C‑162/22. sz. ügy
A. G. által indított eljárás
(a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas [Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
A Bíróság ítélete (első tanács), 2023. szeptember 7.
„Előzetes döntéshozatal – Távközlés – Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése – 2002/58/EK irányelv – Hatály – A 15. cikk (1) bekezdése – Az elektronikus hírközlési szolgáltatók által megőrzött és a büntetőeljárásokért felelős hatóságok rendelkezésére bocsátott adatok – Ezen adatoknak a hivatali visszaélésre vonatkozó vizsgálat során történő későbbi felhasználása”
Jogszabályok közelítése – Távközlési ágazat – Az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezelése és a magánélet védelme – 2002/58 irányelv – A tagállamok bizonyos jogok és kötelezettségek terjedelmének korlátozására vonatkozó lehetősége – Az elektronikus hírközlési szolgáltatókat a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésére kötelező nemzeti intézkedések – A súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátott adatok – Ezen adatoknak a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélésre vonatkozó vizsgálat keretében történő későbbi felhasználása – Megengedhetetlenség
(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 7., 8., 11. cikk, és 52. cikk, (1) bekezdés; 2002/58 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, (1) bekezdés)
(lásd: 30–43. pont és a rendelkező rész)
Összefoglalás
A Lietuvos Respublikos generalinė prokuratūra (a Litván Köztársaság főügyészsége, a továbbiakban: főügyészség) azzal az indokkal indított közigazgatási vizsgálatot az alapeljárás felperesével szemben, aki ebben az időszakban egy litván ügyészségen ügyészi feladatokat látott el, hogy arra utaló jelek álltak fenn, hogy a felperes az általa vezetett nyomozás keretében jogellenesen szolgáltatott e nyomozás szempontjából releváns információkat a gyanúsított és ügyvédje számára.
Az e vizsgálatról szóló jelentésében a főügyészség bizottsága megállapította, hogy az alapeljárás felperese ténylegesen hivatali visszaélést követett el. E jelentés szerint e hivatali visszaélést a közigazgatási vizsgálat során összegyűjtött tények bizonyították. Közelebbről, a bűnügyiinformáció‑gyűjtési műveletek során szerzett információk és a két nyomozás során gyűjtött adatok megerősítették az alapeljárás felperese és a gyanúsított ügyvédje közötti telefonbeszélgetéseket az alapeljárás felperese által vezetett, a gyanúsítottra vonatkozó nyomozás keretében. Ugyanezen jelentés alapján a főügyészség két rendeletet fogadott el, amelyekben egyrészről az alapeljárás felperesével szemben szankciót szabott ki, másrészről hivatalából felmentette őt. A Vilniaus apygardos administracinis teismashoz (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) az alapeljárás felperesének e két rendelet megsemmisítése iránt benyújtott keresete alapján eljárva elutasította e keresetet többek között arra hivatkozással, hogy a jelen ügyben végzett bűnügyiinformáció‑gyűjtési műveletek jogszerűek voltak, és a bűnügyi hírszerzésről szóló törvény(1) rendelkezéseinek megfelelően összegyűjtött információkat jogszerűen használták fel az alapeljárás felperese által esetlegesen elkövetett hivatali visszaélés fennállásának értékelése céljából.
Az alapeljárás felperese fellebbezést nyújtott be a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismashoz (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága), a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bírósághoz, arra hivatkozva, miszerint az, hogy az információgyűjtést végző szervek bűnügyiinformáció‑gyűjtési eljárás keretében hozzáférnek a forgalmi adatokhoz és magához az elektronikus közlések tartalmához, az alapvető jogok olyan súlyos megsértésének minősül, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv(2) és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) rendelkezéseire tekintettel e hozzáférés csak a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából biztosítható. Márpedig az alapeljárás felperese szerint a bűnügyi hírszerzésről szóló törvény(3) azt írja elő, hogy az ilyen adatok nem csupán a súlyos bűncselekmények, hanem a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélések kivizsgálására is felhasználhatók.
A kérdést előterjesztő bíróság szerint az alapeljárás felperese által felvetett kérdések két körülményre vonatkoznak, nevezetesen egyrészről az elektronikus hírközlési szolgáltatók által a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemtől és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzésétől eltérő célból megőrzött adatokhoz való hozzáférésre, másrészről pedig, e hozzáférés biztosítását követően ezen adatoknak a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélések kivizsgálására való felhasználására.
