MELCHIOR WATHELET
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2015. június 11.(1)
C‑215/14. sz. ügy
Société des Produits Nestlé SA
kontra
Cadbury UK Ltd
(a High Court of Justice [England & Wales], Chancery Division, Intellectual Property [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Védjegyek – 2008/95/EK irányelv – A 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja – A »használat révén megszerzett megkülönböztető képesség« fogalma – Térbeli védjegy – Egyidejűleg az áru jellegéből következő forma, illetve a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges forma által alkotott megjelölés – Kit Kat csokoládészeletek”
I – Bevezetés
1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanács irányelv(2) (a továbbiakban: védjegyirányelv) 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának, e) pontja i. és ii. alpontjának és (3) bekezdésének értelmezésére irányul.
2. E kérdés a Société des Produits Nestlé SA (a továbbiakban: Nestlé) és a Cadbury UK Ltd (a továbbiakban: Cadbury) között az utóbbi által a Nestlé részéről az Egyesült Királyságban egy négy rudacskából álló, csokoládéval bevont ostyaszelet térbeli formáját ábrázoló megjelölés védjegyként való lajstromozása iránt benyújtott kérelemmel szemben előterjesztett felszólalás tárgyában folyó jogvita során merült fel.
3. Az ügy tétje annak esetleges lehetősége, hogy valamely vállalkozás örökös monopóliumot biztosíthat magának azáltal, hogy védjegyként lajstromoztat egy térbeli megjelölést.(3)
II – Jogi háttér
A – Az uniós jog
4. A védjegyekről szóló 2008/95 irányelv 3. cikke a következőképpen szól:
„(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, illetve a védjegy törlésének van helye, ha a megjelölés
[...]
b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;
[...]
e) kizárólag olyan formából áll, amely
i. az áru jellegéből következik; vagy
ii. a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, vagy
iii. az árunak jelentős értéket kölcsönöz;
[...]
(3) Az (1) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, illetve a védjegy nem törölhető, ha a megjelölés használata révén a bejelentés bejelentési napját megelőzően megszerezte a megkülönböztető képességet. Ezen túlmenően bármelyik tagállam előírhatja, hogy ezt a szabályt akkor is alkalmazni kell, ha a megjelölés a megkülönböztető képességet a bejelentés bejelentési napját vagy a lajstromozás napját követően szerezte meg.
[...]”
B – Az Egyesült Királyság joga
5. A védjegyekről szóló 1994. évi törvény (Trade Marks Act 1994) 3. cikkének (1) bekezdése szerint kizárt az olyan védjegyek lajstromozása, amelyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel, kivéve, ha a lajstromozás iránti kérelem benyújtásának napját megelőzően használatuk révén ténylegesen megszerezték a megkülönböztető képességet.
6. Ugyanezen cikk (2) bekezdése értelmében egy megjelölés nem lajstromozható védjegyként, ha kizárólag olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik vagy a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges.
III – Az alapeljárás tényállása
7. Az alapeljárásban szereplő árut a Rowntree & Co Ltd 1935 óta forgalmazta az Egyesült Királyságban „Rowntree’s Chocolate Crisp” néven. 1937‑ben az áru nevét a „Kit Kat Chocolate Crisp” névre módosították, majd a későbbiekben ez a „Kit Kat” megnevezésre rövidült. 1988‑ban a Rowntree plc‑t megvásárolta a Nestlé.
8. Bár az áru hosszú időn át belső ezüstfóliából és külső nyomtatott papírborítóból álló, kétrétegű csomagolásban került forgalomba, rajta a nyomtatott „Kit Kat” feliratot tartalmazó piros‑fehér logóval, a jelenlegi csomagolás egyrétegű, amelyen ugyanez a logó szerepel. A logó dizájnja az évek során változott, de nem módosult jelentősen. A jelenlegi logó megjelenítése a következő:
9. A termék alapvető formája nagyon keveset változott 1935 óta, bár a mérete valamelyest módosult. A kicsomagolt termék jelenlegi megjelenése a következő:
10. Ki kell emelni, hogy minden egyes rudacskán dombornyomva a „Kit Kat” szavak szerepelnek a logó részét képező ovális forma darabjaival együtt.
11. 2010. július 8‑án a Nestlé kérte az alábbiakban grafikailag ábrázolt térbeli megjelölés (a továbbiakban: védjegy) egyesült királysági védjegyként történő lajstromozását:
12. A bejelentett védjegy tehát eltér az áru valódi formájától, amennyiben nem tartalmazza a dombornyomott „Kit Kat” szavakat.
