A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2015. szeptember 9.(*)
„Verseny – Kartellek – A televízió‑ és számítógépmonitor‑képcsövek világpiaca – Az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének megsértését megállapító határozat – Az árakkal, a piacok felosztásával, a kapacitásokkal és a termeléssel kapcsolatos megállapodások és összehangolt magatartások – Védelemhez való jog – A kartellben való részvétel bizonyítása – Egységes és folyamatos jogsértés – A 2006. évi bírságkiszabási iránymutatás – Arányosság – Bírságok – Korlátlan felülvizsgálat”
A T‑82/13. sz. ügyben,
a Panasonic Corp. (székhelye: Kadoma [Japán]),
az MT Picture Display Co. Ltd (székhelye: Matsuocho [Japán]),
képviselik őket: R. Gerrits és A.‑H. Bischke ügyvédek, M. Hoskins QC és S. K. Abram barrister,
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviseli: A. Biolan, M. Kellerbauer és G. Koleva, meghatalmazotti minőségben,
alperes ellen
elsődlegesen az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39.437 – „Televízió‑ és számítógépmonitor‑képcsövek”‑ügy) 2012. december 5‑én hozott C(2012) 8839 végleges bizottsági határozatnak a felpereseket érintő részében történő megsemmisítése iránt benyújtott kérelme, illetve – másodlagosan – a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének csökkentése iránt benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Papasavvas elnök (előadó), N. J. Forwood és E. Bieliūnas bírák,
hivatalvezető: C. Kristensen tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2014. november 11‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
[omissis]
Az eljárás és a felek kérelmei
23 A Törvényszék Hivatalához 2013. február 13‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
24 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a harmadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyeket e tanács elé utalták.
25 A Törvényszék Hivatalához 2014. február 18‑án benyújtott beadványban a felperesek a viszonválaszra vonatkozó észrevételeket terjesztettek elő. A Bizottság az e dokumentumra vonatkozó észrevételeit ezt követően, február 28‑án terjesztette elő. E két iratot a tanács elnökének 2014. március 7‑i határozatával felvették az ügy iratanyagába.
26 Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (harmadik tanács) az eljárás szóbeli szakaszának megnyitásáról döntött, és az 1991. május 2‑i eljárási szabályzata 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében bizonyos kérdéseket intézett a felekhez. A Törvényszék felhívásainak a felek az előírt határidőn belül eleget tettek.
27 A Törvényszék a 2014. november 11‑én tartott tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat. E tárgyalás során a Törvényszék felhívta a feleket, hogy a Bíróság C‑580/12. sz., Guardian Industries és Guardian Europe kontra Bizottság ügyben 2014. november 12‑én hozott ítéletének kihirdetésétől számított tíz napon belül terjesszék elő az ezen ítélettel kapcsolatos esetleges észrevételeiket, amely határidőt a Törvényszék a Bizottság tekintetében a Bizottság kérésére 2014. november 28‑ig meghosszabbította.
28 A Bizottság a Törvényszék Hivatalához 2014. november 28‑án benyújtott beadványában eleget tett e felhívásnak. A felperesek nem terjesztettek elő észrevételeket.
29 A 2014. november 28‑i határozat értelmében a Bizottság által benyújtott, a tárgyalási jegyzőkönyvre vonatkozó dokumentumot nem vették fel az ügy iratanyagába.
30 Az eljárás szóbeli szakasza 2014. december 5‑én fejeződött be.
31 A Törvényszék a 2015. május 26‑i végzésben az 1991. május 2‑i eljárási szabályzatának 62. cikke alapján elrendelte az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását.
32 Az 1991. május 2‑i eljárási szabályzat 64. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében a Törvényszék felhívta a feleket, hogy terjesszék elő Wathelet főtanácsnok C‑231/14. P. sz., InnoLux kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványával kapcsolatos esetleges észrevételeiket. E felhívásnak a felek az előírt határidőn belül eleget tettek. Ezt követően a felek előterjesztették az említett pervezető intézkedés keretében adott válaszokkal, különösen pedig a bírságok összegének kiszámításával kapcsolatos észrevételeiket.
