A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2012. július 12.(*)
„Mezőgazdaság – 98/95/EK, 2002/53/EK, 2002/55/EK és 2009/145/EK irányelv – Érvényesség – Zöldségek – A zöldségfajok hivatalos közös fajtajegyzékében nem szereplő zöldségek vetőmagjának a nemzeti piacon történő értékesítése – A forgalomba hozatal előzetes engedélyezésére vonatkozó szabályok be nem tartása – A növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény – Az arányosság elve – Vállalkozás szabadsága – Áruk szabad mozgása – Egyenlő bánásmód”
A C‑59/11. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a cour d’appel de Nancy (Franciaország) a Bírósághoz 2011. február 9‑én érkezett, 2011. február 4‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Association Kokopelli
és
a Graines Baumaux SAS
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, J. Malenovský, R. Silva de Lapuerta, G. Arestis (előadó) és D. Šváby bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Association Kokopelli képviseletében B. Magarinos‑Rey ügyvéd,
– a Graines Baumaux SAS képviseletében P. de Jong, C. Ronse és S. Lens ügyvédek,
– a francia kormány képviseletében G. de Bergues, B. Cabouat és R. Loosli‑Surrans, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Unió Tanácsa képviseletében P. Mahnič Bruni és É. Sitbon Bercain, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében D. Bianchi és Z. Malůšková, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2012. január 19‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a következő irányelvek érvényességére irányul:
– a cukorrépa‑vetőmag, a takarmánynövény‑vetőmagok, a gabonavetőmagok, a vetőburgonya, az olaj‑ és rostnövények vetőmagjának és a zöldségvetőmag forgalmazásáról, valamint a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről szóló 66/400/EGK, 66/401/EGK, 66/402/EGK, 66/403/EGK, 69/208/EGK, 70/457/EGK és 70/458/EGK irányelveknek a belső piac egységesítésére, a géntechnológiával módosított növényfajtákra és a növénygenetikai forrásokra tekintettel történő módosításáról szóló, 1998. december 14‑i 98/95/EK tanácsi irányelv (HL 1999 L 25., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 24. kötet, 334. o.),
– a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről szóló, 2002. június 13‑i 2002/53/EK tanácsi irányelv (HL L 193., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás .3 fejezet, 36. kötet, 281. o.),
– a zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló, 2002. június 13‑i 2002/55/EK tanácsi irányelv (HL L 193., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 36. kötet, 313. o.),
– az egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos zöldségfajok és ‑fajták, illetve a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített zöldségek fajtáinak elismerése, és ezen honos fajok és fajták vetőmagjának forgalmazása esetében alkalmazható eltérésekről szóló, 2009. november 26‑i 2009/145/EK bizottsági irányelv (HL L 312., 44. o.).
2 Ezt a kérelmet a Kokopelli egyesület (a továbbiakban: Kokopelli) és a Graines Baumaux SAS (a továbbiakban: Baumaux) között zöldségvetőmagok forgalmazása tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
A növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény
3 A Tanács a 2004. február 24‑i 2004/869/EK határozatával (HL L 378., 1. o.) jóváhagyta a növénygenetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezménynek (a továbbiakban: nemzetközi egyezmény) az Európai Közösség nevében történő megkötését.
4 1. cikke szerint a nemzetközi egyezmény célja „az élelmezési és mezőgazdasági célú növénygenetikai erőforrások megőrzése és fenntartható használata, és a használatukból származó haszon igazságos és kiegyensúlyozott elosztása a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel összhangban, a fenntartható gazdálkodás és élelmezésbiztonság érdekében”.
5 A nemzetközi egyezmény 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„5.1. Minden Szerződő Fél elősegíti saját nemzeti jogszabályainak megfelelően, és ahol ez szükséges, a más Szerződő Felekkel történő együttműködés során, az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások integrált módon történő feltárását, megőrzését és fenntartható használatát, és szükség szerint különösen
[...]
c) elősegíti vagy – adott esetben – támogatja a gazdálkodók és a helyi közösségek arra irányuló erőfeszítéseit, hogy on farm kezeljék és őrizzék meg az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrásaikat; szükség szerint előmozdítja vagy támogatja a mezőgazdasági termelők és a helyi közösségek erőfeszítéseit, amelyek földterületükön élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrásaikkal történő gazdálkodásra és ezen erőforrások megőrzésére irányulnak;
[...]”
6 A nemzetközi egyezmény 6. cikke a következőket tartalmazza:
„6.1. A Szerződő Felek megfelelő politikát és jogi intézkedéseket dolgoznak ki és tartanak fenn, amelyek elősegítik az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások fenntartható használatát.”
7 A nemzetközi egyezmény 7. cikkének 7.1. bekezdése értelmében „Minden Szerződő Fél szükség szerint belefoglalja a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikáiba és programjaiba az 5. és 6. cikkben foglalt tevékenységeket, és közvetlenül vagy [az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezeten (FAO)] és más illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül együttműködik a többi Szerződő Féllel az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások fenntartható használata és megőrzése terén.”
8 A nemzetközi egyezmény 9. cikke a következőképpen rendelkezik:
„9.1. A Szerződő Felek elismerik, hogy a világ összes régiójának helyi és bennszülött közösségei valamint termelői, és különösen a termesztett növények géncentrumai és genetikaisokféleség‑centrumai hatalmas mértékben járultak és járulnak hozzá az egész világ élelmiszer‑ és mezőgazdasági termelésének alapját képező növényi genetikai erőforrások megőrzéséhez és hasznosításához.
[...]
9.3. Ez a cikk nem értelmezhető a termelők arra irányuló jogának korlátozásaként, hogy – a nemzeti jogszabályok fenntartásával és szükség szerint – betakarított terményt, illetve szaporítóanyagot őrizzenek meg, hasznosítsanak, értékesítsenek vagy vásároljanak.”
Az uniós jog
A 2002/55 irányelv
9 A 2002/55 irányelv a zöldségfajokra vonatkozóan közös fajtajegyzéket hoz létre.
10 Ezen irányelv (2)–(4) és (12) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(2) A zöldségvetőmag termesztése fontos helyet foglal el a Közösség mezőgazdaságában.
(3) A zöldségtermesztésben elért kielégítő eredmények nagymértékben függnek a megfelelő vetőmag használatától.
