A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2019. április 4.(*)
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Szíriával szembeni korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Nyilvánvaló értékelési hiba – A tulajdonhoz való jog – Arányosság – A jóhírnév sérelme”
A T‑5/17. sz. ügyben,
Ammar Sharif (lakóhelye: Damaszkusz [Szíria], képviselik: B. Kennelly QC és J. Pobjoy barrister)
felperesnek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: S. Kyriakopoulou, P. Mahnič és V. Piessevaux, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatja:
az Európai Bizottság (képviselik: Havas L. és J. Norris, meghatalmazotti minőségben)
beavatkozó fél,
a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2016. október 27‑i (KKBP) 2016/1897 tanácsi végrehajtási határozatnak (HL 2016. L 293., 36. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2016. október 27‑i (EU) 2016/1893 tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL 2016. L 293., 25. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. május 29‑i (KKBP) 2017/917 tanácsi határozatnak (HL 2017. L 139., 62. o.; helyesbítés: HL 2017. L 146., 159. o.), a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. május 29‑i (EU) 2017/907 tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL 2017. L 139., 15. o.; helyesbítés: HL 2017. L 146., 159. o.), a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat módosításáról szóló, 2018. május 28‑i (KKBP) 2018/778 tanácsi határozatnak (HL 2018. L 131., 16. o.; helyesbítés: HL 2018. L 167., 36. o.), valamint a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2018. május 28‑i (EU) 2018/774 tanácsi végrehajtási rendeletnek (HL 2018. L 131., 1. o.; helyesbítés: HL 2018. L 167., 36. o.) a felperest érintő részében történő megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott elsődleges kérelme, valamint a 2015. október 12‑i (KKBP) 2015/1836 tanácsi határozattal (HL 2015. L 266., 75. o.; helyesbítés: HL 2016. L 336., 42. o.) módosított, a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 147., 14. o.) 28. cikke (2) bekezdése a) pontjának, és a 2015. október 12‑i (EU) 2015/1828 tanácsi rendelettel (HL 2015. L 266., 1. o.) módosított, a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 16., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 259., 7. o.) 15. cikke (1a) bekezdése a) pontjának a felperesre vonatkozó részében való alkalmazhatatlanságának a megállapítása iránt az EUMSZ 277. cikk alapján benyújtott másodlagos kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, I. Labucka és I. Ulloa Rubio (előadó) bírák,
hivatalvezető: F. Oller tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. szeptember 7‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet(1)
A jogvita előzményei
1 A felperes, Ammar Sharif szír állampolgárságú üzletember.
2 Az Európai Unió Tanácsa – határozottan elítélve a Szíria különböző pontjain tartott békés tüntetések erőszakos leverését és felszólítva a szíriai biztonsági erőket az erőszakhoz fordulástól történő tartózkodásra – 2011. május 9‑én elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozatot (HL 2011. L 121., 11. o.). Tekintettel a helyzet súlyosságára, a Tanács fegyverembargót, a belső elnyomás céljára felhasználható felszerelések kivitelének tilalmát és az Európai Unió területére való belépést érintő korlátozásokat vezetett be, valamint bizonyos olyan személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak befagyasztását, akik, illetve amelyek felelősek a szíriai civil lakosság erőszakos elnyomásáért.
3 A Szíriában a civil lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomásért felelős személyeknek, valamint a velük összeköttetésben álló természetes vagy jogi személyeknek és szervezeteknek a nevét a 2011/273 határozat melléklete tartalmazza. E határozat 5. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely tagállamnak vagy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a javaslata alapján a Tanács módosíthatja az említett mellékletet.
4 Tekintettel arra, hogy a Szíriai Arab Köztársasággal szemben hozott bizonyos korlátozó intézkedések az EUM‑Szerződés hatálya alá tartoznak, a Tanács elfogadta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9‑i 442/2011/EU rendeletet (HL 2011. L 121., 1. o.). E rendelet lényegében megegyezik a 2011/273 határozattal, azonban rendelkezik a befagyasztott pénzeszközök felszabadításának lehetőségeiről. A szóban forgó elnyomásért felelősként vagy az e felelősökkel kapcsolatban állóként elismert személyeknek, szervezeteknek és szerveknek az e rendelet II. mellékletében szereplő jegyzéke megegyezik a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékkel. A 442/2011 rendelet 14. cikkének (1) és (4) bekezdése értelmében amennyiben a Tanács úgy határoz, hogy egy természetes vagy jogi személyt, szervezetet vagy szervet az említett korlátozó intézkedések hatálya alá von, ennek megfelelően módosítja a II. mellékletet, egyébiránt az ott szereplő jegyzéket rendszeresen és legalább 12 havonta felülvizsgálja.
