T‑359/12. sz. ügy

Louis Vuitton Malletier

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Törlési eljárás – Barna és bézs sakktáblamintát ábrázoló közösségi ábrás védjegy – Feltétlen kizáró ok – Megkülönböztető képesség hiánya – A használat révén megszerzett megkülönböztető képesség hiánya – A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése – A 207/2009 rendelet 52. cikkének (1) és (2) bekezdése”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (második tanács), 2015. április 21.

1.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Az áru formájából álló térbeli védjegyek – Megkülönböztető képesség – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Valamely áru síkbeli ábrázolásából álló ábrás védjegy – Megkülönböztető képesség – Értékelési szempontok

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

3.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének d) pontjával ellentétes lajstromozás – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Barna és bézs sakktáblamintát ábrázoló ábrás védjegy

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, d) pont és 52. cikk)

4.      Közösségi védjegy – Az OHIM határozatai – Az egyenlő bánásmód elve – A megfelelő ügyintézés elve – Az OHIM korábbi döntéshozatali gyakorlata – A jogszerűség elve

5.      Közösségi védjegy – Eljárási rendelkezések – A tények hivatalból történő vizsgálata – Feltétlen kizáró okkal kapcsolatos törlési eljárás – A felhozott jogalapokra korlátozódó vizsgálat

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, 52., 55., 57. cikk, (1) bekezdés és 76. cikk, (1) bekezdés)

6.      Közösségi védjegy – A védjegyoltalomról való lemondás, a védjegyoltalom megszűnése és a védjegy törlése – Feltétlen törlési okok – A 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjával ellentétes lajstromozás – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Feltételek

(207/2009 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b)–d) pont és (3) bekezdés, 52. cikk, (2) bekezdés, valamint 165. cikk, (1) bekezdés és (4) bekezdés)

7.      Közösségi védjegy – A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése – Feltétlen kizáró okok – Megkülönböztetésre nem alkalmas megjelölések – Kivétel – A megkülönböztető képesség használat révén történő megszerzése – Védjegy, amely az Unióban sehol sem rendelkezik megkülönböztető képességgel

(207/2009 tanácsi rendelet, 1. cikk, (1) bekezdés és 7. cikk, (3) bekezdés)

1.      Az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegy megkülönböztető képességének értékelésekor alkalmazott szempontok nem különböznek a védjegyek más típusainak esetében alkalmazandó szempontoktól.

E szempontok alkalmazása keretében azonban figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy az átlagfogyasztó észlelése nem szükségszerűen azonos az áru külső megjelenéséből álló védjegy, és az olyan szóvédjegy vagy ábrás védjegy esetében, amely az általa jelölt áruk külső megjelenésétől független megjelölésből áll.

Az átlagos fogyasztók ugyanis – grafikai vagy szöveges elem hiányában – nem szoktak az áruk eredetére következtetni a formájuk vagy a csomagolásuk formája alapján, és így nehezebbnek bizonyulhat az ilyen térbeli védjegy megkülönböztető képességét megállapítani, mint a szó‑ vagy ábrás védjegyekét.

Egyébiránt minél inkább közelít a védjegyként lajstromoztatni kívánt forma a kérdéses árunak a leginkább valószínű formájához, annál valószínűbb, hogy az említett forma a közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel. Ilyen feltételek között csak az olyan védjegy rendelkezik megkülönböztető képességgel az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, amely jelentős mértékben eltér az ágazat normáitól vagy szokásaitól, és ebből eredően betölti alapvető származásjelző funkcióját.

(vö. 20–23. pont)

2.      Az áru külső megjelenéséből álló térbeli védjegyek megkülönböztető képességének értékelésére irányuló szempontokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlat arra az esetre is vonatkozik, ha a vitatott védjegy az áru síkbeli ábrázolásából álló ábrás védjegy. A védjegy ugyanis ilyen esetben sem az általa jelölt áruk külsejétől független megjelölésből áll.

Szintén ez az eset áll elő a védjegy által jelölt áru formájának egy részéből álló ábrás védjegy esetében is, amennyiben a vásárlóközönség azt azonnal és további gondolkodás nélkül a szóban forgó áru egy különösen érdekes és vonzó részletének ábrázolásaként, nem pedig a kereskedelmi származása jelzéseként érzékeli.

