A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2011. április 15.(*)
„PHARE program – A Cseh Köztársaságnak nyújtott »feltöltődő alapok« – A folyósított összegek visszafizetése – Beszámítás útján történő beszedést elrendelő bizottsági határozat –Jogalap – Különböző jogrendek – A követelés biztos és pénzbeli jellegének fogalma – Indokolási kötelezettség”
A T‑465/08. sz. ügyben,
a Cseh Köztársaság (képviseli: M. Smolek, meghatalmazotti minőségben)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: P. van Nuffel, F. Dintilhac és Z. Malůšková, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a Cseh Köztársaság részéről a PHARE program feltöltődő alapjai keretében fennálló tartozásoknak a beszámítás útján történő behajtásáról szóló, 2008. augusztus 7-i bizottsági határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: J. Azizi elnök, E. Cremona és S. Frimodt Nielsen (előadó) bírák,
hivatalvezető: K. Andová tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. szeptember 17‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
Jogi háttér
A – Az EK-Szerződés
1 Az EK 274. cikk a következőképpen rendelkezik:
„A Bizottság a költségvetést a[z EK] 279. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően hajtja végre.”
2 Az EK 292. cikk a következőket írja elő:
„A tagállamok vállalják, hogy a Szerződések értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitáikat kizárólag a Szerződésekben előírt eljárások útján rendezik.”
B – A csatlakozás feltételeiről szóló okmány
3 A Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (HL 2003. L 236., 875. o.; a továbbiakban: a csatlakozás feltételeiről szóló okmány) 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve az ebben az okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban.”
4 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 10. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az eredeti szerződéseket és az intézmények által elfogadott jogi aktusokat átmeneti intézkedésként az ebben az okmányban megállapított eltérésekkel kell alkalmazni.”
5 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) A csatlakozás időpontjától kezdődően a PHARE‑program […] keretében nyújtott előcsatlakozási támogatásokra, valamint a Ciprusnak és Máltának juttatott előcsatlakozási pénzeszközökre vonatkozó pályáztatást, szerződéskötést, végrehajtást és kifizetéseket az új tagállamok végrehajtó szervezetei végzik.
[…]
(2) Az (1) bekezdésben említett előcsatlakozási pénzügyi eszközök alapján a csatlakozás előtt tett általános költségvetési kötelezettségvállalásokra, ideértve a csatlakozást követően ebből eredő egyenkénti kötelezettségvállalásokat és azok nyilvántartásba vételét, valamint a kifizetésekre továbbra is az előcsatlakozási pénzügyi eszközökre vonatkozó szabályokat és rendeleteket kell alkalmazni, és a programok és projektek befejezéséig ezeket a költségvetés megfelelő fejezetének terhére kell elszámolni. A csatlakozást követően indított közbeszerzési eljárások lefolytatására azonban a vonatkozó közösségi irányelveket kell alkalmazni.”
C – A Cseh Köztársaság kormánya és az Európai Bizottság közötti, a Cseh Köztársaságnak az Európai Közösség támogatási programjában való részvételére vonatkozó keretmegállapodás
6 A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság által kötött, 1990. november 7‑i keretmegállapodás helyébe lépő, a Cseh Köztársaság és az Európai Bizottság között, a Cseh Köztársaságnak az Európai Közösség támogatási programjában való részvételére vonatkozóan kötött, 1996. március 12‑i és július 12‑i keretmegállapodás (207/1997 Sb.) (a továbbiakban: az 1996. évi keretmegállapodás) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„A szerződő felek közötti együttműködés elmélyítése céljából, valamint a Cseh Köztársaságban végbemenő gazdasági és társadalmi reform és fejlődés folyamatának támogatása érdekében a szerződő felek megállapodtak abban, hogy a pénzügyi és műszaki területeken intézkedéseket fogadnak el, valamint a fent hivatkozott rendeletben meghatározott egyéb együttműködési formákat alkalmaznak. Ezek az intézkedések a jelen megállapodásban meghatározott technikai, jogi és igazgatási kereteken belül kerülnek megvalósításra és finanszírozásra. Az egyes intézkedések (vagy valamennyi intézkedés) konkrét részletei a két szerződő fél által elfogadott [pénzügyi jegyzőkönyv című] jegyzőkönyvben kerülnek meghatározásra, melynek modelljét a C függelék tartalmazza [nem hivatalos fordítás].”
7 E keretmegállapodások végrehajtása keretében különböző pénzügyi jegyzőkönyvek határozták meg az alábbi projektek pontos finanszírozási feltételeit:
– az 1991. október 1‑jei pénzügyi jegyzőkönyv a T9106. sz. projektet érintően;
– az 1992. november 5‑i pénzügyi jegyzőkönyv a CS9203. sz. projektet érintően;
– az 1994. február 1‑jei pénzügyi jegyzőkönyv a CZ9302. sz. projektet érintően.
8 Az 1996. évi keretmegállapodás 5. cikke a következőket írja elő:
„A jelen megállapodást érintő valamennyi olyan jogvitát, amelynek a rendezése tárgyalások útján nem lehetséges, a B függelék értelmében választottbírósági eljárás útján kell rendezni [nem hivatalos fordítás].”
9 Az 1996. évi keretmegállapodás A függeléke 18. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A pénzügyi jegyzőkönyvnek vagy az ezen általános feltételeknek az alkalmazására vagy az értelmezésére vonatkozó valamennyi kérdés a kedvezményezett és a Bizottság közötti tárgyalások tárgyát képezi, és szükség esetén a pénzügyi jegyzőkönyv módosítását vonja maga után [nem hivatalos fordítás]”.
10 Az 1996. évi keretmegállapodás B függeléke a következőket írja elő:
„A keretmegállapodásból vagy valamely pénzügyi jegyzőkönyvből származó, a szerződő felek között felmerülő valamennyi olyan jogvitát, amely nem rendeződik a pénzügyi jegyzőkönyvre vonatkozó általános feltételek 18. cikkében előírt eljárás útján, választottbíróság elé kell terjeszteni az alábbi rendelkezéseknek megfelelően.
Az e választottbírósági eljárásban részt vevő felek egyrészről a kedvezményezett, másrészről a Bizottság.
A választottbíróság három választottbíróból áll, akiket a következő módon kell kijelölni:
– egy választottbírót a kedvezményezett jelöl ki,
– a második válsztottbírót a Bizottság jelöli ki, és
– a harmadik választottbírót […] a két fél közös megegyezéssel jelöli ki, vagy megegyezés hiányában e választottbírót az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára jelöli ki.
Ha valamelyik fél nem jelöl választottbírót, e választottbírót a [harmadik választottbíró] jelöli ki [nem hivatalos fordítás]”.
D – A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény
11 A szerződések jogáról szóló 1969. május 23‑i bécsi egyezmény (a továbbiakban: bécsi egyezmény) 30. cikkének (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Ha a korábbi szerződésben részes valamennyi fél egyúttal a későbbi szerződésnek is részese, a korábbi szerződésben azonban az 59. cikknek megfelelően nem szűnt meg, vagy alkalmazását nem függesztették fel, a korábbi szerződés csak abban a mértékben alkalmazandó, amilyenben rendelkezései összeegyeztethetők a későbbi szerződés rendelkezéseivel.”
E – Az 1266/1999/EK rendelet
12 Az előcsatlakozási stratégia keretében a csatlakozni szándékozó országoknak nyújtandó támogatás összehangolásáról és a 3906/89/EK rendelet módosításáról szóló, 1999. június 21‑i 1266/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 68. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 31. kötet, 249. o.) 11. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A Bizottság a közösségi támogatást az átláthatóság szabályainak és az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó pénzügyi szabályzatnak, és különösen annak 114. cikkének megfelelően valósítja meg.”
F – A költségvetési rendelet
13 Az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25‑i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 74. o.; helyesbítés: HL 2007. L 99., 18. o.; a továbbiakban: költségvetési rendelet) a 71. cikkének (1) és (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
(1) Egy esedékessé váló követelés megállapítása olyan eljárás, amellyel a felhatalmazás vagy átruházott felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő:
a) igazolja, hogy az adós tartozása fennáll [helyesen: ellenőrzi az adós tartozásának fennállását];
b) meghatározza vagy ellenőrzi a tartozás tényét és összegét;
c) ellenőrzi azon feltételeket, amelyek mellett a tartozás esedékes.
(2) A Bizottság számára rendelkezésre bocsátott saját forrásokat, és bármely nem vitatott [helyesen: bármely biztos], meghatározott összegű és esedékes követelést a számvitelért felelős tisztviselőnek szóló beszedési utalvány állapít meg, amelyet az adósnak megküldött terhelési értesítés követ – mindkét okmányt az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő készíti el.
14 A költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A számvitelért felelős tisztviselő az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő által szabályszerűen kiállított beszedési utalványok szerint jár el. Kellő körültekintéssel kell eljárnia annak biztosítására, hogy a Közösségek megkapják bevételeiket, és gondoskodnia kell a Közösségek jogainak védelméről.
A számvitelért felelős tisztviselő úgy szedi be az összegeket, hogy ellentételezi azon egyenértékű követelésekkel, amelyek a Közösségek oldalán az olyan adósokkal szemben állnak fenn, akiknek szintén vannak a Közösségekkel szemben nem vitatott [helyesen: szemben biztos], meghatározott összegű és esedékes követelései.”
15 A költségvetési rendelet 76. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A költségvetési kötelezettségvállalás az a művelet, amely fenntartja a jogi kötelezettségvállalások teljesítéséből adódó, elkövetkező kifizetések fedezetéhez szükséges előirányzatot.”
16 A költségvetési rendelet 76. cikke (2) bekezdésének első és második albekezdése a következőket írja elő:
„A költségvetési kötelezettségvállalás egyedi, ha a kedvezményezett és a kiadás összege ismert.
