MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2023. július 6.(1)
C‑354/22. sz. ügy
Weingut A
kontra
Land Rheinland‑Pfalz
(a Bundesverwaltungsgericht [szövetségi közigazgatási bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Mezőgazdaság – Közös piacszervezés – Borok – Borok megnevezése és kiszerelése – Eredetmegjelölések és földrajzi jelzések – (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet – Az 54. cikk (1) bekezdése – Címkézés – A borgazdaság feltüntetése – A gazdaság/mezőgazdasági üzem fogalma – Területi kapcsolódás – A borkészítés teljes folyamatának a borgazdaságban való végzése – A borgazdaságon kívüli harmadik személyek részvétele a borkészítésben – A préseléshez a bor nevét adó borgazdaság székhelyén kívül bérelt préselő létesítmény”
1. Az uniós jog részletekbe menően szabályozza a borágazati eredetmegjelöléseket, földrajzi jelzéseket és hagyományos kifejezéseket, valamint a borok címkézését és kiszerelését.
2. A szőlőből készült, oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott termékek címkézésén és kiszerelésén az e termékek származási helye szerinti borgazdaság megjelölése céljából bizonyos kifejezések választható jelleggel feltüntethetők. Erről az (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet(2) 54. cikke (1) bekezdésének második albekezdése rendelkezik, és e rendelet VI. melléklete felsorolja e kifejezéseket egyes tagállamok tekintetében.
3. A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapját képező jogvitában egy német bortermelő a „Weingut” (magyarul: borászat) kifejezés használatára tart igényt a borainak kiszerelésén, noha az e borok alapjául szolgáló szőlőt a bortermelő saját gazdaságától 70 kilométer távolságra fekvő, a tulajdonosától haszonbérbe vett birtokon termesztik, szüretelik és préselik.
4. Mivel a közigazgatási hatóság megtagadta a „Weingut” kifejezés használatát az említett borok kiszerelésén, jogvita indult, amelynek során lényegében a következő kérdések megválaszolása szükséges:
– A „gazdaság/mezőgazdasági üzem” fogalom alatt olyan meghatározott fizikai teret kell‑e érteni, amelybe kizárólag a bortermelő birtokától el nem különülő szőlőültetvények, valamint a borkészítésre szolgáló épületek és létesítmények tartoznak?
– Tekinthető‑e a borkészítés teljes folyamata a borgazdaságban végzettnek, ha a szőlő préselése a bortermelő saját birtokának határain kívül általa bérelt préselő létesítményben történik. Igenlő válasz esetén felmerül a kérdés, hogy a bortermelőnek milyen fokú felügyeletet kell gyakorolnia a borkészítési folyamat felett?
I. Jogi háttér
A. Az uniós jog
1. Az 1308/2013/EU rendelet(3)
5. A 3. cikk („Fogalommeghatározások”) értelmében:
„[…]
(3) [e] rendelet alkalmazásában […] az 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(4) […] szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók.”
6. A 122. cikk („Felhatalmazás”) szerint:
„(1) A borágazat sajátosságainak figyelembevétele érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 227. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakkal kapcsolatos szabályokra és korlátozásokra vonatkozóan:
[…]
c) választható adatok, és ezen belül:
[…]
iii) a mezőgazdasági üzemre utaló kifejezések és a használatukra vonatkozó feltételek;
[…]”
2. Az 1307/2013 rendelet
7. A 4. cikk („Fogalommeghatározások és kapcsolódó rendelkezések” előírja:
„(1) E rendelet alkalmazásában:
[…]
b) „mezőgazdasági üzem”: egy adott mezőgazdasági termelő által kezelt és egyazon tagállam területén található, mezőgazdasági tevékenységekre használt egységek összessége;
[…]”.
3. A 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet
8. A (48) preambulumbekezdés szerint:
„A gazdaság megjelölése, amely a szőlőből készült termék származása szerinti szőlőültetvényeket hasznosítja és ahol a borkészítési eljárásokat elvégzik, hozzáadott értéket jelenthet a termelők számára és magasabb minőséget jelezhet a fogyasztók számára. Ezért lehetővé kell tenni a termelőknek, hogy az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott, szőlőből készült termékek címkéjén feltüntessék az érintett gazdaság nevét.”
9. Az 1. cikk („Tárgy”) így rendelkezik:
„E rendelet […] szabályokat állapít meg az 1308/2013/EU rendeletnek […] a következők tekintetében történő kiegészítése céljából:
[…]
f) címkézés és kiszerelés.”
10. A IV. fejezet („Címkézés és kiszerelés”) 2. szakaszának („Választható adatok”) 54. cikke („A borgazdaság feltüntetése”) előírja:
„(1) A borgazdaságokra vonatkozóan a VI. mellékletben megadott, a palackozó, a termelő vagy a forgalmazó nevének megjelölésétől eltérő kifejezések kizárólag oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott, szőlőből készült termékek esetében alkalmazhatók.
E kifejezések csak akkor használhatók, ha a szőlőből készült termék kizárólag a szóban forgó gazdaság művelésében lévő szőlőültetvényen szüretelt szőlőből készült, és a borkészítés teljes folyamata a szóban forgó gazdaságban megy végbe.