5 A Tanács a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/273 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. december 1‑jei 2011/782/KKBP határozattal (HL 2011. L 319., 56. o.) szükségesnek tartotta, hogy a szíriai helyzet súlyosságára tekintettel további korlátozó intézkedéseket vezessen be. Az egyértelműség érdekében a 2011/273 határozattal hozott intézkedéseket és a kiegészítő intézkedéseket egyetlen jogszabályba foglalták. A 2011/782 határozat a 18. cikkében az Unió területére történő belépési korlátozásokat ír elő, 19. cikkében pedig azon személyek és szervezetek pénzeszközeinek és gazdasági erőforrásainak a befagyasztását, akiknek, illetve amelyeknek a neve szerepel az I. mellékletében.
6 A 442/2011 rendeletet felváltotta a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról és a 442/2011 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. január 18‑i 36/2012/EU tanácsi rendelet (HL 2012. L 16., 1. o.; helyesbítés: HL 2012. L 259., 7. o.).
7 A Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2011/782 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. november 29‑i 2012/739/KKBP tanácsi határozat (HL 2012. L 330., 21. o.) a szóban forgó korlátozó intézkedéseket egyetlen jogi eszközbe foglalta.
8 A 2012/739 határozatot hatályon kívül helyezte a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2013. május 31‑i 2013/255/KKBP tanácsi határozat (HL 2013. L 147., 14. o.). A 2013/255 határozatot 2015. június 1‑jéig meghosszabbította a 2013/255 határozat módosításáról szóló, 2014. május 28‑i 2014/309/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 160., 37. o.).
9 2015. október 12‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/1836 határozatot (HL 2015. L 266., 75. o.; helyesbítés: HL 2016. L 336., 42. o.). Ugyanezen a napon elfogadta a 36/2012 rendelet módosításáról szóló (EU) 2015/1828 rendeletet (HL 2015. L 266., 1. o.).
10 A 2015/1836 határozat (6) preambulumbekezdése értelmében „[a] Tanács megállapította, hogy mivel a szíriai rezsim szoros ellenőrzése alatt tartja a gazdaságot, a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek közül csak egy szűk belső kör tudja fenntartani státuszát, mégpedig oly módon, hogy szoros kapcsolatban áll a rezsimmel és élvezi annak támogatását, továbbá befolyással bír rá”, és „[a] Tanács úgy ítéli meg, hogy korlátozó intézkedések bevezetésével belépési korlátozásokat kell alkalmaznia, valamint be kell fagyasztania a Tanács által azonosított és az I. mellékletben felsorolt, Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek pénzeszközeit és gazdasági erőforrásait, illetve a hozzájuk tartozó, a tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást, megakadályozva ezzel, hogy anyagi vagy gazdasági támogatást nyújtsanak a rezsimnek, és elősegítve, hogy befolyásuk révén fokozódjon a nyomás a rezsimre az elnyomás megszüntetése végett”.
11 A 2013/255 határozat 27. és 28. cikkének szövegét a 2015/1836 határozat módosította. E cikkek már előírják a tagállamok területére való beutazás vagy az azon történő átutazás korlátozását, valamint a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” pénzeszközeinek a befagyasztását, kivéve ha „elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye”.
12 A Tanács a 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2016. október 27‑i (KKPB) 2016/1897 végrehajtási határozattal (HL 2016. L 293., 36. o.) módosította a 2011/255 határozatot, különösen a szóban forgó korlátozó intézkedéseknek olyan más személyekre és szervezetekre történő alkalmazása érdekében, akiknek, illetve amelyeknek a nevét felvették az utóbbi határozat mellékletében szereplő jegyzékbe. A felperes nevét e listában az e melléklet A. részében található táblázat 212. sorában tüntették fel, a nevének a szóban forgó listára való felvételének az időpontjával – a jelen esetben a 2016. október 28‑i dátummal –, valamint a következő indokokkal együtt:
„Szíriában, a bankszektorban, a biztosítási ágazatban és a vendéglátóiparban tevékenykedő vezető üzletember. Alapító tag a Byblos Bank Syriában, jelentős részvényes az Unlimited Hospitality Ltd‑ben, valamint igazgatósági tag a Solidarity Alliance Insurance Company‑ban és az Al‑Aqueelah Takaful Insurance Companyben.”
