A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2011. április 14.(*)
„Közösségi védjegy – Felszólalási eljárás – Az ACNO FOCUS közösségi szóvédjegy bejelentése – FOCUS korábbi nemzeti szóvédjegy – Viszonylagos kizáró ok – Összetéveszthetőség – A 40/94/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja (jelenleg a 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja) – A korábbi védjegy tényleges használata – A 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése)”
A T‑466/08. sz. ügyben,
a Lancôme parfums et beauté & Cie (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: A. von Mühlendahl és J. Pagenberg ügyvédek)
felperesnek
a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: G. Schneider, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a másik fél az OHIM fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó a Törvényszék előtti eljárásban:
a Focus Magazin Verlag GmbH (székhelye: München [Németország], képviselik: R. Schweizer és J. Berlinger ügyvédek),
az OHIM első fellebbezési tanácsa által a Focus Magazin Verlag GmbH és a Lancôme parfums et beauté & Cie közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2008. július 29‑én hozott határozat (R 1796/2007‑1. sz. ügy) ellen benyújtott keresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: L. Truchot elnök, M. E. Martins Ribeiro és H. Kanninen (előadó) bírák,
hivatalvezető: S. Spyropoulos tanácsos,
tekintettel a Törvényszék Hivatalához 2008. október 21‑én benyújtott keresetlevélre,
tekintettel az OHIM‑nak a Törvényszék Hivatalához 2009. február 13‑án benyújtott válaszbeadványára,
tekintettel a beavatkozónak a Törvényszék Hivatalához 2009. január 29‑én benyújtott válaszbeadványára,
a 2010. november 17‑i tárgyalást követően,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2003. július 23‑án a felperes, a Lancôme parfums et beauté & Cie a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy lajstromozása iránti kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalhoz (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).
2 A lajstromoztatni kívánt védjegy az ACNO FOCUS szómegjelölés volt.
3 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 3. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, az alábbi leírással: „Kozmetikai és sminktermékek”.
4 A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2004. július 5‑i, 27/2004. számában hirdették meg.
5 2004. szeptember 16‑án a beavatkozó, a Focus Magazin Verlag GmbH a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
6 A felszólalás a következő korábbi védjegyeken alapult:
– a Németországban 1996. május 23‑án a 3., 5., 6., 7., 8., 9., 14–16., 18., 20., 21., 24–26., 28–30., 33., 34., 36., 38., 39., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében 39407564. számon lajstromozott FOCUS szóvédjegy;
– az 1997. január 17‑én a 3., 6., 7., 9., 14., 16., 21., 25., 28., 29., 32., 33., 35., 38., 39., 41. és 42. osztályba tartozó áruk és szolgáltatások tekintetében 453720. számon lajstromozott FOCUS közösségi szóvédjegy‑bejelentés.
7 A felszólalás az ACNO FOCUS közösségi védjegybejelentéssel érintett valamennyi árura irányul, és a FOCUS korábbi nemzeti védjeggyel és a FOCUS közösségi védjegybejelentéssel érintett valamennyi árun és szolgáltatáson alapul.
8 A felszólalás alátámasztásául hivatkozott okok a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt okok voltak.
9 2005. szeptember 10‑i levelével a felperes a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) és (3) bekezdése (jelenleg a 207/2009 rendelet 42. cikkének (2) és (3) bekezdése) alapján kérte, hogy a beavatkozó igazolja, hogy az ACNO FOCUS közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben a FOCUS korábbi nemzeti védjegy tényleges használatát megkezdte.
10 2005. december 20‑án a beavatkozó lényegében arra hivatkozott, hogy a FOCUS korábbi nemzeti védjegy a lajstromozását követően Németországban több felszólalási eljárás tárgya volt, amelyek 2004. január 13‑án zárultak le, és így a korábbi védjegy használatára vonatkozó kötelezettség csak 2009. január 13‑án lép hatályba.
11 2006. szeptember 4‑i levelével a felperes lényegében azt állította, hogy a FOCUS korábbi nemzeti védjegyet 1996. május 23‑án lajstromozták Németországban, és a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése értelmében ettől az időponttól kell számítani az említett korábbi védjegy lajstromozásától számított ötéves időszakot.