13. A védjegybejelentést a Nizzai Megállapodás szerinti 30. osztályba tartozó alábbi áruk vonatkozásában tették: „csokoládé; csokoládétartalmú édességek; csokoládékészítmények; cukorkaáruk; csokoládé alapú készítmények; péksütemények; sütemények; kekszek; csokoládébevonatú kekszek; csokoládébevonatú ostyák; cukrászsütemények; aprósütemények; ostyák”.
14. Az egyesült királysági védjegyhivatal elfogadta a bejelentést, és azt felszólalás céljából közzétette. Álláspontja szerint, még ha a védjegy nem is rendelkezett benne rejlő megkülönböztető képességgel, a bejelentő bizonyította, hogy használata révén ténylegesen megszerezte a megkülönböztető képességet.
15. 2011. január 28‑án a Cadbury felszólalt a védjegybejelentéssel szemben, hivatkozva többek között a védjegyekről szóló 1994. évi törvénynek a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját, e) pontjának i. és ii. alpontját, valamint 3. cikkét átültető rendelkezéseire.
16. 2013. június 20‑i határozatában az egyesült királysági védjegyhivatal elbírálója úgy ítélte meg, hogy a védjegy nem rendelkezik benne rejlő megkülönböztető képességgel, és használata révén sem szerezte meg azt.
17. Az elbíráló úgy tekintette, hogy az a forma, amelynek vonatkozásában a lajstromozást kérték, három jellemzővel bír:
– a szelet alapvetően téglalap alakú formája;
– a szelet hosszában elhelyezkedő barázdák jelenléte, elhelyezése és mélysége; valamint
– a barázdák száma, amelyek a szelet szélességével együtt meghatározzák a „rudacskák” számát.
18. Az elbíráló szerint az első jellemző az áruk jellegéből adódó forma, ennélfogva nem lajstromozható, kivéve a „cukrászsüteményeket” és „süteményeket”, amelyek esetében a védjegy formája jelentősen eltér az ágazat normáitól. Mivel a két másik jellemző műszaki hatás eléréséhez szükséges, az elbíráló egyebekben megtagadta a lajstromozást.
19. 2013. július 18‑án a Nestlé fellebbezett e határozattal szemben a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division, Intellectual Property (Egyesült Királyság) előtt, vitatva azt az állítást, amely szerint a védjegy releváns időpontot megelőző használata révén nem szerzett megkülönböztető képességet. A Nestlé ezenkívül kifejtette, hogy a védjegy nem kizárólag az áruk jellegéből adódó, vagy a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll.
20. Ugyanezen a napon benyújtott csatlakozó fellebbezésében a Cadbury vitatta a határozatot, amennyiben az azt állapította meg, hogy a védjegy benne rejlő megkülönböztető képességgel rendelkezik a „cukrászsütemények” és „sütemények” vonatkozásában, és nem kizárólag maguknak az áruknak a jellegéből adódó, illetve a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formából áll.
21. A High Court of Justice mindenekelőtt úgy véli, hogy az elbírálónak nem lett volna szabad különbséget tennie egyrészt a cukrászsütemények és sütemények, másrészt pedig a Nizzai Megállapodás szerinti 30. osztályhoz tartozó minden más áru között, sem a védjegy megkülönböztető jellege, sem pedig a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja i. és ii. alpontjának alkalmazhatóságát illetően.
22. Ezt követően, azon kérdés kapcsán, hogy a védjegy releváns időpontot megelőző használata révén megkülönböztető képességet szerzett‑e, a kérdést előterjesztő bíróság, miután felidézte a tárgykörrel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot, felveti a kérdést, hogy ahhoz, hogy bizonyítsa, hogy valamely védjegy megkülönböztető képességet szerzett, elegendő‑e az, ha a releváns időpontban az érintett fogyasztók körének jelentős része felismeri a megjelölést, és a bejelentő termékeivel azonosítja azt. Úgy véli ugyanis, hogy a bejelentőnek inkább azt kell bizonyítania, hogy az érintett fogyasztók körének jelentős része a védjegyre (szemben bármely másik esetlegesen jelenlévő védjeggyel) mint az áruk származásának jelölésére tekint.
23. Végül, ami az áru jellegéből következő, illetve a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formát illeti, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy csak elenyésző ítélkezési gyakorlat áll rendelkezésre a védjegyirányelv 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. és ii. alpontját illetően.
