A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2023. december 21.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Jogszabályok közelítése – Környezet – 94/62/EK irányelv – Csomagolás és csomagolási hulladék – 98/34/EK irányelv – A műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy közöljenek az Európai Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet – Az európai uniós szabályozásban előírtaknál korlátozóbb műszaki szabályokat előíró nemzeti szabályozás”
A C‑86/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) a Bírósághoz 2022. február 9‑én érkezett, 2022. február 7‑i határozatával terjesztett elő
a Papier Mettler Italia Srl
és
a Ministero della Transizione ecologica,
a Ministero dello Sviluppo Economico
között,
az Associazione Italiana delle Bioplastiche e dei Materiali Biodegradabili e Compostabili Assobioplastiche
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Jürimäe tanácselnök, N. Piçarra, M. Safjan, N. Jääskinen és M. Gavalec (előadó) bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: C. Di Bella tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2023. március 22‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Papier Mettler Italia Srl képviseletében V. Cannizzaro avvocato,
– az Associazione Italiana delle Bioplastiche e dei Materiali Biodegradabili e Compostabili – Assobioplastiche képviseletében G. Belotti, F. De Leonardis és S. Micono avvocati,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítői: M. Cherubini és G. Palatiello avvocati dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Escobar Gómez, G. Gattinara és L. Haasbeek, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2023. május 25‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2013. február 7‑i 2013/2/EU bizottsági irányelvvel (HL 2013. L 37., 10. o.) módosított, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20‑i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1994. L 365., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 13. kötet, 349. o.; a továbbiakban: 94/62 irányelv) 1., 2., 9., 16. és 18. cikkének, valamint a 2012. október 25‑i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 316., 12. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1998. L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.) (a továbbiakban: 98/34 irányelv) 8. cikkének, valamint az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Papier Mettler Italia Srl és a Ministero della Transizione ecologica (ökológiai minisztérium, Olaszország; a továbbiakban: ökológiai minisztérium), valamint a Ministero dello Sviluppo Economico (gazdaságfejlesztési minisztérium, Olaszország) között egyrészt egy, az áruk szállítására szánt műanyag hordtasakok forgalmazása tekintetében bizonyos műszaki jellemzők tiszteletben tartását előíró rendelet jogszerűsége, másrészt az e rendelet elfogadása miatt állítólagosan okozott károk megtérítése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
A 94/62 irányelv
3 A 94/62 irányelv első, második, negyedik, hetedik és harmincharmadik preambulumbekezdése kimondja:
„mivel a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó eltérő nemzeti intézkedéseket összhangba kell hozni egyfelől azok környezetre gyakorolt bármilyen hatásának megakadályozása vagy csökkentése érdekében, ezáltal biztosítva a környezetvédelem magas fokát, másfelől a belső piac működésének biztosítása végett, és a[z Európai] Közösségen belüli kereskedelmet gátló akadályok, valamint a verseny torzításának és korlátozásának elkerülése érdekében;
mivel a hulladék csökkentése elengedhetetlen a fenntartható növekedés szempontjából, amelyet külön megemlít az Európai Unióról szóló szerződés;
[…]
mivel a hulladék csökkentése elengedhetetlen a fenntartható növekedés szempontjából, amelyet külön megemlít az Európai Unióról szóló szerződés;
[…]
mivel a Közösségnek a hulladékpolitikáról szóló 1990. május 7‑i tanácsi állásfoglalásában [(HL 1990. C 122., 2. o)] és a hulladékokról szóló 1975. július 15‑i 75/442/EGK tanácsi irányelvben [(HL 1975. L 194., 39. o.)] foglalt hulladékgazdálkodási stratégiájával összhangban, a csomagolással és a csomagolási hulladékkal való gazdálkodásnak elsősorban a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére kell irányulnia, kiegészülve a csomagolás újrahasználatát, az újrafeldolgozást és a csomagolási hulladék hasznosításának más formáit célzó alapelvekkel az ártalmatlanítandó hulladék mennyiségének csökkentésére;
[…]
mivel a tagállamoknak, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28‑i 83/189/EGK tanácsi irányelv [(HL 1983. L 109., 8. o.)] sérelme nélkül, értesíteniük kell a Bizottságot minden megtenni kívánt intézkedés tervezetéről azok elfogadása előtt úgy, hogy meg lehessen állapítani, eleget tesznek‑e az irányelvnek vagy sem.”
4 A 94/62 irányelv „Célkitűzések” című 1. cikke ekképp rendelkezik:
„(1) Ezen irányelv célja, hogy összhangba hozza a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó nemzeti intézkedéseket, egyfelől annak érdekében, hogy megakadályozza azoknak a tagállamok és a harmadik országok környezetére gyakorolt hatását, vagy csökkentse e hatást, ilyen módon biztosítva a környezet védelmének magas szintjét, és másfelől hogy biztosítsa a belső piac zavartalan működését, valamint megakadályozza a kereskedelem útjába állított akadályokat, és a verseny torzítását és korlátozását a Közösségen belül.
(2) Ebből a célból az irányelv olyan intézkedéseket rögzít, amelyek elsősorban a csomagolási hulladék keletkezésének megelőzésére, további alapelvként pedig a csomagolóanyag újrahasználatára vagy a csomagolási hulladék anyagában történő vagy más módon történő hasznosításának más formáira és ilyen módon e hulladék végső ártalmatlanításának csökkentésére irányulnak.”
5 Ezen irányelv „Hatály” című 2. cikke kimondja:
„(1) Ezen irányelv hatálya kiterjed valamennyi, a Közösségben forgalomba hozott csomagolásra, valamint csomagolási hulladékra, függetlenül attól, hogy az ipari, kereskedelmi, hivatali, üzleti, szolgáltatási, háztartási vagy bármilyen más szinten keletkezik, tekintet nélkül azok anyagára.
[…]»
6 A 94/62/EK irányelvnek a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. április 29‑i (EU) 2015/720 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 115., 11. o.) a 94/62 irányelv „Fogalommeghatározások” című 3. cikkébe beillesztette az 1b. és 1c. pontot, amelyek a következőképpen rendelkeznek:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
1b. műanyag hordtasak: olyan, műanyagból készült, fogófüllel ellátott vagy fogófül nélküli hordtasak, amelyet az áruk vagy termékek értékesítési pontján biztosítanak a fogyasztók részére;
1c.) könnyű műanyag hordtasak: olyan műanyag hordtasak, amelynek falvastagsága 50 mikronnál kevesebb”.
7 A 2015/720 irányelv a 94/62 irányelv „Megelőzés” című 4. cikkébe is beiktatta az (1a) és (1b) bekezdést, amelyek a következőképpen rendelkeznek:
„(1a) A tagállamok intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a könnyű műanyag hordtasakoknak a területükön történő felhasználásában tartós csökkenést érjenek el.
Ezek az intézkedések magukban foglalhatják nemzeti felhasználás‑csökkentési célok alkalmazását, a 18. cikktől eltérve gazdasági eszközök és forgalombahozatali korlátozások fenntartását vagy bevezetését, amennyiben ezek a korlátozások arányosak és megkülönböztetéstől mentesek.
Ezek az intézkedések változóak lehetnek a könnyű műanyag hordtasakok hasznosítása és ártalmatlanítása által gyakorolt környezeti hatástól, komposztálási tulajdonságaiktól, tartósságuktól vagy sajátos rendeltetési céljuktól függően.