[…]”
11. Az 55. cikk („Az oltalom alatt álló eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés szerinti területnél kisebb vagy nagyobb földrajzi egység nevére történő hivatkozások”) előírja:
„(1) Az 1308/2013/EU rendelet 120. cikke (1) bekezdésének g) pontja értelmében és a 45. és 46. cikk sérelme nélkül, az eredetmegjelölés vagy földrajzi jelzés szerinti területnél kisebb vagy nagyobb földrajzi egység nevére történő hivatkozások kizárólag oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel, illetve valamely harmadik ország földrajzi jelzésével ellátott, szőlőből készült termékek címkéin tüntethetők fel.
(2) Az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés szerinti területnél kisebb földrajzi egység nevére történő hivatkozások esetén a szóban forgó földrajzi egység területét a kérelmezőnek a termékleírásban és az egységes dokumentumban pontosan meg kell határoznia. A tagállamok szabályokat alkothatnak e földrajzi egységek használatára vonatkozóan.
[…]”
12. A VI. melléklet („Az 54. cikk (1) bekezdésében említett kifejezések”) Németország tekintetében a következő kifejezéseket tartalmazza: „Burg, Domäne, Kloster, Schloss, Stift, Weinbau, Weingärtner, Weingut, Winzer”.
B. A német jog. A Weinverordnung (borrendelet).(5)
13. E rendelet 38. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a Federweißer, Landwein (tájborok), Qualitätswein (minőségi borok), Prädikatswein (prémium borok), Sekt (habzóborok), Qualitätsperlwein (minőségi habzóborok) és Qualitätslikörwein (minőségi likőrborok) esetében a borgazdaság feltüntetésének engedélyezése kizárólag a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet VI. mellékletével összefüggésben értelmezett 54. cikke (1) bekezdésének megfelelően történhet. A 38. cikk (3) és (5) bekezdése pedig a „Gutsabfüllung” megjelölésre utal.
II. Az alapügy tényállása, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések és a Bíróság előtti eljárás
14. A németországi Mosel régión belül Zellben elhelyezkedő egyik szőlőültetvény tulajdonosa (a továbbiakban: „A” bortermelő) nem csupán a saját szőlőültetvényeiről származó, hanem az általa bérelt más szőlőültetvényekről származó szőlőből is készít bort.
15. Az egyik ilyen bérelt szőlőültetvény Zelltől mintegy 70 kilométerre található és e 2,15 hektáros terület tulajdonosa a „B” bortermelő.
16. A két bortermelő szerződést kötött, amelynek értelmében „B” az „A”‑tól kapott utasítások szerint műveli a szőlőültetvényt, és emellett minden évben az „A” bortermelő kizárólagos rendelkezésére bocsát egy préselő létesítményt a bérelt terület szüretelését követő 24 órás időtartamra.
17. A préselést „B” borgazdaságában végzik az „A” bortermelő borászati gyakorlatának megfelelően. Az így nyert bort tartályokba töltik, amelyeket az „A” bortermelő saját személyzete szállít el a tevékenységének központjába.
18. Az „A” bortermelő a „Weingut” és a „Gutsabfüllung” kifejezést kívánja használni a „B” bortermelőtől bérelt préselő létesítményben préselt borra.
19. A Land Rheinland‑Pfalz (Rajna‑vidék-Pfalz szövetségi tartomány, Németország, a továbbiakban: tartomány) úgy ítéli meg, hogy az említett feltételek mellett az „A” bortermelő nem használhatja e két kifejezést.
20. A jogvitában eljáró bíróság, a Verwaltungsgericht Trier (trieri közigazgatási bíróság, Németország) 2019. május 16‑án hozott ítéletében helyt adott az „A” bortermelő keresetének, és megállapította, hogy jogosult a „Weingut” és a „Gutsabfüllung” kifejezések használatára. E bíróság számára az volt a meghatározó, hogy a tényleges irányítás, az állandó felügyelet és a borkészítési folyamatért való kizárólagos felelősség az „A” bortermelőt terhelje.
21. A tartomány fellebbezéssel élt az Oberverwaltungsgericht Rheinland‑Pfalz (Rajna‑vidék‑pfalzi közigazgatási felsőbíróság, Németország) előtt, amely 2020. augusztus 12‑i ítéletében hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet, és elutasította az „A” bortermelő keresetét.
22. A fellebbviteli bíróság az ítéletét lényegében a következő érvekre alapozta:
– A 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet VI. mellékletével összefüggésben értelmezett 54. cikkének (1) bekezdése szerint a „Weingut” megjelölés megköveteli, hogy a borkészítés egyazon borgazdaságban történjen, nem szervezeti egységként értve, hanem olyan működési egységben a tulajdonos által a borkészítésre folyamatos jelleggel kijelölt állandó telephellyel, ahol a tulajdonos irányítási jogkörébe tartozó személyzet dolgozik. Az egyes borkészítési szakaszok, mint például a préselés ettől való elkülönülése ellentmond a „mindent egy kézben” elvárásnak.
– A préselő létesítmény bérleti szerződése nem nyújt biztosítékot arra, hogy a borkészítés valamennyi szakasza ugyanazon személy irányítása és felelőssége alatt történik. Éppen ellenkezőleg, e szerződés lehetővé teszi, hogy a préselést akár a termelő, akár a préselő létesítmény tulajdonosának szolgálatában álló kezelő jelenlétében végezzék, ami nem biztosítja az „A” bortermelő állandó irányítását és felelősségét.
