MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2016. április 14.(1)
C‑574/14. sz. ügy
PGE Górnictwo i Energetyka Konwencjonalna S.A.
kontra
Prezes Urzędu Regulacji Energetyki
(a Sąd Najwyższy [legfelsőbb bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„A villamos energia belső piaca – Állami támogatások – Valamely állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségét megállapító bizottsági határozat – EUMSZ 107. cikk – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – 2009/287/EK határozat – Az átállási költségek módszertana – Az átállási költségek kompenzációja éves kiigazításának kiszámítása – Az érintett piac helyzete – A nemzeti hatóságok és bíróságok hatáskörei”
1. A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 96/92/EK irányelv(2) lefektette a tagállamok villamosenergia‑ágazatának a verseny felé történő nyitási elveit és alapjait. Néhány tagállam az új rendszerbe való fokozatos átmenet során állami támogatásokkal segítette a villamosenergia‑vállalkozásait.
2. E tekintetben a Bizottság már a 2001. évtől kezdve módszertant fogadott el a vonatkozó állami támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára. Konkrétan azt a módszert állapította meg, amely az úgynevezett átállási költségek, vagyis az abból eredő – állami támogatásokkal kompenzálható – költségek kiszámítására irányadó, hogy gazdaságilag megvalósíthatatlan az, hogy a versenyre nyitott új modellben az ágazati vállalkozások betartsák a villamosenergia‑ellátással kapcsolatos korábbi kötelezettségeiket vagy garanciáikat.
3. Később e módszertan alapján a Bizottságnak döntenie kellett néhány, a villamosenergia‑ágazat vállalkozásainak nyújtott állami támogatásra vonatkozó rendszerről. Ezek közül az egyik a Lengyel Köztársaság által bevezetett rendszer volt, amelyről a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem is szól.
4. A Lengyel Köztársaság 2007‑ben elfogadta a villamosenergia‑termelő vállalkozások esetlegesen felmerülő átállási költségek miatti kompenzációjára vonatkozó törvényt.(3) Konkrétan a lengyel hatóságok e törvényben rögzítették a hosszú lejáratú áram‑ és villamosenergia–értékesítési szerződések idő előtti felbontása következményeként a termelőknek okozott költségek fedezésének feltételeit. A Bizottság a 2009/287/EK határozatában kedvezően döntött ezen állami támogatásoknak a közös piaccal való összeegyeztethetőségéről.(4)
5. A felmerülő vita röviden annak eldöntésére korlátozódik, hogy a Bizottság által engedélyezett állami támogatások kifizetése a kedvezményezett villamosenergia‑vállalkozások (és termelőegységeik) „eredeti”, a 2007. évi törvényben szereplő helyzete szerint történjen‑e, vagy inkább a végrehajtás időpontjában (a jelen ügyben, a 2009‑es üzleti évben) hatályos állapot szerint.
6. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem lehetővé teszi a Bíróságnak elsősorban azon ítélkezési gyakorlat megerősítését, amely a Bizottságnak az állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségéről való döntésre vonatkozó kizárólagos hatáskörével kapcsolatos. Másodsorban tisztázni kell, hogy a jogvitában részt vevő felek által támogatott két értelmezés közül (amelyeket „statikus és dinamikus értelmezésnek” neveznek) melyik érvényesül a 2009/287 határozat alkalmazása során.
I – Jogi háttér
A – Az uniós jog
1. Az átállási költségekkel kapcsolatos állami támogatások elemzésének módszertanáról szóló bizottsági közlemény(5)
7. 2001. július 26‑án a Bizottság elfogadta az átállási költségekkel kapcsolatos állami támogatások vizsgálati módszertanáról (a továbbiakban: átállási költségek módszertana) szóló közleményt.
8. Az átállási költségek módszertana 2. pontjának hatodik bekezdése értelmében ennek célja „megmutatni, hogy a Bizottság hogyan kívánja alkalmazni a Szerződés állami támogatásokra vonatkozó szabályait azon támogatási intézkedések esetén, amelyek [az európai villamosenergia‑ágazatnak] a 96/92/EK irányelv által megállapított, [verseny előtti megnyitása] következtében be nem tartható kötelezettségvállalások és garanciák költségeinek ellensúlyozására irányulnak”.
9. Az átállási költségek módszertanának (3) bekezdése meghatározza azokat a kötelezettségvállalásokat és üzemeltetési garanciákat, amelyeket átállási költségeknek lehet minősíteni, a 3. pontjában pedig előírja, hogy:
„Fennáll annak a veszélye, hogy a 96/92/EK irányelv rendelkezéseinek következtében a kötelezettségvállalásokat vagy üzemeltetési garanciákat nem tartják be. Tehát akkor minősülhetnek a kötelezettségvállalások vagy garanciák átállási költségnek, ha a 96/92/EK irányelv hatásai következtében gazdaságtalanná válnak, és jelentősen befolyásolják az érintett vállalkozás versenyképességét. A vállalkozásnak egyebek között könyvelési tételekkel (pl. rendelkezések) kell kimutatnia a kötelezettségvállalás vagy garancia várható hatását.
Amennyiben a szóban forgó kötelezettségvállalás vagy garancia következtében – és támogatás vagy átmeneti intézkedések hiányában – veszélyben forog a vállalkozás életképessége, a kötelezettségvállalás vagy a garancia megfelel a megelőző bekezdésben megállapított feltételeknek.
Az ilyen kötelezettségvállalások vagy garanciák hatását az érintett vállalkozások versenyképességére vagy életképességére összevontan kell megvizsgálni. Ahhoz, hogy egy kötelezettségvállalás vagy garancia átállási költségnek minősüljön, szükséges, hogy okozati összefüggés legyen megállapítható a 96/92/EK irányelv hatálybalépése, és aközött, hogy az érintett vállalkozás nehezen tudja betartani vagy biztosítani az ilyen kötelezettségvállalásokat vagy garanciákat. Az ilyen okozati összefüggés megállapítása során a Bizottság figyelembe veszi az érintett vállalkozást sújtó villamosenergia‑árcsökkenést vagy a piaci részesedés elvesztését. Nem minősülnek [átállási költséggel kapcsolatos támogatásnak] azok a kötelezettségvállalások vagy garanciák, amelyeket az irányelv hatálybalépésétől függetlenül nem lehet betartani.”
