Ideiglenes változat
MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2024. február 22.(1)
C‑76/22. sz. ügy
QI
kontra
Santander Bank Polska S. A.
(a Sąd Rejonowy dla Warszawy‑Woli w Warszawie [Wola kerületi bíróság, Varsó, Lengyelország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 2014/17/EU irányelv – Lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodások – A 25. cikk (1) bekezdése – A hitel előtörlesztése – A hitel teljes költségének csökkentése – »A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének« fogalma – A csökkentés kiszámításának módszere”
1. A 2014/17/EU irányelv(2) 25. cikkének (1) bekezdése biztosítja a lakóingatlanhoz kapcsolódó hitelt felvevő fogyasztó jogosultságát a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek a megállapodás lejárata előtti, teljes egészében vagy részlegesen történő teljesítésére (a szerződés fennmaradó időtartamára esedékes kamat és költségek csökkentésével).
2. A Bíróság korábban már kifejtette álláspontját az ilyen típusú szerződések előtörlesztése nyomán a hitel teljes költségének a fogyasztó javára történő csökkentése tárgyában.(3) A Bíróságnak rövidesen foglalkoznia kell az egyenlet másik oldalával: az ilyen előtörlesztéshez közvetlenül kapcsolódó költségek után a hitelező (esetleges) kompenzációjával.(4)
3. Az ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelmet előterjesztő bíróság a fogyasztót megillető jog tisztázását kéri. E bíróság különösen azt kívánja tudni, hogy előtörlesztés esetén milyen módszer alapján történik a hitel teljes költségébe tartozó költségelemek csökkentésének kiszámítása.
I. Jogi háttér. 2014/17 irányelv
4. A (66) preambulumbekezdés a következőképpen szól:
„A fogyasztó azon lehetősége, hogy a hitelt a hitelmegállapodás lejárata előtt visszafizesse egyrészt fontos szerepet játszhat a belső piaci verseny és az uniós polgárok szabad mozgásának előmozdításában, másrészt a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival összhangban rugalmasságot biztosít a hitel futamideje alatt, ami szükséges a pénzügyi stabilitás előmozdításához. Mindazonáltal lényegesen eltérhetnek azok a nemzeti elvek és feltételek, amelyek alapján a fogyasztók jogosultak az általuk felvett hitel előtörlesztésére, és azok a feltételek is, amelyek alapján megvalósulhat az előtörlesztés. Bár kétségtelen a jelzálog‑finanszírozási mechanizmusok és az elérhető termékek sokfélesége, a hitel előtörlesztése tekintetében alapvető szükség van bizonyos uniós szintű előírásokra annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztóknak lehetőségük legyen kötelezettségeik teljesítésére a hitelmegállapodásban szereplő időpont előtt, és hogy magabiztosan választhassák ki az igényeiknek legmegfelelőbb termékeket. A tagállamoknak ezért – jogszabályban vagy más módon, például szerződési feltételek révén – biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztóknak jogszabályban vagy szerződésben biztosított joguk legyen az előtörlesztésre. Mindazonáltal a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák e jog gyakorlásának feltételeit. A feltételek közé tartozhatnak a jog gyakorlására vonatkozó időbeli korlátozások, a hitelkamatláb típusától függően eltérő elbánás, vagy korlátozások azon körülmények tekintetében, amelyek között a jog gyakorolható. Amennyiben az előtörlesztés olyan időszakra esik, amelyben a hitelkamatláb rögzített, a jog gyakorlásának feltételéül lehet szabni a fogyasztó részéről fennálló, a tagállam által pontosan meghatározott jogos érdek meglétét. Ilyen jogos érdek merülhet fel például válás vagy a munkahely elvesztése esetén. A tagállamok által meghatározandó feltételekben megszabható, hogy a hitelező jogosult a hitel előtörlesztéséhez közvetlenül kapcsolódó költségek után méltányos és objektívan indokolt kompenzációban részesülni. Amennyiben a tagállamok úgy rendelkeznek, hogy a hitelező kompenzációra jogosult, annak a hitel előtörlesztéséhez közvetlenül kapcsolódó potenciális költségek utáni méltányos és objektívan indokolt, a kompenzációra vonatkozó tagállami szabályokkal összhangban lévő kompenzációnak kell lennie. A kompenzáció nem haladhatja meg a hitelező pénzügyi veszteségét.”