(4) A Közösség zöldségtermesztésében akkor fognak elérni nagyobb termelékenységet, ha a tagállamok a lehető legszigorúbb egységes szabályokat alkalmazzák a forgalmazásra elismert fajták kiválasztására.
[...]
(12) A közös fajtajegyzékben felsorolt fajták vetőmagja a Közösségen belül nem vonható fajtához kapcsolódó forgalmazási korlátozás hatálya alá.”
11 A 2002/55 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv „a zöldségszaporító anyagok forgalmazási célú termelésére és Közösségen belüli forgalmazására alkalmazandó”.
12 Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdés a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok előírják, hogy zöldségvetőmag nem minősíthető, hitelesíthető, illetve forgalmazható standard vetőmagként, amennyiben a fajta egy vagy több tagállamban nem hivatalosan elismert [helyesen: zöldségvetőmag csak akkor minősíthető, hitelesíthető, illetve forgalmazható standard vetőmagként, amennyiben a fajtája legalább egy tagállamban hivatalosan elismert fajta].”
13 A hivatalos fajtajegyzékbe történő felvételre vonatkozóan az említett irányelv 4. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy csak megkülönböztethető, állandó és kellően egynemű fajtát ismernek el.
[...]
(4) A 44. cikk (2) bekezdésében meghatározott növénygenetikai erőforrások megőrzése érdekében a tagállamok eltérhetnek az (1) bekezdés első albekezdésében megállapított elismerési kritériumoktól annyiban, amennyiben a 44. cikk (3) bekezdésének követelményeire [helyesen: követelményeire tekintettel] különös feltételeket állapítanak meg a 46. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban.”
14 A 2002/55 irányelv 5. cikke a következőképpen hangzik:
„(1) Egy fajta akkor tekinthető megkülönböztethetőnek, ha egy vagy több fontos jellemzőjére egyértelműen megkülönböztethető a Közösségben ismert valamennyi egyéb fajtától, függetlenül attól, hogy az azt eredményező, kiinduló fajta mesterséges vagy természetes‑e.
A jellemzőknek pontosan felismerhetőnek és meghatározhatónak kell lenniük.
[...]
(2) Egy fajta akkor tekinthető állandónak, ha sorozatos szaporítását követően vagy (amennyiben a nemesítő meghatározta a konkrét szaporítási ciklust) minden egyes ciklus végén is hűen megfelel alapvető jellemzői leírásának.
(3) Egy fajta akkor tekinthető kellően egyneműnek, ha csekély eltérésektől eltekintve az azt alkotó növények – szaporodási rendszerük megkülönböztető jegyeire is figyelemmel – hasonlóak vagy genetikailag azonosak az e célból figyelembe vett jellemzőik egésze tekintetében.”
15 A 2002/55 irányelv 44. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(2) A 46. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban külön feltételeket állapítanak meg a növénygenetikai erőforrások in situ megőrzésével és az alábbi fajták termesztésével és forgalmazásával fenntartható hasznosításával kapcsolatban elért fejlődés figyelembevétele érdekében:
a) egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és genetikai erózió által veszélyeztetett helyben honos fajták, a mezőgazdasági genetikai források megőrzéséről, jellemzéséről, begyűjtéséről és hasznosításáról szóló, 1994. június 20‑i 1467/94/EK tanácsi rendelet [HL L 159., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 16. kötet, 208. o.] sérelme nélkül;
b) kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták.
(3) A fenti (2) bekezdésben említett különös feltételek főként az alábbi pontokat foglalják magukban:
a) a (2) bekezdés a) pontja esetében a helyben honos fajták elismerése ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban történik. Különösen a nem hivatalos vizsgálatok eredményeit, a termesztés, szaporítás és felhasználás során szerzett gyakorlati tapasztalatokból származó ismereteket, valamint az egyes fajták tagállamokkal közölt részletes leírását és megnevezését veszik figyelembe, és ha ez elegendő, a fajta mentesül a hivatalos vizsgálat alól. Az ilyen helyben honos fajtákat elismerésükkor »genetikai anyag«‑ként tüntetik fel a közös fajtajegyzékben;
b) (2) bekezdés a) és b) pontja esetében megfelelő mennyiségi korlátozásokat.”
16 A 2002/55 irányelv 48. cikke értelmében:
„(1) A 46. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban különös feltételek állapíthatók meg az alábbi területeken elért fejlődés figyelembevétele érdekében:
[...]
b) feltételek, amelyek alapján egyes természetes és természetközeli élőhelyekhez kapcsolódó, genetikai erózió által fenyegetett növénygenetikai erőforrások in situ megőrzésével és fenntartható hasznosításával kapcsolatosan vetőmagok forgalmazhatók, ideértve a [2002/53 irányelv] 1. cikkében felsorolt fajokat is magukban foglaló vetőmagkeverékeket is;
[...]
(2) A fenti (1) bekezdés b) pontjában említett különös feltételek főként az alábbi pontokat foglalják magukban:
a) a faj vetőmagja ismert eredetű, és a vetőmag meghatározott területeken való forgalmazását minden egyes tagállam megfelelő hatósága jóváhagyta;
b) megfelelő mennyiségi korlátozások.”
A 2009/145 irányelv
17 A 2009/145 irányelv a 2002/55 irányelv 4. cikke (4) bekezdésének, 44. cikke (2) bekezdésének és 48. cikke (1) bekezdése b) pontjának a növények genetikai erőforrásainak megőrzése céljából történő végrehajtására irányul.
18 A 2009/145 irányelv (1)–(3) és (14) preambulumbekezdése értelmében:
„(1) A biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdések és a növényi genetikai erőforrások megőrzésének fontossága az elmúlt években megnőtt, amint azt a különböző nemzetközi és közösségi szintű fejlemények mutatják. A példák között említhetjük a biológiai sokféleségről szóló egyezmény megkötéséről szóló, 1993. október 25‑i 93/626/EGK tanácsi határozatot [HL L 309., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 19. kötet, 126. o.], [a 2004/869] határozatot, a mezőgazdasági genetikai erőforrások megőrzésére, jellemzésére, begyűjtésére és hasznosítására irányuló közösségi program létrehozásáról és az 1467/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2004. április 24‑i 870/2004/EK tanácsi rendeletet [HL L 162., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 45. kötet, 167. o.], valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendeletet [HL L 277., 1. o]. A [2002/55] irányelv szerint a zöldségvetőmagok forgalmazása tekintetében e kérdések figyelembevétele céljából külön feltételeket kell megállapítani.