10. Az átállási költségek módszertanának (4) bekezdése a megengedhető állami támogatások számítási módjára vonatkozik, és a 4.2 pontjában megállapítja, hogy:
„A támogatás kifizetésére irányuló rendelkezésekben figyelembe kell venni a verseny későbbi fejleményeit. Az ilyen fejleményeket mennyiségileg kifejezhető tényezőkkel lehet mérni (árak, piaci részesedések, a tagállam által jelzett egyéb releváns tényezők). Mivel a versenyfeltételek változása közvetlenül befolyásolja a támogatható [átállási költségek] összegét, a kifizetett támogatás összege szükségszerűen függ a verseny valós alakulásától, és az idővel kifizetett támogatás kiszámítása során figyelembe kell venni az érintett tényezők változását, hogy fel lehessen mérni az elért verseny mértékét.”
11. Az átállási költségek módszertana (4) bekezdése 4.5 pontjának értelmében:
„Előre meg kell határozni az egy vállalkozásnak az átállási költségek ellensúlyozására kifizethető támogatás maximális összegét. Ennek során figyelembe kell venni a vállalkozás termelékenységében elérhető javulást.
Szintén egyértelműen meg kell határozni előre az átállási költségek ellensúlyozására nyújtott támogatás kiszámításának és finanszírozásának részletes szabályait és a támogatás nyújtásának maximális időtartamát. A támogatásról szóló értesítésben le kell írni, hogy az átállási költségek kiszámításánál hogyan kell figyelembe venni a 4.2 pontban említett különböző tényezők változásait.”
2. A 2009/287 határozat
12. A 2009/287 határozat 1. cikke a következőket írja elő:
„(1) A Polskie Sieci Elektroenergetyczne S.A. [a lengyel villamosenergia‑rendszer állami üzemeltetője] és a hosszú lejáratú villamosenergia‑értékesítési szerződések határidő előtti felbontása következtében a termelőknél fellépő költségek fedezetéről szóló törvény [...] 1. mellékletében felsorolt társaságok között megkötött hosszú lejáratú villamosenergia‑értékesítési szerződések Lengyelország Európai Unióba történő belépése napjától az EK‑Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján állami támogatást képeznek a villamosenergia‑termelők számára.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt állami támogatás jogellenes és a közös piaccal össze nem egyeztethető.”
13. Ugyanezen határozat 4. cikke szerint:
„(1) A [költségek fedezéséről szóló törvényben] előírt kompenzációk az EK‑Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében a [költségek fedezéséről szóló törvény] 2. számú mellékletében felsorolt termelők számára nyújtott állami támogatások.
(2) Az (1) bekezdésben rögzített állami támogatás összeegyeztethető az átállási költségek metodológiájában jelzett közös piac elveivel.
(3) A [költségek fedezéséről szóló törvényben] előírt kompenzáció maximális összege az az összeg, amely fennmarad a hosszú lejáratú szerződések kereteiben képzett eszközök útján szerzett teljes jövedelem és a beruházás költségei fedezetére elérhető összeg levonása után.”
B – A nemzeti jog
14. A költségek fedezéséről szóló törvény 2. cikkének 7. pontja értelmében véve „termelő” „a villamosenergia‑termelés ágazatában hosszú lejáratú szerződésben részes félként gazdasági tevékenységet folytató villamosenergia‑vállalkozás, a varsói székhelyű Polskie Sieci Elektroenergetyczne S.A. kivételével”.
15. A költségek fedezéséről szóló törvény 2. cikkének 12. pontja úgy határozza meg az „átállási költségeket”, mint „a termelőnek a megtermelt villamos energia, a teljesítménytartalékok és a rendszerszintű szolgáltatások értékesítéséből származó bevételek által a versenyző piacon a hosszú lejáratú szerződés idő előtti megszüntetése után nem fedezett azon kiadásai, amelyek e termelőnek a villamosenergia‑termeléssel összefüggő eszközökkel kapcsolatos és 2004. május 1‑jéig viselt költségeinek minősülnek.”
16. A költségek fedezéséről szóló törvény 32. cikkének (1) bekezdése szerint, „[a]mennyiben a megszüntető szerződésben részes termelő valamely csoporthoz tartozik, az átállási költségek kiszámításakor a 27. cikk (1) bekezdésében említett, »N«, »SD«, »R« és »P« betűvel jelölt méreteket minden termelő, valamint minden, a csoporthoz tartozó és Lengyelországban a villamosenergia‑termelés területén a költségek fedezéséről szóló törvény 7. mellékletében felsorolt termelőegységekben gazdasági tevékenységet folytató vállalkozás tekintetében figyelembe kell venni”.
17. A költségek fedezéséről szóló törvény 1. melléklete tartalmazza a hosszú lejáratú villamosenergia‑értékesítési szerződésekben részes termelők listáját az érintett termelőegységekre való hivatkozással.
18. A költségek fedezéséről szóló törvény 2. melléklete megállapítja a 2007. január 1‑jén támogatásban részesülő különböző termelőknek nyújtott, átállási költségek utáni kompenzáció maximális összegét.
19. A költségek fedezéséről szóló törvény 7. melléklete tartalmazza a termelők átállási költségeinek kiszámításakor figyelembe vett termelőegységek felsorolását, amely számítás során tekintetbe veszik az említett költségek kiigazítását.
II – A tényállás
20. Ahogy az az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből és a felek észrevételeiből kiderül, a PGE Górnictwo i Energetyka Konwencjonalna S.A. (a továbbiakban: PGE) villamosenergia‑termelő társaság, amely a PGE Zespól Elektrowni Dolna Odra társaság jogutódjaként ez utóbbi jogállásába lépett.
21. A PGE Zespół Electrowni Dolna Odra társaság 2007 előtt hosszú lejáratú villamosenergia‑felvásárlási szerződéseket kötött a Polskie Sieci Elektroenergetyczne S.A.‑val, amelyben ellenszolgáltatásként bizonyos befektetések megvalósítását vállalta.
