A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2015. április 16.(*)
„A dokumentumokhoz való hozzáférés – 1049/2001/EK rendelet – A 4. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése – A vizsgálati tevékenység céljának védelmével kapcsolatos kivétel – 1367/2006/EK rendelet – A 6. cikk (1) bekezdése – A nanorészecske-méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozatról szóló, a francia hatóságok által a Bizottságnak a 98/34/EK irányelv alapján bejelentett rendelettervezetre vonatkozó részletes bizottsági vélemény – A hozzáférés megtagadása”
A T‑402/12. sz. ügyben,
Carl Schlyter (lakóhelye: Linköping [Svédország], képviselik: O. Brouwer és S. Schubert ügyvédek)
felperesnek,
támogatják:
a Finn Köztársaság (képviseli: S. Hartikainen, meghatalmazotti minőségben)
és
a Svéd Királyság (képviselik kezdetben: A. Falk, C. Meyer‑Seitz, U. Persson, C. Stege, S. Johannesson és H. Karlsson, később A. Falk, Meyer‑Seitz, U. Persson, E. Karlsson, L. Swedenborg és C. Hagerman, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozók,
az Európai Bizottság (képviselik: P. Costa de Oliveira, A. Tokár és C. Zadra, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
a Francia Köztársaság (képviselik: B. Beaupère‑Manokha, D. Colas és F. Fize, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó,
a nanorészecske-méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozat tartalmáról és benyújtásának feltételeiről szóló, a francia hatóságok által a Bizottságnak az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 217., 18. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.) alapján bejelentett rendelettervezetre (2011/673/F) vonatkozó részletes bizottsági véleményhez a hozzáférést a szünetelési idő alatt megtagadó, 2012. június 27‑i európai bizottsági határozat megsemmisítése iránt benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),
tagjai: M. Prek elnök, I. Labucka (előadó) és V. Kreuschitz bírák,
hivatalvezető: N. Rosner tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. január 15‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
Az alkalmazandó szabályozásról és annak a gyakorlatban történő végrehajtásáról
1 Az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 217., 18. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.) címe „A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló” európai parlamenti és tanácsi irányelv, és a tagállamok és az Európai Bizottság közötti, egyrészt a műszaki szabványokat és szabályokat érintő nemzeti kezdeményezésekre, másrészt az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó információcsere eljárását alakítja ki.
2 A 98/34 irányelv hatálya alá tartozó, ezen áruk vagy szolgáltatások szabályozását célzó bármely műszakiszabály‑tervezet Bizottságnak való bejelentése főszabály szerint kötelező (az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdése).
3 A gyakorlatban a Bizottság vállalja, hogy az említett tervezetet megküldi minden tagállamnak, és azokat bevezeti a TRIS (Technical Regulations Information System – a műszaki szabályok információs rendszere) elnevezésű nyilvános adatbázisba. E szövegek teljes egészében hozzáférhetőek az Európai Unió gazdasági szereplői és állampolgárai számára.
4 A tagállamok, a Bizottság és a gazdasági szereplők minden bejelentett tervezetet megvizsgálhatnak az esetlegesen protekcionista elemek kiszűrése céljából, és intézkedést hozhatnak azok eltávolítása érdekében.
5 E vizsgálat lehetővé tétele céljából főszabály szerint legalább három hónapos időszaknak kell eltelnie a műszakiszabály‑tervezet közlése és elfogadása között. E szünetelési idő alatt a Bizottság és a tagállamok, amennyiben úgy vélik, hogy a tervezet indokolatlanul akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon, a bejelentő tagállamhoz észrevételeket vagy részletes véleményt nyújthatnak be. A részletes vélemény kibocsátása az említett szünetelési időnek hónapokkal történő meghosszabbítását eredményezi a műszakiszabály‑tervezet tárgyának függvényében (lásd a 98/34 irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdését).
6 Az érintett tagállam főszabály szerint jelenti a Bizottságnak, hogy milyen intézkedéseket javasol a részletes vélemények alapján, a Bizottság pedig észrevételt tesz erre az intézkedésre (lásd a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését).
Az ügy tárgyát képező bejelentési eljárásról
7 2011. december 29‑én a francia hatóságok a 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban bejelentettek a Bizottságnak egy, a code de l’environnement (környezetvédelmi törvénykönyv) R. 523–12. és R. 523–13. cikke alapján megalkotott, a nanorészecske-méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozat tartalmáról és benyújtásának feltételeiről szóló rendelettervezetet (a továbbiakban: rendelettervezet).
8 A 98/34 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt közléstől számítandó három hónapos szünetelési idő, az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban, 2011. december 30‑án vette kezdetét. 2012 márciusában, e szünetelési idő folyamán, a Németországi Szövetségi Köztársaság kiegészítő információkat kért és kapott a francia hatóságoktól a rendelettervezetre vonatkozóan.
9 2012. március 30‑án a Bizottság részletes véleményt bocsátott ki, ami, a 98/34 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének második francia bekezdésével összhangban, az eredeti szünetelési idő további három hónappal való meghosszabbítását eredményezte. 2012. április 2‑án Nagy Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága az említett irányelv 8. cikke (2) bekezdésének megfelelően ugyancsak előterjesztette a rendelettervezetre vonatkozó észrevételeit. A francia hatóságok 2012. június 6‑án válaszoltak az Egyesült Királyság észrevételeire.
