A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hetedik tanács)
2012. június 19.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – A schengeni vívmányok és az Unió új külső határain történő határellenőrzés végrehajtásának finanszírozására szánt ideiglenes eszköz (Schengeni Támogatás) – A 2004 és 2006 közötti időszakban Magyarországnak kifizetett támogatás – A kifizetett összeg egy részének visszafizetése – Megtámadható aktus – Elfogadhatatlanság”
A T‑37/11. sz. ügyben,
Magyarország (képviselik: Fehér M., Szíjjártó K. és Koós G. meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: Bottka V. és F. Coudert, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a Bizottság által a 2004 és 2006 közötti időszakban a Schengeni Támogatás keretében Magyarország részére nyújtott támogatások végső elszámolására vonatkozó zárójelentés Magyarországnak történő megküldését követően 2010. október 28‑án kibocsátott, 3241011280. sz. terhelési értesítés részleges megsemmisítése tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök, I. Wiszniewska‑Białecka (előadó) és M. Kancheva bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 33. o.; a továbbiakban: csatlakozási okmány) 35. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja a „Schengeni Támogatásnak” nevezett ideiglenes eszköz létrehozását, amelynek célja az volt, hogy 2004. május 1‑je és 2006. december 31‑e között segítsen az Európai Unióhoz 2004‑ben csatlakozott bizonyos tagállamoknak a schengeni vívmányok és az Unió új külső határain történő határellenőrzés végrehajtásának finanszírozásában.
2 A csatlakozási okmány 35. cikkének (2) bekezdése meghatározza a Schengeni Támogatás keretében 2004 és 2006 során a kedvezményezett tagállamok, ezek között a Magyarország rendelkezésére bocsátott összegeket. E rendelkezés szerint ezen összegeket egyösszegű, vissza nem térítendő támogatás formájában fizetik ki a kedvezményezett tagállamoknak.
3 A csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy az egyösszegű, vissza nem térítendő támogatásokat az első kifizetéstől számított három éven belül fel kell használni, és bármely felhasználásra nem kerülő vagy jogosulatlanul elköltött pénzeszközt a Bizottság részére vissza kell fizetni. Ugyanezen rendelkezés kötelezi a kedvezményezett tagállamokat, hogy legkésőbb a hároméves határidő lejártát követő hat hónapon belül, a kiadások indokolását tartalmazó beszámolóval egyetemben átfogó jelentést nyújtsanak be az egyösszegű, vissza nem térítendő támogatások felhasználásáról.
4 A Schengeni Támogatás végrehajtásának módját a Schengeni Támogatás irányításáról és ellenőrzéséről szóló, 2004. február 5‑i C (2004) 248. sz. bizottsági határozat szabályozza.
5 A Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának a végső elszámolási eljárásra vonatkozó 20. cikke az (1) bekezdésében kimondja, hogy a csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében említett átfogó jelentés kézhezvételétől számított legfeljebb hat hónapon belül a Bizottság a kiadások igazolása alapján tájékoztatja a kedvezményezett tagállamokat a Schengeni Támogatásra terhelhető kiadás összegéről. Ennek érdekében a Bizottság a Schengeni Támogatás végrehajtási határozata 20. cikke (2) bekezdésének megfelelően különleges helyszíni vizsgálatokat végez – amelyek semmiféle korlátozásnak vagy megszorításnak nincsenek alávetve a számlák tartalmát és a számlákhoz kapcsolódó műveleteket illetően –, többek között a kedvezményezetteknél is.
6 A Schengeni Támogatás végrehajtási határozata kontradiktórius eljárásokra vonatkozó 21. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy az érintett kedvezményezett tagállamnak két hónap áll rendelkezésére észrevételei előterjesztésére, megfelelően indokolt eseteket kivéve, amikor a Bizottság hosszabb határidőt is megállapíthat. E cikk (2) bekezdésének megfelelően, ha a Bizottság extrapolálás vagy átalány alapján pénzügyi korrekciókat javasol, az érintett akták vizsgálatán keresztül a tagállam lehetőséget kap annak bizonyítására, hogy a szabálytalanság tényleges mértéke kisebb annál, mint amit a Bizottság megállapított.
