JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2004. október 28.(1)
C‑225/02. sz. ügy
Rosa García Blanco
(a Juzgado de lo Social nº 3 de Orense [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Törvényes öregségi nyugdíj – Várakozási idő – Külföldi és belföldi biztosítási idők beszámítása – Nem igényjogosultságot keletkeztető, hanem pusztán igényjogosultságot növelő biztosítási idők – 52. év feletti munkanélküliek különleges munkanélküli-segélyében részesülése idejének beszámítása – Előzetes döntéshozatal iránti kérelem elintézése”
I – Bevezetés
1. Az alapeljárás felperese, R. Garcia Blanco, Spanyolországban a munkanélküli-segély különleges formájában részesült a múltban. Ez idő alatt a törvény szerinti nyugdíjbiztosítási járulékokat az állami munkaügyi intézet fizette a nevében. Miután betöltötte a 65. évét, R. Garcia Blanco igényt tart a törvény szerinti öregségi nyugdíjra. Az alapügyben az volt a jogvita tárgya, hogy az azon időszakban befizetett nyugdíjjárulékot, amely alatt R. Garcia Blanco a különleges munkanélküli-segélyben részesült, figyelembe kell‑e venni a törvény szerinti öregségi nyugdíjhoz szükséges várakozási idő számításánál, illetve hogy annak esetleges figyelmen kívül hagyása a migráns munkavállalókkal szembeni állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésnek minősül-e.
2. Ezzel kapcsolatban a Juzgado de lo Social nº 3 de Qrense (a továbbiakban: a kérdést feltevő bíróság is) két kérdést terjesztett a Bíróság elé a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet)(2) értelmezése végett. Ezek a kérdések tartalmilag megegyeznek a C‑306/03. sz. (Salgado Alonso) ügyben előterjesztett kérdésekkel(3).
3. A Bíróság előtti eljárás folyamán időközben megadták R. Garcia Blancónak a törvény szerinti öregségi nyugdíjat, úgyhogy most már az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elintézése a kérdés.
II – Jogi háttér
A – A közösségi jog
4. 4. Ennek az ügynek a közösségi jogi keretét a 1408/71 rendelet adja. Ennek 1. cikk r) pontja a következőképpen határozza meg a „biztosítási idő” fogalmát:
„az a járulékfizetési időszak vagy szolgálati idő, vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi időszak, amelyet azok a jogszabályok, amelyek szerint az adott időszakot megszerezték, vagy az megszerzettnek tekintendő, biztosítási időként határoznak meg vagy ismernek el, valamint más [helyesen: minden más] hasonló időszak, amelyet az említett jogszabályok a biztosítási idővel egyenértékűnek tekintenek; a köztisztviselőkre vonatkozó különleges rendszerek keretében szerzett időszakok szintén biztosítási időnek tekintendők.”
5. A 1408/71 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése így hangzik:
„E rendelet különös rendelkezéseire is figyelemmel az e rendelet hatálya alá tartozó olyan személyeket, akik egy tagállam területén lakóhellyel rendelkeznek, bármely tagállam jogszabályai szerint ugyanolyan kötelezettségek terhelik és ugyanolyan előnyök illetik, mint az adott tagállam állampolgárait.”
6. A 1408/71 rendelet 45. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik a biztosítási és ottlakási idők figyelembevételéről:
„Ha a tagállam jogszabályai az ellátásokra való jogosultság megszerzését, fenntartását vagy feléledését a 2. vagy 3. bekezdés értelmében különleges rendszernek nem számító rendszer keretében biztosítási vagy tartózkodási idő megszerzésétől teszik függővé, az adott tagállam illetékes intézménye, ha szükséges, figyelembe veszi a más tagállamok jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időt, akár általános, akár különleges rendszer keretében szerezték azokat, akár munkavállalóként, akár önálló vállalkozóként. E tekintetben ugyanúgy veszi figyelembe ezeket az időszakokat, mintha azt az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerezték volna meg.”
