A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2011. február 17.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az F 1‑LIVE közösségi ábrás védjegy bejelentése – Az F 1 és F 1 Formula 1 korábbi közösségi ábrás védjegy és korábbi nemzeti és nemzetközi szóvédjegyek – A felszólalás elutasítása a fellebbezési tanács által – Viszonylagos kizáró okok – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (5) bekezdése)”
A T‑10/09. sz. ügyben,
a Formula One Licensing BV (székhelye: Rotterdam [Hollandia], képviselik: B. Klingberg és K. Sandberg ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Folliard‑Monguiral, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban, a Racing-Live SAS – a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban – nevében is eljárva,
a Global Sports Media Ltd (székhelye: Hamilton [Bermuda], képviselik: T. de Haan és J.‑J. Evrard ügyvédek),
az OHIM első fellebbezési tanácsának (az R 7/2008‑1. sz. ügyben) a Racing‑Live SAS és a Formula One Licensing BV közötti felszólalási eljárás ügyében 2008. október 16‑án hozott határozata ellen benyújtott keresete tárgyában
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Papasavvas és N. Wahl (előadó) bírák,
hivatalvezető: K. Pocheć tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2009. január 14‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2009. március 30‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2009. április 10‑én benyújtott válaszbeadványára,
a 2010. június 10‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2004. április 13‑án a Racing-Live SAS a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegybejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy a következő ábrás megjelölés volt:
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 16. osztályba tartozó árukkal, valamint a 38. és a 41. osztályba szolgáltatásokkal kapcsolatban tették, az egyes osztályoknak megfelelő alábbi leírással:
– 16. osztály: „Folyóiratok, brosúrák, könyvek; valamennyi ilyen áru a forma–1 területén”;
– 38. osztály: „Könyvek, folyóiratok és újságok számítógépes terminálok útján történő közlése és terjesztése; valamennyi ilyen szolgáltatás a forma–1 területén”;
– 41. osztály: „Elektronikus könyv‑, magazin‑ és időszaki lapkiadás; szórakoztatási tárgyú információk; versenyek szervezése az interneten; helyfoglalás showműsorokra; online játékok; valamennyi ilyen szolgáltatás a forma–1 területén”.
4 E védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2005. január 31‑i, 5/2005. számában tették közzé.
5 2005. május 2‑án a felperes, a Formula One Licensing BV a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 5. cikke (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 5. cikke) szerinti összetéveszthetőségre hivatkozva.
6 A felszólalás többek között a következő, korábbi védjegyeken alapult:
– az F 1 szómegjelölésre vonatkozó három lajstromozott védjegy: e megjelölés képezi tárgyát az 1999. december 20‑án lajstromozott 732134. lajstromszámú nemzetközi védjegynek Dániára, Németországra, Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra és Magyarországra kiterjesztett lajstromozással a 16. osztályba tartozó áruk valamint a 38. és a 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében; a 2000. május 10‑én lajstromozott 30007412. lajstromszámú német védjegynek a 41. osztályba tartozó és az alábbi leírásnak megfelelő szolgáltatások tekintetében: „sportesemények szervezése”, és a 2001. augusztus 13‑a óta oltalmat élvező 2277746 D. lajstromszámú egyesült királysági védjegynek a 16. osztályba tartozó áruk („papír, kártyák, karton, nyomdai, festék és rajzkészletek; katalógusok”) és a 38. osztályba tartozó szolgáltatások („távközlési szolgáltatások; elektronikus adat‑ és képátvitel informatikai terminálokon és hálózatokon keresztül”) tekintetében;
– az alább ábrázolt, 2003. május 19‑én lajstromozott 631531. lajstromszámú közösségi ábrás védjegy a többek között a bejelentett védjegy által érintett 16. osztályba tartozó áruk, valamint a 38. és 41. osztályba tartozó szolgáltatások tekintetében:
7 A felszólalást a korábbi védjegyekkel jelölt valamennyi árura és szolgáltatásra alapították, és a védjegybejelentésben foglalt valamennyi áruval szemben irányult.
8 A felperes azt állította, hogy különböző árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos többéves használatuk folytán valamennyi védjegy, amelynek ő a jogosultja, erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik.
