A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)
2018. február 28.(*)(i)
„Fellebbezés – Európai uniós védjegy – 207/2009/EK rendelet – A 15. cikk (1) bekezdése – Az 57. cikk (2) és (3) bekezdése – 64. cikk – A 76. cikk (2) bekezdése – 2868/95/EK rendelet – A 22. szabály (2) bekezdése – A 40. szabály (6) bekezdése – Törlési eljárás – Korábbi nemzeti védjegyen alapuló törlési kérelmek – A korábbi védjegy tényleges használata – Bizonyítás – A kérelmek elutasítása – Új bizonyítékoknak az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) fellebbezési tanácsa által történő figyelembevétele – Az EUIPO törlési osztálya határozatainak hatályon kívül helyezése – Visszautalás – Következmények”
A C‑418/16. P. sz. ügyben,
a mobile.de GmbH, korábban mobile.international GmbH (székhelye: Kleinmachnow [Németország], képviseli: T. Lührig Rechtsanwalt)
fellebbezőnek
az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2016. július 27‑én benyújtott fellebbezése tárgyában,
a többi fél az eljárásban:
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviseli: M. Fischer, meghatalmazotti minőségben)
alperes az elsőfokú eljárásban,
a Rezon OOD (székhelye: Szófia [Bulgária]), képviseli: P. Kanchev advokat)
beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,
A BÍRÓSÁG (első tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, C. G. Fernlund, A. Arabadjiev, S. Rodin és E. Regan (előadó) bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
a főtanácsnok indítványának a 2017. november 23‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Fellebbezésével a mobile.de GmbH, korábban mobile.international GmbH az Európai Unió Törvényszéke 2016. május 12‑i mobile.international kontra EUIPO – Rezon (mobile.de) ítéletének (T‑322/14 és T‑325/14, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:297) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék elutasította az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) első fellebbezési tanácsának 2014. január 9‑i (R 922/2013‑1. sz. ügy) és 2014. február 13‑i (R 951/2013‑1. sz. ügy), a mobile.international és a Rezon OOD közötti két törlési eljárással kapcsolatos határozata (a továbbiakban: vitatott határozatok) ellen benyújtott, két hatályon kívül helyezésre irányuló keresetét.
Jogi háttér
A 207/2009/EK rendelet
2 A 2015. december 16‑i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2015. L 341., 21. o.) módosított, [az európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.;a továbbiakban: 207/2009 rendelet) 8. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„(1) A korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha
[…]
b) azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában „korábbi védjegy”
a) a következőkben felsorolt minden olyan védjegy, amelynek bejelentési napja korábbi, mint az európai uniós védjegybejelentés bejelentési napja, figyelembe véve – ha ennek helye van – az igényelt elsőbbségek napját:
[…]
ii. valamely tagállamban […] lajstromozott védjegy.
[…]”
3 A 207/2009 rendelet 15. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha a jogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg az európai uniós védjegy tényleges használatát az Unióban az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, az európai uniós védjegyoltalomra alkalmazni kell az e rendeletben meghatározott jogkövetkezményeket, kivéve ha a jogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.
Az első albekezdés alkalmazásában használatnak minősülnek a következők is:
a) az európai uniós védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el, függetlenül attól, hogy a védjegyet a jogosult nevében a használt alakban is lajstromozták‑e;
[…]”
4 E rendelet 53. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:
„Az [európai uniós] védjegyet [az EUIPO‑hoz] benyújtott kérelem […] alapján törölni kell:
a) 8. cikk (2) bekezdése szerinti korábbi védjegy alapján, ha arra nézve teljesülnek a 8. cikk (1) vagy (5) bekezdésében megállapított feltételek;
[…]”
5 Az említett rendelet 54. cikke a belenyugvás általi jogvesztésre vonatkozik.
6 Ugyanezen rendelet 57. cikke értelmében:
„(1) A megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelem vizsgálata során a[z EUIPO], ahányszor csak szükséges, felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a[z EUIPO] felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.
(2) Az európai uniós védjegy jogosultja kérheti a törlési eljárásban félként részt vevő, korábbi európai uniós védjegy jogosultjától annak igazolását, hogy a törlési kérelem benyújtását megelőző öt évben a törlési kérelem alapjául szolgáló korábbi európai uniós védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban az Unióban megkezdte, és amelyre a korábbi védjegy jogosultja kérelmében bizonyítékként hivatkozik, vagy ha a használat elmaradását kellőképpen igazolja, feltéve hogy a korábbi európai uniós védjegyet a törlési kérelem benyújtásának napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták. […] Ilyen igazolás hiányában a törlési kérelmet el kell utasítani. Ha a korábbi európai uniós védjegyet csak az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások egy részével kapcsolatban használták, a törlési kérelem vizsgálata során úgy kell tekinteni, mintha a védjegyet csak az érintett áruk vagy szolgáltatások tekintetében lajstromozták volna.
(3) A 8. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett korábbi nemzeti védjegyre a (2) bekezdést kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy az Unióban való használaton az abban a tagállamban való használatot kell érteni, amelyben a korábbi nemzeti védjegy oltalom alatt áll.
[…]
(5) Ha a megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelem vizsgálata során megállapítást nyer, hogy a megjelölés az európai uniós védjegy árujegyzékében szereplő áruk, illetve szolgáltatások egésze vagy azok egy része tekintetében nem részesülhetett volna oltalomban, a védjegyoltalom megszűnését ezen áruk vagy szolgáltatások tekintetében meg kell állapítani, illetve a védjegyet ezen áruk vagy szolgáltatások tekintetében törölni kell. Ellenkező esetben a megszűnés megállapítására irányuló, illetve a törlési kérelmet el kell utasítani.
[…]”
7 A 207/2009 rendelet 63. cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„A fellebbezés vizsgálata során a fellebbezési tanács – ahányszor csak szükséges – felhívja a feleket, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az ellenérdekű fél nyilatkozatával vagy a fellebbezési tanács felhívásával kapcsolatos észrevételeiket.”
8 E rendelet 64. cikke előírja:
„(1) A fellebbezési tanács a fellebbezés érdemi vizsgálatát követően határoz a fellebbezésről. A fellebbezési tanács eljár annak a szervezeti egységnek a hatáskörében, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, vagy az ügyet visszautalja ehhez a szervezeti egységhez új eljárásra.
(2) Ha a fellebbezési tanács az ügyet visszautalja ahhoz a szervezeti egységhez, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, ez a szervezeti egység azonos tényállás esetén a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez kötve van.
[…]”
9 E rendelet 76. cikkének (2) bekezdése a következőket mondja ki:
„A[z EUIPO] figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.”
