A HL-ben megjelent közlemények

 

2005. szeptember 19-én benyújtott kereset - Generalitat Valenciana kontra az Európai Közösségek Bizottsága

(T-357/05. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: spanyol

Felek

Felperes: Generalitat Valenciana (Valencia, Spanyolország) (képviselő: José Vicente Sánchez-Tarazaga Marcelino ügyvéd)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelem

Az Elsőfokú Bíróság semmisítse meg a 97/11/61/028. sz. projektcsoportra vonatkozó, a Kohéziós Alapból nyújtott támogatás csökkentéséről szóló, 2005. június 27-i C(2005) 1867 végleges bizottsági határozatot.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset alapja az 1997. december 5-i C(97) 3882. sz. bizottsági határozat, amelynek értelmében a 97/11/61/028. sz., Spanyolországban indított és a "szennyvizeknek a Comunidad Autónoma de Valencia Földközi-tengeri partvidékén történő gyűjtésére és kezelésére irányuló projekt" elnevezésű projekt (tizenkét különböző projektet összefoglaló általános projekt) 75.011.715 euró összegű támogatást kapott a Kohéziós Alapból. Ezt a kezdeti összeget később 92.742.913 euróra emelték.

A Bizottság könyvvizsgálat végrehajtása után több szabálytalanságot talált a követett odaítélési eljárásban, elsősorban a tapasztalat, mint odaítélési feltétel és az átlagár, mint a megajánlott ár értékelési eljárása módszerének alkalmazását. A felperes úgy véli, hogy a megtámadott határozat, amely a teljes odaítélt támogatás összegét 2.217.537 euróra csökkenti, sérti az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1993. június 14-i 93/37/EGK tanácsi irányelv¹ 18. és 30. cikkét, valamint az 1997. december 21-i Európai Közösségek Pénzügyi Szabályzatának 2. cikkét.

Keresetének alátámasztására a felperes az alábbiakra hivatkozik:

A közösségi jogszabály kifejezetten hivatkozik a tapasztalatra, mint a kiválasztás egyik feltételére, bár kifejezetten nem említi a lehetséges odaítélési feltételek között, de könnyen megállapítható, hogy a feltételek felsorolása tisztán példálózó jellegű, és nem taxatív, valamint nem zárja ki a tapasztalat, mint a szerződés odaítélése egy további feltételének lehetséges alkalmazását. Ezt a megállapítást a közösségi ítélkezési gyakorlat is megerősíti.

Bármely esetben egyértelműen lehetetlen azt megállapítani, hogy a tapasztalat, mint az odaítélés egyik feltételének felvétele a pályázati kiírásba súlyos és nyilvánvaló jogsértést valósít meg, olyat, amilyet a közösségi jog és ítélkezési gyakorlat rögzített a felelősség elvárása céljából.

Az "átlagár" módszerének az ár feltétele mérlegelésének mechanizmusaként történő alkalmazását nem tiltják kifejezetten a közösségi jogszabályok, és az ítélkezési gyakorlat is csak akkor kifogásolta ezt a feltételt, amikor egyetlenként szerepelt, nem pedig amikor egyéb feltételekkel együtt.

A felperes továbbá a jogbiztonság, a bizalomvédelem, a visszaható hatály tilalma és az arányosság elvének megsértésére hivatkozik.

____________

¹ - HL L 199., 1993.8.9., 54. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 163. o.