22. A hivatkozott szerződések értelmében a PGE Zespół Elektrowni Dolna Odra társaság (később PGE Górnictwo i Energetyka Konwencjonalna S.A.) kötelezettséget vállalt új termelési kapacitások létrehozására, a berendezései korszerűsítésére, továbbá meghatározott, minimális mennyiség szállítására a Polskie Sieci Elektroenergetyczne S.A. számára. Ez utóbbi (a rendszer közüzemeltetője) kötelezettséget vállalt legalább ennek a szerződés szerinti minimális villamosenergia‑mennyiségnek a megvételére a költségek ügyfélre történő áthárításának elvén alapuló árért.
23. Azt követően, hogy a Lengyel Köztársaság – a 96/92 irányelv hatálya alatt – csatlakozott az Európai Unióhoz, 2007‑ben elfogadták a költségek fedezéséről szóló törvényt, amely megállapította az átállási költségek kompenzációjához való jogot. E törvény elfogadásakor a PGE egy olyan vállalatcsoport tagja volt, amelynek egyéb villamosenergia‑termelők mellett a PGE Elektrownia Bełchatów S.A. társaság (korábbi elnevezése: Elektrownia Belchatów S.A.; a továbbiakban: ELB) is részese volt.
24. A PGE és az ELB azonban nem ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozott, amikor a PGE megkötötte a hosszú lejáratú villamosenergia‑felvásárlási szerződéseket. Mindkét társaság, ahogy már említettem, ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartozott a költségek fedezéséről szóló törvény elfogadásának időpontjában (2007. június 29.) és a 2009/287 határozat elfogadásakor is (2009. szeptember 25.).
25. A költségek fedezéséről szóló törvény mellékleteiben és a 2009/287 határozat mellékleteiben sem szerepel a PGE és az ELB ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó társaságként.
26. Az átállási költségek kiszámítása során figyelembe veendő villamosenergia‑termelő egységek felsorolásában (a költségek fedezéséről szóló törvény 7. melléklete) a PGE‑hez tartozó egységek az ELB egységein kívül találhatók. Ez utóbbi ugyanakkor a BOT Górnictwo i Energetyka S.A. holdingtársaság tagja.
27. A költségek fedezéséről szóló törvény kompenzációs mechanizmusa előleg fizetését írja elő a termelő részére, amelynek összege nem haladhatja meg a költségek fedezéséről szóló törvény által megjelölt összeget, valamint az Urzędu Regulacji Energetyki (az energiaágazat szabályozó hatósága, a továbbiakban: URE) elnöke által a tényleges éves pénzügyi eredmény alapján végzett éves elszámolást.
28. A költségek fedezéséről szóló törvény 1. melléklete ugyanezen törvény 2. cikke 7. pontjának értelmében vett termelőként említi a PGE‑t. E cég tekintetében az átállási költségek utáni kompenzáció maximális összege a költségek fedezéséről szóló törvény 2. melléklete szerint 633 496 000 PLN.
29. Az URE elnöke 2010. július 30‑i határozatával a 2009. év vonatkozásában 24 077 793 PLN‑ben állapította meg a PGE költségei éves kompenzációjának összegét. Ennek során figyelembe vette az ELB pénzügyi eredményeit, mivel úgy tekintette, hogy 2009‑ben e társaság ugyanahhoz a csoporthoz tartozott, mint a PGE.
30. A PGE keresetet indított az URE elnökének határozatával szemben a Sąd Okręgowy w Warszawie (varsói regionális bíróság) előtt, amelyben arra hivatkozott, hogy a költségek fedezéséről szóló törvény 32. cikkének (1) bekezdése kizárólag a költségek fedezéséről szóló törvény 7. mellékletében ugyanahhoz a csoporthoz tartozó vállalkozásként felsorolt vállalkozásokra alkalmazható, és e melléklet alapján a PGE nem ugyanahhoz a csoporthoz tartozott, mint amelyhez az ELB.
31. A regionális bíróság elfogadta a PGE keresetét és 2010. június 4‑én a kérelemnek helyt adó ítéletet hozott, valamint a 2009. év vonatkozásában 116 985 205 PLN‑ben állapította meg az átállási költségek éves kompenzációjának összegét.
32. A Sąd Apelacyjny w Warszawie (varsói fellebbviteli bíróság) a 2013. január 17‑i ítéletével elutasította az URE elnöke által előterjesztett fellebbezést. E bíróság véleménye szerint ahhoz, hogy figyelembe lehessen venni valamely más vállalkozás (vagyis az ELB) pénzügyi eredményét, ez utóbbinak ugyanahhoz a csoporthoz kellene tartoznia, mint amelyhez a PGE, a költségek fedezéséről szóló törvény 7. melléklet feltételei szerint, a jelen ügyben azonban nem ez a helyzet.
33. A fellebbezési eljárásban hozott ítélettel szemben az URE elnöke felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság) elé, amely kérelmet a költségek fedezéséről szóló törvény 2. cikke (1) bekezdésének és a 32. cikkének feltételezett megsértésére alapozott. Arra hivatkozott, hogy a költségek fedezéséről szóló törvényt az átállási költségek módszertanával összhangban kell értelmezni, és hogy e módszertan 3.3 és 4.2 pontja szerint az átállási költségeket arra figyelemmel kell kiszámítani, hogy a költségek fedezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó energiatermelők a kompenzáció adott évében ténylegesen melyik csoporthoz tartoztak.
34. Ezzel összefüggésben a Sąd Najwyższy előterjesztette a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.
III – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
35. A Bírósághoz 2014. december 11‑én érkezett előzetes döntéshozatal iránti kérelem szövege a következő:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ] 107. cikket az [EUSZ] 4. cikk (3) bekezdésével és a 2007. szeptember 25‑i bizottsági határozat 4. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben, hogy abban az esetben, ha az Európai Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősít valamely állami támogatást, a nemzeti bíróság nem vizsgálhatja, hogy a megengedett állami támogatásnak tekintett nemzeti rendelkezések összhangban állnak‑e [az átállási költségek módszertanában] szereplő feltevésekkel?
2) Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ] 107. cikket az [EUSZ] 4. cikk (3) bekezdésével és a 2009/287/EK bizottsági határozat 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével összefüggésben, valamint az átállási költségek módszertanának 3.3 és 4.2 pontjára is figyelemmel, hogy az Európai Bizottság által a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősített állami támogatási program végrehajtása során azon feltevés mellett kerül sor az átállási költségek éves kiigazítására a csoporthoz tartozó termelők tekintetében, hogy kizárólag a termelőnek az Európai Bizottság által megvizsgált jogi aktus mellékleteiben rögzített állapot szerinti csoport‑hovatartozása bír jelentőséggel, vagy minden évben, amikor sor kerül az átállási költségek kiigazítására, meg kell vizsgálni, hogy az átállási költségekkel kapcsolatos állami támogatási program kedvezményezettje ebben az időszakban ténylegesen ahhoz a csoporthoz tartozik‑e, amelyhez a támogatási programban részt vevő többi termelő is?”
IV – A Bíróság előtti eljárás
36. Az eljárásban a PGE, az URE elnöke, a lengyel kormány és a Bizottság vett részt, és tett írásbeli észrevételeket.
37. A 2016. január 27‑i tárgyaláson a PGE, a lengyel kormány és a Bizottság vett részt.
V – Érvek
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés
38. A PGE állítása szerint, ha a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősített valamely állami támogatást, a nemzeti bíróság nem jogosult megvizsgálni, hogy e támogatás összhangban áll‑e az átállási költségek módszertanában rögzített elvekkel. Ellenkező esetben sérülne a Bizottság EUMSZ 108. cikk szerinti kizárólagos hatásköre, és a jelen esetben a nemzeti bíróság ténylegesen figyelmen kívül hagyhatná a 2009/287 határozatot, amely lehetőséget az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok nemzeti bíróságok általi végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény(6) 16., 17. és 20. pontja kifejezetten kizár. Függetlenül attól, hogy a 2009/287 határozat értelmezésével kapcsolatos kétségek esetén a nemzeti bíróság a kérdések megoldásához használhatja‑e hermeneutikai eszközként az átállási költségek módszertanát, nem hozhat olyan határozatokat, amelyek ellentétesek e határozattal.
39. Az URE elnöke arra hivatkozik, hogy a nemzeti bíróságoknak úgy kell értelmezniük a belső jogszabályokat, hogy az állami támogatások területén biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését. Véleménye szerint ebből következően a vitatott állami támogatás engedélyezéséről szóló jogvita keretében a nemzeti bíróságnak a 2009/287 határozat 4. cikkének és az átállási költségek módszertana 3.3 és 4.2 pontjának figyelembevételével kell értelmeznie a belső jogot.
40. A lengyel kormány, abból kiindulva, hogy a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy valamely támogatás összeegyeztethető‑e a közös piaccal, annak eshetőségét is elfogadja, hogy a bizottsági határozat meghozatalát követően a végrehajtást nehezítő körülmények merülhessenek fel, amely esetben a Bizottságnak és a nemzeti hatóságoknak együttes intézkedéseket kellene kidolgozniuk. Ezért úgy véli, hogy a jelen esethez hasonló ügyben, a nemzeti bíróság jogosult és akár köteles is lenne megvizsgálni, hogy az engedélyezett támogatást megállapító nemzeti rendelkezések megfelelnek‑e az átállási költségek módszertanában rögzített elveknek. Így biztosított a 2009/287 határozat helyes végrehajtása és végső soron a versenyfeltételek védelme a közös piacon.
41. A Bizottság alapvetően egyetért a PGE által képviselt állásponttal. Hozzáteszi, hogy azt követően, hogy a 2009/287 határozatban az átállási költségek módszertanának 3. és 4. pontja alapján értékelte az átállási költségek lengyel rendszerét (azaz a 2007‑es törvényt), és e rendszert a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítette, a nemzeti bíróság nem vizsgálhatja, hogy a költségek fedezéséről szóló törvény megfelel‑e az átállási költségek módszertanának a kompenzáció tényleges kifizetésének időpontjában.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés
42. A PGE úgy véli, hogy a kompenzáció éves kiigazítása során azon időpontban hatályos helyzetet kell mérlegelni, amikor a Bizottság a költségek fedezéséről szóló törvényben foglalt támogatási rendszert vizsgálta. A PGE szerint a Bizottság a vizsgálat során elemezte és elfogadta a költségek fedezéséről szóló törvényben foglalt, átállási költségekre vonatkozó szabályozást, ideértve ez utóbbi törvény különböző rendelkezéseit. Mivel a Bizottság engedélyezte a kompenzáció számítási módszerét a költségek fedezéséről szóló törvény 7. melléklete értelmében vett összevont vállalkozások tekintetében, szigorúan véve és kizárólag a költségek fedezéséről szóló törvény szabályaira lehet hivatkozni az egyes termelők adott vállalkozáscsoporthoz való tartozásának meghatározásához.
43. Az URE elnöke, a lengyel kormány és a Bizottság az átállási költségek kompenzációjának éves számítása során inkább a termelő csoport‑hovatartozásának „dinamikus értelmezését” támogatják. Véleményük szerint az átállási költségek módszertanának 3.3 és 4.2 pontja utal a verseny későbbi tényleges fejleményeire, és ebből következően a piacnak az állami támogatás kifizetésének időpontjában fennálló tényleges feltételeire. Ezen feltevésből következik, hogy elsősorban a vállalkozások csoportjainak azon év folyamán való tényleges összetétele érvényesül, amely tekintetében a kiigazítások történnek. Máskülönben – részletezi a Bizottság –, a PGE által képviselt „statikus értelmezés” elfogadása esetén a vállalkozáscsoportok összetételének bármely változását úgy kell tekinteni, hogy az nem tartozik a 2009/287 határozat hatálya alá, ezáltal ebben az új felállásban a kompenzációk kifizetésének feltétele az EUMSZ 108. cikk szerinti előzetes tájékoztatás lenne.