(2) A növénygenetikai erőforrások in situ megőrzése és fenntartható hasznosításának biztosítása érdekében egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos fajokat és fajtákat (a továbbiakban: genetikai anyag) olyan helyeken is célszerű termeszteni és forgalmazni, ahol [helyesen: akkor is termeszteni és forgalmazni kell, ha] nem felelnek meg az általános követelményeknek a fajták elismerése, valamint a vetőmag forgalmazása tekintetében. A növénygenetikai erőforrások védelmének általános célja mellett e fajták megőrzésének sajátos érdeke abban rejlik, hogy ezek az adott helyi feltételekhez különösen jól alkalmazkodtak.
(3) A növénygenetikai erőforrások fenntartható hasznosításának biztosítása érdekében a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtákat (a továbbiakban: bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták) olyan helyeken is célszerű termeszteni és forgalmazni, ahol [helyesen: akkor is termeszteni és forgalmazni kell, ha] nem felelnek meg az általános követelményeknek a fajták elismerése, valamint a vetőmag forgalmazása tekintetében. A növénygenetikai erőforrások védelmének általános célja mellett e fajták megőrzésének sajátos érdeke abban rejlik, hogy ezek alkalmasak bizonyos éghajlati, talajtani és agrártechnológiai feltételek melletti termesztésre (például kézi megművelés, többszöri betakarítás).
[...]
(14) Három év elteltével a Bizottságnak értékelnie kell, hogy az ezen irányelvben előírt intézkedések, különösen a genetikai anyagokra és a bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtákra vonatkozó mennyiségkorlátozásokat érintő rendelkezések hatékonyak‑e.”
19 A 2009/145 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A [2002/55] irányelvben foglalt zöldségfajok tekintetében ezen irányelv bizonyos eltéréseket határoz meg a növénygenetikai erőforrások in situ megőrzésével és fenntartható hasznosításával kapcsolatosan a termesztés és forgalmazás terén:
a) egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos zöldségfajoknak és ‑fajtáknak (a továbbiakban: genetikai anyagok) a mezőgazdasági növényfajok nemzeti fajtajegyzékeibe történő felvétele elfogadásához, amint azt a [2002/55] irányelv előírja; és
b) a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített zöldségek fajtáinak (a továbbiakban: bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták) az a) pontban említett nemzeti fajtajegyzékekbe történő felvétele elfogadásához [helyesen: felvételéhez]; és
c) az ilyen genetikai anyagok és bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták vetőmagjának forgalmazásához.
(2) Amennyiben ezen irányelv másképp nem rendelkezik, a [2002/55] irányelv fogalommeghatározásait kell alkalmazni.”
20 A 2009/145 irányelv 35. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A Bizottság 2013. december 31‑ig értékeli az irányelv végrehajtását.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
21 A Kokopelli nonprofit egyesület biológiai gazdálkodásból származó régi zöldség‑ és virágfajták vetőmagjait értékesíti, és olyan zöldségfajtákat bocsát tagjai rendelkezésére, amelyekből Franciaországban keveset termesztenek.
22 A Baumaux zöldség‑ és virágvetőmagok hasznosításával és kereskedelmével foglalkozik. Ez a vállalkozás 2005‑ben keresetet nyújtott be a Kokopelli ellen tisztességtelen versenymagatartás miatt, amellyel többek között 50 000 euró összegű átalány‑kártérítés fizetését, valamint az általa forgalmazott fajták reklámozásának abbahagyását kérte.
23 2008. január 14‑i ítéletével a tribunal de grande instance de Nancy [a nancyi elsőfokú bíróság] a Kokopellit 10 000 euró összegű kártérítés fizetésére kötelezte a Baumauxszal szemben tisztességtelen versenymagatartás miatt. Ez a bíróság megállapította, hogy a Kokopelli és a Baumaux a régi vetőmagok, illetve vetőmaggyűjtemények ágazatában tevékenykedik, hogy ezek közül 233 azonos vagy hasonló terméket forgalmaznak, és hogy ugyanazzal a hobbikertészekből álló vevőkörrel állnak kapcsolatban, tehát egymással versenyhelyzetben vannak. Ezért úgy ítélte meg, hogy a Kokopelli egyesület tisztességtelen versenymagatartást tanúsított, mivel olyan zöldségek vetőmagjait hozta forgalomba, amelyek nem szerepeltek sem a francia, sem az európai zöldségfajták közös fajtajegyzékében.
24 A Kokopelli egyesület az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be a cour d’appel de Nancyhoz [nancyi fellebbviteli bíróság].
25 E körülmények között a cour d’appel de Nancy az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:
„[É]rvényes‑e a 98/95/EK tanácsi irányelv, a 2002/53/EK tanácsi irányelv és 2002/55/EK tanácsi irányelv, valamint a 2009/145 bizottsági irányelv az Európai Unió jogai és elvei, nevezetesen a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása, az arányosság, az egyenlőség, illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalma, az áruk szabad mozgása, valamint a növényi genetikai források élelmezési és mezőgazdasági felhasználásáról szóló nemzetközi egyezmény szerinti kötelezettségvállalások tekintetében, különösen a régi vetőmagok és palánták termesztése és forgalmazása terén bevezetett korlátozások vonatkozásában?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Az elfogadhatóságról
26 A Baumaux úgy ítéli meg, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a Kokopelli nem hivatkozhat a vitatott irányelvek érvénytelenségére, amelyek nem fogalmaznak meg jogot vagy kötelezettséget a magánszemélyek számára. A Kokopelli kizárólag az ezen irányelveket átültető nemzeti jogszabályok érvényességét vitathatja.
27 Ezenkívül a Baumaux úgy véli, hogy a 98/95 irányelvre való hivatkozás nem releváns az alapjogvita eldöntése szempontjából. A 2002/53 irányelv sem releváns, mivel kizárólag mezőgazdasági növényfajok fajtáinak forgalmazására vonatkozik, míg az alapeljárásban szereplő tényállásból az állapítható meg, hogy a Kokopelli állítása szerint csak zöldségvetőmagokat forgalmaz. A Baumaux hozzáfűzi, hogy a 2009/145 irányelvet jóval azután fogadták el, hogy keresetet indított a Kokopellivel szemben, és ezért ennek az irányelvnek az érvényessége nem hat ki az említett jogvita kimenetelére.
