A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (második tanács)
2007. október 4.
F‑32/06. sz. ügy
María del Carmen de la Cruz és társai
kontra
Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (OSHA)
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazottak – A személyzeti szabályzat reformja – Korábbi helyi alkalmazottak – A besorolás és a díjazás meghatározása a felvétel során – Az állások egyenértékűsége – Konzultáció a személyzeti bizottsággal”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. de la Cruz, I. Estrataetxe, S. Grados, G. Moral és J. I. Sánchez – mindannyian az OSHA szerződéses alkalmazottai – az OSHA‑nak az őket a 2005. április 28‑i és 29‑i szerződéses alkalmazotti szerződésük alapján a III. csoport helyett a II. csoportba besoroló határozatai megsemmisítését, és ebből következően a jogaik 2005. május 1‑jével történő visszaállítását, valamint kártérítés és a késedelmi kamatok megfizetését kérik.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az OSHA‑nak a felpereseket a 2005. április 28‑án és 29‑én aláírt szerződéses alkalmazotti szerződésük alapján a II. csoportba besoroló határozatait megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék az OSHA‑t kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Tárgybeli és jogcímbeli azonosság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Különböző csoportokhoz sorolható feladatok értékelése
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 80. cikk, (2) bekezdés)
4. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Besorolás
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 4. cikk és 80. cikk, (2) bekezdés)
1. A sérelmet okozó aktus tudomásulvétele nem szünteti meg ezen aktus sérelmet okozó jellegét. Az ezzel ellentétes megoldás azzal járna, hogy megfosztaná az érintettet a rá vonatkozó – és esetleg jogellenes – aktus megtámadásának lehetőségétől, ami ellentétes lenne a Szerződés és a személyzeti szabályzat által létrehozott jogorvoslati rendszerrel.
(lásd a 36. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑587/93. sz., Ortega Urretavizcaya kontra Bizottság ügyben 1996. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑349. o. és II‑1027. o.) 28. pontja.
2. A peres eljárást megelőző panasz és az azt követő kereset összhangjának szabálya a kereset elfogadhatatlanságának terhe mellett megköveteli, hogy a közösségi bíróság előtt felhozott kifogást már a pert megelőző eljárásban is fel kell hozni annak érdekében, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a kellő pontossággal megismerhesse az érintett által a vitatott határozattal szemben megfogalmazott kifogásokat. E szabályt a pert megelőző eljárás célja, vagyis a tisztviselők és az adminisztráció között felmerülő viták egyezség útján történő rendezése igazolja. Az említett hatóságot tehát egyértelműen tájékoztatni kell a panaszos által felhozott kifogásokról, hogy esetlegesen javaslatot tudjon tenni neki az egyezség útján történő rendezésre.
Ebből következően a tisztviselői keresetekben a közösségi bíróság elé terjesztett kérelmek kizárólag a panaszban megjelölt kifogásokkal egyező indokon alapuló kifogásokat tartalmazhatnak, ám e kifogások a közösségi bíróság előtt kifejthetők a panaszban nem szükségképpen szereplő, azonban ahhoz szorosan kapcsolódó jogalapok és érvek előadásával. Ez utóbbi követelménynek nem lehet az a hatása, hogy szigorúan és véglegesen korlátok közé szorítja az esetleges pert megelőző eljárást akkor is, amikor a kereset nem módosítja sem a panasz indokát, sem annak tárgyát.
(lásd a 38–42. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 58/75. sz., Sergy kontra Bizottság ügyben 1976. július 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1976., 1139. o.) 33. pontja; 242/85. sz., Geist kontra Bizottság ügyben 1987. május 20‑án hozott ítéletének (EBHT 1987., 2181. o.) 9. pontja; 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 10. pontja; 133/88. sz., Del Amo Martinez kontra Parlament ügyben 1989. március 14‑én hozott ítéletének (EBHT 1989., 689. o.) 9. és 10. pontja; C‑316/97. P. sz., Parlament kontra Gaspari ügyben 1998. november 19‑én hozott ítéletének (EBHT 1998., I‑7597. o.) 17. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑57/89. sz., Alexandrakis kontra Bizottság ügyben 1990. március 29‑én hozott ítéletének (EBHT 1990., II‑143. o.) 8. pontja; T‑175/03. sz., Schmitt kontra Európai Újjáépítési Ügynökség ügyben 2004. július 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑211. o. és II‑939. o.) 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. Figyelembe véve azt a széles mérlegelési jogkört, amellyel az intézmények és a végrehajtó ügynökségek rendelkeznek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 80. cikkének (2) bekezdésében szereplő különböző csoportokhoz sorolható feladatok megítélésében, az említett csoportok közötti feladatmegosztás tiszteletben tartásának a Közszolgálati Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy a szerződéskötésre jogosult hatóság ésszerű határok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörét nem nyilvánvalóan helytelenül gyakorolta‑e.
(lásd a 65. pontot)
4. Az adminisztráció nyilvánvaló mérlegelési hibát követ el, ha a II. csoportba sorol be szerződéses alkalmazottakat, akiket olyan feladatokkal bíztak meg, amelyek ellátása magas szintű szaktudást igényel, különösen olyan területeken, mint a könyvelési és pénzügyi szabályozás, a közbeszerzési eljárások, az irat- és információkezelés vagy az informatika. E feladatok bizonyosan egyeztetési, tervezetkészítési, igazgatási, felügyeleti, sőt esetlegesen tervezési munkát foglalnak magukban, amely bizonyos fokú önállóságot igényel. E feladatok meghaladják a II. csoportba tartozó „irodai és titkári feladatok” vagy „irodavezetési feladatok” kereteit. Bár az említett feladatok között vannak olyanok, amelyek megfelelhetnek a II. csoportra jellemző hatásköröknek, összességében a III. csoportba tartozó hatáskörökre jellemző, az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei 80. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „végrehajtási feladatok, tervezetkészítés, könyvelés és más egyenértékű […] feladatok” közé tartoznak.
Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az említett alkalmazottak által teljesített feladatokra vonatkozó értékelő jelentések olyan időszakra vonatkoznak, amely alatt őket helyi alkalmazottként foglalkoztatták, amennyiben a szerződéses alkalmazottként történt felvételüket követően nem változtak jelentősen a rájuk bízott feladatok. Ezenfelül az a tény, hogy az említett alkalmazottak korábban az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2004. május 1‑je előtt hatályos változatának 4. cikke alapján helyi alkalmazotti minőségben látták el e feladatokat, nem érintheti az említett alkalmazási feltételek 80. cikke (2) bekezdésének értelmezését és megfelelő alkalmazását.
Az a tény sem releváns, hogy az említett alkalmazottak tisztviselő vagy ideiglenes alkalmazott felügyelete mellett végzik feladataikat, mivel az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételei 80. cikkének (2) bekezdésében ez a szabály szerepel valamennyi szerződéses alkalmazottra vonatkozóan, függetlenül attól a csoporttól, amelybe tartoznak.
(lásd a 72–76. pontot)