A költségvetési kötelezettségvállalás globális, ha az egyedi kötelezettségvállalás meghatározásához szükséges tényezők közül legalább egy még nem ismert.”
G – A végrehajtási rendelet
17 A költségvetési rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23‑i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 145. o.; helyesbítés: HL 2005. L 345., 35. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 7. cikkének (1), (1a) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) A közösségi ágazati szabályok alkalmazásából eredő különös rendelkezések sérelme nélkül, az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő által az euró és egyéb valuták között végzett átváltásokat az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett napi euróárfolyam felhasználásával számítják ki.
[…]
„(1a) Annak érdekében, hogy a pénznemek átváltási műveletei ne gyakoroljanak jelentős hatást a közösségi társfinanszírozás szintjére, vagy káros hatást a közösségi költségvetésre, az (1) bekezdésben említett, átváltásra vonatkozó rendelkezések adott esetben előírják, hogy az euró és más pénznemek közötti átváltási árfolyamot az egy adott időszak napi átváltási árfolyamának átlaga segítségével számítsák ki.
[…]
(3) A költségvetési rendelet 132–137. cikkében előírt elszámolás alkalmazásában, és e rendelet 213. cikkére is figyelemmel, az euró és egyéb valuták közötti átváltás az euró megfelelő havi elszámolási árfolyamán történik. Az ilyen elszámolási árfolyamot a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője, bármely, általa megbízhatónak ítélt információforrásra támaszkodva, az árfolyam megállapítását megelőző hónap utolsó előtti munkanapján érvényes árfolyam alapján határozza meg.”
18 A végrehajtási rendelet 78. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az engedélyezésre jogosult tisztviselő a követelések megállapítása révén elismeri a Közösségek jogát az adóssal szemben, és megállapítja azon jogcímet, amely alapján az adós tartozásának kiegyenlítése követelhető.
(2) A beszedési utalvány azon műveletet jelenti, amellyel az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt a megállapított összeg beszedésére.
(3) A terhelési értesítés tájékoztatja az adóst arról, hogy:
a) a Közösségek megállapították az esedékessé váló követelést;
b) ha az adósságot a megadott határidő előtt megfizetik, nincs késedelmi kamat;
c) amennyiben az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségének a b) pontban említett határidőre, úgy a 86. cikkben említett mértékű kamatot kell fizetnie az alkalmazandó különös rendelkezések sérelme nélkül;
d) amennyiben az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségének a b) pontban említett határidőre, úgy az intézmény vagy beszámítás vagy az előzetesen nyújtott biztosíték érvényesítése útján végzi el a behajtást;
[…]
Az engedélyezésre jogosult tisztviselő elküldi a terhelési értesítést az adósnak, és egy példányt eljuttat a számvitelért felelős tisztviselőnek.”
19 A végrehajtási rendelet 79. cikke a következőket írja elő:
„A követelések megállapításához az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő biztosítja [helyesen: meggyőződik arról], hogy:
a) a követelés nem vitatott [helyesen: a követelés biztos], és nem függ semmilyen feltételtől;
b) a követelés pénzbeli, azaz pontosan meghatározott pénzösszegben kifejezett;
c) követelés esedékes, azaz nem érvényes rá fizetési határidő;
d) az adós adatai helyesek;
e) a beszedésre váró összeget a megfelelő költségvetési tételhez könyvelték;
f) a bizonylatok szabályszerűek; és
g) a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét betartják, különösen a 87. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett követelmények tekintetében.”
20 A végrehajtási rendelet 81. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:
„A beszedési utalvány meghatározza a következőket:
a) a pénzügyi év, amelyre a bevételt elkönyvelik;
b) hivatkozás azon jogi aktusra vagy kötelezettségvállalásra, amely a tartozás forrása és feljogosít a beszedésre;
[…]
d) a beszedésre váró összeg, euróban;
e) az adós neve és címe;
f) a 78. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett dátum;
g) a beszedés lehetséges módszere, beleértve különösen a beszámítás, vagy az előzetesen nyújtott biztosítékok érvényesítése útján történő beszedést.”
21 A végrehajtási rendelet 83. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„(1) Amennyiben az adós olyan nem vitatott [helyesen: olyan biztos], határozott összegű, esedékes követeléssel rendelkezik a Közösségekkel szemben, amely egy kifizetési utalványban megállapított összeghez kapcsolódik, a számvitelért felelős tisztviselő a 78. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett határidő lejártát követően beszámítás útján szedi be a megállapított esedékessé váló követelés összegét.
[…]
(2) Az (1) bekezdéssel összhangban lévő bármilyen beszedés végrehajtása előtt a számvitelért felelős tisztviselő konzultál az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselővel, és tájékoztatja az érintett adósokat. Amennyiben az adós valamely nemzeti hatóság vagy annak adminisztratív egysége, a számvitelért felelős tisztviselőnek legalább tíz munkanappal azelőtt értesíteni kell az érintett tagállamot, hogy a beszámítás útján történő beszedés eszközével kívánna élni. A számvitelért felelős tisztviselő azonban az adott tagállammal vagy adminisztratív egységgel egyetértésben e határidő lejártáig elindíthatja a beszámítás útján történő beszedést.”
A jogvita alapját képező tényállás
22 A PHARE program célja az Európai Unióhoz való csatlakozásra jelölt országok gazdasági és társadalmi reformjait támogató intézkedések finanszírozásának a biztosítása volt. Az Európai Unió meghatározta az intézkedések célterületeit, és ezzel egyidejűleg ezen országokkal tárgyalásokat folytatott az intézkedések végrehajtásának szabályairól annak érdekében, hogy ily módon biztosított legyen az úgynevezett „előcsatlakozási támogatásnak” a lehető leghatékonyabb módon történő felhasználása.
23 A Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, valamint az Európai Közösségek közötti, 1990. december 7‑i keretmegállapodás alapján a PHARE‑program részesévé vált. E megállapodásnak a Cseh Köztársaság vonatkozásában az 1996. évi keretmegállapodás lépett, amelyet a köztársasági elnök „elnöki nemzetközi megállapodásként” erősített meg.
24 Az 1996. évi keretmegállapodás meghatározta a Cseh Köztársaságban végbemenő gazdasági és társadalmi reform és fejlődés folyamata támogatásának a finanszírozására és megvalósítására vonatkozó technikai, jogi és igazgatási kereteket.
25 Az egyes intézkedések konkrét feltételei ezt követően a Cseh Köztársaság és a Bizottság közötti szerződések keretében, pénzügyi jegyzőkönyvek formájában kerültek meghatározásra, melyeknek modelljét az 1996. évi keretmegállapodás C függeléke, valamint a „megállapodási jegyzőkönyvek” tartalmazták.
26 A pénzügyi jegyzőkönyvek meghatározták a program keretébe tartozó fő támogatási területeket, annak költségvetését, valamint az említett program keretében végrehajtott projektek technikai vonatkozásait. Magukat a projekteket a pénzügyi jegyzőkönyvek mellékleteit képező „projektlapok” részletezték.
27 A megállapodási jegyzőkönyvek, amelyek szintén olyan jellegűek, mint a nemzetközi megállapodások, meghatározták ezenfelül a szerződő feleknek a program keretében fennálló jogait és kötelezettségeit. E dokumentumok általában a program irányítására vonatkozó eljárásoknak, valamint a program végrehajtása által érintett jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek a meghatározására, módosítására vagy pontosítására szorítkoztak. Ugyanakkor e jegyzőkönyvek a pénzügyi jegyzőkönyvekkel ellentétben nem határozták meg a program tartalmát, és nem terjedtek ki a projektnek nyújtott támogatás összegére vonatkozó orientációra és kérdésekre. E megállapodási jegyzőkönyveket ugyanis kizárólag a felek közötti kapcsolatokat érintő szabályoktól és általános megállapodásoktól való eltérés céljából kötötték.
28 A Cseh Köztársaság 1994‑től 1996‑ig a pénzügyi jegyzőkönyvek alapján többek közt a PHARE program feltöltődő alapjaiból részesült támogatásban a T9106. sz. projektre (a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kis- és középvállalkozásai), a CS9203. sz. projektre (privatizáció, a magánszektor szerkezetátalakítása és fejlesztése), valamint a CZ9302. sz. projektre (a magánszektor fejlesztése) vonatkozóan.
29 Pontosabban összefoglalva a T9106. sz. projekt célja a kis- és középvállalkozások támogatása volt főként e vállalkozásoknak a vállalkozói kérdésekre való felkészítése, a megfelelő jogi keretek kialakítása és a hitelhez való hozzáférést lehetővé tevő mechanizmusok bevezetése útján. A CS9203. sz. projekt célja az akkori Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságban a gazdaság privatizációja, illetve a magánszektor szerkezetátalakítása és fejlesztése, elsősorban a különlegesen hátrányos helyzetű régiókat érintően. Végezetül a CZ9302. sz. projekt meghatározott gazdasági szektorok és különösen a bankszektor szerkezetátalakítását, valamint az exportorientált ipari szektorok fejlesztését, és a piacgazdaság működéséhez szükséges intézményi változások támogatását érintette.
30 Az 1994. október 5‑től 1996. augusztus 2‑ig terjedő időszak során a Cseh Köztársaság így a Bizottságtól hat alkalommal részesült kifizetésekben, melyeknek teljes összege 13 031 971,97 euró.
31 Ezeket az alapokat kezdetben a Cseh Köztársaság gazdasági minisztere, majd a területfejlesztési minisztérium kezelte. Az utóbbi a projektek végrehajtásáért is felelős volt.
