A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (tizedik tanács)
2023. december 15.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Az (EU) 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) és (2) bekezdése – Az Európai Ügyészség állandó tanácsának az ügy bíróság elé vitelére vonatkozó határozata – Az Európai Ügyészség eljárási aktusa – Hatáskör hiánya”
A T‑103/23. sz. ügyben,
Victor‑Constantin Stan (lakóhelye: Bukarest [Románia], képviselik: A. Şandru és V. Costa Ramos ügyvédek)
felperes
az Európai Ügyészség (képviselik: L. De Matteis, F.‑R. Radu és E. Farhat, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács),
tagjai: O. Porchia tanácselnök (előadó), M. Jaeger és P. Nihoul bírák,
hivatalvezető: V. Di Bucci,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára, különösen:
– a Törvényszék Hivatalához 2023. február 23‑án benyújtott keresetlevélre,
– az Európai Ügyészség által a Törvényszék Hivatalához 2023. május 31‑én benyújtott külön beadványban előterjesztett elfogadhatatlansági kifogásra,
– a felperesnek az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó, a Törvényszék Hivatalához 2023. július 17‑én benyújtott észrevételeire,
– az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Parlament beavatkozási kérelmeire, amelyeket a Törvényszék Hivatalához 2023. június 3‑án, 14‑én, illetve 22‑én nyújtottak be,
meghozta a következő
Végzést
1 Az EUMSZ 263. cikken alapuló keresetében Victor‑Constantin Stan felperes az Európai Ügyészség 4. sz. állandó tanácsának 2022. december 9‑i, a rá vonatkozó ügyet bíróság elé utaló határozatának megsemmisítését kéri (a továbbiakban: megtámadott határozat).
A jogvita előzményei
2 2021. december 22‑én a Direcția Națională Anticorupție – Serviciul Teritorial Timişoara (a nemzeti korrupcióellenes igazgatóság temesvári területi szolgálata, Románia) két személy által bűncselekmények esetleges elkövetésére vonatkozó feljelentéseket vett nyilvántartásba.
3 2021. január 20‑i határozatával a Romániában eljáró delegált európai ügyész a nemzeti korrupcióellenes igazgatóság temesvári területi szolgálatánál nyilvántartásba vett ügy saját hatáskörbe vonását kérte.
4 2022. január 27‑én a Romániában eljáró delegált európai ügyész nyomozást indított. Véleménye szerint 2018‑től kezdődően több személy követett el olyan bűncselekményeket, amelyek lehetővé tették számukra, hogy jogellenesen részesüljenek az Európai Unió költségvetéséből és a román állami költségvetésből származó pénzeszközökből.
5 2022. június 28‑án a Romániában eljáró delegált európai ügyész 2022. június 27‑i végzését követően a felperes gyanúsított jogállásba került a román büntető törvénykönyv 306. cikke által büntetendő, román pénzeszközök jogellenes megszerzésének társtettesként elkövetett cselekményei miatt. A Romániában eljáró delegált európai ügyész szerint a felperes a 2018. december 27. és 2021. augusztus 31. közötti időszakban hat társaság által a román nemzeti költségvetésből származó források megszerzése érdekében benyújtott projektekre vonatkozó hamis, pontatlan és hiányos dokumentumokat nyújtott be az Agenția pentru Întreprinderi Mici și Mijlocii, Atragere de Investiții și Promovarea Exportului Timișoarához (a kis‑ és közepes vállalkozásokért, a beruházások vonzerejéért és az export ösztönzéséért felelős temesvári ügynökség, Románia).
6 2022. december 9‑én az Európai Ügyészség 4. sz. állandó tanácsa meghozta a megtámadott határozatot, amelynek értelmében a többek között a felperesre vonatkozó ügyet bíróság elé utalta, és a felperesre nem vonatkozó, korrupciós és hamisítási tényállásra vonatkozó részt megszüntette.
7 2022. december 19‑én a Romániában eljáró delegált európai ügyész előterjesztette a vádiratot, és a felperest a Tribunalul Bucureti (bukaresti törvényszék, Románia) előtt pénzeszközök jogellenes megszerzésének bűncselekménye miatt elítélték.