9 2007. október 17‑i határozatával az OHIM felszólalási osztálya kizárólag a 732134. lajstromszámú korábbi nemzetközi védjegy alapján a közösségi védjegybejelentést elutasította. A felszólalási osztály megállapította, hogy az ütköző védjegyek által megjelölt áruk és szolgáltatások között hasonlóság vagy azonosság, az ütköző megjelölések között pedig közepes hasonlóság áll fenn, és ennélfogva az ütköző védjegyek között fennáll a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetévesztés veszélye.
10 2007. december 14‑én a beavatkozó fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján a felszólalási osztály határozata ellen.
11 2008. október 16‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a felszólalási osztály határozatát. A fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy még ha azonosság vagy hasonlóság is áll fenn a szóban forgó áruk és szolgáltatások között, nem áll fenn a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetévesztés veszélye a bejelentett védjegy és azon védjegyek között, amelyeknek a felperes a jogosultja, tekintettel arra, hogy az ütköző megjelölések nyilvánvaló különbségeket mutatnak fel. A fellebbezési tanács ezenkívül úgy ítélte meg, hogy a mindennapi fogyasztókból és szakértő felhasználókból álló érintett vásárlóközönség az „f” betű és az „1” számjegy kombinációját úgy észlelné, mint amely egy versenyautó‑kategória és – ezt kiterjesztve – ilyen versenyautókkal kapcsolatos versenyeknek az általános megjelölése. A fellebbezési tanács arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi védjegyek jó hírneve csak a 631531. lajstromszámú védjegy „f 1” elemével kapcsolatban állapítható meg.
12 A 40/94 rendelet 8. cikkének (5) bekezdését illetően a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy jóllehet a korábbi ábrás védjegy a fejlett, exkluzív és luxustechnológia képét közvetíti, e kép üzenetének egyetlen hordozója az „f 1” elem F 1 logóként. Kevés fogyasztó tulajdonít azonban megkülönböztető képességet az F 1 rövidítésnek, hacsak azt nem kíséri az említett logó. E tekintetben a fellebbezési tanács megállapította, hogy a bejelentett védjegy egyetlen eleme sem emlékezteti a vásárlóközönséget e logóra, és így a bejelentett védjegy nem élősködik a korábbi védjegyeken, nem homályosítja el az említett védjegyek jó hírnevét, és nem teszi lehetővé a jogosultja számára e védjegyek pozitív képének tisztességtelen kihasználását.
Eljárás és a felek kérelmei
13 A Törvényszék Hivatalához 2009. január 14‑én benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– az OHIM‑ot kötelezze a költségek viselésére;
– a beavatkozót kötelezze az OHIM előtti eljárásban felmerült költségek viselésére.
15 Az OHIM és a beavatkozó azt kérik, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
16 2010. június 8‑i faxában a Racing‑Live és a Global Sports Media Ltd arról értesítették a Törvényszéket, hogy a Racing‑Live a bejelentett védjegyet (F 1‑LIVE) átruházta a Global Sports Media Ltd‑re, és azt kérték, hogy a Global Sports Media mint az említett védjegy új jogosultja eljárhasson az eredeti jogosult nevében a jelen eljárásban. Mivel az OHIM‑nak a tárgyalás során e helyettesítési kérelemre vonatkozóan nem volt kifogása, a Törvényszék engedélyezte a kért helyettesítést, amint az a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben rögzítésre került.
Indokolás
1. Az első ízben a Törvényszék előtt benyújtott dokumentumok elfogadhatóságáról
17 Az OHIM és a beavatkozó előzetesen azt állítja, hogy a keresetlevél Aº6–Aº10. mellékleteit az OHIM előtt folyó közigazgatási eljárásban nem terjesztették elő, ezért azokat elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.