[omissis]
A jogkérdésről
[omissis]
A felperesekkel szemben kiszabott bírság törlése vagy összegének csökkentése iránt előterjesztett második kereseti kérelemről
[omissis]
Az eladások értékének meghatározása érdekében alkalmazott módszerről
153 A felperesek azt állítják, hogy a megtámadott határozatban a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladások értékének kiszámítása érdekében alkalmazott módszer téves, és az említett eladások által a piacra gyakorolt valós hatáshoz képest aránytalan bírságot eredményezett. E tekintetben a felperesek először is előadják, hogy a Bizottság 2011. március 4‑i információkérése szerint ezen eladások értékét az ugyanezen időszakban az EGT‑n belül teljesített közvetlen eladások értékének átlagaként kellett kiszámítani, amelyet meg kellett szorozni az érintett CPT‑k számával. A felperesek azt is előadják, hogy a Bizottság módszere azon téves előfeltevésből indult ki, amely szerint a feldolgozott termékekbe beépített CPT‑k átlagos értéke megegyezett a CPT‑k EGT‑n belüli közvetlen értékesítéseinek átlagos értékével. Márpedig e megközelítés a felperesek szerint a Panasonicot illetően nem veszi figyelembe, hogy a csoport által a feldolgozott termékekbe beépített CPT‑k általában kisebb méretűek voltak, vagyis a gazdasági értékük alacsonyabb volt az EGT‑n belüli harmadik személyek részére közvetlenül eladott CPT‑k értékénél, mint azt egy versenyjogi gazdaságtannal foglalkozó tanácsadó iroda által készített, a Bizottság információkérésére a felperesek által 2011. április 20‑án megfogalmazott válaszhoz mellékelt jelentés is alátámasztja. Másodszor, a felperesek azt állítják, hogy eltérően a Bizottság által javasolt, kizárólag azon az időszakon alapuló megközelítéstől, amelynek során a CPT‑ket harmadik személyek részére értékesítették, az általuk javasolt módszer pontosabb volt, mivel olyan súlyozott átlagon alapult, amely figyelembe vette a Panasonic televízióiba beépített CPT‑knek mind az időszakát, mind pedig a méretét. A felperesek azt kifogásolják a Bizottsággal szemben, hogy jóllehet nem tagadta a felperesek által szolgáltatott adatok pontosságát, a megtámadott határozatban velük szemben kiszabott bírság összegének kiszámítása során nem vette figyelembe ezeket az adatokat.
154 A Bizottság azt állítja, hogy a 2006. évi iránymutatás nem írja elő az EUMSZ 101. cikkének megsértése által a piacra gyakorolt valós hatás figyelembevételét. Másfelől előadja, hogy a felperesek nem azért javasolnak alternatív módszert, mert az pontosabb, hanem csupán azért, mert ez a módszer alacsonyabb eladási értéket, következésképpen pedig alacsonyabb bírságot eredményez. Márpedig a Bizottság azt állítja, hogy semmilyen módon nem köteles olyan különleges módszert választani, amely alacsonyabb bírságot eredményezne, hanem csupán a 2006. évi iránymutatást kell oly módon alkalmaznia, amely megfelelően tükrözi az egészében vett jogsértés valóságát.