A felek kereseti kérelmei
8 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot, valamint az azt követő jogi aktusokat;
– állapítsa meg, hogy adott esetben alkalmazhatatlanok az Európai Ügyészség belső eljárási szabályzatának azon rendelkezései, amelyek ellentétesek az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12‑i (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel (HL 2017. L 283., 1. o.).
9 Elfogadhatatlansági kifogásában az Európai Ügyészség azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet mint elfogadhatatlant utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
10 Az elfogadhatatlansági kifogásra válaszul a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el az Európai Ügyészség által felhozott elfogadhatatlansági kifogást;
– másodlagosan, e kifogásról az eljárást befejező határozatban döntsön.
A jogkérdésről
11 A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet a kereset elfogadhatatlansága vagy a Törvényszék hatásköre tárgyában. Mivel a jelen esetben az Európai Ügyészség kérte a kereset elfogadhatatlanságáról való döntést, a Törvényszék – mivel úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva – úgy határozott, hogy e kérelemről az eljárás folytatása nélkül határoz.
12 Az Európai Ügyészség három eljárásgátló okot hoz fel. Először is azt állítja, hogy a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel a megtámadott határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelmek elbírálására, mivel a jelen ügyben az EUMSZ 263. cikk nem alkalmazható az eljárási aktusaira. Másodszor arra hivatkozik, hogy a felperes nem rendelkezik kereshetőségi joggal. Harmadszor úgy véli, hogy mivel az alapkereset elfogadhatatlan, a felperes által az EUMSZ 277. cikk alapján hivatkozott jogellenességi kifogást mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
13 Az első eljárásgátló okot illetően az Európai Ügyészség arra hivatkozik, hogy az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott jelen kereset elfogadhatatlan, mivel a megtámadott határozat csak a 2017/1939 rendelet 42. cikkében előírt feltételek mellett képezi bírósági felülvizsgálat tárgyát, amely feltételek a jelen ügyben nem teljesülnek.
14 E tekintetben az Európai Ügyészség azt állítja, hogy az EUMSZ 263. cikk nem alkalmazható az eljárási aktusaira. Az EUMSZ 86. cikk (3) bekezdése értelmében a 2017/1939 rendelet 42. cikke lex specialisnak minősül az EUMSZ 263. cikkhez képest. Az Európai Ügyészség eljárási aktusainak e 42. cikkben előírt bírósági felülvizsgálatának kerete több pilléren alapul, együtt olyan rendszert alkotva, amely biztosítja az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: Charta) foglalt eljárási garanciák teljes körű betartását.
15 Az első pillért a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése alkotja, amely szerint az Európai Ügyészség harmadik felekre nézve joghatással bíró eljárási aktusainak bírósági felülvizsgálata az illetékes nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik, a nemzeti jogban meghatározott követelményeknek és eljárásoknak megfelelően. Az Európai Ügyészség szerint e hatáskör nemzeti bíróságokra ruházása közvetlen és természetes következménye annak, hogy az Európai Ügyészség által vizsgált ügyeket az illetékes nemzeti bíróság elé terjesztik. Egyébiránt egyrészt a meglévő jogi keret értelmében kizárólag a nemzeti bíróságok rendelkeznek hatáskörrel a nemzeti jog és az uniós jog egyidejű alkalmazására. Másrészt az Európai Ügyészség a nyomozási és vádhatósági tevékenysége során mind az uniós, mind a nemzeti jogot alkalmazza. Ha az Európai Ügyészség eljárási aktusainak bírósági felülvizsgálatát a nemzeti jog és az uniós jog alkalmazására egyaránt jogosult nemzeti bíróságra bízzák, az garantálná az Európai Ügyészség nyomozásaiban érintett személyek hatékony jogorvoslathoz való jogát. Így a 2017/1939 rendelet részleges eltérést tesz lehetővé az Európai Unió Bíróságának az uniós intézmények, szervek és hivatalok által elfogadott jogi aktusok felülvizsgálatát biztosító – többek között a 2018. december 19‑i Berlusconi és Fininvest ítéletben (C‑219/17, EU:C:2018:1023) rögzített – kizárólagos hatáskörére vonatkozó uniós jogi elvektől, amennyiben lehetővé teszi a nemzeti bíróságok számára az Európai Ügyészség jogi aktusainak felülvizsgálatát és azok hatályon kívül helyezését, amennyiben azok sértik a nemzeti jogot.
