A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2017. február 16.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés – 2011/7/EU irányelv – Magánvállalkozások és hatóságok közötti kereskedelmi ügyletek – A követelés tőkeösszegének azonnali behajtását a késedelmi kamatokról és a behajtási költségek megtérítéséről való lemondás feltételéhez kötő nemzeti szabályozás”
A C‑555/14. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n° 6 de Murcia (murciai 6. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) a Bírósághoz 2014. december 3‑án érkezett, 2014. november 20‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az IOS Finance EFC SA
és
a Servicio Murciano de Salud
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),
tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, A. Tizzano, a Bíróság elnökhelyettese (előadó), M. Berger, A. Borg Barthet és E. Levits bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2016. március 2‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az IOS Finance EFC SA képviseletében J. Tornos Mas abogado,
– a spanyol kormány képviseletében A. Rubio González, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében G. Wilms, D. Loma‑Osorio Lerena, E. Sanfrutos Cano, A. C. Becker és M. Šimerdová, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2016. május 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 48., 1. o., helyesbítések: HL 2012. L 233., 3. o., HL 2015. L 218., 82. o.) értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet az IOS Finance EFC SA (a továbbiakban: IOS Finance) és a Servicio Murciano de Salud (Murcia régió autonóm közösségének egészségügyi szolgálata, Spanyolország) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az említett egészségügyi szolgálat megtagadta a tőkeösszegen felüli azon késedelmi kamatok és behajtási költségek IOS Finance számára való megfizetését, amelyeket ez utóbbi az esedékességkor ki nem egyenlített számlák alapján követel.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2011/7 irányelv (1), (12), (16) és (28) preambulumbekezdése kimondja:
„(1) A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2000. június 29‑i 2000/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet [HL 2000. L 200., 35. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 226. o.; helyesbítés: HL 2007. L 312., 72. o.] jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség és az észszerűség érdekében a kérdéses rendelkezéseket át kell dolgozni.
[…]
(12) A késedelmes fizetés olyan szerződésszegés, amelyet a legtöbb tagállamban az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok és/vagy hosszadalmas jogorvoslati eljárások az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek. E folyamat visszafordításához és a fizetési késedelem előnytelenné tételéhez a pontos fizetés kultúrájára való határozott váltás szükséges, ideértve, hogy a kamat felszámítására való jog kizárása mindig súlyosan hátrányos [helyesen: nyilvánvalóan tisztességtelen] szerződési feltételnek vagy gyakorlatnak minősüljön. Ez a váltás a fizetési határidőkre és a hitelezőknek a felmerült költségeikért járó kártérítésre vonatkozó különleges rendelkezések bevezetését is magában foglalja, és többek között azt, hogy a behajtási költségek megtérítéséhez való jog kizárását tekintsék súlyosan hátrányosnak [helyesen: és többek között azt is, hogy vélelmezni kell a behajtási költségek megtérítéséhez való jog kizárásának nyilvánvaló tisztességtelenségét].
[…]
(16) Ez az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel. […]
[…]
(28) Ezen irányelvnek meg kell tiltania a szerződéskötési szabadsággal való visszaélést a hitelező hátrányára. Ennek eredményeképpen, ha egy fizetési határnaphoz vagy határidőhöz, késedelmi kamatlábhoz vagy behajtási költségekért járó kártérítéshez kapcsolódó szerződéses feltétel vagy gyakorlat az adósra vonatkozó feltételek alapján nem indokolt, vagy az főként az adós további likviditásának biztosítását szolgálja a hitelező költségére, az visszaélést megvalósító tényezőnek tekinthető. E célból […] a hitelező számára tisztességtelennek kell tekinteni a helyes kereskedelmi gyakorlattól nagymértékben eltérő, és a jóhiszeműséggel, valamint a tisztességes kereskedéssel ellentétes szerződéses feltételt vagy gyakorlatot. Nevezetesen minden körülmények között súlyosan hátrányosnak [helyesen: nyilvánvalóan tisztességtelennek] kell tekinteni a kamat felszámításához való jog egyértelmű kizárását, valamint súlyosan hátrányosnak tekinthető a behajtási költségekért járó kártérítéshez való jog kizárása [helyesen: valamint vélelmezni kell a behajtási költségek megtérítéséhez való jog kizárásának nyilvánvaló tisztességtelenségét]. Ez az irányelv nem érinti a szerződéskötés módjára vonatkozó, valamint az adósra nézve tisztességtelen szerződési feltételek érvényességét szabályozó nemzeti rendelkezéseket.”
