T‑47/03. DEP. sz. ügy

Jose Maria Sison

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Eljárás – Költségek megállapítása”

A végzés összefoglalása

1.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Fogalom

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

2.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Figyelembe veendő elemek

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

3.      Eljárás – Költségek – Megállapítás – Megtérítendő költségek – Több ügyvéd közreműködése

(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 91. cikk, b) pont)

1.      Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzat 91. cikkének b) pontjából következik, hogy a megtérítendő költségek egyrészt az Elsőfokú Bíróság előtt az eljárással kapcsolatban felmerült, másrészt a szükségszerű költségekre korlátozódnak.

E tekintetben nem tekinthetők az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségeknek sem az ügyvédnek az ügyfelével való személyes találkozás céljából az ügyfél tartózkodási helyére történő utazásával kapcsolatos költségek, sem a felperesnek a Luxembourgban tartott tárgyaláson való személyes megjelenésével összefüggő költségek, ha azt az Elsőfokú Bíróság nem rendelte el, vagy a körülmények nem tették szükségessé, sem a valamely fél ügyvédjénél a szóbeli eljárás lezárása után felmerült költségek, beleértve azokat is, amelyek az Elsőfokú Bíróság ítéletének Luxembourgban történő kihirdetésén való személyes megjelenéssel kapcsolatban merültek fel.

(vö. 30., 52. pont)

2.      A közösségi bíróság nem arra bír hatáskörrel, hogy megszabja a felek által ügyvédeinek fizetendő munkadíjat, hanem arra, hogy meghatározza azt az összeget, amelynek erejéig e díjakat a költségek viselésére kötelezett félnek meg kell térítenie. A költségek megállapítása iránti kérelemről határozva az Elsőfokú Bíróságnak nem kell figyelembe vennie az ügyvédek munkadíjait meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást.

Alkalmazandó, díjszabás jellegű közösségi rendelkezések hiányában az Elsőfokú Bíróságnak szabadon kell értékelnie az eset körülményeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, a közösségi jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, a peres eljárás miatt az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozott munka mennyisségét, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a per a felek számára képviselt.

(vö. 31–32. pont)

3.      Ami az eljárás során a felperes tanácsadóira háruló munka mennyiségének a megtérítendő költségek összegének meghatározása céljából történő megállapítását illeti, a közösségi bíróságnak elsődlegesen azt kell figyelembe vennie, hogy a perben összesen mennyi munkaóra látszik objektíve szükségesnek, függetlenül az ügyvédek számától, akik között a teljesített szolgáltatásokat meg lehetett osztani.

E tekintetben a felperes vagyonának befagyasztására vonatkozó ügyben a felvetett jogkérdések újszerűsége és jelentősége, valamint a jogvitához fűződő gazdasági érdekek a priori igazolják, hogy az ügyvédek arra jelentős időt szánjanak.

(vö. 37–38. pont)