16 Az Európai Ügyészség hozzáteszi, hogy amennyiben az Európai Ügyészség nemzeti bíróság által vizsgált eljárási aktusa ellentétes az uniós jog valamely rendelkezésével, a 2017/1939 rendelet 42. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja a nemzeti bíróságok számára, hogy az EUMSZ 267. cikknek megfelelően előzetes döntéshozatal iránti kérelmet terjesszenek elő az említett aktus érvényességére vonatkozóan. Ezenkívül a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (3) bekezdése kivételt állapít meg az e cikk (1) bekezdésében foglalt szabály alól annak érdekében, hogy minden olyan fennmaradó helyzetre kiterjedjen, amelyben nemzeti szinten nem lehetne jogorvoslattal élni az Európai Ügyészség valamely eljárást megszüntető határozatával szemben, és csak akkor alkalmazható, ha az uniós jog alapján kérik a felülvizsgálatot.
17 Az Európai Ügyészség ezenkívül pontosítja, hogy a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (8) bekezdésében említett, az Európai Ügyészség azon jogi aktusaira vonatkozó esetben, amelyek nem minősülnek harmadik felekre joghatással bíró eljárási aktusnak, a kereset elfogadhatóságához az EUMSZ 263. cikk szerinti valamennyi keresetindítási feltételnek teljesülnie kell.
18 Az Európai Ügyészség végül hangsúlyozza az eljárási aktusai elleni – a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (3) bekezdésében kivételként előírtaktól eltérő – megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságának mind az Európai Ügyészség, mind pedig az Európai Unió Bíróságának működését érintő következményeit. Egyrészt az Európai Ügyészség nyomozásai késedelmet szenvednének, míg az Európai Unió Bírósága számos büntetőügy tekintetében büntető fellebbviteli bírósággá alakulna át. Másrészt az említett megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatónak nyilvánítása ellentétes lenne az EUMSZ 86. cikk és a 2017/1939 rendelet rendelkezéseivel.
19 A felperes azt állítja, hogy a keresete elfogadható. Véleménye szerint az Európai Ügyészség által képviselt megközelítés ellentétes az uniós joggal. A 2017/1939 rendelet 42. cikke nem felel meg a Charta 47. cikkében előírt, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogra vonatkozó követelményeknek, és sérti az Európai Unió Bíróságának az EUSZ 19. cikkben szabályozott azon hatáskörét, hogy biztosítsa a jog tiszteletben tartását az uniós szerződések értelmezése és alkalmazása során, valamint az uniós jogrendszer autonómiájának tiszteletben tartását.
20 A felperes elsősorban hangsúlyozza, hogy a bírósági felülvizsgálat a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartását biztosító mechanizmus. A hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartásához szorosan kapcsolódó tényleges érvényesülés elve megköveteli, hogy a jogalanyok megfelelő és hatékony jogorvoslattal élhessenek az uniós jog szerinti jogaik és szabadságaik védelme érdekében. Ez csak akkor valósítható meg, ha a 2017/1939 rendelet 42. cikkét úgy értelmezik, hogy az lehetővé teszi a természetes személyek számára, hogy az Európai Ügyészség határozataival szemben megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be az Európai Unió Bíróságához. Ugyanígy, a nemzeti bíróságok „nem rendelkeznek hatáskörrel vagy lehetőséggel annak megállapítására”, hogy az Európai Ügyészség „állandó tanácsának valamely határozata” ellentétes az uniós joggal, így a jogalanyok hatékony jogorvoslathoz való jogának tiszteletben tartása e bíróságoknak az előzetes döntéshozatali mechanizmus igénybevételére vonatkozó szándékától függ. A nemzeti bíróságok hatásköre annak értékelésére korlátozódik, hogy a felperes jogalapjai elegendő kételyt támasztanak‑e a szóban forgó intézkedés érvényességét illetően ahhoz, hogy helyt lehessen adni a felperes előzetes döntéshozatalra való előterjesztés iránti kérelmének. A jogalanyok ennélfogva nem vehetik szabadon igénybe az előzetes döntéshozatali eljárást. Ha a nemzeti bíróság elutasítja a gyanúsított személy előzetes döntéshozatalra való előterjesztés iránti kérelmét, megnőne annak kockázata, hogy az uniós jogot nem vagy helytelenül alkalmaznák.