28 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ha az Európai Unió intézményei által hozott jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdés nemzeti bíróság előtt merül fel, e bíróságra tartozik annak megítélése, hogy határozata meghozatalához szükséges‑e a kérdés eldöntése, és hogy ezért kérje, hogy a Bíróság határozzon e kérdésről. Következésképpen, ha a nemzeti bíróság által előterjesztett kérdések uniós jogszabály érvényességére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (a C‑343/09. sz. Afton Chemical ügyben 2010. július 8‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑7027. o.] 13. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 A Bíróság csak akkor tagadhatja meg a döntést valamely nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tekintetében, ha nyilvánvaló, hogy azon adott uniós jogszabály értelmezése vagy érvényességének vizsgálata, amelyet a nemzeti bíróság kért, nem függ össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve ha a szóban forgó probléma elméleti jellegű (a fent hivatkozott Afton Chemical ügyben hozott ítélet 14. pontja).
30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/53 irányelv a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékére vonatkozik. Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapjogvita zöldségvetőmagoknak a Kokopelli által történő forgalmazására vonatkozik, az említett irányelv érvényességét nem kell vizsgálni.
31 Azt is tisztázni kell, hogy a 98/95 irányelv a cukorrépa‑vetőmagok forgalmazásáról szóló, 1966. június 14‑i 66/400/EGK tanácsi irányelvet (HL 1966. 125., 2290. o.), a takarmánynövény‑vetőmagok forgalmazásáról szóló 1966. június 14‑i 66/401/EGK tanácsi irányelvet (HL 1966. 125., 2298. o.), a gabonavetőmagok forgalmazásáról szóló, 1966. június 14‑i 66/402/EGK tanácsi irányelvet (HL 1966. 125., 2309. o.), a vetőburgonya forgalmazásáról szóló 1966. június 14‑i 66/403/EGK tanácsi irányelvet (HL 1966. 125., 2320. o.), az olaj‑ és rostnövények vetőmagjának forgalmazásáról szóló, 1969. június 30‑i 69/208/EGK tanácsi irányelvet (HL L 169., 3. o.), a mezőgazdasági növényfajok közös fajtajegyzékéről szóló, 1970. szeptember 29‑i 70/457/EGK tanácsi irányelvet (HL L 225., 1. o.) és a zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló, 1970. szeptember 29‑i 70/458/EGK tanácsi irányelvet (HL L 225., 7. o.) módosító jogi aktus, és hogy ezen irányelvek rendelkezéseit a 2002/53 és a 2002/55 irányelv foglalta egységes szerkezetbe. Ilyen feltételek mellett már nem szükséges megvizsgálni a 98/95 irányelv érvényességét.
32 A 2009/145 irányelvet illetően nem vitatott, hogy azt 2009 folyamán fogadták el, vagyis azután, hogy a Baumaux tisztességtelen versenymagatartás miatt keresetet indított a Kokopellivel szemben. A kérdést előterjesztő bíróság számára – ahogyan arra a főtanácsnok indítványa 48. pontjában rámutatott – mégis hasznosnak bizonyulhat a jogvita eldöntése céljából megvizsgálni ennek az irányelvnek az érvényességét.
33 Következésképpen nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelv érvényességének megítélése ne függene össze az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy elméleti jellegű problémára vonatkozna.
34 Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ által az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálata érdekében létrehozott teljes jogorvoslati és eljárási rendszerben, mivel a természetes vagy jogi személyek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében meghatározott elfogadhatósági feltételek miatt közvetlenül nem támadhatják meg az általános hatályú közösségi jogi aktusokat, ezen aktusok érvénytelenségére az eset körülményeitől függően vagy az EUMSZ 277. cikk alapján járulékosan az uniós bíróság előtt, vagy a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhatnak, és mivel ez utóbbiak nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy maguk állapítsák meg az említett jogi aktusok érvénytelenségét, a természetes vagy jogi személyek indítványozhatják a nemzeti bíróságnál, hogy e tekintetben előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen a Bíróság elé (a fent hivatkozott Afton Chemical ügyben hozott ítélet 18. pontja).
35 Márpedig elegendő azt megállapítani, hogy a Kokopellinek az EK 230. cikk és az EUMSZ 263. cikk alapján a 2002/55 és a 2009/145 irányelv megsemmisítése iránt benyújtott keresete minden kétséget kizáróan nem lett volna elfogadható. Ennélfogva jogában áll, hogy a nemzeti jog alapján benyújtott kereset keretében ezen irányelvek érvénytelenségét kifogásolja, még akkor is, ha nem nyújtott be az említett cikkekben megjelölt határidőn belül keresetet az uniós bíróság előtt ezen irányelvek megsemmisítése iránt (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Afton Chemical ügyben hozott ítélet 19–25. pontját).
36 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés elfogadható abban a részében, amelyben a 2002/55 és a 2009/145 irányelv érvényességére vonatkozik.
Az ügy érdeméről
37 A kérdést előterjesztő bíróság kérdése lényegében a 2002/55 és a 2009/145 irányelv érvényességére vonatkozik, a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása, az arányosság, az egyenlő bánásmód és az áruk szabad mozgása elvére, valamint a nemzetközi egyezmény alapján az Unióra vonatkozó kötelezettségvállalásokra tekintettel.
Az arányosság elvének megsértéséről
38 Az állandó ítélkezési gyakorlatból következően az arányosság elve – amelynek állítólagos megsértését elsőként kell megvizsgálni – az uniós jog általános elvei közé tartozik, és megköveteli, hogy az uniós jog valamely rendelkezése által alkalmazott eszközök alkalmasak legyenek az érintett szabályozással kitűzött jogszerű célok megvalósítására, és ne menjenek túl az azok eléréséhez szükséges mértéken (a C‑453/03., C‑11/04., C‑12/04. és C‑194/04. sz., ABNA és társai egyesített ügyekben 2005. december 6‑án hozott ítélet [EBHT 2005., I‑10423. o.] 68. pontja, a C‑558/07. sz., S.P.C.M. és társai ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑5783. o.] 41. pontja, valamint a C‑58/08. sz., Vodafone és társai ügyben 2010. június 8‑án hozott ítélet [EBHT 2010., I‑4999. o.] 51. pontja).