12 2007. szeptember 19‑i határozatával a felszólalási osztály helyt adott a felszólalásnak, és következésképpen elutasította az ACNO FOCUS közösségi védjegybejelentést. Először is úgy vélte, hogy a beavatkozó nem köteles igazolni a FOCUS korábbi nemzeti védjegy használatát, mivel az Németországban olyan felszólalási eljárás tárgya volt, amely csak 2004. január 13‑án fejeződött be. A felszólalási osztály továbbá azt állapította meg, hogy a FOCUS korábbi nemzeti védjeggyel és az ACNO FOCUS bejelentett védjeggyel jelölt áruk azonosak, hogy az ütköző megjelölések összességükben tekintve hasonlóak, és hogy ezért német területen fennáll az összetévesztés veszélye a két megjelölés között.
13 2007. november 16‑án a felperes a 40/94 rendelet 57–62. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 58–64. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.
14 2008. július 29‑i határozatával (a továbbiakban: a megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa elutasította a felperes fellebbezését. Először is úgy vélte, hogy a korábbi nemzeti védjegy lajstromozásától számított ötéves időszak csak 2004. január 13‑án kezdődött meg. A fellebbezési tanács a megjelölések hasonlóságával kapcsolatban továbbá rámutatott arra, hogy a bejelentett védjegyben szereplő „acno” elem az érintett áruk egyik jellemzőjét – a pattanások kezelését – írja le, ezért nem tekinthető a védjegy domináns elemének. Mivel a „focus” elem, amely a bejelentett védjegy domináns eleme, a korábbi nemzeti védjeggyel azonos, és az áruk is megegyeznek, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések között fennáll az összetévesztés veszélye.
Az eljárás és a felek kérelmei
15 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;
– utasítsa el a beavatkozó által az ACNO FOCUS védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalást;
– kötelezze az OHIM‑ot és a beavatkozót a költségek – többek között a felperes részéről a fellebbezési tanács előtti eljárásban felmerült költségek – viselésére.
16 Az OHIM és a beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
17 2010. október 11‑én a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikkével összhangban felhívta az OHIM‑ot, hogy nyújtsa be az Oberlandesgericht München (müncheni regionális legfelsőbb bíróság, Németország) 2002. április 18‑i (MICRO FOCUS) ítéletének és a Bundespatentgericht (szövetségi szabadalmi bíróság) 2003. július 10‑i (AMS) ítéletének másolatát, amely ítéletekre az OHIM a válaszbeadványában hivatkozott. Az OHIM 2010. október 27‑i levelével eleget tett a felhívásnak.
A jogkérdésről
18 Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapot terjeszt elő: az első jogalapot a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére, a második jogalapot a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapítja.
A 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapított első jogalapról
A felek érvei
19 Először is a felperes azt állítja, hogy „egyértelmű”, hogy a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése mind a korábbi nemzeti védjegyekkel, mind a korábbi közösségi védjegyekkel kapcsolatban megköveteli, hogy a lajstromozás napjától számított öt éven belül igazolják a tényleges használatot. A FOCUS korábbi nemzeti védjegy lajstromozásától számított ötéves időszak kezdő napjának megállapításához ezért nem szükséges a német jogszabályokra hivatkozni.
20 A felperes másodszor rámutat arra, hogy ha a Törvényszék úgy dönt, hogy figyelembe veszi a német jogszabályokat, azt állapíthatja meg a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdése, az 1994. október 25‑i Gesetz über den Schutz von Marken und sonstigen Kennzeichen (Markengesetz, német védjegytörvény) (BGBl. 1994 I., 3082. o., és BGBl. 1995 I., 156. o.) 26. cikke (5) bekezdésének, és a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1, kötet, 92. o.) 10. cikke (1) bekezdésének együttes olvasatából, hogy abban az esetben, amikor a felszólalás alapjául szolgáló korábbi védjegy lajstromozását követően maga is tagállami szintű felszólalási eljárás (a továbbiakban: tagállami felszólalási eljárás) tárgya, a korábbi védjegy lajstromozásától számított, a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdésében említett ötéves időszaknak (a továbbiakban: lajstromozástól számított ötéves időszak) kezdő napja – kizárólag meghatározott esetekben – a tagállami felszólalási eljárás befejezésének napja lehet.
21 A felperes azt állítja, hogy különbséget kell tenni aszerint, hogy a tagállami felszólalási eljárás érinti‑e a korábbi védjeggyel jelölt árukat és szolgáltatásokat. Ha a tagállami felszólalási eljárás a korábbi védjeggyel jelölt valamennyi árura és szolgáltatásra kiterjed, akkor a lajstromozástól számított ötéves időszakot csak a tagállami felszólalási eljárás befejezésének napjától kell számítani. Ha viszont a tagállami felszólalási eljárás nem érinti a korábbi védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások mindegyikét, akkor a tagállami felszólalási eljárással nem érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában a lajstromozástól számított ötéves időszak kezdő napjának a korábbi védjegy lajstromozásának napját kell tekinteni.
