C‑94/18. sz. ügy
Nalini Chenchooliah
kontra
Minister for Justice and Equality
(a High Court [Írország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2019. szeptember 10.
„Előzetes döntéshozatal – Uniós polgárság – EUMSZ 21. cikk – Az Unió polgárainak és családtagjaiknak valamely tagállam területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joga – 2004/38/EK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdése, valamint a 15., 27., 28., 30. és 31. cikk – A »kedvezményezett« fogalma – A szabad mozgáshoz való jogát gyakorló uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársa – Az uniós polgár abba a tagállamba való visszatérése, amelynek az állampolgára, és ahol szabadságvesztés‑büntetését tölti – A harmadik állam említett állampolgárát érintő kiutasítási határozat meghozatala során a 2004/38/EK irányelv értelmében a fogadó tagállammal szemben előírt követelmények”
1. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Jogosultak – Az állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodó uniós polgárt kísérő vagy hozzá csatlakozó, harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastárs – Az uniós polgárnak az állampolgársága szerinti tagállamba való visszatérése után a fogadó tagállamban maradó harmadik országbeli állampolgár – Kizártság
(2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 3. cikk, (1) bekezdés, 6. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (2) bekezdés)
(lásd: 59–63. pont)
2. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazáshoz és a tartózkodáshoz való jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okoktól eltérő okokból történő korlátozása – Eljárási garanciák – Hatály – A szabad mozgáshoz való jogát gyakorló uniós polgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező házastársával szembeni kiutasítási határozat azután, hogy említett polgár visszatért az állampolgársága szerinti tagállamba az említett állampolgár nélkül – Bennfoglaltság – Beutazási tilalommal párosítható határozat – Hiány
(2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15., 30. és 31. cikk)
(lásd: 73., 74., 77–79., 88. pont és a rendelkező rész)
3. Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – A beutazáshoz és a tartózkodáshoz való jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okoktól eltérő okokból történő korlátozása – Eljárási garanciák – A beutazáshoz és a tartózkodáshoz való jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból történő korlátozása esetén alkalmazandó eljárási biztosítékok analógia útján való alkalmazása – Terjedelem
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 47. cikk és et 51. cikk, (1) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15., 27., 28., 30. és 31. cikk)
(lásd: 80–87. pont)
Összefoglaló
A beutazási és tartózkodási jog közrendi okokból való korlátozása alkalmazható a szabad mozgását gyakorló uniós polgárral házasságban élő harmadik állambeli állampolgárral szemben, aki ‑ miután a házastársa visszatért a származási tagállamába ‑ már nem rendelkezik tartózkodási joggal abban a tagállamban, ahol a házastársával élt
A 2019. szeptember 10‑én hozott Chenchooliah ítéletben (C‑94/18) a nagytanácsban eljáró Bíróságnak a 2004/38 irányelv(1) 15. cikkét kellett értelmeznie, amely többek között azt írja elő, hogy az említett irányelvnek „A beutazási és tartózkodási jog közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból való korlátozása” című VI. fejezetében foglalt bizonyos eljárásokat(2) hasonlóan kell alkalmazni az uniós polgár és családtagjai szabad mozgását nem közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi alapon korlátozó határozatokra. A Bíróság megállapította, hogy e cikk alkalmazandó a harmadik állam állampolgárával szemben azzal az indokkal hozott kiutasítási határozatra, hogy ez utóbbi már nem rendelkezik az említett irányelv alapján tartózkodási joggal olyan helyzetben, amikor ez az állampolgár házasságot kötött egy uniós polgárral, amikor az a szabad mozgáshoz való jogát gyakorolta azzal, hogy a fogadó tagállamba utazott, és ott az említett állampolgárral tartózkodott, és ez az uniós polgár ezt követően visszatért az állampolgársága szerinti tagállamba. A Bíróság hozzáteszi, hogy ebből az következik, hogy az irányelvben az uniós polgár és családtagjai szabad mozgását közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi alapon korlátozó határozatokra előírt bizonyos eljárási biztosítékok(3) az alapügyben szóban forgóhoz hasonló kiutasítási határozat elfogadásakor kötelezőek, amellyel összefüggésben semmilyen esetben sem írható elő beutazási tilalom.
Ezen ítélet egy írországi tartózkodási hellyel rendelkező mauritiusi állampolgár és a Minister for Justice and Equality (igazság‑ és egyenlőségügyi miniszter) között az előbbi uniós polgár házastársának az állampolgársága és a szabadságvesztés‑büntetésének letöltése szerinti tagállamba, azaz Portugáliába való visszatérését követően a mauritiusi állampolgárral szemben az 1999. évi ír bevándorlási törvény 3. cikke alapján hozott kiutasítási határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretébe illeszkedik. A kiutasítási határozathoz a nemzeti jog alapján automatikusan határozatlan időtartamra szóló beutazási tilalom kapcsolódott.
A Bíróság mindenekelőtt megállapította, hogy egy olyan helyzetben, amikor az uniós polgár visszatért az állampolgársága szerinti tagállamba, tehát a fogadó tagállamban már nem gyakorolja az uniós jog által biztosított szabad mozgáshoz való jogát, az említett uniós polgár harmadik állam állampolgárságával rendelkező házastársa már nem rendelkezik az irányelv értelmében(4) vett „kedvezményezett” minőséggel, ha a fogadó tagállamban marad és már nem a házastársával tartózkodik.
A Bíróság továbbá kimondta, hogy jóllehet e minőség elvesztése azzal a következménnyel jár, hogy az érintett harmadik országbeli állampolgár már nem rendelkezik a fogadó tagállam területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való joggal, amely bizonyos ideig megillette, mivel már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek e joghoz kapcsolódnak, ez a veszteség nem jelenti azt, hogy a 2004/38 irányelv már nem alkalmazandó az ezen állampolgárra vonatkozó kiutasítási határozatnak a fogadó tagállam általi ilyen indokkal való meghozatalára. A 2004/38 irányelv 15. cikke(5) ugyanis, amely az irányelvnek „A tartózkodás joga” című III. fejezetében szerepel, egy akkor alkalmazandó rendszert határoz meg, amikor az ezen irányelv szerinti ideiglenes tartózkodási jog megszűnik, különösen amikor az uniós polgár vagy annak családtagja, aki korábban három hónapig, illetve három hónapot meghaladóan rendelkezett tartózkodási joggal, már nem felel meg a szóban forgó tartózkodási jog feltételeinek, tehát a fogadó tagállam főszabály szerint kiutasíthatja.
A Bíróság rámutatott ezenkívül, hogy a 2004/38 irányelv 15. cikke csak az irányelv VI. fejezete bizonyos – különösen a határozatokról szóló értesítésre és a bírósági jogorvoslat kezdeményezéséhez való jogra(6) vonatkozó – rendelkezései hasonlóan történő alkalmazására hivatkozik. Az említett fejezet más rendelkezései(7) viszont az említett irányelv 15. cikke szerinti határozat elfogadása során nem alkalmazandók. Ezen egyéb rendelkezések ugyanis csak akkor alkalmazandók, ha az érintett személyt jelenleg ezen irányelv alapján megilleti a fogadó tagállamban a tartózkodási jog, függetlenül attól, hogy az ideiglenes vagy állandó.
A Bíróság végül hozzáteszi, hogy a 2004/38 irányelv 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően az alapügyben meghozható kiutasítási határozattal összefüggésben semmilyen esetben sem írható elő beutazási tilalom.(8)