A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2023. szeptember 14.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Joghatóság és a határozatok végrehajtása a polgári és kereskedelmi ügyekben – 1215/2012/EU rendelet – Szerződésekre vonatkozó különös joghatóság – A 7. cikk 1. pontjának b) alpontja – A »szolgáltatás nyújtására« irányuló szerződés fogalma – Franchise‑szerződés jövőbeni megkötésére vonatkozó előszerződés megszüntetése”
A C‑393/22. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság) a Bírósághoz 2022. június 15‑én érkezett, 2022. május 5‑i határozatával terjesztett elő
az EXTÉRIA s.r.o.
és
a Spravime, s.r.o.
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hetedik tanács),
tagjai: M. L. Arastey Sahún tanácselnök, F. Biltgen (előadó) és J. Passer bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:
– a Spravime, s.r.o. képviseletében M. Čajka advokát,
– a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,
– a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, S. Duarte Afonso és J. Ramos, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében S. Noë és K. Walkerová, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.; a továbbiakban: „Brüsszel Ia” rendelet) 7. cikke 1. pontja b) alpontjának értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet az EXTÉRIA s.r.o. (székhelye: Ostrava [Cseh Köztársaság]) és a Spravime, s.r.o. (székhelye: Ivanovice [Szlovák Köztársaság]) között, franchise‑szerződés jövőbeni megkötésére vonatkozó előszerződés teljesítésének elmulasztásán alapuló kötbérfizetési kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
3 A „Brüsszel Ia” rendelet 4. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”
4 E rendelet 7. cikkének 1. pontja értelmében:
„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban az alábbiak szerint perelhető:
1. a) ha az eljárás tárgya egy szerződés, akkor a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;
b) e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a kötelezettség teljesítésének helye:
– ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,
– szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;
c) amennyiben a b) pont nem alkalmazható, az a) pontot kell alkalmazni.”
Az alapjogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
5 Az alapeljárás felperese, egy munkahelyi egészségvédelem és biztonság területén tanácsadási szolgáltatásokat nyújtó társaság, és az alapeljárás alperese 2018. június 28‑án egy olyan franchise‑szerződés jövőbeni megkötésére vonatkozó előszerződést (a továbbiakban: előszerződés) kötött, amely lehetővé tette ez alapeljárás alperese számára, hogy az alapeljárás felperesének szlovákiai franchise‑fiókjait működtesse és irányítsa. Ebben az előszerződésben a végleges szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettségvállaláson felül bizonyos szerződési feltételeket, az alapeljárás alperesének hozzáadottérték‑adó nélkül számított 20 400 euró összegű előlegfizetési kötelezettségét, és e kötelezettség be nem tartása esetén az előleg összegével megegyező összegű kötbér (a továbbiakban: kötbér) fizetését kötötték ki.
6 Ezt az előleget, amelynek célja nemcsak az említett kötelezettség biztosítása volt, hanem az alapeljárás felperesének franchise‑modelljére vonatkozóan az említett előszerződésben szereplő valamennyi információ bizalmas jellegének megőrzése is, az előszerződés aláírásától számított tíz napon belül kellett megfizetni. Az előszerződés egyébként előírta az alapeljárás felperesének a szerződéstől abban az esetben való elállásának lehetőségét, ha az alapeljárás alperese nem fizeti ki határidőn belül a megállapodás szerinti összeget.
7 Az előszerződés a cseh jog alkalmazását írta elő, és a felek nem kötöttek joghatósági megállapodást.
8 Az alapeljárás felperese arra hivatkozással, hogy az alapeljárás alperese nem teljesítette a szóban forgó előleg megfizetésére vonatkozó kötelezettségét, elállt az előszerződéstől, és a kötbér megfizetését követelte.
9 Ezért európai fizetési meghagyásos eljárást indított az Okresní soud v Ostravě (ostravai járásbíróság, Cseh Köztársaság) előtt.