7. Az 1408/71 rendelet 46. cikkének (2) bekezdése előírja:
„Ha az egyik tagállam jogszabályainak az ellátásokra való jogosultságra vonatkozó feltételei csak a 45. cikk vagy a 40. cikk (3) bekezdése alkalmazását követően teljesültek, a következő szabályokat kell alkalmazni:
a) az intézmény meghatározza azt az elméleti összeget, amelyet az érintett személy igényelhetne, ha az összes olyan biztosítási, illetve tartózkodási időt, amelyet a tagállamok azon jogszabályai szerint szerzett, amelyek hatálya alá a munkavállaló vagy önálló vállalkozó tartozott, az adott tagállamban a tagállam által az ellátások megállapításának időpontjában alkalmazott jogszabályok szerint szerezte volna. Ha az ellátás összege független a megszerzett idő tartamától, ezt az összeget az e pontban említett elméleti összegnek kell tekinteni.
b) az illetékes intézmény ezt követően meghatározza az ellátás tényleges összegét az előző pontban említett elméleti összeg alapján, valamint az ezen intézmény által alkalmazott jogszabályok szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási vagy tartózkodási időnek az összes érintett tagállam jogszabályai szerint a biztosítási esemény bekövetkezését megelőzően szerzett biztosítási vagy tartózkodási időhöz viszonyított arányában.”
8. Az egy évnél rövidebb biztosítási és tartózkodási időkkel kapcsolatban a 1408/71 rendelet 48. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 46. cikk (2) bekezdésétől függetlenül a tagállam intézménye nem köteles biztosítani az ellátást a biztosítási esemény bekövetkezésekor figyelembe vett, az általa alkalmazott jogszabályok szerint szerzett időszakok vonatkozásában, ha:
– az említett időszakok hossza nem éri el az egy évet,
és
csak ezeket az időszakokat figyelembe véve nem keletkezik jogosultság az ellátásra a fenti jogszabályok rendelkezései értelmében.
(2) A 46. cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek alkalmazásában a b) pont rendelkezései kivételével más érintett tagállamok illetékes intézménye figyelembe veszi az (1) bekezdésben említett időszakot.
(3) Ha az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása mentesítené az érintett államok valamennyi intézményét kötelezettségeik teljesítése alól, az ellátást kizárólag a legutolsó olyan állam jogszabályai szerint kell biztosítani, amely jogszabályainak feltételeit teljesítették, mintha a 45. cikk (1)–(4) bekezdésének megfelelően szerzett és figyelembe vett valamennyi biztosítási időt ezen állam jogszabályai szerint szerezték volna meg.”
B – A nemzeti jog
9. A spanyol általános társadalombiztosítási törvény új változata (Texto Refundido de la Ley General de la Seguridad Socilal(4), a továbbiakban: TRLGSS) a 161. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírja, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzéséhez kétféle várakozási időt kell teljesíteni:
– egy minimum tizenöt éves általános járulékfizetési időszakot
– és
– egy kétéves különleges járulékfizetési időszakot közvetlenül a jogosultságot keletkeztető eseményt megelőző 15 éven belül.
10. Az 52. életévüket betöltött munkanélküliek már a törvény szerinti nyugdíjkorhatár elérése előtt a munkanélküli-segély egy különleges formájában részesülnek a TRLGSS 215. cikke (1) bekezdésének 3. pontja szerint (subsidio por desempleo, a továbbiakban: különleges munkanélküli-segély). Ennek feltétele többek között, hogy az érintett legalább hat évi, törvény szerinti munkanélküli-biztosítási járulékfizetést tudjon igazolni, és ezenkívül a törvény szerinti öregségi nyugdíjhoz szükséges minden feltételnek megfeleljen, kivéve a nyugdíjkorhatár betöltését.