39 A jelen ítélet előző pontjában említett feltételek bírósági felülvizsgálatával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogalkotó a közös agrárpolitika területén széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amely megfelel az EUMSZ 40. cikkel és az EUMSZ 43. cikkel ráruházott politikai felelősségnek, és a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy az e tárgyban hozott intézkedésnek a hatáskörrel rendelkező intézmény által követni szándékozott célra nyilvánvalóan alkalmatlan jellege lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (lásd a C‑280/93. sz., Németország kontra Tanács ügyben 1994. október 5‑én hozott ítélet [EBHT 1994., I‑4973. o.] 89. és 90. pontját, a C‑306/93. sz. SMW Winzersekt ügyben 1994. december 13‑án hozott ítélet [EBHT 1994., I‑5555. o.] 21. pontját, valamint a C‑343/07. sz., Bavaria és Bavaria Italia ügyben 2009. július 2‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑5491. o.] 81. pontját).
40 Bár a követett célok jelentősége igazolhatja az egyes gazdasági szereplők számára – akár jelentékeny – kedvezőtlen következménnyel járó korlátozásokat (a C‑183/95. sz. Affish‑ügyben 1997. július 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑4315. o.] 42. pontja), a különböző lehetséges intézkedésekhez kapcsolódó korlátok vizsgálata során ellenőrizni kell, hogy az alapvető célon kívül az uniós jogalkotó teljes körűen figyelembe vette‑e a fennálló érdekeket (a C‑504/04. sz. Agrarproduktion Staebelow ügyben 2006. január 12‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑679. o.] 37. pontja).
41 A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelvben meghatározott, zöldségvetőmagokra vonatkozó fajtaelismerési szabályok sértik‑e az arányosság elvét. A 2002/55 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése ugyanis a zöldségvetőmagok standard vetőmagként való minősítését, hitelesítését, illetve a forgalmazását azokra a zöldségvetőmagokra korlátozza, amelyek fajtája legalább egy tagállamban hivatalosan elismert fajta. Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján pedig egy fajtának ahhoz, hogy bekerülhessen a jegyzékbe, megkülönböztethetőnek, állandónak és kellően egyneműnek kell lennie.
42 A Kokopelli arra hivatkozik, hogy nincsen lehetősége „régi” zöldségfajták vetőmagjait forgalmazni, mivel azok sajátos jellemzőik miatt nem felelnek meg a megkülönböztethetőség, az állandóság és az egyneműség kritériumainak, és így indokolatlanul ki vannak zárva a hivatalos jegyzékekből.
43 E tekintetben a 2002/55 irányelv (2)–(4) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a zöldségfajták vetőmagjainak elismerésére vonatkozó szabályok elsődleges célja, hogy nagyobb termelékenységet érjenek el az Unió zöldségtermesztésében. Ez a célkitűzés kifejezetten szerepel az EUMSZ 39. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott közös agrárpolitikai célok között.
44 Az Unió zöldségtermesztése nagyobb termelékenységének elérésére irányuló cél azzal biztosítható, ha – a forgalmazásra elismert fajták kiválasztására vonatkozó lehető legszigorúbb, egységes szabályok keretében – a nemzeti jegyzékek alapján létrehozzák a zöldségfajok közös fajtajegyzékét.
45 Az elismerésre vonatkozó ilyen szabályozás, amely megköveteli azt, hogy a zöldségfajták megkülönböztethetőek, állandóak és egyneműek legyenek, lehetővé teszi a megfelelő vetőmagok használatát, és következésképpen – az említett vetőmagok jellemzőinek megbízhatósága alapján – a mezőgazdaság nagyobb termelékenységét.
46 Ezenkívül a 2002/55 irányelv az 1. cikke értelmében a zöldségszaporító anyagok forgalmazási célú termelésére és Unión belüli forgalmazására vonatkozik. Az irányelv (12) preambulumbekezdése megállapítja, hogy a közös fajtajegyzékben felsorolt fajták vetőmagja az Unión belül nem vonható fajtához kapcsolódó forgalmazási korlátozás hatálya alá.
47 Ezért a 2002/55 irányelv a zöldségvetőmagok Unión belüli szabad mozgásának biztosítása révén a zöldségvetőmagok belső piacának megteremtésére is irányul. A jelen ügyben az ezen irányelvben foglalt, elismerésre vonatkozó szabályozás alkalmas arra, hogy elősegítse ennek a célnak a megvalósulását, mivel az ilyen szabályozás biztosítja azt, hogy a különböző tagállamokban forgalmazott vetőmagok ugyanazoknak a követelményeknek feleljenek meg.
48 A 2002/55 irányelv 4. cikkének (4) bekezdéséből az is következik, hogy az irányelv a növényi genetikai erőforrások megőrzésére irányul. A tagállamok ezért az irányelv 44. cikkének (3) bekezdésében és 46. cikkének (2) bekezdésében említett eljárások szerint eltérhetnek az irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében megállapított elismerési kritériumoktól.
49 Ebben a vonatkozásban a 2009/145 irányelv által megvalósított, eltérést engedő elismerési szabályozás, amely egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos zöldségfajok és fajták vetőmagjaira (genetikai anyagok), valamint a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták vetőmagjaira vonatkozik, alkalmasnak tűnik a növényi genetikai erőforrások megőrzésének biztosítására.
50 Következésképpen a 2002/55 és a 2009/145 irányelvben megállapított elismerési szabályok alkalmasak arra, hogy lehetővé tegyék az irányelvekben foglalt célok elérését.
51 Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy ez a szabályozás túlmegy‑e azon a mértéken, amely e célok eléréséhez szükséges, a Kokopelli arra hivatkozik, hogy az említett szabályozás a leginkább korlátozó módja annak, hogy egy gazdasági tevékenység gyakorlását szabályozzák.
