T‑465/08. sz. ügy

Cseh Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„PHARE program – A Cseh Köztársaságnak nyújtott »feltöltődő alapok« – A folyósított összegek visszafizetése – Beszámítás útján történő beszedést elrendelő bizottsági határozat – Jogalap – Különböző jogrendek – A követelés biztos és pénzbeli jellegének fogalma – Indokolási kötelezettség”

Az ítélet összefoglalása

1.      Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez – Cseh Köztársaság – A közösségi jog azonnali és teljes mértékű alkalmazása – Eltérések – Feltétel – Kifejezett rendelkezés

(EK 292. cikk; 2003. évi csatlakozási okmány, 33. cikk, (2) bekezdés)

2.      Új tagállamok csatlakozása a Közösségekhez – Cseh Köztársaság – Előcsatlakozási pénzügyi rendelkezések alapján tett általános költségvetési kötelezettségvállalások – A csatlakozástól alkalmazandó szabályok

(2003. évi csatlakozási okmány, 33. cikk, (2) bekezdés; 1605/2002 tanácsi rendelet, 73. cikk, (1) bekezdés; 2342/2002 bizottsági rendelet, 81. cikk, (1) bekezdés, és 83. cikk)

3.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – A címzett által ismert összefüggésbe illeszkedő határozat

(EK 253. cikk)

1.      A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 33. cikkének (1) bekezdésében említett és a PHARE programból származó előcsatlakozási támogatásokra vonatkozó, a közösségi jog azonnali és teljes mértékű alkalmazásától való eltérések ugyanezen okmány 33. cikkének (2) bekezdése értelmében csak akkor megengedettek, ha azokat e kérdéses rendelkezések kifejezetten előírják.

Márpedig e 33. cikk (2) bekezdése nem ír elő kifejezetten az EK 292. cikk rendelkezései alóli olyan kivételt, amely szerint a viták bírósági úton kívül történő rendezésének a Cseh Köztársaság kormánya és az Európai Bizottság között létrejött, a Cseh Köztársaságnak az Európai Közösség támogatási programjában való részvételéről szóló keretmegállapodásban előírt módjai a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követően továbbra is alkalmazandók.

Következésképpen a viták bírósági úton kívüli rendezésének az 1996. évi keretmegállapodásban előírt módjai a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követően többé nem alkalmazhatók.

(vö. 100–102. pont)

2.      A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése, amelynek célja az Unióhoz való csatlakozást megelőzően az általános költségvetési kötelezettségvállalások keretében előírt azon kiadások folytatólagosságának a biztosítása, amelyeket a csatlakozáskor még nem teljesítettek teljes mértékben, eltér az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002 rendeletnek a kiadási műveletekre vonatkozó egyes rendelkezéseitől. E rendelkezésnek azonban nem célja a költségvetési rendeletnek a bevételi műveletekre vonatkozó rendelkezéseitől való eltérés.

Másképp fogalmazva a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése nem zárja ki kifejezetten a költségvetési és a végrehajtási rendelet alkalmazását a bevételi műveletek vonatkozásában. Ezen utóbbi műveletekre tehát a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozásától kezdődően az említett rendeletek alkalmazandók.

Ezenfelül a költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdésében, valamint a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 2342/2002 rendelet 81. cikkének (1) bekezdésében és 83. cikkében a követelések behajtásának módjaként előírt beszámítást a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikke (2) bekezdésének rendelkezései nem zárják ki kifejezetten. Következésképpen ez a bevételi művelet a kérdéses rendeletekben megállapított feltételek mellett alkalmazandó a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (1) bekezdésében említett, a PHARE programból származó előcsatlakozási támogatásokból eredő követelésekre.

Következésképpen a Cseh Köztársaság által a PHARE program keretében kapott összegek visszafizetésére vonatkozó követelésnek a megállapítása, és – akár beszámítás útján történő – végrehajtása a Bizottság feladata, amely intézmény köteles e tevékenysége során alkalmazni és tiszteletben tartani a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet rendelkezéseit.

(vö. 118–122. pont)

3.      A sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozóan az EK 253. cikkben előírt kötelezettség célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy szenved‑e esetleg az érvényességének vitatását az uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibában, másrészt annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa a jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség a közösségi jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát elvileg ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust. Az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait.

Az indokolásnak ugyanakkor a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem összefüggéseire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés tartalmának megértését.

A beszámításról szóló határozat esetében az előírt indokolásnak pontosan meg kell határoznia a beszámított követeléseket, anélkül hogy az is követelhető lenne, hogy az egyes követelések megállapításának alapjául szolgáló eredeti indokolásokat a beszámításról szóló határozatban meg kelljen ismételni.

(vö. 162–164. pont)