A végrehajtási rendelet
10 A 2005. június 29‑i 1041/2005/EK bizottsági rendelettel (HL 2005. L 172., 4. o.) módosított, a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 1995. december 13‑i 2868/95/EK bizottsági rendelet (HL 1995. L 303., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 189. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 22. szabályának (2) bekezdése előírja:
„Amennyiben a felszólalónak igazolnia kell a védjegy használatát vagy ki kell mentenie a használat elmaradását, az [EUIPO] felhívja a felszólalót a szükséges bizonyítékoknak az általa megjelölt határidőn belül történő benyújtására. Ha a felszólaló a határidő lejártát megelőzően a bizonyítékokat nem nyújtja be, [az EUIPO] a felszólalást elutasítja.”
11 A végrehajtási rendelet 22. szabályának (3) és (4) bekezdése a védjegyhasználat igazolására szolgáló nyilatkozatokat és bizonyítékokat érinti.
12 E rendelet 40. szabályának (6) bekezdése előírja:
„Ha a [207/2009] rendelet [57.] cikkének (2) vagy (3) bekezdés[e] alapján a kérelmezőnek a használatot igazolnia vagy annak elmaradását kimentenie kell, a[z EUIPO] felkéri a kérelmezőt, hogy az általa megadott határidőn belül szolgáltasson bizonyítékot a védjegy tényleges használatára. Ha a megadott határidőn belül nem nyújtják be a bizonyítékot, elutasítják a védjegy törlésére irányuló kérelmet. A 22. szabály (2) […] bekezdése értelemszerűen alkalmazandó.”
13 Az említett rendelet 50. szabályának (1) bekezdése előírja:
„Eltérő rendelkezés hiányában a fellebbezési eljárásban megfelelően alkalmazni kell annak a szervezeti egységnek az eljárására vonatkozó előírásokat, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta.
[…]
Ha a fellebbezés a felszólalási osztályok egyikének határozata ellen irányul, a fellebbezési tanács a [207/2009] rendeletben és e szabályokban megállapított vagy a felszólalási osztály által a [207/2009] rendelettel és e szabályokkal összhangban megadott határidőn belül benyújtott tényekre és bizonyítékokra korlátozza a fellebbezés vizsgálatát, kivéve ha a fellebbezési tanács úgy véli, hogy a [207/2009] rendelet [76]. cikkének (2) bekezdése értelmében további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat kell figyelembe venni.”
A jogvita előzményei
14 2008. november 17‑én a fellebbező két európai uniós védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz, amelyek egyenként a „mobile.de” szómegjelölésre (a továbbiakban: szóvédjegy) és az alábbiakban megjelenített ábrás megjelölésre (a továbbiakban: ábrás védjegy) vonatkoztak:
15 E védjegybejelentéseket a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás (a továbbiakban: Nizzai Megállapodás) szerinti 9., 16., 35., 38. és 42. osztályba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették.
16 Az ábrás védjegyet és a szóvédjegyet egyenként 2010. január 26‑án és szeptember 29‑én lajstromozták.
17 2011. január 18‑án a Rezon két törlési kérelmet nyújtott be az EUIPO‑hoz a szóvédjegy és az ábrás védjegy vonatkozásában a 207/2009 rendelet 53. cikkének az ugyanezen rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett (1) bekezdése alapján. E kérelmek alátámasztása érdekében a Rezon a 2005. április 20‑án lajstromozott, az alábbiakban ábrázolt bolgár védjegyre (a továbbiakban: a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy) hivatkozott:
18 A szóban forgó korábbi nemzeti védjegyet a Nizzai Megállapodás szerinti 35., 39. és 42. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában lajstromozták az alábbi leírással:
– 35. osztály: „Reklámozás; kereskedelmi ügyletek; kereskedelmi adminisztráció; irodai munkák”;
– 39. osztály: „Szállítás; áruk csomagolása és raktározása; utazásszervezés”; és
– 42. osztály: „Tudományos és műszaki szolgáltatások, valamint az azokhoz kapcsolódó kutatói és tervezői szolgáltatások; ipari elemzői és kutatói szolgáltatások; hardver‑ és szoftvertervezés és ‑fejlesztés; jogi szolgáltatások.”
19 A törlési kérelmek azonban kizárólag a Nizzai Megállapodás szerinti 35. és 42. osztályba tartozó szolgáltatásokon alapultak.
20 Az EUPO törlési osztálya (a továbbiakban: törlési osztály) előtt a fellebbező azt kérte, hogy a Rezon a 207/2009 rendelet 57. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban szolgáltasson bizonyítékot a szóban forgó korábbi nemzeti védjegynek az említett két osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában történő használatáról.
21 2013. március 28‑i két határozatával a törlési osztály elutasította a törlési kérelmeket azzal az indokkal, hogy a Rezon nem szolgáltatta a fent említett bizonyítékot.
22 A fellebbezési tanács, amely előtt a Rezon a fenti határozatok ellen fellebbezéseket nyújtott be, azt követően, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján több olyan kiegészítő bizonyítékot vett figyelembe, amelyet első alkalommal e fellebbezés keretében terjesztettek elő, az egyes vitatott határozatok 61. pontjában megállapította, hogy a Rezon a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó „járművekkel összefüggésben történő reklámozás” vonatkozásában igazolta. Következésképpen az említett határozatok 62. pontjában hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát. Mivel a felek nem adtak elő érveket a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásával kapcsolatban, és a törlési osztály nem vizsgálta az összetéveszthetőséget, a fellebbezési tanács az említett határozatok 62. pontjában visszautalta az ügyeket az említett osztályhoz a törlési kérelmeknek az említett rendelet 64. cikkével összhangban történő érdemi vizsgálata céljából.
A Törvényszék előtti kereset és a megtámadott ítélet
23 A Törvényszékhez 2014. május 6‑án (T‑325/14. sz. ügy) és 2014. május 7‑én (T‑322/14. sz. ügy) benyújtott keresetleveleivel a fellebbező két keresetet indított a vitatott határozatok hatályon kívül helyezése iránt.
24 A Törvényszék azt követően, hogy 2016. március 4‑én az eljárást befejező határozat meghozatala céljából egyesítette T‑322/14. és a T‑325/14. sz. ügyet, a megtámadott ítélettel az említett kereseteket teljes egészükben elutasította.
A felek kérelmei
25 Fellebbezésében a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet; és
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
26 Az EUIPO és a Rezon azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.
A szóbeli szakasz újbóli megnyitása iránti kérelemről
27 A főtanácsnok indítványának ismertetését követően a fellebbező a Bíróság Hivatalához 2018. január 26‑án beérkezett levelében az eljárás szóbeli szakasza újbóli megnyitásának elrendelését kérte. E kérelme alátámasztása érdekében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az európai uniós védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet kiegészítéséről, valamint a 2868/95/EK és a 216/96/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 18‑i (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló bizottság rendelet (HL 2017. L 205., 1. o.), amely bizonyos kivételekkel 2017. október 1‑jétől alkalmazandó, 10. cikkének (7) bekezdéséből és 19. cikkének (2 bekezdéséből kitűnik, hogy kizárólag „elfogadható okok” igazolhatják, hogy az EUIPO a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján figyelembe vegye valamely korábbi védjegy használatának a törlést kérelmező fél által az előírt határidőn túl előterjesztett további bizonyítékait. Ebből következik, hogy a második jogalap megalapozott. Egyébiránt a főtanácsnok az indítványának 40. pontjában kifejtett azon álláspontjával, amely szerint a hatodik jogalap megalapozatlan, mivel az EUIPO a további bizonyítékok figyelembevételére vonatkozóan mérlegelési jogkörrel rendelkezik, nem ad választ arra a kérdésre, hogy e mérlegelési jogkört téves jogalkalmazás nélkül gyakorolták‑e.