7 Végül a Schengeni Támogatás végrehajtási határozata 23. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a Bizottságnak történő minden visszafizetést az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) megfelelően kiállított beszedési utalványban meghatározott határidőn belül kell teljesíteni. E határidő a beszedési utalványok kiállításától számított 45 nap. E cikk (2) bekezdése szabályozza a késedelmi kamatok kérdését, és pontosítja többek között azt, hogy a visszafizetés bármely késedelme késedelmi kamat fizetését vonja maga után, az e cikk (1) bekezdésében említett esedékesség időpontjától kezdve a tényleges kifizetés időpontjáig.
8 A 2004‑től 2006‑ig terjedő években a Bizottság a Schengeni Támogatás keretében egyösszegű, vissza nem térítendő kifizetéseket teljesített Magyarország javára, melyek teljes összege 165 793 070,18 eurót tett ki.
9 2008. július 18‑án Magyarország benyújtotta a csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdése második albekezdésében előírt, a támogatások felhasználásáról készült átfogó jelentést, és a Bizottság kérésére 2008. augusztus 29‑én megküldte neki e jelentés kiegészített változatát.
10 A Bizottság képviselői 2008. szeptember 8‑a és 19‑e között a végső elszámolási eljárás keretében helyszíni ellenőrzéseket végeztek. 2009. február 3‑a és 5‑e között további helyszíni ellenőrzésekre került sor. Ezen ellenőrzések eredménye alapján a Bizottság elkészítette a végső elszámolásról szóló jelentéstervezetét, amelyet 2009. május 8‑án megküldött a magyar hatóságoknak.
11 Magyarország 2009. szeptember 1‑jén, a 12‑1021‑4/2009 hivatkozási számú levélben tette meg a jelentéstervezetre vonatkozó észrevételeit.
12 2010. április 6‑án a Bizottság elfogadta a Magyarország részére a 2004 és 2006 közötti időszakban a Schengen Alap terhére kifizetett támogatásokról szóló végső elszámolás zárójelentését (a továbbiakban: zárójelentés) és azt ugyanazon a napon megküldte Magyarországnak. A zárójelentést a Bizottság Jogérvényesülés, szabadság és biztonság főigazgatóságának főigazgatója által aláírt, JLS/A4/FH (2010) D2799 hivatkozási számú, 2010. március 31‑i keltezésű levél kísérte (a továbbiakban: kísérőlevél).
13 A zárójelentés megküldését a Bizottság és a magyar hatóságok közötti elektronikuslevél‑váltás követte. 2010. április 21‑i első elektronikus levelében a Schengeni Támogatásért felelős magyar hatóság (Single Contact Point for the Schengen Facility) az eljárás további menetéről érdeklődött a Bizottságnál, és arról, hogy van‑e lehetőség megjegyzéseket fűzni a zárójelentéshez. E hatóság hibákat is talált a Bizottságnak a zárójelentésben szereplő számításaiban. Erre az elektronikus levélre a Bizottság 2010. május 19‑i elektronikus levelében válaszolt, melyben jelezte, hogy a 2010. március 31‑i levélben megküldött (a végső elszámolásról szóló) zárójelentés a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának 21. cikkében előírt kontradiktórius eljárás befejezését jelenti, és tájékoztatott arról, hogy a következő szakasz az említett határozat 23. cikkében előírt visszafizetési eljárás lesz. Ugyanezen levelében a Bizottság jelezte, hogy amennyiben a felperes számítási hibákra hívta fel a figyelmet, a Bizottság kész azokat a beszedési utalvány elkészítésekor kijavítani.
14 A magyar hatóságok két levelet küldtek a Bizottságnak, 2010. május 17‑én és 2010. augusztus 16‑án, melyekben kérték az eljárás további szakaszainak megjelölését annak érdekében, hogy vitathassák a végső elszámolásról szóló zárójelentés megállapításait, és e célból meghallgatást kértek. E két levélre a Bizottság 2010. július 30‑i és 2010. október 19‑i leveleiben válaszolt, melyek tartalma lényegében a 2010. május 19‑i elektronikus levélben foglaltak megismétlése volt.
15 2010. október 28‑án a Bizottság 3241011280. számon 12 098 668,71 euróról szóló terhelési értesítést (a továbbiakban: a szóban forgó terhelési értesítés) küldött Magyarországnak (amely 2010. november 16‑án érkezett meg). Az értesítést angolul szövegezték és az a „debit note nr 3241011280” címet viselte. Ezen értesítést egy 2010. október 27‑i keltezésű levél kísérte.