23. Az „A” bortermelő fellebbezést nyújtott be az ítélettel szemben a Bundesverwaltungsgericht-hez (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország), amely előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:
„1) Tekinthető‑e úgy, hogy a borkészítés teljes folyamata a névadó borgazdaságban ment végbe az (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében véve, ha a préselésre egy másik borgazdaságtól 24 órára bérelt, ezen időszakban kizárólag a névadó borgazdaság rendelkezésére álló préselő létesítményben kerül sor?
2) Igenlő válasz esetén a névadó borgazdaság alkalmazottainak kell‑e végezniük a préselést, vagy legalábbis nekik kell‑e a helyszínen felügyelniük azt, vagy a préselő létesítményt bérbe adó borgazdaság alkalmazottai is végezhetik a préselést a névadó borgazdaság utasításai szerint?
3) Ha a préselést a préselő létesítményt bérbe adó borgazdaság alkalmazottai is végezhetik, akkor lehetőség biztosítható‑e ezen alkalmazottak számára arra, hogy váratlan problémák felmerülése esetén önálló döntés alapján beavatkozzanak a préselésbe?
4) Kizárja‑e a borkészítés névadó borgazdaságnak való betudását, hogy a préselő létesítményt bérbe adó és a préselést végző borgazdaságnak saját érdeke fűződik a préselés elvégzésének módjához, mert a szintén e gazdasággal a szőlőültetvény műveléséről kötött szerződés az ún. Kabinettwein, Spätlesewein (késői szüretelésű borok) és Auslesewein borok hektoliterjeként a területalapú művelési díjon felüli mennyiség‑ és minőségfüggő pótlékot köt ki?”
III. A Bíróság előtti eljárás
24. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2022. június 1‑jén érkezett a Bírósághoz.
25. Az „A” bortermelő és az Európai Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket. A 2023. május 3‑án tartott tárgyaláson e felek, valamint a tartomány jelent meg.
IV. Értékelés
A. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésről
26. A kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy tekinthető‑e a borkészítés teljes folyamata a névadó borgazdaságban végzettnek, ha a préselésre egy másik borgazdaságtól 24 órára bérelt préselő létesítményben kerül sor.(6)
27. E bíróság megítélése szerint:
– A szabályozás területén fejlemény, hogy a 607/2009/EK rendelet 57. cikke (1) bekezdése b) pontjának(7) megfogalmazása korlátozást képez, mivel ennélfogva a borkészítés „teljes folyamatának” a gazdaságban kell végbemennie.
– E szabályozás értelme és célja láthatólag az olyan borgazdaságok azonosításának védelme, amelyek a szőlőültetvényeiket maguk művelik és a borkészítésért az elejétől a végéig maguk felelnek, mivel az ilyen azonosítás a bor kiváló minőségével kapcsolatos fogyasztói elvárásokkal társul.
– Ez azonban egyáltalán nem megalapozott állítás. Ha a gazdaság székhelyétől jelentős távolságra lévő szőlőültetvények haszonbérbe vételének nincs jelentősége a megjelölés szempontjából, akkor logikus módon a préselő létesítménynek a szőlő helybeni préselése és a szőlő szállításának elkerülése végett történő bérlésének sincs jelentősége. Valójában a borkészítés során megszokott dolog a mezőgazdasági létesítmények közös használata, ami üzemszervezési szempontból észszerű megoldás.
28. A Bizottság a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendeletet az 1308/2013/EU rendelet 122. cikke által ráruházott hatáskörben fogadta el.(8) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálya kiterjedhet többek között a következőkre: „a mezőgazdasági üzemre utaló kifejezések és a használatukra vonatkozó feltételek” (az 1308/2013 rendelet 122. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontja).
29. E felhatalmazás birtokában a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikke meghatározza a „borgazdaság feltüntetésének” alkalmazási feltételeit. A termék címkézésén és kiszerelésén a borgazdaságokra vonatkozóan feltüntethető kifejezések felsorolása(9) tekintetében a VI. mellékletre utal.
30. A felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikkéből következik, hogy ezeknek a kifejezéseknek:
– A palackozó nevének megjelölésétől eltérőnek kell lenniük.
– Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott, szőlőből készült termékek számára fenntartottak.
– „[C]sak akkor használhatók, ha a szőlőből készült termék kizárólag a szóban forgó gazdaság művelésében lévő szőlőültetvényen szüretelt szőlőből készült, és a borkészítés teljes folyamata a szóban forgó gazdaságban megy végbe.”
31. Ezen utolsó követelmény váltotta ki a kérdést előterjesztő bíróság jogos kételyeit, és ugyancsak ez adott okot az elsőfokú és a fellebbviteli bíróság eltérő, ám egyaránt indokolt értelmezésére. A jelen ügyben senki által meg nem kérdőjelezett másik két követelményt illetően nincs vita.
32. Az ezen előzetes döntéshozatali kérdésre adandó válaszra tett javaslatom a borgazdaság fogalmával foglalkozik, valamint azzal, hogy a borkészítés teljes folyamatának e gazdaságban kell-e végbemennie.