28 Emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bíróságának alapokmánya és a Bíróság eljárási szabályzata nem teszi lehetővé, hogy az érdekelt felek a főtanácsnoki indítványra válaszként észrevételeket tegyenek (2014. szeptember 4‑i Vnuk ítélet, C‑162/13, EU:C:2014:2146, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 Az EUMSZ 252. cikk második bekezdése értelmében a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében az Európai Unió Bíróságának alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. A Bíróságot nem köti sem a főtanácsnok indítványa, sem pedig az annak alapjául szolgáló indokolás (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 25. pont).
30 Következésképpen az, ha a fél nem ért egyet a főtanácsnok indítványával, bármilyen kérdéseket is vizsgáljon a főtanácsnok az indítványban, önmagában nem indokolhatja a szóbeli szakasz újbóli megnyitását (2015. szeptember 17‑i Mory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 26. pont).
31 A Bíróság azonban – eljárási szabályzata 83. cikkének megfelelően – a főtanácsnok meghallgatását követően bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek vagy az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében említett érdekeltek nem vitattak meg (2015. április 29‑i Nordzucker ítélet, C‑148/14, EU:C:2015:287, 24. pont).
32 A jelen esetben nem ez a helyzet. A fellebbező ugyanis az EUIPO‑hoz és a Rezonhoz hasonlóan az eljárás szóbeli szakaszában előadhatta az állításait alátámasztó valamennyi ténybeli és jogi érvét, beleértve azokat, amelyek a korábbi védjegy használatára vonatkozó további bizonyítékok törlési eljárás keretében történő benyújtásának a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján fennálló lehetőségére vonatkoznak. A Bíróság tehát a főtanácsnok meghallgatását követően úgy véli, hogy a határozathozatalhoz szükséges valamennyi információval rendelkezik, és hogy ezen információk a Bíróság előtt lefolytatott vita tárgyát képezték.
33 A fenti megfontolásokra tekintettel a Bíróság úgy véli, hogy az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását nem kell elrendelni.
A fellebbezésről
A fellebbezés elfogadhatóságáról
34 A Rezon azt állítja, hogy a fellebbezés nem tartalmaz egyértelmű utalást azon jogalapokra vonatkozóan, amelyek szükségessé tennék a megtámadott ítélet felülvizsgálatát. Ezenkívül a felperes sem az említett fellebbezés benyújtásához kapcsolódó jogi érdekét, sem pedig az eljáráshoz fűződő érdekét nem bizonyítja. A fent említett fellebbezéshez csatolt perbeli meghatalmazás ugyanis egyáltalán nem tartalmazott akaratnyilvánítást az uniós bíróság előtti esetleges képviseleti jogosultsággal kapcsolatban. E meghatalmazás korábbi eljárásokkal kapcsolatos, és szövege nem eléggé pontos ahhoz, hogy ilyen jogosultságot megalapozzon.
35 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából következik, hogy a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. E tekintetben az említett szabályzat 169. cikkének (2) bekezdése többek között megköveteli, hogy a felhozott jogalapok és jogi érvek pontosan jelöljék meg a Törvényszék határozatában szereplő indokolás vitatott részeit (2016. szeptember 20‑i Mallis és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑105/15 P‑C‑109/15 P, EU:C:2016:702, 33. és 34. pont).
36 A jelen esetben e követelmények nyilvánvalóan teljesülnek. A jelen fellebbezés ugyanis a megkövetelt egyértelműséggel jelöli meg a megtámadott ítélet kifogásolt elemeit, valamint az említett ítélet hatályon kívül helyezése érdekében kifejtett jogalapokat és érveket.
37 Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 56. cikkének második bekezdése értelmében fellebbezéssel bármelyik fél élhet, akinek indítványait egészben vagy részben elutasították. A tagállamokon és az Unió intézményein kívüli beavatkozók csak akkor nyújthatnak be fellebbezést, ha őket a Törvényszék határozata közvetlenül érinti.
38 A jelen ügyben, mivel a mobile.de első fokon felperes, nem pedig beavatkozó fél volt, és az indítványait teljes egészükben elutasították, ezen egyedüli ténnyel igazolja a jelen fellebbezés keretében a kereshetőségi jogát és az eljáráshoz fűződő érdekét, anélkül hogy bizonyítania kellene, hogy a megtámadott ítélet közvetlenül érinti (lásd ebben az értelemben: 2017. április 5‑i EUIPO kontra Szajner ítélet, C‑598/14 P, EU:C:2017:265, 24. pont).
39 Végül a fellebbezőt a jelen fellebbezés keretében képviselő ügyvéd a Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban az említett vállalkozástól származó, annak érdekében kibocsátott meghatalmazással igazolta képviseleti jogosultságát, hogy e vállalkozást valamennyi védjegyjogi tárgyú jogvitában képviselje.
40 Ebből következik, hogy a jelen fellebbezést nem lehet eleve úgy elutasítani, mint amely teljes egészében elfogadhatatlan.
Az ügy érdeméről
Az első és a második jogalapról
– A felek érvei
41 Első jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 57. cikkének (2) és (3) bekezdését, valamint a végrehajtási rendelet 22. szabályának (2) bekezdését és 40. szabályának (6) bekezdését annak kimondásával, hogy a fellebbezési tanács érvényesen figyelembe vehette a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy tényleges használatának igazolása érdekében első alkalommal előtte előterjesztett bizonyítékokat. E tekintetben a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 27. és 28. pontjában, hogy mivel az ilyen használat igazolására szánt egyes bizonyítékokat az EUIPO által meghatározott határidőn belül terjesztettek elő, a törlési eljárást főszabály szerint folytatni kell.
42 Ezen érvelés ellentétes mind e különböző rendelkezések szövegével, mind azok rendszerével. A 207/2009 rendelet 57. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „igazolás” fogalma ugyanis megköveteli, hogy a törlést kérelmező fél ténylegesen bizonyítsa az érintett korábbi védjegy használatát. Ilyen igazolás hiányában a kérelmet el kell utasítani. Hasonlóképpen a végrehajtási rendelet 22. szabályának (2) bekezdése és 40. szabályának (6) bekezdése kimondja, hogy a felszólalást és a törlési kérelmet el kell utasítani, ha a használatra vonatkozóan a megadott határidőn belül nem nyújtják be a „bizonyítékot”. E tekintetben a 207/2009 rendelet 57. cikkének (1) bekezdése mint általános eljárásjogi rendelkezés helyett az említett rendelet 57. cikkének (2) bekezdésében szereplő különös rendelkezések, valamint a fent említett szabályok alkalmazandók.