18 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 40/94 rendelet 63. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 65. cikke) alapján a Törvényszékhez benyújtott hatályon kívül helyezés iránt indított keresetek a fellebbezési tanács által hozott határozatok jogszerűségének vizsgálatára irányulnak, így a Törvényszéknek ennek kapcsán nem az a feladata, hogy az első ízben előtte benyújtott bizonyítékok fényében újból megvizsgálja a tényállási elemeket. Olyan tények, amelyekre anélkül hivatkoznak a Törvényszék előtt, hogy azokat korábban felhozták volna az OHIM előtti eljárás során, csak abban az esetben befolyásolhatják a határozat jogszerűségét, ha ezen tényeket az OHIM‑nak hivatalból figyelembe kellett volna vennie (a Törvényszék T‑115/03. sz., Samar kontra OHIM – Grotto [GAS STATION] ügyben 2004. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2939. o.] 13. pontja és a T‑346/04. sz., Sadas kontra OHIM – LTJ Diffusion [ARTHUR ÉS FELICIE] ügyben 2005. november 24‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4891. o.] 19. pontja).
19 A jelen esetben az Aº6–Aº10. mellékletek az OHIM előtt elő nem terjesztett iratok, és következésképpen elfogadhatatlannak kell azokat nyilvánítani, anélkül hogy szükséges lenne bizonyítóerejük vizsgálata vagy a felek részletesebb meghallgatása (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ARTHUR ÉS FELICIE ügyben hozott ítélet 19. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
2. Az ügy érdeméről
20 Keresetének alátámasztásául a felperes két, a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának, illetve 8. cikke (5) bekezdésének a megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.
A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított első jogalapról
A felek érvei
21 A felperes lényegében úgy véli, hogy a bejelentett védjegy és az igen jó hírnévnek örvendő korábbi védjegyek között az összetévesztés veszélye áll fenn.
22 Mindenekelőtt a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács nem vette figyelembe, hogy a szóban forgó áruk és szolgáltatások többségükben azonosak, egyébként meg rendkívül hasonlóak. A fellebbezési tanács továbbá alaptalanul feltételezte, hogy az „f” betű és az „1” számjegy kombinációját szokásos tipográfiában az érintett vásárlóközönség nem észlelné védjegyként állítólagos általános és leíró jellege, valamint megkülönböztető képességének állítólagos teljes hiánya miatt. Ezenkívül, tekintettel arra, hogy az „f 1” elem képezi a megtámadott védjegy domináns elemét, a korábbi szóvédjegyek és a bejelentett védjegy között vizuális, hangzásbeli és fogalmi síkon nagyfokú hasonlóság, és ennélfogva az összetévesztés veszélye áll fenn, jóllehet a korábbi szóvédjegyek csak gyenge megkülönböztető képességgel rendelkeznek. Végül az összetévesztés veszélye fennáll a bejelentett védjegy és az F 1 Formula 1 közösségi ábrás védjegy között is, amely különösen erőteljes megkülönbözető képességgel rendelkezik.
23 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
24 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt.
25 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy adott esetben gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, az adott ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (lásd a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
26 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának alkalmazásában az összetéveszthetőség előfeltétele, hogy az ütköző védjegyek azonosak vagy hasonlók legyenek, és hogy a védjegybejelentésben szereplő áruk vagy szolgáltatások azonosak vagy hasonlók legyenek. E feltételeknek együttesen kell teljesülniük (lásd a Törvényszék T‑316/07. sz., Commercy kontra OHIM – easyGroup IP Licensing [easyHotel] ügyben 2009. január 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2009., II‑43. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
27 A jelen ügyben a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 27. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy az érintett vásárlóközönség az Európai Unió átlagos fogyasztóiból áll, és emiatt az ütköző védjegyek közötti összetéveszthetőséget e vásárlóközönség vonatkozásában kell megvizsgálni. Ezt a következtetést, amelyet a felek végeredményben nem vitattak, a védjegybejelentésben megjelölt áruk és szolgáltatások természetét figyelembe véve jóvá kell hagyni.
28 Ezenkívül a szóban forgó áruk és szolgáltatások hasonlóságát illetően elegendő megállapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozat 25. és 26. pontjában úgy ítélte meg, hogy a beavatkozó tevékenységei a nyomdászati termékek értékesítését és az interneten történő kommunikációt (azaz a 16. osztályba tartozó árukat és a 38. osztályba tartozó szolgáltatásokat) illetően a felperesével azonosak, valamint a forma–1 területén az online kiadással és online szórakoztatással kapcsolatos szolgáltatások (azaz a 41. osztályba tartozó szolgáltatások) és a felperes által kínált szolgáltatások nagyon hasonlóak.