1. Borgazdaság
33. Első látásra úgy tűnhet, hogy a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikke (1) bekezdésének második albekezdése a „gazdaság” kifejezést ahhoz a fizikai területhez köti, amelyen a (jelen esetben a „Weingut”) kifejezést használni kívánó borász a saját szőlőültetvényét műveli és a borkészítési eljárást végzi.
34. E rendelkezés a fent említettek szerint megköveteli, hogy a szőlőt azon tövekről szüreteljék, amelyek a borgazdaság művelésében lévő szőlőültetvényen találhatók, valamint hogy a borkészítés teljes folyamata a szóban forgó gazdaságban menjen végbe.(10) Ezt erősíti meg a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet (48) preambulumbekezdése a következő utalással: „a gazdaság […], amely a szőlőből készült termék származása szerinti szőlőültetvényeket hasznosítja és ahol a borkészítési eljárásokat elvégzik”.(11)
35. A szabály ezen első értelmezése szerint a „gazdaság” az a birtok, amely magában foglalja a szőlőművelés alatt álló területeket, valamint azon épületeket és létesítményeket, amelyekben a (birtokon szüretelt) szőlőt a borkészítési eljárásnak alávetik. Ez a fellebbviteli bíróság álláspontja.
36. A „gazdaság” kifejezés azonban úgy is értelmezhető, hogy a termelés szolgálatába állított anyagi és emberi tényezők összességét jelenti. Ebben az értelemben inkább a „vállalkozás” fogalmához, és kevésbé annak földrajzi alapjához köthető. Az, hogy a bor egy adott borgazdasághoz kapcsolódik, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy az e gazdaság által művelt földterületeken található szőlőültetvényekről származik.
37. A „gazdaság” kifejezésnek tulajdonítható különféle szemantikai konnotációk eltérő eredményekre vezethetnek:
– Amennyiben a gazdaság a földrajzi értelemben vett birtokkal egyenlő, akkor az annak területén kívül található szőlőültetvények és préselő létesítmény sem felelne meg a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikkében foglalt feltételeknek.
– Ellenkező esetben, ha a gazdaság vállalkozásként értelmezendő, a szőlőültetvények, illetve a préselő létesítmény fizikai elhelyezkedése nem lenne meghatározó (a későbbiekben kifejtett felügyeleti követelmények tiszteletben tartása esetén).
38. A nyelvi megközelítés korántsem biztos, hogy döntő lehet, mert a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet ugyan használja a „gazdaság” fogalmát, ám e fogalmat nem határozza meg. Közvetlenül az 1308/2013 rendelet sem teszi ezt, azonban a 3. cikkének (3) bekezdésében utal a többek között az 1307/2013/EU rendeletben szereplő fogalommeghatározásokra.(12)
39. Az 1307/2013 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a mezőgazdasági üzem [fordítói megjegyzés: a 2019/33 rendelet magyar változatában ugyanez a kifejezés „gazdaságként” szerepel] „[…] egy adott mezőgazdasági termelő által kezelt és egyazon tagállam területén található, mezőgazdasági tevékenységekre használt egységek összessége”.
40. Ez a hivatkozási lánc azért fontos, mert ha az 1307/2013 rendeletben szereplő „mezőgazdasági üzem” fogalma az 1308/2013 rendeletre is érvényes, akkor érvényes lesz az abból levezetett 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendeletre is. Ugyanazon fogalomról lévén szó, azt egységesen kell értelmezni.(13)
41. A mezőgazdasági támogatások szempontjából történő megközelítés a bor szabályozásától nem áll távol: a borászati termékek, mint mezőgazdasági termékek az 1308/2013 rendelet hatálya alá tartoznak, a rendelet I. melléklete XII. részével összefüggésben értelmezett 1. cikke szerint.
42. Összegezve, a „mezőgazdasági üzem/gazdaság” fogalma minden jel szerint a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet vonatkozásában sem feltétlenül azonosítható egyetlen mezőgazdasági területtel.
2. A Bíróság ítélkezési gyakorlata a gazdaság/mezőgazdasági üzem fogalmával kapcsolatban
43. Az előterjesztő bíróság helyesen állapítja meg, hogy a „gazdaság” [fordítói megjegyzés: más rendeletekben „mezőgazdasági üzem”] fogalmának a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendeletben való meghatározása hiányában indokolt e fogalom értelmezéséhez a mezőgazdasági termelés területén értelmező ítélkezési gyakorlathoz folyamodni.
44. A Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság) a Bíróság ítélkezési gyakorlatának alapos ismeretéről tesz tanúbizonyságot. Végzésében megállapítja, hogy a szóban forgó ítélkezési gyakorlat „már pontosította, hogy a csupán bérelt termelőegységet milyen körülmények között kell a gazdasághoz/mezőgazdasági üzemhez tartozónak tekinteni, valamint hogy az milyen esetekben áll a mezőgazdasági termelő irányítása alatt”.(14)
45. A vonatkozó ítéleteket idézve hozzáteszi, hogy a Bíróság számára:
– A döntő tényező különösen az, hogy a mezőgazdasági termelő elegendő önállósággal rendelkezik‑e a mezőgazdasági tevékenysége gyakorlása céljából.(15)
– Nem szükséges, hogy a mezőgazdasági termelőnek korlátlan rendelkezési jogköre legyen, ám bizonyos mozgástérrel rendelkeznie kell a mezőgazdasági tevékenység végzésében.(16)
– A besorolást meghatározó mezőgazdasági termelői tevékenységet a nem mezőgazdasági tevékenység intenzitása, jellege, időtartama és ütemezése nem akadályozhatja jelentős mértékben.(17) Csak ebben az esetben tekinthető úgy, hogy a mezőgazdasági termelő önállóan igazgatja a bérelt létesítményeket.(18)
46. A Bíróság a „mezőgazdasági üzem/gazdaság” fogalmát az 1307/2013 rendelethez (amely az 1308/2013 rendeletre és az abból eredő 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendeletre hivatkozik) hasonló módon használó szabályozással kapcsolatban a mezőgazdasági földterületeknek a mezőgazdasági üzemhez/gazdasághoz való kapcsolódását vizsgálta, és a mezőgazdasági üzem/gazdaság igazgatásával kapcsolatos kritériumokat állapított meg.