A kérdést előterjesztő bíróság, miután emlékeztetett az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv hatályára vonatkozó Privacy International ítélet(4) tanulságaira és a bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására, felderítésére és üldözésére irányuló célkitűzés mértékét illetően a Prokuratuur (Az elektronikus hírközlési adatokhoz való hozzáférés feltételei) ítéletre(5), megjegyzi, hogy a Bíróság még nem foglalt állást a szóban forgó adatok későbbi felhasználásának az alapvető jogokba való beavatkozásra gyakorolt hatásáról. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy az ilyen későbbi felhasználást is a Chartában(6) biztosított alapvető jogokba történő olyan súlyos beavatkozásnak kell‑e tekinteni, hogy kizárólag a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése igazolhatja azt, ami kizárja annak lehetőségét, hogy ezen adatokat a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélésre vonatkozó nyomozásokban felhasználják.
Ítéletével a Bíróság pontosítja a La Quadrature du Net és társai ítéletből(7) és a Commissioner of An Garda Síochána és társai ítéletből(8) eredő ítélkezési gyakorlatának hatályát, megállapítva, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikkének a Chartával(9) összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével ellentétes, ha az elektronikus hírközlésre vonatkozó olyan személyes adatok, amelyeket az e rendelkezés értelmében hozott jogszabályi intézkedés alapján az elektronikus hírközlési szolgáltatók megőriztek, és amelyeket ezt követően ezen intézkedés alapján a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátottak, felhasználhatók a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélések kivizsgálásához.
A Bíróság álláspontja
Azon feltételeket illetően, amelyek mellett az ilyen közlésekre vonatkozó forgalmi és helymeghatározó adatok a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélésre vonatkozó közigazgatási eljárás során felhasználhatók, a Bíróság először is emlékeztet arra, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikkének (1) bekezdése szerint hozott intézkedés alapján az említett adatokhoz ilyen hozzáférés csak akkor biztosítható, ha ezen adatokat e szolgáltatók e rendelkezésnek megfelelően őrizték meg. Továbbá ugyanezen adatok későbbi felhasználása csak azzal a feltétellel lehetséges, hogy egyrészről ezen adatoknak az elektronikus hírközlési szolgáltatók általi megőrzése megfelelt az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikke (1) bekezdésének – ahogyan azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmezi –, másrészről pedig ugyanezen adatokhoz az illetékes hatóságok számára biztosított hozzáférés is összhangban volt e rendelkezéssel.
Ami az elektronikus hírközlési szolgáltatók által az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikke Chartával összefüggésben értelmezett (1) bekezdésének megfelelő intézkedés alkalmazásával megőrzött adatok hatóságok általi felhasználásának igazolására alkalmas célokat illeti, a Bíróság emlékeztet arra, hogy e rendelkezés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy kivételeket állapítsanak meg a személyes adatok bizalmas kezelésének biztosítására vonatkozóan az említett irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt alapvető kötelezettség, valamint a többek között az ugyanezen irányelv 6. és 9. cikkében említett megfelelő kötelezettségek alól, amennyiben az ilyen jellegű korlátozás egy demokratikus társadalomban szükséges, megfelelő és arányos intézkedésnek minősül a nemzetbiztonság, a nemzetvédelem és a közbiztonság védelme érdekében, vagy a bűncselekmények, illetve az elektronikus hírközlési rendszer jogosulatlan használata megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének a biztosítása érdekében. E célból a tagállamok többek között jogszabályi intézkedéseket fogadhatnak el az adatoknak ezen indokok valamelyike alapján igazolt korlátozott ideig történő megőrzésére vonatkozóan.
Márpedig a Bíróság rámutat, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikkének (1) bekezdése nem igazolhatja azt, hogy az elektronikus közlések és az azokhoz kapcsolódó adatok titkosságának biztosítására vonatkozó alapvető kötelezettségtől, különösen pedig az ezen adatok tárolásának ezen irányelv 5. cikkében előírt tilalmától való eltérés váljon főszabállyá, különben ez utóbbi rendelkezés nagyrészt kiüresedne.