24. Mivel kétségei vannak a Nestlé azon érvét illetően, amely szerint a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának a Bíróság ítélkezési gyakorlatában értelmezett megfogalmazásából egyértelműen kitűnik, hogy e rendelkezés csupán akkor zárja ki egy megjelölés lajstromozását, ha a megjelölés valamennyi alapvető jellemzője olyan formajellegzetesség, mely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, a kérdést előterjesztő bíróság inkább a Cadbury érvelésével ért egyet, amely szerint sem a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja, sem a mögötte meghúzódó célkitűzések alapján nem lehet úgy vélni, hogy lajstromozható olyan forma, amelynek egyik alapvető jellemzője a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja értelmében az áruk jellegéből adódik, és a másik két alapvető jellemzője az irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja értelmében a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, pusztán azért, mert egyik fenti kizáró ok sem alkalmazható mind a három alapvető jellemzőjére.
25. Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság vonakodik elfogadni a Nestlé azon álláspontját, amely szerint a Phillips‑ítéletből (C‑299/99, EU:C:2002:377, 78. pont) és a Lego Juris kontra OHIM ítéletből (C‑48/09 P, EU:C:2010:516, 84. pont) nyilvánvalóan kitűnik, hogy a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja csak akkor alkalmazható, ha a forma a műszaki hatás eléréséhez az áruk funkciójára tekintettel szükséges, és nem akkor, amikor csupán az áruk gyártásának módjára tekintettel szükséges a műszaki hatás eléréséhez.
IV – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem és a Bíróság előtti eljárás
26. E körülmények között a High Court of Justice felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Annak megállapításához, hogy a megjelölés használata révén megkülönböztető képességet szerzett‑e a védjegyirányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében, elegendő‑e, ha a bejelentő bizonyítja, hogy a releváns időpontban az érintett fogyasztói körbe tartozó személyek jelentős része felismeri a megjelölést, és azt a bejelentő termékeihez köti, abban az értelemben, hogy ha mérlegelniük kellene, hogy az e megjelöléssel ellátott árukat ki forgalmazza, a bejelentőt jelölnék meg; vagy a bejelentőnek bizonyítania kell, hogy az érintett fogyasztói körbe tartozó személyek jelentős része úgy tekint a megjelölésre (szemben bármely másik esetleg jelenlévő védjeggyel) mint az áruk származásának jelölésére?
2) Amennyiben a forma három alapvető jellemzővel rendelkezik, amelyek egyike magának az árunak a jellegéből következik, a másik kettő pedig a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, e forma védjegyként történő lajstromozását kizárja‑e a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. és/vagy ii. alpontja?
3) Úgy kell‑e értelmezni a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját, hogy az megakadályozza az áruk gyártásának módjára, és nem az áruk működésének módjára tekintettel célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formák lajstromozását?”
27. Az alapeljárás felei, a német és a lengyel kormány, az Egyesült Királyság Kormánya, valamint az Európai Bizottság terjesztettek elő írásbeli észrevételeket.
28. Ezenkívül valamennyien szóbeli észrevételeket terjesztettek elő a 2015. április 30‑án megtartott tárgyaláson.
V – Elemzés
A – Az alkalmazandó irányelvre vonatkozó előzetes megjegyzés
29. Az irányelv, amelynek értelmezését kérik, a védjegyirányelv. Mindazonáltal a releváns ítélkezés gyakorlat a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelvre(4) vonatkozik.
30. Az ezen ítélkezési gyakorlatra utaló hivatkozások mindazonáltal relevánsak maradnak. Ahogyan ugyanis a Bíróság az Oberbank és társai ítéletben (C‑217/13 és C‑218/13, EU:C:2014:2012, 31. pont) kiemelte, a védjegyirányelv jelen ügyben érintett rendelkezéseit, szövegüket, szövegkörnyezetüket vagy céljukat illetően nem érintette lényeges módosítás a 89/104 első irányelv megfelelő rendelkezéseihez képest. A védjegyirányelv ugyanis, annak (1) preambulumbekezdése szerint csupán a 89/104 első irányelvet kodifikálta.
31. Ami konkrétabban a védjegyirányelv 3. cikkének (1) bekezdését illeti, csupán az e) pontban szereplő felsorolás francia bekezdései helyébe lépett az i., ii. és iii. alpont. A 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának első és a második, illetve a második és harmadik francia bekezdését elválasztó „ou” („vagy”) kifejezést szinten törölték azokból a nyelvi változatokból, amelyekben az megjelent.(5)
B – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
32. A védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre. Ugyanakkor ugyanezen irányelv 3. cikkének (3) bekezdése eltér e szabálytól, kimondva, hogy egy ilyen védjegy lajstromozható, ha a megjelölés használata révén a bejelentés bejelentési napját megelőzően megszerezte e megkülönböztető képességet.
33. Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy ahhoz, hogy a bejelentő bizonyítsa, hogy valamely védjegy szert tett erre a védjegyirányelv 3. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „megjelölés használata révén szerzett megkülönböztető képességre”, elegendő‑e, ha bizonyítja, hogy a releváns időpontban az érintett fogyasztói körbe tartozó személyek jelentős része felismeri a megjelölést, és azt a bejelentő termékeihez köti, abban az értelemben, hogy ha mérlegelniük kellene, hogy az e megjelöléssel ellátott árukat ki forgalmazza, a bejelentőt jelölnék meg, vagy azt kell bizonyítania, hogy az érintett fogyasztói körbe tartozó személyek jelentős része úgy tekint a megjelölésre (szemben bármely másik esetleg jelenlévő védjeggyel) mint az áruk származásának jelölésére.
34. A High Court of Justice szerint a kérdés alapját az angol bíróságoknál annak ellenére fennmaradó bizonytalanság jelenti, hogy e tárgyban már kétszer is kérdést terjesztettek a Bíróság elé.(6)
35. A jelen ügy tehát alkalmat kínál a Bíróság számára, hogy eldöntse, hogy pusztán annak bizonyítása, hogy valamely forgalomba hozott termék formáját a releváns vásárlóközönség jelentős része úgy ismeri fel, mint amely egy adott gazdasági szereplő áruit jelöli, elegendő‑e annak bizonyításához, hogy egy védjegy a megjelölés használata révén megkülönböztető képességre tett szert, vagy pedig azt kell bizonyítani, hogy a releváns vásárlóközönség kereskedelmi származásjelzésként használja a formát, és e minőségében bízik benne.(7)
1. A védjegy funkciója: az áru származásának azonosítása vagy garantálása
36. Ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata egyértelműen leszögezte, a védjegy funkciója elválaszthatatlan annak megkülönböztető képességétől.
37. A védjegy megkülönböztető képessége ugyanis a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a védjegy lajstromozásának egyik általános feltétele. E benne rejlő vagy a használat révén megszerzett megkülönböztető képesség azt jelenti, hogy a védjegy képes azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, amelyek tekintetében a lajstromozást kérték, akként való azonosítására, mint amelyek valamely meghatározott vállalkozástól származnak, és így képes azokat más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatástól megkülönböztetni.(8)
38. Másként fogalmazva, „a védjegy alapvető rendeltetése abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól”(9). Ugyanis „a védjegynek biztosítania kell, hogy a vele jelölt valamennyi árut vagy szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel”(10).
39. A védjegy nem csupán azt teszi lehetővé jogosultja számára, hogy megkülönböztesse magát versenytársaitól, hanem emellett garantálja a fogyasztó vagy végső felhasználó számára, hogy a védjegynek minősülő megjelöléssel ellátott valamennyi áru vagy szolgáltatás kereskedelmi eredete azonos.(11)
40. Egyébként a védjegy megkülönböztető képességét – legyen akár önmagában rejlő, akár használat révén megszerzett megkülönböztető képesség – egyrészt azon áruk vagy szolgáltatások összefüggésében kell értékelni, amelyek vonatkozásában a védjegyet bejelentették, másrészt a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztóinak feltételezett észlelésével összefüggésben.(12)
41. Ahogyan azt a Bíróság a közelmúltban igen kiválóan kifejtette, „[m]indig meg kell vizsgálni, hogy [a] védjegy lehetővé teszi‑e az [érintett] áru szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztója számára, hogy bármiféle elemzés és különösebb odafigyelés nélkül megkülönböztesse az érintett árut más vállalkozások áruitól”(13). Másként fogalmazva, „[a védjegynek] az érintett vásárlóközönség által érzékelt formájában [alkalmasnak kell lennie] az említett védjeggyel érintett áruk azonosítására, és azok más kereskedelmi származású áruktól való megkülönböztetésére”(14).
42. Ebből az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a bejelentő nem elégedhet meg annak bizonyításával, hogy a szóban forgó áru‑ vagy szolgáltatáskategória szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztója felismeri a védjegyet és azt a termékeihez köti. Bizonyítania kell, hogy e szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára a bejelentett védjegy jelzi a szóban forgó termékek kizárólagos eredetét, szemben minden más, esetlegesen jelen lévő védjeggyel szemben, az összetévesztés veszélye nélkül.
2. A megjelölés lajstromozott védjegy elemeként vagy valamely lajstromozott védjegyhez kapcsolódó használata bizonyításának korlátai
43. A Nestlé szerint ahhoz azonban, hogy a védjegy használata révén megkülönböztető képességet szerezzen, nem szükséges az, hogy e védjegyet elszigetelten használják. A védjegy azonosítása, és ezáltal a megkülönböztető képesség megszerzése következhet akár a védjegy egy elemének a lajstromozott védjegy részeként történő használatából, akár egy megkülönböztethető védjegynek egy lajstromozott védjegyhez kapcsolódóan történő használatából. Ezekben az esetekben elegendő, hogy ezen „együttes” használat következtében az érintett vásárlóközönség ténylegesen egy meghatározott vállalkozástól származóként érzékelje az azon védjegy által jelölt árut vagy szolgáltatást, amelynek lajstromozását egy másik elemhez kapcsolódóan kérték.