11. A TRLGSS 218. cikk (2) bekezdése szerint a munkanélküli-biztosítási intézmény (Organismo Gestor del Seguro de Desempleo) a különleges munkanélküli-segély folyósítása mellett az ellátásban részesülő nevében minden olyan hónapra, amelyben a jogosultsága fennállt, befizeti a törvény szerinti öregséginyugdíj-biztosítás járulékait is.
12. A különleges munkanélküli-segélyben részesülők javára befizetett nyugdíjjárulék hatását a TRLGSS 28. kiegészítő rendelkezése(5) a következőképpen korlátozza:
„A TRLGSS 218. cikk (2) bekezdése alapján a biztosítási intézmény által a nyugdíjbiztosítás keretében befizetett járulékokat az öregségi nyugdíj alapösszegének és az erre alkalmazandó százalékos arány meghatározásakor figyelembe kell venni. Ezek a járulékok semmi esetre sem érvényesek és joghatályosak a TRLGSS 161. cikke (1) bekezdésének c) pontja által megkövetelt minimális járulékfizetési idő igazolására, amit az 52. életévüket betöltött személyek számára nyújtandó [munkanélküli] járadék kérvényezésekor a 215. cikk (1) bekezdésének 3. pontja szerint igazolni kell.”
13. Mindenesetre az igazgatási gyakorlat az INEM által a különleges munkanélküli-segélyben részesülők nevében befizetett törvény szerinti nyugdíjbiztosítási járulékot a 1408/71 rendelet 48. cikk (1) bekezdésével összefüggésben figyelembe veszi; ez az INSS és az INEM egy 1999‑es közös igazgatási utasításán(6) alapul.
III – A tényállás és az eljárás
Előzmények
14. R. Rosa García Blanco, aki 1935. október 9‑én született, és 2002. május 14‑én hunyt el(7), 1966 és 1984 között Németországban dolgozott mint munkavállaló. Ennek alapján a német törvényi nyugdíjbiztosítási rendszerben teljesített, 209 hónapos (bő 17 éves) járulékfizetési időszakra tekinthet vissza.
15. 1984. június 1‑je és 1984. december 2‑a között R. García Blanco egy spanyol-német megállapodás alapján Spanyolországban járulékalapú ellátásban részesült a törvény szerinti munkanélküli-ellátás keretében, amelyet az állami munkaügyi intézet (Instituto Nacional de Empleo, a továbbiakban: INEM) folyósított részére. Ezen időszakban az INEM fizette a nevében a járulékokat a spanyol törvényi társadalombiztosítási rendszer valamennyi alrendszerébe (így a törvény szerinti nyugdíjbiztosítási rendszerbe is), amely egy 185 napos (kb. hat hónapos) járulékfizetési időszakot eredményezett.
16. 1989‑től R. García Blanco az 52 év fölötti munkavállalóknak járó különleges munkanélküli-segélyben részesült. Ennek alapján az INEM egy 4080 napos időszakon (azaz több mint 11 éven keresztül) keresztül fizette utána a TRLGSS 218. cikkének (2) bekezdése szerinti spanyol törvény szerinti nyugdíjbiztosítási-járulékot.
17. Ezenkívül, az iratok szerint R. García Blanco, aki együtt élt az édesanyjával, annak halála után, 1989. december 1‑jétől törvény szerinti hozzátartozói nyugdíjban is részesült.
A törvény szerinti öregségi nyugdíj iránti kérelem
18. R. García Blanco, miután 2000‑ben betöltötte a 65. életévét, a spanyol társadalombiztosításnál törvény szerinti öregségi nyugdíjat igényelt. A spanyol társadalombiztosítási intézmény (Instituto Nacional de Seguridad Social, a továbbiakban: INSS) 2001. április 27‑i válaszában elutasította ezt a kérelmet. Az indokolás szerint R. García Blanco Spanyolországban nem teljesítette a szükséges minimális járulékfizetési időt. Az a 4080 napos időszak, amely alatt R. García Blanco mint különleges munkanélküli-segélyben részesülő helyett az INEM fizette a nyugdíjjárulékot, a TRLGSS 28. kiegészítő rendelkezése alapján nem vehető figyelembe. A fennmaradó 185 napos időszak, amely alatt R. García Blanco mint a törvény szerinti munkanélküli-ellátás keretében járulékalapú ellátásban részesülő után társadalombiztosítási járulékbefizetésre került sor, a 1408/71 rendelet 48. cikk (1) bekezdése alapján nem vehető figyelembe, mivel nem éri el az egy évet.