10 2020. december 17‑i végzésével ez a bíróság elutasította az alapeljárás alperese által a cseh bíróságok joghatóságának hiányára vonatkozóan felhozott kifogást, és megállapította, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja alapján joghatósággal rendelkezik a szóban forgó jogvita elbírálására, mivel a jogvita tárgya e rendelkezés értelmében vett kötelezettség teljesítése, nevezetesen kötbérfizetésre irányuló kötelezettségé, amelyet az alapeljárás felperesének székhelyén kell teljesíteni.
11 A végzéssel szemben benyújtott fellebbezésben az alapeljárás alperese azzal az indokkal hivatkozott a szlovák bíróságok joghatóságára, hogy az ezen kötbérrel biztosított kötelezettség, bár valóban az előszerződésből ered, a megkötendő franchise‑szerződéssel összefüggésben az áruk előállítási és szállítási helyéhez kapcsolódik.
12 2021. február 16‑i végzésével a Krajský soud v Ostravě (ostravai regionális bíróság, Cseh Köztársaság) mint fellebbviteli bíróság helybenhagyta az elsőfokú határozatot, és megállapította, hogy a kereset tárgya az előszerződés feltételeinek az alapeljárás alperese általi megszegése miatt teljesítendő kötbér megfizetése iránti követelés, tehát nem kapcsolódik áruk előállításához vagy szállításához, és így a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontja nem alkalmazandó. Következésképpen a joghatóságot e rendelet 7. cikke 1. pontja a) alpontjának megfelelően kell meghatározni, amelynek értelmében a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság rendelkezik joghatósággal, és ezt a helyet az eljáró bíróság joga, a jelen esetben a cseh jog alapján kell meghatározni.
13 Az alapeljárás alperese e végzéssel szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Nejvyšší soudhoz (legfelsőbb bíróság, Cseh Köztársaság), a kérdést előterjesztő bírósághoz, azt állítva, hogy a kötbérfizetés iránti igény jellegét nem megfelelően értékelték.
14 Ez a bíróság a Bíróságnak a „szerződéssel kapcsolatos ügy” fogalmának értelmezésére vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatára hivatkozva (1992. június 17‑i Handte ítélet, C‑26/91, EU:C:1992:268, 15. pont; 2017. június 15‑i Kareda ítélet, C‑249/16, EU:C:2017:472, 30. pont) megállapítja, hogy az előtte folyamatban lévő, kötbérfizetési követelésre vonatkozó jogvita az előszerződésből ered, és ezért a jogvita a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikkének 1. pontja értelmében vett „szerződés[sel kapcsolatos ügy]” fogalma alá tartozik.
15 Mivel az említett bíróság szerint a követelés nem kapcsolódik áruk előállításához vagy szállításához, a 7. cikk 1. pontja b) alpontja első franciabekezdésének alkalmazását eleve ki kell zárni.
16 Meg kell tehát vizsgálni, hogy nem az említett 7. cikk 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdése értelmében vett „szolgáltatás nyújtására” vonatkozó igényről van‑e szó.
17 A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy két lehetséges megoldás létezik annak meghatározására, hogy melyik bíróság rendelkezik joghatósággal: az egyik megoldás, hogy az előszerződést önálló szerződésnek minősítik, a másik megoldás pedig az, hogy az előszerződésből eredő követelések jellegét a megkötendő szerződés jellegétől függően határozzák meg.
18 A Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel önmagában az előszerződés megkötése nem minősül olyan szolgáltatásnyújtásnak, amelyet az uniós jog önállóan olyan szerződésként határoz meg, amely egy másik személy javára, díjazás ellenében, tevőleges magatartás útján végzett tevékenységet foglal magában (lásd ebben az értelemben: 2009. április 23‑i Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257; 2016. július 14‑i Granarolo ítélet (C‑196/15, EU:C:2016:559; 2021. március 25‑i Obala i lučice ítélet, C‑307/19, EU:C:2021:236), így a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság) arra a következtetésre hajlik, hogy ez az előszerződés nem tartozik a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontja második franciabekezdésének hatálya alá.
19 Következésképpen a 7. cikk 1. pontja c) alpontjának megfelelően, amely szerint, amennyiben a b) pont nem alkalmazható, az a) pontot kell alkalmazni, a joghatósággal rendelkező bíróságot a szóban forgó kötelezettség teljesítésének helye szerint kell meghatározni.
20 Mivel a Bíróság még nem foglalkozott kifejezetten azzal a kérdéssel, hogy a pactum de contrahendo „szolgáltatási szerződésnek” minősíthető‑e, észszerű kétség merül fel a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának helyes értelmezését illetően.
21 E körülmények között a Nejvyšší soud (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Úgy kell‑e értelmezni a [»Brüsszel Ia« rendelet] 7. cikke 1. pontjának b) alpontját, hogy a »szolgáltatási szerződés« fogalma magában foglalja az olyan előszerződést (pactum de contrahendo) is, amelynek alapján a felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy megkötik a végleges szerződést, amely e rendelkezés értelmében szolgáltatási szerződésnek minősül?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
22 Az előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a franchise‑szerződés jövőbeni megkötésére vonatkozó előszerződés, amely az előszerződés teljesítésének elmulasztása esetére olyan kötbérfizetési kötelezettséget ír elő, amelynek megsértése miatt keresetet indítottak, az e rendelkezés értelmében vett „szolgáltatás nyújtására” irányuló szerződés fogalma alá tartozik.
23 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy mivel a „Brüsszel Ia” rendelet hatályon kívül helyezte és felváltotta a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok végrehajtásáról szóló, 1968. szeptember 27‑i egyezmény (HL 1972. L 299., 32. o.) helyébe lépő, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22‑i 44/2001/EK tanácsi rendeletet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 2. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o.; HL 2011. L 124., 47. o.), a Bíróság által a 44/2001 rendeletre vonatkozóan adott értelmezés a „Brüsszel Ia” rendeletre is érvényes, amennyiben a két uniós jogszabály rendelkezései egyenértékűnek tekinthetők. Ez a helyzet a 44/2001 rendelet 5. cikkének 1. pontja és a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikkének 1. pontja esetében (lásd ebben az értelemben: 2019. május 8‑i Kerr ítélet, C‑25/18, EU:C:2019:376, 19. és 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 A „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdését illetően meg kell állapítani, hogy a rendelkezés szövege önmagában nem teszi lehetővé a feltett kérdés megválaszolását, mivel a rendelkezés nem határozza meg a szolgáltatásnyújtás fogalmát (lásd ebben az értelemben: 2009. április 23‑i Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257, 19. pont).
25 Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában, illetve 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdésében szereplő „szerződés[sel kapcsolatos ügy]” és „szolgáltatás nyújtása” kifejezéseket – a rendelet valamennyi tagállamban való egységes alkalmazásának biztosítása céljából – önálló módon, elsősorban a rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni. Ennélfogva nem értelmezhetők úgy, mintha arra a minősítésre utalnának, amelyet az alkalmazandó nemzeti jog a nemzeti bíróság előtti ügy tárgyát képező jogviszonynak tulajdonít (lásd ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
26 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „Brüsszel I” rendelet célja a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályoknak nagymértékben kiszámítható joghatósági szabályokkal történő egységesítése, tehát a jogbiztonság megteremtése, amely az Európai Unióban letelepedett személyek jogi védelmének megerősítésében nyilvánul meg, egyszerre lehetővé téve mind a felperesnek, hogy könnyen azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, mind pedig az alperesnek, hogy észszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene kereset (lásd ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 Az ítélkezési gyakorlat szerint továbbá a közös hatáskörök biztosításának a „Brüsszel Ia” rendelet II. fejezetében szabályozott rendje azon a rendelet 4. cikke (1) bekezdésében megfogalmazott általános szabályon alapul, amelynek értelmében valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkező személyek – a felek állampolgárságára való tekintet nélkül – perelhetők ezen állam bíróságai előtt. A rendelet II. fejezetének 2. szakasza az alperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának általános szabályától eltérve rendelkezik néhány különös joghatósági szabályról, amelyek között szerepel az e rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontjában előírt szabály is (lásd ebben az értelemben: 2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a „Brüsszel Ia” rendeletben előírt különös joghatósági szabályokat szigorúan kell értelmezni, és azok nem teszik lehetővé az említett rendeletben kifejezetten előírt eseteken túlterjeszkedő értelmezést (2019. május 8‑i Kerr ítélet, C‑25/18, EU:C:2019:376, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
29 A „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjában a szerződések esetére előírt különös joghatósági szabály a közelséggel kapcsolatos törekvéseknek kíván megfelelni, és azt az érintett szerződés, valamint az arról határozó bíróság közötti szoros kapcsolódás megléte indokolja. Így az alperes lakóhelye szerinti bíróságok joghatóságának a jelen ítélet 27. pontjában említett általános szabályát kiegészíti a szerződésekre vonatkozó ezen különös joghatósági szabály, amelynek értelmében az alperes a teljesített vagy teljesítendő kötelezettség helyének bírósága előtt is perelhető (lásd ebben az értelemben: 2009. április 23‑i Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257, 24. és 25. pont).
30 A szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből eredő szerződéses kötelezettségek teljesítési helyét illeti, a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdése a joghatósági szabályok egységesítésére és kiszámíthatóságára, és ennélfogva a jogbiztonságra irányuló célkitűzések megerősítése érdekében e szerződés tekintetében önállóan úgy határozza meg a kapcsolóelvet, mint amely a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani. Ez az önálló kapcsolóelv az ugyanazon értékesítési szerződés alapján benyújtott valamennyi kérelemre vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2009. április 23‑i Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257, 26. és 27. pont; 2010. március 11‑i Wood Floor Solutions Andreas Domberger ítélet, C‑19/09, EU:C:2010:137, 23. pont).
31 E megfontolásokra tekintettel kell meghatározni, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, előszerződés teljesítésének elmulasztása miatti kötbérfizetési kötelezettség a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdése értelmében vett „szolgáltatás nyújtása” fogalma alá tartozik‑e.
32 Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló, a felekre nézve kötelező előszerződés feltételeiből eredő kötelezettségek a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja értelmében vett „szerződés[sel kapcsolatos ügy]” fogalma alá tartoznak.
33 Továbbá, bár a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának a) alpontja a szerződéssel vagy szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a vitatott kötelezettség teljesítésének helye alapján határozza meg, a 7. cikk 1. pontjának b) alpontja ingó dolog értékesítése és szolgáltatás nyújtása esetén különös kapcsolóelveket állapít meg, amikor a teljesítési helyet akként határozza meg, mint a tagállam területén azt a helyet, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani, illetve ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani.
34 A „szolgáltatás nyújtására” irányuló szerződésnek minősítést illetően pedig az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a 7. cikk (1) bekezdése b) pontjának második franciabekezdése értelmében vett „szolgáltatás” fogalma magában foglalja legalábbis azt, hogy a szolgáltatásnyújtó fél meghatározott tevékenységet végez díjazás ellenében (lásd különösen: 2009. április 23‑i Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257, 29. pont; 2017. június 15‑i Kareda ítélet, C‑249/16, EU:C:2017:472, 35. pont).
35 Az e meghatározásban szereplő első kritériumot, a tevékenység végzését illetően a Bíróság pontosította, hogy az tevőleges magatartásokat követel meg, nem csupán tartózkodást. E tekintetben a Bíróság egy olyan szerződéssel kapcsolatban, amely az egyik fél termékeinek a másik fél általi forgalmazására irányult, kimondta, hogy ez a kritérium teljesül az azon fél által nyújtott jellemző szolgáltatásnál, amely e forgalmazást biztosítva részt vesz az érintett termékek terjesztésének fejlesztésében (lásd különösen: 2013. december 19‑i Corman‑Collins ítélet, C‑9/12, EU:C:2013:860, 38. pont; 2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 38. pont).
36 Ami a második kritériumot, vagyis a tevékenységért nyújtott díjazás kritériumát illeti, hangsúlyozni kell, hogy az nem értelmezhető szűk értelemben véve pénzösszeg kifizetéseként, mivel a gazdasági értéket képviselő előnyökben való részesülés is tekinthető úgy, mint amely díjazásnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19‑i Corman‑Collins ítélet, C‑9/12, EU:C:2013:860, 39. pont; 2016. július 14‑i Granarolo ítélet, C‑196/15, EU:C:2016:559, 40. pont).