Eljárás és a felek kérelmei
16 Magyarország a Törvényszék Hivatalához 2011. január 21‑én benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.
17 Az Törvényszék Hivatalához 2011. április 8‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
18 2011. május 20‑án Magyarország benyújtotta észrevételeit a Bizottság elfogadhatatlansági kifogására vonatkozóan.
19 Keresetlevelében Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a szóban forgó terhelési értesítést tartalmazó bizottsági határozatot azon részében, amelyben az a Schengeni Támogatás terhére nem támogathatónak minősítette Magyarország tekintetében a III/A. célkitűzés 1., 3., 4., 5., 6. intézkedés, a III/B. Vámügyek célkitűzés, illetve az I/C. célkitűzésen belül a mohácsi (Magyarország) belvízi határ‑ellenőrzési létesítmény és az Eperjeske (Magyarország) vasúti átrakó pályaudvar egyes kiadásait;
– másodlagosan helyezze hatályon kívül a szóban forgó terhelési értesítést tartalmazó bizottsági határozatot azon részében, amelyben az a Schengeni Támogatás terhére nem támogathatónak minősítette, illetve csak bizonyos arányban minősítette támogathatónak a III/A. célkitűzés 1–6. intézkedés és a III/B. Vámügyek célkitűzés egyes kiadásait;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
20 A Bizottság elfogadhatatlansági kifogásában azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant;
– Magyarországot kötelezze az eljárás költségeinek a viselésére.
21 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
22 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. és 4. §‑a szerint a fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönt az elfogadhatatlanság tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a értelmében az eljárás a továbbiakban szóbeli, kivéve ha a Törvényszék másként határoz.
23 A jelen esetben a Törvényszék úgy véli, hogy az ügy az iratok alapján kellőképpen világos, és nincs szükség szóbeli szakasz megnyitására.
24 A Bizottság a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozik. A Bizottság az eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑ára utal, és azzal érvel, hogy a keresetlevél ellentmondásos annyiban, amennyiben lehetetlen megállapítani, hogy a szóban forgó terhelési értesítés megsemmisítésére vagy a zárójelentés megsemmisítésére irányul, következésképpen a kereset tárgya nincs összhangban a felhozott jogi érvekkel. A Bizottság továbbá azt állítja, hogy még ha a keresetlevelet kellően egyértelműnek és pontosnak kellene is tekinteni, Magyarország keresete akkor is elfogadhatatlan. Egyrészt, ha Magyarország keresetét úgy kell értelmezni, mint amely a szóban forgó terhelési értesítés megsemmisítésére irányul, akkor azért elfogadhatatlan, mert ezen értesítés nem minősíthető megtámadható aktusnak. Másrészt, amennyiben a keresetet úgy kell értelmezni, mint amely a zárójelentés megsemmisítésére irányul, akkor az a keresetindítási határidő elmulasztása miatt elfogadhatatlan.
25 Elsősorban a Bizottságnak a keresetlevél és az eljárási szabályzat közötti összhang hiányára vonatkozó érvét illetően meg kell állapítani, hogy a keresetlevél valóban tartalmaz utalásokat a zárójelentésre. Mindazonáltal a keresetlevél szövege egészének elemzéséből kitűnik, hogy ezen utalások magyarázata az, hogy Magyarország a zárójelentést a megtámadott aktus indokolását tartalmazó iratnak tekinti. A keresetlevél 1. pontjában Magyarország jelzi, hogy keresete „a 3241011280. számú terhelési értesítést tartalmazó határozat részleges megsemmisítésére” irányul, és lábjegyzetben a keresetlevél A.1. mellékletére hivatkozik. E melléklet a szóban forgó terhelési értesítést tartalmazza.
26 Ebből következik, hogy a Bizottság állításától eltérően a keresetlevél kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye a Törvényszék számára a kereset elbírálását, a Bizottság számára pedig a védekezésre való felkészülést, így megfelel az eljárási szabályzat 44. cikkének 1. §‑ában foglalt követelményeknek.
27 Másfelől Magyarországnak az elfogadhatatlansági kifogásra adott észrevételei, melyekben pontosítja, hogy keresete kizárólag a szóban forgó terhelési értesítés részleges megsemmisítésére irányul, megerősítik azt a tény, hogy a szóban forgó terhelési értesítés minősül megtámadott aktusnak. Észrevételeiben Magyarország azt is megerősíti, hogy noha a terhelési értesítés elválaszthatatlan elfogadásának kontextusától és előzményeitől, és különösen a zárójelentéstől, maga a zárójelentés nem minősül megtámadott aktusnak, hanem olyan dokumentum, amely a terhelési értesítés kontextusát képezi és annak részletes indokolását tartalmazza.