4 Ezen irányelv „Tárgy és hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv célja a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés […]”
5 Az említett irányelv „A vállalkozások és a hatóságok közötti ügyletek” címet viselő 4. cikkének (1) bekezdése e következőket írja elő:
„A tagállamok biztosítják, hogy azon kereskedelmi ügyletekben, amelyekben az adós egy hatóság, a (3), (4) vagy (6) bekezdésben meghatározott időtartam lejártakor a hitelező külön fizetési felszólítás nélkül legyen jogosult a törvényes késedelmi kamatra, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:
a) a hitelező teljesítette szerződéses és jogszabályi kötelezettségeit; és
b) a hitelező nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve, ha az adós nem felel a késedelemért.”
6 Ugyanezen irányelvnek „A behajtási költségek megtérítése” című 6. cikke a következőképpen szól:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kereskedelmi ügyletekben a 3. vagy a 4. cikkel összhangban késedelmi kamat válik esedékessé, a hitelező jogosult az adóstól legalább 40 EUR összegű átalány megfizetését követelni.
(2) A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett átalányösszeg külön fizetési felszólítás nélkül, a hitelező számára felmerült behajtási költségekért kártérítésként váljon esedékessé.
(3) A hitelező az (1) bekezdésben említett átalányösszegen felül jogosult megfelelő kártérítésre az adós késedelmes fizetése következtében felmerült és az átalányösszeget meghaladó összes fennmaradó behajtási költsége miatt. E költségek közé tartozhatnak többek között az ügyvéd vagy behajtással foglalkozó cég megbízása miatt felmerülő költségek.”
7 A 2011/7 irányelv „Tisztességtelen szerződéses feltételek és gyakorlatok” című 7. cikke a következőképpen fogalmaz:
„(1) A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a szerződéses vagy a gyakorlatban alkalmazott, a fizetési határnapra vagy határidőre, a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó feltétel ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelező számára súlyosan hátrányos [helyesen: A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a fizetési határnapra vagy határidőre, a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó szerződéses feltétel vagy gyakorlat ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelezővel szemben nyilvánvalóan tisztességtelen].
Annak megállapításakor, hogy valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat az első albekezdés értelmében súlyosan hátrányos‑e a hitelező számára [helyesen: nyilvánvalóan tisztességtelen‑e a hitelezővel szemben], minden körülményt figyelembe kell venni, ideértve:
a) a helyes kereskedelmi gyakorlattól való nagymértékű eltérést, amely ellentétes a jóhiszeműség és a tisztességes kereskedés elvével;
b) a termék vagy a szolgáltatás jellegét; és
c) olyan objektív ok fennállását, amely miatt az adós eltért a késedelmes fizetés esetén alkalmazott törvényes kamatlábtól, a 3. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (3) bekezdésének a) pontjában, a 4. cikk (4) bekezdésében és a 4. cikk (6) bekezdésében említett fizetési határidőtől vagy a 6. cikk (1) bekezdésében említett átalányösszegtől.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a késedelmi kamatot kizáró valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat súlyosan hátrányosnak [helyesen: nyilvánvalóan tisztességtelennek] minősül.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásában a behajtási költségek 6. cikk szerinti megtérítését kizáró valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat súlyosan hátrányosnak minősül [helyesen: valamely szerződéses feltétel vagy gyakorlat nyilvánvalóan tisztességtelen jellegét vélelmezni kell].
[…]”
A spanyol jog
8 A Bíróság elé terjesztett iratokból kitűnik, hogy a spanyol jogalkotó a 2012‑es évtől létrehozta a korlátozott időtartamra szóló, a „szállítók kifizetését célzó különös finanszírozási eljárást” azon fizetési hátralékok kezelése érdekében, amelyeket az autonóm közösségek és a helyi önkormányzatok a gazdasági válság miatt halmoztak fel a szállítóikkal szemben (a továbbiakban: különös finanszírozási eljárás). Az ezen eljárás működésére irányadó szabályok lényege értelmében az eljáráshoz csatlakozó szállítók a tőketartozás azonnali megfizetése ellenében lemondanak a fizetési határidők érintett hatóságok általi elmulasztása miatt járó járulékos összegekről, beleértve többek között a késedelmi kamatokat és a behajtási költségek megtérítését is.
9 E tekintetben konkrétabban a 2013. június 8‑i Real Decreto‑ley 8/2013 de medidas urgentes contra la morosidad de las administraciones públicas y de apoyo a entidades locales con problemas financieros (a közigazgatási szervek késedelmes fizetése elleni és a pénzügyi problémákkal küzdő helyi önkormányzatok támogatására irányuló sürgős intézkedésekről szóló, 8/2013. sz. királyi törvényrendelet) (a BOE 2013. június 29‑i 155. száma, 48 782. o.) „Az elmulasztott fizetési kötelezettség teljesítésének joghatásai” című 6. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A szállító javára történő kifizetés az autonóm közösség vagy helyi önkormányzat által a tőke, a kamatok, a bírósági költségek és bármely egyéb járulékos költség tekintetében a szállítóval szemben felhalmozott tartozás megszűnését eredményezi.”
10 A 8/2013. sz. királyi törvényrendeletet megelőzően a 2013. február 22‑i Real Decreto‑ley 4/2013 de medidas de apoyo al emprendedor y de estímulo del crecimiento y de la creación de empleo (a vállalkozásokat támogató, növekedésösztönző és munkahelyteremtő intézkedésekről szóló 4/2013. sz. királyi törvényrendelet) (a BOE 2013. február 23‑i 47. száma, 15 219. o.) átültette a 2011/7 irányelvet a spanyol jogba.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
11 2008 és 2013 között több társaság árukat szállított és szolgáltatásokat nyújtott a Murcia régió autonóm közösség egészségügyi szolgálata alá tartozó egészségügyi intézmények részére, azonban az említett közösség nem egyenlítette ki az árat.
12 Ezek a társaságok ekkor egyes szóban forgó követeléseket az IOS Finance‑ra engedményezték, amely 2013 szeptemberében követelte az említett egészségügyi intézménytől a követelések tőkeösszegét, a késedelmi kamatokat, valamint a behajtási költségek megtérítését.
13 Mivel az említett szolgálat nem fizette meg ezeket az összegeket, az IOS Finance csatlakozott a különös finanszírozási eljáráshoz, amely alapján kizárólag a tőkeköveteléseinek megfizetését kérhette.
14 2014 májusában az IOS Finance keresettel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz, amelyben kérte, hogy e bíróság kötelezze ugyanezen egészségügyi szolgálatot a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítése címén követelt összegek IOS Finance számára való megfizetésére.
15 Keresetének alátámasztása érdekében az IOS Finance először is arra hivatkozik, hogy nem lehet lemondani a közigazgatással szemben fennálló követelésekről. Másodszor azt állítja, hogy a 8/2013. sz. királyi törvényrendelet összeegyeztethetetlen az uniós joggal, és harmadszor, hogy a 2011/7 irányelv közvetlen hatállyal rendelkezik abban a részében, amelyben úgy rendelkezik, hogy a késedelmi kamatot, illetve a behajtási költségek megtérítését kizáró szerződéses feltételek vagy gyakorlatok nyilvánvalóan tisztességtelennek minősülnek.
16 Murcia régió autonóm közösségének egészségügyi szolgálata a kereset elutasítását kérte azzal az indokkal, hogy egyrészt a különös finanszírozási eljáráshoz való csatlakozás önkéntes, másrészt az említett kamatokról és megtérítésről való lemondásra nem a tartozás keletkezését megelőzően, hanem csak annak létrejöttét és a kifizetés elmulasztását követően került sor.
17 A kérdést előterjesztő bíróság elismeri, hogy a különös finanszírozási eljáráshoz való csatlakozás nem kötelező, valamint hogy azok a hitelezők, akik a tőkeösszeg megfizetésén felül a késedelmi kamatokhoz és a behajtási költségek megtérítéséhez is hozzá kívánnak jutni, továbbra is élhetnek a bíróság előtti jogorvoslat lehetőségével. A bíróságban ugyanakkor kérdés merül fel a tekintetben, hogy az uniós jog, és konkrétabban a 2011/7 irányelv 7. cikkének (2) és (3) bekezdése tiltja‑e a tőketartozás behajtásának a késedelmi kamatokról és a behajtási költségek megtérítéséről való lemondáshoz kötését.