29 Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács nem mulasztotta el a szóban forgó áruk és szolgáltatások hasonlósága mértékének értékelését. Következésképpen a felperes által e tekintetben hivatkozott kifogást mint megalapozatlant el kell utasítani.
30 Végül a felperes vitatja a fellebbezési tanács azon értékelését, miszerint a szóban forgó megjelölések között sem erős hasonlóság, sem összetéveszthetőség nem áll fenn.
– Az ütköző megjelölések összehasonlításáról és az érintett vásárlóközönség észleléséről
31 Az összetéveszthetőség átfogó értékelésének – az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága tekintetében – az ezek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és domináns elemeit (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
32 A két védjegy közötti hasonlóság értékelése nem korlátozódhat arra, hogy az összetett védjegynek csupán az egyik alkotóeleme kerüljön figyelembevételre és a másik védjeggyel való összehasonlításra. Ellenkezőleg: az összehasonlítást a szóban forgó védjegyeket megvizsgálva kell elvégezni, mindegyiket egészében tekintve, ami azonban nem jelenti azt, hogy az összetett védjegy által az érintett fogyasztókban keltett összbenyomás szempontjából bizonyos körülmények között ne lehetne domináns a védjegy valamely alkotóeleme vagy alkotóelemei (lásd a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). A hasonlóság értékelése csak akkor végezhető el egyedül a domináns elemet alapul véve, ha a védjegy összes többi eleme elhanyagolható (a fent hivatkozott OHIM kontra Shaker ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C‑193/06. P. sz., Nestlé kontra OHIM ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 42. pontja). Ez különösen akkor lehet így, amikor ez az összetevő önmagában képes meghatározni azt a képet, amelyet az érintett vásárlóközönség fel tud idézni a védjegyről, és így a védjegy többi összetevőjének szerepe elhanyagolható a védjegy által keltett összbenyomásban (a fent hivatkozott Nestlé kontra OHIM ügyben hozott ítélet 43. pontja).
33 Ugyanakkor, túl azon a szokásos eseten, amikor az átlagfogyasztó egészként érzékeli a védjegyet, és azon körülmény ellenére, hogy az összbenyomásban meghatározó lehet valamely összetett védjegyet alkotó egy vagy több alkotóelem, egyáltalában nem kizárt, hogy különös esetben valamely korábbi védjegy, amelyet harmadik személy valamely, saját vállalkozása megnevezését magában foglaló összetett védjegyben használ, megőrizze önálló megkülönböztető pozícióját az összetett megjelölésben, anélkül hogy ennek meghatározó elemét alkotná. Ebben az esetben az összetett megjelölés által keltett összbenyomás a vásárlóközönségben azt a látszatot kelthetné, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások legalábbis gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozástól származnak, amely esetben az összetévesztés veszélyének fennállását meg kellene állapítani (a Bíróság C‑120/04. sz. Medion‑ügyben 2005. október 6‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑8551. o.] 30. és 31. pontja).
34 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy összetett, mivel két szóelemből, úgymint az „f 1” és a „live” szavakból áll, amelyeket kötőjel és néhány ábrás elem választ el egymástól. A két szóelem sötét színű téglalap alakú keretben helyezkedik el, amely középen fehérből feketébe áttűnő színárnyalatokkal megjelenített kör alakú ábrát tartalmaz. A téglalap bal felső sarkában elhelyezkedő „f 1” elem fehér színű, míg a „live” elem fehérrel szegélyezett fekete színű betűkkel van megjelenítve a téglalap közepén jobb felől.
35 A korábbi védjegyek, amelyeken a felszólalás alapul, az F 1 Formula 1 közösségi ábrás védjegy és az F 1 nemzeti és nemzetközi szóvédjegyek.