32 A Bizottság a D(2008)REG 102477 hivatkozási számmal ellátott levelében közölte a Cseh Köztársasággal a T9106., CS9203., és CZ9302. sz. projektek keretében összesen 234 480 000 cseh korona (CZK) visszafizetéséről szóló, 2008. május 28‑i határozatot (a továbbiakban: 2008. május 28‑i határozat). Ez az összeg pontosabban a Regionální fondy, a.s. számára 144 000 000 CZK összegben, a Českomoravský podnikatelský fond, spol. s r.o. számára 4 429 000 CZK összegben, valamint a Regionální podnikatelský fond, spol. s r.o. számára 86 051 000 CZK összegben teljesített kifizetéseknek felelt meg. A határozathoz a Bizottság csatolta a 3230805779. sz. terhelési értesítést (a továbbiakban: terhelési értesítés).
33 A Bizottság a 2008. május 28‑i határozatot a közösségi alapok kezelését érintő szabálytalanságok megállapítását követően hozta, a Bizottság álláspontja szerint ugyanis az alapokat más célokra használták, mint amelyekre azokat nyújtották, és azokat nem a gondos ügyvitel elvének megfelelően kezelték.
34 A terhelési értesítés, mely szerint a tartozás 2008. augusztus 7‑én válik esedékessé, 9 354 130,93 eurós összegre vonatkozott, amely a 234 480 000 CZK összegnek a végrehajtási rendelet 7. cikke (1), (1a) és (3) bekezdésének rendelkezései szerint megállapított árfolyamon történő átváltása útján került meghatározásra.
35 A Cseh Köztársaság regionális fejlesztési minisztériumának miniszterhelyettese 2008. július 8‑án levelet küldött a Bizottságnak. A levélben lényegében az alkalmazott árfolyammal kapcsolatos problémára hivatkozott, valamint azokra a tényekre, hogy sem az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) vizsgálata, sem pedig a cseh bíróságok előtt indított büntetőeljárás nem fejeződött be, és a Cseh Köztársaság és a Bizottság közötti, a PHARE programra vonatkozó keretmegállapodás értelmében minden vitát tárgyalás, illetve választottbírósági eljárás útján kell rendezni. A miniszterhelyettes következésképpen azt kérte, hogy a Bizottság semmisítse meg a terhelési értesítést.
36 A felek között 2008. július 14‑én megbeszélésre került sor.
37 A Cseh Köztársaság kormánya 2008. július 23‑án elfogadta a 977. sz. határozatot, amelyben úgy határozott, hogy nem fizeti ki a terhelési értesítésben foglalt tartozást, melyről a Bizottság 2008. július 29‑én értesült.
38 A Bizottság e levélre a 2008. augusztus 4‑i levélben válaszolt, melyben lényegében megismételte korábbi álláspontját.
39 Mivel a Cseh Köztársaság 2008. augusztus 7‑ig nem teljesítette a 9 354 130,93 eurós összeg visszafizetésére vonatkozó kötelezettségét, a Bizottság úgy határozott, hogy a követelését beszámítja két olyan összegbe, amelyek a Cseh Köztáraságnak az Európai Szociális Alapból (ESZA) járnak, és amelyeknek a hivatkozási száma ESF‑2003CZ161P0004, illetve ESF‑2003CZ053D0001, összesen 10 814 475,41 eurós összegben. A határozatot a Cseh Köztársasággal a 2008. augusztus 7‑i, BUDG/C3 D (2008)10.5‑3956 hivatkozási számú levélben (a továbbiakban: megtámadott határozat) közölték.
40 A Cseh Köztársaság a Bizottsághoz 2008. augusztus 26‑án levelet intézett, amelyben egyet nem értését fejezte ki, és lényegében megismételte a 2008. július 8‑i levelében foglalt érvelését.
A felek kérelmei
41 A Cseh Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizesse meg a számára a beszámítás tárgyát képező, összesen 9 354 130,93 eurós összeget, valamint annak késedelmi kamatait;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
42 A Bizottság kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a Cseh Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
43 A Cseh Köztársaság keresetének alátámasztása végett három jogalapra hivatkozik.
44 Elsőként a Cseh Köztársaság lényegében azzal érvel, hogy a Bizottság túllépte a hatáskörét azáltal, hogy a megtámadott határozatot téves jogalap alapján fogadta el, másodszor azt állítja, hogy a megtámadott határozatot a Bizottság a beszámításra vonatkozóan a költségvetési rendeletben és a végrehajtási rendeletben meghatározott feltételek megsértésével fogadta el, és harmadszor arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat nem tartalmaz semmiféle indokolást.
45 Az első két jogalapot együttesen célszerű vizsgálni.
A – Az első, a megtámadott határozat téves jogalap alapján történő elfogadására alapított, valamint a második, a beszámításra vonatkozóan a költségvetési rendeletben meghatározott feltételek megsértésére alapított jogalapról
1. A felek érvei
46 A Cseh Köztársaság az első jogalapja keretében lényegében azzal érvel, hogy a jelen ügy tárgyát képező jogviszony, amely a PHARE programból származó alapok használatára vonatkozik, azelőtt keletkezett, hogy a Cseh Köztársaság az Unióhoz csatlakozott, és olyan időszakban, amelyben a közösségi jog szempontjából a Cseh Köztársaság harmadik országnak minősült. A programból származó eszközök használatára a közte, mint szuverén állam és a nemzetközi jog alanya, valamint a nemzetközi jog önálló alanyának minősülő Közösség képviseletében eljáró Bizottság között létrejött nemzetközi megállapodásokban foglalt szabályok irányadók.
47 A Cseh Köztársaság hangsúlyozza, hogy bár a közösségi jog az Unióhoz való csatlakozásától kezdve kötelező lett a Cseh Köztársaságra nézve, e kötelező erő csak a csatlakozási szerződésben és a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. cikkében meghatározott korlátok között kötelezi.
48 A Cseh Köztársaság nézete szerint a csatlakozás feltételeiről szóló okmány részlegesen módosította a PHARE programból származó alapok használatát érintő nemzetközi megállapodásokat, egyrészt azon tagállami szervek meghatározását illetően, amelyek a csatlakozás időpontjától kezdve a nyújtott eszközöket kezelik, másrészt a Bizottság végső ellenőrzésének a megszervezését illetően. A többi terület vonatkozásában azonban a csatlakozás feltételeiről szóló okmány és különösen annak 33. cikkének (2) bekezdése kifejezetten fenntartotta a meglévő jogi szabályozás, azaz az EK‑Szerződés alkalmazási körén kívüli szabályozás hatályát, nemcsak a csatlakozást megelőző kötelezettségvállalások tekintetében, hanem a csatlakozást követő időszak során vállalt kötelezettségeket érintően is.
49 A Cseh Köztársaság szerint márpedig a költségvetési rendelet, amelynek alapján a megtámadott határozat elfogadásra került, nem minősülhet a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikke (2) bekezdésének rendelkezései értelmében az előcsatlakozási pénzügyi eszközökre vonatkozó szabálynak vagy rendeletnek.
50 A Cseh Köztársaság álláspontja szerint ugyanis a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikke értelmében vett szabály fogalma az Unió és az államok között a csatlakozás keretében kötött nemzetközi megállapodásokat foglalja magában, amely kategória nem terjed ki a költségvetési rendeletre, és ezenfelül nem állapítható meg, hogy e rendelet nem szerepel a rendeleteknek az ugyanezen rendelkezésben említett kimerítő listáján.
51 Ezenfelül még ha azt is kellene feltételezni, hogy e lista nem kimerítő, a költségvetési rendelet a tárgyára tekintettel nem sorolható az előcsatlakozási pénzügyi eszközökre vonatkozó rendeletek közé. Ugyanis bár ezen utóbbi rendeletek célja az Unió által a jelölt országoknak a különböző programok keretében nyújtott támogatásokra vonatkozó szabályok meghatározása, a költségvetési rendelet egyrészt a Közösség általános költségvetésének a megállapítására és a végrehajtására, másrészt pedig a könyveléseket érintő könyvvizsgálatra vonatkozó szabályokat vezet be.
52 A Cseh Köztársaság tehát lényegében arra hivatkozik, hogy a költségvetési rendeletnek a jelen ügy tárgyát képező, a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének hatálya alá tartozó jogviszonyból származó kötelezettségvállalásokra való alkalmazása ellentétes ezen utóbbi rendelkezésekkel.
53 A Cseh Köztársaság ezenfelül lényegében azzal érvel, hogy a költségvetési rendelet 155. cikke már nem hivatkozik az előcsatlakozási alapokra, így az említett rendelet nem alkalmazandó ezen utóbbiakra. A Cseh Köztársaság továbbá úgy véli, hogy bár a 155. cikk korábbi változata lehetővé tette a költségvetési rendeletnek az Unió és a harmadik országok között fennálló, meglévő jogviszonyokra történő alkalmazását, e lehetőséget az érintett felek közötti megállapodás meglétének feltételéhez kötötte.
54 A Cseh Köztársaság ezenfelül azzal érvel, hogy a költségvetési rendelet 73. cikke, amely az Unió számvitelért felelős tisztviselőjét érinti, a beszámítást csak az Unió javára írja elő. Álláspontja szerint tehát az Unió számvitelért felelős tisztviselője a beszámítást csak abban az esetben alkalmazhatja, ha egyrészt az érintett állam tagállam, másrészt pedig az említett államnak az Unióban fennálló tagságából származó és a költségvetési rendelet hatálya alá tartozó kötelezettségvállalásról van szó. Következésképpen az Unió számvitelért felelős tisztviselője a harmadik országok vonatkozásában nem alkalmazhat beszámítást, ha e lehetőséget előzetesen nem kötötték ki. Márpedig a beszámításra vonatkozóan semmilyen rendelkezést nem ír elő sem az 1996. évi keretmegállapodás, sem pedig a pénzügyi jegyzőkönyvek vagy a megállapodási jegyzőkönyvek. Ezenfelül a beszámítás nem minősül a nemzetközi jog által általánosan elismert elvnek.