52 Az Európai Unió Tanácsa rámutat arra, hogy a Kokopelli nem indokolta meg, hogy miért véli úgy, hogy az említett elismerési szabályozás a kitűzött célokhoz képest nyilvánvalóan aránytalan. A Tanács mindenesetre úgy ítéli meg, hogy más, kevésbé kényszerítő módok – mint például a címkézés – nem lennének olyan hatékony eszközei a 2002/55 irányelvben kitűzött termelékenységi cél biztosításának, mivel lehetővé tennék olyan vetőmagok értékesítését és elültetését, amelyek károsak lehetnek, illetve nem segítik elő a legmegfelelőbb mezőgazdasági termesztést.
53 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a nagyobb mezőgazdasági termelékenység biztosítása érdekében a belső piacon forgalmazott vetőmagoknak rendelkezniük kell a mezőgazdasági források optimális felhasználásának szükséges biztosítékaival.
54 Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy az uniós jogalkotó a 2002/55 irányelvben foglalt elismerési szabályokat szükségesnek minősíthette ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelők a termőképesség szempontjából megbízható termelékenységet és minőséget érjenek el.
55 Mindenekelőtt ugyanis a 2002/55 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése megköveteli, hogy valamely zöldségfajta megkülönböztethető legyen abban az értelemben, hogy egy vagy több fontos jellemzőjét illetően egyértelműen különbözzön az Unióban ismert valamennyi egyéb fajtától, függetlenül attól, hogy az azt eredményező, kiinduló fajta mesterséges vagy természetes‑e. Így ez a megkülönböztethetőség biztosítja a mezőgazdasági termelők számára a különböző vetőmagok sajátos jellemzőire vonatkozó szükséges információkat, és lehetővé teszi számukra, hogy olyat válasszanak, amely optimális termőképességet biztosít nekik.
56 Továbbá ezen irányelv 5. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy egy fajta akkor tekinthető állandónak, ha sorozatos szaporítását követően vagy (amennyiben a nemesítő meghatározta a konkrét szaporítási ciklust) minden egyes ciklus végén is hűen megfelel alapvető jellemzői leírásának. Az állandóságra vonatkozó követelmény így biztosítja, hogy az elismert vetőmagok sajátos minőségi jellemzői változatlanok maradjanak az idők során.
57 Végül az említett irányelv 5. cikkének (3) bekezdése szerint az egyneműségre vonatkozó követelmény olyan helyzetre vonatkozik, amelyben az egy fajtát alkotó növények – szaporodási rendszerük megkülönböztető jegyeire is figyelemmel – az e célból figyelembe vett jellemzőik egésze tekintetében hasonlóak vagy genetikailag azonosak. Az egyneműségre vonatkozó kritérium azáltal, hogy biztosítja azt, hogy az adott néven értékesített vetőmagok azonos genetikai jellemzőkkel rendelkeznek, előmozdítja az optimális termőképességet.
58 Következésképpen a hivatalos jegyzékbe való felvételre vonatkozó kötelezettség, valamint az ahhoz kapcsolódó elismerési kritériumok lehetővé teszik a fajta leírását, valamint állandóságának és egyneműségének ellenőrzését annak biztosítása érdekében, hogy egy adott fajta vetőmagjai rendelkezzenek a jelentős, minőségi, megbízható és tartós mezőgazdasági termeléshez szükséges tulajdonságokkal.
59 Ilyen körülmények között, és különösen az uniós jogalkotót a közös agrárpolitika területén megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel, amely összetett mérlegelést és értékelést kívánó, gazdasági jellegű döntéseket foglal magában, az uniós jogalkotó jogosan ítélhette meg úgy, hogy más intézkedések, mint például a címkézés, nem tudnák biztosítani ugyanazt az eredményt, mint amelyet olyan szabályozással érnek el, amely – mint a szóban forgó szabályozás – a zöldségfajták vetőmagjaira vonatkozóan előzetes elismerési szabályokat állapít meg, és hogy ez a szabályozás alkalmas az uniós jogalkotó által követni szándékozott célokra.
60 Egy kevésbé kényszerítő intézkedés ugyanis, mint például a címkézés, nem minősülne annyira hatékony eszköznek, mivel lehetővé tenné olyan vetőmagok értékesítését, és ebből következően elültetését, amelyek károsak lehetnek, illetve nem segítik elő a legmegfelelőbb mezőgazdasági termesztést. Következésképpen a vitatott szabályozás nem tekinthető az említett célokra nyilvánvalóan alkalmatlannak.
61 Az uniós jogalkotó ezzel nem sértette meg az arányosság elvét, mivel – bár ennek a szabályozásnak egyes gazdasági szereplőkre nézve akár jelentős negatív következményei is lehetnek – meg kell állapítani, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelvben megállapított, elsősorban a mezőgazdaság nagyobb termelékenységének és az elismert vetőmagok szabad mozgásának biztosítására irányuló elismerési szabályokkal elérni kívánt célokra tekintettel az említett szabályok a mezőgazdasági termelők gazdasági érdekeinek és az elismert zöldségvetőmagokat forgalmazó gazdasági szereplők érdekeinek egyaránt kedveznek.
62 Az olyan gazdasági szereplőkkel kapcsolatban, mint amilyen a Kokopelli is, amely a 2002/55 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkében megállapított feltételeknek meg nem felelő „régi fajtákat” árusít, emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/55 irányelv 44. cikkének (2) bekezdésében és 48. cikke (1) bekezdésének b) pontjában a genetikai anyagok és a bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták vonatkozásában különös elismerési és forgalmazási feltételek megállapítását helyezi kilátásba.
63 Közelebbről a 2002/55 irányelv 44. cikke (3) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a genetikai anyagok vetőmagjai hivatalos vizsgálat nélkül, különösen a nem hivatalos vizsgálatok eredményei és a termesztésük során szerzett gyakorlati tapasztalatok alapján is felvehetők az uniós jegyzékbe. Ezenkívül az irányelv 44. cikke (3) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a genetikai anyagokra és a bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtákra megfelelő mennyiségi korlátozásokat kell alkalmazni. Erre vonatkozóan fogadták el a 2002/55 irányelv említett cikkei alapján a 2009/145 irányelvet.
64 A 2002/55 és a 2009/145 irányelv figyelembe veszi az olyan gazdasági szereplők érdekeit, mint a Kokopelli, amennyiben nem zárja ki a „régi fajták” forgalmazását. Igaz, hogy a 2009/145 irányelv földrajzi, mennyiségi és csomagolási korlátozásokat ír elő a genetikai anyagokra és a bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtákra vonatkozóan, de ezek a korlátozások a növényi genetikai erőforrások megőrzésével függenek össze.