21 Egyébiránt eltérések lennének abban a tekintetben is, hogy „a különböző tagállamok nemzeti bíróságai milyen mértékben élnek azzal a lehetőséggel, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljanak a Bírósághoz”, ami a különböző tagállamok állampolgárai közötti hátrányosan megkülönböztető helyzetekhez vezethet. A felperes szerint megállapítható, hogy a Romániában eljáró delegált európai ügyészek által folytatott büntetőeljárások során az Európai Ügyészség jogi aktusai tekintetében nincs valódi bírósági felülvizsgálat.
22 A felperes azt állítja, hogy a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) bekezdése „jogellenesen osztja fel” az Európai Unió Bíróságának „hatáskörét”. A Bíróság emlékeztetett arra, hogy „a tagállamokban a bírósági felülvizsgálatot az uniós joggal összhangban kell végezni, és hogy hatásköre […] a másodlagos jog szabályai alapján nem kerülhető meg és nem zárható ki”. Egyébiránt a felperes szerint az, hogy az uniós jog bírósági jogvédelmének megszerzése érdekében kizárólag a nemzeti bíróságokhoz lehet fordulni, következetlen értelmezésekhez vezethet, és sértheti az uniós jogi keret harmonizált elveit. Véleménye szerint az Európai Ügyészség aktusainak az uniós bíróságok hatásköre alóli kivonása megfosztja a Charta 47. cikke alapján őt megillető jogorvoslattól.
23 Másodsorban a felperes azt állítja, hogy az EUMSZ 86. cikk (2) bekezdésében a nemzeti bíróságok előtti büntetőeljárás lefolytatására vonatkozó utalás az Európai Ügyészséget megillető kivétel, amely csak a bírósági szakaszra vonatkozik, de amely nem értelmezhető tágan és olyan hatállyal, hogy az kizárná az uniós bíróságokra ruházott sajátos hatáskört. A felperes hozzáteszi, hogy az EUMSZ 86. cikk (3) bekezdésének szó szerinti és teleologikus értelmezéséből kitűnik, hogy e rendelkezés nem írja elő kifejezetten az Európai Unió Bíróságának az európai ügyészségi aktusok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörétől való eltérés lehetőségét, és hallgatólagosan e hatáskör korlátozásának lehetőségét sem. A 2017/1939 rendelet 42. cikkét a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot figyelembe vevő egyéb uniós igazságszolgáltatási szabályokkal és elvekkel összefüggésben kell értelmezni.
24 Harmadsorban a felperes azt állítja, hogy a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságának az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt feltételei a jelen ügyben teljesülnek. Először is a megtámadott határozat jellegénél fogva közvetlenül hat a felperes jogi helyzetére, másodszor az említett határozat közvetlenül a felperesre vonatkozik, és konkrétan érinti a jogi helyzetét, harmadszor a felperesnek jogos érdeke fűződik e határozat megsemmisítéséhez, negyedszer pedig a megtámadott határozattal szembeni kereset benyújtására nyitva álló két hónapos határidőt betartották.
25 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a jogalkotó által az Európai Ügyészség eljárási aktusai felülvizsgálatának biztosítására előírt mechanizmus egy sui generis mechanizmus (lásd analógia útján: 2022. június 13‑i Mendes de Almeida kontra Tanács végzés, T‑334/21, EU:T:2022:375, 40. pont; 2022. október 25‑i WO kontra Európai Ügyészség végzés, T‑603/21, nem tették közzé, EU:T:2022:683, 36. pont). A 2017/1939 rendelet (88) preambulumbekezdése szerint e mechanizmus célja, hogy hatékony jogorvoslati lehetőségekről gondoskodjon az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően.