43 A 207/2009 rendelet 76. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapjával a fellebbező először is azt rója fel a Törvényszéknek, hogy e rendelkezést alkalmazta. Az ugyanis csak „eltérő rendelkezés hiányában” alkalmazandó. Márpedig a végrehajtási rendelet 22. szabályának (2) bekezdése és 40. szabályának (6) bekezdése éppen ilyen „eltérő rendelkezésnek” minősül. Ezenkívül, noha e rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése olyan különös szabályt tartalmaz, amely lehetőséget ad a fellebbezési tanács számára, hogy felszólalási eljárás keretében új tényeket vegyen figyelembe, a törlési eljárás esetében nincsen ilyen különös szabály. Ráadásul e szabályok céljának megfelel, ha a fellebbezési tanácsok csak a felszólalási eljárás keretében rendelkeznek ilyen jogkörrel, mivel a felszólalóval ellentétben, akinek rendkívül rövid határidőt kell betartania, a korábbi jog jogosultja maga határozhatja meg a törlési eljárás megindításának időpontját, és felszólalás hiányában a védjegy jogosultja jogosan bízhat annak fennállásában.
44 Másodszor a Törvényszék a megtámadott ítélet 40–44. pontjában kizárólag azon körülményre alapította álláspontját, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok valódi relevanciával rendelkeztek, anélkül hogy megvizsgálta volna akár azon eljárási szakaszt, amikor e bizonyításra sor került, akár azt, hogy az azt övező körülmények nem ellentétesek‑e az említett figyelembevétellel. Márpedig a jelen ügyben a törlést kérelmező fél a bizonyítékokkal az eljárás megindításának szakasza óta rendelkezett, és több alkalommal lehetősége volt arra, hogy állást foglaljon a fellebbező által az említett bizonyítékok bizonyító ereje vonatkozásában előadott bírálatokról.
45 Harmadszor a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 42. pontjában kimondottakkal ellentétben a fellebbezési tanács előtt bemutatott számlák nem minősülnek a törlési osztály előtt bemutatott számlalisták megerősítésének vagy egyértelműsítésének. E tekintetben a Törvényszék az említett ítélet 43. pontjában elferdítette a tényeket és bizonyítékokat. A Törvényszék ugyanis ellentmondásos érvekre alapította álláspontját annak egyidejűleg történő megállapításával egyrészről, hogy e listák már a törlési osztály előtt jelentős bizonyító erővel rendelkeztek, másrészről pedig hogy kizárólag e számlák tették lehetővé annak megértését, hogy az említett listák számlák listái. Egyébiránt a Törvényszék elferdítette a tényeket annak állításával, hogy a fellebbező elismerte, hogy képes volt megérteni bolgár nyelven a „reklámozás a mobile.bg‑n” utalást, mivel a listák alapján nem volt képes reklámozási szolgáltatások nyújtására vonatkozó bármilyen utalást azonosítani.
46 Az EUIPO, amelyet a Rezon támogat, úgy véli, hogy e két jogalap megalapozatlan.
– A Bíróság álláspontja
47 A 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése értelmében az EUIPO figyelmen kívül hagyhatja azokat a tényeket vagy bizonyítékokat, amelyeket az érintett felek nem kellő időben terjesztettek elő.
48 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint, amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 25. pontjában idézett fel, e rendelkezés szövegéből következik, hogy főszabály szerint és eltérő rendelkezés hiányában a tények és bizonyítékok felek általi előterjesztése továbbra is lehetséges azon határidők lejárta után, amelyekhez a 207/2009 rendelet értelmében ezen előterjesztés kötve van, és az EUIPO‑nak egyáltalán nem tilos az ilyen késedelmesen előterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat figyelembe vennie (2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 42. pont; 2017. május 4‑i Comercializadora Eloro kontra EUIPO ítélet, C‑71/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:345, 55. pont).
49 Annak pontosításával ugyanis, hogy az EUIPO hasonló esetben úgy „dönthet”, hogy figyelmen kívül hagyja e bizonyítékokat, az említett rendelkezés kiterjedt mérlegelési jogkörrel ruházza fel az utóbbit annak – a határozatának e tekintetben történő indokolása mellett történő – eldöntése céljából, hogy azokat tekintetbe kell‑e venni (2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 43., 63. és 68. pont; 2017. május 4‑i Comercializadora Eloro kontra EUIPO ítélet, C‑71/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:345, 56. pont).
50 Mivel a fellebbező által felhozott első és a második jogalap a fellebbezési tanácsot megillető mérlegelési jogkörrel kapcsolatos, annak meghatározása érdekében, hogy létezik‑e olyan, a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésétől „eltérő rendelkezés”, amely megfoszthatja az EUIPO‑t e mérlegelési jogkörétől, a fellebbezési eljárásra vonatkozó szabályokat kell megvizsgálni.
51 E tekintetben a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének első albekezdése úgy rendelkezik, hogy eltérő rendelkezés hiányában a fellebbezési eljárásban megfelelően alkalmazni kell az annak a szervezeti egységnek az eljárására vonatkozó előírásokat, amely a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta.
52 Márpedig amennyiben a korábbi védjegy tényleges használatának a 207/2009 rendelet 57. cikkének (2) bekezdése alapján történő igazolásáról van szó a jelen esethez hasonlóan az említett rendelet 53. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján indított törlési eljárás keretében, a végrehajtási rendelet 40. szabályának (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az EUIPO‑nak fel kell hívnia a korábbi védjegy jogosultját arra, hogy e védjegynek az általa megjelölt időszak során történő használatát igazolja.
53 Noha e szabály szövegéből következik, hogy ha az érintett védjegy használatát semmilyen módon nem igazolták az EUIPO által megjelölt határidőn belül, ez utóbbinak hivatalból el kell utasítania a törlési kérelmet, nem kell feltétlenül e következtetésre jutni, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 27. pontjában kimondta, ha e használat igazolása érdekében az említett határidőn belül benyújtottak bizonyos bizonyítékokat (lásd analógia útján: 2013. szeptember 26‑i Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM és centrotherm Clean Solutions ítélet, C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 86. pont; 2017. május 4‑i Comercializadora Eloro kontra EUIPO, C‑71/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:345, 58. pont).