65 Ezenkívül – ahogyan arra az írásbeli észrevételeket előterjesztő intézmények hivatkoznak – az uniós jogalkotó nem liberalizálta a genetikai anyagok és a bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták vetőmagjainak piacát, hanem az elismerési szabályokat igyekezett enyhíteni, elkerülve azt, hogy ezeknek a vetőmagoknak párhuzamos piaca jöjjön létre, ami azzal a veszéllyel járt volna, hogy akadályozza a zöldségfajták vetőmagjai belső piacát.
66 Emlékeztetni kell másfelől arra, hogy a 2009/145 irányelv 35. cikke alapján a Bizottságnak 2013. december 31‑ig értékelnie kell az irányelv végrehajtását. Ezen irányelv (14) preambulumbekezdése megerősíti, hogy a három év elteltével a Bizottságnak értékelnie kell különösen azt, hogy a genetikai anyagokra és a bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajtákra vonatkozó mennyiségkorlátozásokat érintő rendelkezések hatékonyak‑e. Az említett irányelvet következésképpen az elvégzett ellenőrzések eredményei alapján módosítani lehet.
67 Így az uniós jogalkotó jogosan állapíthatta meg azt, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelvben foglalt és a jelen ítélet 43–49. pontjában ismertetett célok, valamint valamennyi szóban forgó gazdasági szereplő érdekei összeegyeztetésének alkalmas módjának minősül az, ha általános elismerési rendszert hoznak létre a standard vetőmagok forgalmazására, valamint valamint sajátos termesztési és forgalmazási feltételeket állapítanak meg a genetikai anyagok és a bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített fajták vetőmagjaira vonatkozóan.
68 Arra is rá kell mutatni, hogy a termelékenységre irányuló célkitűzésnek az EUMSZ 39. cikk keretében betöltött jelentőségére tekintettel azok az intézkedések, amelyek lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés ésszerű fejlődését és a termelési tényezők optimális felhasználását – mint amilyen intézkedésekről itt is szó van –, még ha egyes gazdasági szereplőkre nézve negatív következményekkel is járhatnak, az említett gazdasági szereplők érdekeire tekintettel nem tűnnek nyilvánvalóan aránytalannak a kitűzött célokhoz képest.
69 A fenti megállapításokból az következik, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelv nem sérti az arányosság elvét.
Az egyenlő bánásmód elvének megsértéséről
70 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az egyenlő bánásmód elve illetve a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíve nem igazolható (a C‑44/94. sz., National Federation of Fishermen’s Organizations és társai ügyben 1995. október 17‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑3115. o.] 46. pontja; a C‑304/01. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 9‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑7655. o.] 31. pontja ; a C‑141/05. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2007. november 8‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑9485. o.] 40. pontja, valamint a C‑442/04. sz., Spanyolország kontra tanács ügyben 2008. május 15‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑3517. o.] 35. pontja).
71 A Kokopelli arra hivatkozik, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelvvel előírt elismerési szabályok a genetikai anyagok vetőmagjai és a hivatalos jegyzékekbe felvehető standard vetőmagok között olyan eltérő bánásmódot teremtenek, amely nem igazolható. Az említett szabályokra tekintettel ugyanis a Kokopellinek nincsen lehetősége genetikai anyagok forgalmazására.
72 Meg kell állapítani, hogy sajátos jellemzőikre figyelemmel a standard vetőmagok és a genetikai anyagok vetőmagjai eltérő helyzetben vannak. A genetikai anyagok vetőmagjai ugyanis főszabály szerint nem tesznek eleget a 2002/55 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és 5. cikkében megállapított követelményeknek. Ezeket egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztik, és genetikai erózió veszélyezteti őket.
73 A 2002/55 és a 2009/145 irányelvvel megállapított elismerési szabályok a különböző vetőmagfajták sajátos jellemzőit figyelembe véve határoznak meg egyrészt a standard vetőmagok forgalmazására vonatkozó általános szabályokat, másrészt a genetikai anyagok vetőmagjainak termesztésére és forgalmazására vonatkozó különös feltételeket.
74 Az említett különös feltételek ugyanis a növényi genetikai erőforrások in situ megőrzésével és fenntartható hasznosításával állnak összefüggésben.
75 E tekintetben a 2009/145 irányelv (2) és (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a növényi genetikai erőforrások védelmének általános célja mellett a fajták megőrzésének sajátos érdeke abban rejlik, hogy ezek az adott helyi feltételekhez különösen jól alkalmazkodtak, és alkalmasak bizonyos éghajlati feltételek melletti termesztésre.
76 Ebből következően az uniós jogalkotó azáltal, hogy a 2002/55 irányelvvel és a végrehajtására elfogadott 2009/145 irányelvvel különös termesztési és forgalmazási feltételeket állapított meg a genetikai anyagok vetőmagjaira vonatkozóan, eltérő helyzeteket eltérően kezelt. Következésképpen az említett irányelvek nem sértik az egyenlő bánásmód elvét.
A gazdasági tevékenység szabad gyakorlása elvének megsértése
77 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog az uniós jog általános alapelveinek részét képezi. Ezen elvek nem tekinthetők azonban korlátlan jogosultságoknak, azokat társadalmi szerepükre tekintettel kell figyelembe venni. Ennélfogva korlátozható a gazdasági tevékenység szabad gyakorlásához való jog, feltéve hogy e korlátozások megfelelnek az Unió által követett közérdeken alapuló célkitűzéseknek, és nem jelentenek a kitűzött célhoz képest aránytalan és megengedhetetlen beavatkozást, amely az így biztosított jogok lényegét sértené (lásd különösen a 265/87. sz. Schräder HS Kraftfutter ügyben 1989. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 1989., 2237. o.] 15. pontját, valamint a C‑154/04. és C‑155/04. sz., Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyekben 2005. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 2005., I‑6451. o.] 126. pontját).
78 A jelen esetben igaz, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelvben megállapított, zöldségvetőmagok elismerésére vonatkozó szabályok korlátozhatják a régi vetőmagok forgalmazói – mint amilyen a Kokopelli is – által kifejtett gazdasági tevékenység szabad gyakorlását.