5. A 25. cikk értelmében:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a fogyasztó jogosult legyen a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek a megállapodás lejárata előtti, teljes egészében vagy részlegesen történő teljesítésére. Ilyen esetekben a fogyasztó jogosult a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének csökkentésére, ami a szerződés fennmaradó időtartamára esedékes kamat és költségek csökkentését jelenti.
(2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett jog gyakorlása bizonyos feltételekhez legyen kötve. Ilyen feltétel lehet többek között a jog gyakorlásának időbeli korlátozása, a hitelkamatláb típusától vagy a jog fogyasztó általi gyakorlásának időpontjától függően eltérő elbánás alkalmazása, vagy a jog gyakorlásának a feltételéül szabott körülmények tekintetében történő korlátozások.
(3) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a hitelező indokolt esetben jogosult a hitel előtörlesztéséhez közvetlenül kapcsolódó potenciális költségek után méltányos és objektívan indokolt kompenzációban részesülni, de a fogyasztóra nézve nem alkalmazhat szankciót. A kompenzáció e tekintetben nem haladhatja meg a hitelező pénzügyi veszteségét. E feltételek mellett a tagállamok előírhatják, hogy a kompenzáció mértéke nem haladhat meg egy meghatározott szintet, vagy csak egy bizonyos ideig alkalmazható.
(4) Amennyiben a fogyasztó a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit a megállapodás lejárata előtt kívánja teljesíteni, a hitelezőnek a kérelem kézhezvételét követően késedelem nélkül nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón a fogyasztó rendelkezésére kell bocsátania azokat az információkat, amelyek e lehetőség mérlegeléséhez szükségesek. Ennek keretében számszerűsíteni kell legalább azt, hogy a fogyasztó számára milyen következményekkel jár, ha a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit a megállapodás lejárata előtt teljesíti, és egyértelműen meg kell nevezni az e következmények megállapításához használt feltevéseket. A feltevéseknek észszerűeknek és indokolhatóaknak kell lenniük.
(5) Amennyiben az előtörlesztés olyan időszakra esik, amikor a hitelkamatláb rögzített, a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdésben említett jog gyakorlásának feltételeként a fogyasztó részéről jogszerű érdeknek kell fennállnia.”
II. A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
6. 2017. szeptember 15‑én QI fogyasztóként eljárva a Santander Bank Polska S. A. jogelődjével (a továbbiakban: Santander Bank), lakáscélú jelzáloghitel-szerződést kötött 106 600 lengyel złoty (PLN) összegben.
7. A szerződés szerint a hitel futamideje 360 hónap volt, és a hitelösszeg 2,50 %‑ának megfelelő „hitelnyújtási jutalékot”(5) tartalmazott. A jutalék a hitel teljes költségének részét képezi.
8. QI 2019. április 4‑én (azaz 19 hónappal a hitelszerződés megkötése után) a hitelt teljes egészében előtörlesztette.
9. QI álláspontja szerint a Santander Banknak vissza kellett volna térítenie számára a hitelnyújtási jutalék 341 hónapra eső részét. QI a Santander Banktól követelt összeget 2 462,78 PLN‑ben jelölte meg.
10. A Santander Bank 2020. július 20‑án elutasította QI követelését. Azzal érvelt, hogy a hitelnyújtási jutalék egyszer fizetendő, és nem tartozik az arányos visszatérítési kötelezettség hatálya alá.
11. A Santander Bank elővigyázatosságból jelezte, hogy ha a hitelnyújtási jutalék részben visszatérítendő lenne, a visszatérítendő rész nem az adott időtartamokkal, hanem a hitelező által a fogyasztótól a finanszírozás igénybevételéért elvárt díjazással állna arányban.