13 A Tanács 2016. október 27‑én elfogadta a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/1893 végrehajtási rendeletet (HL 2016. L 293., 25. o.). A felperes neve az ezen végrehajtási rendelet mellékletének A. részében található táblázatban szerepelt a 2016/1897 végrehajtási határozatban feltüntetettekkel azonos információkkal és okokkal.
14 2016. október 28‑án a Tanács közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában a 2013/255 határozatban és a 36/2012 rendeletben előírt korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek részére szóló értesítést (HL 2016. C 398., 4. o.).
15 2017. május 29‑én a Tanács elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2017/917 határozatot (HL 2017. L 139., 62. o.). A 2017/917 határozat 1. cikke módosította a 2013/255 határozat 34. cikkét oly módon, hogy az utóbbi mellékletében előírt korlátozó intézkedéseket 2018. június 1‑jéig meghosszabbította. Ezenfelül a 2017/917 határozat 2. cikke szerint az utóbbi határozat I. mellékletében szereplő bejegyzések közül ötvenöt bejegyzés módosult, melyek a felperestől eltérő személyekre vonatkoztak. Végezetül a 2017/917 határozat a 3. cikke értelmében a kihirdetésének napján lépett hatályba.
16 Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2017/907 végrehajtási rendeletet (HL 2017. L 139., 15. o.). E végrehajtási rendelet 1. cikke értelmében a 36/2012 rendelet II. melléklete a 2013/255 határozat I. melléklete tekintetében a 2017/917 határozat által bevezetett módosításokkal összhangban került módosításra. E végrehajtási rendelet a 2. cikke értelmében a kihirdetésének napján lépett hatályba.
17 A Tanács 2018. május 28‑án elfogadta a 2013/255 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2018/778 határozatot (HL 2018. L 131., 16. o.). A 2018/778 határozat 1. cikke módosította a 2013/255 határozat 34. cikkét oly módon, hogy az utóbbi mellékletében előírt korlátozó intézkedéseket 2019. június 1‑jéig meghosszabbította. Ezenfelül a 2018/778 határozat 2. cikke szerint az utóbbi határozat I. mellékletében szereplő bejegyzések közül harmincnégy bejegyzés módosult, melyek a felperestől eltérő személyekre vonatkoztak. Végezetül a 2018/778 határozat a 3. cikke értelmében a kihirdetését követő napon lépett hatályba.
18 Ugyanezen a napon a Tanács elfogadta a 36/2012 rendelet végrehajtásáról szóló (EU) 2018/774 végrehajtási rendeletet (HL 2018. L 131., 1. o.). E végrehajtási rendelet 1. cikke értelmében a 36/2012 rendelet II. melléklete a 2013/255 határozat I. melléklete tekintetében a 2018/778 határozat által bevezetett módosításokkal összhangban került módosításra. E végrehajtási rendelet a 2. cikke értelmében a kihirdetését követő napon lépett hatályba.
Az eljárás és a felek kérelmei
19 A felperes a Törvényszék Hivatalához 2017. január 4‑én benyújtott keresetlevéllel előterjesztette a jelen keresetet a 2016/1897 végrehajtási határozattal és a 2016/1893 végrehajtási rendelettel szemben.
20 2017. április 3‑án a Tanács benyújtotta a Törvényszék Hivatalához az ellenkérelmet.
21 A Törvényszék Hivatalához 2017. március 31‑én benyújtott beadványával az Európai Bizottság kérelmezte, hogy a jelen eljárásba a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék ötödik tanácsának elnöke 2017. április 28‑i határozatában megengedte e beavatkozást. A Bizottság 2017. június 22‑én nyújtotta be a beadványát. A felperes az előírt határidőn belül előterjesztette az e beadványra vonatkozó észrevételeit.
22 A felperes a választ 2017. május 19‑én, a Tanács a viszonválaszt pedig 2017. június 27‑én nyújtotta be.
23 A Törvényszék Hivatalához 2017. augusztus 3‑án benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetlevelet annak érdekében, hogy a 2017/917 határozat és a 2017/907 végrehajtási rendelet megsemmisítését is kérje.
24 A Törvényszék az eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt pervezetési intézkedések keretében 2018. február 27‑én felhívta a Tanácsot arra, hogy bocsássa rendelkezésre bizonyos dokumentumok olvasható változatát. A felhívásnak a Tanács 2018. március 9‑én tett eleget.
