T‑73/04. sz. ügy
Le Carbone‑Lorraine
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Verseny − Kartellek − Elektrotechnikai és mechanikai szén- és grafittermékek piaca − Bírságkiszabási iránymutatás − A jogsértés súlya és időtartama − Enyhítő körülmények − Együttműködés a közigazgatási eljárásban − Az arányosság elve − Az egyenlő bánásmód elve”
Az ítélet összefoglalása
1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Összetett jogsértés
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont)
2. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Bírságok – A jogsértések egységessége
(EK 81. cikk, (1) bekezdés; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
3. Verseny – Közösségi szabályok – A Bizottság általi alkalmazás – A harmadik államok hatóságai által végzett értékeléshez képesti önállóság
(EK 3. cikk, (1) bekezdés, g) pont és EK 81. cikk)
4. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – A jogsértés egésze hatásainak figyelembevétele
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Az árak rögzítése – A Bizottság azon kötelezettsége, hogy a jogsértés hatásának értékelése során figyelembe vegye, milyen lett volna a verseny a jogsértés hiányában
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont)
6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Az egyes vállalkozások részvételének súlya
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
7. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az érintett vállalkozás teljes forgalma – A jogsértés tárgyát képező árukkal elért forgalom
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)
8. Verseny – Bírságok – Bírságot kiszabó határozat – Indokolási kötelezettség
(EK 253. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
9. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Elrettentő jelleg – A Bizottság által a bírságok kiszámítása során mindvégig szem előtt tartandó általános követelmény
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1. A. pont)
10. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – Megfelelési program végrehajtása a közösségi versenyjogi szabályoknak való megfelelés érdekében
(EK 81. cikk; 17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)
11. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A vállalkozás passzív vagy vezetőt követő szerepe
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, első francia bekezdés)
12. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 2842/98 bizottsági rendelet; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)
13. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A kartellben kötött megállapodás szerintitől eltérő magatartás
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, második francia bekezdés)
14. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A jogsértésnek a Bizottság beavatkozása előtt való megszüntetése
17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, harmadik francia bekezdés)
15. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya – Enyhítő körülmények – A bírság összegének csökkentése más vállalkozás részvétele mértékének meghatározását lehetővé tevő együttműködés miatt
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, hatodik francia bekezdés)
16. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A bírság összegének csökkentése az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt
(17. tanácsi rendelet; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D. pont, (2) bekezdés)
17. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Az érintett vállalkozás pénzügyi helyzete
(17. tanácsi rendelet, 15. cikk)
1. Az EK 81. cikk alkalmazása során az érintett piacot annak megállapítása érdekében kell meghatározni, hogy a megállapodás alkalmas‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és a közös piacon belül a verseny akadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza‑e, vagy ilyen hatása van‑e. Ezért a Bizottság csak akkor köteles az EK 81. cikk alapján hozott határozatban az érintett piacot meghatározni, ha a meghatározás nélkül nem állapítható meg, hogy a szóban forgó megállapodás, a vállalkozások társulásának határozata vagy az összehangolt magatartás alkalmas‑e a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására, és a közös piacon belül a verseny akadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza‑e, vagy ilyen hatása van‑e.
A Bizottság nem köteles meghatározni az érintett termékpiacokat annak érdekében, hogy a jogsértés súlyát az érintett termékek minden egyes csoportja vonatkozásában megvizsgálja. Ugyanis először a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásnak megfelelően a jogsértés súlyának megállapításánál figyelembe kell venni a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac kiterjedését. Márpedig az iránymutatás szerint Bizottságnak egyáltalán nincs olyan kötelezettsége, hogy a kartell hatását az érintett termékek minden egyes kategóriája vonatkozásában külön‑külön megvizsgálja. Ezenfelül a több terméket érintő egységes jogsértés esetén a Bizottság nem köteles a jogsértés minden egyes elemét külön megvizsgálni, sem a bírság összegét ezen különböző elemek között lebontani, nem köteles továbbá minden egyes jogsértés súlyát megvizsgálni, ha egységes bírságot szab ki olyan vállalkozással szemben, amely több jogsértést követett el, egyebekben pedig ez a következtetés nem olyan jellegű, hogy lehetővé tenné a kartellben részt vevő vállalkozások önkényes kollektív büntetését.