54 Ilyen esetben ugyanis – hacsak nem derül ki, hogy az említett bizonyítékok minden relevanciát nélkülöznek az érintett korábbi védjegy tényleges használatának igazolása szempontjából – az eljárásnak tovább kell folytatódnia. Így az EUIPO‑nak többek között – ahogyan ez a 207/2009 rendelet 57. cikkének (1) bekezdésében szerepel –, ahányszor csak szükséges, fel kell hívnia a feleket, hogy nyújtsák be az EUIPO felhívásával vagy az ellenérdekű felek nyilatkozataival kapcsolatos észrevételeiket. Ezen összefüggésben, bár a törlési kérelmet elutasították azzal az indokkal, hogy az érintett korábbi védjegy nem képezte tényleges használat tárgyát, ezen elutasítás nem a végrehajtási rendelet 40. szabálya (6) bekezdésének, egy alapvetően eljárásjogi rendelkezésnek az alkalmazásából ered, hanem kizárólag a 207/2009 rendelet 57. cikkének (2) és (3) bekezdésében szereplő anyagi jogi rendelkezések alkalmazásából (lásd analógia útján: 2013. szeptember 26‑i Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM és centrotherm Clean Solutions ítélet, C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 87. pont).
55 Ebből következik, hogy ahogyan a Törvényszék a megtámadott ítélet 29. pontjában jogosan megállapította, az érintett korábbi védjegy használatát igazoló azon bizonyítékok előterjesztése, amelyek hozzáadódnak az EUIPO által előírt határidőben a végrehajtási rendelet 40. cikkének (6) bekezdése alapján benyújtott bizonyítékokhoz, az említett határidő lejártát követően továbbra is lehetséges, és egyáltalán nem tilos az EUIPO számára, hogy az ilyen késedelmesen előterjesztett bizonyítékokat az őt a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján megillető mérlegelési jogkör gyakorlásával figyelembe vegye (lásd analógia útján: 2013. szeptember 26‑i Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM és centrotherm Clean Solutions ítélet, C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 88. pont; 2016. június 16‑i L’Oréal kontra EUIPO végzés, C‑611/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:463, 25. pont).
56 Ebből következik, hogy a végrehajtási rendelet 40. szabályának (6) bekezdése a fellebbező állításával ellentétben nem minősül a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésétől eltérő rendelkezésnek, aminek az a következménye, hogy a fellebbezési tanács nem veheti figyelembe az érintett korábbi védjegy használatára vonatkozóan a törlést kérelmező fél által a fellebbezési tanács előtt benyújtott fellebbezése alátámasztására előterjesztett kiegészítő bizonyítékokat (lásd analógia útján: 2013. szeptember 26‑i Centrotherm Systemtechnik kontra OHIM és centrotherm Clean Solutions ítélet, C‑610/11 P, EU:C:2013:593, 88. pont).
57 Ami a fellebbezési eljárást illeti, a Bíróság egyébiránt már kimondta, hogy 207/2009 rendelet 63. cikkének e rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdéséből következik, hogy az elé terjesztett fellebbezés érdemi vizsgálata során a fellebbezési tanács nem csupán felhívja a feleket, ahányszor csak szükséges, arra, hogy az általa megjelölt határidőn belül nyújtsák be az általa megküldött értesítésekkel kapcsolatos észrevételeiket, hanem elrendelheti bizonyítási eszközök előterjesztését is, amelyek között szerepelhet ténybeli elemek vagy bizonyítékok benyújtása. Az ilyen rendelkezések tanúsítják tehát annak lehetőségét, hogy a tényállás egyre sokszínűbbé váljék az EUIPO előtt folyó eljárás egyes szakaszaiban (lásd ebben az értelemben: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 58. pont).
58 A fellebbező arra sem hivatkozhat, hogy a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésétől eltérő rendelkezés.
59 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az említett 50. szabály (1) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, amennyiben a fellebbezés a felszólalási osztály határozata ellen irányul, a fellebbezési tanács a fellebbezés vizsgálatát a felszólalási osztály által megállapított vagy megadott határidőn belül előterjesztett tényekre és bizonyítékokra korlátozza, kivéve ha úgy ítéli meg, hogy a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdésével összhangban további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat kell figyelembe venni.
60 A végrehajtási rendelet tehát kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a fellebbezési tanács a felszólalási osztály határozata ellen irányuló fellebbezés vizsgálata során a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdéséből és a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntése céljából, hogy figyelembe kell‑e venni olyan további vagy kiegészítő tényeket és bizonyítékokat, amelyeket a felszólalási osztály által megállapított vagy megadott határidőn belül nem terjesztettek elő (2013. október 3‑i Rintisch kontra OHIM ítélet, C‑122/12 P, EU:C:2013:628, 33. pont).
61 Ebből azonban nem lehet a contrario arra következtetni, hogy a törlési osztály valamely határozata ellen benyújtott fellebbezés vizsgálata során a fellebbezési tanács nem rendelkezik ilyen mérlegelési jogkörrel. Ahogyan ugyanis a Bíróság már korábban kimondta, a végrehajtási rendelet 50. szabálya (1) bekezdésének harmadik albekezdése a felszólalási osztály határozata ellen benyújtott fellebbezés vizsgálata kapcsán csupán a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdéséből eredő elv kifejezése, amely az említett 50. szabály jogalapja, és az utóbbi rendelet rendszerén belül horizontális szerepet ellátó olyan rendelkezést tartalmaz, amelyet ezért azt az érintett eljárás jellegétől függetlenül alkalmazni kell (lásd ebben az értelemben: 2016. július 21‑i EUIPO kontra Grau Ferrer ítélet, C‑597/14 P, EU:C:2016:579, 25. és 27. pont).
62 Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot annak a megtámadott ítélet 24–29. pontjában történő kimondásával, hogy a fellebbezési tanács a valamely törlési osztály határozata ellen benyújtott fellebbezés vizsgálata során figyelembe veheti az érintett korábbi védjegy tényleges használatának azon kiegészítő bizonyítékait, amelyeket nem nyújtottak be az utóbbi által meghatározott határidőkön belül.
63 A továbbiak tekintetében, amennyiben a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék hiányosan értékelte az ilyen bizonyítékok figyelembevételét igazoló szempontokat, emlékeztetni kell arra, hogy a késedelmesen előterjesztett tényeknek és bizonyítékoknak az EUIPO általi figyelembevétele abban az esetben, ha az EUIPO‑nak törlési eljárás keretében kell határozatot hoznia, különösen akkor igazolható, ha az EUIPO szerint egyrészről a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok első ránézésre valós jelentőséggel bírnak az előtte kezdeményezett törlési eljárás kimenetele szempontjából, másrészről pedig az eljárásnak azon szakaszával, amikor e késedelmes előterjesztésre sor kerül, és az azt övező körülményekkel e figyelembevétel nem ellentétes (lásd analógia útján: 2007. március 13‑i OHIM kontra Kaul ítélet, C‑29/05 P, EU:C:2007:162, 44. pont; 2017. május 4‑i Comercializadora Eloro kontra EUIPO ítélet, C‑71/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:345, 59. pont).