44. Nem osztom ezt az értelmezést.
45. A Bíróságnak vitathatatlanul volt már lehetősége arra, hogy rámutasson, hogy ami a használat révén megszerzett megkülönböztető képességet illeti, az érintett vásárlóközönségnek a védjegy „védjegyként” történő használata által kell az árut vagy szolgáltatást egy meghatározott vállalkozástól származóként azonosítaniuk, anélkül, hogy ennek teljesüléséhez szükséges lenne, hogy a bejelentett védjegy önálló használat tárgya legyen.(15)
46. A Bíróság szerint ugyanis a „védjegy védjegyként történő használata” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag arra a használatra vonatkozik, melynek célja az áru vagy szolgáltatás meghatározott vállalkozástól származóként történő azonosítása az érintett vásárlóközönség részéről. Márpedig egy ilyesfajta azonosítás, és ezáltal a megkülönböztető képesség megszerzése következhet akár a védjegy egy elemének a lajstromozott védjegy részeként történő használatából, akár egy megkülönböztethető védjegynek egy lajstromozott védjeggyel kombinált használatából.(16)
47. Ugyanakkor a Nestlé‑ítéletben (C‑353/03, EU:C:2005:432) a Bíróság gondot fordított arra, hogy leszögezze, hogy minden esetben „elegendő, hogy e használat következtében az érintett vásárlóközönség ténylegesen egy meghatározott vállalkozástól származóként érzékelje a kizárólag a bejelentett védjegy által jelölt árut vagy szolgáltatást”(17).
48. Másként fogalmazva, bár lehetséges, hogy a bejelentett védjegy megkülönböztető képességre tett szert egy másik védjegyhez kapcsolódóan, ahhoz, hogy önálló védjegyként részesüljön oltalomban, az szükséges, hogy egy adott pillanatban képes legyen egyedül betölteni a származás azonosításának funkcióját.
49. Az összetett védjegyek esetében olyan bizonyítási kérdésről van szó, amelyet Kokott főtanácsnok nagyon alaposan kifejtett a Nestlé‑ügyre vonatkozó indítványában (C‑353/03, EU:C:2005:61), ahol szerepel, hogy „az összetett védjegy alkotórészeként történő használat révén szerzett megkülönböztető képesség bizonyításához nem elegendő az összetett védjegyként történő használat igazolása. Ehelyett azt is bizonyítani kell, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó alkotórészt külön használva úgy érti, hogy az egy meghatározott vállalkozástól származó árut jelöl, és ezt az árut megkülönbözteti más vállalkozás áruitól”(18).
50. Ahogyan azt a Bíróság a 40/94 rendelet 7. cikke (3) bekezdésének értelmezésével összefüggésben kifejezetten kimondta, „függetlenül attól, hogy a megjelölés használata valamely lajstromozott védjegy részeként vagy pedig azzal összetételben történik‑e, az alapvető feltétel az, hogy e használat következtében a védjegyként bejelentett megjelölés [és csak az, tenném hozzá redundáns módon] az érintett [fogyasztói] körök felfogása szerint alkalmas legyen az áruknak mint valamely adott vállalkozástól származóknak a jelölésére”(19).