155 E tekintetben, az uniós bíróság által a versenyjogi tárgyú bizottsági határozatok tekintetében gyakorolt felülvizsgálatot illetően emlékeztetni kell arra, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkör feljogosítja e bíróságot a megtámadott aktus megváltoztatására, még akkor is, ha megsemmisítésre nem kerül sor, figyelembe véve valamennyi ténybeli körülményt, például a bírság összegének módosítása érdekében (lásd a Bíróság C‑534/07. P. sz., Prym és Prym Consumer kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítéletének [EBHT 2009., I‑7415. o.] 86. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
156 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából kétségkívül az következik, hogy a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása a bírságok összegének meghatározása során nem eredményezhet hátrányos megkülönböztetést azon vállalkozások között, amelyek az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésével ellentétes megállapodásban vettek részt (a Bíróság fenti 51. pontban hivatkozott Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének 617. pontja, valamint a C‑407/04. P. sz., Dalmine kontra Bizottság ügyben 2007. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑829. o.] 152. pontja). Ha a Törvényszék e vállalkozások valamelyike esetében kimondottan el kívánt térni a Bizottság által követett számítási módszertől, amelyet nem kérdőjeleztek meg, a Törvényszéknek az ítéletben magyarázatot kell adnia az eltérésre (a Bíróság C‑338/00. P. sz., Volkswagen kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑9189. o.] 146. pontja, valamint a C‑70/12. P. sz., Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ügyben 2013. május 30‑án hozott ítéletének 46. pontja).
157 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a 2006. évi iránymutatás 13. pontja értelmében az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabásra kerülő bírság alapösszegének meghatározásához a Bizottság a jogsértés által közvetlenül vagy közvetve érintett, a vállalkozás által az EGT‑n belül, az érintett földrajzi területen értékesített áruk és szolgáltatások eladásának értékét alkalmazza.
158 Mint azt a fenti 16. pont felidézte, a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a bírságok alapösszegének meghatározása érdekében a Bizottság az akár önmagukban, akár pedig feldolgozott termékek útján értékesített CPT‑k azon közvetlen eladásainak hányadát vette figyelembe, amelyeket a jogsértés egész időtartama alatt az EGT‑ben teljesítettek, és amelyek az említett határozat egyik címzettjének tényállási elemét képezték, megszorozva a jogsértésben való részvételük éveinek számával (az (1020), (1021), (1034), (1042) és (1056) preambulumbekezdés).
159 A Bizottság a megtámadott határozat (1022) preambulumbekezdésében megállapította, hogy jóllehet a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladások figyelembevétele egyes felek – köztük a közös vállalkozások anyavállalatai – esetében a csoporton belüli eladások bevonását eredményezte, az a tény, hogy a Bizottság a jogsértéssel érintett – akár feldolgozott, akár feldolgozatlan – termék EGT‑n belüli, az értékesítő vállalkozás részét nem képező ügyfelek vagy vállalkozások részére teljesített első eladására összpontosított, biztosította, hogy nem kerül sor hátrányos megkülönböztetésre a vertikálisan integrált és vertikálisan nem integrált vállalkozások között.
160 Ezenkívül a megtámadott határozat (1026) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte: azáltal, hogy az EGT‑beli közvetlen eladások értékére, valamint a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladások értékére összpontosított, azt a célt követte, hogy az eladások értékébe csak akkor foglalja állandóan bele a kartell tárgyát képező termékeket, ha azokat első alkalommal a kartellben érintett vállalkozásokhoz képest kívülálló és az EGT‑n belül letelepedett ügyfél részére értékesítik. A Bizottság ezenkívül hangsúlyozta, hogy a feldogozott terméknek nem a teljes értékét, hanem csak az e termékbe beépített CPT‑k értékét vette figyelembe. Végül a megtámadott határozat (1027) és (1028) preambulumbekezdésében a Bizottság megjegyezte, hogy mivel a mennyiségekben való megegyezés és a termelés korlátozása a résztvevők általi termelés és értékesítés egészét érintette, a csoporton belüli ügyfelek részére teljesített eladások a kartell keretében folytatott megbeszélések részét képezték.
161 Meg kell állapítani, hogy a felperesek nem a csoporton belüli eladásoknak vagy a feldolgozott termékek útján történő közvetlen eladásoknak a velük szemben kiszabott bírság összegének kiszámítása során történő figyelembevételét vitatják, hanem ezek eladások értékét illetően a Bizottság által végzett azon számítás pontosságát vonják kétségbe, amely a megtámadott határozatból ered. E tekintetben azt állítják, hogy mindezt a Bizottság 2011. április 4‑i információkérésére adott, 2011. április 20‑i válaszukban is jelezték.