64 Márpedig a jelen ügyben elegendő megállapítani, hogy a megtámadott ítélet 39–44. pontjában a Törvényszék nem csupán azt vizsgálta meg, hogy a késedelmesen előterjesztett bizonyítékok valódi relevanciával rendelkeznek‑e, hanem azt is, hogy azon eljárási szakasz, amelynek során e késedelmes előterjesztésre sor került, továbbá az azt övező körülmények nem ellentétesek‑e ezen bizonyítékok figyelembevételével.
65 Végül, amennyiben a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy tévesen értékelte egyes bizonyítékok bizonyító erejét, és elferdítette azok tartalmát, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikkből, valamint az Európai Unió Bírósága eljárási szabályzata 58. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogkérdésre vonatkozhat. Ezért kizárólag a Törvényszék rendelkezik hatáskörrel a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére. E tények és bizonyítékok értékelése tehát – az elferdítés esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet fellebbezés keretében a Bíróságnak kell megvizsgálnia (2016. március 17‑i Naazneen Investments kontra OHIM ítélet, C‑252/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:178, 59. pont).
66 Egyébiránt a tényállás és a bizonyítékok elferdítésére vonatkozó kifogások kivételes jellegére tekintettel ugyanezen rendelkezések és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontja különösen előírja, hogy a fellebbezőnek pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által állítólagosan elferdített elemeket, és bizonyítania kell azokat az értékelési hibákat, amelyek megítélése szerint ehhez az elferdítéshez vezettek. Az ilyen elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból anélkül, hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (2016. szeptember 22‑i Pensa Pharma kontra EUIPO ítélet, C‑442/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:720, 21. és 60. pont).
67 Márpedig a jelen esetben meg kell állapítani, hogy a fellebbező azzal, hogy felrója a Törvényszéknek a bizonyítékok elferdítését, valójában azt kívánja elérni, hogy a Bíróság végezze el azok újbóli értékelését azon kérdés vonatkozásában, hogy az első alkalommal a fellebbezési tanács előtt előterjesztett számlák – ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 42. pontjában megállapította – a törlési osztály előtt benyújtott bizonyítékok tartalmának megerősítésére és egyértelművé tételére irányulnak‑e. Ezzel szemben egyáltalán nem törekszik az állítólagosan elferdített bizonyítékok pontos megnevezésével annak bizonyítására, hogy a Törvényszék e tekintetben olyan megállapításokat tett, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek az ügy iratainak tartalmával, vagy hogy azoknak olyan jelentőséget tulajdonított, amellyel azok nyilvánvalóan nem rendelkeznek.
68 Ebből következően a fellebbező érvelését e tekintetben elfogadhatatlanként el kell utasítani.
69 A fentiek összességére tekintettel az első és a második jogalapot mint részben elfogadhatatlant és részben megalapozatlant el kell utasítani.
A harmadik jogalapról
– A felek érvei
70 Harmadik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontját, mivel nem vette figyelembe a szóban forgó megjelölések közötti, részben hangzásbeli, részben fogalmi különbségeket.
71 Először is a Törvényszék a megtámadott ítélet 51–61. pontjában elmulasztotta a szóban forgó védjegyek hangzásbeli elemzésének elvégzését. Márpedig hangzásbeli szempontból a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy megkülönböztető képessége a „.bg” szóelem hozzáadásával jelentősen módosul.
72 Ezt követően a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításával, hogy a megkülönböztető képességet az ábrás és szóelemek hozzáadása nem változtatta meg. E tekintetben a Törvényszék az említett ítélet 56. pontjában kizárólag a szóban forgó védjegyek különböző elemeire, nem pedig az említett védjegyek által keltett összbenyomásra alapította álláspontját. Márpedig egyrészről a „mobile” elem gyenge megkülönböztető képessége miatt a „mobile.bg” és a „mobile bg” használati formákban az összbenyomás keretében az ábrás elem hiánya olyan különbséget jelent, hogy a megkülönböztető képesség korlátozottá válik. Másrészről a Törvényszék a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy által tett összbenyomás értékelése során a „.bg” szóelem hozzáadását sem vette figyelembe, noha az korlátozza az említett egész megjelölés megkülönböztető képességét.
73 Végül a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni a „mobilen.bg” megjelölés fogalmi jelentését. A „mobile” szótól eltérően ugyanis a „mobilen” a köznyelvben általánosan használt bolgár szó, amelynek jelentése „mobil, mozgásra képes”. Márpedig az eltérő fogalmi jelentés szükségszerűen a megkülönböztető képesség korlátozásához vezet.
74 Az EUIPO álláspontja szerint e jogalap megalapozatlan.
– A Bíróság álláspontja
75 Elsőként rá kell mutatni, hogy a fellebbező annak kifogásolásával, hogy a Törvényszék nem vizsgálta a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy lajstromozott formája és az említett védjegy tényleges használatának bizonyítása érdekében hivatkozott különböző szó‑ és ábrás megjelölések közötti hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot, a megtámadott ítélet téves olvasatát veszi alapul.
76 A megtámadott ítélet 56–58. pontjából, amelyekre részben a jelen ítélet 59. és 60. pontja utal, ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék annak vizsgálata során, hogy a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy és a fent említett megjelölések közötti különbségek megváltoztatták‑e az említett védjegy megkülönböztető képességét, értékelte mind azok hangzásbeli hasonlóságát, különösen azt hangsúlyozva, hogy azok közös eleme a „mobile”, és hogy bizonyos kifejezéseknek, például a „.bg” „bg” vagy „n” elemeknek az említett megjelölésekhez történő hozzáadása elhanyagolható különbségeket tükröz, mind pedig azok fogalmi hasonlóságát, kiemelve az egyes megjelölések által hordozott üzenetet és azoknak a vásárlóközönség általi észlelését.
77 Hasonlóképpen a fellebbező a megtámadott ítélet téves értelmezésére alapítja álláspontját, amikor azt rója fel a Törvényszéknek, hogy nem vette figyelembe az említett különböző megjelölések által keltett összbenyomást. A Törvényszék ugyanis kifejezetten elvégezte e vizsgálatot a megtámadott ítélet 58. és 59. pontjában. Közelebbről, a fellebbező által előadottakkal ellentétben a Törvényszék az utóbb említett pontban rámutatott, hogy a hivatkozott szómegjelölések az ábrás elem hiányára és bizonyos elemek hozzáadására tekintettel összességükben egyenértékűek a szóban forgó korábbi nemzeti védjeggyel.
78 A továbbiak tekintetében meg kell állapítani, hogy a fellebbező a jelen jogalap keretében kifejtett érvelésével a tényeknek a Törvényszék által a megtámadott ítélet 56–60. pontjában elvégzett elemzését kívánja vitatni annak érdekében, hogy a Bíróság e tekintetben új értékelést végezzen, ami a jelen ítélet 65. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a fellebbezés keretében nem tartozik a hatáskörébe.
