A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-146/22. sz., Ryanair kontra Bizottság (KLM II; COVID19) ügyben 2024. február 7-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2024. április 16-án benyújtott fellebbezés

(C-266/24. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: L. Flynn, J. Carpi Badía és M. Farley, meghatalmazotti minőségben)

A többi fél az eljárásban: Ryanair DAC, Francia Köztársaság, Holland Királyság, Société Air France, Air France-KLM, Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

adjon helyt a fellebbezésnek, és helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

gyakorolja a Bíróság alapokmányának 61. cikke első bekezdésének második mondatában részére biztosított hatáskört azáltal, hogy az ügyet érdemben eldönti;

másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi határozzon a még nem vizsgált jogalapokról; és

a jelen eljárás költségeiről egyelőre ne határozzon, ha az ügyet visszautalja a Törvényszék elé, vagy pedig a Ryanairt kötelezze a költségek viselésére, ha a jogvitát érdemben eldönti.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező két jogalapra hivatkozik.

Először is, a Törvényszék téves kritériumot alkalmazott annak meghatározásához, hogy a támogatás kedvezményezettje az uniós állami támogatási szabályok alkalmazása szempontjából mikor korlátozódik a vállalatcsoporton belül csupán egy vagy több jogalanyra. Különösen, a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy azok a bizonyítékok, amelyek csupán arra utalnak, hogy: i. általános szabályként az Air France-KLM mint legfelső szintű anyavállalat bizonyos irányítást gyakorolhat a Société Air France (Air France) és a Koninklijke Luchtvaart Maatschappij (KLM) és leányvállalataik felett; továbbá ii. van bizonyos fokú integráció, koordináció és együttműködés az Air France, az Air France-KLM és a KLM között, elegendők voltak annak alátámasztására, hogy az Air France-KLM és az Air France ténylegesen részesült a támogatásban – ezért pedig azokat az uniós állami támogatási szabályok alkalmazása szempontjából kedvezményezetteknek kell tekinteni – egy olyan helyzetben, amikor a támogatás pontos tartalma és feltételei kifejezetten megakadályozzák, hogy a támogatást az Air France-KLM és az Air France javára lehessen felhasználni.

Másodszor, a Törvényszék megengedhetetlen módon a saját értékelésével helyettesítette a Bizottság értékelését annak eldöntése során, hogy vajon csak az Air-France-KLM csoporton belüli bizonyos társaságok alkotják-e a támogatási intézkedés kedvezményezettjét – olyan területről van szó, amellyel kapcsolatban az uniós bíróságok elismerték, hogy összetett gazdasági értékeléseket igényel, és amelynek tekintetében a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik –, anélkül hogy kellőképpen alátámasztotta volna, hogy a Bizottság érvelése nyilvánvaló mérlegelési hibában szenved.

____________