28 Másodsorban a Bizottság azon érvét illetően, amely szerint a szóban forgó terhelési értesítés nem minősül megtámadható aktusnak, a Bizottság azt állítja, hogy ezen értesítés csupán egy korábban hozott, a kísérőlevéllel együtt értelmezendő zárójelentés által alkotott határozat végrehajtására felszólító jogi aktus.
29 Magyarország ezzel szemben úgy véli, hogy a szóban forgó terhelési értesítést megtámadható aktusnak kell tekinteni annyiban, amennyiben kötelező joghatást váltott ki olyan értelemben, hogy 12 098 668,71 euró visszatérítésére vonatkozó kötelezettséget keletkeztetett.
30 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a jelen esetben a 2004‑től 2006‑ig terjedő években Magyarország a Schengeni Támogatás keretében egyösszegű kifizetésekben részesült, melyek teljes összege 165 793 070,18 eurót tett ki. A 2008‑tól 2010‑ig terjedő években a Bizottság megkezdte a Schengeni Támogatás végső elszámolási eljárását. Ennek keretében megállapította, hogy Magyarország jogosulatlanul költött el e támogatásból származó pénzeszközöket. Azt követően, hogy megkapta Magyarországnak a Schengeni Támogatás végső elszámolásról szóló jelentéstervezetre vonatkozó észrevételeit, a Bizottság elfogadta a végső jelentést, és azt 2010 áprilisában megküldte Magyarországnak. 2010 októberében a Bizottság kibocsátotta a szóban forgó terhelési értesítést.
31 Ilyen körülmények között kell megvizsgálni, hogy a szóban forgó terhelési értesítés megtámadható aktusnak minősül‑e.
32 A csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében a Schengeni Támogatás keretében kedvezményezett tagállam által jogosulatlanul elköltött pénzeszközt a Bizottság részére vissza kell fizetni.
33 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint kizárólag a felperesre kötelező joghatással járó, érdekeinek jogi helyzetének lényeges megváltoztatásával történő befolyásolására alkalmas intézkedések minősülnek az EUMSZ 263. cikk értelmében vett megsemmisítés iránti keresettel megtámadható intézkedésnek (a Bíróság 60/81. sz., IBM kontra Bizottság ügyben 1981. november 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1981., 2639. o.] 9. pontja és a Törvényszék T‑351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben 2006. április 5‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑1047. o.] 35. pontja).
34 Ugyancsak az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak eldöntéséhez, hogy a megsemmisíteni kért intézkedés megtámadható‑e, az intézkedés lényegét kell tekintetbe venni, e tekintetben az intézkedés formája főszabály szerint nem bír jelentőséggel (a Bíróság fent hivatkozott IBM kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 9. pontja, valamint a C‑213/88. sz. és C‑39/89. sz., Luxemburg kontra Parlament egyesített ügyekben 1991. november 28‑án hozott ítéletének [EBHT 1991., I‑5643. o.] 15. pontja).
35 A terhelési értesítések elvont módon nem minősíthetők keresettel megtámadható vagy meg nem támadható aktusoknak. Ezt a kérdést minden egyes esetben az adott ügy körülményeinek fényében kell értékelni (a Törvényszék T‑106/08. sz., CPEM kontra Bizottság ügyben 2009. június 30‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 29. pontja).
36 A jelen esetben rá kell mutatni, hogy a szóban forgó terhelési értesítés tartalmazza a Magyarország által visszafizetendő összeget (12 098 668,71 euró), azon bankszámla adatait, amelyre ezen összeget át kell utalni, az átutalás feltételeit és annak határidejét (2010. december 13‑a). A szóban forgó terhelési értesítésnek „a terhelési értesítés indokolása” elnevezésű részében az alábbi összegek szerepelnek: a Bizottság által Magyarország javára teljesített kifizetések összege (165 793 070,18 euró), a Magyarország által teljesített kiadások összege (167 689 366,73 euró), a jogosulatlanul elköltött pénzeszközök összege (13 994 965,26 euró), a megfelelően felhasznált összeg (153 694 401,47 euró) és a visszafizetendő összeg (12 098 668,71 euró). A szóban forgó terhelési értesítés továbbá hivatkozik a zárójelentésre és a kísérőlevélre is. Ráadásul a szóban forgó terhelési értesítés kísérőlevele utal arra, hogy a terhelési értesítést a „[zárójelentésnek] megfelelően küldték meg Magyarországnak”.
