C‑582/21. sz. ügy
FY
kontra
Profi Credit Polska S. A. w Bielsku Białej
(a Sąd Okręgowy Warszawa Praga [varsó‑pragai regionális bíróság, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság (nagytanács) 2024. április 9‑i ítélete
„Előzetes döntéshozatal – Uniós jogi elvek – Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése – A lojális együttműködés elve – Eljárási autonómia – Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve – A nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elve – Jogerős ítélettel befejezett polgári eljárás kapcsán perújítást lehetővé tevő rendkívüli jogorvoslatot biztosító nemzeti szabályozás – Indokok – Az alkotmánybíróság későbbi, az ezen ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozata – Jogsértés folytán az eljárásban való részvétel lehetőségtől való megfosztás – E jogorvoslati lehetőség kiterjesztő alkalmazása – Az uniós jognak a Bíróság EUMSZ 267. cikk alapján hozott, e jog értelmezésére vonatkozó későbbi ítéletéből eredő állítólagos megsértése – 93/13/EGK irányelv – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – Mulasztási ítélet – A szerződési feltételek esetlegesen tisztességtelen jellege hivatalból történő vizsgálatának hiánya”
1. Tagállamok – Kötelezettségek – A hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükséges jogorvoslati lehetőségek megteremtése – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket írjanak elő, amelyek egy előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítélet nyomán lehetővé teszik a jogerős ítélettel szembeni perújítást – Hiány
(EUSZ 19 cikk, (1) bekezdés, második albekezdés)
(lásd: 34., 35. pont)
2. Tagállamok – Kötelezettségek – Ítélt dolog – Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve – Valamely tagállam alkotmányának egy jogerős ítélet alapjául szolgáló nemzeti jogi rendelkezés általi megsértése – A jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán perújítást lehetővé tevő nemzeti jogi rendkívüli jogorvoslati lehetőség – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy e jogorvoslati lehetőséget kiterjessze az uniós jog Bíróság által megállapított megsértésének esetére – Hiány
(EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés; EUMSZ 267. cikk)
(lásd: 41., 43–58., 59. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
3. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy az általa vizsgált szerződésben lévő tisztességtelen feltételt hivatalból észlelje – A nemzeti igazságszolgáltatási hatóságokat terhelő eljárási szabály
(93/13 tanácsi irányelv)
(lásd: 66. pont)
4. Fogyasztóvédelem – A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételek – 93/13 irányelv – A tisztességtelen feltételek alkalmazásának megszüntetésére irányuló eszközök – Eljárási autonómia – Valamely félnek az eljárásban való részvétel lehetőségétől jogsértés folytán történő megfosztása – A jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán perújítást lehetővé tevő nemzeti jogi rendkívüli jogorvoslati lehetőség – A behajtás iránti kérelemnek a szóban forgó szerződés feltételei tisztességtelen jellegének vizsgálata nélkül helyt adó mulasztási ítélet – Az egyenértékűség elve, amely nem követelheti meg a perújításhoz való jog ilyen helyzetben történő elismerését – A tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása – A fogyasztói jogok tiszteletben tartásának biztosítását lehetővé tévő eljárási szabályok szükségessége
(93/13 tanácsi irányelv, 6. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 71., 73–76., 84. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
Összefoglalás
A Sąd Okręgowy Warszawa‑Praga(1) (varsó‑pragai regionális bíróság, Lengyelország) által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján nagytanácsban eljáró Bíróság az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését,(2) az egyenértékűség elvét és a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezésének elvét a fogyasztók tisztességtelen szerződési feltételekkel szembeni védelmével összefüggésben értelmezi egy olyan helyzet vonatkozásában, amelyben az eladó vagy szolgáltató fogyasztóval kötött szerződésen alapuló kérelmének jogerős mulasztási ítélettel helyt adó nemzeti bíróság elmulasztotta hivatalból vizsgálni, hogy e szerződés esetlegesen tisztességtelen feltételeket tartalmaz‑e, megsértve ezzel a 93/13 irányelvből(3) eredő kötelezettségeit.
Az alapügyben FY fogyasztói hitelmegállapodást kötött a Profi Credit Polska S. A. hitelintézettel. A kölcsön visszafizetését az FY által aláírt kitöltetlen (blanketta) saját váltó biztosította, amelyet később a Profi Credit Polska egészített ki.
Ezt követően a Profi Credit Polska keresetet nyújtott be az illetékes elsőfokú bírósághoz a visszatérítendő kölcsön kamatokkal növelt összegének megfizetése iránt. A keresetlevélhez csak az említett váltót és a szóban forgó kölcsönszerződés felmondására vonatkozó értesítést csatolták. A szerződést nem nyújtották be.
Az elsőfokú bíróság mulasztási ítéletet hozott, amelyben – kizárólag az említett váltó és a keresetlevélben szereplő állítások alapján – arra kötelezte FY‑t, hogy fizesse meg a váltóban szereplő összeg törvényes késedelmi kamatokkal növelt összegét a Profi Credit Polska részére.
FY nem terjesztett elő ellentmondást a mulasztási ítélettel szemben, amely így az előírt határidő lejártát követően jogerőre emelkedett.