12. E körülmények között a jogvitában eljáró Sąd Rejonowy dla Warszawy‑Woli w Warszawie (Wola kerületi bíróság, Varsó, Lengyelország) az alábbi kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a 2014/17/EU irányelv 25. cikkének (1) bekezdését, mint a 2008/48/EK irányelv 16. cikkének (1) bekezdését, azaz úgy kell‑e értelmezni ezt a rendelkezést, hogy a jelzáloghitel előtörlesztése esetén a fogyasztónak a jelzáloghitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó joga a fogyasztót terhelő valamennyi költséget magában foglalja, ideértve a hitelnyújtási jutalékot is?
2) Úgy kell‑e értelmezni a 2014/17/EU irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében előírt, a jelzáloghitel előtörlesztése esetén a jelzáloghitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó kötelezettséget, hogy a jelzáloghitel teljes költségét egyrészt a hitel előtörlesztésének időpontja és a törlesztés időpontjaként eredetileg megállapított időpont közötti időtartam, másrészt a hitel lehívásának időpontja és a teljes visszafizetés időpontja közötti, eredetileg megállapított időtartam arányában kell csökkenteni, vagy pedig úgy, hogy a jelzáloghitel teljes költsége csökkentésének arányban kell állnia a hitelező által várt, elmaradt haszonnal, azaz a hitel előtörlesztése után még fizetendő kamatok (amelyek a teljes visszafizetés tényleges időpontját követő naptól a teljes visszafizetés eredetileg megállapított időpontjáig terjedő időszakra esedékesek) és a hitelszerződés eredetileg megállapított teljes futamideje alatt (a hitel lehívásának időpontjától a hitel megállapodás szerinti teljes visszafizetésének időpontjáig) esedékes kamatokhoz viszonyított arányával?”
III. A Bíróság előtti eljárás
13. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2022. február 5‑én érkezett a Bírósághoz.
14. A Bíróság az eljárást az UniCredit Bank Austria ügyben (C‑555/21) hozandó ítélet kihirdetéséig felfüggesztette.
15. Az említett ítéletet annak 2023. február 9‑i kihirdetését követően a Bíróság ismertette a kérdést előterjesztő bírósággal, megkérdezve tőle, hogy az ítélet tartalmára tekintettel fenn kívánja‑e tartani az előzetes döntéshozatal iránti kérelmét.
16. Az előterjesztő bíróság 2023. március 22‑én azt válaszolta a Bíróságnak, hogy fenntartja az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet.
17. Írásbeli észrevételeket nyújtott be QI, a Santander Bank, a cseh, az olasz, a lengyel és a portugál kormány, valamint az Európai Bizottság.
18. A Bíróság tárgyalás tartását nem tartotta szükségesnek.
IV. Elemzés
A. A hitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó számítási módszerek azon előfeltevés mellett, hogy a hitelnyújtási jutalék összege a visszatérítési kötelezettség részét képezi
19. A Bíróság útmutatása alapján a jelen indítvány az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre összpontosít.
20. A Bíróságnak e kérdésre értelemszerűen csak akkor kell válaszolnia, ha megítélése szerint a hitelnyújtási jutalék a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdése szerinti csökkentés hatálya alá tartozó költség, ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés tárgyát képezi.
21. Ezért abból a munkahipotézisből indulok ki, hogy az első kérdésre igenlő lesz a válasz. Nemleges válasz esetén a további fejtegetéseim okafogyottá válnak.
22. Az előterjesztő bíróság azt szeretné tudni, hogy a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés a hitel teljes költségének (vagy e költség szerves részének) csökkentésére vonatkozó számítási módszert(6) állapít meg arra az esetre, ha a fogyasztó a hitelező felé fennálló tartozását idő előtt visszafizeti.
