A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(második tanács)

2011. február 17.

F‑119/07. sz. ügy

Guido Strack

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Közvetítési eljárás – Sérelmet okozó aktus – A személyzeti szabályzat 73. cikke – Állandósulás – Ideiglenes juttatás”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Strack azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg a Bizottság azon határozatát, amely elutasította a felperes közvetítési eljárás lefolytatása iránti kérelmét, és az Európai Közösség tisztviselői baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzata 19. cikkének (4) bekezdése szerinti ideiglenes juttatás fizetése iránti kérelmét, valamint semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a felperes panaszát elutasító 2007. június 20‑i határozatát; másrészt az őt ért erkölcsi, nem vagyoni, valamint az egészségében bekövetkezett kárért kötelezze a Bizottságot kártérítés fizetésére, ezenkívül kötelezze a Bizottságot a kamatok megfizetésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti Európai Bizottság 2007. február 26‑i, a közös szabályzat 19. cikkének (4) bekezdése szerinti ideiglenes juttatás fizetését a felperessel szemben megtagadó határozatát. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Bizottság saját költségein kívül köteles viselni a felperes részéről felmerült költségek felét. A felperes viseli saját költségeinek felét.

Összefoglaló

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható jogi aktus – Közvetítési eljárás indításának megtagadása ellen irányuló kereset – Kizártság

(EUMSZ 263. cikk)

2.      Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

3.      Tisztviselők – Szociális biztonság – Baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítás – Rokkantság – Juttatás – A kifizetéshez való jog – Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 73. cikk, (2) bekezdés, c) pont; a baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosításra vonatkozó szabályzat, 18–20. cikk)

1.      A megsemmisítés iránti kereset elfogadhatatlan, amennyiben az a közvetítési eljárás indítását megtagadó alperesi határozat ellen irányul.

A közvetítési eljárás ugyanis olyan önkéntes konfliktusrendező eljárás, amelynek éppen az a célja, hogy lehetővé tegye a felek számára a jogvita peren kívüli rendezését. Következésképpen, még ha feltételezzük is, hogy valamely fél részéről az ilyen eljárás indításának megtagadása az ellenfelének sérelmet okozhat, ezen megtagadó határozat megsemmisítése csak hipotetikus jelentőséggel bír, mivel e megsemmisítés alapján az említett felet nem lehet a közvetítési eljárás elfogadására kényszeríteni.

(lásd a 65. és 66. pontot)

2.      A gondoskodási kötelezettségből eredő kötelezettségek lényegesen magasabb szintűek, ha olyan tisztviselő sajátos helyzetéről van szó, akinek a lelki egészsége bizonyítottan károsodott. Az ehhez hasonló esetekben az adminisztrációnak az ilyen tisztviselő kérelmeit rendkívül nyitott szellemben kell vizsgálnia. Ez a kötelezettség fokozottan fennáll többek között, ha a tisztviselő egészségállapotának súlyosbodása nem vitatott, és ha a tisztviselőt kezelő pszichiáter arra hívja fel az adminisztráció figyelmét, hogy az alapul szolgáló konfliktusok megoldása és megszüntetése érdekében orvosi szempontból azonnali beavatkozásra van szükség.

(lásd a 85. pontot)

3.      A személyzeti szabályzat 73. cikke (2) bekezdésének c) pontja szerinti, részleges állandó rokkantság miatti juttatás megfizetése iránti jog csak a sérülések állandósulásakor keletkezik, mivel az állandósulás a sérült azon állapota, amikor a testi sérülései oly módon stabilizálódtak, hogy a gyógyulásuk vagy javulásuk már nem tűnik valószínűnek, és a kezelés főszabály szerint csak a súlyosbodás elkerülése érdekében javasolt.

Mindazonáltal a tisztviselők baleset és foglalkozási megbetegedés elleni biztosítására vonatkozó közös szabályzata 19. cikkének (4) bekezdése éppen azért teremt jogot ideiglenes juttatás fizetésére, mert a személyzeti szabályzat 73. cikke (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott juttatást csak ezen állandósulás után lehet kifizetni. Mindamellett az ideiglenes juttatás odaítélésének előfeltétele, hogy „nem vitatott mértékű állandó rokkantság” álljon fenn.

Ebben a tekintetben, ha a tisztviselő ideiglenes juttatás iránti kérelmet nyújt be, az adminisztrációnak, és különösen a kinevezésre jogosult hatóságnak, a kérelem elutasítása előtt a közös szabályzat 18–20. cikkének megfelelő alkalmazása mellett ki kell kérnie orvosszakértők, saját orvosszakértője és esetleg az orvosi bizottság véleményét. A közös szabályzat, és különösen annak 19. cikke (3) bekezdésének és 20. cikkének rendszeréből ugyanis az következik, hogy kizárólag orvosok végezhetnek orvosi természetű értékelést.

Egyébiránt, az adminisztráció megsérti a közös szabályzat 19. cikke (4) bekezdésének és 20. cikkének rendszerét, valamint a gondoskodási kötelezettségét, amennyiben az ideiglenes juttatás iránti kérelmet anélkül utasítja el, hogy orvos véleményét kikérné. Ezenkívül, amennyiben az említett 19. cikk (4) bekezdésének és a gondoskodási kötelezettségnek a megsértése hozzájárul a betegség súlyosbodásához és az állandósulásának késleltetéséhez, ezt a kárt a személyzeti szabályzat 73. cikke szerinti eljárás keretében kell megtéríteni.

(lásd a 88., 89., 93., 95. és 105. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑185/90. P. sz., Bizottság kontra Gill ügyben 1991. október 4‑én hozott ítéletének 24. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑148/95. sz., W kontra Bizottság ügyben 1996. május 21‑én hozott ítéletének 36. és 37. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑23/05. sz., Giraudy kontra Bizottság ügyben 2007. május 2‑án hozott ítéletének 200. pontja.