A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2015. szeptember 18.
T‑653/13. P. sz. ügy
Kari Wahlström
kontra
az Európai Unió Tagállamainak Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex)
„Fellebbezés – Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Értékelés – Előmeneteli jelentés – A 2010. évi értékelési időszak – Az értékelővel folytatott éves párbeszéd – Célok meghatározása”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének a 2013. október 9‑i Wahlström kontra Frontex ítélete (F‑116/12, EBHT‑KSZ, EU:F:2013:143) ellen benyújtott, ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (harmadik tanács) 2013. október 9‑i Wahlström kontra Frontex ítéletét (F‑116/12, RecFP, EU:F:2013:143), amennyiben a Közszolgálati Törvényszék elutasította az elsőfokú eljárásban hivatkozott második megsemmisítési jogalap második és harmadik részét, valamint a kártérítési kérelmet. A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Törvényszék megsemmisíti K. Wahlström 2010. évre vonatkozó értékelő jelentését. A Törvényszék kötelezi az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséget (Frontex), hogy fizessen K. Wahlström részére 2000 euró kártérítést. A Törvényszék kötelezi a Frontexet a jelen eljárás és a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás során felmerült valamennyi költség viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Eljárási szabály megsértésével elkészített jelentés – Következmények
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – Az értékelő és az értékelt közötti párbeszéd kötelezettségének megsértése – Lényeges szabálytalanság
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az elérendő célok meghatározására vonatkozó kötelezettség – A jelentés megsemmisítése hiányosság esetén
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
4. Fellebbezés – Jogalapok – A Közszolgálati Törvényszék tényekre vonatkozó jogi minősítésének Törvényszék általi felülvizsgálata – Megengedhetőség
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 48. cikk, (2) bekezdés)
5. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Az értékelőknek és az alkalmazottaknak szóló, a személyzeti értékelési eljárásokra vonatkozó iránymutatások – Joghatások
6. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – Elkészítés – A beosztás megváltozása alkalmával a célok formális meghatározása – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
7. Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktusnak a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét nem biztosító megsemmisítése – Olyan alkalmazott szabálytalan értékelő jelentése, aki tevékenységét megszüntette
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 21. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 1980. október 29‑i van Landewyck és társai kontra Bizottság ítélet, 209/78–215/78 és 218/78, EU:C:1980:248, 47. pont; 1990. március 21‑i Belgium kontra Bizottság ítélet, C‑142/87, EU:C:1990:125, 48. pont;
Elsőfokú Bíróság: 2002. április 23‑i Campolargo kontra Bizottság ítélet, T‑372/00, EBHT‑KSZ, EU:T:2002:103, 39. pont.
2. Az érdemi párbeszéd nélkülözhetetlen az értékelési időszak folyamán, mivel az kulcsszerepet tölt be és közvetlen kapcsolatot feltételez az értékelt és az értékelő között, és kizárólag e közvetlen kapcsolat mozdítja elő az őszinte és mély párbeszédet, lehetővé téve az érdekelteknek egyrészről az esetleges véleménykülönbségek jellegének, okainak és terjedelmének pontos megállapítását, másrészről egymás jobb megértését. Az értékelő és az értékelt közötti közvetlen eszmecsere hiányában az értékelés nem töltheti be teljesen az emberierőforrás‑gazdálkodásban és az érintett szakmai támogatásában és fejlődésében játszott szerepét.
E körülmények között az alkalmazott szerződése meghosszabbítását mellőző, az értékelő jelentés elfogadását megelőzően elfogadott határozatnak nem teheti feleslegessé az alkalmazott és az értékelője között az értékelési eljárásban folytatott párbeszédet, amelynek lehetővé kell tennie az érintettek számára egyrészről az esetleges véleménykülönbségek jellegének, okainak és terjedelmének pontos megállapítását, másrészről egymás jobb megértését.
Mivel az értékelő jelentés egyéni, és így természeténél fogva változó értékítéleten nyugszik, meg kell állapítani, hogy ha az alkalmazott az említett jelentés elkészítése előtt, a párbeszéd keretében akarta volna, kifejthette volna az álláspontját, és így módosíttathatta volna az említett jelentésben tett értékeléseket. Következésképpen az alkalmazott és az értékelő közötti éves párbeszédnek az értékelési eljárás keretében való elmaradása lényeges szabálytalanságnak minősül.
(lásd a 25–28. és 34. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: 2004. szeptember 30‑i Ferrer de Moncada kontra Bizottság ítélet, T‑16/03, EBHT‑KSZ, EU:T:2004:283, 40. pont; 2007. október 25‑i Lo Giudice kontra Bizottság ítélet, T‑27/05, EBHT‑KSZ, EU:T:20017:321, 48. és 49. pont.