23. E bíróság különösen azt kérdezi, hogy a 2014/17 irányelvvel összhangban áll‑e az esetleges előtörlesztés esetén a hitelnyújtási jutalék csökkentése arányának meghatározására szolgáló alábbi két kritérium, illetve módszer.(7)
24. Az első kritérium szerint a csökkentés aránya a következő osztási művelettel kapott hányados:
– az előtörlesztés időpontját követő nap és a hitel teljes visszafizetésére a szerződésben meghatározott időpont közötti időtartam (napokban),
– a hitel lehívásának időpontja és a teljes visszafizetésre eredetileg megállapított időpont közötti időtartam (napokban).(8)
25. A második kritérium szerint a csökkentés aránya a következők egymáshoz viszonyított arányával (hányadosával) egyezik meg:
– a hitelező által várt, elmaradt kamatok (amelyek az előtörlesztés napjától a teljes visszafizetés eredetileg megállapított időpontjáig terjedő időszakra esedékesek); és
– a teljes kamat (a hitel kifizetésének időpontjától a hitel megállapodás szerinti teljes visszafizetésének időpontjáig terjedő időszakra).(9)
26. QI a fent ismertetett első módszert támogatja, azzal érvelve, hogy a második módszer nem kivitelezhető. QI rámutat, hogy a lengyel piacon a jelzáloghitelek változó kamatozásúak. Ezért nem lehet pontosan meghatározni azt a kamatot, amelyet a hitelező a hitel előtörlesztésének időpontja után várt.(10)
27. Az ugyanezen módszert előnyben részesítő Bizottság álláspontját azon tényre alapítja, hogy a 2014/17 irányelv nem utal semmilyen konkrét módszerre. A Bizottság e hallgatásból arra következtet, hogy „az uniós jogalkotó felfogásában a csökkentés az előtörlesztés egyszerű következménye, ezért annak kiszámítása nem okoz nehézséget.”(11)
28. Az olasz, a lengyel és a portugál kormány szerint a 2014/17 irányelv nem kívánta szabályozni e kérdést, amelynek szabályozása így az egyes tagállamok feladata marad.(12) E közös észrevételből kiindulva:
– A lengyel kormány az egyenes arányosság mellett dönt, amely „a fogyasztók számára érthetőbb és átláthatóbb, könnyen alkalmazható és kiszámítható” módszer, és kellőképpen megfelel a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítására irányuló célkitűzésnek.(13)
– Az olasz kormány e kérdésben azon túl nem foglal állást, hogy kizárja a 2014/17 irányelv 25. cikke szerinti csökkentés körébe tartozó valamennyi költségre egyetlen számítási kritérium alkalmazását; továbbá azt, hogy e feltételezett egyetlen kritérium az egyenes arányosság legyen.(14)
– A portugál kormány nyitva hagyja a kérdést.(15)
29. A Santander Bank a második módszer alkalmazása mellett érvel, mivel e módszer arányos a hitelező elmaradt nyereségével.(16)
30. Az alábbiakban kifejtett okokból az a véleményem, hogy a 2014/17 irányelv nem választja a két javasolt kritérium egyikét sem. Valójában nem szabályozza a hitel teljes költségének azon részére vonatkozó kiszámítási módszert, amely résszel az idő előtt teljesítő fogyasztó kötelezettségét csökkenteni kell (illetve adott esetben e részt számára visszatéríteni).
31. Ezen álláspont bizonyos mértékig egybeesik az előterjesztő bíróság által a második kérdést illetően az előzetes döntéshozatal iránti kérelmének fenntartása során kifejtett állásponttal. E bíróság a 2023. március 22‑i válaszában kijelenti, hogy azért jár el így, „mert a költségek csökkentése tekintetében mindkét bemutatott lehetőség érvényesnek tekinthető”, bár hozzáteszi, hogy „az arányos csökkentést részesíti előnyben.”
B. A 2014/17 irányelv értelmezése
1. A nyelvtani értelmezésen alapuló érv
32. A 2014/17 irányelv szövege nem tartalmaz útmutatást a tekintetben, hogy miként szükséges kiszámítani a szerződésben foglalt határidő előtt visszafizetett hitel teljes költségének csökkentését.
33. A 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdése csak a csökkentés tárgyát (a hitel teljes költsége); valamint a csökkentés hatálya alá tartozó tételeket (kamat és egyéb költségek); és e tételek időbeli elhatárolását (a szerződés fennmaradó időtartama) jelöli meg.
34. A 25. cikk (4) bekezdése előírja, hogy az előtörleszteni szándékozó fogyasztó rendelkezésére kell bocsátani „azokat az információkat, amelyek e lehetőség mérlegeléséhez szükségesek”. Majd meghatározza e tájékoztatás minimális tartalmát, anélkül, hogy számítási kritériumokat említene.