10 2012. április 16‑án, azaz a szünetelési idő folyamán kelt levelében a felperes, C. Schlyter kérelemmel élt a Bizottság fenti 9. pontban említett részletes véleményéhez való hozzáférés iránt.
11 2012. május 7‑i levelével a Bizottság a 2012. április 16‑i, hozzáférés iránti kérelmet elutasította az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30‑i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 145., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 3. kötet, 331. o.) 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében előírt kivételre hivatkozva, megállapítva továbbá, hogy a részleges hozzáférés nem képezheti megfontolás tárgyát, mivel a dokumentum egésze a hivatkozott kivétel hatálya alá tartozik. A Bizottság úgy vélte egyebekben, hogy nem áll fenn olyan nyomós közérdek, amely a jelen ügy körülményei között igazolná a dokumentumhoz való hozzáférést.
12 2012. május 29‑én a felperes az 1049/2001 rendelet 7. cikke (2) bekezdésének alapján megerősítő kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben az intézményt álláspontja felülvizsgálatára kérte.
13 2012. június 27‑i levelében (a továbbiakban: megtámadott határozat), a Bizottság az alábbi 14–16. pontban bemutatott indokok alapján elutasította a felperes megerősítő kérelmét.
14 A Bizottság úgy ítélte meg a megtámadott határozatnak „A vizsgálati tevékenység céljainak védelme” című 3. pontjában, hogy a szóban forgó részletes vélemény hozzáférhetővé tétele sértené a vizsgálati tevékenység céljainak az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett védelmét.
15 A megtámadott határozat „Részleges hozzáférés” című 4. pontjában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a fentiek vonatkoznak azon dokumentum egészére, amelyhez hozzáférést kértek, amely kizár az 1049/2001 rendelet 4. cikk (6) bekezdése szerinti minden részleges hozzáférhetővé tételt.
16 A megtámadott határozat „A hozzáférhetővé tételhez fűződő nyomós közérdek” című 5. pontban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn olyan nyomós közérdek sem, amely az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése befejező fordulata értelmében igazolná, hogy a dokumentumot tegyék mégis hozzáférhetővé.
17 A rendelettervezetre vonatkozó szünetelési idő 2012. július 2‑án ért véget. A Francia Köztársaság 2012. július 16‑án válaszolt a Bizottság részletes véleményére. 2012. július 26‑án a Bizottság kérte a francia hatóságoktól, hogy küldjék meg számára a módosított rendelettervezetet, amit azok ugyanazon a napon meg is tettek.
18 2012. augusztus 6‑án a Francia Köztársaság elfogadta a code de l’environnement R. 523–12. és R. 523–13. cikke alapján meghozott, a nanorészecske-méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozat tartalmáról és benyújtásának feltételeiről szóló rendeletet (JORF 2012. augusztus 10., 185. szám, 13166. o.). Az említett rendeletet a Bizottságnak 2012. augusztus 22‑én küldték meg.
19 A Bizottság 2012. október 25‑én, miután befejezte a rendelet vizsgálatát, és mivel úgy határozott, hogy a Francia Köztársasággal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás indításának nincs helye, megküldte a felperesnek a szóban forgó részletes vélemény egy másolatát.
Eljárás és a felek kérelmei
20 A Törvényszék Hivatalához 2012. szeptember 6‑án érkezett keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.
21 2012. november 30‑án a Bizottság ellenkérelmet terjesztett elő. A Bizottság arra hivatkozott különösen, hogy a kereset okafogyottá vált a hozzáférés iránti kérelemmel érintett dokumentum felperessel való közlését követően, így a felperesnek immár nem áll érdekében a megtámadott határozat megsemmisítésének elérése. A Bizottság annak megállapítására kérte a Törvényszéket, hogy a keresetről már nem szükséges határozni.
22 A Törvényszék Hivatalához 2012. november 23‑án benyújtott iratában a Francia Köztársaság kérte beavatkozását a jelen ügybe a Bizottság kérelmeinek támogatása végett. A felperes 2012. december 19‑én benyújtott észrevételeiben nem emelt kifogást e beavatkozással szemben. A Bizottság a megjelölt határidőn belül nem terjesztett elő észrevételeket.
23 A Törvényszék Hivatalához 2012. december 21‑én, illetve 14‑én benyújtott iratában a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság azt kérte, hogy a jelen ügybe a felperes kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A felperes észrevételeiben nem emelt kifogást e beavatkozásokkal szemben. A Bizottság a megjelölt határidőn belül nem terjesztett elő észrevételeket.
24 2013. február 7‑i végzésével a Törvényszék harmadik tanácsának elnöke helyt adott a beavatkozás iránti kérelmeknek.
25 A Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság, valamint a Svéd Királyság beavatkozási beadványt nyújtott be, amelyekre a felek a megadott határidőn belül előterjesztették észrevételeiket.
26 Miután módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a negyedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
27 A Törvényszék (negyedik tanács) az előadó bíró jelentésére tekintettel úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdést tett fel a feleknek. A felek a megadott határidőn belül válaszoltak ezekre a kérdésekre.
28 A Törvényszék a 2014. január 15‑i tárgyaláson meghallgatta a felek és a beavatkozók szóbeli előterjesztéseit és a tárgyaláson a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszaikat.
29 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek – beleértve a beavatkozók költségeit is – viselésére.
30 A Finn Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a felperes e keresettel összefüggésben felmerült költségeinek viselésére.
