A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2009. július 9.
F‑91/07. sz. ügy
Javier Torijano Montero
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Tisztviselők – Álláshirdetés – Sérelmet okozó aktus – Elfogadhatóság – Megkövetelt képesítés – Besorolási fokozat – A bizalomvédelem elve – Szolgálati érdek – Egyenlő bánásmód”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben J. Torijano Montero az Európai Unió Tanácsa főtitkársága „Biztonsági Hivatal” igazgatóságának „Külső védelem” ágánál adminisztrátori állás (AD 8–11) betöltésére kiírt 197/06 álláshirdetés megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Álláshirdetés – Az intézményen belül áthelyezhető vagy előléptethető tisztviselőket kizáró feltételek – Elfogadhatóság
(Személyzeti szabályzat, 29., 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – A beosztás szerinti munkakörben maradáshoz való szerzett jog – Hiány
3. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Álláshirdetés – Olyan feltételek, amelyek kizárják az álláshirdetésben szereplő álláshelynek megfelelő feladatokat végző tisztviselő pályázatát – A bizalomvédelem elvének megsértése – Hiány
4. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A betöltendő munkakör szintjének meghatározása – Szempontok
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)
5. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A betöltendő munkakör szintjének meghatározása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk)
1. Amennyiben az álláshirdetésben meghatározott, az állás betöltésére vonatkozó feltételek kizárják az intézményen belül áthelyezhető vagy előléptethető tisztviselők pályázatait, ezen álláshirdetés e tisztviselőknek sérelmet okozó aktusnak minősül. E következtetést nem kérdőjelezi meg azon egyszerű tény, hogy valamely pályázónak nincs meg az említett álláshirdetésben előírt besorolási fokozata. Ha ugyanis kizárólag az álláshirdetésben előírt besorolási fokozattal rendelkező tisztviselők vitathatnák az álláshirdetés jogszerűségét, az megfosztaná az álláshirdetésben előírttól eltérő besorolási fokozatba tartozó tisztviselőket az álláshirdetésben szereplő feltételek jogszerűségének vitatásától. Ez nagymértékben korlátozná az álláshirdetés jogszerűsége felülvizsgálatának hatékonyságát, mivel a felülvizsgálat joga csupán azon tisztviselőket illetné meg, akik teljesítik az üres álláshely betöltéséhez megkövetelt legalacsonyabb besorolási fokozat követelményét. Márpedig e tisztviselőknek nem állna érdekükben fellépni az ilyen álláshirdetéssel szemben, kivéve ha az álláshirdetésben előírt valamely más feltétel kizárná az ő pályázatukat.
(lásd a 27., 30. és 31. pontot)
Hivatkozás:
A Bíróság 79/74. sz., Küster kontra Parlament ügyben 1975. június 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1975., 725. o.) 5. és 6. pontja; 25/77. sz., De Roubaix kontra Bizottság ügyben 1978. május 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1978., 1081. o.) 7. és 8. pontja;
A Közszolgálati Törvényszék F‑13/05. sz., Corvoisier és társai kontra EKB ügyben 2006. május 18‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑19. o. és II‑A‑1‑65. o.) 42. pontja.
2. A tisztviselőnek nincs szerzett joga azon állás megtartásához, melybe beosztották. Az ilyen állandóság ugyanis elfogadhatatlan mértékben korlátozná az intézmények szabadságát szervezeti egységeik szervezése és az igények változásához való alkalmazkodás terén.
(lásd a 74. pontot)
Hivatkozás:
Az Elsőfokú Bíróság T‑138/01. sz., F kontra Számvevőszék ügyben 2003. január 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑25. o. és II‑137. o.) 43. pontja.
3. Az adminisztráció által a tisztviselőnek adott olyan konkrét, feltétlen és egybehangzó ígéret hiányában, amely arra vonatozik, hogy a tisztviselő benyújthatja pályázatát és számíthat annak elfogadására az említett állás betöltésekor, az olyan feltételeket meghatározó álláshirdetés, amelyek kizárják e tisztviselő pályázatát, nem tekinthető a bizalomvédelem elvét megsértő álláshirdetésnek csupán azért, mert e tisztviselő az ezen álláshirdetésben szereplő álláshelynek megfelelő feladatokat látott el.
(lásd a 74. pontot)
4. A szolgálati érdek fogalma az intézmény általános értelemben vett megfelelő működéséhez, közelebbről pedig a betöltendő állás különös igényeihez kapcsolódik. Az intézményt széles mérlegelési jogkör illeti meg szervezeti egységeinek szervezése és az állások értékelése terén, mégis a konkrét álláshoz kapcsolódó feladatok fontossága és felelősség alkotja a betöltendő állás szintjének meghatározásakor figyelembe veendő elsődleges szempontot. Ezen elvből következik, hogy a kinevezésre jogosult hatóság köteles a betöltendő állás fontosságának függvényében meghatározni ezen állás szintjét, az álláshirdetés közzététele után jelentkező esetleges pályázó vagy pályázók képesítésétől függetlenül.
(lásd a 77. pontot)
Hivatkozás:
A Bíróság 2/80. sz., Dautzenberg kontra Bíróság ügyben 1980. október 28‑án hozott ítéletének (EBHT 1980., 3107. o.) 9. pontja;
Az Elsőfokú Bíróság T‑3/92. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1994. február 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑23. o. és II‑83. o.) 45. pontja; T‑3/97. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 1998. február 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑89. o. és II‑215. o.) 41. pontja.
5. Az intézménynek az állás szintjének meghatározására vonatkozó határozata nem foglalja magában azt, hogy az intézmény megfosztja magát azon lehetőségtől, hogy valamely új megközelítés alapján utólag megváltoztassa ezen állás besorolását. A korábbi, eltérő értékelés puszta léte nem minősül az intézményt a betöltendő állás szintjének meghatározása terén megillető széles mérlegelési jogkör korlátainak túllépését vagy e jogkör nyilvánvalóan téves használatát alátámasztó bizonyítéknak.
(lásd a 80. és 86. pontot)
Hivatkozás:
A Bíróság 324/85. sz., Bouteiller kontra Bizottság ügyben 1987. február 4‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 529. o.) 6. pontja; 233/85. sz., Bonino kontra Bizottság ügyben 1987. február 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1987., 739. o.) 5. pontja;
Az Elsőfokú Bíróság T‑143/98. sz., Cendrowicz kontra Bizottság ügyben 1999. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑273. o. és II‑1341. o.) 23. és 28. pontja.