(vö. 24., 25. pont)

3.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 35–45., 104., 120. pont)

4.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 47–51. pont)

5.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 58–62. pont)

6.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az ugyanezen rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétlen kizáró ok nem akadályozza a védjegy lajstromozását, ha az az árujegyzékben szereplő áruk tekintetében használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

Hasonlóképpen, a 207/2009 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy ha egy közösségi védjegy lajstromozására az említett rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjában foglalt rendelkezések megsértésével került sor, a védjegy nem törölhető, ha a használata révén lajstromozását követően megszerezte a megkülönböztető képességet azon áruk vagy szolgáltatások tekintetében, amelyekre nézve lajstromozták.

A 207/2009 rendelet 165. cikke (1) és (4) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a használat révén szerzett megkülönböztető képességet csak azon államok tekintetében kell bizonyítani, amelyek a vitatott védjegy lajstromozása iránti kérelem benyújtásának időpontjában az Unió tagállamai voltak.

Azon önmagában rejlő megkülönböztető képességgel nem rendelkező megjelölés ugyanis, amely a közösségi védjegyként való lajstromozása iránti kérelem benyújtását megelőzően folytatott használata révén a lajstromozási kérelemben szereplő áruk vagy szolgáltatások tekintetében megkülönböztető képességet szerzett, a 207/2009 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában lajstromozható, mivel nem olyan védjegyről van szó, amelynek a „lajstromozására a […] 7. cikkben foglalt rendelkezések megsértésével került sor”. A 207/2009 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése ezért semmiképpen sem releváns ebben az esetben. Ez utóbbi rendelkezés inkább azon védjegyeket érinti, amelyeknek a lajstromozása ellentétes volt a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b)–d) pontjában említett kizáró okokkal, és amelyeket ilyen rendelkezés hiányában a 207/2009 rendelet 52. cikkének (2) bekezdése alkalmazásában törölni kellett volna. A 207/2009 rendelet 52. cikke (2) bekezdésének pontosan az a célja, hogy e védjegyek közül fenntartsa azok lajstromozását, amelyek a használatuk révén időközben, vagyis lajstromozásukat követően, megkülönböztető képességet szereztek azon áruk vagy szolgáltatások tekintetében, amelyekre nézve azokat lajstromozták azon körülmény ellenére, hogy e lajstromozás a megtörténte pillanatában ellentétes volt a 207/2009 rendelet 7. cikkével.

(vö. 79–82. pont)

7.      A közösségi védjegyről szóló 207/2009 rendelet 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közösségi védjegyoltalom „egységes”, ami azzal jár, hogy „a Közösség egész területén azonos hatállyal rendelkezik”. A közösségi védjegyoltalom egységes jellegéből következik, hogy a lajstromozhatósághoz a megjelölésnek megkülönböztető képességgel kell rendelkeznie az Unió egész területén. Ily módon a 207/2009 rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha az Unió egy részében nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

E követelmények fényében kell értelmezni a 207/2009 rendelet 7. cikkének (3) bekezdését, amely lehetővé teszi azon megjelölések lajstromozását, amelyek használat révén megkülönböztető képességet szereztek. Következésképpen az ilyen, használat révén megszerzett megkülönböztető képességet azon terület egészén bizonyítani kell, amelyen a védjegy nem rendelkezett kezdettől ilyen képességgel.

A fentiekből szükségszerűen következik, hogy amennyiben a vitatott védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel az Unió egészében, az említett védjegy által megszerzett megkülönböztető képességet valamennyi tagállamban bizonyítani kell.

A bíróság kétségkívül megállapította, hogy noha igaz, hogy azt, hogy valamely védjegy használat révén megkülönböztető képességet szerzett, az Unió azon része tekintetében kell bizonyítani, amelyben nem rendelkezett ezzel kezdettől fogva, túlzás lenne megkövetelni, hogy a megkülönböztető képesség ezen megszerzését valamennyi, egyénileg tekintetbe vett tagállam tekintetében bizonyítsák.

Mindazonáltal rá kell mutatni, hogy azzal, hogy a Bíróság emlékeztetett azon ítélkezési gyakorlatra, amely szerint nem lajstromozható a védjegy, hacsak nem bizonyították, hogy használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet az Unió azon részében, amelyben nem rendelkezett ezzel kezdettől fogva, és az feltehetően az Unió területének egésze, a Bíróság nem tért el az ítélkezési gyakorlatától.

(vö. 84., 85., 91–93. pont)