22 Harmadszor, a felperes azt állítja, hogy még ha a tagállami eljárásban benyújtott felszólalás a 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése értelmében a használat elmaradása kellő igazolásának minősül is, ez csak azokra az árukra és szolgáltatásokra érvényes, amelyek ténylegesen a felszólalás tárgyát képezték.
23 Következésképpen a fenti három értelmezés egyike sem teszi lehetővé, hogy a beavatkozó a 3. osztályba tartozó árukra történő hivatkozással lépjen fel a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.
24 Végül a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács által a megtámadott határozatban megfogalmazott megközelítés ahhoz az „abszurd eredményhez” vezet, hogy a beavatkozó, aki 1996‑ban a 25. osztályba tartozó különböző áruk tekintetében a FOCUS korábbi védjegy lajstromozását kérte, ezt követően több évre elhalaszthatja a védjegyhasználat igazolását amiatt, hogy Németországban ez a védjegy egészen 2004‑ig elhúzódó felszólalási eljárások tárgya volt.
25 Az OHIM és a beavatkozó lényegében arra mutat rá, hogy a Markengesetz 26. cikkének (5) bekezdésére tekintettel a lajstromozástól számított ötéves időszak kezdetének nem lehet két eltérő időpontja aszerint, hogy a tagállami felszólalási eljárás kiterjed‑e a korábbi védjeggyel jelölt árukra és szolgáltatásokra, vagy sem. A lajstromozástól számított ötéves időszak kezdő napja a korábbi védjeggyel szemben indított tagállami felszólalási eljárások befejezésének napja, azaz a jelen esetben 2004. január 13., függetlenül attól, hogy a korábbi védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások melyikét érintették a tagállami felszólalási eljárások, és ezért a beavatkozó nem köteles igazolni a korábbi védjegy tényleges használatát.
A Törvényszék álláspontja
26 A 40/94 rendelet 43. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[h]a a felszólalást korábbi közösségi védjegy jogosultja nyújtotta be, a bejelentő kérelmére igazolnia kell, hogy a közösségi védjegybejelentés meghirdetését megelőző öt évben a felszólalás alapjául szolgáló korábbi közösségi védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő és a felszólalásban hivatkozott árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban a Közösségben megkezdte, vagy kellőképpen igazolja a használat elmaradását, feltéve hogy a korábbi közösségi védjegyet a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták.”
27 Ebből a rendelkezésből kitűnik, hogy a korábbi közösségi védjegy felszólalást benyújtó jogosultja csak akkor köteles igazolni ennek a védjegynek a használatát, amennyiben a korábbi közösségi védjegyet a közösségi védjegybejelentés meghirdetésének napjánál legalább öt évvel korábban lajstromozták.
28 A 40/94 rendelet 43. cikkének (3) bekezdése értelmében „[a] 8. cikk (2) bekezdésének a) albekezdésében említett korábbi nemzeti védjegyre a (2) bekezdést kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a Közösségben való használaton az abban a tagállamban való használatot kell érteni, amelyben a korábbi nemzeti védjegy oltalom alatt áll”.
29 Annak megítélésekor, hogy a beavatkozó köteles volt‑e a FOCUS korábbi nemzeti védjegy használatát igazolni, amelynek ő a jogosultja, azt kell megvizsgálni, hogy a fellebbezési tanács tévesen jelölte‑e meg 2004. január 13‑át a lajstromozástól számított ötéves időszak kezdő napjának, amelytől ez a kötelezettség függ.
30 Jóllehet a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének együttes olvasatából az tűnik ki, hogy a lajstromozástól számított ötéves időszak a korábbi nemzeti védjegy lajstromozásától kezdődik, meg kell állapítani, hogy a 40/94 rendelet alapján nem lehet eldönteni, hogy az egyes tagállamokban mely időpontban tekinthetőek lajstromozottnak a korábbi nemzeti védjegyek.
31 Ezenkívül rá kell mutatni arra, hogy bár a nemzeti védjegyjogot harmonizálták a 89/104 irányelvvel, a Bíróság C‑246/05. sz. Häupl‑ügyben 2007. június 14‑én hozott ítéletének (EBHT 2007., I‑4673. o.) 26–31. pontjából kitűnik, hogy az említett irányelv nem harmonizálja a védjegyek lajstromozásának eljárási vonatkozásait, és így azon tagállam feladata annak meghatározása, hogy a lajstromozási eljárás befejezésének időpontja saját eljárási szabályainak megfelelően került‑e meghatározásra, amelyben a lajstromozási kérelmet benyújtották (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑100/06. sz., Rajani kontra OHIM – Artoz‑Papier (ATOZ) ügyben 2008. november 26‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 36. pontját).