25 A Törvényszék Hivatalához 2018. június 11‑én benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetlevelet annak érdekében, hogy a 2018/778 határozat és a 2018/774 végrehajtási rendelet megsemmisítését is kérje.
26 A Törvényszék az eljárási szabályzata 89. cikke (3) bekezdésének d) pontjában előírt pervezetési intézkedések keretében 2018. június 15‑én és szeptember 28‑án felhívta a Tanácsot arra, hogy bocsásson rendelkezésre bizonyos dokumentumokat. A Törvényszék felhívásának a Tanács 2018. június 20‑án, illetve 2018. október 3‑án tett eleget.
27 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a 2016/1897 végrehajtási határozatot, a 2016/1893 végrehajtási rendeletet, a 2017/917 határozatot, a 2017/907 végrehajtási rendeletet, a 2018/778 határozatot, és a 2018/774 végrehajtási rendeletet (a továbbiakban: megtámadott jogi aktusok) a felperesre vonatkozó részükben;
– másodlagosan az EUMSZ 277. és EUMSZ 263. cikk alapján állapítsa meg, hogy a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontja a felperesre vonatkozó részében alkalmazhatatlan;
– a Tanácsot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
28 A keresetlevélben a felperes az EUMSZ 340. cikk második bekezdése alapján kártérítési kérelmeket is előterjesztett azon kár megtérítése iránt, amelyet állítólagosan a nevének a megtámadott jogi aktusokba való felvételének eredményeképpen szenvedett el. A válaszban a felperes e kérelmektől elállt amiatt, hogy az elszenvedett kár terjedelme vonatkozásában nem tudott részletes bizonyítékokat előterjeszteni.
29 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– másodlagosan, amennyiben a megtámadott határozatokat a felperest érintő részükben meg kell semmisíteni, rendelje el a megtámadott határozatok felperesre vonatkozó részei joghatásainak a fellebbezési határidő lejártáig való fenntartását;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
30 A Bizottság a Tanács támogatása mellett azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
31 A Bizottság a tárgyaláson visszavonta a második kérelmét.
A jogkérdésről
A kérelmeket kiigazító beadványok elfogadhatóságáról a 2017/907 végrehajtási rendeletet és a 2018/774 végrehajtási rendeletet érintő részeik tekintetében
[omissis]
Az ügy érdeméről
35 A felperes a keresetlevélben a keresetének alátámasztása érdekében két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az elsőt téves jogalkalmazásra és értékelési hibára, a másodikat pedig a tulajdonhoz való jognak, az arányosság elvének, a vállalkozás szabadságának és a jóhírnévnek a megsértésére alapítja. A kérelmeket kiigazító beadványokban a felperes egy harmadik jogalapra is hivatkozott, amelyet formailag a védelemhez való jognak, a megfelelő ügyintézéshez való jognak és a hatékony bírói jogvédelemhez való jognak a megsértésére alapított.
36 A Törvényszék úgy véli, hogy mivel a kérelmeket kiigazító beadványokban hivatkozott harmadik jogalap alátámasztásaként előterjesztett érvek valójában értékelési hibára irányulnak, és nem eljárási jogok megsértésre, e jogalapot úgy kell tekinteni, hogy azt ilyen hibára alapították, így az az első jogalappal együtt kerül vizsgálatra.
37 Ezenfelül másodlagosan a felperes előterjesztett egy negyedik jogalapot, amelyet jogellenességi kifogásra alapított, és amely szerint a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja és a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontja aránytalan a megtámadott jogi aktusok által követett célokkal, és meg kell állapítani e rendelkezéseknek a felperes tekintetében fennálló alkalmazhatatlanságát.
38 Következésképpen a Törvényszék célszerűnek tartja, hogy elsőként az első és a harmadik jogalap kerüljön együttesen vizsgálatra, majd a második jogalap, és végezetül a negyedik, a felperes által másodlagosan előterjesztett, jogellenességi kifogásra alapított jogalap.
[omissis]
A jogellenességi kifogásról
86 A felperes másodlagosan az EUMSZ 277. cikk alapján jogellenességi kifogást terjeszt elő, amely a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 28. cikke (2) bekezdésének a) pontjában és a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontjában előírt megjelölési kritériumra vonatkozik, a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriáját érintően. A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy e kritérium aránytalan a megtámadott jogi aktusok által követett célokkal, és ezért meg kell állapítani annak a felperes tekintetében fennálló alkalmazhatatlanságát, amennyiben azt úgy kell értelmezni, hogy minden „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberre” vonatkozik, függetlenül attól, hogy fennáll‑e kapcsolat az adott személy és a szíriai rezsim között.
