltság – Feltételek

(EUMSZ 267. cikk, harmadik bekezdés)

1.        Valamely nemzeti bíróság – ha a nemzeti jog lehetővé teszi – kivételesen és esetről esetre időben korlátozhatja a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42 irányelvben előírt – különösen a 6. cikkének (3) bekezdéséből eredő – kötelezettségek megsértésével elfogadott nemzeti jogi rendelkezés jogellenessége megállapításának bizonyos joghatásait, azzal a feltétellel, hogy az ilyen korlátozás a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolással igazolható, és figyelembe veszi a nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy sajátos körülményeit. E kivételes lehetőséggel mindazonáltal csak akkor lehet élni, ha a következő valamennyi feltétel teljesül, nevezetesen:

–        a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés a környezetvédelmi tárgyú uniós jog helyes átültetésére irányuló intézkedést képez;

–        valamely új nemzeti jogi rendelkezés elfogadása és hatálybalépése nem teszi lehetővé a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés megsemmisítéséből eredő, a környezetre gyakorolt káros hatások elkerülését;

–        a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés megsemmisítésének következményeként a környezetvédelmi tárgyú uniós jog átültetésével kapcsolatban olyan joghézagnak keletkezne, amely a környezetre nézve károsabb lenne abban az értelemben, hogy e megsemmisítés alacsonyabb szintű védelmet eredményezne, és ily módon ellentétes lenne magával az uniós jog alapvető célkitűzésével, valamint

–        a megtámadott nemzeti jogi rendelkezés joghatásainak kivételes fenntartása csak a megállapított szabálytalanság orvoslását szolgáló intézkedések elfogadásához feltétlenül szükséges időre terjed ki.

(vö. 43. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Az uniós jog jelenlegi állása szerint az olyan nemzeti bíróság, amelynek határozatai ellen már nincs jogorvoslati lehetőség, főszabály szerint köteles előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel a Bírósághoz fordulni annak érdekében, hogy a Bíróság értékelni tudja, hogy az uniós joggal ellentétesnek ítélt nemzeti jogi rendelkezések kivételesen fenntarthatók‑e tekintettel a környezetvédelemhez kapcsolódó kényszerítő megfontolásra, és figyelembe véve az e nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő ügy sajátos körülményeit. Az említett nemzeti bíróság csak akkor mentesül e kötelezettség alól, ha meg van győződve arról – amit részletesen bizonyítania kell –, hogy a 2012. február 28‑i Inter‑Environnement Wallonie és Terre wallonne ítéletből (C‑41/11) következő feltételek értelmezését és alkalmazását illetően semmilyen észszerű kétség nem merül fel.

(vö. 53. pont, és a rendelkező rész 2. pontja)