A tagállamok által hozott intézkedéseknek ki kell terjedniük a következők közül az egyikre vagy mindkettőre:
a) olyan intézkedések elfogadása, amelyek biztosítják, hogy 2019. december 31‑ig az egy főre jutó éves felhasználási szint ne haladja meg a 90 könnyű műanyag hordtasakot, és 2025. december 31‑ig a 40 könnyű műanyag hordtasakot, vagy az ezekkel egyenértékű, súlyban meghatározott célértéket. A nagyon könnyű műanyag hordtasakokat ki lehet zárni a nemzeti felhasználási célkitűzések hatálya alól;
b) olyan intézkedések elfogadása, amelyekkel biztosítható, hogy 2018. december 31‑ig az áruk vagy termékek értékesítési pontjain könnyű műanyag hordtasakokat ne bocsássanak díjmentesen rendelkezésre, kivéve, ha ezzel azonos hatékonyságú eszközöket alkalmaznak. A nagyon könnyű műanyag hordtasakokat ki lehet zárni ezen eszközök hatálya alól.
[…]
(1b) A tagállamok – a 15. cikkben foglaltakat betartva – a műanyag hordtasakok bármely fajtája tekintetében – azok falvastagságától függetlenül – alkalmazhatnak olyan intézkedéseket, mint például gazdasági eszközök vagy nemzeti felhasználás‑csökkentési célok.”
8 A 94/62 irányelv „Lényeges követelmények” című 9. cikke előírja:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az irányelv hatálybalépésétől számított három éven túl a csomagolást csak akkor lehessen forgalomba hozni, ha az eleget tesz az irányelvben, ideértve a II. mellékletet is, meghatározott lényeges követelményeknek.
[…]”
9 Ezen irányelv „Értesítés” című 16. cikke ekképp rendelkezik:
„(1) A 83/189/EGK irányelv sérelme nélkül a tagállamok, mielőtt intézkedéseket hoznának, azon intézkedések tervezeteiről, amelyeket az irányelv keretében kívánnak elfogadni, kivéve az adópolitikai jellegű intézkedéseket, de beleértve azokat az adópolitikai intézkedésekhez kapcsolódó műszaki előírásokat, amelyek annak érdekében kapcsolódnak adópolitikai rendelkezésekhez, hogy előmozdítsák az e műszaki előírásoknak való megfelelést, értesítik a Bizottságot annak érdekében, hogy ez utóbbi számára lehetővé tegyék azoknak a fennálló rendelkezések figyelembevételével való vizsgálatát, minden esetben a fenti irányelv szerinti eljárást követve.
(2) Ha a tervezett intézkedés a 83/189/EGK irányelv értelmében vett műszaki előírásra is kiterjed, az érintett tagállam az ezen irányelvben meghatározott értesítési eljárást követve utalhat arra, hogy az értesítés ugyancsak érvényes a 83/189/EGK irányelvre nézve is.”
10 A 94/62 irányelvnek „A forgalomba hozatal szabadsága” című 18. cikke kimondja:
„A tagállamok nem tilthatják meg olyan csomagolás forgalomba hozatalát területükön, amely eleget tesz ezen irányelv rendelkezéseinek.”
11 A 94/62 irányelvnek „A csomagolás összetételére, valamint újrafelhasználható és újrahasznosítható (ideértve az újrafeldolgozható) jellegére vonatkozó lényegi követelmények” című II. melléklete kimondja:
„1. A csomagolás gyártására és összetételére vonatkozó követelmények
– A csomagolást úgy kell előállítani, hogy a csomagolás térfogata és tömege arra a minimálisan elégséges mennyiségre korlátozódjék, amely fenntartja a csomagolt termék és a fogyasztó számára a biztonságosság, a higiénia és az elfogadhatóság szükséges szintjét.
– A csomagolást úgy kell megtervezni, előállítani és forgalmazni, hogy lehetővé tegyék annak újrahasználatát vagy hasznosítását (beleértve az újrafeldolgozást), és minimumra csökkentsék annak a környezetre gyakorolt hatását, amikor a csomagolási hulladékok vagy a csomagolási hulladékgazdálkodási műveletek anyagmaradékát ártalmatlanítják.
– A csomagolást úgy kell előállítani, hogy minimumra csökkentsék az ártalmas és veszélyes anyagok jelenlétét bármilyen csomagolási összetevő vagy csomagolóanyag alkotóelemei között, tekintettel azoknak a levegőbe kibocsátott anyagban, a salakban vagy a csurgalékvízben való jelenlétére, amikor a csomagolást vagy a gazdálkodási műveletekből származó anyagmaradékokat vagy a csomagolási hulladékot elégetik vagy hulladék‑lerakóhelyen ártalmatlanítják.
2. A csomagolás újrahasználható jellegére vonatkozó követelmények
Az alábbi követelményeket egyidejűleg kell kielégíteni:
– a csomagolás fizikai tulajdonságainak és jellemzőinek lehetővé kell tenniük több fordulót vagy visszatérést a felhasználás rendes körülményei között előre látható feltételek mellett,
– az elhasznált csomagolás feldolgozásánál lehetőséget kell biztosítani a munkát végzők egészségügyi és biztonsági követelményeinek betartására,
– teljesíteniük kell az újrahasznosítható csomagolásra vonatkozó sajátos követelményeket, amikor már a csomagolás nem használható fel, és ezáltal hulladékká válik.
3. A csomagolás hasznosítható jellegére vonatkozó követelmények
a) Az újrafeldolgozás útján hasznosítható csomagolás
A csomagolást úgy kell előállítani, hogy a piacképes termékek gyártása során felhasznált anyagok bizonyos tömegszázalékának újrafeldolgozását lehetővé tegyék, a Közösség jelenlegi szabványaival összhangban. E százalékos arány megállapítása a csomagolást alkotó anyagok fajtájától függően változhat
b) Az energetikai hasznosítás útján hasznosítható csomagolás
Az energia visszanyerése céljából feldolgozott csomagolási hulladéknak rendelkeznie kell egy minimális alsó fűtőértékkel ahhoz, hogy lehetővé tegye az energetikai hasznosítás optimalizálását.
c) A komposztálás formájában hasznosítható csomagolás
A komposztálással feldolgozott csomagolási hulladéknak olyan biológiailag lebomló tulajdonsággal kell rendelkeznie, hogy az ne akadályozza az elkülönített begyűjtést és azt a komposztálási eljárást vagy tevékenységet, amelynek alávetik.
d) Biológiailag lebomló csomagolás
A biológiailag lebomló csomagolásnak olyan tulajdonsággal kell rendelkeznie, hogy képes legyen fizikai, kémiai, termikus vagy biológiai bomlásra úgy, hogy a kész komposzt végső soron szén‑dioxiddá, biomasszává és vízzé bomoljon le.”