55 A Cseh Köztársaság ezenfelül azzal érvel, hogy az 1996. évi keretmegállapodás, valamint a pénzügyi jegyzőkönyvek és a megállapodási jegyzőkönyvek rendelkezéseket tartalmaznak azoknak a jogvitáknak a rendezésére vonatkozóan, amelyek az előcsatlakozási támogatás megvalósításából eredően merülnek fel, nevezetesen a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben előírják az egymás közti tárgyalások kötelezettségét, valamint adott esetben a választottbírósági eljárásnak az ezt követő igénybevételét.
56 A Cseh Köztársaság érvelése szerint e szabályok továbbra is alkalmazandók. Következésképpen e mechanizmus nem teszi lehetővé, hogy a felek közötti jogvitákat egyoldalúan, például az Unió költségvetése javára fennálló követelés meglétéről vagy összegéről szóló bizottsági határozattal, vagy az említett követelésnek a beszámítás útján történő érvényesítésére irányuló bizottsági határozattal rendezzék.
57 A Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy e tekintetben a közösségi jognak a tagállamok vonatkozásában az Európai Unióhoz való csatlakozást követően fennálló kötelező jellege alóli kivételről van szó.
58 Emlékeztet arra, hogy a C‑302/04. sz. Ynos‑ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet (EBHT 2006., I‑371. o.) 36. és 37. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a közösségi jog az érintett tagállamra csak az Unióhoz történő csatlakozásától kezdődően alkalmazható, és csak abban a mértékben, amennyiben a jogvita kimenetelét meghatározó ténykörülmények a csatlakozást követőek.
59 Márpedig a Cseh Köztársaság álláspontja szerint a közösségi jog vele szemben a csatlakozási szerződésben és a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. cikkében meghatározott korlátok között vált kötelezővé.
60 E feltételek a közösségi jog alkalmazása alól egyes területeken fennálló – átmeneti vagy állandó jellegű – kivételek formáját öltik, akár az elsődleges, akár a másodlagos jog vonatkozásában. A Cseh Köztársaság álláspontja szerint márpedig az előcsatlakozási támogatást érintően előírtak ilyen kivételeket, mivel a viták rendezésére vonatkozó korábbi mechanizmus hatályban maradt.
61 A Cseh Köztársaság érvelése szerint tehát a költségvetési rendelet alkalmazása közvetlenül ellentétes lenne az 1996. évi keretmegállapodás végrehajtását érintő jogviták esetére előírt mechanizmusokkal.
62 A Cseh Köztársaság vitatja a Bizottságnak azt az állítását is, amely szerint az 1996. évi keretmegállapodás a bécsi egyezmény 30. cikkének (3) bekezdésére tekintettel nem alkalmazható valamennyi eleme tekintetében.
63 A Cseh Köztársaság nézete szerint a bécsi egyezmény csak az államközi szerződésekre alkalmazható, mivel hasonló szabályok az államok és a nemzetközi szervezetek közötti szerződéseket érintően nem voltak elfogadhatók nemzetközi szinten. Ezenfelül a bécsi egyezmény 30. cikkének (3) bekezdése azt feltételezi, hogy a korábbi és a későbbi szerződés felei azonosak. A Bizottság azonban, amely az adott időszakban az Európai Közösség nevében és javára eljárt, szerződéses fél volt az 1996. évi keretmegállapodás tekintetében, ugyanakkor ezt követően sem a Bizottság, sem az Európai Közösség nem volt fél a csatlakozási szerződés vonatkozásában. Ezenfelül annak feltételezése esetén, hogy a bécsi egyezmény 30. cikkének (3) bekezdése által kifejezett szabály nemzetközi szokásjogi szabálynak minősül, a nemzetközi jog alanyai az egymást közti viszonyokban megállapodhatnak abban, hogy a szerződés későbbi alkalmazása keretében a korábbi szerződésen alapuló szabályokat bizonyos jogviszonyokra továbbra is alkalmazzák. Következésképpen az ilyen szabályok kizárják a későbbi szerződés eltérő vagy ellentmondó rendelkezéseinek az alkalmazhatóságát. Ellenkező esetben a megállapodás ebben a tekintetben értelmetlenné válna, és ellentétes lenne a nemzetközi jog azon általános elvével, hogy a szerződéseket teljesíteni kell.
64 A Cseh Köztársaság álláspontja szerint ebből az következik, hogy az előcsatlakozási támogatásra vonatkozó viták rendezését érintő, szerződésben kikötött szabályok még az Unióhoz való csatlakozást követően is alkalmazandók, és azokkal ellentétes más mechanizmus – nevezetesen a költségvetési rendeletben előírt egyoldalú beszámítás – alkalmazása.
65 A Cseh Köztársaság álláspontja szerint ebből az is következik, hogy azon elv, amely szerint minden megengedett, amit a nemzetközi jog nem tilt, nem alkalmazható egy olyan helyzetre vonatkozóan, amelyben a felek az egymás közti viszonyok vonatkozásában megállapodtak egy meghatározott rendszerben. A beszámítás ezenfelül hallgatólagosan tilos, mivel az ellentétesnek bizonyul a jogviták rendezésére vonatkozó, szerződésen alapuló eljárásokkal.
66 A Cseh Köztársaság hozzáfűzi, hogy az EK 307. cikk kifejezetten lehetővé teszi az államok által az Unióhoz való csatlakozásukat megelőzően kötött szerződések hatályban tartását, amennyiben azok nem ellentétesek a közösségi joggal. Ezenfelül még ha ez az eset állna is fenn, az ilyen szerződések nem lesznek ipso facto semmisek. Az EK 307. cikk második bekezdése ugyanis előírja az ilyen összeegyeztethetetlenség fokozatos kiküszöbölésének lehetőségét.
67 A Cseh Köztársaság azt is vitatja, hogy a beszámítás a nemzetközi közjog szokásjogi szabálya, vagy a nemzetközi közjog általános elve.
68 A jelen ügyben a beszámításra a nemzetközi jog két alanya között kerül sor, amelyek kölcsönösen egyenlő helyzetben vannak, és ebben az esetben az egyoldalú beszámítás lehetőségét a Cseh Köztársaság álláspontja szerint kifejezetten elő kellett volna írni.
69 A Cseh Köztársaság ugyanígy lényegében úgy véli, hogy a beszámítás nem tekinthető a közösségi jog általános elvének, mivel egyrészt nem a tagállamok közös alkotmányos hagyományain alapuló elvről van szó, és másrészt a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem mondja ki, hogy a beszámítás ilyen elvnek minősülne. E tekintetben a Cseh Köztársaság vitatja a Bizottság által a Bíróság 250/78. sz., DEKA Getreideprodukte kontra EGK ügyben 1983. március 1‑jén hozott ítéletére (EBHT 1983., 421. o.) vonatkozóan alkalmazott értelmezést.
70 A Cseh Köztársaság ezenfelül úgy véli, hogy a Bizottság által a külső támogatás végrehajtása keretében alkalmazott megközelítés csak a Bizottságra kötelező, a Cseh Köztársaságot, amely az előcsatlakozási támogatás időpontjában harmadik országnak minősült, az nem kötelezi. Következésképpen a Bizottság nem hivatkozhat vele szemben a költségvetés végrehajtására vonatkozó belső szabályaira. Ahhoz, hogy e rendelkezésekre hivatkozhasson, a Cseh Köztársaságnak az 1996. évi keretmegállapodásban hozzájárulását kellett volna ehhez adnia, ami nem történt meg.
71 A Cseh Köztársaság azzal érvel továbbá, hogy bár az 1996. évi keretmegállapodás preambuluma hivatkozik a Magyar Köztársaságnak és a Lengyel Népköztársaságnak nyújtott gazdasági támogatásról szóló, 1989. december 18‑i 3906/89/EGK tanácsi rendeletre (HL L 375., 11. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 17. kötet, 40. o.), ez a körülmény nem alapozhatja meg a jelen ügyben a költségvetési rendeletnek a jelen ügyben való alkalmazását. A 3906/89 rendelet ugyanis a költségvetési rendeletnek kizárólag azokra a rendelkezéseire hivatkozik, amelyek a Bizottság azon lehetőségét érintik, hogy közhatalmi feladatokat bizonyos szervezetekre delegáljon.
72 A Cseh Köztársaság továbbá lényegében azt állítja, hogy a Törvényszéknek a T‑122/06. sz., Helkon Media kontra Bizottság ügyben 2008. október 9‑én hozott ítélete (az EBHT‑ban nem tették közzé) nem zárja ki a beszámítás tekintetében a releváns jogrend fogalmának az alkalmazását. Márpedig a jelen ügyben a releváns jog nem ír elő ilyen mechanizmust.
73 A Cseh Köztársaság következésképpen úgy véli, hogy a Bizottság a beszámításnak a költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdése alapján történő alkalmazásával hatáskörrel való visszaélést követett el.
74 A Cseh Köztársaság a második jogalapot illetően lényegében azzal érvel, hogy még ha a költségvetési rendelet alkalmazható is lenne a jelen ügyre, a rendelet által a követelések egynemű jellegére és a beszámítandó követelés biztos jellegére vonatkozóan előírt feltételek nem teljesülnek.
75 A Cseh Köztársaságnak e tekintetben az az álláspontja, hogy kizárólag az előcsatlakozási megállapodásokban előírt választottbírósági szerv határozhatja meg az esetleges követelés összegét. Álláspontja szerint a Törvényszék T‑346/02. és T‑347/02. sz., Cableuropa és társai kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT 2003., II‑4251. o.) 225. pontjából következik, hogy sem a Bizottság, sem a Törvényszék nem rendelkezik ilyen hatáskörrel.