VI – Értékelés
A – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés
44. Az elsőként előterjesztett kérdés célja azt megtudni, hogy az EUMSZ 107. cikket és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését a 2009/287 határozattal és az átállási költségek módszertanával összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy ha a Bizottság a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősít valamely állami támogatást, a nemzeti bíróságok vizsgálhatják a támogatás végrehajtás során, hogy a szóban forgó támogatás összhangban áll‑e az átállási költségek módszertanával.
45. A kérdést előterjesztő bíróság által ilyen módon megfogalmazott kérdést túlzottan elvont, és arra csak nemleges válasz adható.
46. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik az állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése.(7) A nemzeti bíróságoktól nem teljesen idegen az állami támogatások ellenőrzési rendszere, de feladatuk a tervezett állami támogatások hatékony előzetes ellenőrzésének biztosítására korlátozódik. Ilyen körülmények között a Bizottság és a nemzeti bíróságok „egymást kiegészítő, de egymástól elkülönülő szereppel bírnak”(8), ezért amíg „a támogatási intézkedések belső piaccal való összeegyeztethetőségének mérlegelése az uniós bíróságok ellenőrzése alatt eljáró Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, addig a nemzeti bíróságok a végleges bizottsági határozat meghozataláig a jogalanyok jogainak megóvását biztosítják az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt kötelezettség megsértése esetében”(9).
47. Következésképpen a nemzeti bíróságok nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy valamely támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről döntsenek, és arra sem, hogy a Bizottság által e tekintetben meghozott határozatok érvényességét elbírálják.(10)
48. A kérdést előterjesztő bíróság valójában nem kérdőjelezi meg ezt az ítélkezési gyakorlatot, mivel kétségével nem feltételezi a 2009/287 határozat érvényességének esetleges vizsgálatát. És arra sem keresi a választ, hogy ismét megvizsgálhatja‑e a tartalmát és dönthet‑e újból az állami támogatás közös piaccal való összeegyeztethetőségéről. Azt kívánja finomabb módon megtudni, hogy a 2009/287 határozat tárgyát képező és a támogatási programot szabályozó nemzeti jogszabálynak (a költségek fedezéséről szóló törvény) az adott esetre történő értelmezésekor és alkalmazásakor „kiigazíthatja‑e a költségek fedezéséről szóló törvény alapján az energiatermelőknek nyújtott állami támogatás tényleges mértékét [...] a bizottsági határozat alapjául szolgáló feltevéseknek megfelelően”(11).
49. A kérdést előterjesztő bíróság saját szavaival azt kérdezi, hogy a nemzeti jogszabályt „úgy kell‑e értelmezni, hogy a költségek fedezéséről szóló törvényben rögzített támogatási mechanizmus, amelynek közös piaccal való összeegyeztethetőségét még a gyakorlatba történő átültetése előtt megvizsgálták, a priori úgy tekintendő, hogy összhangban áll az átállási költségek módszertanával, és alkalmazása során azt már nem kell ebből a szempontból megvizsgálni, vagy a nemzeti hatóságoknak és bíróságoknak a költségek fedezéséről szóló törvény alkalmazása körében minden alkalommal meg kell vizsgálniuk a költségek fedezéséről szóló törvény végrehajtása keretében nyújtott állami támogatás említett módszertannal való összeegyeztethetőségét.”(12)
50. Arról lehetett szó tehát, hogy a költségek fedezéséről szóló törvényt egy olyan „értelmezési modell”(13) szerint kell alkalmazni, amelynek a 2009/287 határozat a „átállási költségek módszertanával együtt” képezné az „alapját”.(14) Ennek következményeként az említett „modell” alkalmazása azt eredményezhetné, hogy a végrehajtása során egy olyan támogatást kellene a közös piaccal össze nem egyeztethetőnek minősíteni, amely azonban semmilyen kiigazításra nem lett volna érdemes a Bizottság részéről, ha ez „csak általánosan értékelte a költségek fedezéséről szóló törvényben rögzített állami támogatási program mechanizmusait”(15).
51. Véleményem szerint e felvetés nem fogadható el.
52. A költségek fedezéséről szóló törvény szerinti támogatási rendszert véglegesen a 2009/287 határozat alapján engedélyezték, amelynek 4. cikkében a Bizottság, az átállási költségek módszertanának alkalmazásával úgy rendelkezett, hogy az átállási költségek kompenzációi összeegyeztethetők a közös piaccal. E határozat nem lehet egyszerűen egy olyan ad hoc értelmezési szabály „alapja”, amely tulajdonképpen a nemzeti bíróságok által más eredmények elérése céljából közvetlenül alkalmazott átállási költségek módszertana lenne. Hasonló eljárás azt jelentené, hogy a nemzeti bíróságok átvennék a Bizottság kizárólagos hatáskörét.
53. Mindezek alapján, azt követően, hogy a Bizottság állást foglalt a költségek fedezéséről szóló törvény által megállapított sajátos támogatási rendszerről, elképzelhető, hogy a későbbi gyakorlatban olyan hatásokat kiváltó váratlan körülmények merülnek fel, amelyeket ha a Bizottság ismert vagy előre látott volna, más határozatot hozott volna. Úgy tűnik, hogy ez az aggodalom szolgál a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseinek alapjául, az állami támogatásokra vonatkozó uniós jog betartásának biztosítása érdekében.
54. Egy olyan jogos aggodalomról van szó, amelynek orvoslása azonban nem járhat a Bizottságot illető hatásköröknek a nemzeti hatóságokra történő átruházásával. Inkább ellenkezőleg, a megoldást e területen a Bizottságot és tagállamokat illető „egymást kiegészítő, de egymástól elkülönülő” szerepek elhatárolásánál kell keresni, a fent kifejtettek szerint.
55. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válasz ugyanis nem lehet eléggé hasznos, ha elválasztják a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett arra irányuló második kérdés elbírálásától, hogy milyen hatással lehetne azon tényállási feltételek váratlan módosulása, amelyeket a Bizottság a 2009/287 határozat meghozatalakor alapul vett.