19. Ez ellen az elutasítás ellen R. García Blanco a kérdést előterjesztő bíróság előtt keresett jogorvoslatot. Az INSS és a Tesoría General de la Seguridad Social (a továbbiakban: TGSS) ellen indított keresetet, és lényegében azzal érvelt, hogy nemcsak a Spanyolországban szerzett 185 napos nyugdíjjárulék-fizetési időszakot, hanem azokat a járulékokat is figyelembe kell venni, amelyeket az INEM fizetett be a nevében a törvény szerinti nyugdíjbiztosításba az idő alatt, amíg a különleges munkanélküli-segélyben részesült, és így összesen 4265 spanyolországi járulékfizetési napja van (bő tizenegy év és nyolc hónap).
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem
20. 2002. március 30‑i végzésével a Juzgado de lo Social nº 3 de Orense eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
1) „Ellentétes‑e az EK 12. cikkel, az EK 39–42. cikkel (korábban az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 6. és 48–52. cikke) és az 1971. július 17‑i 1408/71/EGK rendelet 45. cikkével a nemzeti jog egy olyan rendelkezése, amely szerint a munkanélküli-biztosítási intézmény által a munkavállaló nevében olyan időszakban, amelyben az bizonyos munkanélküli-ellátásban részesült, befizetett öregséginyugdíj-járulékokat nem lehet a nemzeti jogszabályokban előírt várakozási idő számítása és az öregségi ellátáshoz való jog megszerzése szempontjából figyelembe venni, ha ennek következményeként a hosszú távú munkanélküliség miatt, amelytől e járadéknak meg kellene óvni a munkavállalót, teljességgel lehetetlennek bizonyul számára, hogy más öregséginyugdíj-járulék befizetését igazolja azon kívül, amit a törvény joghatás nélkülinek minősített, akkor, ha a nemzeti jog e rendelkezése csak azokat a munkavállalókat érinti, akik éltek a szabad mozgás jogával, és nem tudják a nemzeti öregségi nyugdíjra való jogosultságot igazolni, annak ellenére, hogy ezek a várakozási idők a fent említett rendelet 45. cikke szerint megszerzettnek tekintendők?
2) Ellentétes‑e az EK 12. cikkel, az EK 39–42. cikkel (korábban az Európai Közösség létrehozásáról szóló szerződés 6. és 48–52. cikke) és az 1971. július 17‑i 1408/71/EGK rendelet 48. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti jog egy olyan rendelkezése, amely szerint a munkanélküli-biztosítási intézmény által a munkavállaló nevében olyan időszakban, amelyben az bizonyos munkanélküli-ellátásban részesült, befizetett öregséginyugdíj-járulékokat nem lehet figyelembe venni, ha ennek következményeként »valamely tagállam jogszabályai szerint szerzett biztosítási vagy tartózkodási időknek a teljes tartama eléri az egy évet«, a hosszú távú munkanélküliség miatt, amelytől e járadéknak meg kellene óvni a munkavállalót, teljességgel lehetetlennek bizonyul számára, hogy más öregséginyugdíj-járulék befizetését igazolja a munkanélküliség ideje alatt befizetetteken kívül, akkor, ha a nemzeti jog e rendelkezése csak azokat a munkavállalókat érinti, akik éltek a szabad mozgás jogával, és nem tudják a nemzeti öregségi nyugdíjra való jogosultságot igazolni, annak ellenére, hogy a nemzeti biztosítási intézmény a fent említett rendelet 48. cikkének (1) bekezdése alapján nem mentesül a nemzeti ellátások folyósításának kötelezettsége alól?”