32 Következésképpen a 40/94 rendelet, illetve a 89/104 irányelv idevágó rendelkezésének hiányában a korábbi nemzeti védjegy lajstromozási napjának megállapításához az érintett tagállam nemzeti jogára kell hivatkozni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott ATOZ‑ügyben hozott ítélet 35. pontját).
33 A jelen ügyben a FOCUS korábbi nemzeti védjegy lajstromozásától számított ötéves időszak kezdő napjának megállapításához – ahogyan ezt a tárgyaláson egyébként a felperes is elismerte – a német jogszabályokra kell hivatkozni, mivel a FOCUS korábbi nemzeti védjegyet Németországban lajstromozták.
34 Megállapítható, hogy Németországban a lajstromozott védjegy lajstromozását követően felszólalási eljárás tárgya lehet. Ebben az esetben a Markengesetz 26. cikkének (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „amikor a rendelkezések alapján a védjegy használatát a lajstromozás napjától számított öt éven belül meg kell kezdeni, a védjegylajstromozással szembeni felszólalás benyújtása esetén a lajstromozás napja helyett a felszólalási eljárás befejezésének napját kell alapul venni”.
35 A jelen ügyben ebből az következik, hogy mivel a FOCUS korábbi nemzeti védjegy Németországban több felszólalási eljárás tárgya volt, a lajstromozás napja helyett a felszólalási eljárások befejezésének napját, azaz 2004. január 13‑át kell a lajstromozástól számított ötéves időszak kezdő napjának megállapításához alapul venni.
36 Ezt a megállapítást nem cáfolja a felperes azon érve, miszerint a 2004. január 13‑i időpontot csak azon, a FOCUS korábbi nemzeti védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások vonatkozásában kell irányadónak tekinteni, amelyekkel szemben felszólalási eljárást indítottak Németországban.
37 Először is ugyanis azt kell megállapítani, hogy – amint azt a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban kifejtette – a Markengesetz 26. cikkének (5) bekezdése nem tesz különbséget aszerint, hogy a tagállami felszólalási eljárás a korábbi nemzeti védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások közül melyekre terjed ki. A felperes ezért nem támaszkodhat e rendelkezés szövegére, amikor azt állítja, hogy különbséget kell tenni aszerint, hogy a tagállami felszólalási eljárás érinti‑e az árukat és a szolgáltatásokat.
38 A megtámadott határozatban idézett és az OHIM által válaszbeadványában hivatkozott, a Markengesetz 26. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket értelmező német bírósági határozatokból továbbá az tűnik ki, hogy a lajstromozástól számított ötéves időszak kezdő napjának megállapítása szempontjából nincsen jelentősége annak a ténynek, hogy a tagállami felszólalási eljárás a korábbi védjeggyel jelölt áruk és szolgáltatások némelyikére irányul, mert ez a kezdő nap az említett ítélkezési gyakorlat szerint minden esetben a korábbi védjeggyel szemben indított tagállami felszólalási eljárások befejezésének napja (az Oberlandesgericht München 2002. április 18‑i [MICRO FOCUS] ítélete és a Bundespatentgericht 2003. július 10‑i [AMS] ítélete). A német bíróságok szerint a Németországban lajstromozott korábbi védjegy az általa jelölt árukkal és szolgáltatásokkal „egységes kereskedelmi koncepciót” alkot. Nem követelhető ezért meg a jogosulttól, hogy kizárólag bizonyos, a korábbi védjeggyel jelölt árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan igazolja a védjegy használatát (lásd ebben az értelemben az Oberlandesgericht München 2002. április 18‑i, fent hivatkozott ítéletét). Ehhez hozzá kell tenni, hogy bár a felperes vitatja a német jogszabálynak a fent hivatkozott két német bírósági határozatban kifejtett értelmezését, nem hivatkozik olyan német bírósági határozatra, amely másfajta értelmezést támasztana alá.
39 A fentiekből az következik, hogy a fellebbezési tanács jogosan határozott úgy, hogy a FOCUS korábbi nemzeti védjegy lajstromozásától számított ötéves időszakot csak 2004. január 13‑ától kell számítani, és ezért a beavatkozónak nem kell igazolnia az említett védjegy tényleges használatát.
