C‑621/21. sz. ügy
WS
kontra
Intervyuirasht organ na Darzhavna agentsia za bezhantsite pri Ministerskia savet
(az Administrativen sad Sofia‑grad [Bulgária] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (nagytanács), 2024. január 16.
„Előzetes döntéshozatal – A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség – Közös menekültügyi politika – 2011/95/EU irányelv – A menekült jogállás nyújtásának feltételei – A 2. cikk d) pontja – Üldöztetési okok– »Meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás« – A 10. cikk (1) bekezdésének d) pontja – Az üldöztetés – A 9. cikk (1) és (2) bekezdése – Az üldöztetési okok és az üldözésnek minősített cselekmények, illetve az üldöztetési okok és az ilyen cselekményekkel szembeni védelem hiánya közötti összefüggés – A 9. cikk (3) bekezdése – Államtól független szereplők – A 6. cikk c) pontja – A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei – A 2. cikk f) pontja– »Súlyos sérelem« – A 15. cikk a) és b) pontja – A nemzetközi védelem iránti kérelmek értékelése a menekült jogállás vagy a kiegészítő védelmi jogállás elismerése céljából – 4. cikk – Nőkkel szembeni nemi alapú erőszak – Családon belüli erőszak – A »becsület nevében elkövetett bűncselekmény« veszélye”
1. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A menekült jogállás nyújtásának feltételei – Üldöztetés elszenvedésének veszélye – Üldöztetési okok – Értékelés – A meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás fogalma – Az ugyanazon országból származó nők összessége vagy a nőknek a származási országban fennálló körülményektől függően egy további közös jellemzővel rendelkező, szűkebb csoportja – Bennfoglaltság
(EUMSZ 78. cikk, (1) és (2) bekezdés; 2011/ 95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2. cikk, d) pont, 4. cikk, (3) és (4) bekezdés, és 10. cikk, (1) bekezdés, d) pont)
(lásd: 37., 38., 44., 46., 47., 49–62. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A menekült jogállás nyújtásának feltételei – A kérelmezőnek a származási országában az államtól független szereplők általi üldöztetéstől való félelme – Az üldöztetés okai és az üldözésnek minősülő cselekmények közötti összefüggés követelménye – Hiány – Feltétel – Valamely üldöztetési ok és az üldöztetéssel szemben a védelem nyújtói által biztosított védelem hiánya közötti összefüggés megállapítása
(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 6. cikk, c) pont, 7. cikk, (1) bekezdés, 9. cikk, (1)–(3) bekezdés, és 10. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 64–67., 70. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Menekültpolitika – Menekült jogállás vagy kiegészítő védelmi jogállás – 2011/95 irányelv – A kiegészítő védelemre való jogosultság feltételei – Súlyos sérelem – Fogalom – A kérelmezőt fenyegető valós veszélye annak, hogy a kulturális vagy vallási normák, illetve hagyományok állítólagos megsértése miatt a családjának vagy a közösségének tagjai megölik, vagy vele szemben erőszakot alkalmaznak – Bennfoglaltság
(2011/95 európai parlamenti és tanácsi irányelv 2., cikk, g) pont, 15. cikk, a) és b) pont, és 18. cikk)
(lásd: 75–80. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
Összefoglalás
Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyomán nagytanácsban eljáró Bíróság pontosításokkal szolgál a „meghatározott társadalmi csoporthoz tartozást”(1) mint üldöztetési okot illetően, amely a menekült jogállás elismeréséhez vezethet abban az esetben, ha a nemzetközi védelmet kérelmező személy olyan nő, aki azt állítja, hogy származási országába való visszatérése esetén attól kell tartania, hogy a kulturális vagy vallási normák, illetve hagyományok állítólagos megsértése miatt a családjának vagy a közösségének valamely tagja megöli vagy vele szemben erőszakot alkalmaz.
WS kurd származású török állampolgár. 2018 júniusában jogszerűen érkezett Bulgáriába, majd ezt követően egy családtagjához utazott Németországba, ahol nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be. A német hatóságok kérelme nyomán a bolgár hatóságok a nemzeti menekültügyi hivatal(2) (a továbbiakban: DAB) által 2019 februárjában elfogadott határozat alapján visszavették WS‑t a nemzetközi védelem iránti kérelmének megvizsgálása céljából.
A 2019 októberében tartott meghallgatások során WS azt állította, hogy tizenhat éves korában házasságra kényszerítették, és hogy családon belüli erőszak áldozatává vált. WS 2016 szeptemberében elmenekült a házastársi közös otthonból. 2017‑ben egyházi házasságot kötött, és e házasságból 2018 májusában egy fia született. Miután elhagyta Törökországot, 2018 szeptemberében hivatalosan elvált első férjétől, annak tiltakozása ellenére. Úgy nyilatkozott, hogy ezen okok miatt attól tart, hogy családja megöli, ha visszatér Törökországba.