A fent hivatkozott iránymutatás 1. A. pontja hatodik bekezdésének megfelelően a korlátozott piaci jelenlét esetleg kevésbé jelentős alapösszeget eredményezhet a kartellben részt vevő vállalkozások „eltérő kezelése” keretében. Ráadásul minden egyes szóban forgó vállalkozás részvételének relatív súlyát az enyhítő körülmények értékelése során kell a Bizottságnak megvizsgálnia.
(vö. 36., 45–46., 48–52. pont)
2. Az EK 81. cikk alkalmazása keretében a Bizottság több, különböző termékeket érintő magatartás esetén kezdeményezhet egyetlen eljárást, amely egyetlen határozat elfogadásához vezet, amely határozat megállapítja, hogy a vállalkozás több különböző jogsértést követett el, és a vállalkozással szemben a jogsértések számának megfelelő bírságot szab ki, minden egyes esetben tiszteletben tartva a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében meghatározott korlátokat. Amikor a Bizottság úgy véli, hogy az összes olyan termék, amelyre az eljárás vonatkozik, összetett és egységes jogsértés tárgyát képezi, többek között a szóban forgó kartell működésére tekintettel, a Bizottság dönthet úgy, hogy egyetlen, minden egyes érintett vállalkozással szemben egységes bírságot kiszabó határozatot fogad el, mivel ez a döntés nem következetlen és nem ellentétes a gondos ügyintézés elvével.
(vö. 56., 63–66. pont)
3. A harmadik államok azon hatóságai által követett gyakorlat, amelyeknek a szabad verseny védelme feladata, nem kötelező a Bizottságra, amely a közösségi versenypolitika végrehajtásáért és irányításáért felelős. Ugyanis a harmadik államok hatóságai, amelyek feladata a szabad verseny védelme – illetékességi területükön –, a hivatkozott államokban érvényes követelményeknek vannak alávetve. A más államok jogrendjét a versenyjog területén megalapozó tényezők nemcsak meghatározott célokat és célkitűzéseket tartalmaznak, hanem különös anyagi szabályok elfogadásához, valamint a közigazgatási, büntetőjogi vagy polgári jogi területen teljesen eltérő jogkövetkezményekhez is vezetnek, amennyiben a hivatkozott államok hatóságai megállapították a versenyjog szabályainak megsértését. Ezzel szemben teljesen más az a jogi helyzet, amelyben a versenyjog területén csak a közösségi jogot és egy vagy több tagállam jogát kell alkalmazni valamely vállalkozás esetében, vagyis olyan helyzet, amelyben a kartell kizárólag az Európai Közösség jogrendjének területi hatályán belül működik.
Ebből következik, hogy amikor a Bizottság valamely vállalkozás – akár nemzetközi jellegű kartellből származó – jogellenes magatartását szankcionálja, a Bizottság célja a közös piacon belül a szabad verseny védelme, amely az EK 3. cikk (1) bekezdésének g) pontja alapján a Közösség alapvető célkitűzése. A közösségi szinten védett jogtárgy sajátosságai miatt a Bizottságnak az erre vonatkozó hatásköre alapján tett értékelése jelentősen különbözhet a harmadik államok hatóságai által végzett értékeléstől.
(vö. 57–60. pont)
4. Amikor a Bizottság úgy véli, hogy a megállapodások és/vagy összehangolt magatartások összetett és egységes jogsértésnek minősülnek, nem köteles minden egyes érintett piacon ténylegesen megvizsgálni a jogellenes magatartásokat, sem figyelembe venni a vállalkozás állítólagos tényleges magatartását, mivel a bírság alapösszegének értékelése céljából kizárólag a jogsértésből származó hatások összességét kell figyelembe venni.
(vö. 80., 89–90., 95., 97., 102. pont)
5. A jogsértés piacra gyakorolt tényleges hatásának értékelése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy milyen lett volna a verseny a jogsértés hiányában.
Ha árkartellről van szó, a Bizottság jogosan következtethet arra, hogy a jogsértés hatást gyakorolt a piacra, azon tényből, hogy a kartell tagjai intézkedéseket hoztak a megállapított árak alkalmazására, például közölték azokat az ügyfeleikkel, utasították az alkalmazottaikat, hogy azokat használják tárgyalási alapként, és felügyelték azoknak a versenytársaik és a saját értékesítési részlegük általi alkalmazását. A piacra gyakorolt hatás fennállására történő következtetéshez elegendő az, ha a megállapított árak alapul szolgálnak az egyedi ügyletek árainak meghatározásához, korlátozva ezzel az ügyfelek tárgyalási mozgásterét.