A 98/34 irányelv
12 A 98/34 irányelv 1. cikkének 12. pontja, amely irányelvet a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 2015. szeptember 9‑i (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 241., 1. o.) hatályon kívül helyezett, ratione temporis azonban továbbra is alkalmazandó az alapeljárásra, a következőképpen rendelkezett:
„Ezen irányelv alkalmazásában az [helyesen: a] következő meghatározásokat kell alkalmazni:
[…]
12) »műszakiszabály‑tervezet«: a műszaki leírás vagy más követelmény, illetve a szolgáltatásra vonatkozó szabály szövege, beleértve a közigazgatási rendelkezéseket is, amelyet azzal a céllal fogalmaztak meg, hogy azt műszaki előírásként elfogadtassák, vagy amelyet végül elfogadnak, és a szöveg az előkészítés olyan fokán áll, amelyen még lényeges módosítások végezhetők.”
13 A 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése ekképp rendelkezett:
„A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.
[…]”
14 Ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése előírta:
„A tagállamok a 8. cikk (1) bekezdésében említett közleménynek a Bizottság által történő kézhezvételétől számított három hónap időtartamra elhalasztják a műszakielőírás‑tervezet elfogadását.”
Az olasz jog
15 A 2006. december 27‑i legge n. 296 – Disposizioni per la formazione del bilancio annuale e pluriennale dello Stato (az állam éves és többéves mérlegének elkészítésére vonatkozó rendelkezésekről szóló 296. sz. törvény; a GURI 2006. december 27‑i 299. száma, 244. számú rendes melléklet) 1. cikkének (1129) és (1130) bekezdése előírta az áruk szállítására szolgáló, biológiailag nem lebomló műanyag hordtasakok forgalmazásának tilalmát, amelyet 2010. január 1‑jétől kellett volna alkalmazni. Mindazonáltal e tilalom hatálybalépését a 2012. január 25‑i decreto‑legge n. 2 – Misure straordinarie e urgenti in materia ambientale (a környezetvédelem területén hozott kivételes és sürgős intézkedésekről szóló 2. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet; a GURI 2012. január 25‑i 20. száma; a továbbiakban: 2. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet) elfogadásáig elhalasztották. E rendkívüli törvényerejű rendelet 2. cikkének (1) bekezdése előírta a 2006. december 27‑i 296. sz. törvény 1. cikkének (1130) bekezdésében az említett tilalom hatálybalépése tekintetében kitűzött határidőnek a környezetvédelmi minisztérium és a gazdaságfejlesztési minisztérium általi rendelet elfogadásáig történő meghosszabbítását.
16 A 2/2012 sz. rendkívüli törvényerejű rendeletet módosításokkal a 2012. március 24‑i legge n. 28 – Conversione in legge, con modificazioni del decreto‑legge 25 gennaio 2012, n. 2, recante misure straordinarie e urgenti in materia ambientale (a 2012. január 25‑i 2. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet módosításáról szóló 28. sz. törvény, a környezetvédelem területén hozott kivételes és sürgős intézkedések; a GURI 2012. március 24‑i 71. száma) alakította törvénnyé. E törvényerejű rendelet 2. cikke így rendelkezett:
„(1) A [2006. december 27‑i 296. sz. törvény] 1. cikkének (1130) (2) bekezdésében az áruk szállítására szolgáló hordtasakok forgalmazására vonatkozó tilalom hatálybalépése tekintetében előírt határidő a második bekezdésben említett rendelet elfogadásáig kizárólag az UNI EN 13432:2002 harmonizált szabványnak megfelelő polimerekből készült egyszer használatos hordtasakok forgalomba hozatalára vonatkozik, az akkreditált szervezetek által kiállított tanúsítványokkal összhangban, valamint a más polimerekkel gyártott, a táska hasznos méretébe nem tartozó füllel rendelkező olyan újrahasználható termékek, amelyek vastagsága akkor haladja meg a 200 mikront, ha azokat élelmiszerekkel kapcsolatos használatra, a 100 mikront pedig akkor, ha azokat más célra szánták, valamint a más polimerekkel gyártott, a táska hasznos méretébe tartozó füllel készült hordtasakok, amelyek vastagsága több mint 100 mikron, amennyiben pedig azokat más célra szánták, vastagságuk több mint 60 mikron.
(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül, a [környezetvédelmi] és gazdaságfejlesztési [miniszter] által a hatáskörrel rendelkező parlamenti bizottságok véleményének kikérését követően, az európai uniós jognak megfelelően bejelentett, 2012. december 31. előtt elfogadandó intézkedések sorrendjének megfelelően a hulladékok kezelése érdekében elfogadott, […] nem szabályozási jellegű rendelet útján meghatározhatók esetleges további műszaki jellemzők azok forgalmazása céljából, különösen a meglévő létesítmények átalakítása ösztönzési formáinak, illetve minden esetben a fogyasztók tájékoztatása szabályainak előírásával, anélkül, hogy új vagy nagyobb teher hárulna az államháztartásra.”
17 A 2013. március 18‑i decreto ministeriale n. 73 – Individuazione delle caratteristiche tecniche dei sacchi per l’asporto delle merci (a hordtasakok műszaki jellemzőinek meghatározásáról szóló miniszteri rendelet [a GURI 2013. március 27‑i 73. száma]; a továbbiakban: alapügyben vitatott rendelet) „Fogalommeghatározások” című 1. cikke előírta:
„A jelen rendelet alkalmazásában:
a) Bevásárlótasakok: az értékesítési pontokon ingyenesen kapható vagy megvásárolható, élelmiszerek és nem élelmiszer‑ipari termékek fogyasztó általi szállítására szolgáló hordtasakok.
[…]”
18 Az alapügyben vitatott rendelet „Forgalomba hozatal” című 2. cikke kimondta:
„(1) Az alábbi kategóriákba tartozó bevásárlótasakok forgalmazása engedélyezett:
a) biológiai úton lebontható és komposztálható, az UNI EN 13432:2002 harmonizált szabványnak megfelelő eldobható hordtasakok;
b) az a) pontban felsoroltaktól eltérő polimerekből készült, újrafelhasználható hordtasakok, amelyek a hordtasak hasznos felületéhez erősített füllel rendelkeznek, valamint:
b.1) falvastagságuk meghaladja a 200 mikront, és amelyek élelmiszerekhez történő felhasználás esetében legalább 30 százalékban újrafeldolgozott műanyagot tartalmaznak;
b.2) falvastagságuk meghaladja a 100 mikront, és amelyek nem élelmiszerekhez történő felhasználás esetében legalább 10 százalékban újrafeldolgozott műanyagot tartalmaznak;
c) az a) pontban felsoroltaktól eltérő polimerekből készült, újrafelhasználható hordtasakok, amelyek a hordtasak hasznos felületéből kialakított füllel rendelkeznek, valamint:
c.1) falvastagságuk meghaladja a 100 mikront, és amelyek élelmiszerekhez történő felhasználás esetében legalább 30 százalékban újrafeldolgozott műanyagot tartalmaznak;
c.2) falvastagságuk meghaladja a 60 mikront, és amelyek nem élelmiszerekhez történő felhasználás esetében legalább 10 százalékban újrafeldogozott műanyagot tartalmaznak.
[…]”
19 E rendelet 6. cikke előírta:
„A jelen rendeletre a [98/34 irányelv] szerinti közlési eljárás alkalmazandó, és a rendelet az említett eljárás sikeres lezárását követően lép hatályba.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
20 A Papier Mettler Italia papír‑ és műanyag‑csomagolások és csomagolóanyagok forgalmazásával foglalkozó társaság. Tevékenysége polietilén csomagolások fejlesztésére és előállítására, különösen a bevásárlótasakokhoz hasonló műanyag hordtasakok gyártására összpontosul.