A DAB elnöke a 2020 májusában hozott határozatával elutasította a WS által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet, mivel egyrészt úgy ítélte meg, hogy a menekült jogállás elismeréséhez szükséges feltételek nem teljesültek. A WS által hivatkozott indokok, többek között a családon belüli erőszak, illetve a vele szemben tett halálos fenyegetések ugyanis nem relevánsak, mivel azok nem kapcsolhatók a 2011/95 irányelvet a bolgár jogba átültető, a menedékjogról és a menekültekről szóló törvényben említett egyik üldöztetési okhoz sem. Ezenkívül WS nem hivatkozott arra, hogy nemi alapú üldöztetés áldozata lenne.
Másrészt a kiegészítő védelmi jogállás WS számára történő elismerését is megtagadták. Úgy ítélték meg, hogy WS nem felel meg az ehhez szükséges feltételeknek, mivel egyfelől sem a hatóságok, sem az államtól független meghatározott csoportok nem tettek olyan lépéseket vele szemben, amelyeket az állam ne tudott volna ellenőrizni. Másfelől WS nem tájékoztatta a rendőrséget az ellene elkövetett bűncselekményekről, nem tett feljelentést, és jogszerűen hagyta el Törökországot.
A WS által e határozattal szemben benyújtott keresetet elutasították.
2021 áprilisában WS új bizonyítékok alapján nemzetközi védelem iránti újabb kérelmet nyújtott be, amelyben a meghatározott társadalmi csoporthoz, nevezetesen a családon belüli erőszak áldozatává vált nők, valamint a becsület nevében elkövetett bűncselekmények veszélyének kitett nők csoportjához tartozás miatt az államtól független, olyan szereplők általi üldöztetéstől való megalapozott félelemre hivatkozott, akikkel szemben a török állam nem képes megvédeni őt. Azt is állítja, hogy ellenzi a Törökországba való visszaküldését, mivel attól tart, hogy a becsület nevében elkövetett bűncselekmény áldozata lesz, vagy újra házasságra kényszerítik.
2021 májusában a DAB megtagadta a nemzetközi védelem megadására irányuló eljárás újbóli megnyitását, mivel többek között úgy vélte, hogy WS nem terjesztett elő a személyes helyzetére vagy a származási országára vonatkozó fontos új bizonyítékot.
Az e határozattal szemben benyújtott fellebbezés tárgyában eljáró kérdést előterjesztő bíróság úgy határozott, hogy a 2011/95 irányelv értelmezését kéri a Bíróságtól, és a nemzetközi védelem megadására vonatkozó anyagi jogi feltételeknek és az ilyen körülmények között nyújtandó nemzetközi védelem típusának pontosítására kérte.
A Bíróság álláspontja
A Bíróság először is azt vizsgálja, hogy a 2011/95 irányelv alapján a származási országban fennálló körülményektől függően az ezen országban élő nőket – összességükben véve – a menekült jogállás elismeréséhez alapul vehető „üldöztetési ok” szempontjából „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozónak lehet‑e tekinteni, vagy az érintett nőknek egy további közös jellemzővel kell rendelkezniük ahhoz, hogy ilyen csoporthoz tartozónak minősülhessenek.
E tekintetben a Bíróság először is hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény(3) az EUMSZ 78. cikk (2) bekezdésének hatálya alá tartozó kötelezettségeket fogalmaz meg, amely rendelkezés felhatalmazza az uniós jogalkotót arra, hogy a közös európai menekültügyi rendszerre vonatkozó olyan intézkedéseket fogadjon el, mint a 2011/95 irányelv. Így ez az egyezmény, mivel kapcsolatban áll a menekültüggyel és a visszaküldés tilalmával, azon szerződések részét képezi, amelyekre tekintettel az említett irányelvet értelmezni kell,(4) noha egyes tagállamok, köztük a Bolgár Köztársaság, nem ratifikálták azt.
Ezt követően a Bíróság emlékeztet arra, hogy a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontjából kitűnik, hogy valamely csoport akkor minősül „meghatározott társadalmi csoportnak”, ha két együttes feltétel teljesül. Egyfelől az érintett csoport tagjainak legalább egy közös vonással kell rendelkezniük az e rendelkezésben említett három azonosító vonás közül.(5) Másfelől e csoportnak „egyértelműen elkülöníthető identitással” kell rendelkeznie a származási országban.
A „meghatározott társadalmi csoport” beazonosítására vonatkozó első feltételt illetően a Bíróság megállapítja, hogy a női mivolt veleszületett jellemző, és ennélfogva elegendő e feltétel teljesüléséhez. Ez nem zárja ki, hogy azok a nők, akik további közös vonásokkal rendelkeznek, így például egy meg nem változtatható közös hátérrel,(6) szintén az e rendelkezés értelmében vett csoporthoz tartozhatnak.
A „meghatározott társadalmi csoport” beazonosítására vonatkozó második feltételt illetően a Bíróság megállapítja, hogy a nőket – függetlenül attól, hogy rendelkeznek‑e további közös jellemzőkkel, vagy sem – a körülvevő társadalom másként érzékelheti, és a származási országukban érvényes társadalmi, erkölcsi vagy jogi normák miatt elkülöníthető identitással rendelkezhetnek.