76 E tekintetben a Cseh Köztársaság vitatja a Bizottság azon érvelését, amely szerint ellentmondásos lenne arra hivatkozni, hogy ha a Törvényszéknek nem volt hatásköre arra, hogy határozzon a követelés fennállásáról, és adott esetben annak jellegéről és összegéről, akkor nem határozhat a beszámításról sem, tehát nem semmisítheti meg a megtámadott határozatot. A Cseh Köztársaság álláspontja szerint ugyanis még ha a költségvetési rendelet a jelen ügyre alkalmazandó is lenne, az esedékes követelés fennállásának és összegének elbírálása szempontjából akkor sem lenne lehetséges az 1996. évi keretmegállapodásban előírt eljárás, nevezetesen a választottbírósági eljárás megkerülése, mivel a Bizottság egyoldalú határozata e tekintetben nem lehet elégséges.
77 A Cseh Köztársaság hozzáfűzi, hogy meg kell különböztetni a megtámadott határozat érvényességének a vizsgálatára vonatkozó hatáskört, és a vitának az 1996. évi keretmegállapodás alapján való rendezésére vonatkozó hatáskört. Az 1996. évi keretmegállapodásban előírt vitarendezési eljárásra tekintettel a Törvényszék tehát nem rendelkezik hatáskörrel az említett megállapodás alapján keletkezett követelést érintő érdemi kérdések elbírálására.
78 A Cseh Köztársaság mindenesetre úgy véli, hogy a Törvényszéknek – feltételezve, hogy az hatáskörrel rendelkezik annak ellenőrzésére, hogy a beszámítás feltételei teljesülnek‑e – meg kell állapítania, hogy a beszámítás tárgyát képező követelésekre eltérő jogrendek vonatkoznak.
79 A Cseh Köztársaság lényegében azzal érvel, hogy a Bizottság által hivatkozott követelésre valójában a nemzetközi jog az irányadó, amely helyzetet a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozása nem változtatta meg.
80 Ezzel szemben a Cseh Köztársaságnak a Bizottság felé fennálló, a strukturális alapok által finanszírozott két működési programot érintő időközi kifizetésekre vonatkozó követelésére vonatkozó jogalap az EK 161. cikk és a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 1999. június 21‑i 1260/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 161., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 14. fejezet, 1. kötet, 31. o.). A Cseh Köztársaság követelésére tehát a közösségi jogrend irányadó.
81 Márpedig a Bíróság a C‑87/01. P. sz., Bizottság kontra CCRE ügyben 2003. július 10‑én hozott ítéletének (EBHT 2003., I‑7617. o.) 61. és 62. pontjában azt állapította meg, hogy a különböző jogrendek keretébe tartozó követelések beszámítása csak akkor lehetséges, ha e tekintetben mindkét jogrend feltételeit betartották.
82 A Cseh Köztársaság e tekintetben azzal érvel, hogy az általános nemzetközi jog nem írja elő a követelések beszámításának feltételeit, de még csak a lehetőségét sem. Ugyanígy az 1996. évi keretmegállapodás, a pénzügyi jegyzőkönyvek és az egyéb szabályok, melyekben a szerződő felek kifejezetten megállapodtak, vagy amelyeket a csatlakozás feltételeiről szóló okmány módosított, szintén nem írják elő a követelések beszámításának feltételeit, és a lehetőségét sem. A követelés, amelyre a Bizottság tehát a Cseh Köztársasággal szemben hivatkozik, nem képezheti beszámítás tárgyát.
83 Mi több, a Cseh Köztársaságnak az az álláspontja, hogy a költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdése által előírt egyneműségi feltétel nem korlátozódik a hitelező és az adós azonosságára. A Cseh Köztársaság véleménye szerint a beszámított követelés jogalapját is figyelembe kell venni.
84 A Cseh Köztársaság hozzáfűzi, hogy az egyneműségi feltétel annak a körülménynek a figyelembevételét is feltételezi, hogy a két beszámított követelés különböző pénznemekben került meghatározásra. A Cseh Köztársaság nem vitatja az ilyen követelések beszámításának a lehetőségét. Azzal érvel azonban, hogy a kérdéses pénznemek közötti átváltásra vonatkozóan egyértelmű szabályokat kell meghatározni. A jelen ügyben azonban ez nem áll fenn.
85 A kérdéses követelés biztos jellegét illetően a Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy a követelés a felek közötti megállapodásból származik. A felek közül egyik sem tehet kötelezővé a másikra vonatkozóan semmilyen, a szóban forgó jogviszonyból adódó jogvitát érintő határozatot. Az ilyen típusú jogvita csak a felek megegyezése vagy valamely független hatóság határozata útján rendezhető, az 1996. évi keretmegállapodásban előírt választottbírósági eljárás útján.
86 Márpedig a Cseh Köztársaság érvelése szerint a Bizottság egyoldalúan határozott a kérdéses követelés fennállásáról és összegéről. A Cseh Köztársaság továbbá úgy véli, hogy a Bizottsággal folytatott levelezés (a Bizottsághoz 2008. július 9‑én és 2008. július 29‑én intézett levelek) keretében a Cseh Köztársaság vitatta a visszafizetendő összeg meghatározásának módszerét, valamint az átváltási árfolyam alkalmazási módjait. A Cseh Köztársaság nézete szerint ez a levelezés, mivel a jogvita békés rendezésére irányult, megfelelt az 1996. évi keretmegállapodásnak. A Cseh Köztársaság azonban kénytelen volt a jelen keresetet benyújtani amiatt, hogy a Bizottság elfogadta a megtámadott határozatot.
87 A Cseh Köztársaság ezenfelül úgy véli, hogy mivel a követelés összege vitatott, a kérdéses követelés nem minősült biztosnak, és ezért nem képezheti beszámítás tárgyát.
88 A Cseh Köztársaság továbbá azon álláspontjának ad hangot, hogy a számára a PHARE program keretében nyújtott pénzügyi eszközök felhasználására vonatkozó szabálytalanságok nem kerültek jogerősen megállapításra. Ugyanis bár a Bizottság főként a büntetőeljárás megindítására és az OLAF vizsgálatára hivatkozik, ezek az eljárások nem fejeződtek be. A Cseh Köztársaság álláspontja szerint tehát nem lehet teljes bizonyossággal meghatározni a végső visszafizetendő összeget, legalábbis addig, amíg e különböző vizsgálatok eredménye nem ismert.
89 E tekintetben a Cseh Köztársaság azt állítja, hogy a 2008. május 28‑i határozat nem tartalmaz bizonyítékot a nyújtott összegek jogellenes felhasználására vonatkozóan. A Cseh Köztársaság véleménye szerint ugyanis e levél nem sorolja fel azokat az indokokat, amelyek alapján a kérdéses műveleteket szabálytalannak kell tekinteni. A Cseh Köztársaság ezenfelül úgy véli, hogy a Bizottságnak az OLAF vizsgálatára vonatkozó állításai ellentmondásosak.
90 A Cseh Köztársaság szerint mindenesetre a bűncselekmény esetleges megállapítása sem lenne meghatározó annak kiderítése szempontjából, hogy a kérdéses eszközök mely módon kerültek felhasználásra, és a vitatott követelés fennállásának és összegének az értékelése szempontjából sem.
91 A Cseh Köztársaság mindezeken túl kifogásolja az általa visszafizetendő teljes összeg kiszámításának módját is. Azt állítja ugyanis, hogy az említett összeg, azaz a 234 480 000 CZK, cseh koronában kifejezve a Regionální fondy, a.s., a Regionální podnikatelský fond, spol. s r.o., és a Českomoravský podnikatelský fond, spol. s r.o. javára 1994. október 5. és 1996. augusztus 2. között nyújtott összes kifizetésnek, azaz 335 087 448,65 CZK‑nak a 69,98%‑át képezi. Ebből a Cseh Köztársaság arra következtet, hogy a tőle euróban követelt összegnek szintén az összes, euróban kifejezett kifizetések 69,98%‑át kellene kitennie. E kifizetések összesen 9 839 490 eurót tesznek ki, a tőle követelt összeget tehát 6 885 258,25 euróban kellene megállapítani. Márpedig a Cseh Köztársaság véleménye szerint a Bizottság összesen 9 354 130,93 eurónak a visszafizetését követelte. A Cseh Köztársaság álláspontja szerint az általa javasolt számítási mód, amely az egyetlen lehetséges módszer, semlegesíti továbbá a cseh korona és az euró közötti árfolyam változásait is.
92 E tekintetben a Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy amikor az előcsatlakozási támogatásokat 1994‑ben és 1996‑ban megkapta, az aktuális árfolyam 1 euró / 33,00 CZK és 1 euró / 35,00 CZK közötti sávban ingadozott. A Cseh Köztársaság nézete szerint ez a megközelítés nem veszi figyelembe azt a gazdasági helyzetet, amely az előcsatlakozási támogatások megszerzésének és felhasználásának időszakában fennállt. A Cseh Köztársaságnak a Bizottság megközelítését alkalmazva vissza kellene fizetnie az árfolyamváltozások alapján keletkező összegeket is. A Bizottság így olyan összegek visszafizetését követeli, amelyeknek az euróban kifejezett értéke meghaladja azokat az összegeket, amelyeket cseh koronában kérni kellene. A Bizottság tehát jogalap nélkül gazdagodna a cseh korona értékének az euróhoz képest végbemenő erősödése miatt. Ez a helyzet az Unió jogalap nélküli gazdagodásának is tekinthető, mivel a Cseh Köztársaság olyan összeg visszafizetésére lenne kötelezett, amely meghaladja az előcsatlakozási támogatásnak az általa ténylegesen kapott összegét. A Cseh Köztársaság szerint ezért az egyetlen olyan módszer, amely lehetővé teszi a CZK/euró árfolyam megerősödése következményeinek a semlegesítését, abban áll, hogy elsőként a Regionální fondy, a.s., a Regionální podnikatelský fond, spol. s r.o., és a Českomoravský podnikatelský fond, spol. s r.o. által szerzett, cseh koronában kifejezett összes előcsatlakozási támogatáshoz képest ki kell számítani a kért, visszatérítendő részt cseh koronában kifejezve, és ezt követően e törtet alkalmazni kell az ugyanezen alapoknak nyújtott összes előcsatlakozási támogatásnak megfelelő összegre.