47. Ez az ítélkezési gyakorlat a mezőgazdasági üzem/gazdaság kezelése, illetve igazgatása vonatkozásában kiemelt figyelmet szentel az „egységek” (illetve „termelőegységek”) elemnek, mint a „mezőgazdasági üzem/gazdaság” szerves részeinek.
48. A Bíróság a Landkreis Bad Dürkheim ítéletben úgy ítélte meg, hogy abból a célból, hogy egy mezőgazdasági földterület használatát a mezőgazdasági termelő által kezelt termelőegységek körébe tartozónak lehessen tekinteni, irreleváns az ilyen használat alapjául szolgáló jogviszony jellege.(19) A Bíróság kiemelte, hogy „a földterület a mezőgazdasági termelő üzeméhez tartozik, ha ez utóbbi mezőgazdasági tevékenység végzése céljából kezelési joggal rendelkezik felette [és] a mezőgazdasági termelőnek [e földterület tekintetében] elegendő önállósággal kell rendelkeznie a mezőgazdasági tevékenysége gyakorlása céljából.”(20)
49. A termelőegységek területi elkülönítése az Agrargenossenschaft Alkersleben ítéletben a leginkább kifejezett. Az említett jogvitában a termelő, akinek Németország egyik tartományában volt a mezőgazdasági üzeme, termelésének lényeges részét egy másik tartományba helyezte át. A Bíróság számára a használt termelőegységek változása nem volt releváns: a termelő szabadon választhatja meg a termelés helyét. Azonban követelmény, hogy egyetlen tagállam földrajzi területén található termelőegységek összességét kezelje (még ha nem is az ő tulajdonában vannak).(21)
50. Az Avio Lucos ítélet az 1307/2013 rendeletben már említett mezőgazdasági üzem fogalmat úgy értelmezte, hogy ismételten hangsúlyozta a termelőegységek és a mezőgazdasági termelő általi kezelésük (és nem feltétlenül a tulajdonlásuk) egymáshoz való kapcsolódását.(22)
51. Az ezen ítéletekből eredő útmutatás a „mezőgazdasági üzem/gazdaság” fogalmának olyan értelmezését támogatja, amely e fogalmat nem korlátozza a termelő tulajdonában lévő földterületre, hanem lehetővé teszi annak kiterjesztését a bérelt (következésképp a termelő saját földterületén kívül eső mezőgazdasági földterületen fekvő) földterületekre is.
3. E kritériumoknak a jelen ügyre való alkalmazása
a) „A borgazdasághoz tartozó szőlőültetvényeken szüretelt szőlő”
52. A fenti útmutatás alapján nem lenne kifogásolható, hogy a „Weingut” kifejezéssel megjelölni kívánt termék olyan szőlőültetvényeken szüretelt szőlőből készült, amelyek – bár fizikailag nem esnek egybe a névadó borgazdasággal – a bortermelő által bérelt földterületen helyezkednek el.(23) A „mezőgazdasági üzem/gazdaság” kifejezés funkcionális és nem pusztán térbeli fogalma erre lehetőséget nyújtana.
53. A tárgyaláson részt vevő valamennyi fél, a tartományt is ideértve, egyöntetűen egyetértett ezzel az értékeléssel. A tartomány álláspontja különösen releváns, mivel elfogadja, hogy az a borgazdaság, amelynek megjelölését a bor kiszerelésén feltüntetik, kiterjedhet olyan külső (és távoli) szőlőültetvényekre, amelyek felett a borgazdaság tulajdonosa nem rendelkezik tulajdonjoggal.
54. Amint már említettem,(24) az előterjesztő bíróság a jelek szerint ugyanerre a következtetésre jut: a bortermelő székhelyétől jelentős távolságra elhelyezkedő szőlőültetvények haszonbérbe vétele elvileg nem befolyásolhatja a borgazdaságra utaló kifejezések használatát.(25)
55. A 997/81/EGK rendelet(26) 5. cikkétől eltérően a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a vitatott kifejezéseket az „oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel ellátott, szőlőből készült termékekre” tartja fenn.(27)
56. Ez magyarázza, hogy ebben a jogvitában miért nem jelent problémát, hogy a bérelt szőlőültetvények mintegy 70 kilométerre fekszenek a termelő Zellben lévő székhelyétől, hiszen ugyanahhoz az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel érintett területhez tartoznak.(28)
57. A szabályozási keret továbbá kifejezetten rendelkezik a minőség és a borkészítés kisebb területi egységeinek összekapcsolhatóságáról. Az 1308/2013 rendelet 120. cikke (1) bekezdésének g) pontja, amelyet a 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet 55. cikke egészít ki, lehetővé teszi, hogy a borok címkézésén vagy kiszerelésén választható megjelölésként szerepeljen „az eredetmegjelölés vagy a földrajzi jelzés szerinti területnél kisebb vagy nagyobb földrajzi egység neve”.