37 A zárójelentést illetően mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy e jelentés 4. oldalán, az „Összefoglalás” című részben a Bizottság többek között az alábbiakat jegyzi meg:
„A [Schengeni Támogatás végrehajtási] határozat[ának] 20. cikke alapján a Bizottságnak közölnie kell Magyarországgal a kiadások azon összegét, amely a Schengeni Támogatás terhére írható. E célból a Bizottság helyszíni ellenőrzést végzett a számlák tartalmára és az alapul szolgáló műveletekre vonatkozóan, ideértve a kedvezményezetteknél végzett ellenőrzéseket is.
A végső elszámolás alapján a Bizottság úgy véli, hogy 12 098 668,71 euró visszafizetését kell elrendelni, amely a [csatlakozási okmány] 35. cikke (3) bekezdésének [második albekezdésében] foglaltak szerinti »jogosulatlanul elköltött pénzeszköz«.”
38 Ezután meg kell állapítani, hogy a zárójelentés tartalmazza a Bizottság által elfogadott pénzügyi kiigazítások indokolását és a zárójelentés 28. oldalán szereplő, 8. sz. táblázat foglalja össze a Bizottság számításait. E táblázat az alábbiakat tartalmazza:
„A. A Bizottság által végrehajtott összes kifizetés | 165 793 070,18 euró |
B. Teljes bejelentett és igazolt kiadás | 167 689 366,73 euró |
C. »Felhasználatlan pénzeszköz« a csatlakozási okmány 35. cikke szerint | 0,00 euró |
D. »Jogosulatlanul elköltött pénzeszköz« a csatlakozási okmány 35. cikke szerint | 13 994 965,26 euró (ld. 5–16. melléklet) |
E. A Schengeni Támogatás terhére írható teljes összeg (B mínusz D) | 153 694 401,47 euró |
F. A Bizottságnak visszatérítendő összeg (A mínusz E) | 12 098 668,71 euró” |
39 Végül a kísérőlevélben a Bizottság Jogérvényesülés, szabadság és biztonság főigazgatóságának főigazgatója az alábbi észrevételeket tette:
„A végső elszámolásról szóló jelentéstervezet magyar nyelvű változatára hivatkozom, amelyet a 2009. május 8‑i, D6529 hivatkozási számú levélben küldtek meg Önnek, valamint a Magyarország által az említett jelentéstervezetre vonatkozóan tett, iratokkal alátámasztott és a 2009. szeptember 1‑jei, 12‑1021‑4/2009 hivatkozási számú levélben továbbított észrevételekre.
A magyar hatóságok által tett észrevételek és az azok alátámasztására benyújtott iratok vizsgálata alapján a „jogosulatlanul elköltöttnek” minősülő összeg 13 994 965,26 eurót tesz ki. Ez nagyrészt abból ered, hogy minden érdemi érvet – a III./A.7. célkitűzésre (»helikopterfelszerelések«) vonatkozót leszámítva – elfogadtak, a végső elszámolásról szóló mellékelt jelentésben kifejtett okokból.
Ebből következően a Schengeni Támogatás terhére írható végső összeg 153 694 401,47 eurót tesz ki. A »jogosulatlanul elköltött pénzeszközök« beszedéséről a Bizottság a következő hónapokban gondoskodik.”
40 Ebből következik, hogy a Bizottság a zárójelentésben határozta meg véglegesen egyrészt a Schengeni Támogatás terhére írhatóként elismert összeget, másrészt a csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében vett jogosulatlanul elköltött pénzeszköz összegét. A Bizottság tehát a jogosulatlanul elköltött pénzeszköz összegének megállapításával határozta meg az ezen összeg visszafizetésére vonatkozó, a hivatkozott rendelkezésből eredő kötelezettséget Magyarország terhére. A zárójelentéssel együtt küldött kísérőlevélben a Bizottság hangsúlyozta a zárójelentésben szereplő megállapításai végleges jellegét, és a jogosulatlanul elköltött pénzeszköz hamarosan bekövetkező visszafizettetésének bejelentésével jelezte, hogy ezen összeget visszafizetendőnek tekinti.