87 A felperes ezzel összefüggésben kétségbe vonja először is a vitatott felvételi kritériumnak az arányosság elvével való összeegyeztethetőségét. Azzal érvel, hogy a kritérium önkényes terjedelme és hatálya, amely az általa vitatott értelmezésből származik, túllépi azt a mértéket, amely a megtámadott jogi aktusok által követett célokhoz megfelelő és szükséges. Ezenfelül azzal érvel, hogy egyrészt az általa vitatott kritériumot a korlátozó intézkedések tárgya és célja alapján kell értelmezni, másrészt a korlátozó intézkedések elnyomó jellegére és az intézkedések által az érintett személyek jóhírnevére és gazdasági tevékenységére gyakorolt negatív hatásra tekintettel személyeknek az ennyire önkényes alapon való megjelölése nem lehet indokolt, és még kevésbé lehet arányos.
88 A felperes másodszor hangsúlyozza, hogy a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 28. cikkének (3) bekezdésére és a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet 15. cikkének (1a) bekezdésére tekintettel a szóban forgó felvételi kritérium előfeltételezi, hogy kellő kapcsolat áll fenn a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriája és a szíriai rezsim között. Álláspontja szerint a Tanács e kritérium önkényes jellegét nem igazolhatja annak megállapításával, hogy a korlátozó intézkedések által érintett személy bizonyíthatja, hogy nincs kapcsolata a szíriai rezsimmel, mivel az érintett személytől nem lehet megkövetelni, hogy negatív bizonyítékot szolgáltasson arra vonatkozóan, hogy a kritérium nem teljesül.
89 A Tanács vitatja a felperes jogellenességi kifogását, és azzal érvel, hogy egyrészt a felperes nevének a felvétele a szolgáltatott bizonyítékok egyedi értékelésén alapszik, másrészt a 2015. április 21‑i Anbouba kontra Tanács ítélet (C‑630/13 P, EU:C:2015:247) szerint széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik az általános megjelölési kritériumok meghatározását illetően. Ezenfelül a Tanács azzal érvel, hogy a 2013/255 határozattal bevezetett vélelem jogszabályon alapszik, arányos és megdönthető.
90 Először is emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve, mint az uniós jog alapelve, megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne lépjék túl azt a mértéket, amely alkalmas és szükséges a szóban forgó szabályozás által elérni kívánt célok megvalósításához. Így amennyiben több alkalmas intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok a kitűzött célokhoz képest nem lehetnek aránytalanul nagyok (lásd: 2014. február 27‑i Ezz és társai kontra Tanács, T‑256/11, EU:T:2014:93, 205. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint az intézmények alkalmazhatnak olyan vélelmeket, amelyek a bizonyítási teherrel rendelkező igazgatás azon lehetőségét tükrözik, hogy a dolgok szokásos menetén alapuló közös tapasztalat szabályaiból származó következtetéseket vonhatnak le (lásd analógia útján és ebben az értelemben: 2009. szeptember 10‑i Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ítélet, C‑97/08 P, EU:C:2009:536, 60–63. pont; Kokott főtanácsnok T‑Mobile Netherlands és társai ügyre vonatkozó indítványa, C‑8/08, EU:C:2009:110, 87–89. pont).
92 Ezenfelül az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy még ha egy vélelem nehezen dönthető is meg, elfogadható keretek között marad mindaddig, amíg arányos az elérni kívánt jogszerű céllal, fennáll az ellenkező bizonyításának lehetősége, és biztosítva van a védelemhez való jog (lásd: 2011. szeptember 29‑i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C‑521/09 P, EU:C:2011:620, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanígy az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy véli, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény (kihirdette: az 1993. évi XXXI. tv.) 6. cikkének (2) bekezdése nem közömbös a ténybeli vagy jogi vélelmekkel szemben, előírja azonban az államok részére, hogy a vélelmeket szorítsák észszerű keretek közé, aminek során figyelembe kell venniük a kockázat súlyosságát és óvniuk kell a védelemhez való jogot (EJEB, 1988. október 7., Salabiaku kontra Franciaország, CE:ECHR:1988:1007JUD001051983).