58. A földrajzi egység kifejezés használata e kisebb területekre való utalásként, egyúttal ennek hiánya a névadó borgazdaság megjelölése céljából azt mutatja, hogy ez utóbbit nem feltétlenül csak a termelőhöz tartozó, ugyanazon a területen belüli földterületek képezik. Éppen ellenkezőleg, a névadó borgazdaság magában foglalhat más tulajdonában lévő, azon termelő számára átengedett vagy bérbe adott földterületeket, aki e földterületeken végzi a mezőgazdasági tevékenységét.
59. Az előzőekben kifejtett érvekkel szemben áll azon ellenvetés, amelyre az előterjesztő bíróság rámutat:(29) ha a borgazdaságra utaló kifejezéseknek a (címkézésbe vagy kiszerelésbe történő) belefoglalása azzal a céllal történik, hogy „a fogyasztó pontosabb tájékoztatást kapjon a szőlőből készült termék előállításának helyéről, különösen ha az illető helyek jól ismertek a fogyasztók előtt”(30), nem félrevezető a fogyasztók számára a gazdaság fogalmának a fenti értelemben vett értelmezése?
60. Nyomós ellenvetés, de nem leküzdhetetlen. A fogyasztó bizalommal fordul a borgazdaság neve alatt forgalmazott jobb minőségű bor felé, és joggal várhatja el, hogy a bor és a gazdaság közötti kapcsolat fennálljon. Ehhez azonban nem feltétlenül szükséges, hogy a bor a termelő tulajdonában lévő földterületről származzon; elegendő, ha a bor készítése az ő – azaz a gazdaság fent említett funkcionális értelemben vett tulajdonosa – irányítása, felelőssége és felügyelete mellett történik.
b) A borkészítési eljárás részét képező préselés
61. A 2019/33 felhatalmazáson alapuló rendelet 54. cikke (1) bekezdésének második albekezdése különbséget tesz egyrészt a szőlő szüretelése, másrészt a borkészítés között. A borkészítési eljárás több szakaszból áll, ilyen többek között a préselés.
62. Tehát szükséges meghatározni, hogy a szőlőművelés eleddig használt fogalma(31) érvényes‑e, amikor e rendelkezés értelmében a borkészítés teljes folyamatának a névadó borgazdaságban kell végbemennie.(32)
63. Úgy vélem, hogy a „gazdaság/mezőgazdasági üzem” fogalmának rugalmas és funkcionális értelmezésére vonatkozó fenti megfontolások (amelyek nem a területi alaphoz kapcsolódnak, hanem inkább a termelésre használt egységeknek a termelő által végzett kezeléséhez, igazgatásához és felelősségéhez) nemcsak a szőlő termesztésére és szüretelésére, hanem a borkészítési folyamat részeként a préselésre is átültethetőek.
64. Ebből a szempontból a borkészítés teljes folyamata a névadó borgazdaságban történik, még akkor is, ha e folyamat egy része a termelő földterületének határán kívül található létesítményben zajlik, amennyiben a préselő létesítmény a fent említett funkcionális értelemben e gazdaság (a névadó borgazdaság) részét képezi.
65. Annak elfogadását követően, hogy a szőlőművelés és szüretelés a végeredmény szempontjából alapvető fontosságú feladata nem igényel területi kapcsolódást a bortermelő tulajdonában lévő földterülettel (mivel a bortermelő bérelhet más földterületet, és az a gazdaságának részét fogja képezni), ugyanezen érvelés a fortiori a préselésre(33) is alkalmazható.
66. A tárgyaláson részt vevők – köztük a tartomány is – egyetértettek ezzel az értékeléssel. A préselő létesítmény fizikai elhelyezkedése nem releváns tényező. Lényeges azonban, hogy a névadó borgazdaság tulajdonosaként a bortermelő megfelelő felügyeletet gyakoroljon a préselés felett, ami a többi előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés tárgyát képezi.
67. E megoldás nem ellentétes a Bíróságnak a borászati eljárások végzésére vonatkozó ítélkezési gyakorlatával, amelyből azért nem lehet egyértelmű megoldásokat levezetni, mert az egyes esetek sajátosságaira összpontosított. Az előterjesztő bíróság helyesen hangsúlyozza, amikor rámutat, hogy:
– Az 1988. október 18-i Erzeugergemeinschaft Goldenes Rheinhessen ítéletből(34) nem vonhatók le a jelen ügyre alkalmazható tanulságok, mivel az a jogvita a palackozásra és nem a borkészítésre vonatkozott. Ráadásul az akkor értelmezett szabályok eltértek a jelen ügyben alkalmazandó szabályoktól.