31 A Svéd Királyság azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozatot.
32 A Francia Köztársaság által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
33 A Francia Köztársaság által támogatott Bizottság a tárgyaláson elismerte a Törvényszéknek a Bizottság annak megállapítására irányuló kérelmére vonatkozó kérdésére válaszul, hogy a keresetről nem szükséges határozni, mivel a felperes azon dokumentum közlését követően, amelyhez hozzáférést kért, elvesztette az eljárás eredményéhez fűződő minden érdekét, elismerte, hogy a felperesnek érdeke fűződik a jogvita megoldásához, következésképpen a kereset elfogadhatatlanságának megállapítására irányuló kérelmétől elállt, amit felvettek a tárgyalásról készült jegyzőkönyvbe.
A jogkérdésről
34 Keresetének alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik. Első jogalapját az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének és a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6‑i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 264., 13. o.) 6. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában elkövetett téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló értékelési hibákra alapítja. A felperes második jogalapját az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában elkövetett téves jogalkalmazásra és nyilvánvaló értékelési hibára, valamint az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének befejező fordulatában előírt nyomós közérdekre vonatkozó kritérium alkalmazása indokolásának hiányosságaira alapítja. A felperes harmadik jogalapját az 1049/2001 rendelet 4. cikke (6) bekezdésének alkalmazásában elkövetett téves jogalkalmazásra, nyilvánvaló értékelési hibára, valamint az indokolás hiányosságaira alapítja.
35 Az első jogalap keretében a felek közötti nézeteltérés legfőbb elemei elsősorban arra a kérdésre vonatkoznak, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott, szóban forgó részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének hatálya alá tartozik‑e, amelynek értelmében az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a hozzáférhetővé tétel sértené az ellenőrzések, vizsgálatok és könyvvizsgálatok céljának védelmét. Másodsorban a felek abban a kérdésben képviselnek eltérő álláspontot, hogy a Bizottság, tekintettel az említett részletes vélemény természetére, az 1049/2001 rendeletnek az 1367/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése alkalmazásában a szünetelési idő alatt kiindulhatott‑e abból az előfeltevésből, amely szerint az említett vélemény hozzáférhetővé tétele sérti e célt.
36 A 98/34 irányelv (3) preambulumbekezdése értelmében a belső piac zavartalan működésének előmozdítása érdekében a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságra kell törekedni a műszaki szabványok és szabályok megállapítását célzó nemzeti kezdeményezések terén.
37 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 98/34 irányelv a megelőző ellenőrzés révén az áruk és szolgáltatások, valamint a szolgáltató vállalkozások letelepedése szabadságának biztosítására irányul, amely az Európai Unió egyik alapja, és ez az ellenőrzés hasznos abban az esetben, amikor az irányelv hatálya alá tartozó műszaki szabályok akadályozzák a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel az ilyen akadály csak akkor fogadható el, ha a közérdek feltétlenül érvényesítendő követelményei teszik szükségessé (lásd ebben az értelemben: 2005. szeptember 8‑i Lidl Italia ítélet, C‑303/04, EBHT, EU:C:2005:528, 22. pont; 2010. április 15‑i Sandström‑ítélet, C‑433/05, EBHT, EU:C:2010:184, 42. pont; 2011. június 9‑i Intercommunale Intermosane és Fédération de l’industrie et du gaz ítélet, C‑361/10, EBHT, EU:C:2011:382, 10. pont).
38 A 98/34 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt bejelentési kötelezettség a fenti 37. pontban említett megelőző ellenőrzés megvalósításának alapvető eszköze, és az ellenőrzés hatékonyságát tovább erősíti az irányelv olyan értelmezése, miszerint a bejelentési kötelezettség megsértése olyan lényeges eljárási hiba, amely az érintett műszaki szabályok alkalmazhatatlanságát eredményezi, és így azok nem érvényesíthetők magánszemélyekkel szemben (Lidl Italia ítélet, fenti 37. pont, EU:C:2005:528, 23. pont; Sandström‑ítélet, fenti 37. pont, EU:C:2010:184, 43. pont).
39 A 98/34 irányelvben előírt eljárás folyamán a Bizottság részletes véleményt bocsáthat ki, amelyben kifejtheti azt célzó észrevételeit, hogy a bejelentő tagállam elől elháruljanak az információcsere azon lehetséges akadályai, amelyeket a nem szükséges és az elérni kívánt célhoz képest aránytalan szabályozás létrehozhatott. A bejelentő tagállamnak lehetősége, nem pedig kötelezettsége áll fenn bejelentett tervezetének módosítására olyan esetben, ha az a Szerződés szabályaival összeegyeztethetetlen. A bejelentő tagállamnak mindazonáltal főszabály szerint jelentenie kell a Bizottságnak, hogy milyen intézkedéseket javasol a részletes vélemények alapján, a Bizottság pedig észrevételt tesz erre az intézkedésre (lásd a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését).
40 A megtámadott határozatban a Bizottság igazoltnak látta az 1049/2001 rendelet a 4. cikk (2) bekezdése harmadik francia bekezdésének a jelen esetben való alkalmazását, úgy ítélve meg, hogy a szóban forgó részletes vélemény nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele a szünetelési idő folyamán csökkentené a Francia Köztársaság azon szándékát, hogy kölcsönös bizalmi légkörben működjön vele együtt, következésképpen veszélyeztetné értékelésének az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló célját.