51. Ezt az értelmezést alátámasztja a Bíróság által ugyanebben az ügyben tett azon pontosítás, amely szerint a vásárlóközönségnek az olyan lajstromozott védjegyre, amelyet kizárólag valamely összetett védjegy részeként vagy valamely más védjeggyel együtt használnak, továbbra is úgy kell tekintenie, mint az áru származására utaló jelölésre, annak érdekében, hogy e használat megfeleljen a „tényleges használat” fogalmának.(20)
52. Az alapeljárásban tehát az a kérdés, hogy az a forma, amelynek a Nestlé a védjegyként való lajstromozását kéri, csomagolása és a „Kit Kat” kifejezésre való mindenfajta utalás nélkül lehetővé teszi‑e az összetévesztés veszélye nélkül az árunak a Nestlé által forgalmazott Kit Kat ostyaként való azonosítását, kizárva minden más, szintén jelen lévő védjegyet.(21)
53. Az illetékes hatóságnak kell ugyanis értékelnie, hogy az érintett fogyasztók, vagy legalábbis azok jelentős része, az árut vagy szolgáltatást az érintett védjegynek köszönhetően úgy azonosítja‑e, mint amely kizárólag egy meghatározott vállalkozástól származik, abban az értelemben, hogy kereskedelmi eredetük azonos.(22)
54. Ezzel szemben a gyártó vállalkozás jogi személyiségének – a jelen esetben a Nestlének a Cadburyvel szemben való – pontos azonosítása álláspontom szerint túlmegy azon ismeretek szintjén, amelyek jogosan elvárhatók a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott érintett fogyasztói köröktől, azaz a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztójának észlelésén.(23)
55. Következésképpen, a fenti megfontolásokra figyelemmel úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint a bejelentő nem elégedhet meg annak bizonyításával, hogy az érintett fogyasztói körök felismerik a lajstromozni kért védjegyet és azt az áruihoz vagy szolgáltatásaihoz kötik. Bizonyítania kell, hogy kizárólag a bejelentett védjegy jelzi a szóban forgó áruk és szolgáltatások kizárólagos eredetét, minden más, esetlegesen a piacon jelenlevő védjeggyel szemben, az összetéveszthetőség veszélye nélkül.
C – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésről
56. Az alapeljárásban szóban forgó forma három alapvető jellemzővel bír: az első az áru jellegéből következik, a másik kettő pedig a célzott műszaki hatás eléréshez szükséges.
57. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság azt a kérdést fogalmazza meg, hogy a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. vagy ii. alpontja kizárja‑e e forma védjegyként történő lajstromozását. Másként fogalmazva, lényegében azt a kérdést veti fel, hogy lehetséges‑e kumulatívan alkalmazni a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában rögzített kritériumokat.
1. Előzetes észrevételek a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának célját illetően
58. A védjegyjog alapvető elemét képezi a verseny európai uniós rendszerének. E rendszerben, mint már az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés vizsgálata kapcsán jeleztem, a vállalkozásoknak vásárlóikat áruik és szolgáltatásaik minősége révén kell megtartaniuk, és lehetőségük kell legyen olyan megjelölések lajstromoztatására, amelyek lehetővé teszik a fogyasztó vagy végső felhasználó számára, hogy az összetévesztés lehetősége nélkül megkülönböztethessék ezen árukat vagy szolgáltatásokat más eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól.(24)
59. Egy áru formája egyike az olyan megjelöléseknek, amelyek védjegyoltalom tárgyai lehetnek, feltéve hogy az minden más, a védjegyirányelv 2. cikkében meghatározott megjelöléshez hasonlóan alkalmas arra, hogy valamely vállalkozás áruit vagy szolgáltatásait megkülönböztesse más vállalkozások áruitól vagy szolgáltatásaitól, és nem állnak fenn az említett irányelv 3. cikkében szereplő kizáró, illetve törlési okok.
60. E kizáró okokat a mögöttük meghúzódó közérdek tükrében kell értelmezni.(25) Márpedig a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának célja e kizáró okok előírása révén annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom a jogosult számára monopóliumot nyújtson olyan műszaki megoldásokra vagy az áru olyan használati jellemzőire, amelyeket a fogyasztó a versenytársak áruiban is kereshet.(26) A 3. cikk (1) bekezdése e) pontjának célja így annak megakadályozása, hogy a védjegyjog által nyújtott oltalom túlterjedjen a megjelölések azon rendeltetésén, amely lehetővé teszi a versenytársak által kínált áruk vagy szolgáltatások más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztetését annak megakadályozása érdekében, hogy a versenytársak szabadon, a védjegy jogosultjával versenyben kínálhassák az említett műszaki megoldásokat vagy az említett használati jellemzőket tartalmazó árukat.(27)
61. Másként fogalmazva, ahogyan azt a Bíróság nemrégiben a Hauck‑ítéletben (C‑205/13, EU:C:2014:2233) megállapította, a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának i. alpontjában szereplő, az áru jellegéből következő formák, illetve az e rendelkezés e) pontjának ii. alpontjában szereplő, tisztán funkcionális formák, valamint ugyanezen rendelkezés e) pontjának iii. alpontjában szereplő, az árunak jelentős értéket kölcsönző formák lajstromozása tilalmának közvetlen célja „annak elkerülése, hogy a védjegy által nyújtott kizárólagos és állandó jog olyan más jogok időkorlátozás nélküli fenntartását eredményezze, amelyek fennmaradásának időtartamát az uniós jogalkotó korlátozni kívánta”(28).
