A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (nyolcadik tanács)
2010. május 19.(*)
„Verseny – Kartellek – A rézből készült vízvezetékcsövek ágazata – Az EK 81. cikk megsértését megállapító határozat – Folyamatos és több elemből álló jogsértés – Bírságok – Elévülés – Együttműködés”
A T‑19/05. sz. ügyben,
a Boliden AB (székhelye: Stockholm [Svédország]),
az Outokumpu Copper Fabrication AB, korábban Boliden Fabrication AB (székhelye: Västerås [Svédország]),
az Outokumpu Copper BCZ SA, korábban Boliden Cuivre & Zinc SA (székhelye: Liège [Belgium])
(képviselik őket kezdetben: C. Wetter és O. Rislund, később: C. Wetter és M. Johansson ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: É. Gippini Fournier és S. Noë, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
először is az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügy) 2004. szeptember 3‑án hozott C (2004) 2826 bizottsági határozat 1. cikke a)–c) pontjának megsemmisítése iránti kérelme – amennyiben az megállapítja, hogy a felperesek 1995. július 1‑je és 1998. augusztus 27. között, valamint 1998. december 10. és 1999. október 7. között részt vettek a jogsértésben –, másodszor az e határozatban a felperesekre kiszabott bírság összegének csökkentése iránti kérelme, harmadszor pedig a Bizottságnak az említett összeg növelése iránt benyújtott viszontkeresete tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács),
tagjai: M. E. Martins Ribeiro elnök, S. Papasavvas és N. Wahl (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Kantza tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2008. november 4‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperesek, az Outokumpu Copper Fabrication AB (korábban Boliden Fabrication AB), az Outokumpu Copper BCZ SA (korábban Boliden Cuivre & Zinc SA) és a Boliden AB a Boliden‑csoport részét képezik, amelynek anyavállalata, a Boliden a Stockholmi Tőzsdén (Svédország) jegyzett, svéd jog szerinti társaság, amely Európában és Svédországban is rendelkezik telephelyekkel. A csoport különösen fémek és ásványi termékek – elsősorban rész és cink – bányászatával, feldolgozásával és értékesítésével foglalkozik.
1. A közigazgatási eljárás
2 A Mueller Industries Inc. (a továbbiakban: Mueller) 2001. januári információközlését követően az Európai Közösségek Bizottsága 2001 márciusában [az EK 81.] és [az EK 82. cikk] végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6‑i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 14. cikke értelmében bejelentés nélkül vizsgálatokat tartott több, a rézcsövek ágazatában tevékenykedő vállalkozás helyiségeiben.
3 A KME Germany AG (korábban KM Europa Metal AG), valamint az Outokumpu Oyj és a Luvata Oy (korábban Outokumpu Copper Products Oy) (a továbbiakban együtt: Outokumpu‑csoport) helyiségeiben 2001 április 9‑én és 10‑én további vizsgálatokat tartottak. Az Outokumpu a kartellügyek esetében a bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény (HL 1996. C 207., 4. o.; a továbbiakban: 1996. évi engedékenységi közlemény) alapján 2001. április 9‑én felajánlotta, hogy mind az ipari csövek, mind pedig a vízvezetékcsövek vonatkozásában együttműködik a Bizottsággal. A további vizsgálatokat követően a Bizottság a rézcsövekkel kapcsolatos vizsgálatát a következő három külön eljárásra különítette el: a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügy, a COMP/E‑1/38.121 – „szerelvények”‑ügy és a COMP/E‑1/38.240 – „ipari csövek”‑ügy.
4 Az Outokumpu‑csoport a 2001. május 30‑i levelében néhány melléklet kíséretében a rézcsövek ágazatát és az azzal kapcsolatos versenyellenes megállapodásokat leíró memorandumot küldött a Bizottságnak.
5 A COMP/E‑1/38.240 – „ipari csövek”‑ügyben a Bizottság kezdeményezésére 2002. június 5‑én megbeszéléseket tartottak az Outokumpu‑csoport képviselőivel az e vállalkozás által felajánlott együttműködéssel kapcsolatban. Ez utóbbi közölte továbbá, hogy kész arra, hogy a Bizottság kérdéseket tegyen fel a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügy tárgyát képező megállapodások által érintett alkalmazottjainak.
6 A COMP/E‑1/38.240 – „ipari csövek”‑ügyben a Bizottság 2002 júliusában a 17. rendelet 11. cikke alapján egyrészről tájékoztatáskérést intézett a Wieland‑Werke AG‑hoz (a továbbiakban: Wieland) és a KME‑csoporthoz (tagjai: a KME Germany, a KME France SAS [korábban Tréfimétaux SA] és a KME Italy SpA [korábban Europa Metalli SpA]), másrészről pedig felkérte az Outokumpu‑csoportot további információk megküldésére. A KME‑csoport az említett tájékoztatáskérésre 2002. október 15‑én válaszolt. Válasza egy nyilatkozatot és arra vonatkozó kérelmet is tartalmazott, hogy a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügyben alkalmazzák rá az 1996. évi engedékenységi közleményt. Továbbá a KME‑csoport megengedte a Bizottságnak, hogy a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügyben felhasználjon minden, a COMP/E‑1/38.240 – „ipari csövek”‑ügyben szolgáltatott információt.
7 A Wieland 2003. január 23‑án nyilatkozatot küldött a Bizottságnak, amelyben kérte, hogy a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügyben alkalmazzák rá az 1996. évi engedékenységi közleményt.
8 A COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügyben a Bizottság 2003. március 3‑án tájékoztatáskérést intézett a Boliden‑csoporthoz, a HME Nederland BV‑hez (a továbbiakban: HME) és a Chalkor AE Epexergasias Metallonhoz (a továbbiakban: Chalkor), valamint 2003. március 20‑án az IMI‑csoporthoz (tagjai: az IMI plc, az IMI Kynoch Ltd és a Yorkshire Copper Tube).
9 A Chalkor képviselői 2003. április 9‑én találkoztak a Bizottság képviselőivel, és a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügyben kérték az 1996. évi engedékenységi közlemény alkalmazását.
10 A Bizottság a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügyben 2003. augusztus 29‑én az érintett társaságokhoz címzett kifogásközlést fogadott el. Miután az említett társaságok elektronikus formában hozzáférhettek az ügy irataihoz, és benyújtották írásbeli észrevételeiket, a HME kivételével 2003. november 28‑án meghallgatáson vettek részt.
11 A Bizottság 2003. december 16‑án az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E‑1/38.240 – „ipari csövek”‑ügy) meghozta a C (2003) 4820 végleges határozatot, amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2004. április 28‑án tették közzé (HL L 125., 50. o.).
2. A megtámadott határozat
12 A Bizottság 2004. szeptember 3‑án az [EK] 81. cikk és az EGT‑Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügy) meghozta a C (2004) 2826 határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), amelynek összefoglalóját az Európai Unió Hivatalos Lapjában 2006. július 13‑án tették közzé (HL L 192., 21. o.).
13 A megtámadott határozat különösen a következő rendelkezéseket tartalmazza:
„1. cikk
A következő vállalkozások megsértették az [EK] 81. cikk (1) bekezdésének és 1994. január 1‑jétől az EGT‑Megállapodás 53. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit azáltal, hogy a megjelölt időszakokban az árak rögzítésére és a piacok felosztására irányuló megállapodások és összehangolt magatartások összességében vettek részt a rézből készült vízvezetékcsövek ágazatában:
a) a Boliden […] az [Outokumpu Copper Fabricationnal] és az [Outokumpu Copper BCZ‑vel] együttesen 1988. június 3‑tól 2001. március 22‑ig;
b) az [Outokumpu Copper Fabrication] a Boliden […]‑vel és az [Outokumpu Copper BCZ‑vel] együttesen 1988. június 3‑tól 2001. március 22‑ig;
c) az [Outokumpu Copper BCZ] a Boliden […]‑vel és az [Outokumpu Copper Fabricationnal] együttesen 1988. június 3‑tól 2001. március 22‑ig;
d) az Austria Buntmetall AG:
i. a Buntmetall Amstetten [GmbH‑val] együttesen legalább 1998. augusztus 29‑től 1999. július 8‑ig, és
ii. a [Wielanddal] és a Buntmetall Amstetten […]‑val együttesen 1999. július 9‑től 2001. március 22‑ig;
e) a Buntmetall Amstetten […]:
i. az Austria Buntmetall […]‑val együttesen legalább 1998. augusztus 29‑től 1999. július 8‑ig, és
ii. a [Wielanddal] és az Austria Buntmetall […]‑val együttesen 1999. július 9‑től 2001. március 22‑ig;
f) a [Chalkor] legalább 1998. augusztus 29‑től legalább 1999. szeptember elejéig;
g) a [HME] legalább 1998. augusztus 29‑től 2001. március 22‑ig;
h) az IMI […] az IMI Kynoch […]‑vel és a Yorkshire Copper Tube […]‑vel együttesen 1989. szeptember 29‑től 2001. március 22‑ig;
i) az IMI Kynoch […] az IMI […]‑vel és a Yorkshire Copper Tube […]‑vel együttesen 1989. szeptember 29‑től 2001. március 22‑ig;
j) a Yorkshire Copper Tube […] az IMI […]‑vel és az IMI Kynoch […]‑vel együttesen 1989. szeptember 29‑től 2001. március 22‑ig;
k) a [KME Germany]:
i. önállóan 1988. június 3‑tól 1995. június 19‑ig, és
ii. a [KME France‑szal] és a [KME Italyval] együttesen 1995. június 20‑tól 2001. március 22‑ig;
l) a [KME Italy]:
i. a [KME France‑szal] együttesen 1989. szeptember 29‑től 1995. június 19‑ig, és
ii. a [KME Germanyvel] és a [KME France‑szal] együttesen 1995. június 20‑tól 2001. március 22‑ig;
m) a [KME France]:
i. a [KME Italyval] együttesen 1989. szeptember 29‑től 1995. június 19‑ig, és
ii. a [KME Germanyvel] és a [KME Italyval] együttesen 1995. június 20‑tól 2001. március 22‑ig;
[…]
s) az Outokumpu […] a [Luvatával] együttesen 1989. szeptember 29‑től 2001. március 22‑ig;
t) a [Luvata] az Outokumpu […]‑val együttesen 1989. szeptember 29‑től 2001. március 22‑ig;
u) a [Wieland]:
i. önállóan 1989. szeptember 29‑től 1999. július 8‑ig, és
ii. az Austria Buntmetall […]‑val és a Buntmetall Amstetten […]‑val együttesen 1999. július 9‑től 2001. március 22‑ig.
2. cikk
Az 1. cikkben említett jogsértések miatt kiszabott bírságok a következők:
a) a Boliden […], az [Outokumpu Copper Fabrication] és az [Outokumpu Copper BCZ] esetében egyetemlegesen: 32,6 millió euró;
b) az Austria Buntmetall […] és a Buntmetall Amstetten […] esetében egyetemlegesen: 0,6695 millió euró;
c) az Austria Buntmetall […], a Buntmetall Amstetten […] és a [Wieland] esetében egyetemlegesen: 2,43 millió euró;
d) a [Chalkor] esetében: 9,16 millió euró;
e) a [HME] esetében: 4,49 millió euró;
f) az IMI […], az IMI Kynoch […] és a Yorkshire Copper Tube […] esetében egyetemlegesen: 44,98 millió euró;
g) a [KME Germany] esetében: 17,96 millió euró;
h) a [KME Germany], a [KME France] és a [KME Italy] esetében egyetemlegesen: 32,75 millió euró;
i) a [KME Italy] és a [KME France] esetében egyetemlegesen: 16,37 millió euró;
j) az Outokumpu […] és a [Luvata] esetében egyetemlegesen: 36,14 millió euró;
k) a [Wieland] esetében egyénileg: 24,7416 millió euró.