Végül a Bíróság kimondja, hogy a „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozást azon üldöztetéstől(7) függetlenül kell megállapítani, amelyeknek e csoport tagjai a származási országban áldozatul eshetnek. Mindazonáltal a közös jellemzőkkel rendelkező személyek által elszenvedett hátrányos megkülönböztetés vagy üldöztetés releváns tényezőnek minősülhet, amennyiben annak vizsgálatához, hogy valamely társadalmi csoport beazonosítására vonatkozó második feltétel teljesül‑e, azt kell értékelni, hogy a szóban forgó csoport az adott származási ország társadalmi, erkölcsi vagy jogi normáira tekintettel elkülönültnek tűnik‑e.
Következésképpen, egyrészt a nők – összességükben véve – a 2011/95 irányelv 10. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében „meghatározott társadalmi csoporthoz” tartozónak tekinthetők, amennyiben bizonyítást nyer, hogy a származási országukban fennálló körülményektől függően, nemi hovatartozásuk miatt fizikai vagy pszichikai erőszaknak vannak kitéve, ideértve a nemi erőszakot és a családon belüli erőszakot is. Másrészt a nők egy további közös jellemzővel(8) rendelkező szűkebb csoportjait úgy lehet tekinteni, mint akik a származási országukban egyértelműen elkülöníthető identitással rendelkező társadalmi csoporthoz tartoznak, ha e jellemző miatt megbélyegzik őket, és ki vannak téve az őket körülvevő társadalom – kirekesztettséghez vagy megtorló cselekményekhez vezető – rosszallásának.
Másodszor, a Bíróság azt vizsgálja, hogy amennyiben a kérelmező a származási országában az államtól független szereplők általi üldöztetéstől való félelemre hivatkozik, a 2011/95 irányelv megköveteli‑e az üldözésnek minősülő cselekmények és az ezen irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében említett üldöztetési okok legalább egyike közötti összefüggés bizonyítását. Megjegyzi, hogy ezen irányelv 9. cikkének más rendelkezésekkel(9) összefüggésben értelmezett (3) bekezdése szerint a menekült jogállás elismerése azt feltételezi, hogy összefüggés áll fenn egyfelől az említett üldöztetési okok, másfelől pedig vagy az üldözésnek minősített cselekmények,(10) vagy pedig az „államtól független szereplők” által elkövetett, üldözésnek minősülő cselekményekkel szemben a „védelem nyújtói”(11) által biztosított védelem hiánya között. Így az államtól független szereplő által elkövetett, üldözésnek minősülő cselekmény esetén a fent hivatkozott 9. cikk (3) bekezdésében megállapított feltétel(12) akkor teljesül, ha e cselekmény az ezen irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében említett üldöztetési okok valamelyikén alapul, még akkor is, ha a védelem hiánya nem ezeken az okokon alapul. E feltételt akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha a védelem hiánya az utóbbi rendelkezésben említett üldöztetési okok valamelyikén alapul, még akkor is, ha az államtól független szereplő által elkövetett, üldözésnek minősülő cselekmény nem ezeken az okokon alapul. Következésképpen, amennyiben a kérelmező a származási országában az államtól független szereplők általi üldöztetéstől való félelemre hivatkozik, nem szükséges bizonyítani a 2011/95 irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében említett üldöztetési okok egyike és az üldözésnek minősülő cselekmények közötti összefüggést, ha összefüggés állapítható meg ezen üldöztetési okok egyike és a védelemnyújtók(13) ezen cselekményekkel szembeni védelmének hiánya között.
Harmadszor, a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a súlyos sérelem fogalma,(14) amely a kiegészítő védelmi jogállás(15) elismeréséhez vezethet, kiterjed annak valós veszélyére, hogy a kérelmezőt a kulturális vagy vallási normák, illetve hagyományok állítólagos megsértése miatt a családjának vagy a közösségének valamely tagja megöli vagy vele szemben erőszakot alkalmaz. E következtetés levonásához megjegyzi, hogy a 2011/95 irányelv 15. cikkének a) és b) pontja(16) „súlyos sérelemnek” minősíti „a halálbüntetést vagy kivégzést”, valamint a „kínzás vagy embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazását a kérelmezővel szemben a származási országban”. Figyelembe véve a 2011/95 irányelv 15. cikke a) pontjának azon célját, hogy védelmet biztosítson azoknak a személyeknek, akiknek az élethez való joga veszélybe kerülne a származási országukba való visszatérés esetén, az ott szereplő „kivégzés” kifejezés nem értelmezhető úgy, hogy kizárná az élet elleni támadásokat kizárólag azon az alapon, hogy azokat az államtól független szereplők követik el. Ily módon, ha egy nőt annak valós veszélye fenyegeti, hogy a kulturális vagy vallási normák, illetve hagyományok állítólagos megsértése miatt a családjának vagy a közösségének valamely tagja megöli vagy vele szemben erőszakot alkalmaz, az ilyen súlyos sérelmet az e rendelkezés értelmében vett „kivégzésnek” kell minősíteni.