21 A környezetvédelmi minisztérium és a gazdaságfejlesztési minisztérium 2013. március 18‑án elfogadta az alapügyben vitatott rendeletet, amely megtiltja az áruk szállítására szánt olyan műanyag tasakok gyártását és forgalmazását, amelyek nem felelnek meg az e rendeletben meghatározott részletes követelményeknek. Közelebbről, e rendelet 2. cikke a forgalomba hozatalt egyrészt azokra az egyszer használatos, biológiailag lebontható és komposztálható műanyag zsákokra korlátozta, amelyek megfelelnek az UNI EN 13432:2002 szabványnak, másrészt pedig az adott vastagságú, újrahasználható műanyag hordtasakokra, amelyek vastagsága e tasakok formájától és attól függ, hogy azokat élelmiszerek szállítására szánták‑e.
22 A Papier Mettler Italia keresetet nyújtott be a Tribunale amministrativo regionale per il Lazióhoz (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország), a kérdést előterjesztő bírósághoz egyrészt az említett rendelet megsemmisítése, másrészt a közigazgatási szerv arra való kötelezése iránt, hogy az térítsen meg minden, az ugyanezen rendelet elfogadásával okozott kárt.
23 E kereset alátámasztására a Papier Mettler Italia lényegében azt állítja, hogy az alapügyben vitatott rendelet több okból is jogellenes. Először is, az olasz hatóságok három okból sem tettek eleget azon kötelezettségüknek, hogy a rendelettervezetet bejelentsék a Bizottságnak. Elsősorban, mivel e rendelet a 98/34 irányelv értelmében vett műszaki szabályokat tartalmaz, e hatóságok megsértették az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt, a műszakiszabály‑tervezet előzetes közlésére vonatkozó kötelezettségüket. Másodsorban, az említett hatóságok megsértették azon kötelezettségüket, hogy előzetesen bejelentsék a Bizottságnak azon intézkedések tervezetét, amelyeket a 94/62 irányelv 16. cikke értelmében szándékoztak elfogadni. Harmadsorban, ugyanezen hatóságok megsértették az EUMSZ 114. cikk (5) bekezdését is, mivel nem közölték azokat az intézkedéseket, amelyeket a környezet védelme céljából szándékoztak elfogadni.
24 Másodszor, a Papier Mettler Italia arra hivatkozik, hogy az alapügyben vitatott képező rendelet sérti a 94/62 irányelv II. mellékletével kiegészített 1., 9. és 18. cikkét, mivel e rendelet megtiltja az olyan csomagolások forgalomba hozatalát, amelyek mindazonáltal megfelelnek az e melléklet 3. pontjában megállapított hasznosítási feltételek valamelyikének. A Papier Mettler Italia továbbá arra hivatkozik, hogy még azt feltételezve is, hogy az említett rendelet elfogadása a 2/2012. sz. rendkívüli törvényerejű rendeletben előírt szabályok pontosítására irányul, amely rendkívüli törvényerejű rendelet ezen irányelv rendelkezéseit is sérti, az olasz hatóságok nem alkalmazták közvetlenül az uniós jogot, amikor mellőzték e rendkívüli törvényerejű rendelet alkalmazását.
25 Harmadszor és utolsósorban, a Papier Mettler Italia azt állítja, hogy mivel az alapügyben vitatott rendelet azt írja elő, hogy az Olaszországban értékesített valamennyi műanyag hordtasakon olasz nyelven egy feliratot kell feltüntetni annak érdekében, hogy a fogyasztókat tájékoztassák a hordtasakok jellemzőiről, e rendelet e termékek szabad mozgásának akadályát képezi.
26 Először is, a környezetvédelmi minisztérium és a gazdaságfejlesztési minisztérium ezzel szemben azt állítja, hogy az olasz fogyasztók azon szokásának megváltoztatása érdekében, hogy eldobható műanyag hordtasakokat használnak szerves hulladékgyűjtéshez, szükségesnek tűnt a biológiailag lebomló és komposztálható műanyag hordtasakok, valamint az újrafelhasználható hordtasakok használatának az alapügyben vitatott rendeletben előírt műszaki szabályok általi ösztönzése.
27 Továbbá, a rendelettervezet a 94/62 irányelv és a 98/34 irányelv követelményeinek megfelelően közlésre került, mivel e közlés 2013. március 12‑én, e tervezetnek a Gazzetta ufficiale della Repubblica italianában március 27‑én történt közzétételét megelőzően valósult meg. Az alapügyben vitatott rendelet 6. cikke a rendelet hatálybalépését ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a Bizottság előtt a 98/34 irányelv alapján indított eljárás kedvező eredménnyel záruljon.
28 Ezenfelül az olasz hatóságok azt állítják, hogy tiszteletben tartják az arányosság elvét, mivel az alapügyben szóban forgó szabályozás által bevezetett tilalmat szelektív jellege jellemzi, mivel az csak azokra az eldobható műanyag hordtasakokra vonatkozik, amelyek veszélyt jelentenek a környezetre. Egy az alapügy tárgyát képező rendelet egyáltalán nem tiltja meg minden műanyag hordtasak forgalmazását, hanem csak az UNI EN 13432:2002 harmonizált szabványnak megfelelő, egyszer használatos, biológiailag lebomló és komposztálható műanyag hordtasakok forgalmazását, a meghatározott vastagságú és így újrahasználható hagyományos műanyag hordtasakok, valamint a polimertől eltérő anyagokból, például papírból, természetes szálszövetből, poliamid szálból előállított, újrahasználható hordtasakok forgalmazását engedélyezi.
29 Végül az olasz hatóságok hangsúlyozzák, hogy e szabályozás csupán előrevetítette az Európai Unió szintjén később elfogadott környezetvédelmi intézkedéseket.
30 E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Ellentétes‑e az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdésével, valamint a [94/62 irányelv] 16. cikkének (1) bekezdésével és a [98/34 irányelv] 8. cikkével a megtámadott tárcaközi rendelethez hasonló olyan nemzeti rendelkezés alkalmazása, amely megtiltja az egyszer használatos, biológiai úton nem lebontható anyagokból előállított, de a [94/62 irányelvben] meghatározott más követelményeknek megfelelő hordtasakok forgalmazását, ha az uniós szabályozásnál szigorúbb műszaki szabályokat tartalmazó, szóban forgó nemzeti szabályozást a tagállam előzetesen nem jelentette be az Európai Bizottságnak, hanem azt csak az elfogadását követően és a közzétételét megelőzően közölte?
2) Úgy kell‑e értelmezni a [94/62 irányelv] 1., 2. cikkét, 9. cikkének (1) bekezdését és 18. cikkét, amelyeket az irányelv II. mellékletének [1–3.] pontja egészít ki, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely megtiltja az egyszer használatos, biológiai úton nem lebontható anyagokból előállított, de a [94/62 irányelvben] meghatározott más követelményeknek megfelelő hordtasakok forgalmazását, vagy a nemzeti szabályozásban meghatározott további műszaki szabályok igazolhatók a magasabb szintű környezetvédelem biztosítására irányuló célkitűzés alapján, figyelembe véve esetlegesen a tagállam sajátos hulladékgyűjtési problémáit, és azt, hogy a tagállamnak ezen a kapcsolódó területen is teljesítenie kell uniós kötelezettségeket?
