AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2007. július 12.
T‑45/01. sz. ügy
Stephen G. Sanders és társai
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„A JET közös vállalkozás által foglalkoztatott személyi állomány – Az ideiglenes alkalmazottitól eltérő jogállás alkalmazása – Az elszenvedett vagyoni kár megtérítése”
Tárgy: A felpereseket amiatt ért vagyoni kár megtérítéseként járó összegnek az Elsőfokú Bíróság T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítélete (EBHT 2004., II‑3315. o.) alapján történő megállapítása iránti kereset, hogy a JET közös vállalkozásnál végzett tevékenységük ellátására a felpereseket nem az Európai Közösségek ideiglenes alkalmazottjaiként vették fel.
Határozat: Az Elsőfokú Bíróság kötelezi a Bizottságot arra, hogy fizessen valamennyi felperesnek a jelen ítélet 3. mellékletének 6. oszlopában a részükre egyénenként feltüntetett összegű kártérítést. A kártérítés összegére 1999. december 31‑től a tényleges kifizetésig 5,25%‑os kamat jár. A Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felpereseknél az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás egésze során felmerült költségeket. A Bizottság kérelmeit támogató beavatkozóként fellépő Tanács maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
3. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
4. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör
1. A kártérítési kereset keretében – az Elsőfokú Bíróságnak a Közösséget az EAK valamely közös vállalkozása személyi állománya által az ideiglenes alkalmazottitól eltérő jogállás alkalmazása miatt elszenvedett kár megtérítésére kötelező közbenső ítélete kihirdetését követően – benyújtott összegszerűen meghatározott kérelmek, amelyeket a kár kiszámításának a közbenső ítéletben meghatározott módozatai figyelembevétele végett módosítottak, nem minősíthetők elfogadhatatlannak, minthogy e kérelmek a keresetlevélben szereplő kereseti kérelmek megengedhető módosításaként foghatók fel, különösen amiatt, hogy egyrészt az Elsőfokú Bíróság a közbenső ítéletben határozta meg először a kár kiszámításához szükséges szempontokat, másodsorban pedig azért, mert a kár pontos összetétele és a fizetendő kártérítés pontos kiszámítási módja tekintetében a felek még nem ütköztették nézeteiket.
Mivel ugyanis a közbenső ítélet megállapította azt az időszakot, amelyre kártérítés jár, a kártérítés elemeit és az egyes felpereseknek járó kártérítés pontos összege meghatározásának módszerét, az egyes felpereseknek járó egyéni kártérítési igények összegszerű felbecsülése szükségszerűen módosítható ezen ítéletet követően.
(lásd a 21. és 22. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C‑104/89. és C‑37/90. sz., Mulder és társai kontra Tanács és Bizottság egyesített ügyekben 2000. január 27‑én hozott ítéletének (EBHT 2000., I‑203. o.) 38–40. pontja.
2. A kártérítési kereset keretében, az Elsőfokú Bíróságnak a Közösséget a Joint European Torus (JET) közös vállalkozás személyi állománya által az ideiglenes alkalmazottitól eltérő jogállás alkalmazása miatt elszenvedett kár megtérítésére kötelező közbenső ítélete kihirdetését követően, valamennyi felperesnek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetére vonatkozó besorolási és fizetési fokozatát a tényleges felvétel figyelembevételével kell meghatározni, az említett időszak pedig a legrégebben kötött vagy megújított szerződés hatálybalépésének napjától kezdődő öt év lehet, ez a kezdőnap azonban legfeljebb öt évvel korábbi lehet.
Ugyanis, jóllehet az Elsőfokú Bíróság valamennyi felperes kártérítésre való jogát legfeljebb öt évre korlátozta, kimondta, hogy az érintetteket kezdettől – vagyis első felvételüktől – fogva ideiglenes alkalmazotti szerződéssel kellett volna felvenni, és a jogsértés a közös vállalkozás teljes fennállása idején tartott. Következésképpen az egyes felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetén fennálló helyzetét nem lehet az első felvételkor megállapítható helyzettel azonosítani, hanem annak figyelembevételével kell kezelni, hogy szerződéses alkalmazottként történő első felvételükkor ideiglenes alkalmazottként kellett volna felvételt nyerniük, ami azzal jár, hogy a felpereseknek a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak kezdetén ellátott feladatkörükhöz illő besorolás meghatározásához adott esetben figyelembe kell venni az említett időszak kezdete előtt megszerzett „előmenetelüket”. Az ilyen „előmenetel rekonstruálási” módszer szükségszerűen magában foglalja azokat az előléptetéseket, amelyekben minden felperes részesülhetett volna.
Ami a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak során történő előléptetéseket illeti, az Elsőfokú Bíróság a JET‑projektcsapat többi, elismert tagjához képest jutott arra a következtetésre, hogy a Bizottság a felpereseket hátrányosan megkülönböztető jogi helyzetben tartotta, amellyel vétkes jogsértést valósított meg, és hogy ezáltal a felpereseket kár érte. Következésképpen az EAK ideiglenes alkalmazottainak az a „hasonló helyzete”, amelynek összehasonlítási alapként kell szolgálnia annak az előmeneteli pályának a meghatározására, amelyet a felperesek elérhettek volna, a JET projektcsapata elismert tagjainak adott esetben kedvezőbb helyzete.