41 Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy a jelen esetben a zárójelentés a kísérőlevéllel együtt minősül Magyarországra nézve a fenti 33. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett joghatást kiváltó intézkedésnek. E két iratot kell olyan határozatnak tekinteni, amelyben a Bizottság megállapította és közölte Magyarországgal, hogy ez utóbbi terhére 12 098 668,71 euró – mint a csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében vett jogosulatlanul elköltött pénzeszköz – visszafizetésének kötelezettsége áll fenn. A szóban forgó terhelési értesítés csupán emlékeztet a zárójelentésből eredő visszafizetési kötelezettség fennállására, és tájékoztatja Magyarországot annak teljesítési határidejéről. Ennélfogva ezen értesítést csupán a zárójelentés és a kísérőlevél alkotta határozat végrehajtási aktusának kell tekinteni.
42 Ebből következik, hogy a jelen ügy körülményei között a szóban forgó terhelési értesítés nem tekinthető megtámadható aktusnak.
43 A Magyarország által előadott érvek nem kérdőjelezik meg e megállapítást.
44 Magyarország elsősorban azzal érvel, hogy a szóban forgó terhelési értesítés kötelező joghatást vált ki olyan értelemben, hogy az teremtette meg a visszafizetési kötelezettséget azáltal, hogy meghatározta egyrészt annak összegét, másrészt határidejét és a további fizetési feltételeket, beleértve a nemteljesítés jogkövetkezményeit.
45 A visszafizetési kötelezettség összegének meghatározását illetően Magyarország azzal érvel, hogy a Bizottság 2010. május 19‑i elektronikus leveléből kitűnik, hogy számítási hiba esetén lehetőség volt a zárójelentésben szereplő összeg kiigazítására, ami arra utal, hogy a visszafizetendő összeget végleges jelleggel a terhelési értesítés határozta meg.
46 E tekintetben rá kell mutatni, hogy a 2010. május 19‑i elektronikus levélben Magyarországnak az eljárás folytatására és a zárójelentéssel kapcsolatos további észrevételek megtételének lehetőségére vonatkozó kérdéseire válaszolva a Bizottság szolgálatai az alábbi választ adták:
„Sajnálattal kell tájékoztatnom Önt, hogy a [kísérő]levéllel együtt továbbított, a végső elszámolásról szóló zárójelentés a [Schengeni Támogatás végrehajtási] határozat[ának] 21. cikkében előírt kontradiktórius eljárás befejezését jelenti. A következő szakasz az említett határozat 23. cikkében előírt visszafizetési eljárás. Mindazonáltal, amennyiben számítási hibát észlelt, készek vagyunk azt a terhelési értesítés kibocsátásakor kiigazítani. Ennek érdekében örülnék, ha e hibák részleteit minél hamarabb közölni tudná.”
47 E levél szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy a visszafizetendő összeg módosításának lehetősége a Bizottság számításait érintő hibák feltárásától függött, nem pedig a szóban forgó összegeknek a Schengeni Támogatás alapján nem támogatható jellegére vonatkozó megállapításokat érintő hibától. Ebből következik, hogy a visszafizetendő összeg módosításának e lehetősége nem kérdőjelezte meg magát a Magyarországot terhelő visszafizetési kötelezettséget.
48 Ami a visszafizetési kötelezettség teljesítési határidejének és módjának meghatározását illeti, Magyarország azzal érvel, hogy a szóban forgó terhelési értesítés határozta meg a konkrétan irányadó fizetési határidőt. Magyarország szerint a Schengeni Támogatás végrehajtási határozata 23. cikkének megfelelően a visszafizetés határideje a terhelési értesítés kiállításától számított 45 nap. Magyarország rámutat, hogy ugyancsak a terhelési értesítés határozta meg azon időpontot, amelytől kezdve a visszafizetési kötelezettség nem teljesítése esetén alkalmazandó késedelmi kamatot számolni kell.
49 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy a Magyarország által vitatott visszafizetési kötelezettség nem a szóban forgó terhelési értesítés kibocsátásának időpontjában keletkezett, hanem a zárójelentés elfogadásának időpontjában (lásd a fenti 40. és 41. pontot). A Bizottság a zárójelentésben – a csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében vett jogosulatlanul elköltött pénzeszköz összegének megállapításával – határozta meg az ezen összeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget Magyarország terhére. E kötelezettség fennállását a zárójelentés és a kísérőlevél megküldésével közölték Magyarországgal.