– Az 1994. június 29-i Baux ítéletben(35) foglalt megfontolások sem sokkal világosabbak. Bár ezen ítéletben kifejezésre jutott, hogy az alkalmazandó szabályozás nem követeli meg, hogy a bortermelő a borászati létesítmények tulajdonosa legyen, e megállapítás egy olyan egyesülés tulajdonjogától való megkülönböztetésre utalt, amely maga is „gazdaságként” működik. Ez az egyesülés saját szőlőültetvényein termesztette a szőlőt, és saját létesítményeiben készítette a bort.
68. Az említett két ítéletben említett helyzetek közül a Baux ítélet(36) mutat a jelen üggyel némi hasonlóságot, ugyanis a jogvita tárgyát a „château” kifejezésnek egy borgazdaság nevének jelölésére szolgáló használata képezte. A Bíróság úgy ítélte meg,(37) hogy a jogvitára alkalmazandó szabályozás:
– Egyrészt garantálta „[…] a bizonyos rangot képviselő – például »château« – megjelöléssel ellátott bort [vásárló] fogyasztók számára, hogy az ilyen borok készítésének főbb szakaszai, nevezetesen a szüreteléstől a borkészítésig terjedő minden szakasz egy olyan bortermelő tényleges irányítása, szigorú és állandó felügyelete, valamint kizárólagos felelőssége mellett [megy végbe], akinek a termék minősége tulajdonítható”.(38)
– Másrészt szükséges volt, hogy „az összes szőlőt az említett gazdasághoz tartozó szőlőültetvényeken szüreteljék, és hogy megbízható eljárásokat vezessenek be a korábbi »château« birtokához tartozó földterületeken szüretelt szőlő tekintetében elkülönítve végzett borkészítés érdekében”.(39)
69. A Baux ítéletnek van egyfajta ambivalens jellege, amely az ügy sajátosságaiból ered. Noha összhangban van az azon gazdaság/mezőgazdasági üzem hatékony irányításának és azon termelő felelősségének alapvető gondolatával, amelynek, illetve akinek a bor minősége tulajdonítható, mégis némi kétértelműséget teremt a „château” földterületein termelt szőlőhöz való területi kötődés tekintetében.
70. A Bíróság megállapítja, hogy a szabályozás „nem írja elő, hogy a borkészítést a »château«-t is magában foglaló birtokon található létesítményekben kell végezni (ahogyan azt sem, hogy maguk a bortermelők [legyenek] a borászati létesítmények tulajdonosai) […]”. A folytatásban azonban úgy tűnik, hogy a Bíróság a borkészítés és a szőlőültetvények művelésére szolgáló konkrét földterület közötti területi kapcsolódás mellett érvel.
71. Mindezen tényezők fényében úgy vélem, hogy a szőlőpréselés a névadó borgazdaságban végzettnek tekinthető, ha e műveletet a gazdaság tulajdonosa által bérelt és a kizárólagos rendelkezésére bocsátott préselő létesítményben végzik.
72. Ily módon elősegíthető – tekintettel arra is, hogy a préselő létesítményekkel kapcsolatban komoly költségek merülhetnek fel(40) – a kistermelők egyenlő feltételek mellett történő piacra lépése.(41) Ha a borgazdaságra utaló minőségi kifejezéseket csak azon bortermelők vonatkozásában lehetne igényelni, akik minden termelőegységgel a saját földterületükön rendelkeznek, e kifejezések használatának lehetőségei a nagyvállalkozásokra korlátozódnának, ami a versenyképesség rovására és a kistermelők hátrányára történne.(42)
73. Miként az előterjesztő bíróság jelzi, a fenti megoldás jutott érvényre egy másik tagállamban (Ausztriában)(43) is, amely engedélyezi a borfeldolgozás, a borkészítés, a préselés, illetve a szűrés szerződéses kiszervezését. Úgy tűnik, hogy Ausztria nem követel meg az állandó telephely és a névadó borgazdaság között szigorú értelemben vett kapcsolódást.(44)
74. Az első kérdésre adott igenlő válasz megnyitja az utat a további kérdések elemzése előtt.
B. A második és harmadik előzetes döntéshozatali kérdésről
75. Ez a két kérdés, amely együttesen is kezelhető, az első kérdésre adott igenlő válaszból indul ki. Ezen előfeltevésből kiindulva az előterjesztő bíróság rátér a saját, illetve más alkalmazottaknak a bérelt létesítményben történő szőlőpréselésben való közreműködésére.
76. A kérdések egészen pontosan a következők:
– „A névadó borgazdaság alkalmazottainak kell-e végezniük a préselést, vagy legalábbis nekik kell-e a helyszínen felügyelniük azt, vagy a préselő létesítményt bérbe adó borgazdaság alkalmazottai is végezhetik a préselést a névadó borgazdaság utasításai szerint?”
– „Ha a préselést a préselő létesítményt bérbe adó borgazdaság alkalmazottai is végezhetik, akkor lehetőség biztosítható‑e ezen alkalmazottak számára arra, hogy váratlan problémák felmerülése esetén önálló döntés alapján beavatkozzanak a préselésbe?”
77. A tárgyaláson a felek és a Bizottság észrevételei pontosan a préselésben közreműködő alkalmazottakkal kapcsolatos szempontokra összpontosítottak. A tartomány aggodalmát fejezte ki a termelő irányításának, felügyeletének és felelősségének ellenőrzési mechanizmusaival kapcsolatban, amennyiben a termelő műszaki létesítményeket bérel, illetve külső szolgáltatókat vesz igénybe.