Amennyiben azonban a kartell megvalósítása megállapítást nyert, a Bizottság nem köteles módszeresen bizonyítani, hogy a megállapodások ténylegesen lehetővé tették az érintett vállalkozások számára, hogy magasabb ügyleti árat érjenek el, mint a kartell hiányában. E tekintetben el kell utasítani azon érvet, amely szerint a jogsértés súlyának értékelése végett csak az a tény vehető figyelembe, hogy az ügyleti árak eltérőek lettek volna az összefonódás hiányában. Másrészt aránytalan lenne ilyen bizonyítást megkövetelni, amely jelentős forrásokat igényelne, mivel olyan gazdasági modelleken alapuló hipotetikus számításokat tenne szükségessé, amelyek pontosságát a bíróság nehezen tudja csak ellenőrizni, és amelyek tévedhetetlensége egyáltalán nincs bizonyítva.
A jogsértés súlyának értékelésénél meghatározó az a kérdés, hogy a kartell tagjai a szándékaik tényleges megvalósítása érdekében megtettek‑e mindent, ami módjukban állt. Ezek a tagok nem hozhatják fel a saját javukra – a bírság csökkentésének alátámasztására – a szándékukat meghiúsító külső tényezőket.
A Bizottság tehát a kartell végrehajtásából jogosan következtethet arra, hogy a kartell hatást gyakorol a piacra – anélkül, hogy szükség volna e hatás jelentőségének pontos mérésére.
A jogsértés „különösen súlyosnak” való minősítése még annak feltételezése esetén is helytálló lehet, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megfelelően a kartell tényleges hatását. Ugyanis az a három szempont, amelyet a jogsértés súlyának megállapításánál figyelembe kell venni a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás alapján: a jogsértés jellege, a piacra gyakorolt tényleges hatása, ha ez a hatás mérhető, valamint az érintett földrajzi piac kiterjedése, nem azonos súllyal esik latba az átfogó értékelés során. A jogsértés jellege elsődleges szerepet játszik, többek között a jogsértések „különösen súlyosnak” minősítésénél. E tekintetben a különösen súlyos jogsértéseknek az említett iránymutatásban található leírásából kitűnik, hogy az egyebek mellett az árak rögzítésére irányuló megállapodások, illetve összehangolt magatartások pusztán a jellegük alapján „különösen súlyosnak” minősülhetnek anélkül hogy e magatartások sajátos hatását vagy földrajzi kiterjedését meg kellene határozni. E következtetést alátámasztja az a tény, hogy míg a súlyos jogsértések leírása kifejezetten hivatkozik a piacra és a közös piac kiterjedt területeire gyakorolt hatásra, a különösen súlyos jogsértések leírása nem említ semmilyen követelményt a piacra gyakorolt tényleges hatásra, illetve adott földrajzi területre gyakorolt hatásra vonatkozóan.
(vö. 83–87., 91. pont)
6. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK–Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás szerint a versenyszabályok megsértése miatti bírság összegének meghatározása keretében a jogsértés súlyának értékelését, amely a bírság alapösszegének meghatározására szolgál, meg kell különböztetni az egyes érintett vállalkozások jogsértésben való relatív súlyának értékelésétől, amely utóbbi kérdést a súlyosító és enyhítő körülmények esetleges alkalmazása keretében kell megvizsgálni.
(vö. 100. pont)
7. A Bizottság a bírságok összegének a jogsértés súlya és időtartama függvényében történő meghatározásakor nem köteles az érintett vállalkozások forgalmán – és közelebbről azok teljes forgalmán – alapuló összegek alapján kiszámolni a bírság összegét. Azt ugyan nem lehet tagadni, hogy e forgalom megfelelő alapot képezhet annak értékeléséhez, hogy az érintett termék piacán milyen károsodás érte a versenyt, és hogy a kartell résztvevőinek milyen relatív fontossága volt a szóban forgó termékek vonatkozásában, azonban ez az elem távolról sem az egyetlen szempont, amelynek alapján a Bizottságnak a jogsértés súlyát értékelnie kell. Túlzott jelentőséget adna a szóban forgó termékekkel megvalósított forgalomnak, ha a bírság alapösszege arányosságának értékelése kizárólag ezen összegnek az említett forgalomhoz való viszonyára korlátozódna. A jogsértés jellege, annak tényleges hatása, az érintett piac földrajzi kiterjedése és a bírság szükséges elrettentő hatása ugyanúgy olyan tényezők, amelyekkel a fent említett összeg indokolható.