93 Végezetül meg kell állapítani, hogy a 2015/1836 határozat (1)–(6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy mivel a 2011/273 határozatban elfogadott korlátozó intézkedések nem tették lehetővé a szíriai civil lakosságnak a szíriai rezsim általi elnyomásának a megszüntetését, a Tanács a szíriai helyzet súlyosságára tekintettel az EUSZ 29. cikk keretében úgy határozott, hogy e korlátozó intézkedéseket fenntartja, és biztosítja azok hatékonyságát oly módon, hogy továbbfejleszti azokat, ugyanakkor megőrzi célzott és differenciált megközelítésüket, továbbá szem előtt tartja a szíriai lakosság humanitárius helyzetét.
94 E célok érdekében, és mivel a szíriai rezsim szoros ellenőrzése alatt tartotta a gazdaságot, a Tanács megállapította, hogy egyrészt a hatalmon lévő rezsim a vállalkozások vezetőinek támogatása nélkül nem tud fennmaradni, másrészt a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” közül egy szűk belső kör csak úgy tudja fenntartani státuszát, hogy szoros kapcsolatban áll a szíriai rezsimmel és élvezi annak támogatását, továbbá befolyással bír rá. A Tanács azáltal, hogy így járt el, amint az a fenti 56. pontban ismertetésre került, a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” tekintetében a szíriai rezsimmel való kapcsolat vélelmét kívánta alkalmazni.
95 Amint ugyanis a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat 27. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartozó személyekre a továbbiakban kiterjednek az e határozatban meghatározott korlátozó intézkedések. Ezen túlmenően ugyanezen határozat 27. cikkének (3) bekezdése és 28. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy e személyeket nem vetik alá korlátozó intézkedéseknek, illetve megszüntetik velük szemben azokat, amennyiben elegendő információ áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy nem, illetve már nem állnak kapcsolatban a rezsimmel, vagy nem gyakorolnak befolyást arra, vagy nem áll fenn velük kapcsolatban az intézkedések kijátszásának valós veszélye.
96 A jelen ügyben meg kell vizsgálni, hogy a vitatott felvételi kritérium összeegyeztethető‑e az arányosság elvével.
97 Először is meg kell állapítani, hogy a vitatott felvételi kritérium szükséges és megfelelő a 2013/255 határozat és a 36/2012 rendelet által követett célokhoz, amelyek arra irányulnak, hogy az Al‑Assad és rezsime által a szíriai polgári lakossággal szemben gyakorolt erőszakos elnyomást határozottan elítéljék és megszüntessék. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Tanács széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a korlátozó intézkedésekre vonatkozó jogi kritériumok és elfogadási részletszabályok absztrakt és általános meghatározása tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28‑i Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 120. pont). Másrészt meg kell állapítani, hogy a vitatott felvételi kritériumot a Tanács 2015‑ben amiatt állapította meg, hogy annak ellenére, hogy négy éven át, azaz 2011 májusa óta korlátozó intézkedéseket alkalmaztak a szíriai rezsimre való nyomásgyakorlás céljából, a szíriai lakosság elnyomása tovább folytatódott. Ezenfelül mivel a szíriai rezsim szorosan ellenőrizte a gazdaságot, a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartózó személyek pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak a befagyasztása megakadályozza, hogy e személyek továbbra is anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtsanak a szíriai rezsimnek, és az e kategóriába tartozó személyek által gyakorolt befolyás miatt növekszik a nyomás a rezsimen annak érdekében, hogy változtasson az elnyomási politikáján. E körülmények között meg kell állapítani, hogy a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” pénzeszközeinek a befagyasztása elengedhetetlen ahhoz, hogy nyomást gyakoroljanak a szíriai rezsimre annak érdekében, hogy hagyjon fel a polgári lakosság elnyomásával, vagy enyhítse azt, és ezért e befagyasztás szükséges és megfelelő az e kategóriába tartozó személyekkel szemben elfogadott intézkedések hatékonyságának a biztosításához.