41 A Bizottság szerint az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivételt alkalmazni kell a 98/34 irányelvben előírt eljárásra, mivel e rendelkezés szabályozza a Bizottság által – különösen a szerződések őreként – végzett vizsgálati tevékenységeket (a megtámadott határozat 3. pontjának ötödik bekezdése). Ez az álláspont az egyrészt a 98/34 irányelvben előírt eljárás, másrészt az EUMSZ 258. cikk szerinti kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás, valamint az EUMSZ 108. cikk szerinti állami támogatások tárgyában lefolytatott eljárás közötti analógiára épül.
42 Ezen túlmenően, mivel a 98/34 irányelvben előírt eljárás potenciálisan a bejelentő tagállammal szemben kötelezettségszegés megállapítása iránt indított eljáráshoz vezethet, a részletes véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele árthat a felek közötti további megbeszéléseknek.
43 A felperes, akit a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság támogat, a megtámadott határozat megsemmisítése alátámasztásául arra hivatkozik, hogy az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése a 98/34 irányelvben előírt eljárás tekintetében nem alkalmazható, mivel az utóbbi nem tekinthető „vizsgálatnak”. Hozzáteszi, hogy az egyrészt az említett irányelvben előírt eljárás, másrészt a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárások és az állami támogatások tárgyában lefolytatott eljárások közötti analógia, amelyre a Bizottság az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt kivétel alkalmazása igazolásául hivatkozik, nem helytálló.
44 A felperes szerint a vizsgálat lényegi sajátossága az, hogy lezárható annak megállapításával, miszerint a vizsgált alany olyan módon járt el, vagy lett volna hajlandó eljárni, amely sérti az uniós jogot.
45 A felperes pontosítja, hogy a „vizsgálati” eljárások célja a kötelező erejű határozatok alapjának kidolgozása címzettjeik uniós jog szerint megengedhető magatartása tekintetében, következésképpen ezen eljárások azzal a körülménnyel jellemezhetők, hogy a döntéshozó intézményekre vizsgálati jogkört ruháztak.
46 A Bizottság egyrészt azt állítja, hogy a vizsgálat olyan strukturált eljárásként határozható meg, amelynek célja a ténybeli és jogi elemeknek, valamint azok uniós joggal való összeegyeztethetőségének a tisztázása, másrészt hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás vizsgálati jellege abból a tényből következik, miszerint a Bizottság részletes véleményt bocsát ki, amennyiben kétségei vannak a műszakiszabály‑tervezet uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően, hogy felhívja az érintett tagállamot, hogy szolgáljon igazolással, vagy tegyen eleget az uniós jognak.
47 A Francia Köztársaság úgy véli, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás a tagállamok számára nem egyszerű konzultációs eljárásnak vagy a Bizottsággal folytatott párbeszédre irányuló eljárásnak tekinthető, hanem olyan eljárásnak, amely kötelező joghatást vált ki. A Francia Köztársaság pontosítja e tekintetben, hogy a Bizottság egy nemzeti intézkedésnek az uniós joggal való összeegyeztethetőségére vonatkozó vizsgálatot folytat, amely a Bizottság erre vonatkozó állásfoglalásához vezet.
48 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EK 255. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott 1049/2001 rendelet célja – amint azt a (4) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikke kimondja –, hogy a lehető legszélesebb körű hozzáférési jogot biztosítsa a nyilvánosság számára az intézmények dokumentumaihoz (2013. november 14‑i LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, C‑514/11 P és C‑605/11 P, EBHT, EU:C:2013:738, 40. pont).
49 Ha egy intézménytől valamely dokumentum hozzáférhetővé tételét kérik, minden egyes esetben köteles megvizsgálni, hogy e dokumentumra vonatkoznak‑e az intézmények dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésre vonatkozó jog alóli, az 1049/2001 rendelet 4. cikkében felsorolt kivételek (lásd ebben az értelemben: 2008. július 1‑jei Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, C‑39/05 P és C‑52/05 P, EBHT, EU:C:2008:374, 35. pont).
50 Az 1049/2001 rendelet 4. cikkében és különösen az említett cikk (2) bekezdésében előírt kivételrendszer egy adott helyzetben egymással szemben álló érdekek – azaz egyrészről azon érdekek, amelyeknek kedvezne az érintett dokumentumok hozzáférhetővé tétele, másrészről pedig az e hozzáférhetővé tétellel esetlegesen fenyegetett érdekek – összevetésén alapul. A dokumentumokhoz való hozzáférés iránti valamely kérelemre vonatkozóan hozott határozat attól a kérdéstől függ, hogy az adott ügyben mely érdeknek kell elsőbbséget élveznie (LPN és Finnország kontra Bizottság ítélet, fenti 48. pont, EU:C:2013:738, 42. pont).
51 E kivételeket szigorúan kell értelmezni és alkalmazni (lásd: 2011. július 21‑i Svédország kontra MyTravel és Bizottság ítélet, C‑506/08 P, EBHT, EU:C:2011:496, 75. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
52 A jelen ügyben a fenti megfontolások fényében kell állást foglalni azon kérdés tekintetében, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás vizsgálatnak minősül‑e, amint azt a Bizottság és a Francia Köztársaság állítja, és hogy a részletes véleménynek a Bizottság által az említett eljárás keretében való kibocsátása az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálat körébe tartozik‑e.
53 E tekintetben megjegyzendő mindenekelőtt, hogy a vizsgálat fogalma magában foglalja mind valamely illetékes hatóság által a jogsértés megállapítása céljából folytatott kutatások összességét, mind azt az eljárást, amellyel valamely hatóság összegyűjti az információkat és határozatának meghozatala előtt bizonyos tényeket megvizsgál.