162 A felperesek a tárgyalás során előadták, hogy olyan pontos számadatokat bocsátottak a Bizottság rendelkezésére, amelyek a méretüknek és áruknak megfelelően, az érintett év szerint a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vették a beépített CPT‑k számát. Másfelől a felperesek megismételték azon érvelésüket, amely szerint jóllehet a Bizottság nem vitatta ezen adatok pontosságát, azokat anélkül nem vette figyelembe, hogy ezt megindokolta volna.
163 A Bizottság megerősítette, hogy nem vitatja a szóban forgó adatok pontosságát, viszont azt állította, hogy ha a felperesekkel szemben eltérő módszert alkalmazott volna a megtámadott határozat azon többi címzettjéhez képest, amelyek nem terjesztettek elő ilyen adatokat, az az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez vezetett volna. A Bizottság ezenkívül kijelentette, hogy arra az esetre, ha a Törvényszék a felperesek által előterjesztett adatokat pontosabbnak ítélné, a Bizottság nem ellenzi, hogy a bírság összegének újraszámításához a felperesek által végzett számításokat használják fel.
164 Meg kell állapítani, mint az a megtámadott határozat (1032) preambulumbekezdésében is szerepel, hogy az említett határozat címzettjeit a 2011. március 4‑i levélben felhívták, hogy az eladásaik értékének kiszámításához az EGT‑beli közvetlen eladásaikra, valamint a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladásaikra vonatkozó konkrét adatokat használjanak fel, továbbá tájékoztatták őket arról, hogy az összes szükséges számadatot milyen módon kell kiszámítani. Az e célt szolgáló kérdőív megválaszolásának elősegítése érdekében az e levél I. mellékletében adott utasításokból kitűnik, hogy a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladásokat illetően a Bizottság által javasolt számítási módszer az ugyanezen időszakban az EGT‑n belül teljesített közvetlen eladások értékének átlagán alapult, amelyet meg kellett szorozni az érintett CPT‑k számával. Amennyiben a releváns időszak során nem került sor EGT‑beli közvetlen eladásokra, illetve arra az esetre, ha az ilyen eladások nem reprezentatívak, az érintett vállalkozásokat felhívták arra, hogy alternatív számítási módszer megvitatása érdekében lépjenek kapcsolatba a Bizottsággal.
165 Meg kell állapítani, hogy a felperesek által a Bizottság információkérésére 2011. április 20‑án adott válaszból kitűnik, hogy a felperesek a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladások értékének kiszámításához olyan alternatív javaslatot terjesztettek elő, amelyet az RBB Economics által összeállított és az említett válaszhoz mellékelt 2011. április 19‑i gazdasági jelentés (lásd a fenti 153. pontot) fejtett ki. E számítási módszer abban állt, hogy az említett eladásokhoz kapcsolódó CPT‑k súlyozott átlagát kell azok valós mérete és az érintett időszak szerint figyelembe venni, a felperesek által szolgáltatott számadatok felhasználásával. E jelentésben a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladások értékét úgy számították ki, hogy a jogsértés időszakában eladott minden egyes televízió méretéhez az ugyanilyen méretű CPT‑k átlagos értékét társították. Ha valamely meghatározott időszakban nem került sor azonos méretű CPT‑k eladására, az említett jelentésben felhasznált adatokat az ezen időszakban eladott valamennyi CPT súlyozott átlagára alapították, egybevéve az összes méretet, ennyiben a Bizottság módszeréhez igazodva.
166 A felperesek szerint az ő módszerük pontosabb és a valósághoz közelebb álló eredményekhez vezetne, míg a Bizottság által alkalmazott módszer azzal a hatással járhat, hogy a kisebb méretű televíziókhoz a nagyméretű CPT‑k árait társítja.