35. A 2014/17 irányelvben a hitelező által a hitelmegállapodásról nyújtandó általános tájékoztatásról szóló 13. cikk (1) bekezdésének k) pontja kimondja, hogy a tájékoztatásnak tartalmaznia kell „az előtörlesztéshez közvetlenül kapcsolódó feltételek leírás[át]”, ám azt nem részletezi, hogy melyek ezek a feltételek.
36. Konkrét számítási módszert az egységes európai adatlap (EEA)(17) sem tartalmaz, amelynek 9. pontja utal az előtörlesztés jogára, és adott esetben előírja e jog gyakorlása feltételeinek meghatározását.(18)
2. Előkészítő munka
37. A fogyasztói hitelek általános európai szabályozása a 87/102/EGK(19) irányelvvel indult, amelyet a 2008/48/EK irányelv(20) követett. Azonban csak a 2014/17 irányelv révén jött létre közös szabályozási keret a lakóingatlanok tekintetében jelzálogjoggal vagy hasonló biztosítékkal ellátott fogyasztói hitelmegállapodásokra.
38. Mindhárom említett irányelv rendelkezik a fogyasztónak a kölcsön előtörlesztéséhez való jogáról.(21) E jog tekintetében az előkészítő munka mindegyik irányelvnél megegyezett abban, hogy:
– Vita tárgyát képezte, hogy e jogot uniós jogi aktusban kellene-e rögzíteni, tekintettel egyrészt a tagállamok eltérő megoldásaira, másrészt arra, hogy nehéz egyensúlyt találni valamennyi szóban forgó érdek között.(22)
– Nem alakult ki vita a hitel teljes költségének az előtörlesztéshez kapcsolódó csökkentéséről. Ezt a csökkentést, amelynek a 87/102 irányelv szerint „méltányosnak” kell lennie, a másik két irányelv azon kamatok és költségek tekintetében alkalmazza, amelyek mindegyike a Bíróság által részletekbe menően meghatározott.(23)
39. A fent említett csökkentés kiszámításához egységes kritérium elfogadására csak a 87/102 irányelvvel kapcsolatban született javaslat, ezen irányelv esetleges reformja esetére.(24) Hacsak nem tévedek, e javaslat később sem a 2008/48 irányelvről folytatott tárgyalások során, sem a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról szóló 20[1]4/17 irányelvben nem merült fel ismét.(25)
3. Kontextus
40. A rendszerszintű értelmezés sem vezet a hitel teljes költsége a 2014/17 irányelv 25. cikkének (1) bekezdésében foglalt csökkentésének számszerűsítésére vonatkozó konkrét kritérium meghatározásához.
41. Másutt kifejtettem, hogy a 2014/17 irányelvben a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások szabályozása hiányos, és az előírt harmonizáció néhány kivételtől eltekintve minimális.(26)
42. Ami a hitel előtörlesztését illeti, az európai jogalkotó elismeri a fogyasztó előtörlesztéshez való jogát, valamint azt, hogy annak gyakorlása a teljes tartozás csökkentésével járjon. Ugyanakkor a tagállamokra bízza e jog biztosításának eszközeit,(27) és lehetővé teszi, hogy gyakorlását feltételekhez kössék, e tekintetben széles mozgásteret biztosítva számukra.(28)
43. Bár a hitel teljes költségének kiigazítására vonatkozó számítási módszer nem szerepel kifejezetten azon témakörök felsorolásában, amelyekről az egyes nemzeti jogalkotóknak kell dönteniük, megítélésem szerint az egyik ilyen témakör éppen ez:
– egyrészt azért, mert az említett témakörök felsorolása példálózó jellegű;(29)
– másrészt azért, mert az erre vonatkozó számítás említésének hiánya éles ellentétben áll azzal a részletességgel, amellyel a 2014/17 irányelv más értékek meghatározásának módját szabályozza.(30)
44. A 2014/17 irányelv 25. cikkének egészében vett olvasata sem enged következtetni a szóban forgó csökkentés konkrét számítási módszerére.