36 A jogvita tárgyát képező megjelölések összehasonlítása céljából a felperes több érvet hozott fel annak elismertetése érdekében, hogy az „f 1” elem a bejelentett védjegy domináns elemét képezi. A felperes emlékeztet arra is, hogy az F 1 rövidítést szokásos tipográfiában több országban bejegyezték. Ezenkívül a felperes vitatja a fellebbezési tanács ama értékelését, miszerint az említett rövidítés csak gyenge megkülönböztető képességgel rendelkezik, és az érintett vásárlóközönség az „f” betű és az „1” számjegy kombinációját nem észleli védjegyként.
37 Tekintettel a domináns elem kérdésének az ütköző megjelölések hasonlósága értékelésére való kihatására, ezen érveket e megjelölések összehasonlításának elvégzése előtt célszerű megvizsgálni.
38 Meg kell állapítani, hogy a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban először is arra a következtetésre jutott, hogy az érintett vásárlóközönség az „f” betű és az „1” számjegy kombinációját a forma–1 rövidítéseként észlelné, amely általában egy versenyautó‑kategória, és – ezt kiterjesztve – ilyen versenyautókkal kapcsolatos versenyek megjelölése (a megtámadott határozat 33. pontja). Másodszor, a fellebbezési tanács azt a következtetést vonta le, hogy az érintett vásárlóközönség a 631531. lajstromszámú közösségi védjegy „f 1” elemét a felperes által forma–1‑es versenyautók területén folytatott kereskedelmi tevékenységeivel kapcsolatban használt védjegyként észlelné (a megtámadott határozat 34. pontja). A fellebbezési tanács ebből arra következtetett, hogy meg kell különböztetni egymástól az „f 1” elemet mint egy betű és egy számjegy egyszerű kombinációját és az F 1 megjelölést mint logót (a megtámadott határozat 35. pontja).
39 Ezt a megállapítást helyben kell hagyni.
40 Először is az ügyiratok között szereplő bizonyítékokból kiderül, hogy a felperes általi reklámozás az elmúlt tíz év folyamán kizárólag a 631531. lajstromszámú közösségi ábrás védjegyre vonatkozott, és az általa adott használati engedélyekkel a hangsúlyt az F 1 logóra helyezte, iránymutatási és kivitelezési utasítások megszabásával, e védjegyek folyamatos használatának biztosítása érdekében.
41 E szigorú szabályok alkalmazása lehetővé tette a felperes számára annak biztosítását, hogy az érintett vásárlóközönség az „f 1” elemet változatlanul úgy észlelje, mint amely az F 1 logót jelképezi.
42 Meg kell azonban állapítani, hogy a felperes az „f 1” elem alkalmazását illetően nem írt elő más szabályokat, mint például a szokásos tipográfiában történő megjelenítést a 732134. sz. nemzetközi védjegy esetében. Márpedig kétségtelen, hogy a felperes és a használati engedélyek jogosultjai az „f 1” megjelölést mindig az F 1 logóval együtt használták (kivéve azt az esetet, amikor a logót az alkalmazott közlési mód természetéből adódóan nem tudták megjeleníteni).
43 Másodszor a felperes által benyújtott bizonyítékokból, többek között egy Németországban végzett közvélemény‑kutatásból és egy tanúvallomásból kitűnik, hogy a széles vásárlóközönség tudja, hogy az „F 1” a forma–1 szokásos rövidítése, valamint egy versenyautó‑kategória és – ezt kiterjesztve – ilyen versenyautókkal kapcsolatos versenyeknek az általános megjelölése. Ezenkívül a „forma–1” kifejezést általánosan használják egy autóversenysport megjelölésére, amelyet a vásárlóközönség nem kifejezetten ama versenyekkel társít, amelyeket az a csoport szervez, amelyhez a felperes is tartozik, hanem bármely autóverseny legmagasabb kategóriájával, ugyanis nem létezik más megfelelő szó vagy kifejezés az effajta sport megjelölésére.