54 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében a Bizottság részletes véleményt bocsáthat ki, amennyiben úgy véli, hogy a műszakiszabály‑tervezet bizonyos aspektusainál fogva esetlegesen akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon.
55 A Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény ugyanakkor nem tartozik olyan eljárás körébe, amellyel a hatóság összegyűjti az információkat és határozatának meghozatala előtt bizonyos tényeket megvizsgál.
56 Ugyanis meg kell állapítani először is, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében részletes véleményének kibocsátását megelőzően a Bizottságnak nem feladata az információk összegyűjtése.
57 A 98/34 irányelv (5) preambulumbekezdésében az áll, hogy a Bizottság számára lényeges, hogy a műszaki rendelkezések elfogadását megelőzően a szükséges információ rendelkezésére álljon, és e célból a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot a műszakiszabály‑tervezeteikről. Ezenkívül az említett irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében előírt, említett bejelentés célja annak lehetővé tétele, hogy a Bizottságnak minden műszakiszabály‑tervezet tartalmára, hatályára és általános összefüggéseire vonatkozóan a lehető legteljesebb információ álljon a rendelkezésére, ezáltal az ezen irányelv által ráruházott jogköröket a lehető leghatékonyabb módon gyakorolhassa (lásd, analógia útján: 1998. május 7‑i Bizottság kontra Belgium ítélet, C‑145/97, EBHT, EU:C:1998:212, 12. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
58 Másodsorban, noha a bejelentő tagállam által megküldött információk alapján a Bizottság megvizsgál bizonyos tényeket, nem határozatot hoz, hanem adott esetben véleményt bocsát ki, amely nem kötelező erejű, és közbenső jellegű. A részletes vélemény kibocsátása ugyanis csak a műszakiszabály‑tervezet Bizottság által végzett elemzésének az eredménye, amelynek alapján a Bizottság álláspontja az, hogy a műszakiszabály‑tervezet egyes aspektusainál fogva esetlegesen akadályozhatja az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső (lásd a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését). E részletes vélemény nem tükrözi továbbá a Bizottság végső álláspontját, mivel annak kibocsátását követően az érintett tagállam jelenti a Bizottságnak, hogy milyen intézkedéseket javasol a részletes vélemények alapján, a Bizottság pedig észrevételt tesz erre az intézkedésre.
59 A Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény nem tekinthető valamely illetékes hatóság által jogsértés megállapítása céljából folytatott kutatások összességének sem.
60 A műszakiszabály‑tervezet jellegénél fogva ugyanis előkészítő szöveg, amelyet alakíthatnak és módosíthatnak. Amíg az említett műszaki szabályt nem fogadják el, nem sértheti az áruk szabad mozgására, a szolgáltatások szabad mozgására vagy a szolgáltató vállalkozások belső piacon való letelepedésének szabadságára vonatkozó szabályokat.
61 Következésképpen e vélemény címzett tagállama nem sérthette meg az uniós jogot, mivel a részletes vélemény 98/34 irányelv alapján történt kibocsátásának időpontjában a nemzeti műszaki szabály még csak tervezet formájában létezett (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2000. szeptember 13‑i Bizottság kontra Hollandia végzés, C‑341/97, EBHT, EU:C:2000:434, 18. és 19. pont). Egy ezzel ellentétes véleményből az következne, hogy a részletes vélemény feltételhez kötött felszólításnak tekinthető, amelynek léte attól függ, hogy az érintett tagállam miként reagál az említett véleményre. A jogbiztonság követelményével, amely minden, esetlegesen peres eljárássá váló eljárást jellemez, ellentétes az ilyen bizonytalanság (lásd ebben az értelemben és analógia útján: a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia végzés, EU:C:2000:434, 20. pont).
62 Az a tény, hogy a 98/34 irányelv akként rendelkezik, hogy mind a Bizottság, mind a többi tagállam részletes véleményt bocsáthat ki a bejelentő tagállam műszakiszabály‑tervezetéről, megerősíti, hogy a részletes vélemény Bizottság által történő kibocsátása nem képezi részét a jogsértés megállapítása céljából általa folytatott kutatási tevékenységeknek. A tagállamok ugyanis mindössze panasszal élhetnek az uniós szabályok valamely másik tagállam által történt megsértése miatt, de nem fogadhatnak el olyan, indokolással ellátott véleményt, mint amilyennel a Bizottság ad hangot annak, ha álláspontja szerint jogsértés áll fenn. Márpedig a részletes vélemény, akár a Bizottság, akár a tagállam bocsátja ki, mindössze a műszakiszabály‑tervezetnek az áruk szabad mozgására, a szolgáltatások szabad mozgására vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságára vonatkozó szabályokra vonatkozó uniós joggal való esetleges ütközést illető panasz egy formája.
63 Következésképpen a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény nem tartozik a vizsgálati tevékenység körébe, mivel nem tekinthető jogsértést megállapító határozatnak, hiszen a Bizottságnak a bejelentett műszakiszabály‑tervezet elemzésén alapuló kezdeti, átmeneti és konzultatív állásfoglalásáról van szó, amely ekként meghagy a bejelentő tagállam számára minden lehetőséget az említett tervezet annak elfogadását megelőző módosítására.