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtása óta lefolyt eljárás
21. 2003. április 8‑i levelében az INSS arról tájékoztatta a Bíróságot, hogy a 2003. április 3‑i határozatával engedélyezte az időközben elhunyt R. García Blanco részére az általa kérelmezett törvény szerinti öregségi nyugdíj folyósítását. A határozat egyebekben tartalmazott egy felszólítást, hogy válasszon ezen öregségi nyugdíj, illetve a már korábban engedélyezett hozzátartozói nyugdíj között(8), mert a kettő egymással összeegyeztethetetlen, azaz ezek egyidejűleg nem folyósíthatók. E választási joga alapján Dolores García Blanco, a biztosított lánya és jogutóda, azonnal a hozzátartozói nyugdíj mellett döntött.
22. Ilyen előzmények alapján 2003. április 10‑én kelt levelében a Bíróság Hivatalának vezetője arra kérte a kérdést előterjesztő bíróságot, hogy nyilatkozzon arról, visszavonja‑e az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét. A kérdést előterjesztő bíróság 2003. április 11‑i levelében azt válaszolta, hogy fenntartja a kérelmét, többek között mivel a Bíróság válasza az e nemzeti bíróság előtt folyamatban lévő más eljárásoknál is alkalmazható lenne.
23. 2003. július 7‑i és 2003. szeptember 18‑i levelében a Bíróság Hivatala ismételten kérdést intézett a kérdést előterjesztő bírósághoz arra vonatkozóan, hogy az alapügy még folyamatban van‑e előtte. A Hivatal rámutatott, hogy a Bíróságnak csak valamely tagállami bíróság előtt felfüggesztett eljárásban előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem vonatkozásában van hatásköre. Emlékeztette a kérdést előterjesztő bíróságot arra, hogy jogában áll ugyanezeket a kérdéseket egy másik folyamatban lévő ügyben előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjeszteni. 2003. október 1‑jei válaszlevelében azonban a kérdést előterjesztő bíróság megerősítette, hogy az alapeljárás továbbra is folyamatban van előtte; és különösen, hogy a felperes nem vonta vissza a keresetet, az alperesek részéről pedig nem került sor az alapügy tárgyát képező nyugdíjhatározat kifejezett visszavonására.
24. A Bíróság előtti eljárásban R. García Blanco, a Bizottság, valamint –együttesen – az INSS és a TGSS tett szóbeli és írásbeli észrevételeket. A német kormány írásban, a spanyol kormány szóban fejtette ki álláspontját az eljárással kapcsolatban.
IV – Értékelés
25. Az eljárás menete kétségekre ad okot a tekintetben, hogy a Bíróság megválaszolhatja‑e az előzetes döntéshozatal céljából elé terjesztett kérdéseket.
26. Egyedül az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét. Amennyiben tehát az előterjesztett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles ezekről határozni. Csak abban az esetben utasíthatja el a tagállami bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolását, ha közösségi rendelkezés értelmezése vagy érvényességének megítélése, amelyet a nemzeti bíróság kért, nyilvánvalóan semmilyen kapcsolatban nem áll a valósággal vagy az alapügy tárgyával, ha a kérdésfelvetés pusztán hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak rendelkezésre az elé terjesztett kérdések hasznos megválaszolásához szükséges ténybeli vagy jogi elemek(9).
27. A Bíróság azonban úgy határozott, hogy kivételesen nem kötelessége megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek között a tagállami bíróság hozzá fordult(10). Az együttműködés szelleme, amelyben az eljárást le kell folytatni, megköveteli a kérdést előterjesztő bíróság részéről annak tiszteletben tartását, hogy a Bíróság feladata a tagállami ítélkező tevékenység elősegítése, nem pedig az, hogy szakvéleményeket adjon általános vagy hipotetikus kérdésekben(11).
A – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem eredeti elfogadhatósága
28. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem eredetileg különösen azzal a ténnyel magyarázható, hogy R. García Blanco a kérelem benyújtásakor a TRLGSS 161. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti két várakozási idő közül nyilvánvalóan csak az egyiket teljesítette: a Németországban megszerzett több mint 17 éves biztosítási idő, amelyet a 1408/71 rendelet 45. cikkének (1) bekezdése alapján javára figyelembe kell venni, elegendő ugyan a 15 éves általános várakozási idő szempontjából. A rendelkezésre álló adatok szerint azonban úgy tűnik, hogy R. García Blanco nem rendelkezik a jogosultságot keletkeztető eseményt megelőző 15 éven belül szerzett kétéves különleges járulékfizetési időszakkal. E különleges várakozási idő bizonyítása érdekében tehát R. García Blancónak arra nyugdíjjárulékra kellett volna hivatkoznia, amit az INEM fizetett be a nevében az alatt az idő alatt, amíg ő a különleges munkanélküli-segélyben részesült. Ezt azonban nem engedi meg a TRLGSS 28. kiegészítő rendelkezése, amely szerint az ilyen járulékfizetési időszak mindössze az igényjogosultságot növeli, igényjogosultságot azonban nem keletkeztet.
29. A kérdések feltevésekor az alapeljárásban még lényeges volt annak eldöntése, hogy a 1408/71 rendelet 45. és 48. cikkével, valamint az EK 39–42. cikkével ellentétes‑e egy olyan nemzeti jogi szabályozás, mint a TRLGSS 28. kiegészítő rendelkezése. Következésképpen az akkori időpontban az előzetes döntéshozatal iránti kérelem teljességgel elfogadható volt.
B – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elintézése
30. Amint azonban a szóbeli és írásbeli szakasz alapján kiderült, az alapügy tényállásában időközben az alábbi két változás következett be: egyrészt engedélyezték R. García Blanco számára az igényelt törvény szerinti öregségi nyugdíjat. Másrészt a jogutódja úgy döntött, hogy ehelyett – bár már engedélyezték – a másik, magasabb összegű hozzátartozói nyugellátást veszi igénybe.
31. E két, a tényállásban bekövetkezett változás mindegyike kizárja az előzetes dontéshozatal iránti kérdések megválaszolásának szükségességét. Mivel egyrészt a törvény szerinti öregségi nyugdíj időközbeni engedélyezése egyértelművé tette, hogy a felek között már nem vitás a várakozási idő teljesítése. Másrészt az alapeljárás felperese, azáltal, hogy választási lehetőségével élve a hozzátartozói nyugdíj mellett döntött, világossá tette, hogy az eredetileg kérelmezett törvény szerinti öregségi nyugdíjat már nem kívánja igénybe venni.
32. Úgy tűnik, hogy az alapeljárásban részes felek között esetleges fizetési hátralékok sem képezik vita tárgyát. Így a Bíróság előtti szóbeli tárgyaláson a felperesi képviselő egyik idevágó észrevétele kapcsán az alperesek megerősítették, hogy R. Rosa García Blanco részére 65. életéve betöltésétől engedélyezték a törvény szerinti öregségi nyugdíjat, és ezért esetleges fizetési hátralékokról nincsen vita.
33. Még ha tehát, mint azt a kérdést előterjesztő bíróság többször hangsúlyozta, az alapeljárás (formálisan) még mindig folyamatban van is előtte, és nem vonta vissza az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét, a két előzetes döntéshozatal iránti kérdésben a közösségi joggal kapcsolatban felvetett probléma mindenképpen már csak hipotetikus természetű. Az előzetes döntéshozatali kérelem ezzel elintéződött.