44 Máskülönben meg kell jegyezni, hogy a felperes nem vitatja a fellebbezési tanács azon következtetését, amely szerint a „forma–1” egy versenyautó‑kategória és – ezt kiterjesztve – ilyen versenyautókkal kapcsolatos versenyek megjelölésére az általános nyelvhasználatban szokásosan alkalmazott kifejezés, és az F 1 e kifejezés jól ismert rövidítése. Ezenkívül a felperes által benyújtott bizonyítékok, többek között az előző pontban hivatkozott tanúvallomáshoz mellékelt iratok azt is bizonyítják, hogy az F 1 rövidítés alkalmazható leíró jelleggel. Az F 1 rövidítés ezért ugyanolyan általános, mint a „forma–1” kifejezés.
45 Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint általánosságban a vásárlóközönség egy összetett védjegy leíró elemét nem tekinti a védjegy által keltett összbenyomás megkülönböztető és domináns elemének (lásd a Törvényszék T‑434/05. sz., Gateway kontra OHIM ‑ Fujitsu Siemens Computers [ACTIVITY Media Gateway] ügyben 2007. november 27‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 47. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
46 Ezenkívül önmagában az a tény, hogy a korábbi szóvédjegyet nemzeti vagy nemzetközi védjegyként lajstromozták, nem zárja ki, hogy széles körben leíró jellegű legyen, vagy másképpen szólva, önmagában csak gyenge megkülönböztető képességgel rendelkezzen a védjegybejelentésben megjelölt árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban (lásd a Törvényszék T‑146/08. sz., Deutsche Rockwool Mineralwoll kontra OHIM ‑ Redrock Construction [REDROCK] ügyben 2009. október 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 51. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
47 Ilyen körülmények között emlékeztetni kell arra, hogy a nemzetközi vagy nemzeti védjegynek – a jelen esetben a felszólaló védjegyeinek – az érvényességét nem lehet közösségi védjegybejelentési eljárás keretében vitatni, hanem kizárólag az érintett tagállamban lefolytatott törlési eljárás keretében (lásd a Törvényszék T‑7/04. sz., Shaker kontra OHIM ‑ Limiñana y Botella [Limoncello della Costiera Amalfitana shaker] ügyben 2008. november 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑3085. o.] 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
48 Mindazonáltal nem vitás, hogy az OHIM‑nak vizsgálnia kell, hogy az érintett vásárlóközönség milyen módon észleli az „f 1” elemet a bejelentett védjegyben.
49 E megfontolásokra tekintettel és a benyújtott bizonyítékokat figyelembe véve arra kell következtetni, hogy az érintett vásárlóközönség az „f 1” elemet a bejelentett védjegyben nem megkülönböztető elemként, hanem leírásra használt elemként észleli.
50 Ennélfogva a fellebbezési tanács megalapozottan vélte úgy, hogy az „f 1” elem szokásos tipográfiában csak gyenge megkülönböztető képességgel rendelkezik a védjegybejelentésben megjelölt árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, és hogy az Európai Unióban használt közösségi ábrás védjegy esetleges jó hírneve lényegében magához a logóhoz kapcsolódik.
51 A felperes által a tárgyaláson felhozott – a fenti 33. pontban hivatkozott – Medion‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügy a jelen esetben nem releváns. A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy az F 1 megjelölés a bejelentett védjegyben nem foglal el önálló megkülönböztető pozíciót, tekintettel arra, hogy amint az a fentiekben már megállapításra került, az érintett vásárlóközönség az „F 1” elemet az említett védjegy leíró elemeként észleli.
52 Következésképpen a felperes azon érvét, miszerint az „F 1” elem különösen erőteljes megkülönböztető képességgel rendelkezik, valamint azon érvét, miszerint ez az elem szokásos tipográfiában a logóéval azonos hírnévnek örvend, mint megalapozatlanokat, el kell utasítani. Ugyanígy, a felperes állításával ellentétben, a korábbi nemzeti és nemzetközi szóvédjegyek jelentős használatára nem lehet az F 1 logóra vonatkozóan benyújtott bizonyítékokból következtetni.
– A bejelentett védjegy és a korábbi „F 1” nemzeti és nemzetközi szóvédjegyek összehasonlításáról
53 A jelen ügyben a korábbi nemzeti és nemzetközi védjegyek az „f 1” elemből álló szóvédjegyek, míg a bejelentett védjegy összetett védjegy (lásd a fenti 34. pontot).