98 Másodszor a szóban forgó felvételi kritériumnak az ily módon követett célok eléréséhez elégséges jellegét illetően meg kell állapítani, hogy ha a megtámadott jogi aktusok nem vonatkoznának a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartozó személyekre, e célok elérése meghiúsulhatna, mivel e személyek kategóriája képezi a szíriai rezsim alapvető anyagi és pénzügyi támogatását. A szóban forgó felvételi kritérium meghatározása ugyanis a szíriai polgári lakossággal szembeni elnyomás annak ellenére való fennmaradásának a következménye, hogy 2011 óta korlátozó intézkedéseket alkalmaznak. Ezenfelül e kritériumnak a 2015/1836 határozatban és a 2015/1828 határozatban való bevezetése az ítélkezési gyakorlat fejleményeinek az eredménye, amelyek a Tanácsot arra késztették, hogy pontosítsa azokat a kritériumokat, amelyek lehetővé teszik a szóban forgó szabályozás által követett célok hatékony elérését. E megfontolásokra tekintettel a vitatott felvételi kritérium elégségesnek tűnik e célok eléréséhez.
99 Harmadszor, a felperesnek okozott kellemetlenségeket érintően az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az alapvető jogok nem minősülnek abszolút jellegű prerogatíváknak, és azok gyakorlása tekintetében alkalmazhatók olyan korlátozások, amelyeket az Unió által követett közérdekű célok indokolnak. Minden gazdasági vagy pénzügyi korlátozó intézkedés, bármely felvételi kritérium alapján is szabták ki, fogalmilag magában foglal olyan hatásokat, amelyek érintik azon személy bizonyos alapvető jogait, akinek a nevét az érintett listákra felvették. A jogvita tárgyát képező szabályozás által meghatározott célkitűzések fontossága igazolja az egyes gazdasági szereplőkre gyakorolt negatív következményeket, még ha azok jelentősek is.
100 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolat vélelme, amelyet a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartozó személyekkel szemben alkalmaznak, és amelyet a Tanács állapított meg, nem nyilvánvalóan aránytalan‑e.
101 Ezzel kapcsolatban először is hangsúlyozni kell, hogy a Tanács jogosult arra, hogy a fenti 2. és azt követő pontokban felidézett, közös tapasztalatból származó szabályok alapján meghatározza az általános felvételi kritériumokat, és azokból jogi következtetéseket vonjon le.
102 A jelen ügyben a Tanács a vitatott felvételi kritérium megállapításakor, amint az a fenti 56. és 94. pontból is kitűnik, leszögezte, hogy ha valaki „Szíriában tevékenykedő vezető üzletember”, ez a szíriai rezsimmel való kapcsolat fennállására utal.
103 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a jogi vélelmek tekintetében meg kell különböztetni a megdönthető és a megdönthetetlen vélelmeket. A jogi vélelem ugyanis egyszerű vagy megdönthető abban az esetben, ha az ellenbizonyítékkal vitatható, míg a vélelem abszolútnak vagy megdönthetetlennek tekinthető, ha az semmilyen ellenbizonyítással nem vitatható.
104 E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy a fenti 92. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartozó személyek tekintetében a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelem észszerű keretek közé illeszkedik‑e, az vitatható‑e ellenbizonyítékkal, és a védelemhez való jogot megőrzik‑e.
105 Először is meg kell állapítani, hogy mindenekelőtt a szíriai rezsim önkényuralmi jellegére, és arra a kölcsönös függőségi viszonyra tekintettel, amely az üzleti körök és a szíriai rezsim között a gazdasági liberalizációjának az Al‑Assad által megkezdett folyamata miatt kialakult, és végezetül a szíriai gazdaság szoros állami ellenőrzését figyelembe véve, a Tanács jogosan állapíthatta meg a közös tapasztalatból származó szabályként, hogy a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartozó személyek a státuszukat csak a szíriai rezsimmel fenntartott szoros kapcsolat segítségével tarthatják fenn. E tekintetben meg kell állapítani, hogy észszerű annak a vélelmezése, hogy az e kategóriába tartozó személy az Al‑Assad rezsimmel olyan kapcsolatban áll, amely lehetővé teszi a számára az ügyeinek a fejlesztését és a rezsim politikájából származó előnyökben való részesülést.
106 Másodszor meg kell jegyezni, amint az a fenti 56. és 94. pontban kifejtésre került, hogy a Tanács a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó megdönthető vélelmet vezetett be azok személyek tekintetében, akik a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartoznak. Nem veszik fel ugyanis a listákra az e kategóriába tartozó személyek nevét, ha bizonyított, hogy nem, vagy már nem állnak kapcsolatban a hatalmon lévő rezsimmel, vagy semmilyen befolyást nem gyakorolnak arra, és nem áll fenn az esetükben a kijátszás valós veszélye. Márpedig meg kell állapítani, amint az a fenti 67. pontban kifejtésre került, hogy a felperes nem terjesztett elő olyan dokumentumot, amely annak bizonyítására irányul, hogy e helyzetek valamelyike jellemző rá.