50 Ezt követően rá kell mutatni, hogy a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának 23. cikke szerint a Bizottság számára esedékes bármely visszafizetést a pénzügyi rendelettel összhangban kiállított beszedési utalványokon meghatározott határidőn belül kell teljesíteni. Márpedig a pénzügyi rendelet 71. cikkének (2) bekezdéséből és 72. cikkéből, valamint a költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.) 78. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a beszedési utalvány (angolul „recovery order”, franciául „ordre de recouvrement”) olyan belső aktus, amellyel az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt a megállapított összeg beszedésére. Ami a terhelési értesítést illeti (angolul „debit note”, franciául „note de débit”), a pénzügyi rendelet 71. cikkének (2) bekezdéséből és a végrehajtási rendelet 78. cikke (3) bekezdésének a) pontjából kitűnik, hogy az a beszedési utalványt követi, és az adóst tájékoztatja arról, hogy az Unió valamely intézménye követelést állapított meg a terhére.
51 Emellett rá kell mutatni, hogy a végrehajtási rendelet 78. cikke (3) bekezdésének b) és c) pontja szerint a terhelési értesítés az adós tájékoztatása arról, hogy nem kell késedelmi kamatot fizetni, ha az adós a megadott határidőn belül eleget tesz fizetési kötelezettségének, és hogy amennyiben nem tesz eleget fizetési kötelezettségének e határidőn belül, úgy kamatot kell fizetnie. A végrehajtási rendelet 81. cikke (1) bekezdésének f) pontja szerint e határidőt a beszedési utalványban határozzák meg.
52 A fenti 50. pontban említett rendelkezésekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a jelen esetben a Magyarország által visszafizetendő 12 098 668,71 euró követelés a zárójelentés elfogadásának időpontjában vált a költségvetési rendelet és annak végrehajtási rendelete értelmében vett, nem vitatott, határozott összegű és esedékes követeléssé. A Bizottságnak tehát a zárójelentés elfogadását követően volt lehetősége kiállítani a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának 23. cikke szerinti beszedési utalványt. Mindazonáltal, noha a 12 098 668,71 euró kifizetésének határidejét csak e beszedési utalvány kiállításának időpontjában lehetett megállapítani, ez egyáltalán nem befolyásolta a zárójelentésben meghatározott ezen összeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettség fennállását.
53 Azt is meg kell állapítani, hogy szóban forgó terhelési értesítéssel a Bizottság tájékoztatta Magyarországot arról, hogy előbbi javára követelés fennállását állapították meg, és a kifizetést teljesíteni kell, továbbá a kifizetés 2010. december 13‑ig történő teljesítésének elmaradása esetén a tartozás után kamatot kell fizetni. Így a teljesítési határidő terhelési értesítésben való megállapításának egyedüli joghatása az lehetett volna, hogy késedelmi kamat fizetésére vonatkozó kötelezettséget keletkeztet abban az esetben, ha Magyarország 2010. december 13‑ig nem fizeti ki a 12 098 668,71 euró összeget. E határidő megállapítása azonban nem érinthette a zárójelentésben meghatározott 12 098 668,71 euró visszafizetésére vonatkozó kötelezettség fennállását.
54 Másfelől rá kell mutatni, hogy Magyarország azon érve, amely szerint a visszafizetési kötelezettséget a szóban forgó terhelési értesítés keletkeztette e kötelezettség teljesítési határidejének meghatározásával, a Schengeni Támogatás végrehajtási határozata 23. cikkének téves értelmezésén alapul, közelebbről a beszedési utalvány és a terhelési értesítés fogalmának összetévesztésén. Ugyanis, amikor az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételei 15. pontjában a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának 23. cikkét idézi, Magyarország az e cikkben szereplő „beszedési utalvány” kifejezést (franciául „ordre de recouvrement”) a „fizetési felszólítás” kifejezéssel helyettesíti, amelyet a megtámadott határozat megjelölésére is használ, és amelyet franciául „note de débit”‑nek (magyar nyelven: „terhelési értesítés”) kell fordítani.