64 A fentiekre tekintettel nem állítható érvényesen, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozik.
65 A fenti 55. és 59. pontban említett okok folytán a Bizottság által analógia útján alkalmazott megközelítés, amellyel a 98/34 irányelvben előírt eljárás, illetve a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás és az állami támogatások ellenőrzésére irányuló eljárás között párhuzamot von, vagy azokat összehasonlítja, nem igazolhatja a szóban forgó részletes véleményhez való hozzáférés megtagadását, mivel ezen utóbbi eljárásokat követően a Bizottság olyan határozatot hoz, amely mélyreható vizsgálatot zár le, adott esetben annak megállapításával, hogy a tagállam nem tett eleget kötelezettségeinek, vagy annak megállapításával, hogy valamely támogatás nem összeegyeztethető a belső piaccal.
66 A Bizottság által előterjesztett azon indokokkal kapcsolatban, amelyek szerint a szóban forgó részletes véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele csökkentené az érintett tagállam azon szándékát, hogy kölcsönös bizalmi légkörben működjön vele együtt, következésképpen veszélyezteti értékelésének az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló célját (lásd a megtámadott határozat 3. pontjának negyedik bekezdését), az alábbiakat kell megjegyezni.
67 Amint az a 98/34 irányelv (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, a műszakiszabály‑tervezetek bejelentése és azok értékelése a Bizottság és a tagállamok közötti, valamint a tagállamok egymás közötti együttműködésének kiépítését célozzák, lehetővé téve számukra az információcsere útjában álló esetleges akadályok elhárítását és az annak biztosításához szükséges intézkedések meghozatalát, hogy a vonatkozó intézkedések ne lépjenek hatályba, vagy hogy azokat összhangba hozzák az uniós joggal (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1996. április 30‑i, CIA Security International ítélet, C‑194/94, EBHT, EU:C:1996:172, 40., 41. és 50. pont).
68 Mindazonáltal a Bizottság a közte és a tagállamok közötti, valamint a tagállamok egymás közötti együttműködésére vonatkozó céljából, amelyre a 98/34 irányelvben előírt eljárás irányul, tévesen következtet arra, hogy a szóban forgó részletes véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele csökkentené az érintett tagállam azon szándékát, hogy kölcsönös bizalmi légkörben működjön vele együtt, következésképpen veszélyezteti értékelésének az uniós jog tiszteletben tartásának biztosítására irányuló célját (lásd a megtámadott határozat 3. pontjának negyedik bekezdését).
69 Ugyanis, először is meg kell állapítani, hogy a 98/34 irányelv az említett irányelv hatálya alá tartozó műszaki szabályok elfogadását tervező tagállamok számára mind a Bizottsággal, mind a többi tagállammal történő együttműködést ír elő.
70 A gyakorlatban a 98/34 irányelv 8. és 9. cikke értelmében a tagállamokat először is arra vonatkozóan terheli kötelezettség, hogy közöljenek az említett irányelv hatálya alá tartozó valamennyi műszakiszabály‑tervezetet, másodszor hogy az említett tervezet elfogadását halasszák el legalább három hónappal, harmadszor, amennyiben a Bizottság részletes véleményt bocsát ki, hogy azt követően jelentsék, milyen intézkedéseket javasolnak e részletes vélemény alapján.
71 Tehát a Bizottság és az érintett tagállam közötti együttműködés, amely a részletes vélemény közléséből és arra vonatkozó szándékuk megismertetéséből áll, nem a bejelentő tagállam együttműködési szándékának függvénye, hiszen azt a 98/34 irányelv írja elő, miáltal a Bizottság részletes véleményének hozzáférhetővé tétele főszabály szerint nem lehetett hatással az érintett tagállamnak a bejelentési eljárás keretében történő együttműködésre vonatkozó, említett szándékára.
72 Másodszor emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény olyan elem, amelyet a nemzeti jogalkotó tekintetbe fog venni a műszakiszabály‑tervezet elfogadása során. Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak lehetősége, hogy az állampolgárok megismerjék a jogalkotási tevékenység alapjait, a demokratikus jogaik tényleges gyakorlásának feltételét képezi (lásd analógia útján: Svédország és Turco kontra Tanács ítélet, fenti 49. pont, EU:C:2008:374, 46. pont; 2013. október 17‑i Tanács kontra Access Info Europe ítélet, C‑280/11 P, EBHT, EU:C:2013:671, 33. pont). E tekintetben a bejelentő tagállam arra vonatkozó szándéka biztosításának szükségessége, hogy kölcsönös bizalmi légkörben együttműködik a Bizottsággal, nem tekinthető jogszerű indoknak az átláthatóságnak a műszaki szabály elfogadási eljárása folyamán történő korlátozásához, amely eljárás azt célozza, hogy a polgárok demokratikus jogaikat teljes körűen és hatékonyan gyakorolhassák.
73 Harmadsorban emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében a Bizottság valamely, neki bejelentett műszakiszabály‑tervezetre vonatkozó részletes véleményének kibocsátására az említett műszaki szabály elfogadását megelőző szakaszban kerül sor.
74 Márpedig nem vélelmezhető, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény lehetséges hozzáférhetővé tétele esetén a tagállamnak az említett irányelvben előírt eljárás keretében történő együttműködésre irányuló szándéka csekélyebb lenne. Ugyanis, azon túl, hogy a bejelentő tagállamot a 98/34 irányelv együttműködésre kötelezi (lásd a fenti 68–70. pontot), meg kell jegyezni, hogy a részletes vélemény kibocsátásának ténye e vélemény kellő figyelembevételére készteti az említett tagállamot. Ugyanis, amennyiben az uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenség e részletes véleményben foglalt elemei a nyilvánosság számára hozzáférhetővé válnak, e tagállamnak annál is inkább kötelessége bemutatni azokat az okokat, amelyek folytán úgy véli, hogy a tervezett műszaki szabály nem akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon, vagy az uniós jognak való megfelelés céljából köteles módosítani a műszakiszabály‑tervezetet.