93 A Cseh Köztársaság érvelése szerint végezetül a végrehajtási rendelet nem alkalmazható az 1996. évi keretmegállapodásból származó jogviszonyokra, így az nem alapozhatja meg jogszerűen a jelen ügyben a Bizottság által meghatározott árfolyamot.
94 A Bizottság ezen érvek összességét vitatja.
2. A Törvényszék álláspontja
a) A Bizottság hatásköréről és a költségvetési rendelet, valamint a végrehajtási rendelet alkalmazásáról
95 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. cikke előírja, hogy az Unióhoz való csatlakozás időpontjától kezdődően az eredeti szerződések rendelkezései és az intézmények, valamint az Európai Központi Bank által a csatlakozást megelőzően elfogadott jogi aktusok az új tagállamok számára kötelezőek, és az említett szerződésekben, illetve a csatlakozás feltételeiről szóló okmányban megállapított feltételekkel alkalmazandók ezekben az államokban.
96 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 10. cikke előírja, hogy az eredeti szerződéseket és az intézmények által elfogadott jogi aktusokat átmeneti intézkedésként a csatlakozás feltételeiről szóló okmányban megállapított eltérésekkel kell alkalmazni.
97 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 2. és 10. cikkéből az következik, hogy a 10. cikk a közösségi jognak az új tagállamokra való azonnali és teljes mértékű alkalmazására vonatkozó elvre épül, az ettől való eltérések csak akkor megengedettek, ha azokat az átmeneti rendelkezések kifejezetten előírják (lásd ebben az értelemben a C‑233/97. sz. KappAhl ügyben 1998. december 3‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑8069. o.] 15. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
98 A csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése, amely előírja, hogy az előcsatlakozási pénzügyi eszközök alapján a csatlakozás előtt tett általános költségvetési kötelezettségvállalásokra, ideértve a csatlakozást követően ebből eredő egyenkénti kötelezettségvállalásokat és azok nyilvántartásba vételét, valamint a kifizetésekre továbbra is az előcsatlakozási pénzügyi eszközökre vonatkozó szabályokat és rendeleteket kell alkalmazni, és a programok és projektek befejezéséig ezeket a költségvetés megfelelő fejezetének terhére kell elszámolni, az említett okmány „Ideiglenes rendelkezésekre” vonatkozó negyedik részének az „Átmeneti intézkedések” című I. címében található.
99 A csatlakozás feltételeiről szóló 33. cikk (2) bekezdését tehát, mivel az a közösségi jognak a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követő alkalmazása alóli kivételt ír elő, megszorítóan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a fenti 97. pontban hivatkozott KappAhl ügyben hozott ítélet 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
100 Következésképpen a csatlakozás feltételeiről szóló szerződés 33. cikkének (1) bekezdésében említett és a PHARE programból származó előcsatlakozási támogatásokra vonatkozó, a közösségi jog azonnali és teljes mértékű alkalmazásától való eltérések ugyanezen okmány 33. cikkének (2) bekezdése értelmében csak akkor megengedettek, ha azokat e kérdéses rendelkezések kifejezetten előírják.
101 Márpedig meg kell állapítani, hogy a Cseh Köztársaság állításaival ellentétben a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése nem ír elő kifejezetten az EK 292. cikk rendelkezései alóli olyan kivételt, amely szerint az 1996. évi keretmegállapodásban előírt, a viták bírósági úton kívül történő rendezésének módjai továbbra is alkalmazandók a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követően.
102 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a viták bírósági úton kívüli rendezésének az 1996. évi keretmegállapodásban előírt módjai a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követően többé nem alkalmazhatók.
103 A Cseh Köztársaság azon érvelését, mely szerint a jelen ügy keretében a követelés fennállását csak választottbírósági szerv jogosult megállapítani, ezért el kell utasítani.
104 Ugyanez igaz a Cseh Köztársaság azon érvelésére, amely szerint az az aktus, amelyet a Bizottság 2008. május 28‑án hozzá intézett, az 1996. évi keretmegállapodásban előírt tárgyalási eljárás első szakaszát képezi. Mivel ez az eljárás a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozásától már nem alkalmazható, a 2008. május 28‑i határozat nem képezheti annak első szakaszát.
105 A Cseh Köztársaság ezenfelül nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy sem a költségvetési rendelet, sem a végrehajtási rendelet nem tartozik a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdésében említett, az előcsatlakozási eszközökre vonatkozó szabályok és rendeletek közé.
106 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az EK 274. cikk értelmében a Bizottság a költségvetést a 279. cikk értelmében elfogadott rendelet rendelkezéseinek megfelelően hajtja végre.
107 Ezenfelül a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése megszorítóan értelmezendő, mivel az a közösségi jognak a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozását követő alkalmazására vonatkozó kivételt ír elő (lásd a fenti 99. pontot). Így a közösségi jog – nevezetesen a jelen ügyben az EK 279. cikk értelmében elfogadott rendeletek, melyek közé különösen a költségvetési és a végrehajtási rendelet is tartozik – alkalmazásától való eltérések csak akkor megengedettek, ha azokat a kérdéses átmeneti rendelkezések kifejezetten előírják (lásd a fenti 97. pontot).
108 Annak ellenőrzése érdekében tehát, hogy a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése eltérést ír‑e elő a költségvetési és a végrehajtási rendelet alkalmazása alól, meg kell határozni az „előcsatlakozási eszközökre vonatkozó szabályok és rendeleteknek” az e rendelkezésben hivatkozott fogalmát.
109 Ehhez figyelembe kell venni az „általános költségvetési kötelezettségvállalásoknak” a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdésében előírt fogalmát, mely kötelezettségvállalásokra e rendelkezés értelmében továbbra is az említett szabályok és rendeletek az irányadók.
110 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a csatlakozás feltételeiről szóló okmány nem határozza meg az általános költségvetési kötelezettségvállalások fogalmát.
111 A csatlakozás feltételeiről szóló okmányban előírt eltérések azonban csak azon rendelkezések viszonylatában értelmezhetők, amelyektől eltérnek.
112 Következésképpen a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdésében szereplő rendelkezések hatályának pontosítása érdekében a közösségi jogra és különösen annak költségvetési rendelkezéseire kell hivatkozni.
113 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az általános költségvetési kötelezettségvállalások fogalmát a költségvetési rendelet közös rendelkezésekre vonatkozó első részének a költségvetés végrehajtására vonatkozó IV. címében található, a kiadási műveletekre vonatkozó 6. fejezetnek a kiadásokra vállalt kötelezettségekre vonatkozó 1. szakasza határozza meg.
114 A költségvetési rendelet 76. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében tehát a költségvetési kötelezettségvállalás az a művelet, amely fenntartja a jogi kötelezettségvállalások teljesítéséből adódó, elkövetkező kifizetések fedezetéhez szükséges előirányzatot.
115 Ugyanezen rendelet 76. cikke (2) bekezdésének második albekezdése szerint a költségvetési kötelezettségvállalás általános, ha az egyedi kötelezettségvállalás meghatározásához szükséges tényezők közül legalább egy még nem ismert.
116 A költségvetési kötelezettségvállalás fogalma tehát a költségvetési rendelet értelmében a kiadási műveletek közé tartozik.
117 Ezzel szemben a követelések megállapításának és beszedésének a fogalma, amely a jelen jogvita tárgyát képezi, a költségvetési rendelet első része IV. címének a bevételi műveletekre vonatkozó 5. fejezetében foglalt 3–5. szakaszba tartozik.
118 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése, amelynek célja az Unióhoz való csatlakozást megelőzően az általános költségvetési kötelezettségvállalások keretében előírt azon kiadások folytatólagosságának a biztosítása, amelyeket a csatlakozáskor még nem teljesítettek teljes mértékben, eltér a költségvetési rendeletnek a kiadási műveletekre vonatkozó egyes rendelkezéseitől.
119 Ezzel szemben e rendelkezésnek nem célja a költségvetési rendeletnek a bevételi műveletekre vonatkozó rendelkezéseitől való eltérés.
120 Másképp fogalmazva – ellentétben a Cseh Köztársaság érvelésével – a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése nem zárja ki kifejezetten a költségvetési és a végrehajtási rendelet alkalmazását a bevételi műveletek vonatkozásában. Ezen utóbbi műveletekre tehát a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozásától kezdődően az említett rendeletek alkalmazandók.
121 Ezenfelül a költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdésében, valamint a végrehajtási rendelet 81. cikkének (1) bekezdésében és 83. cikkében a követelések végrehajtásának módjaként előírt beszámítást a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikke (2) bekezdésének rendelkezései nem zárják ki kifejezetten. Következésképpen meg kell állapítani, hogy ez a bevételi művelet a kérdéses rendeletekben megállapított feltételek mellett alkalmazandó a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (1) bekezdésében említett, a PHARE programból származó előcsatlakozási támogatásokból eredő követelésekre.