55 Másodsorban Magyarország azzal érvel, hogy egyrészt a Schengeni Támogatás végrehajtási határozata kifejezetten nem említi olyan aktus elfogadását, mint amilyen a zárójelentés, másrészt e határozat 23. cikke kifejezetten „fizetési felszólítás” kiállításához köti a fizetési kötelezettséget.
56 E tekintetben egyrészt rá kell mutatni, hogy még ha a Schengeni Támogatás végrehajtási határozata nem is említi kifejezetten a „zárójelentésnek” nevezett aktus elfogadását, az e határozat és különösen annak 20. cikke által létrehozott rendszer lehetővé teszi a zárójelentésnek megfelelő aktus azonosítását. E rendelkezés ugyanis arra kötelezi a Bizottságot, hogy tájékoztassa a kedvezményezett tagállamot a Schengeni Támogatásra terhelhető kiadás összegéről, és ezzel egyidejűleg a kiadás azon összegéről, amely nem terhelhető rá, vagyis a csatlakozási okmány 35. cikke (3) bekezdésének második albekezdése értelmében vett jogosulatlanul elköltött pénzeszközökről. Az a tény, hogy a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatában nincs pontosan meghatározva azon aktus formája, amellyel a Bizottság tájékoztatja az érintett tagállamot a jogosulatlanul elköltött pénzeszközök összegéről, irreleváns a jelen esetben, mivel a fenti 34. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint annak eldöntéséhez, hogy a megsemmisíteni kért intézkedés megtámadható‑e, az intézkedés lényegét kell tekintetbe venni.
57 Másrészt Magyarország állításával ellentétben a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának 23. cikke nem írja elő „fizetési felszólítás” kibocsátását. Magyarország érve ugyanazon a terminológiai tévedésen alapul, mint amely a fenti 54. pontban szerepel. Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételei 17. pontjában ugyanis Magyarország azzal érvel, hogy „a [Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának] 23. cikke kifejezetten a fizetési felszólítás (illetve a [Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának] szóhasználatában a »beszedési utalvány«) kiállításához köti a fizetési kötelezettséget.” Márpedig ahogyan az a fenti 50. pontból kitűnik, a terhelési értesítés (Magyarország szóhasználatában „fizetési felszólítás”) különbözik a beszedési utalványtól. Ebből következően nem állítható, hogy a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának 23. cikke – amely szerint a Bizottság számára esedékes bármely visszafizetést a költségvetési rendelettel összhangban kiállított beszedési utalványon meghatározott határidőn belül kell teljesíteni – kifejezetten terhelési értesítés kiállításához köti a fizetési kötelezettséget. Így az sem állítható, hogy a szóban forgó, a keresetlevél 1. számú mellékleteként csatolt terhelési értesítés megfelelne a Schengeni Támogatás végrehajtási határozatának 23. cikkében szereplő beszedési utalványnak.
58 Harmadsorban Magyarország azzal érvel, hogy a zárójelentés, amikor közli, hogy a Bizottság végső elszámolás alapján „úgy véli, hogy 12 098 668,71 euró visszafizetését kell elrendelni”, valamint a kísérőlevél, amikor arról tájékoztat, hogy a jogosulatlanul elköltött pénzeszközök Bizottság általi visszatéríttetésére a következő hónapokban sor kerül, olyan megfogalmazásokat használ, amelyek arra engednek következtetni, hogy a visszafizetési kötelezettség csupán a zárójelentés elfogadása után, a szóban forgó terhelési értesítés kibocsátásakor jött létre.
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a zárójelentésben annak kimondásával, hogy „úgy véli, hogy 12 098 668,71 euró visszafizetését. kell elrendelni”, és a kísérőlevélben az arról való tájékoztatással, hogy a jogosulatlanul elköltött pénzeszközök beszedésére sor fog kerülni, a Bizottság csupán bejelentette a 12 098 668,71 euró beszedését. E beszedés bejelentésével a Bizottság jelezte, hogy úgy tekinti, ezen összeget vissza kell fizetni. Ebből következően, Magyarország állításával ellentétben, a Bizottságnak a zárójelentésben és a kísérőlevélben szereplő kijelentéseit úgy kell tekinteni, mint amelyek jelzik, hogy a 12 098 668,71 euró visszafizetésére vonatkozó kötelezettség már létrejött, és azt teljesíteni kell.
60 A fenti megállapítások alapján a keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.
A költségekről
61 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel Magyarország pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet, mint elfogadhatatlant, elutasítja.
2) A Törvényszék Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások