A HL-ben megjelent közlemények

 

Az IMI plc, az IMI Kynoch Ltd. és a Yorkshire Copper Tube által az Európai Közösségek Bizottsága ellen 2005. január 19-én benyújtott kereset

(T-18/05. sz. ügy)

(Az eljárás nyelve: angol)

Az IMI plc, székhelye: Birmingham (Egyesült Királyság), az IMI Kynoch Ltd., székhelye: Birmingham (Egyesült Királyság) és a Yorkshire Copper Tube, székhelye: Liverpool (Egyesült Királyság), képviselik: M. Struys és D. Arts, ügyvédek, 2005. január 19-én keresetet nyújtottak be az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságához az Európai Közösségek Bizottsága ellen.

A felperesek keresetükben azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

semmisítse meg a Bizottságnak a COMP/E-1/38.069. sz. réz víz- és gázcsövek ügyben 2004. szeptember 3-án hozott és 2004. október 20-án írásbeli eljárással módosított határozatának 1. cikkét, amennyiben az az 1. cikk h), i) és j) pontjában felsorolt vállalkozásokra vonatkozik, valamint 2. cikkének f) pontját;

másodlagosan mérsékelje a felperesekre kiszabott bírság összegét; és

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek:

A megtámadott határozatban a Bizottság megállapította, hogy a rézvezetékek ágazatában több vállalkozás megsértette az EK 81. cikk (1) bekezdését és az EGT 53. cikk (1) bekezdését. A jogsértés három különböző módon nyilvánult meg: az ún. SANCO gyártók közötti megállapodások, az ún. WICU és Cuprotherm gyártók közötti megállapodások, valamint a réz víz- és gázcsöveket gyártók szélesebb csoportján belüli megállapodások formájában. A határozat szerint a felperesek nem voltak tudatában vagy ésszerűen nem láthatták előre a SANCO megállapodásokat, valamint a WICU és Cuprotherm megállapodásokat.

Keresetük alátámasztására a felperesek a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére hivatkoznak. A felperesek szerint a Bizottság a vizsgálat lefolytatásának módja miatt előnyben részesített bizonyos vállalkozásokat. A felperesek arra hivatkoznak, hogy ők utolsóként kaptak információkérést és így utolsóként kértek engedékenységet, amely ilyen alapon a bírságnak csak 10%-os mérsékléséhez vezetett.

A felperesek továbbá arra hivatkoznak, hogy a Bizottság tévedett annak megállapításakor, hogy a SANCO megállapodások nem voltak jelentősen szorosabbak, mint a szélesebb csoporton belüli megállapodások. A felperesek ezen túlmenőleg kijelentik, hogy a Bizottság azáltal, hogy nem tett különbséget a SANCO megállapodások résztvevőire és a szélesebb csoporton belüli megállapodások résztvevőire kiszabott bírság szintje között, megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint azt az elvet, amely szerint a versenyjog megsértéséért való felelősség személyhez kötődik.

A felperesek vitatják azt is, hogy a Bizottság ugyanazt a bírságot szabta ki a felperesekre és a szélesebb csoporton belüli megállapodásokban, valamint a WICU és Cuprotherm megállapodásokban részt vevő gyártókra. A felperesek szerint ez döntés sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, valamint azt az elvet, amely szerint a versenyjog megsértéséért való felelősség személyhez kötődik, és e ponton a határozat indokolása nem megfelelő.

A felperesek továbbá azt állítják, hogy a Bizottság megsértette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és nyilvánvaló hibát követett el annak megállapításával, hogy a felperesek megszakítás nélkül részt vettek a megállapodásokban, míg bizonyos más vállalkozásokkal kapcsolatban a folyamatosság nem volt megállapítható. A felperesek szerint helyzetük azonos e vállalkozások helyzetével. A felperesek ezzel kapcsolatban védelmi jogaik sérelmére is hivatkoznak, amennyiben a Bizottság határozatát olyan elemekre alapította, amelyeket a kifogásközlésben nem vettek figyelembe.

A felperesek végül az arányosság elvének sérelmére hivatkoznak a bírságok meghatározásában.

____________