18 E körülmények között a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo n° 6 de Murcia (murciai 6. sz. közigazgatási bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„A [2011/7 irányelv] 4. cikkének (1) bekezdésére, 6. cikkére, valamint 7. cikkének (2) és (3) bekezdésére figyelemmel:
1) Úgy kell‑e értelmezni az irányelv 7. cikkének (2) bekezdését, hogy a tagállam a tőketartozás behajtását nem kötheti a késedelmi kamatokról történő lemondáshoz?
2) Úgy kell‑e értelmezni az irányelv 7. cikkének (3) bekezdését, hogy a tagállam a tőketartozás behajtását nem kötheti a behajtási költségekről történő lemondáshoz?
3) Amennyiben mindkét kérdésre igenlő választ kell adni, az adós mint ajánlatkérő szerv hivatkozhat‑e a felek szabad akaratára annak érdekében, hogy kivonja magát a késedelmi kamatokra és behajtási költségekre vonatkozó fizetési kötelezettség alól?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
19 Mindenekelőtt rá kell mutatni arra, hogy a Bizottság szerint az alapeljárásban szóban forgó helyzet nem a 2011/7 irányelv, hanem a 2000/35 irányelv hatálya alá tartozik, és így ellentétben azzal, ami az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, a feltett kérdéseket ez utóbbi irányelvre tekintettel kell megválaszolni.
20 Ugyanakkor a Bizottság által e tekintetben megfogalmazott értékelés a 2011/7 irányelvet a spanyol jogrendbe átültető 4/2013. sz. királyi törvényrendeletben foglalt nemzeti jogi rendelkezéseknek a Bizottság által adott értelmezéséből fakad.
21 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróságnak nem feladata, hogy valamely előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretén belül nemzeti rendelkezések értelmezése tárgyában foglaljon állást, vagy hogy eldöntse, a kérdést előterjesztő bíróság által adott értelmezés helytálló‑e. Ugyanis kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a belső jog értelmezésére (2016. október 27‑i Audace és társai ítélet, C‑114/15, EU:C:2016:813, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
22 Következésképpen amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság a spanyol jog e bíróság által adott értelmezéséből arra következtet, hogy az alapeljárás tényállására a 2011/7 irányelv alkalmazandó, akkor az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre az e bíróság által megfogalmazottak szerinti formájukban kell válaszolni.
Az első és a második kérdésről
23 Együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2011/7 irányelvet, és különösen a 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a hitelező az esedékes követelések tőkeösszegének azonnali megfizetése ellenében lemondhat a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítésének követeléséről.
24 E kérdések megválaszolása érdekében rá kell mutatni arra, hogy a 2011/7 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen irányelv célja a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépés, mivel e késedelem ezen irányelv (12) preambulumbekezdése értelmében olyan szerződésszegés, amelyet többek között az alacsony vagy fel nem számított késedelmi kamatok az adósok számára pénzügyi szempontból vonzóvá tettek.
25 E célkitűzés megvalósítása érdekében a 2011/7 irányelv ugyanakkor nem hangolja össze a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetésekre vonatkozó összes szabályt (lásd a 2000/35 irányelvvel való analógia útján: 2016. december 15‑i Nemec‑ítélet, C‑256/15, EU:C:2016:954, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 A 2011/7 irányelv ugyanis a 2000/35 irányelvhez hasonlóan csupán egyes, köztük a késedelmi kamatokra vonatkozó szabályokat rögzít e tárgykörre vonatkozóan.
27 E tekintetben a 2011/7 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének és 6. cikkének megfelelően a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azon kereskedelmi ügyletekben, amelyekben az adós egy hatóság, a hitelező jogosult legyen a késedelmi kamatra, valamint a nála felmerült behajtási költségek megtérítésére, amennyiben teljesítette a kötelezettségeit és nem kapta kézhez időben az esedékes összeget, kivéve ha az adós nem felel a késedelemért.