40 Ilyen feltételek mellett, mint irrelevánsat, el kell utasítani a felperes azon érvét, amely szerint bár a tagállami felszólalási eljárás keretében benyújtott felszólalás a használat elmaradása kellő igazolásának minősül, ez nem vonatkozik a felszólalással ténylegesen érintett árukra és szolgáltatásokra.
41 Ami a felperes azon érvét illeti, hogy a beavatkozó szándékosan úgy taktikázott, hogy ne kelljen igazolnia a védjegy használatát, meg kell állapítani, hogy ezt az állítást nem támasztják alá bizonyítékok.
42 Mindezekből az következik, hogy a 40/94 rendelet 43. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére alapított jogalapot, mint megalapozatlant, el kell utasítani.
A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére alapított jogalapról
43 A 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében a korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján a megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha azt azon a területen, ahol a korábbi védjegy oltalom alatt áll, a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi védjeggyel való azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt. Az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.
44 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint összetéveszthetőséget okozhat az, ha a közönség azt hiheti, hogy a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások ugyanattól a vállalkozástól vagy gazdaságilag egymással kapcsolatban álló vállalkozásoktól származnak. Ugyanezen ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőséget átfogóan kell értékelni az alapján, hogy az érintett vásárlóközönség milyen képet alkot a megjelölésről és a szóban forgó árukról vagy szolgáltatásokról, és figyelembe kell venni valamennyi, a jelen ügyre jellemző tényezőt, különösen a megjelölések és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága közötti kölcsönös függőséget (a Törvényszék T‑162/01. sz., Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills (GIORGIO BEVERLY HILLS) ügyben 2003. július 9‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑2821. o.] 30–33. pontja és T‑366/07. sz., Procter & Gamble kontra OHIM – Prestige Cosmetics (P&G PRESTIGE BEAUTE) ügyben 2010. szeptember 13‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 49. pontja).
45 A jelen ügyben egyfelől a FOCUS korábbi nemzeti védjegy, másfelől az ACNO FOCUS bejelentett közösségi védjegy az a két megjelölés, amelyet össze kell hasonlítani. Míg a felszólalást a FOCUS korábbi nemzeti védjegyre, valamint a FOCUS közösségi védjegybejelentésre alapították, a megtámadott határozatban a fellebbezési tanács kizárólag a FOCUS korábbi nemzeti védjegyet vette alapul, amit a felek nem is vitatnak. Ennélfogva annak megállapításakor, hogy az ütköző megjelölések között fennáll‑e az összetévesztés veszélye, a vizsgálatnak csupán a FOCUS korábbi nemzeti védjegynek ACNO FOCUS bejelentett védjeggyel történő összehasonlítására kell irányulnia.
Az érintett vásárlóközönségről
46 Mivel a FOCUS korábbi védjegy Németországban lajstromozott nemzeti védjegy, az összetéveszthetőség elemzése céljából a német vásárlóközönség észlelését kell figyelembe venni, ahogyan azt a fellebbezési tanács is megállapította.
47 A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat egyáltalán nem szól az érintett vásárlóközönség figyelmének szintjéről. Márpedig a kozmetikai és sminktermékek fogyasztói – akik szinte kizárólag mind nők – fokozott figyelmet tanúsítanak ezen áruk iránt, és hozzá vannak szokva ahhoz, hogy észrevegyék a különböző márkák közötti eltéréseket.
48 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az összetéveszthetőség átfogó értékelésekor az érintett termékek átlagos fogyasztóját kell figyelembe venni, aki szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő. Szintén tekintettel kell lenni arra a tényre, hogy az átlagos fogyasztó figyelmének szintje a szóban forgó termékek vagy szolgáltatások típusától függően változhat (lásd a Törvényszék T‑256/04. sz., Mundipharma kontra OHIM – Altana Pharma (RESPICUR) ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑449. o.] 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
49 Az érintett áruk (azaz a kozmetikai és sminktermékek) jellegére tekintettel megállapítható, hogy az érintett vásárlóközönség szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagfogyasztókból áll (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑240/08. sz., Procter & Gamble kontra OHIM–Laboratorios Alcala Farma (oli) ügyben 2009. július 8‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 27. pontját, és T‑150/08. sz., REWE‑Zentral kontra OHIM – Aldi Einkauf (Clina) ügyben 2009. november 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 33. pontját), és így nem tekinthető úgy, hogy az érintett vásárlóközönség figyelme meghaladná azt a mértéket, amelyet a hétköznapi fogyasztási cikkek irányában tanúsít.