54 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó megjelölések a közös „f 1” elemükből adódóan bizonyos hasonlóságot mutatnak. Különböznek azonban vizuális szempontból, tekintettel a hosszúságukra, a „live” szó jelenlétére és arra a tényre, hogy a bejelentett védjegy tartalmaz egy ábrás elemet.
55 Hangzásbeli szempontból meg kell állapítani, hogy a bejelentett védjegy két szóból áll, míg a korábbi védjegyek egy szóból állnak. Meg kell állapítani, hogy egy további – jellegzetes – szónak a bejelentett védjegyhez való hozzáadása bizonyos mértékben ellensúlyozza a közös „f 1” elemet. Mindazonáltal abból a tényből, hogy mindkét ütköző megjelölés tartalmazza az „f 1” elemet, amely a bejelentett védjegy első hangsúlyos eleme, a fellebbezési tanács helyesen következtetett arra, hogy hangzásbeli szempontból fennáll bizonyos fokú hasonlóság.
56 Fogalmi szempontból meg kell jegyezni, hogy a korábbi védjegy a versenyautók bizonyos típusát, úgymint a forma–1‑es autókat jelöli, és a forma–1 versenyekre történő közvetett utalásként is észlelhető. A bejelentett védjegy ugyanezt az üzenetet hordozza, de hozzáadja a „live” szót, amely egy esemény egyenes adását vagy közvetítését írja le, fogalmi szempontból a korábbi védjegyhez képest gazdagabb tartalommal. Ennélfogva, ha a közös „f 1” szóelem azt is vonja maga után, hogy az ütköző megjelölések fogalmi szempontból bizonyos hasonló elemeket mutatnak, a hasonlóság foka csekély marad.
57 Tekintettel arra, hogy a fogyasztók a bejelentett védjegyben foglalt „f 1” elemet nem fogják a felpereshez kapcsolni, mivel az egyetlen megjelölés, amelyet a felperessel szoktak társítani, az F 1 Formula 1 védjegy logója, és nem az, amely szokásos tipográfiában szerepel, és a fogyasztók az F 1‑et szokásos tipográfiában a „forma–1” rövidítésének, azaz leíró megjelölésnek fogják tekinteni, a fellebbezési tanácshoz hasonlóan meg kell állapítani, hogy az ütköző védjegyek között nem áll fenn az összetévesztés veszélye.
58 Össze kell tehát hasonlítani a bejelentett védjegyet a felperes F 1 Formula 1 közösségi ábrás védjegyével.
– A bejelentett védjegy és a korábbi F 1 Formula 1 közösségi ábrás védjegy összehasonlításáról
59 Amint a fellebbezési tanács helyesen megállapította, a bejelentett védjegy a korábbi F 1 Formula 1 közösségi ábrás védjegyhez képest nyilvánvaló különbségeket mutat az általános megjelenítés szempontjából. A bejelentett védjegyben az „f” és az „1” egyenesen és külön‑külön állnak, míg az említett korábbi védjegyben ezek az elemek jobbra dőlnek, és úgy vannak feltüntetve, hogy a köztük lévő tér egy számjegy alakját formázza. E két elem ezenkívül éles színkontrasztban van megjelenítve. A védjegy jobb oldali része fokozatosan elhalványodó – valószínűleg a sebességet jelképező – vonalakat tartalmaz. Ennélfogva meg kell állapítani, hogy vizuális szempontból az érintett védjegyek között nincs semmilyen hasonlóság.
60 Hangzásbeli és fogalmi szempontból a vizsgálat eredménye azonos az F 1 mint szómegjelölés vizsgálatáéval (lásd a fenti 55. és 56. pontot), amely bizonyos fokú hangzásbeli és fogalmi hasonlóságot jelent.
