T‑5/17. sz. ügy
(kivonatos közzététel)
Ammar Sharif
kontra
az Európai Unió Tanácsa
A Törvényszék ítélete (ötödik tanács), 2019. április 4.
„Közös kül‑ és biztonságpolitika – Szíriával szembeni korlátozó intézkedések – A pénzeszközök befagyasztása – Védelemhez való jog – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog – Nyilvánvaló értékelési hiba – A tulajdonhoz való jog – Arányosság – A jóhírnév sérelme”
Közös kül‑ és biztonságpolitika – A szíriai helyzetre tekintettel egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedések – 2013/255/KKBP határozat és 36/2012 rendelet – A szíriai rezsim támogatására vonatkozó vélelem a Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek tekintetében – Megengedhetőség – Feltételek – Arányosság – Megdönthető vélelem – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(EUSZ 29. cikk; a (KKBP) 2015/1836 határozattal módosított 2013/255/KKBP tanácsi határozat, 27. cikk, (2) bekezdés, a) pont és (3) bekezdés, valamint 28. cikk, (2) bekezdés, a) pont és (3) bekezdés; a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 tanácsi rendelet, 15. cikk, (1a) és (1b) bekezdés)
(lásd: 91–95., 97., 105., 106., 109. és 110. pont)
Összefoglalás
A Törvényszék a 2019. április 4–én kihirdetett Sharif kontra Tanács ítéletben (T‑5/17) elutasította egy szír állampolgárságú üzletember által azon jogi aktusokkal szemben előterjesztett megsemmisítés iránti keresetet, amellyel felvették a nevét a Szíriai Arab Köztársasággal szemben hozott korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek jegyzékébe (ezek a jogi aktusok a (KKBP) 2016/1897 végrehajtási határozat(1), az (EU) 2016/1893 végrehajtási rendelet(2), a (KKBP) 2017/917 határozat(3), az (EU) 2017/907 végrehajtási rendelet(4), a (KKBP) 2018/778 határozat(5) valamint az (EU) 2018/774 végrehajtási rendelet(6)). E keresetben a felperes másodlagosan azt is kérte, hogy állapítsák meg a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberekre” vonatkozó jegyzékbe vételi kritériumot bevezető rendelkezéseknek (azaz a 2015/1836 határozattal módosított 2013/255 határozat(7) 28. cikke (2) bekezdésének a) pontja, valamint a 2015/1828 rendelettel módosított 36/2012 rendelet(8) 15. cikke (1a) bekezdésének a) pontja) az ő tekintetében fennálló alkalmazhatatlanságát. A felperes azt állította, hogy e kritérium aránytalan a megtámadott jogi aktusok által követett jogszerű célokkal, amennyiben minden „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberre” vonatkozhat, függetlenül attól, hogy fennáll‑e kapcsolat az adott személy és a szíriai rezsim között.
A Törvényszék megállapította, hogy az intézmények alkalmazhatnak olyan vélelmeket, amelyek a bizonyítási teherrel rendelkező igazgatás azon lehetőségét tükrözik, hogy a dolgok szokásos menetén alapuló közös tapasztalat szabályaiból származó következtetéseket vonhatnak le. Úgy vélte továbbá, hogy még ha egy vélelem nehezen is megdönthető, elfogadható keretek között marad mindaddig, amíg arányos az elérni kívánt jogszerű céllal, fennáll az ellenkező bizonyításának lehetősége, és biztosítva van a védelemhez való jog. Az ilyen vélelmet észszerű keretek közé kell szorítani, aminek során figyelembe kell venni a kockázat súlyosságát és óvni kell a védelemhez való jogot.
E tekintetben a Törvényszék mindenekelőtt megállapította, hogy mivel a szíriai rezsim szorosan ellenőrizte a gazdaságot, a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartózó személyek pénzeszközeinek és gazdasági forrásainak a befagyasztása megakadályozza, hogy e személyek továbbra is anyagi vagy pénzügyi támogatást nyújtsanak a szíriai rezsimnek, és az e kategóriába tartozó személyek által gyakorolt befolyás miatt növekszik a nyomás a rezsimen annak érdekében, hogy változtasson az elnyomási politikáján. Továbbá, mindenekelőtt a szíriai rezsim önkényuralmi jellegére, és arra a kölcsönös függőségi viszonyra tekintettel, amely az üzleti körök és a szíriai rezsim között a gazdaság liberalizációjának az Al‑Assad által megkezdett folyamata miatt kialakult, és végezetül a szíriai gazdaság szoros állami ellenőrzését figyelembe véve, a Tanács jogosan állapíthatta meg a közös tapasztalatból származó szabályként, hogy a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartozó személyek a státuszukat csak a szíriai rezsimmel fenntartott szoros kapcsolat segítségével tarthatják fenn. Ennélfogva a Törvényszék észszerűnek tekintette annak vélelmezését, hogy az e kategóriába tartozó személy az Al‑Assad rezsimmel olyan kapcsolatban áll, amely lehetővé teszi a számára az ügyeinek a fejlesztését és a rezsim politikájából származó előnyökben való részesülést.
A Törvényszék továbbá úgy ítélte meg, hogy a Tanács a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó megdönthető vélelmet vezetett be azon személyek tekintetében, akik a „Szíriában tevékenykedő vezető üzletemberek” kategóriájába tartoznak. Az e kategóriába tartozó személyek nevét ugyanis nem veszik fel a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékébe, ha bizonyított, hogy nem, vagy már nem állnak kapcsolatban a hatalmon lévő rezsimmel, vagy semmilyen befolyást nem gyakorolnak arra, és nem áll fenn az esetükben a kijátszás valós veszélye.
Következésképpen a Törvényszék megállapította, hogy a vitatott felvételi kritérium összeegyeztethető az arányosság elvével, és nem önkényes jellegű, mivel a Tanács a 2015/1836 határozatban és a 2015/1828 rendeletben e kritériumot indokolt módon vezette be, és a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekre irányadó szabályozás által követett célokhoz képest arányos módon, megőrizve az érintett személyek arra vonatkozó lehetőségét, hogy megdöntsék a szíriai rezsimmel fenntartott kapcsolatra vonatkozó vélelmet. Következésképpen a Törvényszék elutasította a jogellenességi kifogást.