A többek között az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 5., 6. és 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek korlátozásának igazolására alkalmas célokat illetően a Bíróság emlékeztet arra, hogy az ezen irányelv 15. cikke (1) bekezdésének első mondatában szereplő célkitűzések felsorolása kimerítő jellegű, így az e rendelkezés alapján elfogadott jogszabályi intézkedésnek ténylegesen és szigorúan e célok egyikének kell megfelelnie.
Ami azokat az általános érdekű célokat illeti, amelyek igazolhatják az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedést, a Bíróság emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlatából, különösen a La Quadrature du Net és társai ítéletből és a Commissioner of An Garda Síochána és társai ítéletből az következik, hogy az arányosság elvének megfelelően e célok között egyfajta hierarchia áll fenn, e célok jelentőségétől függően, és az ilyen intézkedéssel elérni kívánt cél jelentőségének kapcsolatban kell állnia az abból eredő beavatkozás súlyosságával. E tekintetben a nemzetbiztonság védelmére irányuló célkitűzés jelentősége meghaladja az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikkének (1) bekezdésében említett többi cél, különösen az általánosságban véve az – adott esetben súlyos – bűncselekmények elleni küzdelem, valamint a közbiztonság védelmére irányuló cél jelentőségét. A Charta 52. cikkének (1) bekezdésében előírt egyéb követelmények tiszteletben tartása mellett a nemzetbiztonság védelmére irányuló céllal tehát igazolhatók az olyan intézkedések, amelyek súlyosabb beavatkozásokat jelentenek az alapvető jogokba, mint amelyek e más célokkal igazolhatók.
Közelebbről, a bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására, felderítésére és üldözésére irányuló célkitűzést illetően a Bíróság megállapította, hogy az arányosság elvének megfelelően kizárólag a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése igazolhatja a Charta 7. és 8. cikkében biztosított alapvető jogokba történő olyan súlyos beavatkozásokat, mint amelyek a forgalmi és helymeghatározó adatok megőrzésével járnak. Következésképpen általánosságban a bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására, felderítésére és üldözésére irányuló célkitűzéssel az említett alapvető jogokba történő beavatkozások közül kizárólag a nem súlyos beavatkozások igazolhatók.
Ezen ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése kisebb jelentőséggel bír a közérdekű célok hierarchiájában, mint a nemzetbiztonság védelme, ellenben ezek jelentősége meghaladja az általánosságban véve a bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő nem súlyos fenyegetettség megelőzésének jelentőségét. Ebben az összefüggésben a Bíróság mindazonáltal emlékeztet arra, hogy a tagállamok azon lehetőségét, hogy a többek között az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 5., 6. és 9. cikkében előírt jogok és kötelezettségek korlátozását igazolják, az ilyen korlátozással járó beavatkozás súlyosságának felmérésével, valamint annak ellenőrzésével kell értékelni, hogy az e korlátozás által elérni kívánt közérdekű cél jelentősége összefügg‑e a beavatkozás súlyosságával.
Ezenkívül a Bíróság emlékeztet arra, hogy az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján hozott intézkedés alkalmazásával a szolgáltatók által megőrzött forgalmi és helymeghatározó adatokhoz való hozzáférés, amelyet az ezen irányelvet értelmező ítélkezési gyakorlatból következő feltételek teljes mértékű tiszteletben tartásával kell megvalósítani, főszabály szerint csak azzal a közérdekű céllal igazolható, amely miatt e megőrzést e szolgáltatók számára előírták. Ez csak akkor lehet másként, ha a hozzáférés által elérni kívánt cél jelentősége meghaladja a megőrzést igazoló célt.
Márpedig a Bíróság szerint e megfontolások mutatis mutandis alkalmazandók az elektronikus hírközlési szolgáltatók által az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében hozott intézkedés alapján megőrzött forgalmi és helymeghatározó adatoknak a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából történő későbbi felhasználására. Az ilyen adatok ugyanis azt követően, hogy azokat megőrizték, és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátották, nem továbbíthatók más hatóságok részére, és nem használhatók fel az olyan célok elérése érdekében, mint a jelen esetben a vesztegetéshez kapcsolódó hivatali visszaélések elleni küzdelem, amely kisebb jelentőségű a közérdekű célok hierarchiájában, mint a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése. Ilyen helyzetben ugyanis a megőrzött adatokhoz való hozzáférés engedélyezése ellentétes lenne a közérdekű céloknak az előzőekben felidézett ezen hierarchiájával.