26 Az Európai Ügyészség eljárási aktusait illetően, azok bírósági felülvizsgálatát a 2017/1939 rendelet 42. cikke írja elő. Közelebbről, e cikk (1) bekezdése többek között úgy rendelkezik, hogy az Európai Ügyészség harmadik felekre nézve joghatással bíró eljárási aktusai a nemzeti jogban meghatározott követelményeknek és eljárásoknak megfelelően bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik az illetékes nemzeti bíróságok előtt. Ugyanezen cikk (2) bekezdése pontosítja, hogy a Bíróság az EUMSZ 267. cikknek megfelelően hatáskörrel rendelkezik előzetes döntés meghozatalára az Európai Ügyészség eljárási iratainak érvényességéről annyiban, amennyiben az érvényességre vonatkozó kérdés valamely tagállami bíróság vagy törvényszék előtt közvetlenül az uniós jog alapján merült fel, az uniós jog rendelkezéseinek – beleértve a 2017/1939 rendeletet is – értelmezéséről vagy érvényességéről, valamint az említett rendelet 22. és 25. cikkének értelmezéséről az Európai Ügyészség és az illetékes nemzeti hatóságok közötti hatásköri összeütközés kapcsán.
27 A 2017/1939 rendelet 42. cikke kifejezetten előírja, hogy az uniós bíróság az EUMSZ 263. cikk alapján csak az Európai Ügyészségnek az eljárást megszüntető határozatai tekintetében rendelkezik hatáskörrel, amennyiben azokat közvetlenül az uniós jog alapján támadják meg, valamint az Európai Ügyészségnek az érintettek 2017/1939 rendelet VIII. fejezete szerinti jogaira vonatkozó határozatai, valamint az Európai Ügyészség olyan határozatai tekintetében, amelyek nem eljárási aktusok, mint például a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés jogára vonatkozó határozatok, vagy a delegált európai ügyészek felmentéséről szóló, a rendelet 17. cikkének (3) bekezdésének megfelelően hozott határozatok vagy bármely más igazgatási határozat.
28 A jelen ügyben hangsúlyozni kell, hogy a megtámadott határozat a felperest illetően az Európai Ügyészség olyan eljárási aktusának minősül, amely nem tartozik a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (3) és (8) bekezdésében említett határozatok hatálya alá. Ezzel szemben a megtámadott határozatnak a korrupcióra és hamisításra vonatkozó, az eljárást megszüntető része nem vonatkozik a felperesre.
29 A felperes márpedig úgy véli, hogy a Törvényszéknek a 2017/1939 rendelet 42. cikkének értelmezése alapján meg kell állapítania hatáskörét, annak érdekében, hogy eleget tegyen többek között a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog követelményeinek, és hogy ne sértse az Európai Unió Bíróságának arra vonatkozó hatáskörét, hogy biztosítsa a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során, valamint az uniós jogrendszer autonómiájának tiszteletben tartását.
30 A 2017/1939 rendelet 42. cikkének értelmezését illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tág értelmezés csak akkor lehetséges, ha az összeegyeztethető a szóban forgó rendelkezés szövegével, és még a magasabb rendű, jogi kötőerővel bíró jogszabállyal összhangban történő értelmezés elve sem szolgálhat contra legem értelmezés alapjául (lásd analógia útján: 2019. szeptember 19‑i Rayonna prokuratura Lom ítélet, C‑467/18, EU:C:2019:765, 61. pont; 2020. október 5‑i Brown kontra Bizottság ítélet, T‑18/19, EU:T:2020:465, 111. pont).
31 A 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) és (2) bekezdését illetően, nem vitatható, hogy e rendelkezések szövege nem kétértelmű, mivel azok – az e cikk (3) bekezdésében előírt kivételeken és az Európai Ügyészség ugyanezen cikk (8) bekezdésében említett egyes határozatainak sorsán kívül – kizárólagos hatáskört biztosítanak a nemzeti bíróságoknak az Európai Ügyészség harmadik felekre joghatással bíró eljárási aktusainak elbírálására, valamint hogy a Bíróság csak előzetes döntéshozatali eljárás útján dönt ezen aktusoknak az uniós jogi rendelkezésekre tekintettel fennálló érvényességéről, valamint a 2017/1939 rendelet rendelkezéseinek értelmezéséről és érvényességéről.
32 A felperes azzal, hogy a Törvényszéktől a megtámadott határozat megsemmisítését, és következésképpen annak megállapítását kéri, hogy a 2017/1939 rendelet 42. cikkének értelmezése alapján – a hatékony jogorvoslathoz való jogra tekintettel – a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik, contra legem értelmezést javasol, amely tehát nem fogadható el.