75 Következésképpen a részletes véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele – a Bizottság állításával ellentétben – lehetővé teszi a Bizottságnak az érintett tagállammal, valamint a többi tagállammal folytatott együttműködésének megerősödését.
76 Mindenesetre a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az érintett intézménynek, ha úgy dönt, hogy megtagadja a hozzáférést az olyan dokumentumhoz, amelynek a hozzáférhetővé tételét kérték tőle, főszabály szerint magyarázatot kell adnia arra a kérdésre, hogy az e dokumentumhoz való hozzáférés konkrétan és ténylegesen miként sérthetné az 1049/2001 rendelet 4. cikkében előírt, az intézmény által hivatkozott kivétellel védett érdeket (2012. december 6‑i Evropaïki Dynamiki kontra Bizottság ítélet, T‑167/10, EU:T:2012:651, 64. pont). Márpedig a jelen ügyben a Bizottság nem bizonyította, hogy a részletes véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele konkrétan és ténylegesen miként befolyásolhatta volna a Francia Köztársaság együttműködési szándékát. A Francia Köztársaság nem támasztotta alá a tárgyaláson elhangzott azon kijelentését, miszerint nem szabad alulértékelni a destabilizáló hatását annak, hogy a Bizottságnak a bejelentett műszakiszabály‑tervezetre vonatkozó lehetséges kritikáit a nyilvánosság tudomására hozzák azt megelőzően, hogy a tagállamnak arra módjában állt volna válaszolni. A Francia Köztársaság egyebekben azt sem mutatta be, hogy az eljárás mely szakasza destabilizálódna indokolatlanul a Bizottságnak egy műszakiszabály‑tervezet bizonyos uniós jogi vonatkozásaira vonatkozó véleményének hozzáférhetővé tétele folytán.
77 Végül a Bizottság azon érvének, amely szerint az általa a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele árthatott a felek közötti további megbeszéléseknek (a megtámadott határozat 3. pontjának kilencedik bekezdése), amennyiben az említett eljárás potenciálisan kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetnek a bejelentő tagállammal szemben történő benyújtásához vezethet, nem adható hely.
78 Meg kell állapítani ugyanis, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében folytatott ellenőrzés jellege nem tér el alapjaiban a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében folytatott ellenőrzés jellegétől. A 98/34 irányelv által bevezetett bejelentési eljárás az ex ante ellenőrzés egy példája, amely annak biztosítására irányul, hogy a tagállamok által elfogadni szándékozott műszakiszabály‑tervezetek összhangban legyenek az uniós joggal. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság kizárólag abban az esetben dönt úgy, hogy részletes véleményt bocsát ki, ha a tervezett nemzeti intézkedés esetlegesen akadályozhatja az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon, azért, hogy ezeket az akadályokat ab ovo elhárítsa. Következésképpen az érintett tagállam az említett eljárás során nem sértheti meg az uniós jogot, mivel magának ezen eljárásnak a tárgya a műszakiszabály‑tervezet és az uniós jog közötti esetleges összeegyeztethetetlenség kiküszöbölése. A Bizottság állásfoglalása tehát nem lehet kötelező erejű, és nem irányulhat valamely magatartás szankcionálására.
79 Ezzel szemben a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás az ex post ellenőrzés klasszikus példája, amely a nemzeti intézkedések ellenőrzéséből áll, miután azokat a tagállamok elfogadták, és amelynek célja a jogrend tiszteletben tartásának helyreállítása (lásd ebben az értelemben: Alber főtanácsnok Bizottság kontra Franciaország ügyre vonatkozó indítványa, C‑230/99, EBHT, EU:C:2000:603, 28. pont). Vitathatatlan, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében a pert megelőző szakasz magában foglalja a Bizottság és az érintett tagállam között folytatandó párbeszéd szakaszát is. Mindazonáltal a cél az, hogy Bizottság és a tagállam közötti nézeteltérést peren kívül rendezzék, ennek hiányában pedig, hogy fontolóra vegyék a bírósághoz való fordulást a hatályba lépett és a belső piacon joghatást kiváltó nemzeti intézkedés összeegyeztethetetlen elemei miatt.
80 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény nem tekinthető felszólításnak, mivel az említett eljárás e szakaszában formálisan nem áll fenn semmilyen vita a Bizottság és az érintett tagállam között. Ugyanis, mivel a műszaki szabályt még csak tervezik, annak az uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlensége, amelyre a Bizottság egy ilyen részletes véleményben rámutat, nem nyert bizonyosságot, és ilyen értelemben csupán hipotetikus.
81 Ezenfelül a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes véleményben kifejtett álláspont ideiglenes, amennyiben az említett irányelv 9. cikke értelmében a Bizottságnak az olyan aspektusokra vonatkozó kezdeti állásfoglalásáról van szó, amelyek esetlegesen akadályozhatják az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon, amely állásfoglalás a párbeszéd kezdetét jelenti a Bizottság és a szóban forgó tagállam között (lásd a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését). E részletes vélemény ideiglenes jellegével ellentétes az, hogy árthasson a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében folytatandó további megbeszéléseknek. A kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás mindenekelőtt azt kívánja meg, hogy a Bizottság a felszólítás során kialakítsa álláspontját. Amíg a Bizottság nem alakítja ki álláspontját, nem árthat a tárgyalásnak.