28 E célból az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kétségtelenül előírja, hogy a tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy a különösen a késedelmi kamatlábra vagy a behajtási költségek megtérítésére vonatkozó szerződéses feltétel vagy gyakorlat ne legyen végrehajtható, vagy arra hivatkozással kártérítési igényt lehessen támasztani, amennyiben ez a hitelezővel szemben nyilvánvalóan tisztességtelen. Ezenfelül e 7. cikk előírja, hogy az e kamatokat vagy a behajtási költségek megtérítését kizáró minden szerződéses rendelkezést vagy gyakorlatot az említett cikk (2) bekezdése, illetve ugyanezen cikk (3) bekezdése értelmében nyilvánvalóan tisztességtelennek kell tekintetni, illetve vélelmezni.
29 Ugyanakkor e rendelkezésekből kitűnik, hogy azok annak biztosítására korlátozódnak, hogy a többek között a 2011/7 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében és 6. cikkében foglalt körülmények mellett a hitelező jogosult legyen a késedelmi kamatokra és a behajtási költségek megtérítésére. Amint ezen irányelv (28) preambulumbekezdéséből kitűnik, e jog szerződéses úton való kizárásának tilalma arra irányul, hogy megakadályozza a szerződéskötési szabadsággal való visszaélést a hitelező hátrányára, aki a szerződéskötéskor e szabadságról nem mondhat le.
30 Másként fogalmazva, a 2011/7 irányelv 7. cikke (2) és (3) bekezdésének célja annak elkerülése, hogy a szerződés megkötésekor, vagyis a hitelező szerződéskötési szabadságának gyakorlásakor – amikor fennáll annak lehetséges kockázata, hogy az adós a hitelező hátrányára visszaéljen e szabadsággal – a hitelező lemondjon a késedelmi kamatokról vagy a behajtási költségek megtérítéséről.
31 Ezzel szemben az alapügyhöz hasonló olyan esetben, amikor teljesülnek a 2011/7 irányelvben előírt feltételek, és a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítése esedékessé válik, a hitelező számára – éppen a szerződéskötési szabadságára figyelemmel – továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy lemondjon az említett kamatok és a megtérítés címén járó összegekről, többek között a tőkeösszeg azonnali megfizetése ellenében.
32 Mindezt egyébiránt ezen irányelv (16) preambulumbekezdése is megerősíti annak pontosításával, hogy ez az irányelv nem kötelezheti a hitelezőket arra, hogy késedelmi kamatot számítsanak fel.
33 Következésképpen, amint arra lényegében a főtanácsnok az indítványának 62. pontjában rámutat, a 2011/7 irányelvből nem tűnik ki, hogy azzal ellentétes az, ha a hitelező szabadon lemond a késedelmi kamatok vagy a behajtási költségek megtérítésének követeléséhez való jogról.
34 Mindezzel együtt az ilyen lemondás ahhoz a feltételhez kötött, hogy arra valóban szabad elhatározás alapján került sor, és így az nem képez a hitelező szerződéskötési szabadságával való visszaélést az adós részéről.
35 Az alapeljárásban szereplő esetben annak értékelése érdekében, hogy a lemondásra szabad elhatározás alapján került‑e sor, meg kell győződni arról, hogy valóban hatékony jogorvoslati lehetőségek állhattak volna a hitelező rendelkezésére ahhoz, hogy ilyen irányú szándéka esetén fellépjen a követelése egészének megfizetése, köztük a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítése érdekében, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
36 A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/7 irányelvet, és különösen a 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a hitelező az esedékes követelések tőkeösszegének azonnali megfizetése ellenében lemondhat a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítésének követeléséről, feltéve hogy ez a lemondás szabad elhatározáson alapul, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
A harmadik kérdésről
37 A fentiekre figyelemmel nem szükséges megválaszolni a harmadik kérdést, mivel azt csak arra az esetre tették fel, amennyiben az első két kérdésre a Bíróság igenlő választ adna.
A költségekről
38 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:
A kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló, 2011. február 16‑i 2011/7/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet, és különösen a 7. cikkének (2) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az alapeljárásban szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely alapján a hitelező az esedékes követelések tőkeösszegének azonnali megfizetése ellenében lemondhat a késedelmi kamatok és a behajtási költségek megtérítésének követeléséről, feltéve hogy ez a lemondás szabad elhatározáson alapul, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
Aláírások