T‑72/04. sz. ügy

Sonja Hosman‑Chevalier

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja – A »másik állam részére végzett tevékenység« fogalma”

Az ítélet összefoglalása

1.      Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – Másik állam vagy nemzetközi szervezet részére végzett tevékenység – A „másik állam részére végzett tevékenység” fogalma – Tagállam Európai Unió melletti állandó képviseletén alkalmazott személy – Bennfoglaltság

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, (4) cikk, (1) bekezdés, a) pont)

2.      Közösségi jog – Értelmezés – Elvek – Önálló értelmezés – Korlátok – Egyes esetekben a tagállamok jogára való utalás

1.      A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdése a) pontja második francia bekezdésének utolsó mondata a külföldi munkavégzési támogatásra való jogosultság tekintetében kivételt fogalmaz meg azon tisztviselők javára, akik a szolgálatba lépésük időpontját megelőző hat hónappal záródó ötéves referencia‑időszakban másik állam vagy nemzetközi szervezet részére végeztek tevékenységet; e kivétel létjogosultsága abban áll, hogy ilyen körülmények között e tisztviselőkről nem állítható, hogy tartós kapcsolatot alakítottak ki a munkavégzés országával, tekintettel az országban való tartózkodásuk ideiglenes jellegére.

Az e rendelkezésben szereplő államfogalom csupán az államot mint jogalanyt és a nemzetközi jog egységes alanyát, valamint kormányzati szerveit öleli fel. E tekintetben avégett, hogy valamely személy teljes mértékben a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő kivétel alá essék, elegendő, hogy szakmai tevékenységét a fenti értelemben az állam részét képező szervezet, mint például az állandó képviselet részére fejti ki, tekintet nélkül az illető által az említett szervezeten belül végzett egyedi és konkrét feladatkörre.

(vö. 28‑29., 42. pont)

2.      Mind a közösségi jog egységes alkalmazásának követelményéből, mind az egyenlőség elvéből az következik, hogy az olyan közösségi jogi rendelkezés fogalmait, amely értelmének és hatályának meghatározásához nem utal kifejezetten a tagállamok jogára, általában az egész Közösségben önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a szóban forgó jogszabály célját. A közösségi jog alkalmazása kifejezett utalás hiányában is magában foglalhat adott esetben a tagállamok jogára történő hivatkozást, amennyiben a közösségi bíróság nem tud a közösségi jogban vagy a közösségi jog alapelvei között olyan érveket feltárni, amelyek autonóm értelmezéssel lehetővé tennék számára az értelem és a hatály meghatározását.

(vö. 40. pont)