79 A 2002/55 irányelv 3‑5. cikkében foglalt szabályok azonban az Unió zöldségtermelésének nagyobb termelékenységére, a zöldségvetőmagok Unión belüli szabad mozgásának biztosítása révén a zöldségvetőmagok belső piacának megteremtésére, valamint a növényi genetikai erőforrások megőrzésére irányul, amelyek közérdekű céloknak minősülnek. Márpedig – ahogyan az a jelen ítéletnek az arányosság elvének megsértésére vonatkozó indokolásából is kitűnik – ezek a szabályok és a bennük foglalt intézkedések nem tűnnek aránytalannak e célok megvalósításához képest, és az ezen intézkedésekkel a gazdasági tevékenység szabad gyakorlása elé gördített akadály nem minősül a kitűzött célokhoz képest e szabadság gyakorlása túlzott megsértésének.
Az áruk szabad mozgása elvének megsértéséről
80 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 34. cikk szerinti mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések tilalma nemcsak a nemzeti intézkedésekre vonatkozik, hanem az uniós intézmények által hozott intézkedésekre is (lásd a 15/83. sz. Denkavit Nederland ügyben 1984. május 17‑én hozott ítélet (EBHT 1984., 2171. o.) 15. pontját, valamint a fent hivatkozott Alliance for Natural Health és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 47. pontját).
81 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/55 és a 2009/145 irányelvben foglalt elismerési szabályok – amint ez a jelen ítélet 43–47. pontjából is kitűnik – az Unió zöldségtermelésének nagyobb termelékenységére és a zöldségvetőmagok Unión belüli szabad mozgásának biztosítása révén a zöldségvetőmagok belső piacának megteremtésére irányulnak. Ezért az említett szabályok inkább elősegítik, semmint korlátozzák az áruk szabad mozgását.
A nemzetközi egyezmény megsértéséről
82 A nemzetközi egyezménynek 1. cikke szerint elsődleges célja az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások megőrzése és fenntartható használata.
83 A Kokopelli e tekintetben úgy ítéli meg, hogy a 2002/55 irányelvben foglalt elismerési szabályok nem tartják tiszteletben a nemzetközi egyezmény rendelkezéseit.
84 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió által megkötött megállapodások az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdése szerint kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira, következésképpen az uniós aktusokkal szemben elsőbbségük van (a C‑366/10. sz., Air Transport Association of America és társai ügyben 2011. december 21‑én hozott ítélet [EBHT 2011., I‑13755. o.] 50. pontja).
85 Az uniós jogi aktusok érvényességét nemzetközi jogi szabályokra tekintettel akkor lehet vizsgálni, ha ezek a szabályok kötelezik az Uniót, ha ez a szóban forgó nemzetközi szerződés természetével és rendszerével nem ellentétes, és ha a nemzetközi szerződés rendelkezései tartalmukat tekintve feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnnek (ebben az értelemben lásd a fent hivatkozott Air Transport Association of America és társai ügyben hozott ítélet 51–54. pontját).
86 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az Uniót mint szerződő felet kötelezi a nemzetközi egyezmény. Azonban, amint arra a főtanácsnok indítványa 53. pontjában rámutatott, az említett egyezmény nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely tartalmát tekintve feltétel nélküli és kellően pontos lenne ahhoz, hogy megkérdőjelezze a 2002/55 és a 2009/145 irányelv érvényességét.
87 A nemzetközi egyezmény 5. cikkének 5.1 bekezdése ugyanis úgy rendelkezik, hogy minden Szerződő Fél elősegíti saját nemzeti jogszabályainak megfelelően, és ahol ez szükséges, a más Szerződő Felekkel történő együttműködés során, az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások integrált módon történő feltárását, megőrzését és fenntartható használatát, és különösen – amennyiben szükséges – intézkedéseket hoz.
88 Ezenkívül az egyezmény 6. cikke értelmében a Szerződő Felek megfelelő politikát és jogi intézkedéseket dolgoznak ki és tartanak fenn, amelyek elősegítik az élelmezési és mezőgazdasági célú növényi genetikai erőforrások fenntartható használatát.
89 Ezek a rendelkezések tehát a tagállamok mérlegelésére bízzák, hogy adott esetben milyen intézkedéseket kell meghozni.
90 Másfelől a nemzetközi egyezménynek a Kokopelli által hivatkozott 9. cikke úgy rendelkezik, hogy a Szerződő Felek elismerik, hogy a világ összes régiójának helyi és bennszülött közösségei valamint termelői, és különösen a termesztett növények géncentrumai és genetikaisokféleség‑centrumai hatalmas mértékben járultak és járulnak hozzá az egész világ élelmiszer‑ és mezőgazdasági termelésének alapját képező növényi genetikai erőforrások megőrzéséhez és hasznosításához.
91 Az egyezmény 9. cikkének 9.3 bekezdése úgy rendelkezik, hogy ez a cikk nem értelmezhető a termelők arra irányuló jogának korlátozásaként, hogy – a nemzeti jogszabályok fenntartásával és szükség szerint – betakarított terményt, illetve szaporítóanyagot őrizzenek meg, hasznosítsanak, értékesítsenek vagy vásároljanak.
92 Következésképpen az említett cikk sem tartalmaz olyan kötelezettséget, amely kellően feltétel nélküli és pontos lenne ahhoz, hogy megkérdőjelezze a 2002/55 és a 2009/145 irányelv érvényességét.
93 A fenti megállapítások összességéből az következik, hogy az előterjesztett kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan elemet, amely érinthetné a 2002/55 és a 2009/145 irányelv érvényességét.
A költségekről
94 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
Az előterjesztett kérdés vizsgálata nem tárt fel olyan elemet, amely érinthetné a zöldségvetőmagok forgalmazásáról szóló, 2002. június 13‑i 2002/55/EK tanácsi irányelv és az egy adott helyen és régióban hagyományosan termesztett és génerózió által veszélyeztetett honos zöldségfajok és fajták, illetve a kereskedelmi növénytermesztési szempontból tényleges értékkel nem rendelkező, csupán bizonyos feltételek melletti termesztésre nemesített zöldségek fajtáinak elismerése, és ezen honos fajok és fajták vetőmagjának forgalmazása esetében alkalmazható eltérésekről szóló, 2009. november 26‑i 2009/145/EK bizottsági irányelv érvényességét.
Aláírások