(vö. 114., 118–119. pont)
8. A versenyjog megsértéséért kiszabott bírságok meghatározását illetően a Bizottság teljesíti az indokolási kötelezettségét, ha határozatában megjelöli a mérlegelendő tényezőket, amelyek lehetővé teszik az elkövetett jogsértés súlyának és időtartamának értékelését, anélkül hogy köteles lenne azokat részletesebben kifejteni, illetve a bírság számítási módjával kapcsolatos számszerű adatokat feltüntetni. A bírságok összegének kiszámítási módszerére vonatkozóan a számszerű adatok megjelölése – legyenek azok bármilyen hasznosak is – nem nélkülözhetetlen az indokolási kötelezettség teljesítéséhez.
Ami az alapösszegek abszolút mértékének indokolását illeti, a bírságok a Bizottság versenypolitikájának eszközei, és a Bizottságnak a bírságok összege megállapítása terén mérlegelési mozgástérrel kell rendelkeznie annak érdekében, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartásának irányába terelje. Ezenkívül el kell kerülni, hogy a bírságok a gazdasági szereplők számára könnyen előre láthatók legyenek. Ennélfogva nem várható el, hogy a Bizottság ebben a tekintetben a jogsértés súlyával és időtartamával kapcsolatos indokoláson kívül más indokolást adjon.
(vö. 129–130. pont)
9. Mivel a versenyszabályok megsértése miatti bírság egyik célja az elrettentés, ennek biztosítása olyan általános követelmény, amelyet a Bizottságnak a bírságok kiszámítása során mindvégig szem előtt kell tartania, és nem feltétlenül jár azzal, hogy ennek a számításnak legyen olyan sajátos szakasza, amely e cél megvalósítása érdekében az összes releváns körülmény átfogó értékelésére szolgál.
Az elrettentés céljának figyelembevétele céljából a Bizottság nem határozta meg a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK–Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban azt a módszert, vagy azokat az egyéniesített szempontokat, amelyek kifejezett felsorolása kötelező erővel bírhat. Az iránymutatás 1. A. pontjának negyedik bekezdése a jogsértés súlyára vonatkozó adatok értékelésének összefüggésében mindössze azt említi meg, hogy a bírságot olyan nagyságrendű összegben kell megállapítani, amely kellően elrettentő erővel bír.
(vö. 131–132. pont)
10. Jóllehet fontos, hogy a vállalkozás, például a versenyszabályoknak való megfelelésre irányuló program bevezetésével, megtegye az annak megakadályozásához szükséges intézkedéseket, hogy az alkalmazottai a jövőben a közösségi versenyjogot újból megsértsék, az ilyen intézkedések meghozatala egyáltalán nem változtat a megállapított jogsértés ténylegességén. A Bizottság tehát sem a versenyszabályok megsértése miatti bírság összegének meghatározása, sem pedig a bírság elrettentő hatása figyelembevételének keretében nem köteles enyhítő körülményként elfogadni e tényezőt, különösen akkor, ha a szóban forgó jogsértés az EK 81. cikk nyilvánvaló megsértésének minősül. Ebben a vonatkozásban nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a vállalkozás ezeket az intézkedéseket a Bizottság beavatkozása előtt vezette‑e be. Ezenkívül lehetetlen meghatározni a vállalkozások által a versenyjogi jogsértések megismétlődésének meggátlása érdekében hozott belső intézkedések hatékonysági szintjét.
(vö. 143–144., 231. pont)
11. Valamely vállalkozásnak a jogsértés megvalósításában betöltött „kizárólag passzív vagy követő szerepe”, amennyiben az bizonyított, a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK–Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának első francia bekezdése értelmében enyhítő körülménynek minősül, mivel a passzív szerep az érintett vállalkozás által „visszafogottabb magatartás” tanúsítását feltételezi, azaz a versenyellenes megállapodás vagy megállapodások kidolgozásában játszott aktív részvételtől való tartózkodást.