50 Következésképpen a felperes érvét el kell utasítani.
A szóban forgó áruk és megjelölések összehasonlításáról
51 A két ütköző megjelölés kozmetikai és sminktermékekre irányul. A szóban forgó áruk tehát azonosak, ahogyan ezt a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban megállapította, és a felek sem vitatták.
52 A megjelölések összehasonlításával kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint két védjegy akkor hasonló, ha az érintett vásárlóközönség nézőpontjából egy vagy több lényeges szempont tekintetében legalább részben azonosak (a Törvényszék T‑317/03. sz., Volkswagen kontra OHIM – Nacional Motor (Variant) ügyben 2006. január 26‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 46. pontja, és T‑369/09. sz., Quinta do Portal kontra OHIM – Vallegre (PORTO ALEGRE) ügyben 2010. szeptember 8‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 21. pontja).
53 Az összetéveszthetőség átfogó mérlegelésénél az ütköző megjelölések vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóságát illetően a megjelölések által keltett együttes benyomást kell alapul venni, különösen a megkülönböztető és domináns jegyeik figyelembevételével. Az összetéveszthetőség átfogó értékelésénél az játszik meghatározó szerepet, hogy a védjegyet hogyan érzékeli a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások átlagos fogyasztója. E tekintetben az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részeit (lásd a Bíróság C‑334/05. P. sz., OHIM kontra Shaker ügyben 2007. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑4529. o.] 35. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
54 A jelen ügyben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a bejelentett védjegy „átlagos, sőt átlag feletti hasonlóságot” mutat a korábbi védjeggyel, amelyet azonos alakban tartalmaz és az „acno” elemmel egészít ki. Rámutat arra, hogy az „acno” elem, amely hangzásban igen közel áll a német „Akne” szóhoz, az áruk egyik tulajdonságára utal (a pattanások kezelésére), ezért nem alkalmas megkülönböztetésre. Így az ACNO FOCUS megjelölés domináns eleme a „focus” szó, amely nem utal a kozmetikai termékek egyik tulajdonságára sem. A fellebbezési tanács hozzáfűzi ehhez, hogy nem lehet automatikusan alkalmazni azt a szabályt, hogy a fogyasztó nagyobb figyelmet szentel a megjelölés elejének, mivel ha valamely védjegy kezdő része csak az érintett árukat írja le, akkor a fogyasztó csupán csekély figyelmet tanúsít iránta. A fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a kozmetikai cikkek német vásárlói könnyen azt gondolhatják, hogy az ACNO FOCUS megjelölés olyan elnevezés, amellyel a felszólaló, a korábbi védjegy jogosultja, egy új, pattanások kezelésére szolgáló terméksorozatot kezdett forgalmazni.
55 A felperes előadja, hogy a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy nem hasonlítanak egymásra, és hogy a fellebbezési tanács tévesen állapította meg azt, hogy fennáll köztük az összetévesztés veszélye.
56 Meg kell állapítani, hogy a korábbi védjegy egyedül a „focus” szóelemből áll, míg a bejelentett védjegy két szóelemet tartalmaz: az „acno” és a „focus” szóelemet. Mindkét ütköző megjelölésben szerepel tehát a közös „focus” elem, és az „acno” elem az az összetevő, ami megkülönbözteti őket egymástól.
57 A felek ellentétes álláspontot képviselnek abban a kérdésben, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a bejelentett védjegy „acno” és „focus” elemének. A felperes szerint az első helyen szereplő „acno” elem felhívja magára a figyelmet. Ráadásul nem írja le az érintett árukat, mivel a kozmetikai és sminktermékek nem csak a pattanások kezelésére használt árukat foglalják magukban. Az OHIM és a beavatkozó szerint a bejelentett védjegyben a „focus” a domináns elem, az „acno” elem pedig az érintett áruk egyik tulajdonságát (a pattanások kezelését) írja le.