79 Következésképpen a harmadik jogalapot mint részben elfogadhatatlant és mint részben megalapozatlant el kell utasítani.
A negyedik jogalapról
– A felek érvei
80 Negyedik jogalapjával a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy megsértette a 207/2009 rendelet 57. cikkének a végrehajtási rendelet 22. cikkének (3) és (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését, mivel a megtámadott ítélet 66–69. pontjában megállapította, hogy a fellebbezési tanács által a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy használatának helyére, időszakára, kiterjedésére és jellegére vonatkozóan elvégzett értékelések nem tévesek. Közelebbről a Törvényszék tévedett, amikor figyelembe vette a nem keltezett és nem a releváns időszakra vonatkozó bizonyítékokat.
81 Az EUIPO álláspontja szerint e jogalap teljes mértékben megalapozatlan.
– A Bíróság álláspontja
82 Meg kell állapítani, hogy a jelen jogalappal a fellebbező, anélkül hogy akár a legkisebb mértékű elferdítést is felróná a Törvényszéknek, az utóbbi által a megtámadott ítélet 66–69. pontjában végzett, a Rezon által a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy tényleges használatának igazolása céljából előterjesztett bizonyítékok relevanciájára vonatkozó értékelést kívánja kétségbe vonni. Ezzel az említett bizonyítékok újbóli értékelését kívánja elérni, ami a jelen ítélet 65. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlattal összhangban a fellebbezési keretében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.
83 Következésképpen a negyedik jogalapot mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
Az ötödik jogalapról
– A felek érvei
84 Ötödik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék megsértette a 207/2009 rendelet 54. cikkének (2) bekezdését, 56. cikke (1) bekezdésének a) pontját és 64. cikkének (1) bekezdését annak a megtámadott ítélet 75–77. pontjában történő kimondásával, hogy a fellebbezési tanács nem volt köteles a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy jogosultjának esetleges rosszhiszeműségével kapcsolatos kérdésről határozni.
85 E kérdés ugyanis a törlés iránti kérelem elfogadhatóságával kapcsolatos, és ezért azt mindig ellenőrizni kell, mivel a törlést kérelmező félnek eljáráshoz fűződő érdekkel kell rendelkeznie. Márpedig ezen érdek hiányzik, mivel az említett bejelentő a korábbi nemzeti védjegyre vonatkozó jogát visszaélésszerű módon szerezte meg, és arra ugyanilyen visszaélésszerű módon hivatkozik. A Törvényszéknek tehát azon szervezeti egység hatásköreit kellett gyakorolnia, amely a vitatott határozatokat hozta. Egyébiránt a Törvényszék a jogvesztő határidő lejártán alapuló kifogást sem vizsgálta meg, és ezzel megsértette a 207/2009 rendelet 54. cikkének (1) bekezdését.
86 Az EUIPO álláspontja szerint e jogalap megalapozatlan.
– A Bíróság álláspontja
87 Emlékeztetni kell arra, hogy a 207/2009 rendelet 57. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően, amennyiben valamely korábbi védjegy jogosultja, aki valamely európai uniós védjegy törlése iránt törlési eljárást kezdeményezett, és az utóbbi védjegy jogosultja kérelmére nem igazolta az említett korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát abban a tagállamban, ahol a törlési kérelem időpontját megelőző öt évben oltalom alatt állt azon áruk és szolgáltatások vonatkozásában, amelyek tekintetében lajstromozták, és amelyeken e kérelem alapul, az említett kérelmet el kell utasítani.
88 Mivel a korábbi védjegy tényleges használatának hiánya, amikor arra a törlési kérelemben vitatott európai uniós védjegy jogosultja hivatkozik, ily módon, e rendelkezés szövege szerint olyan indoknak tekintendő, amely önmagában igazolja e kérelem elutasítását, a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 76. pontjában kimondta, hogy e használat bizonyításának kérdését azt megelőzően kell rendezni, hogy magáról a törlési kérelemről határoznának, és ezért az ebben az értelemben „előzetes kérdésnek” minősül.
89 E körülmények között, mivel a jelen esetben a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy jogosultja a törlési kérelmek alapjául szolgáló egyes szolgáltatások tekintetében igazolta a tényleges használatot, és ezen egyedüli indokkal hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatait, a Törvényszék jogosan mondta ki a megtámadott ítélet 77. pontjában, hogy az említett fellebbezési tanács a 207/2009 rendelet 64. cikkének (1) bekezdésével összhangban visszautalhatta a törlési kérelmek vizsgálatát az említett osztályhoz annak érdekében, hogy az utóbbi határozzon többek között a fellebbező által e kérelmeknek az említett rendelet 54. cikkén alapuló, a törlést kérelmező fél állítólagos rosszhiszeműsége miatti elfogadhatatlansága tárgyában előadott érvelésről.
90 Magából az említett 64. cikk (1) bekezdésének szövegéből következik ugyanis, hogy amikor a fellebbezési tanács fellebbezésről határoz, egyáltalán nem köteles gyakorolni a megtámadott határozatot meghozó, e tekintetben széles mérlegelési jogkörrel rendelkező szervezeti egység hatásköreit.
91 Egyébiránt a fellebbező nem róhatja fel a Törvényszéknek, hogy nem vizsgálta meg a törlési kérelmeknek a jogvesztő határidő lejárta miatti elfogadhatatlanságára alapított érvelését, mivel az első fokon előterjesztett keresetből kitűnik, hogy ezen érvelés szorosan kapcsolódott a bejelentő rosszhiszeműségére alapított érveléshez.
92 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 76. és 77. pontjában szereplő érvelésével hallgatólagosan, de szükségszerűen elutasította a fellebbező által végső soron a bejelentő rosszhiszeműségére alapított érvelést.
93 Következésképpen az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
A hatodik jogalapról
– A felek érvei
94 Hatodik jogalapjával a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a 207/2009 rendelet 64. cikke (1) bekezdésének megsértésével a megtámadott ítélet 79–87. pontjában figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a fellebbezési tanács tévesen helyezte hatályon kívül teljes egészükben a törlési osztály határozatait.
95 Mivel a fellebbezési tanács megállapította, hogy a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát kizárólag járművekkel összefüggésben történő reklámozás vonatkozásában igazolták, az említett határozatokat kizárólag e szolgáltatások vonatkozásában kellett volna hatályon kívül helyeznie. Azon további szolgáltatásokat illetően, amelyek vonatkozásában a használatot nem igazolták, a fellebbezési tanácsnak a 207/2009 rendelet 57. cikke (2) bekezdésének, valamint a végrehajtási rendelet 22. szabálya (2) bekezdésének és 40. szabálya (6) bekezdésének megfelelően jogerősen kellett volna határoznia, és a törlési kérelmek részleges elutasítását az adott esetben jogerőre emelkedő rendelkező részben kifejezésre kellett volna juttatnia.