3) Úgy kell‑e értelmezni a [94/62 irányelv] 1., 2. cikkét, 9. cikkének (1) bekezdését és 18. cikkét, amelyeket az irányelv II. mellékletének [1–3.] pontja egészít ki, hogy azok olyan világos és pontos szabályt képeznek, amely alkalmas az irányelv követelményeinek megfelelő hordtasakok forgalmazása bármely akadályának megtiltására, és arra, hogy az esetlegesen eltérő nemzeti szabályozást valamennyi állami szerv, köztük a közigazgatási szervek, figyelmen kívül hagyják?
4) Végül, a [94/62 irányelv] 18. cikke súlyos és nyilvánvaló megsértésének minősülhet‑e az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely tiltja az egyszer használatos, biológiai úton nem lebontható, de a [94/62 irányelv] követelményeinek megfelelően előállított hordtasakok forgalmazását, amennyiben azt nem igazolja a magasabb szintű környezetvédelem biztosításának célkitűzése, a tagállam sajátos hulladékgyűjtési problémái, és az, hogy a tagállamnak ezen a kapcsolódó területen is teljesítenie kell uniós kötelezettségeket?»
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról
31 Az Associazione Italiana delle Bioplastiche e dei Materiali Biodegradabili e Compostabili – Assobioplastiche (a bioműanyagok és a biológiailag lebomló és komposztálható anyagok olasz egyesülete – Assobioplastiche, a továbbiakban: AIB) és az olasz kormány lényegében azt állíja, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel az értesítési eljárás sikertelensége miatt az alapügyben szóban forgó rendelet soha nem lépett hatályba, vagy legalábbis később hatályon kívül helyezték azt.
32 Az AIB az előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel szemben egy másik elfogadhatatlansági okot is felhoz, amely azon alapul, hogy a kérdést előterjesztő bíróság megsértette a 94/62 irányelv 4. cikkébe beiktatott (1a) bekezdést, amennyiben az különös rendelkezéseket ír elő a műanyag hordtasakokra vonatkozóan.
33 Ezen indokok egyikének sem lehet helyt adni.
34 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy kizárólag a jogvitát tárgyaló és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatalra utalás, és valóban relevánsak‑e a Bíróságnak feltett kérdések. Következésképpen, ha a feltett kérdések uniós jogi szabály értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2021. október 6‑i Sumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jogi szabály kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2021. október 6‑i Sumal ítélet, C‑882/19, EU:C:2021:800, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36 Márpedig a jelen esetben nem ez a helyzet. Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapügy megoldása attól a választól függ, amelyet a Bíróságnak a négy feltett kérdésre kell adnia, amennyiben e válaszok lehetővé teszik a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy határozzon a Papier Mettler Italia által benyújtott, felelősség megállapítása iránti keresetről, amely arra az elmaradt haszonra hivatkozik, amelyet a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható anyagokból előállított, de a 94/62 irányelvben rögzített többi követelménynek megfelelő, egyszer használatos hordtasakok értékesítésének az alapügyben vitatott rendeletben előírt tilalma hatálybalépését követően történő beszüntetése okozott.
37 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság – az uniós és nemzeti bíróságok hatáskörmegosztásának keretén belül – azt az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban meghatározott ténybeli és szabályozási hátteret köteles figyelembe venni, amelybe az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések illeszkednek. Ezért az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nem lehet a nemzeti jog egy adott tagállam kormánya által hivatkozott értelmezése fényében vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2021. április 15‑i État belge ítélet [Az átadásra vonatkozó határozat meghozatalát követően felmerült tényezők], C‑194/19, EU:C:2021:270, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 E körülményekre figyelemmel nem állapítható meg, hogy a kért értelmezés semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett probléma hipotetikus jellegű. Végeredményben a Bíróság rendelkezik azon ténybeli és jogi elemek ismeretével, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdéseket hasznosan megválaszolja.
39 Egyébiránt az AIB‑nek a 94/62 irányelv 4. cikkébe beiktatott (1a) bekezdés megsértésére alapított érvelését el kell utasítani, mivel e bekezdés ratione temporis nem alkalmazható az alapügy tényállására. Az említett bekezdést ugyanis a 2015/720 irányelv illesztette be ezen irányelvbe, következésképpen e tényállás megvalósulását követően.
40 Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
41 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkét, valamint a 94/62 irányelv 16. cikkét, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható, de a 94/62 irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő, egyszer használatos hordtasakok forgalmazását, amennyiben e szabályozást csak néhány nappal az elfogadása és közzététele előtt közölték a Bizottsággal.
42 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben nem vitatott, hogy az alapügyben vitatott rendelet 2. cikke, amely megtiltja az olyan, áruk szállítására szánt műanyag hordtasakok gyártását és forgalmazását, amelyek nem felelnek meg az e rendeletben meghatározott bizonyos részletes követelményeknek, amint arra a jelen ítélet 21. pontja emlékeztet, a 98/34 irányelv 1. cikke értelmében vett „műszaki szabálynak” minősül.
43 Ezen előzetes pontosítást követően először is arra kell emlékeztetni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 98/34 irányelv a megelőző ellenőrzés révén az áruk szabad mozgásának biztosítására irányul, amely az Unió egyik alapja, és ez az ellenőrzés hasznos abban az esetben, amikor az irányelv hatálya alá tartozó műszaki szabályok akadályozzák a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az ilyen akadály csak akkor fogadható el, ha a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményei teszik szükségessé (lásd ebben az értelemben: 1996. április 30‑i CIA Security International ítélet, C‑194/94, EU:C:1996:172, 40. és 48. pont; 2005. szeptember 8‑i Lidl Italia ítélet, C‑303/04, EU:C:2005:528, 22. pont; 2011. június 9‑i Intercommunale Intermosane és Fédération de l’industrie et du gaz ítélet, C‑361/10, EU:C:2011:382, 10. pont).
44 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy valamely műszaki szabály nem alkalmazható, ha azt nem közölték a 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően, vagy ha azt közölték ugyan, de az ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt három hónapos felfüggesztési időszak lejártát megelőzően azt jóváhagyták és végrehajtották (2015. július 16‑i UNIC és Uni.co.pel ítélet, C‑95/14, EU:C:2015:492, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
45 E tekintetben, ami először is a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt előzetes közlési kötelezettséget illeti, meg kell állapítani, hogy e rendelkezésnek megfelelően a tagállamok értesítik a Bizottságot minden olyan „műszakiszabály‑tervezetről”, amelyet ezen irányelv 1. cikkének 12. pontja úgy határoz meg, hogy az egy olyan szabály, amely „az előkészítés olyan fokán áll, amelyen még lényeges módosítások végezhetők”.
46 Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból az tűnik ki, hogy az alapügyben vitatott rendeletet először is 2013. március 12‑én közölték a Bizottsággal a 98/34 irányelv 8. cikkének értelmében. Ezt követően e rendeletet március 18‑án fogadták el, és végül 2013. március 27‑én tették közzé a Gazzetta ufficiale della Repubblica italianában.