45. Nem tartom helyénvalónak a hitelező kompenzációhoz való jogosultságának a 2014/17 irányelv 25. cikke (3) bekezdésében(31) való említéséből kiindulva a „kamatgörbe” kritérium rögzítésére következtetni.(32) E bekezdés ugyanis minden egyes nemzeti jogalkotó számára lehetővé teszi annak eldöntését, hogy biztosít‑e ilyen jogot, vagy nem.
46. A 2014/17 irányelv 25. cikkének (4) bekezdése alapján kizártnak tűnik számomra a másik módszer – azaz az egyenes arányosság – előnyben részesítése arra hivatkozással, hogy (állítólag) egyszerű,(33) sőt a „legegyszerűbb”(34) a fogyasztó számára.
47. E rendelkezés értelmében a hitelező köteles tájékoztatni a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit a megállapodás lejárata előtt teljesíteni kívánó fogyasztót. Ennek keretében számszerűsítenie kell különösen „legalább azt, hogy a fogyasztó számára milyen következményekkel jár, ha a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit a megállapodás lejárata előtt teljesíti, és egyértelműen meg kell nevezni az e következmények megállapításához használt feltevéseket.”
48. Azzal, hogy az európai jogalkotó e kötelezettséget a hitelezőre rója, elismeri a hitel előtörlesztésével kapcsolatos számításokban rejlő nehézségeket. Egyúttal kizárja, hogy a fogyasztó kötelessége legyen e számítások elvégzése,(35) ami véleményem szerint ellentmond egy bizonyos számítási kritérium kizárólagos előnyben részesítésének mindössze azért, mert azt egyszerűnek, vagy a legegyszerűbbnek tartják.
49. Tágabb kontextusból kiindulva végül emlékeztetek arra, hogy a 2008/48 irányelv sem választ valamely konkrét számítási módszert, és e vonatkozásban a Bíróság sem foglalt állást ezen irányelv értelmezése során.(36)
4. Cél
50. A 2014/17 irányelv harmonizálja a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások egyes szempontjait annak „elősegítése érdekében, hogy […] magas szintű fogyasztóvédelmet biztosító, zökkenőmentesen működő belső piac alakulhasson ki” az ilyen megállapodások területén. Célja egyúttal „annak biztosítása […], hogy az ilyen hitelmegállapodást megkötni igyekvő fogyasztók annak biztos tudatában tehessék ezt meg, hogy az általuk felkeresett intézmények magas szakmai színvonalon és felelősségteljesen járnak el.”(37)
51. Ugyanennek mentén igyekszik „[elősegíteni], hogy a következetes, rugalmas és méltányos, ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodások révén átláthatóbb, hatékonyabb és versenyképesebb belső piac alakuljon ki, egyidejűleg előmozdítva a fenntartható hitelnyújtást és hitelfelvételt, valamint a pénzügyi szolgáltatások széles körű elérhetőségét, és ezáltal biztosítva a fogyasztóvédelem magas szintjét.”(38)
52. Ennek keretében a hitel visszafizetésére a megállapodás lejárata előtt biztosított lehetőség segítséget nyújt „a belső piaci verseny és az uniós polgárok szabad mozgásának” előmozdításában, és „a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival összhangban rugalmasságot biztosít […], ami szükséges a pénzügyi stabilitás előmozdításához”. E célokat szolgálja, hogy a fogyasztók számára a szerződés futamideje alatt is megkönnyíti az igényeiknek megfelelő termékek beszerzését.(39)
53. Nem hiszem, hogy e célkitűzésekből közvetlenül vagy közvetve levezethető a hitel teljes költségének csökkentésére vonatkozó konkrét számítási módszer. Már csak azért sem, mert maga a 2014/17 irányelv is elismeri, hogy lényegesen eltérhetnek azok a tagállami „elvek és feltételek, amelyek alapján a fogyasztók jogosultak az általuk felvett hitel előtörlesztésére”, és kifejezetten kinyilvánítja az ezek tiszteletben tartására irányuló szándékot.(40)
54. Különösen a „magas szintű fogyasztóvédelem” elérésének céljában nem találok elegendő támpontot ahhoz, hogy az egyik módszer kiválasztására a másik kizárásával kerüljön sor. Nem látom szükségét annak, hogy e célra az európai jogalkotó a csökkentés kiszámítására szolgáló valamennyi elfogadható kritérium közül egyetlen (elméletileg a fogyasztó számára legérthetőbb és a gyakorlatban legkönnyebben alkalmazható) kritériumot előnyben részesítsen.