FY, mivel úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a Bíróság által értelmezett(4) 93/13 irányelvet, és az általa kiállított váltó alapján helyt adott a Profi Credit Polska kérelmének, anélkül hogy megvizsgálta volna a kölcsönszerződés feltételeinek, különösen a nem kamatjellegű költségeknek az esetlegesen tisztességtelen jellegét, perújítási kérelmet nyújtott be e bírósághoz.
Mivel a kérelmét elutasították, FY fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.
Tekintettel arra, hogy mivel az elsőfokú bíróság nem vizsgálta sem a kölcsönszerződést, sem az abban foglalt feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegét, a mulasztási ítélet valószínűleg sérti a Bíróság által értelmezett 93/13 irányelvet, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az uniós jog alapján nem kell‑e helyt adnia az FY által benyújtott perújítási kérelemnek, függetlenül attól, hogy az FY nem élt ellentmondással a mulasztási ítélettel szemben.
E bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy az uniós jog alapján köteles‑e arra, hogy kiterjesztően értelmezze a nemzeti jog olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőséget biztosító eljárási rendelkezéseit, amelyek lehetővé teszik valamely jogalany számára, hogy a jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán perújítással éljen. A nemzeti jog szerint az ilyen kérelemnek többek között akkor lehet helyt adni, ha a szóban forgó bírósági eljárásban hivatkozott nemzeti rendelkezést a későbbiekben az alkotmánybíróság a nemzeti alkotmánnyal vagy más magasabb szintű normával összeegyeztethetetlennek nyilvánította, vagy ha az érintett felet jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől(5).
A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése arra irányul, hogy a lojális együttműködés kötelezettsége és az egyenértékűség elve megköveteli‑e, hogy e rendkívüli jogorvoslati lehetőségek közül az első akkor is lehetővé tegye a jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán a perújítást, ha az ilyen jogerős ítéletet követően a Bíróság által előzetes döntéshozatali eljárásban az uniós jog értelmezésére vonatkozóan hozott ítéletből(6) az következik, hogy a jogerős ítélet a nemzeti jog uniós joggal összeegyeztethetetlen rendelkezésén alapul. Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy az uniós joggal összhangban álló értelmezés elve alapján köteles‑e a nemzeti jog olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőséget biztosító rendelkezését, amely lehetővé teszi valamely fél számára, hogy a jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán perújítással éljen, ha jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől, kiterjesztően értelmezni oly módon, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetre is kiterjedjen.
A Bíróság álláspontja
Az első kérdésről
A Bíróság, megjegyezve, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez való jog tiszteletben tartása nem vonja maga után a tagállamok azon kötelezettségét, hogy olyan rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket írjanak elő, amelyek egy előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítélet nyomán lehetővé teszik a jogerős ítélettel szembeni perújítást, hangsúlyozza a jogerő elvének az uniós jogrendben és a nemzeti jogrendekben betöltött jelentőségét. Az e tárgykörre vonatkozó uniós szabályozás hiányában a jogerő elve megvalósításának módjai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak, tiszteletben tartva azonban az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvét.
Ha az alkalmazandó belső eljárási szabályok bizonyos feltételek mellett lehetővé teszik a nemzeti bíróság számára, hogy visszavonjon egy jogerős határozatot annak érdekében, hogy a helyzetet a nemzeti joggal összeegyeztethetővé tegye, e feltételek teljesülése esetén az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elvének megfelelően e lehetőségnek kell érvényesülnie, hogy a szóban forgó helyzet uniós joggal való összeegyeztethetőségét helyreállítsák. A nemzeti bíróság feladata különösen annak ‑ a jogorvoslatokra alkalmazandó nemzeti eljárási szabályokra tekintettel történő ‑ vizsgálata, hogy tiszteletben tartották‑e az egyenértékűség elvét, figyelembe véve az érintett keresetek tárgyát, indokait és lényeges elemeit.
A jelen ügyben e vizsgálat magában foglalja annak elemzését, hogy – amennyiben a nemzeti jog biztosítja a jogalanyok számára azt a jogot, hogy a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország)(7) határozata által a lengyel alkotmánnyal összeegyeztethetetlennek nyilvánított nemzeti jogi rendelkezésen alapuló jogerős ítélettel szemben perújítással éljenek – a jogalanyok számára egyenértékű jogot kell‑e biztosítani arra az esetre, ha az ilyen jogerős ítéletet követően előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítéletből az következik, hogy az ítélet a nemzeti jog uniós joggal összeegyeztethetetlen rendelkezésén alapul.
Az ilyen vizsgálat annak meghatározását jelenti, hogy megállapítható‑e az egyenértékűség e két határozattípus között.
E tekintetben a Bíróság többek között megjegyzi, hogy az alkotmánybíróság határozatai a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezés összeegyeztethetetlenségének megállapítását tartalmazzák, amelyhez nem szükséges későbbi bírósági határozat elfogadása, és amely azzal a hatással jár, hogy megfosztja az említett rendelkezést kötelező erejétől, és kizárja azt a nemzeti jogrendből, aminek közvetlen következményeként az említett rendelkezés alapján hozott jogerős ítélet elveszíti jogalapját.
Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítéletek abban különböznek az alkotmánybíróság határozataitól, hogy az uniós jog értelmezése során a Bíróság nem foglal közvetlenül állást valamely nemzeti jogi rendelkezés uniós joggal való esetleges összeegyeztethetetlenségéről. Bár a Bíróság feladata az uniós jog kötelező értelmezése, az ezen értelmezésből a konkrét ügyre vonatkozó következtetések levonása a nemzeti bíróságok feladata. A nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak az előzetes döntéshozatali eljárásra jellemző világos szétválasztása okán a nemzeti jog értelmezése és alkalmazása, valamint az előtte folyamatban lévő ügyben a Bíróság által az előzetes döntéshozatal iránti kérelmére válaszul adott értelmezés alkalmazása kizárólag a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik.
Következésképpen, amennyiben valamely nemzeti eljárási rendelkezésben biztosított rendkívüli jogorvoslati lehetőség lehetővé teszi a jogalany számára, hogy a jogerős ítélethez vezető eljárás kapcsán – az érintett tagállam alkotmánybíróságának az ezen ítélet alapjául szolgáló valamely nemzeti jogi rendelkezés nemzeti alkotmánnyal való összeegyeztethetetlenségét megállapító későbbi határozatára hivatkozva – perújítást kérjen, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése és az egyenértékűség elve nem követeli meg, hogy e jogorvoslati lehetőség nyitva álljon az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott értelmező ítéletre való hivatkozás esetén is.(8)
A második kérdésről
A Bíróság először is emlékeztet arra, hogy mivel kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a nemzeti jog értelmezésére, a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az uniós joggal összhangban álló értelmezés elvének az általános jogelvek által jelentett korlátok és a contra legem értelmezés megengedhetetlenségére tekintettel a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezés, amely lehetővé teszi a jogerős ítélettel befejezett eljárás kapcsán a perújítást, ha az érintett felet jogsértés folytán megfosztották az eljárásban való részvétel lehetőségétől, kiterjesztően értelmezhető‑e oly módon, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzet e perújítási ok hatálya alá tartozzon.
Mindazonáltal a Bíróság bizonyos útmutatásokat ad e bíróság számára az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szereplő tényezők kapcsán.
A Bíróság különösen arra mutat rá, hogy az elsőfokú bíróság előtti eljárást egészében kell vizsgálni, figyelembe véve nem csupán azt a tényt, hogy a mulasztási ítéletet az FY‑nal kötött kölcsönszerződésben foglalt feltételek esetlegesen tisztességtelen jellegének hivatalból történő vizsgálata nélkül hozták meg, hanem az ilyen ítélettel szembeni ellentmondáshoz való jog gyakorlásának eljárási szabályait is.
Így a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó eljárási szabályok, amennyiben nem teszik lehetővé a fogyasztót a 93/13 irányelv alapján megillető jogok tiszteletben tartásának biztosítását, olyan helyzetet teremthetnek‑e, hogy a felet a szóban forgó nemzeti jogi rendelkezés értelmében „jogsértés folytán megfosztják az eljárásban való részvétel lehetőségétől”.
Egyébiránt a Bíróság megjegyzi, hogy a jogerős ítélettel szembeni perújításhoz való jognak a nemzeti jog uniós joggal összhangban álló értelmezése elvének alkalmazása alapján történő elismerése nem az egyetlen olyan eszköz, amely az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között biztosíthatja a fogyasztó számára a 93/13 irányelv által elérni kívánt védelmet.
A tagállamok azon kötelezettsége, hogy biztosítsák a jogalanyok uniós jogból eredő jogainak tényleges érvényesülését, magában foglalja a hatékony bírói jogvédelem követelményét, különösen az ilyen jogokra alapított keresetekre vonatkozó eljárási szabályokat illetően. Így, amennyiben a mulasztási ítélettel szembeni ellentmondáshoz való jog gyakorlására irányadó eljárási szabályok nem teszik lehetővé a fogyasztók 93/13 irányelvből eredő jogai tiszteletben tartásának biztosítását, ez az eljárás nem egyeztethető össze a fogyasztók hatékony jogorvoslathoz való jogával.
Következésképpen, ha a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélné meg, hogy az általa kilátásba helyezett kiterjesztő értelmezés nem lehetséges, az FY‑hoz hasonló fogyasztónak más jogorvoslati lehetőséggel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a 93/13 irányelv által célzott védelem ténylegesen biztosítva legyen számára.
Ilyen helyzetben a tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy a 93/13 irányelv által biztosított jogok tiszteletben tartását a mulasztási ítélet végrehajtására irányuló eljárás keretében, sőt akár ezen eljárás befejezését követően biztosítsák. Abban az esetben, ha a végrehajtási eljárás már lezárult, a fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy egy ezt követő külön eljárásban a szerződési feltételek tisztességtelen jellegére hivatkozzon annak érdekében, hogy ténylegesen és maradéktalanul gyakorolhassa az ezen irányelv szerinti jogait az e feltételek alkalmazásával okozott vagyoni kár megtérítése érdekében.