167 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2006. évi iránymutatás 15. és 16. pontja szerint a Bizottság a vállalkozások esetében az eladások értékének megállapításához az adott vállalkozás rendelkezésre álló legalkalmasabb adatait fogja felhasználni. Márpedig, mivel a Bizottság olyan adatokkal rendelkezett, amelyek pontosabban tükrözték a feldolgozott termékek útján történő EGT‑beli közvetlen eladások értékét, amit egyébként a Bizottság a tárgyalás során elismert, elegendő megállapítani, hogy a Bizottság a felperesekkel szemben kiszabott bírságok alapösszegének kiszámítását illetően anélkül tért el az iránymutatásától, hogy indokolással szolgált volna.
168 Márpedig a Bíróság már megállapította, hogy az iránymutatások a követendő gyakorlatot érintő, tájékoztató jellegű olyan magatartási szabályokat tartalmaznak, amelyektől a Bizottság egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével. Azáltal ugyanis, hogy a kérdéses intézmény ilyen magatartási szabályokat fogad el, és azok közzétételével kijelenti, hogy a továbbiakban e szabályokat fogja alkalmazni az azok által érintett esetekre, korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól, ellenkező esetben ugyanis adott esetben az általános jogelvek – mint az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elve – megsértése címén felelősségre vonható (a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 211. pontja). Ugyanakkor, jóllehet a Bizottság a saját maga számára előírt, tájékoztató jellegű szabályok alkalmazása során köteles tiszteletben tartani a bizalomvédelem elvét, ezen elv nem kötheti ugyanolyan értelemben az uniós bíróságokat, amennyiben ez utóbbiak korlátlan felülvizsgálati jogkörükben eljárva nem kívánják a bírságok összegének valamely konkrét számítási módszerét alkalmazni, hanem esetenként megvizsgálják az eléjük tárt helyzeteket, figyelembe véve e helyzetek valamennyi ténybeli és jogi körülményét (lásd ebben az értelemben a fenti 156. pontban hivatkozott Quinn Barlo és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 53. pontját).
169 A Törvényszéknek tehát a korátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása keretében, a felperesekkel szemben kiszabott bírság összegének megállapítása céljából a felperesek által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott azon számadatokat kell figyelembe vennie, amelyek pontosságát a Bizottság nem vitatta. Márpedig e tekintetben meg kell állapítani, hogy a fenti 32. pont szerinti pervezető intézkedésekre adott válaszként a felperesek akként nyilatkoztak, hogy a Panasonic 2003. március 31‑ig teljesített eladásainak teljes értékére vonatkozóan a keresetlevélben előadott számadatok tévesen ölelték fel az 1999 júliusában teljesített eladásokat is, ezzel kapcsolatban pedig a felperesek olyan helyesbített adatokkal szolgáltak, amelyeket a Bizottság nem vitatott.
170 Az eddigiekből következik, hogy az első résznek helyt kell adni.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az EUMSZ 101. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/39.437 – „Televízió‑ és számítógépmonitor‑képcsövek”‑ügy) 2012. december 5‑én hozott C(2012) 8839 végleges bizottsági határozat 2. cikke (2) bekezdésének f), h) és i) pontjában kiszabott bírságok összegét a Panasonic Corp.‑t illetően, a televíziókhoz való színes képcsövek piacára vonatkozó jogsértésben történő közvetlen részvételéért 128 866 000 euróban, a Panasonicot, Toshiba Corp.‑t és az MT Picture Display Co. Ltd‑t illetően egyetemlegesen 82 826 000 euróban, a Panasonicot és az MT Picture Display‑t illetően pedig egyetemlegesen 7 530 000 euróban állapítja meg.
2) A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.
3) Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
Papasavvas | Forwood | Bieliūnas |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 9‑i nyilvános ülésen.
Aláírások