34. Ha ugyanezek a jogkérdések más eljárásokban újra felmerülnének, a kérdést előterjesztő bíróság nincs megfosztva attól a lehetőségtől, hogy azokban az eljárásokban újra előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszen elő. A jelen esetben azonban az előzetes döntéshozatal iránti kérdések megválaszolása nem járulna hozzá az alapügy megoldásához, hanem csak a közösségi joggal kapcsolatos szakvélemény lenne, amelynek adására a Bíróságnak az EK 234. cikk alapján folytatott eljárásban nincs hatásköre.
C – Az előzetes döntéshozatali eljárás következményei
35. A jelen ügyben tehát a Bíróságnak egy olyan, ritkán előforduló előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel van dolga, amely eredetileg elfogadható volt ugyan, de ténybeli körülmények megváltozása miatt időközben okafogyottá vált.
36. Az első lehetséges megoldás az lenne a Bíróság számára, hogy az ügyet hivatalból törölje a nyilvántartásból(12). A törlés lehetőségét a Bíróság eljárási szabályzata(13) tartalmazza a 77. és 78. cikkben, a Bíróságon kívüli megegyezés és a keresettől elállás esetére. Ha a jelen ügy megoldását e rendelkezésekben – legalábbis ezek alapgondolatában – keresnénk, akkor az eljárási szabályzat 103. cikke 1. §‑ának megfelelően mindenképpen tekintettel kellene lenni az előzetes döntéshozatali eljárás azon sajátosságára, hogy az a Bíróság, illetve a tagállami bíróságok együttműködését jelenti. Az eljárási szabályzat 77. és 78. cikkének megfeleltethető elállási nyilatkozatnak ezért a kérdést előterjesztő bíróságtól mint az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezőjétől kellene származnia. A jelen ügyben azonban a nemzeti bíróság egyszer sem tett olyan nyilatkozatot a Bíróság felé, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet visszavonja, vagy hogy az előtte folyamatban lévő alapügy elintézést nyert. Ellenkezőleg, többszöri kérdésre megerősítette, hogy fenntartja kérelmét. Ezáltal az eljárás törlése a nyilvántartásból, ellentétben az eljárási szabályzat 77. és 78. cikkében írt esetekkel, nem egyszerűen a Bíróság előtt tett korábbi nyilatkozat puszta eljárástechnikai következménye lenne.
37. Másodsorban, az is elképzelhető lenne, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatatlannak nyilvánítja, illetve hatáskörének hiányát állapítja meg(14). Ez a megoldás azonban nem felel meg a tényállás alakulásának az előzetes döntésre előterjesztett kérdések felmerülését követően: a kérdések nem voltak kezdettől fogva elfogadhatatlanok, hanem csak az előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtását követően váltak okafogyottá. Ennek a Bíróság döntésében kifejezésre kell jutnia.
38. Mindezek alapján nekem úgy tűnik, hogy egy harmadik megoldásnak kellene elsőbbséget adni. A Bíróságnak azt kellene kimondania, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolása már nem szükséges. Így járt el a Bíróság már a Djabali‑ügyben(15) is, amely erős hasonlóságokat mutat az alapeljárásbeli tényállással. Az illetékes állami szerv abban az esetben is kezdetben megtagadott a felperestől egy bizonyos szociális ellátást, amelyet később – a keresetindítást, illetve az ügyben eljáró tagállami bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelmét követően – biztosított számára.
39. Ha a Bíróság kimondja, hogy már nem szükséges az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolása, kifejezésre juttatja azt, hogy a kérdések nem voltak kezdettől fogva elfogadhatatlanok, azonban a Bíróságnak már nincs hatásköre azok megválaszolására az eljárás folyamán a tényállásban bekövetkezett változások miatt.
V – Végkövetkeztetések
40. A fenti megfontolások alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a Juzgado de lo Social nº 3 de Orense által előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekről a következőképpen döntsön:
„Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem megválaszolása már nem szükséges.”