(lásd a 49–51., 65. és 68. pontot)
3. Az Elsőfokú Bíróság a Közösséget a Joint European Torus (JET) közös vállalkozás személyi állománya által az ideiglenes alkalmazottitól eltérő jogállás alkalmazása miatt elszenvedett kár megtérítésére kötelező közbenső ítéletében kimondta, hogy a felperesek kára abból a különbségből adódik, amely azon jövedelmek között merült fel, amelyet az érintettek egyrészt a JET‑projektnél ideiglenes alkalmazotti minőségben történő foglalkoztatásuk esetében vettek volna fel javadalmazás és kapcsolódó juttatások formájában, másrészt amelyet a szerződéses alkalmazottként ténylegesen felvettek.
Ebből egyrészt az következik, hogy a nettó közösségi jövedelem meghatározásához, amelyet az egyes felperesek szereztek volna a kártérítés szempontjából figyelembe vehető – az Elsőfokú Bíróság által meghatározott – időszakban, ha ideiglenes alkalmazottként vették volna fel őket, figyelembe kell venni az összes olyan előnyt, amelyre az érintett igényt tarthatott, figyelembe véve azt a személyes és szakmai helyzetét, amelyet iratokkal bizonyítani tud. Ezzel szemben nem kell hozzászámítani azokat a kifizetéseket, amelyekhez kiküldetések alapján jutott volna, minthogy a JET‑nél az utazás és a tartózkodás minden költségét megtérítették, miközben a napidíjakat csökkentették, sőt meg is szüntették. Másrészt az egyes felperesek által a kártérítés szempontjából figyelembe vehető említett időszakban ideiglenes alkalmazottként szerzett nettó nemzeti jövedelem meghatározásához figyelembe kell venni az érintettek által ténylegesen e címen kapott összes javadalmazást, többek között azokat a napidíjakat, amelyeket a felperesek esetleg a JET működési helyétől való távollét miatt kaptak.
(lásd a 77–79. pontot)
4. Az Elsőfokú Bíróság a Közösséget a Joint European Torus (JET) közös vállalkozás személyi állománya által az ideiglenes alkalmazottitól eltérő jogállás alkalmazása miatt elszenvedett kár megtérítésére kötelező közbenső ítéletében kimondta, hogy a felpereseket eredetileg ideiglenes alkalmazotti szerződéssel kellett volna felvenni, és az elkövetett jogsértés fennállása meghaladta a kártérítés szempontjából figyelembe vehető – az Elsőfokú Bíróság által meghatározott – időszak tartamát. Ez a megállapítás szükségszerűen azt eredményezi, hogy figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a felperesek az általuk a JET‑nél ténylegesen eltöltött szolgálati idő teljes tartama alatt nyugdíjjogosultságokat szerezhettek, ám az esetleges nyugdíjjogosultságokra vonatkozólag a kártérítés a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakra korlátozódik.
Következésképpen a kártérítésnek a nyugdíjjogosultságok megfelelő része tekintetében történő meghatározásához mindegyik felperes esetében a JET‑hez való első tényleges felvételének időpontját kell figyelembe venni, amely adott esetben megelőzi a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszakot, kártérítés pedig a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszaknak megfelelő, legfeljebb öt évre járó nyugdíjjogosultságok vonatkozásában jár. Tehát nem csak az említett legfeljebb öt év keletkeztethet nyugdíjjogosultságokat. Ugyanis a felperesnek a JET‑nél töltött teljes szolgálati ideje alapján keletkeznek nyugdíjjogosultságai, az ennek megfelelő nyugdíjjogosultságokat kell a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak tartamának a JET‑nél töltött teljes szolgálati idő tartamához viszonyítva időarányosan csökkenteni.
Ezenkívül figyelembe kell venni azt, hogy a nyugdíjjogosultságokra vonatkozó kártérítés nem lehet alacsonyabb az egyes felperesek nevére a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszaknak megfelelő legfeljebb öt évre vonatkozólag eszközölt munkavállalói és munkáltatói járulékbefizetések alapján képzett tartalék biztosításmatematikai értékénél.
Amennyiben viszont valamely felperes, különösen azáltal, hogy a JET‑nél tíz évnél kevesebb ideig dolgozott, a személyzeti szabályzat rendelkezései alapján öregségi nyugdíjra nem, csupán távozási díjra lenne jogosult, helyettesítő megoldásként az e díj elvesztése miatti – a kártérítés szempontjából figyelembe vehető időszak tartamát a JET‑nél töltött teljes szolgálati idő tartamához viszonyítva időarányosan csökkentendő – kártérítést kell az érintettnek folyósítani.
(lásd a 90–93. pontot)