107 A felperesnek tehát a jogvita tárgyát képező vélelem vitatásához olyan bizonyítékokat kellett szolgáltatnia, amelyek egyrészt megcáfolják azt, hogy „Szíriában tevékenykedő vezető üzletember”, másrészt ellenbizonyítékként alátámasztják, hogy nem áll vagy már nem áll kapcsolatban Al‑Assad rezsimével, vagy arra semmilyen befolyást nem gyakorol, vagy nem áll fenn az esetében a kijátszás valós veszélye.
108 A felperesnek, annak érdekében, hogy bizonyítsa a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatának a hiányát, és ezáltal alátámassza azt, hogy a vélelem nem alkalmazható, valamint annak érdekében, hogy elérje a nevének a vitatott listákról való törlését, megvolt a lehetősége arra, hogy olyan valószínűsítő körülményeket vagy bizonyítékokat terjesszen elő, amelyek kétségbe vonhatják az esetében megállapított indokot, többek között olyan tényekre hivatkozva, amelyeket kizárólag ő birtokolhatott, és alátámasztva, hogy nem vagy már nem tagja a Tanács által kifejtett indokolásban szereplő társaságok igazgatótanácsának, hogy nem rendelkezik vagy már nem rendelkezik e társaságok részvényeivel, vagy hogy ezen utóbbiak nem minősülnek befolyásosnak a szíriai gazdaság vonatkozásában, és ezért az e társaságokban fennálló részesedése nem vonja maga után a kijátszás veszélyét.
109 Harmadszor emlékeztetni kell arra, hogy az olyan intézkedések tekintetében, mint a megtámadott jogi aktusok, amelyek jelentős hatást gyakorolnak az érintett személyek jogaira és szabadságaira, a Tanács köteles tiszteletben tartani e személyek védelemhez való jogát oly módon, hogy közli velük a nevüknek a szóban forgó listára való felvételét érintő indokot a határozat elfogadásával egyidejűleg, vagy közvetlenül azt követően, és lehetővé teszi a számukra, hogy legkésőbb az őket érintő második határozat elfogadását megelőzően észrevételeket tegyenek, és ily módon adott esetben megdöntsék a szóban forgó vélelmet a személyes helyzetüket érintő, olyan információkra való hivatkozással, amelyek amellett szólnak, hogy a határozatot hozzák meg, ne hozzák meg vagy meghatározott tartalommal fogadják el (lásd ebben az értelemben 2011. december 21‑i Franciaország kontra People’s Mojahedin Organization of Iran, C‑27/09 P, EU:C:2011:853, 61–67. pont). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az iratokból az tűnik ki, hogy a Tanács a 2016. december 19‑i levélben megküldte a felperesnek a bizonyítékokat, és a valamely tagállam által előterjesztett felvételi javaslatot, amely alapján a felperes nevét a megtámadott jogi aktusok mellékletét képező listákra felvették. A Tanács következésképpen felkínálta a felperesnek annak a lehetőségét, hogy bizonyítékot terjesszen elő arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó felvételi kritérium által érintett személyek kategóriájába való tartozást illető komoly valószínűsítő körülmények fennállása ellenére nincs kapcsolata a szíriai rezsimmel. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a felperes védelemhez való jogait tiszteletben tartották.
110 A fentiek összességéből az következik, hogy a vitatott felvételi kritérium összeegyeztethető az arányosság elvével, és nem önkényes jellegű, mivel a Tanács a fentiekben kifejtett kontextusra tekintettel a 2015/1836 határozatban és a 2015/1828 rendeletben e kritériumot indokolt módon vezette be, és a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekre irányadó szabályozás által követett célokhoz képest arányos módon, megőrizve az érintett személyek arra vonatkozó lehetőségét, hogy megdöntsék a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelmet.
111 Így megalapozatlanság miatt el kell utasítani a felperes által előterjesztett jogellenességi kifogást, anélkül hogy szükséges lenne határozni annak elfogadhatóságáról, amit a Bizottság vitat.
[omissis]
A költségekről
113 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.
114 A jelen ügyben a felperest, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. Egyébiránt a Bizottság mint beavatkozó intézmény maga viseli saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Ammar Sharif viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.
3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.
Gratsias | Labucka | Ulloa Rubio |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. április 4‑i nyilvános ülésen.
Aláírások