A vállalkozás kartellben játszott passzív szerepét alátámasztó kiindulópontként lehet figyelembe venni különösen azt, ha a kartell többi tagjához képest jelentősen ritkábban vett részt a megbeszéléseken, ha később lépett arra a piacra, ahol a jogsértés történt, függetlenül attól, hogy mennyi ideig vett részt a jogsértésben, vagy ha a jogsértésben részt vevő más vállalkozás képviselője erre vonatkozóan kifejezetten nyilatkozatot tesz. Nem elegendő tehát az, ha az érintett vállalkozás a kartell bizonyos időszakaiban, vagy a kartell bizonyos megállapodásai tekintetében tanúsított „visszafogottabb magatartást”. Ezenkívül az a megközelítés, amely valamely vállalkozás magatartásának értékelése során a megállapodások vagy összehangolt magatartások tárgya szerint tesz különbséget, legalábbis teoretikusnak tűnik, ha ez utóbbiak valamely – ugyanazon versenyellenes és egységes gazdasági cél követésére, azaz az érintett piacon az árak szokásos alakulásának torzítására, és az érintett piacon a verseny korlátozására irányuló – általános stratégiába illeszkednek, amely meghatározta a kartell tagjainak magatartását a piacon, és korlátozta a kereskedelmi szabadságukat.
Másrészt az a tény, hogy a felperes a kartellben való részvételét csak néhány hónappal a kartell többi tagját megelőzően szüntette meg, nem indokolja a bírság összegének csökkentését „a jogsértés kizárólag passzív módon vagy a vezetőt követő szerepben való elkövetésével” kapcsolatos enyhítő körülmény alapján.
(vö. 163–164., 179–180., 184. pont)
12. Amikor a Bizottság a bírság összegének kiszámítása céljából valamely határozatban a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK–Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban kifejtett módszert alkalmazza, és megállapítja, hogy az érintett vállalkozás vonatkozásában nincsenek enyhítő körülmények, ez utóbbi jogosult arra, hogy a közösségi bíróságtól igényelje az enyhítő körülmény kedvezményét és azzal összefüggésben a bírság összegének csökkentését, még akkor is, ha azt a kifogásközlésre adott válaszában nem igényelte.
Ugyanis az [EK 81.] és [EK 82.] cikk alapján kezdeményezett eljárásokban a felek meghallgatásáról szóló 2842/98 rendelet 4. cikke – amely előírja, hogy a felek, akik ismertetni kívánják álláspontjukat a velük szemben emelt kifogásokkal kapcsolatban, ezt írásban kötelesek megtenni, és írásbeli észrevételeikben a védelmükhöz kapcsolódó minden fontos tényt felhozhatnak – nem követeli meg a kifogásközlés címzett vállalkozásaitól, hogy kifejezett kérelmet terjesszenek elő az enyhítő körülmények elismerésére.
Ezenkívül a kifogásközlés a határozathoz képest előkészítő aktusnak minősül, amely az eljárás utolsó szakaszát képezi, és amelyben a Bizottság a vállalkozások felelősségéről és adott esetben a rájuk kiszabandó szankciókról határoz.
A bírság összegének meghatározásához a Bizottságnak az ügy valamennyi körülményét figyelembe kell vennie, különösen a jogsértés súlyosságát és időtartamát, amely két, a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten meghatározott szempont. Amennyiben a jogsértést több vállalkozás követte el, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia mindegyikük részvételének egymáshoz viszonyított súlyát annak megállapítása érdekében, hogy az esetükben fennállnak‑e súlyosító vagy enyhítő körülmények. Az iránymutatás 2. és 3. pontja, amelytől a Bizottság nem térhet el, a bírság alapösszegének kiigazítását írja elő bizonyos, minden egyes érintett vállalkozás esetében egyedi súlyosító és enyhítő körülmények függvényében.
(vö. 188–194. pont)
13. Annak meghatározása céljából, hogy valamely vállalkozás részesülhet‑e az enyhítő körülmény kedvezményében, a jogsértő megállapodások tényleges alkalmazásának hiánya miatt a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK–Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának második francia bekezdése alapján azt kell igazolni, hogy amíg a vállalkozás az említett megállapodások részese volt, a piacon versenyző magatartást folytatva ténylegesen kivonta‑e magát a végrehajtásuk alól, vagy legalább egyértelműen és nagymértékben megszegte‑e a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését.
(vö. 196. pont)
14. A közösségi versenyjog megsértésében részt vevő vállalkozás a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK–Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának harmadik francia bekezdése alapján nem részesülhet az enyhítő körülmény kedvezményében, ha harmadik államok versenyhatóságainak beavatkozását követően vetett véget a versenyellenes magatartásnak.
(vö. 230. pont)
15. A közösségi versenyjog megsértése miatti bírság összegének meghatározása során a bírságnak a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés alapján történő csökkentése csak akkor igazolt, ha az érintett vállalkozás magatartása lehetővé tette a Bizottság számára a jogsértés könnyebb megállapítását, és adott esetben annak megszüntetését.