82 Egyébiránt a Bizottság nem mutatta be, hogy az a tény, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében intézett felszólítás a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes véleményben foglaltakhoz hasonlóan tünteti fel az uniós jog állítólagos megsértésének elemeit, miért ártana a Bizottság és a szóban forgó tagállam közötti esetleges tárgyalásoknak. A Törvényszék megjegyzi e tekintetben, hogy az ilyen részletes vélemény hozzáférhetővé tétele nem teszi lehetővé a kötelezettségszegés iránti eljárásban nem részes fél számára, mint amilyen a felperes, a felszólítás tartalmának megismerését. A felperes az említett tartalom tekintetében legfeljebb csak spekulációkkal élhet a részletes vélemény alapján. Valamely kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban nem részes fél ilyen spekulációja ugyanakkor nem módosíthatja az említett eljárás természetét, tárgyát vagy lefolyását. Ezenkívül a Bizottság nem mutatta be, hogy harmadik személyeknek az általa valamely műszaki szabálynak az áruk szabad mozgására, a szolgáltatások szabad mozgására vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságára vonatkozó összeegyeztethetősége tárgyában kifejtett álláspontjára vonatkozó spekulációi miként árthatnának a közte és az érintett tagállam által folytatandó tárgyalásoknak.
83 A fentiek összességéből kitűnik, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény, tekintettel annak tartalmára, valamint kialakításának körülményeire, nem tartozik az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe. Következésképpen a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor a szóban forgó részletes vélemény felperes számára történő hozzáférhetővé tételének megtagadása érdekében az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésére hivatkozott.
84 Másodlagosan hangsúlyozni kell, hogy még ha a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése értelmében vett vizsgálati tevékenység körébe tartozna is, az e rendelkezésben előírt kivétel nem önmagában a vizsgálati tevékenységnek, hanem e tevékenység céljának védelmére irányul (lásd ebben az értelemben: 2006. július 6‑i Franchet és Byk kontra Bizottság ítélet, T‑391/03 és T‑70/04, EBHT, EU:T:2006:190, 52. pont; 2012. február 14‑i Németország kontra Bizottság ítélet, T‑59/09, EBHT, EU:T:2012:75, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
85 Márpedig e tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 98/34 irányelvben előírt eljárás és különösen a Bizottság által az említett eljárás keretében kibocsátott részletes vélemény célja annak megelőzése, hogy a nemzeti jogalkotó olyan műszaki szabályt fogadjon el, amely akadályozza az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát (lásd a fenti 37. pontot).
86 Következésképpen azt kell meghatározni, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes véleményhez való hozzáférésnek a szünetelési idő alatt történő megtagadása hatással lehet‑e a fenti 85. pontban említett célra.
87 Meg kell állapítani, hogy a Bizottság által a 98/34 irányelvben előírt eljárás keretében kibocsátott részletes véleményhez való hozzáférésnek a szünetelési idő alatt történő megtagadása nem sérti szükségképpen ezen eljárás célját. Az a tény ugyanis, hogy a Bizottság hozzáférhetővé teszi részletes véleményét, amely szerint a műszakiszabály‑tervezet egyes aspektusai esetlegesen akadályozhatják az áruk szabad mozgását, a szolgáltatások szabad mozgását vagy a szolgáltató vállalkozások letelepedésének szabadságát a belső piacon (lásd a 98/34 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését), nem veszélyezteti az arra irányuló célt, hogy a nemzeti műszaki szabály az uniós joggal összeegyeztethető legyen. Ellenkezőleg: az ilyen hozzáférhetővé tételt az érintett tagállam a műszaki szabálynak az alapvető szabadságokat biztosító uniós szabályokkal való összeegyeztethetőségének biztosításához való további ösztönzésként fogja fel.
88 A fenti 67–82. pontban bemutatottakkal azonos okok folytán el kell utasítani a Bizottság és a Francia Köztársaság azon alapuló érveit, hogy fennáll a kockázata a tagállamok közötti csekélyebb együttműködésnek, és hogy a részletes vélemény hozzáférhetővé tétele hatással lehet a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásra.
89 A fentiek összességének fényében a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben az az 1049/2001 rendelet 4. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése alapján megtagadta a szóban forgó részletes véleményhez való hozzáférést.
90 Ennélfogva nem szükséges állást foglalni sem azon kérdés tekintetében, hogy a Bizottság, tekintettel a szóban forgó részletes vélemény jellegére, élhetett‑e olyan általános vélelemmel, amely szerint az említett véleménynek a szünetelési idő alatt történő hozzáférhetővé tétele sértené a vizsgálati tevékenység célját, sem a felperes által hivatkozott második és harmadik jogalap tekintetében.
A költségekről
91 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Bizottság pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
92 Az eljárási szabályzat 87. cikke 4. §‑ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság maguk viselik saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2012. június 27‑i határozatát, amely a szünetelési idő alatt megtagadja a hozzáférést a nanorészecske-méretű anyagokra vonatkozó éves nyilatkozat tartalmáról és benyújtásának feltételeiről szóló, a francia hatóságok által a Bizottságnak az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján bejelentett rendelettervezetre (2011/673/F) vonatkozó részletes bizottsági véleményhez.
2) A Bizottság viseli saját költségein túl a Carl Schlyter részéről felmerült költségeket.
3) A Francia Köztársaság, a Finn Köztársaság és a Svéd Királyság maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. április 16‑i nyilvános ülésen.
Aláírások