T‑214/08. sz. ügy

Paul Alfons Rehbein (GmbH & Co.) KG

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az OUTBURST közösségi ábrás védjegy bejelentése – A korábbi OUTBURST nemzeti szóvédjegy – A korábbi védjegy tényleges használata – A 40/94/EK rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése) – A bizonyítékokra elsőként a fellebbezési tanács előtt történő hivatkozás – A 40/94 rendelet 74. cikkének (2) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 76. cikkének (2) bekezdése) – A 2868/95/EK rendelet 22. szabályának (2) bekezdése”

Az ítélet összefoglalása

1.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok

(40/94 tanácsi rendelet, 43. cikk, (2) bekezdés; 2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (2) bekezdés)

2.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Tényleges használat – Fogalom – Értékelési szempontok – Konkrét és objektív bizonyítékok követelménye

(40/94 tanácsi rendelet, 43. cikk, (2) bekezdés)

3.      Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – A korábbi védjegy használatának igazolása – Az OHIM által meghatározott határidő – A határidő letelte után, új elemek felmerülése miatt benyújtott további bizonyítékok – Megengedhetőség

(2868/95 bizottsági rendelet, 1. cikk, 22. szabály, (1) bekezdés)

1.      A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése értelmében vett tényleges használat fogalmának értelmezésénél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy azon követelmény létezésének, miszerint a közösségi védjegybejelentéssel szemben akkor tehető felszólalás, ha a korábbi védjegyet ténylegesen használták, az az oka, hogy korlátozza a két védjegy közötti összeütközések számát, amennyiben nincs a védjegy piacon betöltött tényleges rendeltetéséből származó valós gazdasági indok.

A 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdésének és a 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabályának azonban nem célja, hogy a kereskedelmi sikert értékelje, sem az, hogy valamely vállalkozás gazdasági stratégiáját ellenőrizze, vagy hogy a védjegyek védelmét azok jelentős mértékű kereskedelmi használata esetére korlátozza.

Valamely védjegy akkor képezi tényleges használat tárgyát, ha alapvető rendeltetésének megfelelően használják, hogy a védjegy biztosítsa azon áruk vagy szolgáltatások eredetének azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által létrehozott jogok fenntartása. Ráadásul a védjegy tényleges használatának követelménye megkívánja, hogy a védjegyet – úgy, ahogyan az a vonatkozó területen oltalom alatt áll – nyilvánosan és a külvilág felé használják.

A védjegyhasználat ténylegességének mérlegelése során figyelembe kell venni minden olyan tényt és körülményt, amelyek alapján megállapítható, hogy a védjegy kereskedelmi használata valóságos‑e; idesorolhatók különösen az érintett gazdasági szektorban igazoltnak tekintendő olyan használatok, amelyek feladata az, hogy a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások számára megteremtsék és fenntartsák a piaci részesedést, ezen áruk vagy szolgáltatások természete, a piac jellegzetességei, valamint a védjegy használatának terjedelme és gyakorisága.

Ami a korábbi védjegy használatának jelentőségét illeti, figyelembe kell venni különösen egyrészt a felhasználási cselekmények összességének kereskedelmi mértékét, másrészt a védjegy használatának időtartamát és gyakoriságát.

(vö. 21–24. pont)

2.      Valamely korábbi védjegynek a 40/94 rendelet 43. cikke (2) bekezdésének értelmében vett tényleges használatának konkrét esetben történő megvizsgálásához az eset összes releváns tényezőjét figyelembe vevő, átfogó mérlegelést kell végezni. Ezenkívül valamely védjegy tényleges használatát nem lehet valószínűség vagy feltételezések alapján igazolni, ehhez konkrét és objektív bizonyítékokra kell támaszkodni, amelyek bizonyítják az érintett piacon történő tényleges és elegendő használatot.

(vö. 25. pont)

3.      A 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95 rendelet 22. szabálya (2) bekezdése második mondata szerint, amennyiben a felszólalónak igazolnia kell a védjegy használatát, vagy ki kell mentenie a használat elmaradását, a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) felhívja a felszólalót a szükséges bizonyítékoknak az általa megjelölt határidőn belül történő benyújtására. Ha a felszólaló a határidő lejártát megelőzően a bizonyítékokat nem nyújtja be, az OHIM a felszólalást elutasítja.

E szabály nem értelmezhető oly módon, hogy akadályozná azt, hogy új körülmények fennállására tekintettel további bizonyítékokat vegyenek figyelembe akkor is, ha ennek a határidőnek a letelte után nyújtották be azokat.

Az említett szabályt ugyanis úgy kell értelmezni, hogy semmi sem képezi akadályát az olyan kiegészítő bizonyítékok figyelembevételének, amelyek csupán a megadott határidőn belül előterjesztett egyéb bizonyítékokat egészítik ki, amennyiben az eredeti bizonyítékok nem irrelevánsak, csak azokat nem tartották elegendőnek. E megállapítás, amely semmi esetre sem teszi feleslegessé a fenti szabályt, még inkább igaz olyan esetben, amikor a felszólaló nem él vissza a megadott határidőkkel, szándékosan időhúzásra irányuló taktikát alkalmazva vagy nyilvánvaló hanyagságról téve tanúbizonyságot, és az általa előterjesztett kiegészítő bizonyítékok csupán a megadott határidőn belül már benyújtott, írásbeli nyilatkozatokból következő ténykörülmények megerősítésére korlátozódnak.

(vö. 46., 53. pont)