61 A jelen esetben az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésének keretében, amelyet a vizuális hasonlóság hiánya és az a tény jellemez, hogy a hangzásbeli és a fogalmi hasonlóság csak korlátozott mértékű, elegendő azt megállapítani, hogy a fellebbezési tanács helyesen vélte úgy, hogy a vitatott megjelölések között nem áll fenn az összetévesztés veszélye, mivel az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyet nem tévesztené össze a felperes védjegyével. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vásárlóközönség által az F 1 megjelölésnek tulajdonított általános jelentés biztosítja azt, hogy e vásárlóközönség úgy fogja érteni a bejelentett védjegyet, mint amely a forma–1‑re vonatkozik, de a teljesen eltérő megjelenítésből adódóan semmilyen módon nem kapcsolja össze azt a felperes tevékenységeivel.
62 Ennélfogva az előzőekre tekintettel az első jogalapot el kell utasítani.
A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított második jogalapról
A felek érvei
63 A felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévedett akkor, amikor elutasította azt az érvet, miszerint a közös elem, vagyis az „F 1” elem a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének értelmében elegendő a vásárlóközönség számára az ütköző megjelölések közötti kapcsolat létrehozásához. Következésképpen a fellebbezési tanács azt is elmulasztotta megvizsgálni, hogy a bejelentett védjegy sérthette‑e vagy tisztességtelenül kihasználhatta‑e a korábbi védjegyek jó hírnevét vagy megkülönböztető képességét.
64 Az OHIM és a beavatkozó vitatja a felperes érveit.
A Törvényszék álláspontja
65 A 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének szövegéből következik, hogy annak alkalmazása a következő három feltételhez kötött: tudniillik először is az ütköző védjegyek azonossága vagy hasonlósága, másodszor a felszólalásban hivatkozott korábbi védjegy jó hírneve, és harmadszor azon veszély fennállása, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata sérti vagy tisztességtelenül kihasználja a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét. E három feltétel kumulatív jellegű, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (a Törvényszék T‑67/04. sz., Spa Monopole kontra OHIM – Spa‑Finders Travel Arrangements [SPA‑FINDERS] ügyben 2005. május 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1825. o.] 30. pontja).
66 Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a 40/94 irányelv 8. cikkének (5) bekezdésében említett sérelmek – amennyiben megvalósulnak – az ütköző védjegyek bizonyos mértékű hasonlóságának következményei, amely miatt az érintett vásárlóközönség rokonítja egymással a védjegyeket, vagyis kapcsolatba hozza, azonban nem téveszti össze őket egymással (lásd analógia útján a Bíróság C‑252/07. sz. Intel Corporation ügyben 2008. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑8823. o.] 30. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
67 Amint a megtámadott határozat 66. pontjából kitűnik, az a megjelölés, amelynek használatát és – esetleg – jó hírnevét a felperes igazolta, kizárólag a 631531. lajstromszámú védjegy tárgyát képező megjelölés, vagyis a logó. Ennélfogva az első kérdés akként merül fel, hogy a szóban forgó ábrás védjegyek azonosak vagy hasonlóak‑e. A megjelölés megkülönböztető képessége és jó hírneve ugyanis a nagymértékben elütő színekkel megjelenített „f” betű és „1” számjegy virtuális egyesülésében rejlik. A bejelentett védjegyben az „f” betű és az „1” számjegy jelenléte önmagában – amelynek nincs semmilyen megkülönböztető képessége – nem elegendő ahhoz, hogy az érintett védjegyek közötti kapcsolatra lehessen következtetni. Következésképpen bizonyos hangzásbeli és fogalmi hasonlóság ellenére a fellebbezési tanács megállapítását, amely szerint a bejelentett védjegy egyetlen eleme sem emlékezteti a vásárlóközönséget az F 1 logóra, helyben kell hagyni, mivel az ütköző megjelölések nem tekinthetők hasonlóaknak.
68 Tekintettel arra, hogy a fenti 65. pontban hivatkozott három együttes feltétel egyike nem teljesült, nem kell határozni arról, hogy a 40/94 rendelet 8. cikke (5) bekezdése alkalmazásának harmadik feltétele a jelen esetben teljesül‑e.
69 Ebből következően a második jogalapot szintén el kell utasítani.
A költségekről
70 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, őt az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően a költségek viselésére kell kötelezni.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Formula One Licensing BV‑t kötelezi a költségek viselésére.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Wahl |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. február 17‑i nyilvános ülésen.
Aláírások