56. Mindenesetre csak nemleges válasz adható az általános és absztrakt módon megfogalmazott kérdésre. Ha a Bizottság egy meghatározott belső törvény feltételei szerint valamely állami támogatást a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősít, a nemzeti bíróság nem vizsgálhatja, hogy az adott állami támogatást megállapító törvény összhangban áll‑e az átállási költségek módszertanában szereplő feltevésekkel.
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés
57. A kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy valamely villamosenergia‑termelő vállalkozásnak fizetendő, átállási költségek kompenzációjának éves számítása során (azaz a kiigazítás elvégzésének minden egyes éve szerinti összeg meghatározása során) a meghatározó tényező: a) a termelőnek a költségek fedezéséről szóló törvény mellékleteiben rögzített állapot szerinti vállalkozáscsoporthoz való tartozása, vagy b) az e mellékletekben szereplő csoporttól eltérő termelői csoporthoz, vagy más összetételű, de ugyanazon csoporthoz való tényleges tartozása.
58. A megoldásnak azonnali hatása van a jelen ügyre. A második szempont elfogadása esetén (amely a vállalkozáscsoportokba való sorolás „dinamikus értelmezésének” kedvez), a számítás szempontjából a csoport által azon évben elért pénzügyi eredmények relevánsak, amelyre a kompenzáció vonatkozik. Ez a lengyel energiaszabályozó hatóság álláspontja az alapeljárásban azt követően, hogy ennek megfelelően a PGE‑t megillető összeg csökkentéséről határozott. A PGE által képviselt és az elsőfokú, illetve fellebbviteli bíróságok által támogatott álláspont ezzel ellentétes, miszerint a költségek fedezéséről szóló törvény 7. mellékletében rögzített állapotot veszik csak figyelembe.
59. A második kérdés megfogalmazása tehát távol áll az első kérdés elvont jellegétől. A kérdés végeredményben az, hogy a 2009. év vonatkozásában a PGE‑t megillető, átállási költségek kompenzációja éves kiigazításának kiszámítása során szigorúan a költségek fedezéséről szóló törvény 7. mellékletében szereplő termelőegységeket és villamosenergia‑ágazat vállalkozásait kell‑e figyelembe venni, vagy azokat kell tekintetbe venni, amelyek szintén 2009‑ben azon vállalkozáscsoport tagjai voltak, amelyhez a PGE is tartozott, még akkor is, ha a 7. mellékletben foglalt olyan egységekről van szó, amelyek más csoportba tartoznak, mint a PGE.
60. Tartok attól azonban, hogy a második kérdésre adandó válasz nem oldja meg az alapeljárás központi kérdését, amely valójában inkább a költségek fedezéséről szóló törvény magyarázatáról és alkalmazásáról szól, mint az uniós jogról. A PGE észrevételeiben (30. és 54. pont) kifejtett álláspontja szerint önmagában a 2009/287 határozat és az átállási költségek módszertana sem tisztázzák a felmerült kétségeket, amelyekre a válasz elsősorban a költségek fedezéséről szóló törvény 2. és 32. cikkének a törvény 7. mellékletével összefüggésben való alkalmazásától függ. E rendelkezések alapján megállapítható, hogy az ELB 2009. évre vonatkozó pénzügyi eredménye befolyásolhatja‑e csökkenő irányba a PGE‑t illető kompenzációk kiigazítását annak ellenére, hogy a költségek fedezéséről szóló törvény 7. melléklete szerint az előírt támogatások nem mérlegelik az említett körülményt.
61. Az uniós jog szempontjából a 2009/287 határozat egyszerűen az állami támogatásoknak a belső piaccal való „összeegyeztethetőségéről szóló nyilatkozat”, amelyet a lengyel hatóságoknak címeztek abból a célból, hogy ha célszerűnek tartják, egymást követő éves időszakokban a villamosenergia‑ágazat vállalkozásoknak adjanak az állami alapokból legfeljebb x millió PLN összeget. Ha e hatóságok a jelzett időszakban vagy üzleti évben úgy döntenek, hogy úgy értelmezik a költségek fedezéséről szóló törvényt, hogy csökkentik – és soha nem emelik – az engedélyezett „kiadás” összegét, magatartásuk nem kifogásolható a 2009/287 határozat alapján. Ismétlem, hogy e határozat nem „írja elő” és nem is követeli meg az állami támogatás nyújtását, és csak a belső piaccal való összeegyeztethetőségének megállapítására korlátozódik.
62. E fenntartás mellett, amelyet később kifejtek, előrebocsátom, hogy a szembeállított két elmélet közül, általában véve és elvileg, a másodikat támogatom, azaz a „dinamikus értelmezést” a körülmények váratlan változásának összefüggésében. A 2009/287 határozat annak kedvez, hogy az átállási költségek kompenzációjának éves kiigazítása megfeleljen a valós piaci helyzetnek a kompenzáció kifizetésének időpontjában, ami a verseny és maga a piac változásának az értékelésével jár. A vállalkozáscsoportok kiigazítás évében fennálló összetétele ebből a szempontból előrehaladást vagy visszalépést mutathat a villamosenergia‑piac valós versenyfeltételei tekintetében, amely kiigazítási tényezőt a határozat nem zárja ki.
63. Az átállási költségek módszertanának 3.3 és 4.2 pontjában foglalt előírások biztosítják néhány változó körülmény figyelembevételét. A 3.3 pont szerint „[a]z ilyen ok‑okozati összefüggés megállapítása során a Bizottság figyelembe veszi az érintett vállalkozást sújtó villamosenergia‑árcsökkenést vagy a piaci részesedés elvesztését”. A 4.2 pont szerint pedig, „[a] támogatás kifizetésére irányuló rendelkezésekben figyelembe kell venni a verseny későbbi fejleményeit”. Amely fejleményt „mennyiségileg kifejezhető tényezőkkel lehet mérni (árak, piaci részesedések, a tagállam által jelzett egyéb releváns tényezők)”. Végül ugyanazon pont alapján, „a kifizetett támogatás összege szükségszerűen függ a verseny valós alakulásától, és az idővel kifizetett támogatás kiszámítása során figyelembe kell venni az érintett tényezők változását, hogy fel lehessen mérni az elért verseny mértékét”.