78. A fent idézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a bortermelőnek minden esetben biztosítania kell, hogy a bérelt létesítményekben végzett, ugyanakkor az ő (a fent leírt funkcionális értelemben vett) borgazdaságához kapcsolódó borkészítés megfeleljen a tulajdonát képező gazdaságban alkalmazott technikáknak, illetve gyakorlatoknak.
79. A szőlő préselését bérelt létesítményben végző bortermelőnek úgy kell eljárnia, hogy vállalja a borkészítési folyamat e szakaszának (továbbá más szakaszainak) „tényleges irányítását, szigorú és állandó felügyeletét, valamint kizárólagos felelősségét”(45).
80. E követelmény biztosítása mellett semmi sem zárja ki, hogy a préselést a névadó borgazdaság alkalmazottai helyett azon alkalmazottak végezzék, akik a préselő létesítményt szokás szerint működtetik.(46) Ahhoz azonban, hogy a folyamat a névadó borgazdaság tulajdonosának legyen betudható, a préselő létesítményt bérlő bortermelőnek (személyesen, illetve az irányítása alatt álló, vagy szolgáltatásnyújtási szerződés keretében foglalkoztatott személyzete útján) felügyelnie kell, hogy a préselés az ő előírásainak megfelel.
81. Kétlem, hogy elegendő lenne általános utasításokat adni a préselő létesítmény bérbeadója számára, mivel nem kizárt, hogy a préselési művelet során olyan előre nem látható események következnek be, amelyek azonnali döntést kívánnak. Ilyen döntéseket kizárólag a bortermelő, illetve az ő személyzete hozhat, harmadik személyt ezzel nem bízhat meg, mivel csak ő maga és a rendelkezésére álló személyzet ismeri a borkészítési módszere sajátosságait.
82. Nem gondolom, hogy a Bíróságnak e szempont jelzésénél többet kellene tennie. Az, hogy mindezt pontosabb szabályokba foglalják, a közigazgatási hatóságok (adott esetben az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket, illetve földrajzi jelzéseket szabályozó testületek) feladata.
83. Végső soron pedig az előterjesztő bíróságra tartozik annak meghatározása, hogy a termelőnek az általa bérelt préselő létesítményben végzett préselési műveletekben való közreműködésének mértéke megfelel-e ezeknek a követelményeknek. A létesítmények bérbeadására kötött szerződés az egyik (de nem az egyedüli) lényeges elem a felek fellépésére vonatkozó határok megállapításában.
C. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett negyedik kérdésről
84. Az előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy milyen mértékben lehet befolyásoló tényező, ha a préselés elvégzésére szolgáló létesítmény bérbeadójának saját gazdasági érdeke fűződik e művelet lebonyolításának módjához. Az ilyen érdeke abból eredhet, hogy a vonatkozó szerződés mennyiség- és minőségfüggő pótlékot köt ki.
85. Mindenesetre az ezen ügyben a jogvita eldöntésére hivatott bírósági szervnek kell megítélnie, hogy egy szerződéses kikötés olyan gazdasági kockázatot jelent-e, amely ellentétben állhat a bor nevét adó borgazdaság tulajdonosának kizárólagos felelősségével.
86. Véleményem szerint azonban a szerződésben megállapított díjazás és ösztönzők nem feltétlenül akadályozzák a bortermelő tényleges döntéshozatali képességét és a préselési műveletek feletti felügyeletét. A borkészítési folyamatért felelős személyként a termelőnek is érdekében áll, hogy a borai borászati jellemzőit meghatározó technikák, illetve gyakorlatok fenntartása mellett a préselés a termék minőségének megőrzése mellett nagyobb kinyert hozamot eredményezzen.
V. Végkövetkeztetések
87. A fenti megfontolások tükrében azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Bundesverwaltungsgericht (szövetségi közigazgatási bíróság, Németország) által feltett kérdésekre a következőképpen válaszoljon:
„Az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a borágazati eredetmegjelölésekre, földrajzi jelzésekre és hagyományos kifejezésekre vonatkozó oltalom iránti kérelmek, a kifogásolási eljárás, a használatra vonatkozó korlátozások, a termékleírások módosítása, az oltalom törlése, valamint a címkézés és a kiszerelés tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2018. október 17-i (EU) 2019/33 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 54. cikke (1) bekezdésének második albekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
1) A borkészítés teljes folyamata a névadó borgazdaságban végzettnek tekinthető, ha a szőlő préselésére más tulajdonát képező préselő létesítményben kerül sor, amelyet bérbeadás útján huszonnégy órára a névadó borgazdaság kizárólagos rendelkezésére bocsátanak, feltéve, hogy ez utóbbi gazdaság tulajdonosa vállalja a művelet tényleges irányítását, szigorú és állandó felügyeletét, valamint felelősségét.
2) A névadó borgazdaság tulajdonosának ugyanilyen értelemben vett tényleges irányítása, szigorú és állandó felügyelete, valamint felelőssége mellett semmi sem zárja ki, hogy a préselő létesítményt bérbe adó gazdaság/mezőgazdasági üzem alkalmazottai a szőlő préselésében közreműködjenek, és hogy a haszonbérleti szerződés a bor hektoliterjeként mennyiség‑ és minőségfüggő pótlékot előíró kikötéseket tartalmazzon.”