122 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Cseh Köztársaság által a PHARE program keretében kapott összegek visszafizetésére vonatkozó követelésnek a megállapítása, és az – akár beszámítás útján történő – végrehajtása a Bizottság feladata, amely intézmény köteles e tevékenysége során alkalmazni és tiszteletben tartani a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet rendelkezéseit.
b) A követelések végrehajtására vonatkozóan a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet által előírt eljárás betartásáról
Előzetes megfontolások
123 A költségvetési rendelet 71. cikkének (2) bekezdése értelmében bármely biztos, meghatározott összegű és esedékes követelést a számvitelért felelős tisztviselőnek szóló beszedési utalvány állapít meg, amelyet az adósnak megküldött terhelési értesítés követ – mindkét okmányt az engedélyezésre jogosult illetékes tisztviselő készíti el.
124 A költségvetési rendelet 73. cikke (1) bekezdésének második albekezdése értelmében a számvitelért felelős tisztviselő úgy szedi be az összegeket, hogy ellentételezi azon egyenértékű követelésekkel, amelyek a Közösségek oldalán az olyan adósokkal szemben állnak fenn, akiknek szintén vannak a Közösségekkel szemben biztos, meghatározott összegű és esedékes követelései.
125 A végrehajtási rendelet 78. cikke értelmében az engedélyezésre jogosult tisztviselő a követelések megállapítása révén elismeri a Közösségek jogát az adóssal szemben, és megállapítja azon jogcímet, amely alapján az adós tartozásának kiegyenlítése követelhető. Ezenfelül a beszedési utalvány azon műveletet jelenti, amellyel az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő utasítja a számvitelért felelős tisztviselőt a megállapított összeg beszedésére. Végezetül a terhelési értesítés, amelyet az engedélyezésre jogosult tisztviselő küld az adósnak, tájékoztatja az adóst arról, hogy az Unió megállapította az esedékessé váló követelést, ha az adósságot a megadott határidő előtt megfizetik, nincs késedelmi kamat, és hogy amennyiben az adós nem tesz eleget fizetési kötelezettségének az említett határidőre, úgy az intézmény vagy beszámítás vagy az előzetesen nyújtott biztosíték érvényesítése útján végzi el a behajtást.
126 A végrehajtási rendelet 79. cikke értelmében a követelések megállapításához az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő meggyőződik arról, hogy a követelés biztos, azaz nem függ semmilyen feltételtől, és hogy a követelés pénzbeli, azaz pontosan meghatározott pénzösszegben kifejezett, valamint hogy a követelés esedékes, azaz nem érvényes rá fizetési határidő.
127 Végezetül a végrehajtási rendelet 83. cikkének (1) és (2) bekezdéséből következik, hogy amennyiben az adós olyan biztos, határozott összegű, esedékes követeléssel rendelkezik az Unióval szemben, amely egy kifizetési utalványban megállapított összeghez kapcsolódik, a számvitelért felelős tisztviselő a terhelési értesítésben említett határidő lejártát követően beszámítás útján szedi be a megállapított esedékessé váló követelés összegét, miután – abban az esetben, ha az adós valamely nemzeti hatóság vagy annak adminisztratív egysége – legalább tíz munkanappal korábban értesítette az adóst, hogy a beszámítás útján történő beszedés eszközével kívánna élni.
128 Másképp fogalmazva a biztosnak, pénzbelinek és esedékesnek nyilvánított követelés beszedése – azt követően, hogy ezt az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő megállapította – feltételezi egyrészt az említett tisztviselő által kiállított beszedési utalványt, másrészt pedig az adósnak címzett terhelési értesítést.
129 A számvitelért felelős tisztviselő végrehajtja a beszedési utalvánnyal kapcsolatos feladatokat. Amennyiben magának az adósnak is van biztos, pénzbeli és esedékes követelése az Unió felé, akkor köteles a beszámítás útján történő beszedésre is.
130 Hangsúlyozandó, hogy a számvitelért felelős tisztviselő köteles e beszámítást alkalmazni, ha az adós nem teljesített önként.
A 2008. május 28‑i határozatról és a megtámadott határozatról
131 A jelen ügyben a Bizottság a Cseh Köztársasággal közölt egy 2008. május 28‑i keltezésű határozatot, amelynek értelmében a Cseh Köztársaság köteles 234 480 000 CZK összegnek a visszafizetésére – lényegében a PHARE programhoz tartozó egyes alapok kezelése tekintetében elkövetett visszaélések miatt.
132 E határozatot terhelési értesítés kísérte.
133 Vitathatatlan, hogy a 2008. május 28‑i határozat olyan aktusnak minősül, amely a Cseh Köztársaság jogi helyzetének egyértelmű megváltoztatásával a Cseh Köztársaság érdekeit érintő kötelező joghatásokkal jár (lásd a Bíróság C‑147/96. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2000. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑4723. o.] 25. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). E határozat tehát az EK 230. cikk értelmében megsemmmisítés iránti kereset tárgyát képezheti.
134 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a terhelési értesítésben rögzített esedékességi határidő 2008. augusztus 7. volt.
135 Márpedig nem vitatott, hogy ebben az időpontban a Cseh Köztársaság nem fizette vissza a tőle követelt összeget.
136 Ezenfelül nem vitatott az sem, hogy a Cseh Köztársaság nem támadta meg sem a 2008. május 28‑i határozatot, sem pedig az ahhoz csatolt terhelési értesítést.
137 Következésképpen a számvitelért felelős tisztviselő az EK 274. cikk rendelkezési alapján alkalmazandó költségvetési rendelet és végrehajtási rendelet rendelkezései értelmében köteles volt a követelés beszedésére.
138 A Cseh Köztársaság részéről az ESZA felé fennálló két követelésre tekintettel, melyeknek teljes összege 10 814 475,41 euró, a jelen ügyben a számvitelért felelős tisztviselőnek beszámítás útján be kellett hajtania a 2008. május 28‑i határozatban megállapított követelést azt követően, hogy a végrehajtási rendelet 83. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a Cseh Köztársaságot legalább tíz munkanappal korábban erről értesítette, ami a megtámadott határozatban megtörtént.
139 Ezt a következtetést nem teszi kétségessé a Cseh Köztársaságnak a kérdéses követelések egynemű jellegének hiányára, valamint a Bizottság követelése biztos jellegének a hiányára vonatkozó érvelése sem.
– A követelések egynemű jellegének a hiányáról
140 Emlékeztetni kell arra, hogy a Cseh Köztársaság lényegében úgy véli, hogy csak az 1996. évi keretmegállapodásban előírt választottbírósági szerv volt jogosult arra, hogy megállapítsa az általa az Uniónak esetlegesen teljesítendő követelés összegét. A Cseh Köztársaság álláspontja szerint ugyanis a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése értelmében e választottbírósági szerv rendelkezik továbbra is hatáskörrel az 1996. évi keretmegállapodás hatálya alá tartozó költségvetési kötelezettségvállalásokra vonatkozó viták rendezésére. A Cseh Köztársaság álláspontja szerint a követelés, amelyre a Bizottság hivatkozott, valójában a nemzetközi jogrend, és nem a közösségi jogrend hatálya alá tartozik. Következésképpen a kérdéses követelések két különböző jogrend hatálya alá tartoznak, ami az ítélkezési gyakorlat szerint annak ellenőrzését feltételezi, hogy teljesülnek‑e a mindkét jogrend által meghatározott feltételek (a fenti 81. pontban hivatkozott Bizottság kontra CCRE ügyben hozott ítélet 61. és 62. pontja). Márpedig a jelen ügyben e feltételek nem teljesülnek, mivel egyrészt a Cseh Köztársaság nézete szerint egyrészt a nemzetközi közjog nem ismeri a beszámítást, másrészt pedig az 1996. évi keretmegállapodás, melynek az anyagi jogi rendelkezései a csatlakozás feltételeiről szóló okmány 33. cikkének (2) bekezdése értelmében továbbra is alkalmazandók, azt nem írta elő. Az egyneműségi feltétel tehát nem teljesül.
141 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az 1996. évi keretmegállapodásban előírt vitarendezési mechanizmus a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozásától már nem alkalmazható (lásd a fenti 102. pontot).
142 Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozásától alkalmazandó a bevételi műveletekre (lásd a fenti 120. és 121. pontot).
143 Következésképpen a beszámítást a számvitelért felelős tisztviselőnek a Cseh Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozását követően – a költségvetési rendeletben és a végrehajtási rendeletben foglalt feltételekkel – alkalmaznia kellett a PHARE program keretében nyújtott finanszírozásból adódó követelésekre, amennyiben a költségvetési rendeletben erre vonatkozóan előírt feltételek teljesülnek; a Bizottság követelésének közösségi vagy nemzetközi jellege e tekintetben irreleváns.
144 Következésképpen a Cseh Köztársaság azon érveit, melyek szerint egyrészt az előcsatlakozási megállapodás nem írja elő a beszámítást, és másrészt a beszámítás nem jogszerű a nemzetközi jogrend keretében, ami akadályát képezi a beszámításnak, mivel a követelések különböző jogrendekbe tartoznak, el kell utasítani.
– A Bizottság részéről a Cseh Köztársaság felé fennálló követelés biztos és pénzbeli jellegéről
145 Emlékeztetni kell arra, hogy a Cseh Köztársaság lényegében azt az álláspontot képviseli, hogy a Bizottság követelésének biztos jellegére vonatkozó feltétel nem teljesül, először is a felek között fennálló viszony szerződéses jellege és a felek közötti viták esetén a választottbírósági eljárás keretében valamely független szervhez fordulás szükségessége miatt, másodszor a Cseh Köztársaságnak a követelés meghatározásának módját, valamint az alkalmazott átváltási árfolyamot illető egyet nem értése miatt, és harmadszor amiatt, hogy amíg az OLAF vizsgálata be nem fejeződik, nem lehetséges meghatározni azt az összeget, amelyet jogosulatlanul használtak fel, és amelyet vissza kell fizetni.