58 Rá kell mutatni arra, hogy a bejelentett védjegyben szereplő „acno” elem az érintett vásárlóközönség számára a német „Akne” szóra utalhat, és ezért a pattanások kezelésére használatos árukkal társítható. E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy a felperes nem zárja ki teljesen, hogy van ilyen kapcsolat. Csupán arra mutat ugyanis rá, hogy a kozmetikai és sminktermékek nem csak a pattanások kezelésére használt árukat foglalják magukban, és így azt kell megállapítani, hogy az „acno” elem a védjegybejelentésben szereplő áruk legalább egy része tekintetében leíró jellegű. Az ítélkezési gyakorlat szerint viszont az a tény, hogy valamely megjelölés a lajstromozás iránti kérelemben említett kategóriába tartozó áruk vagy szolgáltatások csak egy része tekintetében leíró jellegű, nem akadálya e megjelölés lajstromozása megtagadásának. Ugyanis ha ilyen esetben a szóban forgó megjelölést az érintett kategóriára nézve közösségi védjegyként lajstromoznák, semmi nem akadályozná meg annak jogosultját attól, hogy azt e kategória azon termékeire vagy szolgáltatásaira is alkalmazza, amelyek tekintetében az leíró jellegű (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑355/00. sz., DaimlerChrysler kontra OHIM (TELE AID) ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1939. o.] 40. pontját és T‑304/06. sz., Reber kontra OHIM – Chocoladefabriken Lindt & Sprüngli (Mozart) ügyben 2008. július 9‑én hozott ítélet [EBHT 2008., II‑1927. o.] 92. pontját).
59 Ezenkívül az „acno” elem nem tudja annyira eltéríteni a figyelmet a „focus” elemről, hogy a vásárlóközönség kellően másképp érzékelje ezt a védjegyet. Mivel ugyanis az „acno” elem a védjegybejelentésben szereplő áruk legalább egy része tekintetében leíró jellegű, figyelembe kell venni azt, hogy a fogyasztók valószínűleg kisebb jelentőséget tulajdonítanak neki, hiszen ez az elem nem alkalmas arra, hogy a szóban forgó áruk kereskedelmi eredetére utaljon. Következésképpen a bejelentett védjegy által keltett összbenyomást a „focus” elem határozza meg oly módon, hogy az érintett vásárlóközönség emlékezetében a védjegybejelentésben szereplő árukról őrzött képben az „acno” elem kevésbé van jelen.
60 A fentiekből az következik, hogy a bejelentett védjeggyel kapcsolatban az „acno” elem nem bír nagyobb jelentőséggel, mint a „focus” elem. Éppen ellenkezőleg –ahogyan a fellebbezési tanács a megtámadott határozatban helyesen állapította meg – a „focus” a domináns elem.
61 Másfelől a felperes azon érvével kapcsolatban, miszerint a megjelölések elejének nagyobb jelentősége van a megjelölés által keltett összbenyomásban (a Törvényszék T‑112/03. sz., L’Oréal kontra OHIM – Revlon (FLEXI AIR) ügyben 2005. március 16‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑949. o.] 64. és 65. pontja, és T‑357/07. sz., Focus Magazin Verlag kontra OHIM – Editorial Planeta (FOCUS Radio) ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 36. pontja), emlékeztetni kell arra, hogy ez a megállapítás nem érvényes minden esetben, és semmi esetre sem kérdőjelezi meg azt az alapelvet, amely értelmében a védjegyek hasonlóságának vizsgálata során az e védjegyek által keltett összbenyomást kell tekintetbe venni, mivel a fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja annak egyes részeit (a Törvényszék T‑158/05. sz., Trek Bicycle kontra OHIM – Audi (ALLTREK) ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 70. pontja, és a fent hivatkozott „PORTO ALLEGRE”‑ítéletének 29. pontja).
62 Ennek az értékelésnek a fényében kell megvizsgálni a két ütköző megjelölés közötti hasonlóság mértékét.
63 Vizuális szempontból az ütköző megjelölések eltérő hosszúságúak, és különböző számú szavakból állnak, ezért nem lehet azt megállapítani, hogy azonosak lennének. Mindamellett meg kell állapítani, hogy vizuális téren bizonyos mértékű hasonlóság van köztük, mivel a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy mindegyike tartalmazza a „focus” elemet.
64 Hangzásukat tekintve sem állapítható meg a szóban forgó megjelölések azonossága, mivel a bejelentett védjegyben található „acno” elemnek köszönhetően hangzásbelileg is különbözik a két ütköző megjelölés. Meg kell ugyanis állapítani, hogy kiejtését tekintve különbözik egymástól a korábbi védjegy, amely különösen rövid (két szótag), és a bejelentett védjegy (négy szótag). Mivel azonban a „focus” szót mindkét védjegyben ugyanúgy kell ejteni, az állapítható meg, hogy a két megjelölés között egészében nézve bizonyos mértékű hangzásbeli hasonlóság áll fenn (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑90/06. sz., Tomorrow Focus kontra OHIM – Information Builders (Tomorrow Focus) ügyben 2008. december 11‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 34. pontját).