62. A védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő három ok mögött meghúzódó cél ugyanis az, hogy a közkincsek körében tartsák az érintett áru olyan lényeges jellemzőit, amelyek annak formájában tükröződnek.(29)
2. A védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában rögzített kritériumok kumulatív alkalmazhatóságáról
63. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre adandó válasz a Hauck‑ítéletben (C‑205/13, EU:C:2014:2233) található.
64. Arra a kérdésre ugyanis, hogy a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a lajstromozás e rendelkezés e) pontjának i. és ii. alpontjában rögzített kizáró okai „együttesen” alkalmazhatók‑e, a Bíróság nemleges választ adott.
65. Nem szabad azonban félreérteni e válasz tartalmát. Bár ebben az ügyben a Bíróság azt állapította meg, hogy a 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés első és harmadik francia bekezdésében foglalt kizáró okokat nem lehet együttesen alkalmazni, ez nem jelenti azt, hogy az ezen irányelv (vagy a védjegyirányelv) 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő kizáró okok nem alkalmazhatók kumulatívan ugyanazon formát illetően.
66. Következtetése indokolásában ugyanis a Bíróság először azt állítja, hogy a 89/104 első irányelv (és így hasonlóan a védjegyirányelv) 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő három kizáró ok önálló jellegű. Ez azt jelenti, hogy azok mindegyikét a másik kettőtől függetlenül kell alkalmazni.(30) A Bíróság ebből azt a következtetést vonja le, hogy ha az e rendelkezésben említett feltételek közül csak az egyik teljesül, a kizárólag az áru formájából álló megjelölés – vagy akár ennek a formának a grafikus ábrázolása – nem lajstromozható védjegyként.(31) A Bíróság rámutat, hogy e tekintetben nincsen jelentősége annak, hogy a megjelölés lajstromozása több kizáró ok alapján is megtagadható lenne, amennyiben a kizáró okok egyike teljes mértékben alkalmazható a megjelölésre.(32)
67. Ahogy arra Szpunar főtanácsnok utalt a Hauck‑ügyre vonatkozó indítványában (C‑205/13, EU:C:2014:322), a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ezen értelmezése „nem zárja ki, hogy ugyanazon körülmények párhuzamos elemzések tárgyát képezzék, amelyek annak megállapítását célozzák, hogy a külön francia bekezdésekben szereplő okok közül több is alkalmazható‑e”(33). Ezzel szemben kizárt e rendelkezés alkalmazása olyan esetekben, amikor a rögzített három ok közül egyik sem alkalmazható teljes mértékben.(34)
68. Ez tehát azt jelenti, hogy a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő kizáró okok alkalmazhatók kumulatívan ugyanazon forma tekintetében, feltéve hogy ezek mindegyike, de legalább az egyik „teljes mértékben” alkalmazható arra.
69. Minden más értelmezés ellentétes lenne a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának céljával, amely a Hauck‑ítéletben (C‑205/13, EU:C:2014:2233, 19. pont) is megismételt állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom a jogosult számára monopóliumot nyújtson olyan műszaki megoldásokra vagy az áru olyan használati jellemzőire, amelyeket a fogyasztó a versenytársak áruiban is kereshet,(35) vagy általánosabban, hogy a védjegy által nyújtott kizárólagos és állandó jog olyan más jogok időkorlátozás nélküli fenntartását eredményezze, amelyek fennmaradásának időtartamát az uniós jogalkotó korlátozni kívánta.(36)
70. Ahogyan arra a lengyel kormány is rámutat írásbeli észrevételeiben, a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő kizáró okok mindegyike az áru formájához különböző módokon kapcsolódó (az áru jellegéből következik, a célzott műszaki hatás eléréshez szükséges, vagy az árunak jelentős értéket kölcsönöz) szempont monopóliumoktól való védelmét célozza. Következésképpen paradox lenne, ha e rendelkezést úgy értelmeznénk, mint amely megtiltja az említett indokok kumulatív alkalmazását, mivel ez egyenértékű lenne azzal az állítással, amely szerint az, hogy egy formán belül egynél több olyan szempontot lehet megkülönböztetni, amely az említett 3. cikk (1) bekezdésének e) pontja alapján oltalmat érdemel, kizárja valamelyik, vagy akár mindegyik ilyen szempont védelmének szükségességét.(37)
71. A fenti megfontolásokra figyelemmel úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az kizárja valamely forma védjegyként történő lajstromozását, amennyiben az három alapvető jellemzővel rendelkezik, amelyek egyike magának az árunak a jellegéből következik, és másik kettő pedig a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, feltéve hogy legalább az egyik ilyen indok teljes mértékben alkalmazható e formára.
D – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésről
72. Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának tartalmával kapcsolatban tesz fel kérdést a Bíróságnak; ez az alpont kizárja az olyan megjelölések lajstromozását, amelyek „a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges” formákból állnak. A kérdést elterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a „célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges” kifejezés kizárólag az áruk működésének módjára vonatkozik, vagy az az áruk gyártásának módjára is kiterjed.
73. A védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontja ii. alpontjának szó szerinti értelmezése alapján annak hatálya nem terjed ki a gyártási folyamat eredményeként előálló formákra.
74. Egyrészt a szöveg kifejezetten és kizárólag az „áru” formájára vonatkozik, semmilyen módon nem utalva a gyártási folyamatra. Másrészt a formára annyiban hivatkozik, amennyiben az egy eredmény eléréséhez szükséges. Az események időbeli lefolyásában az áru korábbi, mint a műszaki eredmény. Kizárólag erre a szükségképpen az áru formájának – kívánt és elérni kívánt – következményét jelentő eredményre vonatkozik a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja.
75. Mindazonáltal lehetséges, hogy e műszaki eredmény csak egy sajátos gyártási folyamat folytán érhető el. Ekképpen az alapügyben a barázdák jelenléte biztosítja az áru számára az elérni kívánt műszaki eredmény eléréshez szükséges formát, vagyis ez teszi lehetővé a fogyasztó számára, hogy könnyedén elválassza a kekszrudakat egymástól. Márpedig az áru oldalainak és barázdáinak szöge egy sajátos csokoládéöntési eljárás, vagyis az áru gyártási módjának eredménye.(38)
76. Ezenkívül a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában szereplő lajstromozást kizáró okok célja – annak elkerülése, hogy a védjegyoltalom a jogosult számára monopóliumot nyújtson olyan műszaki megoldásokra vagy az áru olyan használati jellemzőire, amelyeket a fogyasztó a versenytársak áruiban is kereshet – alapján a Bíróság a 89/104 első irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának második francia bekezdésében felsorolt, az árunak kizárólag a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges formájából álló megjelöléseket illetően megállapította, hogy „ez a rendelkezés azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza azon formák lajstromozását, amelyek alapvető jellemzői műszaki funkciót töltenek be, így a védjegyjoghoz fűződő kizárólagosság megakadályozná a versenytársakat abban, hogy ilyen funkciót betöltő terméket kínáljanak, vagy legalábbis korlátozzák a versenytársak választási lehetőségét azon műszaki megoldás tekintetében, amelyet termékükbe kívánnak belefoglalni”(39).
77. A „legalábbis” kifejezéssel hangsúlyozott „vagy” kötőszó azt jelenti, hogy a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja két elkülönült helyzetre vonatkozik. Ezek közül az első az árura mint olyanra vonatkozik (amely magában foglalja a kívánt funkciót, vagyis az elérni kívánt műszaki eredményt). A szükségképpen eltérő második helyzet a szóban forgó rendelkezés hatályát kiterjeszti arra a műszaki megoldásra, amelyet a gyártó az említett funkciónak az árujába való beépítése érdekében kívánt követni. A funkció áruba való beépítése érdekében követett műszaki megoldás nyilvánvalóan a „gyártási folyamat” parafrázisa.(40)
78. Következésképpen úgy vélem, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre olyan választ kell adni, amely szerint a védjegyirányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan forma védjegyként való lajstromozása, amely nem csupán az áruk működésének módjára, hanem azok gyártásának módjára tekintettel is szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez.
VI – Végkövetkeztetések
79. A fenti megfontolások alapján azt javasolom, hogy a bíróság az alábbiak szerint válaszoljon a High Court of Justice (England & Wales), Chancery Division, Intellectual Property előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseire:
„1) A bejelentő nem elégedhet meg annak bizonyításával, hogy az érintett fogyasztók felismerik a bejelentett védjegyet, és azt az áruihoz és szolgáltatásaihoz kötik. Bizonyítania kell, hogy önmagában a bejelentett védjegy jelzi a szóban forgó áruk és szolgáltatások kizárólagos eredetét, minden más, esetlegesen jelen lévő védjeggyel szemben, az összetéveszthetőség veszélye nélkül.
2) A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22‑i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az kizárja valamely forma lajstromozását, amennyiben az három alapvető jellemzővel rendelkezik, amelyek egyike magának az árunak a jellegéből következik, a másik kettő pedig a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, feltéve hogy legalább az egyik ilyen indok teljes mértékben alkalmazható e formára.
3) A 2008/95 irányelv 3. cikke (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontját úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes egy olyan forma lajstromozása, amely nem csupán az áruk működésének módjára, hanem azok gyártásának módjára tekintettel is szükséges a célzott műszaki hatás eléréséhez.”