55. Más kérdés, hogy e csökkentés feltételei – mint például a számítási módszer – sem de jure, sem de facto nem eredményezhetik a visszatérítéshez való jog megvonását vagy az annak gyakorlásától való eltántorítást.(41)
56. A 2014/17 irányelv elismeri, hogy a lakóingatlanhoz kapcsolódó hitelmegállapodást kötő fogyasztók pénzügyi ismeretei alacsony szintűek.(42) Ebből kiindulva a fogyasztóvédelem súlypontjává teszi a hitelező által nyújtott minőségi tájékoztatást.(43)
57. A 2014/17 irányelv a fogyasztókat mentesíti különösen a hitel előtörlesztésével kapcsolatos számítások terhe alól, és a fogyasztók védelmét e területen azon szabályokra bízza, amelyek előírják, hogy számukra átlátható módon kell elmagyarázni,(44) miként történik a hitel teljes költségének csökkentése.
58. A 2014/17 irányelv kifejezetten előírja, hogy amikor a fogyasztó kérelmezi a hitel előtörlesztéséhez való jogának gyakorlását, a hitelezőnek késedelem nélkül nyomtatott formában vagy más tartós adathordozón a rendelkezésére kell bocsátania az e lehetőség mérlegeléséhez szükséges információkat. Ennek tartalmaznia kell legalább azt, hogy a fogyasztó számára milyen pénzügyi következményekkel jár a hitel előtörlesztése, egyértelműen megmagyarázva, hogy azok miből erednek.(45)
59. E kötelezettség – és a szerződés teljesítéséhez kapcsolódó bármely más kötelezettség – teljesítése során a hitelezőre a 2014/17 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében előírt magatartási szabályok vonatkoznak.(46) A fogyasztó továbbá részesül az egyéb irányelvek által számára biztosított védelemben is.(47)
C. A csökkentés kiszámítására vonatkozó módszer hitelmegállapodásban való meghatározásának szükségessége
60. A 2014/17 irányelv nem kívánja meg, hogy a fogyasztó számítsa ki a hitel előtörlesztésével járó csökkentést. Mindenesetre véleményem szerint a hitelfelvevőnek joga van előre tudni, hogy e művelet miként fog megvalósulni, és miután megvalósult, joga van ellenőrizni, hogy miként valósult meg.
61. Önmagában a 2014/17 irányelv 25. cikkének (4) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség nem biztosítja ezt a jogot, mivel csak akkor lép életbe, ha a fogyasztó a hitel előtörlesztését kéri. Az EEA szövege nem tartalmazza az esedékes csökkentésre alkalmazandó számítási kritérium leírását.(48)
62. A szóban forgóhoz közeli olyan területeken, mint amelyet a 2008/48 irányelv szabályoz, a Bíróság:
– kimondta, hogy a hitelező köteles arra, hogy átadja a fogyasztónak „a hitelmegállapodás egy példányát, valamint megadjon minden olyan, a hitel visszafizetésére vonatkozó információt, amely nem szerepel magában a megállapodásban, de amely egyrészt a hitel teljes költségének a határidő előtti visszafizetését követően e fogyasztó által igényelhető csökkenésének megfelelő összeg számításának ellenőrzéséhez, másrészt pedig annak lehetővé tételéhez szükséges, hogy ezen összeg behajtása iránt a fogyasztó esetlegesen keresetet indíthasson.”(49)
– A kölcsön határidő előtti visszafizetéséhez kapcsolódó ellentételezéssel kapcsolatban rámutatott, hogy a hitelmegállapodásnak „világosan és egyértelműen tartalmaznia kell a kölcsön határidő előtti visszafizetése esetén fizetendő ellentételezés kiszámítására szolgáló, az átlagfogyasztó számára könnyen érthető konkrét számítási módot annak érdekében, hogy a fogyasztó az e szerződésben adott tájékoztatás alapján meghatározhassa a fizetendő ellentételezés összegét.”(50)
63. Úgy vélem, hogy ezen ítélkezési gyakorlat kiterjeszthető a hitel teljes költségének a 2014/17 irányelv 25. cikke (1) bekezdésében előírt csökkentésére. Így a fogyasztó a szerződés megkötésének időpontjától teljes bizonyossággal tudja: a) hogy joga van a hitel előtörlesztéséhez; és b) hogy a hitel teljes költségének kiigazítása miként történik, azaz ismeri az annak kiigazítására vonatkozó paramétereket arra az esetre, ha a jövőben a kötelezettség előtörlesztése mellett dönt.