37 Márpedig, noha az előszerződés alapján megkötendő franchise‑szerződés tárgya tökéletesen megfelel a jelen ítélet 35. és 36. pontjában említett két kritériumnak, nem ez a helyzet az előszerződés esetében, amely a franchise‑szerződés jövőbeni megkötésére és az előszerződésben szereplő információk bizalmas jellegének megőrzésére irányult. Ezenkívül a szerződő fél által végzett tényleges tevékenység hiányában a kötbér megfizetése nem minősíthető díjazásnak.
38 Mivel az előszerződés nem követel meg sem tevőleges magatartást, sem díjazás fizetését, az előszerződésből eredő kötelezettségek – különösen a kötbér megfizetésére vonatkozó kötelezettség – nem tartozhatnak a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második franciabekezdése értelmében vett „szolgáltatás nyújtásának” fogalma alá.
39 Ez a következtetés az arra alapított érvvel sem kérdőjelezhető meg, hogy a kötbér megfizetésére vonatkozó kötelezettség szorosan kapcsolódik a megkötendő franchise‑szerződéshez, amely alapján meg lehet határozni azt a helyet, ahol az érintett szolgáltatásokat nyújtani kellett volna.
40 Ez az érv ugyanis nemcsak a „Brüsszel Ia” rendeletben előírt különös joghatósági szabályok szigorú értelmezésére vonatkozó, a jelen ítélet 28. pontjában ismertetett követelménnyel, hanem az előreláthatóság és a jogbiztonság ezen ítélet 26. és 30. pontjában említett céljaival is ellentétes.
41 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának rendszeréből következően az uniós jogalkotó eltérő joghatósági szabályokat fogadott el egyrészt az ingó dolgok értékesítésére irányuló szerződések és a szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések, másrészt pedig minden más, a rendelet különös rendelkezéseinek tárgyát nem képező szerződéstípus vonatkozásában (lásd ebben az értelemben: 2009. április 23‑i Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257, 42. pont).
42 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának c) alpontja úgy rendelkezik, hogy „amennyiben a b) pont nem alkalmazható, az a) pontot kell alkalmazni”.
43 Márpedig a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontja második franciabekezdése hatályának oly módon történő kiterjesztése, hogy az magában foglalja a szolgáltatási szerződés jövőbeni megkötésére vonatkozó előszerződést, az uniós jogalkotó erre irányuló szándékának megkerüléséhez vezetne, és hátrányosan érintené a 7. cikk 1. pontja c) és a) alpontjának hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 2009. április 23‑i Falco Privatstiftung és Rabitsch ítélet, C‑533/07, EU:C:2009:257, 43. pont).
44 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „Brüsszel Ia” rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontját úgy kell értelmezni, hogy a franchise‑szerződés jövőbeni megkötésére vonatkozó előszerződés, amely az előszerződés teljesítésének elmulasztása esetére olyan kötbérfizetési kötelezettséget ír elő, amelynek megsértése miatt keresetet indítottak, nem tartozik az e rendelkezés értelmében vett „szolgáltatás nyújtására” irányuló szerződés fogalma alá. Ilyen esetben az ezen kötelezettség kapcsán indított kereset tekintetében a joghatóságot a rendelet 7. cikke 1. pontja a) alpontjának megfelelően az említett kötelezettség teljesítési helyére tekintettel kell meghatározni.
A költségekről
45 Mivel ez az eljárás az alapügyben részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:
A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontját
a következőképpen kell értelmezni:
a franchise‑szerződés jövőbeni megkötésére vonatkozó előszerződés, amely az előszerződés teljesítésének elmulasztása esetére olyan kötbérfizetési kötelezettséget ír elő, amelynek megsértése miatt keresetet indítottak, nem tartozik az e rendelkezés értelmében vett „szolgáltatás nyújtására” irányuló szerződés fogalma alá. Ilyen esetben az ezen kötelezettség kapcsán indított kereset tekintetében a joghatóságot a rendelet 7. cikke 1. pontja a) alpontjának megfelelően az említett kötelezettség teljesítési helyére tekintettel kell meghatározni.
Aláírások