146 A végrehajtási rendelet 79. cikkének a) pontjából következik, hogy a követelés nem tekinthető biztosnak, ha az feltételhez kötött.
147 Márpedig a Cseh Köztársaság nem állítja, hogy a Bizottság követelése feltételhez kötött. Annak állítására szorítkozik ugyanis, hogy a követelést vitatja. Meg kell mindenestre állapítani, hogy a követelés nem feltételhez kötött.
148 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a követelés a végrehajtási rendelet 79. cikkének a) pontja értelmében biztos.
149 Nem vitatott továbbá, hogy a követelés összegét a 2008. május 28‑i határozat határozza meg, amelyet a Cseh Köztársaság nem támadott meg.
150 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a követelés a végrehajtási rendelet 79. cikkének b) pontja értelmében pénzbeli.
151 Végezetül nem vitatott, hogy a követelésre nem vonatkozik határidő, tehát esedékes.
152 Mindezekből következően meg kell állapítani, hogy a végrehajtási rendelet 79. cikkében meghatározott feltételek a Bizottság követelése vonatkozásában teljesültek ahhoz, hogy a számvitelért felelős tisztviselő a beszámítást alkalmazza.
153 Ezt a megállapítást nem kérdőjelezheti meg a Cseh Köztársaság által a második jogalapjának alátámasztására előadott érvelés sem.
154 A Bizottság részéről a követelés összegére vonatkozóan fennálló hatáskörnek az állítólagos hiánya és a választottbírósági szerv erre vonatkozó állítólagos hatásköre az első jogalap vizsgálatának keretében már elutasításra került. Az 1996. évi keretmegállapodásban előírt vitarendezési mechanizmus a Cseh Köztársaságnak az Unióhoz való csatlakozásától már nem alkalmazandó (lásd a fenti 102. pontot).
155 Ezenfelül az, hogy a követelést az összegét illetően vitatják, mivel a Cseh Köztársaság kifogásolja az annak meghatározására használt módszert, az alkalmazott átváltási árfolyamot, és azt a tényt, hogy a Bizottság az összeg meghatározásával nem várta meg a folyamatban lévő vizsgálat végét, az ítélkezési gyakorlat értelmében nem fosztja meg a követelést annak biztos és pénzbeli jellegétől, és nem akadálya a beszámításnak (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑231/04. sz., Görögország kontra Bizottság ügyben 2007. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., II‑63. o.] 118. pontját).
156 A követelés összegét ugyanis a Bizottság a 2008. május 28‑i határozatában állapította meg, amely tekintettel arra, hogy a jogorvoslati határidőn belül azt nem támadták meg – jogerőre emelkedett. Következésképpen a követelésnek a határozatban foglalt összege nem vitatható a jelen kereset keretében.
157 Következésképpen mind az első, mind a második jogalapot el kell utasítani.
B – A harmadik, az indokolás hiányára alapított jogalapról
A felek érvei
158 A Cseh Köztársaság érvelése szerint a megtámadott határozat nem tratalmaz semmiféle indokolást. E tekintetben a költségvetési rendeletre való hivatkozás nem elegendő. Ezenfelül a részletes indokolás szükségessége fokozottan fennáll azokban az esetekben, amelyekben a határozat technikai vagy összetett tényeket érint. Az ilyen határozatok címzettjeinek egyértelműen tudniuk kell, hogy a Bizottság milyen körülményeket vett alapul, főként ha a kérdéses határozatok a tagállamokra nézve súlyos pénzügyi következményekkel járnak.
159 A Cseh Köztársaság továbbá úgy véli, hogy ezen semmiben sem változtat az a körülmény, hogy az indokolás részben szerepel a Bizottsággal folytatott korábbi, informális levelezésben. A jogbiztonság és az ítélkezési gyakorlat által a jogi aktusok indokolására vonatkozóan meghatározott körülmények szempontjából az ilyen indokolás nem elégséges.
160 Végezetül a Cseh Köztársaság azzal érvel, hogy egyrészt a Bizottság megtagadta, hogy helyt adjon az OLAF vizsgálataiból származó, a megtámadott határozat elfogadásához vezető következtetések közlése iránti kérelmének, és másrészt az a körülmény, hogy a Cseh Köztársaságnak tudomása volt az elfogadás összefüggéseiről, önmagában nem képezhet a kérdéses határozat vonatkozásában elégséges indokolást.
161 A Bizottság vitatja ezen érvelést.
A Törvényszék álláspontja
162 Emlékeztetni kell arra, hogy a sérelmet okozó jogi aktus indokolására vonatkozóan az EK 253. cikkben előírt kötelezettség célja egyrészt az érintettnek elegendő tájékoztatás nyújtása annak eldöntéséhez, hogy a jogi aktus megalapozott‑e, vagy hogy szenved‑e esetleg az érvényességének vitatását az uniós bíróság előtt lehetővé tévő valamilyen hibában, másrészt annak lehetővé tétele, hogy az uniós bíróság felülvizsgálhassa a jogi aktus jogszerűségét. Az így megfogalmazott indokolási kötelezettség a közösségi jog lényeges alapelvének minősül, amelytől csak kényszerítő megfontolások miatt lehet eltérni. Az indokolást tehát elvileg ugyanakkor kell közölni az érdekelttel, mint a számára sérelmet okozó aktust. Az indokolás hiányát nem teheti szabályossá azon tény, hogy az érdekelt az uniós bíróság előtti eljárás során megismeri a jogi aktus indokait (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑228/02. sz., Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra tanács ügyben 2006. december 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4665. o.] 138–140. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
163 Az indokolásnak ugyanakkor a szóban forgó jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. Az indokolási kötelezettséget az eset összes körülményeire, így különösen a jogi aktus tartalmára, a felhívott indokok jellegére, és a címzettek vagy a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett egyéb személyek magyarázathoz fűződő érdekére tekintettel kell vizsgálni. Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, minthogy azt a kérdést, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel‑e követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem körülményeire, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Különösen valamely sérelmet okozó aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését (lásd a fent hivatkozott Organisation des Modjahedines du peuple d’Iran kontra Tanács ügyben hozott ítélet 141. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
164 Meg kell állapítani, hogy a beszámításról szóló határozat esetében az előírt indokolásnak pontosan meg kell határoznia a beszámított követeléseket, anélkül hogy az is követelhető lenne, hogy az egyes követelések megállapításának alapjául szolgáló eredeti indokolásokat a beszámításról szóló határozatban meg kelljen ismételni.
165 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a beszámításról szóló határozatnak az alapja a 2008. május 28‑i határozat, amelyet a Cseh Köztársaság a tárgyalás során elismert.
166 Márpedig a 2008. május 28‑i határozat tartalmazza azon indokok különösen részletes ismertetését, amelyek a Bizottságok arra vezették, hogy a Cseh Köztársaságtól 234 480 000 CZK‑nak a visszafizetését követelje.
167 Ezenfelül a megtámadott határozat előírja, hogy a Cseh Köztársaságnak az ESZA‑val szemben két követelése áll fenn, és a 2008. május 28‑i határozathoz csatolt terhelési értesítésben foglalt összeg a megadott határidőn belül való kifizetésének az elmulasztása esetén e körülmények között a számvitelért felelős tisztviselő köteles a költségvetési rendelet 73. cikkének (1) bekezdésében foglalt rendelkezések értelmében beszámítást alkalmazni.
168 Következésképpen meg kell állapítani, hogy a sérelmet okozó jogi aktus elfogadására a Cseh Köztársaság előtt ismert összefüggésben került sor, amely lehetővé tette a vele szemben hozott intézkedés jelentőségének megértését, a Cseh Köztársaság ugyanis ismerte azokat az indokokat, amelyek alapján a számvitelért felelős tisztviselő úgy határozott, hogy a felek közötti egynemű követelések tekintetében beszámítást alkalmaz.
169 Mindenez eredményeképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat kellő indokolással rendelkezett, és az indokolás hiányára alapított jogalapot ezért el kell utasítani.
170 Következésképpen a keresetet el kell utasítani.
A költségekről
171 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Cseh Köztársaság pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék a Cseh Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.
Azizi | Cremona | Frimodt Nielsen |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2011. április 15‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
Jogi háttér
A – Az EK-Szerződés
B – A csatlakozás feltételeiről szóló okmány
C – A Cseh Köztársaság kormánya és az Európai Bizottság közötti, a Cseh Köztársaságnak az Európai Közösség támogatási programjában való részvételére vonatkozó keretmegállapodás
D – A szerződések jogáról szóló bécsi egyezmény
E – Az 1266/1999/EK rendelet
F – A költségvetési rendelet
G – A végrehajtási rendelet
A jogvita alapját képező tényállás
A felek kérelmei
A jogkérdésről
A – Az első, a megtámadott határozat téves jogalap alapján történő elfogadására alapított, valamint a második, a beszámításra vonatkozóan a költségvetési rendeletben meghatározott feltételek megsértésére alapított jogalapról
1. A felek érvei
2. A Törvényszék álláspontja
a) A Bizottság hatásköréről és a költségvetési rendelet, valamint a végrehajtási rendelet alkalmazásáról
b) A követelések végrehajtására vonatkozóan a költségvetési rendelet és a végrehajtási rendelet által előírt eljárás betartásáról
Előzetes megfontolások
A 2008. május 28‑i határozatról és a megtámadott határozatról
– A követelések egynemű jellegének a hiányáról
– A Bizottság részéről a Cseh Köztársaság felé fennálló követelés biztos és pénzbeli jellegéről
B – A harmadik, az indokolás hiányára alapított jogalapról
A felek érvei
A Törvényszék álláspontja
A költségekről