3. Lásd a határozat szövegét.
(lásd a 48. pontot)
4. Lásd a határozat szövegét.
(lásd az 53. pontot)
Hivatkozás:
Elsőfokú Bíróság: 2008. október 13‑i Neophytou kontra Bizottság ítélet, T‑43/07 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2008:432, 71. pont.
5. Az értékelőknek és az alkalmazottaknak szóló, a személyzeti értékelési eljárásra vonatkozó iránymutatások nem minősíthetők olyan jogszabálynak, amelyeket az adminisztrációnak minden esetben figyelembe kell vennie, hanem tájékoztató jellegű, követendő gyakorlati magatartási szabályoknak minősülnek, amelyektől az adminisztráció adott esetben nem térhet el anélkül, hogy az egyelő bánásmód elvével összeegyeztethető indokokat adna. A kérdéses intézmény ugyanis e magatartási szabályok elfogadásával, valamint azáltal, hogy azok közzétételével kinyilvánította, hogy konkrét esetekben alkalmazza azokat, a mérlegelési jogkörének gyakorlása tekintetében korlátozta magát, és e szabályoktól csak úgy térhet el, ha adott esetben vállalja, hogy az általános jogelveknek – mint például az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elvének – megsértése miatt szankcionálják. Ezért nem zárható ki, hogy e magatartási szabályok – bizonyos körülmények esetén és a tartalmuktól függően – általános hatállyal rendelkezzenek és joghatásokat válthassanak ki.
(lásd a 61. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2005. június 28‑i Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság ítélet, C‑189/02 P, C‑202/02 P, C‑205/02 P–C‑208/02 P és C‑213/02 P, EBHT, EU:C:2005:408, 209–211. pont;
Elsőfokú Bíróság: 1997. július 9‑i Monaco kontra Parlament ítélet, T‑92/96, EBHT‑KSZ, EU:T:1997:105, 46. pont.
6. Mivel a célok meghatározása az alkalmazott teljesítménye és az értékelő jelentés elkészítése szempontjából alapvető hivatkozási pont, az alkalmazottra vonatkozó céloknak a beosztás megváltozása során – mégpedig az értékelővel folytatott párbeszéd keretében – történő formális meghatározására irányuló kötelezettség megszűnésének az lenne a hatása, hogy az alkalmazottak a célok meghatározása tekintetében különböző bánásmódban részesülnének a beosztásuk megváltozásának időpontja alapján.
A „célok formális meghatározása” ugyanis a céloknak az értékelővel folytatott párbeszéd keretében történő meghatározását foglalja magában. Ellenkező esetben ez az alkalmazottaknak a beosztásuk megváltozásának időpontja alapján történő eltérő bánásmódját eredményezné a célok meghatározása tekintetében, mivel azon alkalmazott számára, aki az év elején változtatja meg beosztását, ki lehetne új célokat jelölni az értékelővel folytatott éves párbeszéd keretében, ellenben a referenciaév folyamán újrabeosztott alkalmazottal, aki nem vehetne részt ilyen párbeszédben.
(lásd a 62. és 66. pontot)
7. Amennyiben a kártérítési kereseti kérelmek a megsemmisített jogi aktus jogellenességén alapulnak, a Törvényszék általi megsemmisítés önmagában megfelelő, és főszabály szerint elégséges jóvátételt jelent mindazon nem vagyoni kár tekintetében, amely a felperest érhette.
Mindenesetre valamely aktus megsemmisítése – amennyiben e megsemmisítés nem érvényesül a gyakorlatban – önmagában nem jelentheti a megsemmisített aktussal okozott teljes nem vagyoni kár megfelelő és elégséges jóvátételét. Ez az eset áll fenn, amikor az értékelő jelentés megsemmisítését kimondó ítélet végrehajtása keretében visszaható hatállyal lehetetlen azon alkalmazott számára célokat kijelölni, aki befejezte a tevékenységét, valamint formális párbeszédet szervezni e célokról. Továbbá e teljesítménye nem tehető újabb értékelés tárgyává egy új értékelő jelentésben, figyelembe véve a kezdetben kitűzött célokat. Így kétség áll fenn azon teljesítmény tekintetében, amelyet az érintett személy tanúsíthatott volna, ha a célokat eredetileg kijelölték volna. Márpedig e kétség fennállása sérelmet okoz.
Következésképpen az értékelő jelentés megsemmisítése önmagában nem minősülhet megfelelő és elégséges jóvátételnek.
(lásd a 82–85. pontot)
Hivatkozás:
Bíróság: 2008. február 28‑i Neirinck kontra Bizottság ítélet, C‑17/07 P, EBHT‑KSZ, EU:C:2008:134, 98. pont;
Elsőfokú Bíróság: 2002. szeptember 11‑i Willeme kontra Bizottság ítélet, T‑89/01, EBHT‑KSZ, EU:T:2002:212, 97. pont; 2009. szeptember 30‑i Skareby kontra Bizottság ítélet, T‑193/08 P, EBHT‑KSZ, EU:T:2009:377, 99. pont.