96 A tényleges használat hiányára alapított kifogás a Törvényszék által a megtámadott ítélet 82. pontjában kimondottaktól eltérően ugyanis nem minősül előzetes kérdésnek, hanem azt úgy kell vizsgálni, mint az elfogadhatósági feltételeket vagy az összetéveszthetőség fennállását. A fellebbezési tanácsnak tehát hatályon kívül kellett volna helyeznie a törlési osztály határozatait, és vissza kellett volna utalnia az ügyet az utóbbihoz annak megjegyzésével, hogy az összetéveszthetőség vizsgálatát már csak a járművekkel összefüggésben történő reklámozás vonatkozásában lehet elvégezni.
97 E tekintetben annak az említett ítélet 85. pontjában történő kimondásával, hogy a visszautalás keretében a törlési osztályt köti a fellebbezési tanács értékelése, a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a 207/2009 rendelet 64. cikkének (2) bekezdése alapján ezen osztály csak „azonos tényállás esetén” van kötve a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez. Márpedig, ha az ügy visszautalását követően a törlést kérelmező félnek új bizonyítékokat kell benyújtania a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy tényleges használatának igazolása érdekében, és ha a törlési osztálynak meg kell állapítania, hogy e bizonyítékokat figyelembe lehet venni, a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján a tényállás többé nem azonos. E körülmények között a használatra vonatkozóan utólag előterjesztett bizonyítékokat a járművekkel összefüggésben történő reklámozástól eltérő szolgáltatások esetében is figyelembe lehet venni.
98 Az EUIPO álláspontja szerint e jogalap megalapozatlan.
– A Bíróság álláspontja
99 Először is ugyanazon indokok alapján, mint amelyek a jelen ítélet 87. és 88. pontjában szerepelnek, a hatodik jogalapot el kell utasítani, amennyiben azzal a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy a megtámadott ítélet 82. pontjában kimondta, hogy valamely korábbi nemzeti védjegy tényleges használatának igazolása a 207/2009 rendelet 57. cikkének (2) bekezdése értelmében olyan előzetes kérdésnek minősül, amelyet a törlési kérelmekről való határozathozatalt megelőzően kell rendezni.
100 A továbbiak tekintetében, amennyiben a fellebbező azt rója fel a Törvényszéknek, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a fellebbezési tanács tévesen helyezte teljes egészükben hatályon kívül a törlési osztály határozatait, emlékeztetni kell arra, hogy ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 83. pontjában is említette, valamely jogi aktus rendelkező részét az indokolására tekintettel kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2001. július 10‑i Irish Sugar kontra Bizottság végzés, C‑497/99 P, EU:C:2001:393,15. pont; 2013. október 22‑i Bizottság kontra Németország ítélet, C‑95/12, EU:C:2013:676, 40. pont).
101 Ily módon a 207/2009 rendelet 64. cikkének (2) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy ha a fellebbezési tanács úgy határoz, hogy az ügyet az eljárás folytatása érdekében visszautalja ahhoz a szervezeti egységhez, amelyik a fellebbezéssel megtámadott határozatot hozta, ez a szervezeti egység – azonos tényállás esetén – a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez kötve van.
102 Márpedig a jelen esetben kétségtelen, hogy a fellebbezési tanács, ahogyan az egyes vitatott határozatok 61. pontjából kitűnik, a törlési osztály határozatait azzal az indokkal helyezte hatályon kívül, hogy az utóbbiakban szereplő megállapításokkal ellentétben a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát az említett védjegy jogosultja kizárólag a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó, járművekkel összefüggésben történő reklámozás vonatkozásában igazolta.
103 E körülmények között, mivel a törlési osztály, ahogyan azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 86. pontjában helyesen kiemelte, a fellebbezési tanács által a 207/2009 rendelet 64. cikkének (2) bekezdése alapján elrendelt visszautalás keretében e jogértelmezéshez kötve volt, a törlési osztály határozatainak az utóbbi általi, az e határozatok 62. pontja alapján történő hatályon kívül helyezését szükségszerűen úgy kell érteni, mint amely kizárólag e határozatokra vonatkozik, amennyiben azok azzal az indokkal utasították el a törlési kérelmeket, hogy nem igazolták a korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát a járművekkel összefüggésben történő reklámozás körébe tartozó szolgáltatások vonatkozásában.
104 Ezzel szemben, mivel a fellebbezési tanács megállapította, hogy a korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát nem igazolta annak jogosultja a törlési kérelmek tárgyát képező többi szolgáltatás, azaz Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó, a járművekkel összefüggésben történő reklámozástól eltérő szolgáltatások és az említett megállapodás szerinti 42. osztályba tartozó szolgáltatások vonatkozásában, a törlési osztály határozatait, mivel e tekintetben nem nyújtottak be keresetet a Törvényszékhez, úgy kell tekinteni, mint amelyek a törlési kérelmeket e szolgáltatások vonatkozásában jogerősen elutasították (lásd analógia útján: 2017. november 14‑i British Airways kontra Bizottság ítélet, C‑122/16 P, EU:C:2017:861, 82–85. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
105 Ebből következik, hogy a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 86. pontjában megállapította, hogy a törlési osztály a 207/2009 rendelet 64. cikkének (2) bekezdése alapján elrendelt visszautalás keretében, a törlési kérelmeknek a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő viszonylagos kizáró okra tekintettel történő érdemi vizsgálata érdekében kizárólag a Nizzai Megállapodás szerinti 35. osztályba tartozó, járművekkel összefüggésben történő reklámozást veheti figyelembe.
106 Kétségtelen, ahogyan azt a fellebbező jogosan megjegyzi, hogy a 207/2009 rendelet 64. cikkének (2) bekezdése értelmében a törlési osztály csak „azonos tényállás esetén” van kötve a fellebbezési tanács határozatának alapjául szolgáló jogértelmezéshez.
107 Mindazonáltal, ahogyan arra a főtanácsnok az indítványának 44. és 46. pontjában lényegében rámutatott, a törlési osztály – anélkül, hogy megkérdőjelezné a saját határozatainak jogerejét és veszélyeztetné a jogbiztonságot – nem vizsgálhatja meg a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése alapján a szóban forgó korábbi nemzeti védjegy használatának bizonyítékait azon szolgáltatások vonatkozásában, amelyekkel kapcsolatban a fellebbezési tanács, anélkül hogy ezt a törlést kérelmező fél a Törvényszékhez benyújtott keresettel vitatta volna, megállapította, hogy e bizonyítékot nem szolgáltatták.
108 Következésképpen a hatodik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani, ebből eredően pedig a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.
A költségekről
109 A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.
110 A fellebbezőt, mivel pervesztes lett, az EUIPO és a Rezon kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:
1) A Bíróság a fellebbezést elutasítja.
2) A Bíróság a mobile.de GmbH‑t kötelezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Rezon ODD részéről felmerült költségek viselésére.
Aláírások
i A jelen szöveg 26. pontjában az első elektronikus közzétételt követően nyelvi módosítás történt.