65 Fogalmi szempontból a két védjegy elég közel áll egymáshoz, mivel a „focus” szó használata révén mindkettő „szellemi koncentrációra” vagy „fókuszálásra” utal (lásd ebben az értelemben a Törvényszék fent hivatkozott Tomorrow Focus ügyben hozott ítéletének 35. pontját; a T‑491/04. sz., Merant kontra OHIM – Focus Magazin Verlag (FOCUS) ügyben 2007. május 16‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 57. pontját). Feltételezhető, hogy a német vásárlóközönség ennek a közös elemnek köszönhetően fogalmilag összekapcsolja a két védjegyet. Jóllehet a bejelentett védjegy jelentése pontosabbnak tekinthető, mivel az „acno” elem az „Akne” szóra utalhat, ez a védjegy fogalmilag nem esik messze a korábbi védjegytől, és ezért az érintett vásárlóközönség a bejelentett védjegyet a FOCUS egyik változataként értheti.
66 Végül meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék T‑34/04. sz., Plus kontra OHIM – Bälz és Hiller (Turkish Power) ügyben 2005. június 22‑én hozott, a felperes által hivatkozott ítélete (EBHT 2005., II‑2401. o.) alapján nem kérdőjelezhető meg az ütköző megjelölések hasonlóságára vonatkozó ezen megállapítás. A fent hivatkozott ítélet alapjául szolgáló ügyben a Törvényszék azt mondta ki, hogy összességében véve a „Turkish Power” megjelölés jelentése eltér a korábbi nemzeti védjegy egyetlen szóeleme, a „power” jelentésétől, különösen azért, mert a bejelentett védjegy ábrás eleme eltérő konnotációval egészíti ki a korábbi nemzeti védjegy „power” eleme által keltett erő fogalmát. A Törvényszék vizuális és hangzásbeli tekintetben is lényeges különbségekre mutatott rá a bejelentett ábrás védjegy és a korábbi szóvédjegy között. A jelen ügyben azonban – amint az fentebb már kifejtésre került – a bejelentett védjegy és a korábbi védjegy nem csak hogy tisztán szóvédjegy, de vizuálisan és hangzását tekintve is bizonyos fokig hasonló.
67 Mindezekből az következik, hogy helyben kell hagyni a fellebbezési tanács azon megállapítását, miszerint az ütköző megjelölések hasonlítanak egymásra.
Az összetéveszthetőségről
68 Az összetéveszthetőség átfogó értékelése bizonyos kölcsönös függőséget tételez fel a figyelembe vett tényezők, különösen a védjegyek és a megjelölt áruk vagy szolgáltatások hasonlósága között. Így a megjelölt áruk vagy szolgáltatások kisebb mértékű hasonlóságát ellensúlyozhatja a védjegyek közötti hasonlóság magasabb foka, és fordítva (a Bíróság C‑39/97. sz. Canon‑ügyben 1998. szeptember 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑5507. o.] 17. pontja és a Törvényszék T‑81/03., T‑82/03. és T‑103/03. sz., Mast‑Jägermeister kontra OHIM – Licorera Zacapaneca (VENADO kerettel és társai) egyesített ügyekben 2006. december 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑5409. o.] 74. pontja).
69 A fentiekben megállapítást nyert, hogy az ütköző megjelölések között bizonyos fokú vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlóság áll fenn. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a szóban forgó áruk azonosak.
70 Ilyen körülmények között, különösen amiatt, hogy az érintett vásárlóközönség a szóban forgó védjegyekről csupán tökéletlen képet őriz az emlékezetében (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑131/09. sz., Farmeco kontra OHIM – Allergan (BOTUMAX) ügyben 2010. október 28‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 36. pontját), és így közös elemük, a „focus” szó bizonyos fokú hasonlóságot hoz létre közöttük, valamint a figyelembe veendő különböző tényezők kölcsönös függőségéből az következik, hogy a fellebbezési tanács jogosan állapította meg azt, hogy a két ütköző megjelölés között fennáll az összetévesztés veszélye.
71 Ebből következően a keresetet el kell utasítani anélkül, hogy a felperesnek a beavatkozó által a bejelentett védjegy lajstromozásával szemben benyújtott felszólalás elutasítására irányuló második kérelméről állást kellene foglalni.
A költségekről
72 A Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elutasítja.
2) A Lancôme parfums et beauté & Cie‑t kötelezi a költségek viselésére.
Truchot | Martins Ribeiro | Kanninen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. április 14‑i nyilvános ülésen.
Aláírások