47 Ebből az következik, hogy ez az értesítés nem tekinthető úgy, mint amely az ezen irányelv 1. cikkének 12. pontja értelmében vett „műszakiszabály‑tervezetre” vonatkozott, mivel ez az értesítés – amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 45. pontjában – nem az e rendelkezés értelmében vett „műszakiszabály‑tervezetre”, hanem annak egy olyan végleges változatára vonatkozott, amely az előkészítés olyan fokán állt, amelyben nem lehetett lényegi módosításokat végezni, és sem pedig a tagállamok által az ezen értesítést követően kibocsátott észrevételeket és részletes véleményeket figyelembe venni.
48 Másodsorban meg kell állapítani, hogy az alapügyben vitatott rendeletnek a Bizottsággal való közlésétől számított hat napon belül, az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján történő elfogadása sérti az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettséget is, amelynek értelmében a tagállamok a „műszakiszabály‑tervezet” elfogadását az ugyanezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt közlésnek a Bizottság általi kézhezvételétől számított három hónappal elhalasztják.
49 E tekintetben az olasz kormány által az alapügyben vitatott rendelet ilyen körülmények között történő elfogadásának igazolására felhozott két indok nem meggyőző.
50 Egyrészt, amennyiben e kormány azt állítja, hogy az alapügyben vitatott rendelet által előírt forgalmazási tilalom egy olyan jogszabályi rendelkezés megismétlésére korlátozódott, amelyet 2011. április 5‑én „az áruk szállítására szolgáló, biológiailag nem lebomló hordtasakok forgalmazásának tilalmáról szóló törvénytervezetként” már bejelentettek a Bizottságnak, meg kell állapítani – amint azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 49. és 50. pontjában –, hogy az érintett projektről szóló értesítés nem tekinthető pusztán a 2011‑ben történt bejelentés megismétlésének. Az alapügyben vitatott rendelet ugyanis a 2011. április 5‑én közölt aktusban foglaltaknál szigorúbb műszaki előírásokat tartalmaz, így e rendeletet a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján kellett közölni a Bizottsággal.
51 Másrészt, az említett kormány azt állítja, hogy az alapügyben vitatott rendelet hatálybalépése 6. cikkének értelmében a 2013. március 12‑én a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése alapján indított közlési eljárás „sikeres lezárásától” függött. Márpedig ezt az eljárást nem zárták le sikeresen, mivel a Bizottság nem bocsátott ki véleményt e rendeletet illetően. Ezt az érvelést el kell utasítani, mivel – először is – az említett rendelet elfogadása és kihirdetése mint olyan bizonyos hatást gyakorolhat az érintett termékek szabad mozgására, másodszor nem tette lehetővé a Holland Királyság, a Svéd Királyság, valamint Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága által kibocsátott észrevételek és részletes vélemények figyelembevételét, harmadszor pedig, amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 52. pontjában, azok olyan jogalkotási technikának minősülnek, amely sérti a jogbiztonság elvét.
52 A fenti megfontolásokból az következik, hogy az alapügyben vitatott rendeletnek a Bizottsággal csupán néhány nappal a rendelet elfogadása és közzététele előtt történő közlése sérti a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését és 9. cikkét.
53 Másodsorban azt kell meghatározni, hogy az azon intézkedések tervezeteinek előzetes bejelentésére vonatkozó kötelezettség valamely tagállam általi megsértése, amelyek elfogadása a 94/62 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése alapján az ezen irányelv keretében került előírásra, a jelen ítélet 44. pontjában hivatkozott, a műszaki szabályok előzetes bejelentésére vonatkozó, a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettségnek a tagállam általi megszegéséből eredő következményekhez hasonlóan azt vonja‑e maga után, hogy az érintett szabályozás nem alkalmazható, és ennélfogva nem érvényesíthető magánszemélyekkel szemben.
54 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 94/62 irányelv 16. cikkének (1) bekezdése lényegében arra szorítkozik, hogy arra kötelezze a tagállamokat, hogy az ezen irányelv keretében általuk elfogadni tervezett intézkedések tervezetéről azok elfogadása előtt értesítsék a Bizottságot annak érdekében, hogy ezen intézmény a meglévő rendelkezések fényében megvizsgálhassa azokat. Az említett irányelv 16. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy ha a tervezett intézkedés a 98/34 irányelv értelmében vett műszaki kérdésre is kiterjed, az érintett tagállam utalhat arra, hogy a 94/62 irányelv szerinti bejelentés ugyancsak érvényes a 98/34 irányelvre nézve is.
55 A 94/62 irányelv 16. cikkének szövegéből következik, hogy az nem határozza meg e projektek uniós ellenőrzési eljárását, és az említett projektek hatálybalépését nem köti a Bizottság beleegyezéséhez vagy ellentmondásának hiányához.
56 Ezen irányelv célja – amint az első preambulumbekezdéséből kitűnik – a csomagolással és csomagolási hulladékkal való gazdálkodásra vonatkozó különböző nemzeti intézkedések összehangolása, egyfelől azok környezetre gyakorolt hatásának megakadályozása vagy csökkentése érdekében, ezáltal biztosítva a környezetvédelem magas fokát, másfelől a belső piac működésének biztosítása végett, és a kereskedelmet gátló akadályok, valamint a verseny torzításának és korlátozásának elkerülése érdekében. Az említett irányelv 16. cikkében követett konkrétabb célkitűzés – amint az az irányelv harmincharmadik preambulumbekezdéséből kitűnik – arra irányul, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára annak ellenőrzését, hogy a tervezett intézkedések megfelelnek‑e ugyanezen irányelvnek.
57 A 94/62 irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében a tagállamokra rótt kötelezettség célja tehát az, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára, hogy tájékoztatást kapjon a csomagolással és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos, tervezett nemzeti intézkedésekről annak érdekében, hogy értékelni tudja, hogy az elé terjesztett intézkedéstervezetek összeegyeztethetők‑e az uniós joggal, vagy sem, és adott esetben levonhassa a megfelelő jogi következtetéseket.
58 Ebből következik, hogy a 94/62 irányelv 16. cikke (1) bekezdésének sem a szövege, sem a célja nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a tagállamokat terhelő előzetes bejelentési kötelezettség tiszteletben nem tartása a jelen ítélet 44. pontjában hivatkozott, a 98/34 irányelv 8. cikkében előírt előzetes bejelentési kötelezettség megsértésével azonos hatásokkal jár.
59 Amint azt a Bizottság állítja észrevételeiben, azt a körülményt, hogy a 94/62 irányelv 16. cikke a 83/189 irányelvre utal, amelynek helyébe a 98/34 irányelv lépett, nem lehet úgy értelmezni, hogy e rendelkezés megsértése ugyanazon hatásokkal jár, mint a 98/34 irányelv 8. cikkének megsértése. Amint ugyanis azt a főtanácsnok is megállapította indítványának 64. pontjában, ez a kereszthivatkozás pusztán annak elkerülésére irányul, hogy ugyanazt az intézkedéstervezetet különböző értesítési kötelezettségek jogcímén többször is közöljék a Bizottsággal.
60 Ebből következik, hogy a 94/62 irányelv 16. cikkében bevezetett előzetes bejelentési kötelezettség a tagállamok Bizottsággal szembeni egyszerű tájékoztatási kötelezettségének minősül, amelynek megsértése nem minősülhet olyan lényeges hibának, amely a tagállamok által tervezett intézkedések alkalmazhatatlanságát eredményezi oly módon, hogy azok nem érvényesíthetők magánszemélyekkel szemben. Következésképpen e cikkre nem lehet a nemzeti bíróság előtt hivatkozni a be nem jelentett szabályok megsemmisítése vagy azok érvényesíthetőségének hiánya érdekében.
61 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 98/34 irányelv 8. és 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható, de a 94/62 irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő, egyszer használatos hordtasakok forgalmazását, amennyiben e szabályozást csak néhány nappal az elfogadása és közzététele előtt közölték a Bizottsággal.
A második kérdésről
62 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 94/62 irányelv 9. cikkével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkét, hogy azzal ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható anyagokból előállított, de az ezen irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő egyszer használatos hordtasakok forgalmazását, és adott esetben e szabályozás igazolható‑e a környezetvédelem magasabb szintű biztosítására irányuló céllal.
63 Először is meg kell állapítani, hogy a 94/62 irányelvnek „A forgalomba hozatal szabadsága” című 18. cikke előírja, hogy a tagállamok nem tilthatják meg olyan csomagolás forgalomba hozatalát területükön, amely eleget tesz ezen irányelv rendelkezéseinek.
64 A 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy egy csomagolást csak akkor lehet forgalomba hozni, ha az eleget tesz az irányelvben meghatározott lényeges követelményeknek, ideértve a II. mellékletet is. E melléklet az érintett csomagolások összetételére, valamint újrahasználható és hasznosítható jellegére vonatkozó alapvető követelményeket említi. Pontosabban, e melléklet 3. pontja sorolja fel azokat a különös követelményeket, amelyeknek az anyagok újrafeldolgozásával, energetikai hasznosítással vagy komposztálással hasznosítható csomagolásoknak, valamint a biológiailag lebomló csomagolásoknak meg kell felelniük.
65 Márpedig a Bíróság megállapította, hogy az ezen irányelv 8–11. cikkében és II. mellékletében szabályozott, az összetételre, valamint az újrafelhasználható vagy összetett jellegre vonatkozó követelmények teljes harmonizáció tárgyát képezték (lásd ebben az értelemben: 2004. december 14‑i Radlberger Getränkegesellschaft és S. Spitz ítélet, C‑309/02, EU:C:2004:799, 56. pont; 2004. december 14‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑463/01, EU:C:2004:797, 44. pont).
66 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében, ha valamely jogterületet uniós szinten teljes mértékben harmonizáltak, ez köti a tagállamokat, és nem tarthatnak fenn ellentétes nemzeti rendelkezéseket, és nem köthetik az érintett termékek forgalmazását további feltételekhez (lásd ebben az értelemben: 2003. május 8‑i ATRAL‑ítélet, C‑14/02, EU:C:2003:265, 44. pont; 2018. április 12‑i Fédération des entreprises de la beauté ítélet, C‑13/17, EU:C:2018:246, 23. pont).
67 Ezenfelül, amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 72. pontjában, az uniós intézmények, amikor kimerítő harmonizációt valósítanak meg, elvégzik az érintett termék szabad mozgására irányuló cél és más, különös közérdekek védelme közötti szükséges mérlegelést, ily módon e mérlegelés eredményét a nemzeti hatóságok nem kérdőjelezhetik meg.
68 A jelen ügyben az alapügyben vitatott rendelet 2. cikkéből kitűnik, hogy az csak az UNI EN 13432:2002 harmonizált szabványnak megfelelő, biológiailag lebomló és komposztálható műanyag hordtasakok, valamint a jelen ítélet 18. pontjában említett formai és vastagsági jellemzőknek megfelelő műanyag hordtasakok forgalmazását engedélyezi, kizárva minden más hordtasakot, beleértve azokat is, amelyek megfelelnek a 94/62 irányelv II. mellékletének 3. pontjában előírt egyéb hasznosítási követelményeknek.
69 Ebből az következik, hogy a 94/62 irányelv 9. cikkével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkével ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti szabályozás.
70 Másodsorban meg kell állapítani, hogy ha az olasz kormány a műanyag hordtasakok forgalomba hozatalára vonatkozóan környezetvédelmi okokból szigorúbb rendelkezéseket kívánt elfogadni, ezt csak az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdésének megfelelően tehette volna meg.
71 Az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdése felhatalmazza azt a tagállamot, amely egy harmonizációs intézkedés elfogadását követően szükségesnek tartja, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos, olyan új tudományos bizonyítékokon alapuló nemzeti rendelkezéseket vezessen be, amelyek ezen intézkedés elfogadását követően merülnek fel, azzal a feltétellel, hogy értesíti a Bizottságot a tervezett intézkedésekről és bevezetésük indokairól.
72 Márpedig sem az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, sem a Bírósághoz benyújtott észrevételekből nem tűnik ki olyan körülmény, amely alátámaszthatná azt a tényt, hogy az olasz kormány e rendelkezés alapján értesítette a Bizottságot azon szándékáról, hogy eltérést engedő intézkedést kíván bevezetni.
73 Harmadsorban és végül, ami az olasz kormánynak és az AIB‑nek a 94/62 irányelv 4. cikkébe a 2015/720 irányelv által beiktatott (1a) bekezdésre alapított érvelését illeti, elegendő annak megállapítása, hogy – amint az a jelen ítélet 39. pontjában kiemelésre került – e bekezdés ratione temporis nem alkalmazható az alapeljárásra.
74 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 94/62 irányelv 9. cikkével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható anyagokból előállított, de az ezen irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő egyszer használatos hordtasakok forgalmazását. E szabályozás mindazonáltal igazolható a környezetvédelem magasabb szintű biztosítására irányuló céllal, amennyiben teljesülnek az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdésében előírt feltételek.
A harmadik kérdésről
75 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy közvetlen hatállyal rendelkezik‑e a 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikke, ily módon hogy e bíróságnak mellőznie kell az e 18. cikkel ellentétes nemzeti szabályozás alkalmazását.
76 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ahhoz, hogy valamely irányelv rendelkezését közvetlen hatállyal rendelkezőnek lehessen tekinteni, annak tartalmát tekintve feltétel nélkülinek és kellően pontosnak kell lennie. Valamely rendelkezés akkor feltétlen, ha olyan kötelezettséget fogalmaz meg, amely nem tartalmaz feltételt, és nem függ – a végrehajtásában vagy hatályában – az Unió intézményeinek vagy a tagállamoknak semmilyen jogi aktusától. Valamely rendelkezés akkor tekinthető kellően pontosnak ahhoz, hogy egy jogalany hivatkozhasson rá, és a bíróság alkalmazhassa, ha egyértelműen fogalmaz meg valamely kötelezettséget (lásd ebben az értelemben: 2022. március 8‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld ítélet [Közvetlen hatály], C‑205/20, EU:C:2022:168, 17. és 18. pont).
77 Jóllehet egy irányelv hagy bizonyos mérlegelési mozgásteret a tagállamok számára a végrehajtási módozatok elfogadása során, ezen irányelv valamely rendelkezése akkor tekinthető feltétlennek és pontosnak, ha egyértelműen megfogalmazott és pontosan meghatározott eredménykötelezettséget ír elő a tagállamok számára, amely a benne foglalt szabály alkalmazása tekintetében semmilyen feltételtől nem függ (2022. március 8‑i Bezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld ítélet [Közvetlen hatály], C‑205/20, EU:C:2022:168, 19. pont).