64. Vélelmezni kell azonban, hogy a Bizottság minden értékelési tényezőt mérlegelt a jövőre vonatkozóan a 2009/287 határozat meghozatala és a költségek fedezéséről szóló törvényben rögzített kompenzációs rendszer engedélyezése során. A Bizottság tudatában volt annak, hogy az átállási költségekkel kapcsolatos támogatások belső piaccal való összeegyeztethetőségének vizsgálata során – a költségek fedezéséről szóló törvény által rögzített – olyan kompenzációs rendszerről hozott döntést, amelyet hosszú távon kell alkalmazni és ezért konjunkturális tényezőknek van kitéve. A költségek fedezéséről szóló törvény elfogadása idején kezelt adatok (amelyek többek között a termelési egységek tulajdonára és a vállalkozások besorolását a társaságok csoportjaiba) nem voltak állandó jellegűek.
65. Különösen, és a jelen ügyet illetően, a Bizottság logikusan nem hagyhatta figyelmen kívül az összevont csoportok összetételében történő későbbi módosulások lehetőségét, és ezzel a piaci feltételek változását, amely érintheti a költségek fedezéséről szóló törvény által előírt kiigazítás kiszámítását. Bár a 2009/287 határozat (352) preambulumbekezdése kimondja, hogy a „Bizottság tekintetbe veszi azt a tényt is, hogy az átállási költségek bevétele [helyesen: átállási költségek hatása] a konszolidált csoport szintjén értékelhető”, nem lehet kizárni e csoportok összetételében bekövetkező esetleges változásokat.
66. A Bizottságnak a költségek fedezéséről szóló törvénnyel kapcsolatos azon álláspontja, amelyet az átállási költségek kiszámításához az e törvény 7. mellékletében foglalt adatokat relevánsnak tekintve alakított ki, nem ellentétes azzal, hogy a későbbi változások befolyásolhatják az éves kiigazítást, ha az átállási költségek módszertanában és magában a 2009/287 határozatban is szereplő tényezőket érintenek.
67. A villamosenergia‑ágazatban fennálló versenyhelyzet volt az egyik tényező. Éppen ezen ok miatt az átállási költségek módszertanának 4.3 pontja úgy rendelkezett, hogy „[a] tagállamnak kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy olyan éves jelentést nyújt be a Bizottsághoz, amely pontosan meghatározza a villamosenergia‑piac versenyhelyzetének változását és jelzi különösen a releváns, számszerűsíthető tényezőkben megfigyelt módosulásokat”(16). A 2009/287 határozat (369) preambulumbekezdése szerint „az átállási költségek metodológiája [helyesen: az átállási költségek módszertanának] 4.3 pontja alapján a lengyel hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy bemutatják a Bizottságnak a [költségek fedezéséről szóló törvény] bevezetése [helyesen: végrehajtása] kapcsán készített éves jelentéseket”.
68. Véleményem szerint ez a megfelelő eljárás a nemzeti törvény által előírt, átállási költségek kompenzációs rendszerének a valós villamosenergia‑piaci körülményekhez e támogatások egymást követő kiigazításának pontos meghatározása során való igazítására.
69. A kapcsolódó vállalkozásokhoz (és ennek következtében azokhoz a vállalkozáscsoportokhoz, amelyeknek tagja) sorolt és a költségek fedezéséről szóló törvény mellékleteiben feltüntetett termelőegységek listáján történő esetleges módosulások azon „számszerűsíthető tényezők” egyike volt, amelyekre az átállási költségek módszertanának 4.2 pontja a „verseny későbbi fejleményeinek” értékeléséhez szükséges releváns tényezőként hivatkozik. Tehát a támogatási összeg meghatározásához szükséges releváns adat volt, amelynek kiszámítása során „idővel értékelni kell az érintett tényezők változását, hogy fel lehessen mérni az elért verseny mértékét”.
70. Álláspontom szerint a 2009/287 határozat, mivel az átállási költségek módszertanát használja, előírja azt a mechanizmust, amely az állami támogatásokat idővel az éves kiigazítását meghatározó tényezők változásához igazítja. Ha a 2009/287 határozat a vállalkozáscsoportok összetételének és a termelőegységek tulajdonosi változásának „dinamikus értelmezését” választotta, ugyanezen célból határozta meg, hogy a tagállamok milyen módon tájékoztassák a Bizottságot a költségek fedezéséről szóló törvény mellékletében említett konszolidált csoportokban tapasztalható esetleges változásokról.
71. Amíg a lengyel hatóságok nem tájékoztatják a Bizottságot a költségek fedezéséről szóló törvény 7. mellékletében foglalt egységekkel kapcsolatban bekövetkezett változásokról, az említett melléklet tartalmát a Bizottság által a 2009/287 határozattal támogatott formában változatlanul kell hagyni. Az említett hatóságok maguktól nem alkalmazhatják az átállási költségek módszertanát a kompenzáció éves kiigazítása során, ha ezt teszik, magát a 2009/287 határozatot sértik meg.
72. A tárgyalás során megállapították, hogy a lengyel hatóságok annak idején megküldték az átállási költségek módszertanának 4.3 pontjában hivatkozott éves jelentést, amelyben feltüntették a villamosenergia‑piac szerkezetében tapasztalt változásokat. A Bizottság, a képviselője által szintén a tárgyaláson előadottak szerint, tudomásul vette ezeket a változásokat, és úgy vélte, hogy mivel a nemzeti hatóságok betartották a megállapított kifizetés maximális összeghatárát, nem volt helye további intézkedésnek, mivel a 2009/287 határozat „dinamikus értelmezése” önmagában lehetővé tette a kompenzáció számításának kiigazítását.
73. Azt követően, hogy a lengyel hatóságok igazolták a vállalkozáscsoportok új összetételét és ennek hatását a költségek fedezéséről szóló törvény mellékleteiben hivatkozott erőművek vagy termelőegységek elosztására, a Bizottság dönthetett az éves összeg kiszámítására gyakorolt hatásáról, vagy esetlegesen saját hatáskörben eljárva, a 2009/287 határozat rendelkezéseit az új piaci helyzethez igazíthatta. A kompenzációk kifizetése a költségek fedezéséről szóló törvényben foglalt körülmények módosulását követően nem feltétlenül igényli az EUMSZ 108. cikk szerinti előzetes ellenőrzési eljárás újbóli megindítását. Pontosabban, a 2009/287 határozatban foglalt kiigazítási eljárás alkalmazásáról lehet szó a (369) preambulumbekezdésben hivatkozott éves jelentésen keresztül, ez történt a jelen ügyben.
74. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre javasolt válaszom megfogalmazása véleményem szerint szoroson összefügg az állami támogatások engedélyezési eljárási rendszerének logikájával, és egyben tiszteletben tartja egyrészt a Bizottság kizárólagos hatáskörét, másrészt a rendszer hatékonyságának legjobb garanciáját, mivel biztosítják a támogatások kiszámításának az érvényesülésük időpontja szerinti körülményekhez való igazítását.
75. Egyértelművé kell tenni, hogy a javaslatom kizárólag a költségek fedezéséről szóló törvényben rögzített támogatási rendszer közösségi vetületére vonatkozik. A Bíróságnak nem kell a lengyel jogalkotás által elfogadott szabályozási rendszert értelmezni a nemzeti villamosenergia‑piacon a versenyre való áttérésből keletkező problémák megoldása érdekében. Azon fenntartással vagy korláttal, hogy a 2009/287 határozat által összeegyeztethetőnek minősített állami támogatások összegét nem lehet meghaladni és a tartalmukat sem lehet megváltoztatni, a lengyel hatóságok és bíróságok úgy értelmezhetik az átállási költségekkel kapcsolatos támogatásokra vonatkozó saját belső szabályaikat, ahogy célszerűnek tartják. Konkrétabban, semmi nem akadályozza, hogy a költségek fedezéséről szóló törvényre vonatkozó – akár a mellékletek tartalmának, akár a villamosenergia‑piaci feltételei változásának alapján történő – értelmezésük következménye az átállási költségek éves kompenzációjának megemelt vagy csökkentett összege legyen, feltéve hogy nem haladják meg az említett korlátot.
76. Ezzel azt akarom mondani, hogy 2009/287 határozat egyetlen célja a nemzeti hatóságok által előírt támogatások engedélyezése azt követően, hogy a Bizottság megállapítja a belső piaccal való összeegyeztethetőségüket. Az EUMSZ 107. cikk szempontjából e körülményből nem következik az esetleges kedvezményezettek a támogatásokban való részesüléshez fűződő alanyi joga. A nemzeti törvényeknek kell megállapítaniuk az illetékes bíróságok értelmezése alapján, hogy ez az alanyi jog fennáll‑e és milyen terjedelemben.
77. Végül a lengyel hatóságok, bár még rendelkezésükre áll a Bizottság engedélye a vitatott támogatások nyújtásához, szigorúan belső megfontolású és a nemzeti jogon alapuló okok miatt később azokat csökkenthetik vagy akár el is törölhetik, a saját alkotmányos szabályaikban által előírt korlátozásokkal. Ezzel párhuzamosan, a nemzeti bíróságok valamely határozata, amely a belső jogszabályok értelmezésekor csökkentené az állami forrásokból származó azon összegeket, amelyeknek a villamosenergia‑ágazat vállalkozásainak juttatását a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítettek (a jelen esetben, amely határozat az éves kompenzációt a 2009/287 határozatból következő kompenzációt el nem érő összegben igazítaná ki), szintén nem kifogásolható az EUMSZ 107. cikk alapján.
78. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdést tehát kettős értelemben javaslom megválaszolni: a) az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, a 2009/287 határozat 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint az átállási költségek módszertanának 3.3 és 4.2 pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 107. cikkel nem ellentétes az, hogy az átállási költségek éves kiigazítását a vállalkozáscsoportok azon állapota alapján kell elvégezni, ahogy azt a Bizottság által engedélyezett állami támogatások rendszerét szabályozó nemzeti jogszabályban rögzítették, és b) a nemzeti bíróság feladata belső jogát értelmezni annak érdekében, hogy e jognak megfelelően a villamosenergia‑ágazathoz tartozó és állami támogatásban részesülő vállalkozáscsoportok összetételében bekövetkezett változások következményeit orvosolja, feltéve hogy e támogatások összegének az új körülmények miatti kiigazításokat követő meghatározása nem haladja meg és nem sérti meg a 2009/287 határozatban jelzett maximális összeget.
VII – Végkövetkeztetések
79. A fentiekben kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:
„1) Az EUMSZ 107. cikket az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével és a Lengyelország által a hosszú lejáratú áram- és villamosenergia‑értékesítési szerződések keretében nyújtott állami támogatásról, valamint a hosszú lejáratú áram- és villamosenergia‑értékesítési szerződések önkéntes felbontásának kompenzálása címén Lengyelország által tervezett állami támogatásról szóló, 2007. szeptember 25‑i 2009/287/EK bizottsági határozat 4. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy ha a Bizottság valamely állami támogatást a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősít, a nemzeti bíróság nem rendelkezik hatáskörrel annak vizsgálatára, hogy az állami támogatást megállapító belső rendelkezések összhangban állnak‑e az átállási költségek módszertanának szabályaival.
2) Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, a 2009/287 határozat 4. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint az átállási költségek módszertanának 3.3 és 4.2 pontjával összefüggésben értelmezett EUMSZ 107. cikkel nem ellentétes az, hogy az átállási költségek éves kiigazítását a vállalkozáscsoportok azon állapota alapján kell elvégezni, ahogy azt a Bizottság által engedélyezett állami támogatások rendszerét szabályozó nemzeti jogszabályban rögzítették. A nemzeti bíróság feladata belső jogát értelmezni annak érdekében, hogy e jognak megfelelően a villamosenergia‑ágazathoz tartozó és állami támogatásban részesülő vállalkozáscsoportok összetételében bekövetkezett változások következményeit orvosolja, feltéve hogy e támogatások összegének az új körülmények miatti kiigazításokat követő meghatározása nem haladja meg és nem sérti meg a 2009/287 határozatban jelzett maximális összeget.”