C‑334/12. RX‑II. sz. ügy
Oscar Orlando Arango Jaramillo és társai
kontra
Európai Beruházási Bank (EBB)
„A T‑234/11. P. sz. ügyben hozott ítélet felülvizsgálata – Megsemmisítés iránti kereset – Elfogadhatóság – Keresetindítási határidő – Az uniós jogban meg nem határozott határidő – Az »ésszerű határidő« fogalma – Értelmezés – Az uniós bíróságnak az ügy sajátos körülményeinek figyelembevételére vonatkozó kötelezettsége – Hatékony bírói jogorvoslat – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke – Az uniós jog koherenciájának sérelme”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2013. február 28.
1. Európai uniós jog – Elvek – Ésszerű határidő betartása – Közigazgatási eljárás – Bírósági eljárás – In concreto elvégzendő értékelés – Értékelési szempontok – Az Európai Beruházási Bank alkalmazottainak keresete – Az uniós jog rendelkezésében meg nem határozott benyújtási határidő – Az Unió tisztviselői személyzeti szabályzatában szereplő szabályok analógia útján való alkalmazása – Megengedhetetlenség – Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének megsértése
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk, 52. cikk, (1) bekezdés; személyzeti szabályzat, 91. cikk, (3) bekezdés; az Európai Beruházási Bank személyzeti szabályzata, 41. cikk)
2. Felülvizsgálat – Az uniós jog egységessége vagy koherenciája sérelmének megállapítása – Értékelési szempontok – Az abból levonandó következtetések – Az ítélet hatályon kívül helyezése és az ügy visszautalása a fellebbviteli bíróság elé
(EUMSZ 6. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk; a Bíróság alapokmánya, 62b. cikk, első bekezdés)
1. Ami azon határidő ésszerű jellegének kérdését illeti, amelyen belül a keresetet vagy a kérelmet be kell nyújtani, és amelyet az uniós jog egyetlen rendelkezése sem tartalmazott, az uniós bíróság köteles figyelembe venni az adott ügy sajátos körülményeit, ahogyan az olyan igazgatási eljárások ésszerű időtartamának kérdése esetén is, amelyek lefolytatására az uniós jog egyetlen rendelkezése sem ír elő pontos határidőt. E tekintetben valamely határidő ésszerű jellegét nem lehet valamely elvont módon, pontosan meghatározott leghosszabb időtartamra utalva rögzíteni, hanem azt minden egyes esetben az ügy körülményeit figyelembe véve kell értékelni, és különösen a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására tekintettel. Márpedig az ésszerű határidő fogalma nem értelmezhető sajátos jogvesztő határidőként.
Ennélfogva – mivel az uniós jog semmilyen jogszabálya nem ír elő határidőt, amelyen belül az Európai Beruházási Bank alkalmazottainak be kell nyújtaniuk az e banktól származó, nekik sérelmet okozó aktussal szembeni megsemmisítés iránti keresetüket – a tisztviselők személyzeti szabályzata 91. cikkének (3) bekezdésében előírt három hónapos határidő analógia útján nem alkalmazható jogvesztő határidőként a Bank alkalmazottaira, amikor azok ilyen keresetet nyújtanak be.
Egyébként tekintettel arra, hogy a Bank alkalmazottainak a nekik sérelmet okozó aktusokkal szembeni kereset megindítására nyitva álló határidőt előzetesen nem határozta meg uniós jogi szabály, és hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 52. cikke (1) bekezdésének megfelelően nem is korlátozták e határidőt, egyértelmű, hogy ezen alkalmazottak joggal számítottak arra, hogy a Törvényszék a keresetük elfogadhatóságának elbírálásakor a Bíróságnak az ésszerű határidőre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát fogja alkalmazni, nem pedig arra, hogy előre meghatározott jogvesztő határidőt alkalmaz a keresetükre. Az ésszerű határidő fogalmának ezen elferdítése az érintett alkalmazottak számára lehetetlenné tette díjazáshoz való joguknak az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkében szereplő feltételek tiszteletben tartásával, bíróság előtti hatékony keresettel történő megvédését.
(vö. 25., 28., 29., 33., 39., 44., 45. pont)
2. A Bíróság alapokmánya 62b. cikkének első bekezdése értelmében az uniós jog egységességét vagy koherenciáját sértő határozatnak minősül azon ítélet, amelyben a Törvényszék fellebbviteli bíróságként eljárva eltér a Bíróságnak az ésszerű határidő fogalmára és a hatékony bírói jogvédelem elvére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatától, amely elv és fogalom az ügy tárgyától függetlenül alkalmazandó, és fontos helyet foglal el az uniós jogrendben, amennyiben ezen ítélet első alkalommal foglalkozik olyan kérdéssel, amely precedensként szolgálhat a jövőbeli ügyek számára. Különösen az EUSZ 6. cikkének megfelelően az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított, a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog ugyanolyan jogi kötőerővel rendelkezik, mint a szerződések rendelkezései.
E tekintetben a Bíróság alapokmánya 62b. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a határozat sérti az uniós jog koherenciáját, az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, amelyet jogkérdésekben köt a Bíróság határozata. A Bíróság meghatározhatja, hogy a Törvényszék határozatának mely részei rendelkeznek jogerővel az eljárásban részt vevő felek tekintetében. Következésképpen a Bíróság nem szorítkozhat az uniós jog koherenciája vagy egységessége sérelmének megállapítására anélkül, hogy ne vonná le e megállapításnak a szóban forgó jogvitára vonatkozó következményeit. Az ilyen ítéletet az ésszerű határidő fogalmának elferdítése miatt hatályon kívül kell ezért helyezni, és az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé.
(vö. 50–54., 56., 57., 59. pont)