33 Ebben az összefüggésben pontosítani kell, hogy még ha feltételezzük is, hogy a felperes nem szorítkozik arra, hogy a 2017/1939 rendelet 42. cikkének tág értelmezését kérje annak alátámasztása érdekében, hogy a Törvényszék a jelen ügyben hatáskörrel rendelkezik, és a megtámadott határozatot úgy kívánja vitatni, hogy jogellenességi kifogás útján vitatja az említett cikk érvényességét az EUSZ 19. cikkre tekintettel, meg kell jegyezni, hogy a Törvényszéknek az alapkereset elbírálására vonatkozó hatáskörének hiánya miatt az ilyen vitatás nem fogadható el.
34 Általánosságban a hatékony bírói jogvédelem követelményeit illetően hasznos jelezni, hogy a 2017/1939 rendeletben előírt bírósági felülvizsgálat keretében a Bíróság az EUMSZ 267. cikk alapján többek között hatáskörrel rendelkezik az Európai Ügyészség eljárási aktusainak és az uniós jogi rendelkezéseknek, köztük az említett rendeletnek az értelmezésével és érvényességével kapcsolatos kérdések elbírálására, amint azt ugyanezen rendelet 42. cikkének (2) bekezdése megerősíti.
35 A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a felperes főszabály szerint megtámadhatja az illetékes nemzeti bíróságok előtt az Európai Ügyészségnek a 2017/1939 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében említett eljárási aktusait, és ezzel összefüggésben hivatkozhat azok jogellenességére. A Bíróságnak kell határoznia – amennyiben a nemzeti bíróság hozzá fordul –, a 2017/1939 rendeletre és a felperes által a keresetében hivatkozott egyéb uniós jogi rendelkezésekre tekintettel az említett 42. cikk, valamint adott esetben a belső eljárási szabályzatának érvényességéről.
36 A fentiekre tekintettel helyt kell adni az Európai Ügyészség által felhozott első eljárásgátló oknak, amely következésképpen elfogadhatatlansági kifogás is, és ezért – anélkül hogy egyébiránt határozni kellene az Európai Ügyészség belső eljárási szabályzatának rendelkezéseire vonatkozó, a jogvita érdemét érintő kereseti kérelmekről – el kell utasítani a jelen keresetet, mivel a Törvényszék nem rendelkezik hatáskörrel annak elbírálására.
37 Az eljárási szabályzat 144. cikkének (3) bekezdése értelmében, ha az alperes az említett szabályzat 130. cikkének (1) bekezdése szerinti, elfogadhatatlansági vagy hatáskör hiányára alapozott kifogást nyújtott be, a beavatkozási kérelemről csak e kifogás elutasítása vagy az eljárást befejező határozatban való eldöntéséről szóló határozat meghozatala után lehet határozni. Ezenkívül ugyanezen szabályzat 142. cikkének (2) bekezdése értelmében a beavatkozás okafogyottá válik többek között akkor, ha a Törvényszék a keresetlevél elfogadhatatlanságát állapítja meg. Mivel a jelen ügyben a Törvényszék hatáskörének hiánya miatt a kereset teljes egészében elutasításra került, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Parlament által benyújtott beavatkozási kérelmekről nem szükséges határozni.
A költségekről
38 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az Európai Ügyészség kérelmének megfelelően kötelezni kell saját költségein felül az Európai Ügyészség költségeinek viselésére is, a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült költségek kivételével.
39 Az eljárási szabályzat 144. cikkének (10) bekezdése alapján, ha az alapügyben a beavatkozási kérelemről történő határozathozatalt megelőzően befejeződik az eljárás, a beavatkozást kérelmező, valamint a felperes és az alperes maguk viselik a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeiket. Következésképpen a felperes, az Európai Ügyészség, a Tanács, a Bizottság és a Parlament maguk viselik a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült saját költségeiket.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (tizedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság és az Európai Parlament által benyújtott beavatkozási kérelmekről nem szükséges határozni.
3) A Törvényszék Victor‑Constantin Stant kötelezi a saját költségei, valamint az Európai Ügyészség részéről felmerült költségek viselésére, a beavatkozási kérelmekkel kapcsolatos költségek kivételével.
4) V‑C. Stan, az Európai Ügyészség, a Tanács, a Bizottság és a Parlament maguk viselik a beavatkozási kérelmekkel összefüggésben felmerült saját költségeiket.
Luxembourg, 2023. december 15.