78 A jelen ügyben a 94/62 irányelv 18. cikke előírja, hogy a tagállamok nem tilthatják meg olyan csomagolás forgalomba hozatalát területükön, amely eleget tesz ezen irányelv rendelkezéseinek.
79 Egyrészt tehát e cikk szövegéből az következik, hogy az egyértelműen rendelkezik a tartózkodás kötelezettségéről, ily módon a jelen ítélet 76. és 77. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében „kellően pontos rendelkezésnek” minősül. Következésképpen a tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedés elfogadásától, amely korlátozza az említett irányelv rendelkezéseinek megfelelő csomagolások forgalmazását.
80 Másrészt az említett cikk az ezen ítélkezési gyakorlat értelmében vett „feltétel nélküli jelleggel” rendelkezik, mivel az általa kimondott tilalomhoz nem szükséges az uniós intézmények semmiféle jogi aktusa, és nem biztosít lehetőséget a tagállamok számára, hogy feltételekhez kössék vagy korlátozzák e tilalom hatályát.
81 Kétségtelen, hogy ugyanezen cikkből következik, hogy az érintett csomagolásoknak meg kell felelniük ugyanezen irányelvnek, azaz meg kell felelniük az ezen irányelv II. mellékletére utaló 9. cikke (1) bekezdésében előírt lényeges követelményeknek.
82 Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 89. pontjában, a csomagolásoknak a 94/62 irányelvnek megfelelő szabad forgalmazása feltétlen jellegű volt a 94/62 irányelv 4. cikkébe a 2015/720 irányelvvel beillesztett (1a) bekezdés hatálybalépéséig, amely rendelkezés lehetővé tette a tagállamok számára, hogy korlátozóbb intézkedéseket vezessenek be a könnyű műanyag hordtasakok forgalmazására vonatkozóan. Amint az a jelen ítélet 39. pontjában megállapításra került, ez utóbbi rendelkezés azonban ratione temporis nem alkalmazható az alapügy tényállására.
83 A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az közvetlen hatállyal rendelkezik, ennek megfelelően a nemzeti bíróságnak egy magánszemély és a nemzeti hatóságok közötti jogvitában mellőznie kell azon nemzeti szabályozás alkalmazását, amely ellentétes e 18. cikkel.
A negyedik kérdésről
84 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 94/62 irányelv 18. cikkét, hogy az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható anyagokból előállított, de az ezen irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő egyszer használatos hordtasakok forgalmazását, e 18. cikk kellően súlyos megsértésének minősülhet.
85 Ami a tagállamoknak az uniós jog megsértése esetén fennálló felelősségét illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a magánszemély kártérítéshez való jogához többek között az szükséges, hogy az érintett uniós jogi szabály megsértése kellően súlyos legyen (lásd ebben az értelemben: 2022. december 22‑i Ministre de la Transition écologique és Premier ministre [Az állam felelőssége a légszennyezésért] ítélet C‑61/21, EU:C:2022:1015, 44. pont).
86 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a kellően súlyos jogsértés magában foglalja a mérlegelési jogkörre vonatkozó korlátoknak a tagállam általi nyilvánvaló és súlyos túllépését (1996. március 5‑i Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79, 55. pont).
87 Az ezen összefüggésben figyelembe veendő tényezők többek között a megsértett szabály egyértelműsége és pontosságának foka, a megsértett szabállyal az érintett nemzeti hatóságok vagy az Unió részére biztosított mérlegelési jogkör terjedelme, az, hogy az esetleges téves jogalkalmazás menthető‑e, vagy sem, hogy az elkövetett mulasztás, illetve a károkozás szándékos‑e vagy gondatlan, továbbá az a körülmény, hogy valamely európai uniós intézmény által tanúsított magatartás hozzájárulhatott‑e az uniós joggal ellentétes mulasztáshoz vagy az uniós joggal ellentétes nemzeti intézkedés, illetve gyakorlat elfogadásához, illetve fenntartásához (1996. március 5‑én hozott, Brasserie du pêcheur és Factortame ítélet, C‑46/93 és C‑48/93, EU:C:1996:79, 56. pont; 2018. október 4‑i Kantarev ítélet, C‑571/16, EU:C:2018:807, 105. pont).
88 Egyébiránt, abban az esetben, ha a tagállamnak nincsenek jogalkotási választásai, és nagyon szűk, szinte nem létező mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, akkor az uniós jog puszta megsértése elegendő lehet a kellően súlyos jogsértés fennálltának megállapításához (2008. október 16‑i Synthon ítélet, C‑452/06, EU:C:2008:565, 38. pont).
89 E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy – amint arra a jelen ítélet 79. pontja emlékeztet – a 94/62 irányelv 18. cikke egyértelműen megfogalmazott módon ír elő tartózkodási kötelezettséget, így a jelen ítélet 76. és 77. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében „kellően pontos rendelkezésnek” minősül, következésképpen a tagállamoknak tartózkodniuk kell minden olyan intézkedés elfogadásától, amely az ezen irányelv szabályainak megfelelő csomagolások forgalmazását korlátozza. Ebből az következik, hogy – amint arra a főtanácsnok is rámutatott indítványának 98. pontjában – e cikk az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezve nem hagyott semmiféle mérlegelési mozgásteret az olasz hatóságok számára az ugyanezen irányelv szabályainak megfelelő csomagolásoknak a területükön történő betiltása tekintetében.
90 A fenti megfontolások összességére tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 94/62 irányelv 18. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható anyagokból előállított, de az ezen irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő egyszer használatos hordtasakok forgalmazását, e 18. cikk kellően súlyos megsértésének minősülhet.
A költségekről
91 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2012. október 25‑i 1025/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. és 9. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás elfogadása, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható, de 2013. február 7‑i 2013/2/EU bizottsági irányelv által módosított, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20‑i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő, egyszer használatos hordtasakok forgalmazását, amennyiben e szabályozást csak néhány nappal az elfogadása és közzététele előtt közölték az Európai Bizottsággal.
2) A 2013/2 irányelvvel módosított 94/62 irányelvnek a módosított 94/62 irányelv 9. cikkével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható anyagokból előállított, de a módosított 94/62 irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő egyszer használatos hordtasakok forgalmazását. E szabályozás mindazonáltal igazolható a környezetvédelem magasabb szintű biztosítására irányuló céllal, amennyiben teljesülnek az EUMSZ 114. cikk (5) és (6) bekezdésében előírt feltételek.
3) A 2013/2 irányelvvel módosított 94/62 irányelvnek a módosított 94/62 irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével és II. mellékletével összefüggésben értelmezett 18. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
az közvetlen hatállyal rendelkezik, ennek megfelelően a nemzeti bíróságnak egy magánszemély és a nemzeti hatóságok közötti jogvitában mellőznie kell azon nemzeti szabályozás alkalmazását, amely ellentétes e 18. cikkel.
4) A 2013/2 irányelvvel módosított 94/62 irányelv 18. cikkét
a következőképpen kell értelmezni:
az olyan nemzeti szabályozás, amely megtiltja a biológiailag nem lebomló és nem komposztálható anyagokból előállított, de a módosított 94/62 irányelvben meghatározott egyéb követelményeknek megfelelő egyszer használatos hordtasakok forgalmazását, e 18. cikk kellően súlyos megsértésének minősülhet.
Aláírások