Az olyan információk szolgáltatása, amelyek a Bizottság számára lehetővé tették, hogy a bírság összegének meghatározására irányuló eljárásban a kartellben részt vevő vállalkozások együttműködésének mértékét pontosabban értékelje, amely megkönnyítette a Bizottság feladatát a vizsgálata során, „az engedékenységi közlemény hatálya alá nem tartozó hatékony együttműködésnek minősülhet” a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK–Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatás 3. pontjának hatodik francia bekezdése értelmében.
Az említett információknak azonban a vizsgálat tárgyát képező versenyellenes magatartásokra kell vonatkozniuk, a vizsgálat tárgyát képezőtől különböző területre vonatkozó információk nem vehetők figyelembe.
(vö. 238–239., 253. pont)
16. A Bizottság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közösségi versenyjog megsértése miatti bírság kiszámításának módszerét illetően, és e tekintetben lehetősége van számos elemet figyelembe venni, köztük az érintett vállalkozásoknak a Bizottság szolgálatai által folytatott eljárásban való együttműködését. A Bizottság szintén széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik egy adott vállalkozás együttműködése minőségének és hasznosságának megítélésére vonatkozóan, különösen a többi vállalkozás közreműködéséhez viszonyítva. Tekintettel erre a mérlegelési jogkörre, amely többek között a kartellügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló közleményben a csökkentés mértékének 10–50%‑os terjedelemben való megjelölésében fejeződik ki, az említett közlemény D. pontja (2) bekezdésének első és második francia bekezdésében előírt feltételek megvalósulásának megállapításából nem következik automatikusan a legnagyobb, 50%‑os csökkentés.
A Bizottság a csökkentés összegének mérlegelését egyrészt arra a tényre alapozhatja, hogy az érintett vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékok csak csekély értéket adtak hozzá a már a Bizottság birtokában lévő bizonyítékokhoz, másrészt az említett vállalkozás együttműködése azt követően kezdődött, hogy az a 17. rendelet 11. cikke alapján megkapta a tájékoztatáskérést.
Ugyanis egyrészt a közösségi versenyjogi jogsértés elkövetésében részt vevő vállalkozások együttműködése esetén való bírságcsökkentés alapját az a megfontolás adja, hogy ez az együttműködés megkönnyíti a Bizottság feladatát, amely a jogsértés létezésének megállapítására és adott esetben megszüntetésére irányul. A Bizottság tehát nem vonatkoztathat el a szolgáltatott információ hasznosságától, amely szükségszerűen a már a Bizottság birtokában lévő bizonyítékoktól függ. Ebben a tekintetben, jóllehet az alapvető különbség az engedékenységi közlemény B., C. és D. pontja között a szolgáltatott információ hasznossága, a Bizottság a hasznosság szempontját alkalmazhatja az említett pontokban előírt minden egyes bírságcsökkentési kategóriában is a csökkentés összegének meghatározására.
Másrészt az átfogó értékelés keretében a Bizottság figyelembe veheti azt a tényt, hogy a vállalkozás a dokumentumokat csak a tájékoztatáskérés kézhezvételét követően közölte vele, anélkül azonban, hogy azt meghatározó tényezőnek lehetne tekinteni a vállalkozás által nyújtott együttműködés figyelmen kívül hagyása szempontjából a kartellügyek esetében a pénzbírságok alóli mentességről és a pénzbírságok csökkentéséről szóló közlemény D. pontja 2. alpontjának első francia bekezdése értelmében.
(vö. 271–274., 276–277., 279., 283. pont)
17. Jóllehet a Bizottság a közösségi versenyjog megsértése miatti bírság összegének meghatározása során nem köteles figyelembe venni az érintett vállalkozás veszteséges pénzügyi helyzetét, mivel az ilyen kötelezettség elismerése indokolatlan versenyelőnyhöz juttatná a piaci feltételekhez legkevésbé alkalmazkodó vállalkozásokat, a Bizottság csökkentheti a bírság összegét a vállalkozás súlyos pénzügyi nehézségeire tekintettel, amelyek a közösségi versenyjog egyidejűleg elkövetett megsértése miatt kevéssel korábban kiszabott bírságok megfizetésére való kötelezéssel összefüggésben jelentkeztek, ha úgy véli, hogy az elrettentő hatás biztosítása érdekében az említett vállalkozással szemben nem szükséges a bírság teljes összegét kiszabni.
(vö. 308., 314–315. pont)