D. E megfontolások kiterjesztése a jelen ügyre
64. Ha a Bíróság elfogadja az általam javasolt megközelítést, akkor megállapíthatja, hogy a 2014/17 irányelv nem választja (nem írja elő, és nem is tiltja) az előterjesztő bíróság által a második kérdésében leírt kritériumok egyikét sem. Következésképpen e bíróság határozatát más érvekre kell majd alapozni.
65. Az eljáró bíróság az előzetes döntéshozatalra utaló végzéseiben és az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet fenntartó válaszában olyan csökkentést részesít előnyben, amely „a szerződés (előtörlesztés miatt) nem teljesült időtartama és a szerződés teljesítésére eredetileg megállapított időtartam közötti arányon alapul.”(51)
66. A lengyel kormány azt állítja, hogy ez az a modell, amelyet e tagállam más bíróságai is követnek; továbbá, hogy a nemzeti jogrendszer nem tartalmaz semmilyen rendelkezést a hitel teljes költsége kiigazításának kiszámítására.(52)
67. Attól, hogy az átlagos fogyasztó(53) számára a két ismertetett modell közül ez az egyszerűbb, sőt az érthetőbb, nem válik a 2014/17 irányelv által engedélyezett egyetlen modellé. Hangsúlyozom, hogy ezen irányelv nem teszi kötelezővé az egyik megoldást a másikkal szemben, ám nem is tiltja azon megoldás „alapértelmezett” alkalmazását, amelyet az előterjesztő bíróság láthatóan előnyben részesít.
E. A Bíróság ítélete joghatásainak időbeli korlátozása
68. Az olasz kormány szerint a Bíróság részéről a 2014/17 irányelv 25. cikkét oly módon értelmező ítélet, miszerint e cikk egy vagy több konkrét kritériumot ír elő a hitel teljes költsége csökkentésének kiszámítására, rögtön azzal járhat, hogy az ingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokban más kritériumot előíró kikötések érvénytelenné vagy hatálytalanná válnak.
69. E kormány álláspontja szerint a Bíróság ilyen értelmű állásfoglalása a perek és peren kívüli jogviták újabb folyamát indítaná el. Ezért az ilyen ítélet joghatásai időbeli korlátozására kéri a Bíróságot oly módon, hogy az ex nunc hatállyal rendelkezzen.(54)
70. Ha a Bíróság egyetért a fenti javaslatommal, az olasz kormány kérelme tárgytalanná válik. Mindenesetre úgy vélem, hogy az e kormány által szorgalmazott időbeli korlátozás nem lenne helyénvaló, mivel nem bizonyított – mint korábban az UniCredit Bank Austria ügyben (C‑555/21)(55) sem –, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata által e tekintetben megkövetelt feltételek teljesültek.(56)
V. Végkövetkeztetések
71. A fentiek fényében azt javaslom, hogy a Bíróság a következő választ adja a Sąd Rejonowy dla Warszawy‑Woli w Warszawie (Wola kerületi bíróság, Varsó, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre:
„A lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. február 4‑i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 25. cikkének (1) bekezdését
a következőképpen kell értelmezni:
e rendelkezés nem határoz meg konkrét módszert a hitelmegállapodás fennmaradó időtartamára esedékes költségek tekintetében a hitel teljes költsége csökkentésének kiszámítására arra az esetre, ha a fogyasztó gyakorolja a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeinek a megállapodás lejárata előtti, teljes egészében vagy részlegesen történő teljesítéséhez való jogát.”