[…]”
14 A Bizottság úgy vélte, hogy a kérdéses vállalkozások egységes, folyamatos, összetett és – a Boliden‑csoport, a KME‑csoport és a Wieland esetében – több elemből álló jogsértésben (a továbbiakban: kartell vagy kérdéses jogsértés) vettek részt. A Bizottság kifejtette, hogy a megtámadott határozat a nemzeti megállapodásokat mint olyanokat nem érinti (a megtámadott határozat (2) és (106) preambulumbekezdése).
Az érintett termékek és piacok
15 Az érintett ágazat, a rézcsőgyártási ágazat két termékcsoportot foglal magában, azaz egyrészről az ipari csöveket, amelyek végső felhasználásuk alapján különböző alcsoportokba sorolhatók (légkondicionálás és hűtés, szerelvények, gázfűtés, szűrés‑szárítás és távközlés), másrészről pedig a „szanitercsöveknek” is nevezett vízvezetékcsöveket, amelyeket az építőipar víz‑, gáz‑, olaj‑ és fűtőszerelvényekhez használ (a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdése).
16 A Bizottság úgy vélte, hogy a COMP/E‑1/38.069 – „rézből készült vízvezetékcsövek”‑ügy és a COMP/E‑1/38.240 – „ipari csövek”‑ügy két különálló jogsértést érint. E tekintetben elsősorban azon tényre támaszkodott, hogy „egyrészről a vízvezetékcsövekre, másrészről pedig az ipari csövekre vonatkozó megállapodásokban különböző vállalkozások (és e vállalkozások különböző alkalmazottjai) vettek részt, és e megállapodások rendszere is eltér”. A Bizottság továbbá úgy vélte, hogy az érintett ügyfélkör, a végső felhasználás és a termékek műszaki jellemzői tekintetében a vízvezetékcsövek ágazata eltér az ipari csövek ágazatától (a megtámadott határozat (4) és (5) preambulumbekezdése).
17 A rézből készült vízvezetékcsöveket illetően a Bizottság a megtámadott határozatban megállapította, hogy e termékcsoport két „termékalcsoportot” foglal magában: egyrészről a sima, rézből készült vízvezetékcsöveket, másrészről pedig a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsöveket. Megjegyezte, hogy „a sima, rézből készült vízvezetékcsövek és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek nem feltétlenül helyettesíthetők egymással, és a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 155. o.) fényében különálló termékpiacokat alkothatnak”. A megtámadott határozat meghozatala érdekében azonban a Bizottság úgy vélte, hogy e két „termékalcsoportot” „egy és ugyanazon termékcsoportnak [kell tekinteni] […], mivel lényegében ugyanazon vállalkozások (és e vállalkozások ugyanazon alkalmazottai) vettek részt az e két termékalcsoportra vonatkozó megállapodásokban, és a megállapodásokat hasonlóan alakították ki” (a megtámadott határozat (13) és (459) preambulumbekezdése).
18 A megtámadott határozatban a Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az érintett földrajzi piac az Európai Gazdasági Térség (EGT). Úgy vélte, hogy az EGT‑ben 2000‑ben a sima, rézből készült vízvezetékcsövek piacának értéke körülbelül 970,1 millió euró, a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek piacának értéke pedig 180,9 millió euró volt. Az EGT‑ben 2000‑ben következésképpen 1 151 millió euróra becsülték e két piac együttes értékét (a megtámadott határozat (17) és (23) preambulumbekezdése).
A kérdéses jogsértés összetevői
19 A Bizottság kiemelte, hogy a kérdéses jogsértés három különálló, azonban egymással összefüggő formában nyilvánult meg (a megtámadott határozat (458) és (459) preambulumbekezdése). A kartell első ága – azaz a SANCO‑megállapodások – a „SANCO‑gyártók” között kötött megállapodásokban állt; a SANCO a KME‑csoport, a Wieland és a Boliden‑csoport által gyártott, sima, rézből készült vízvezetékcsövekre vonatkozó védjegy (a megtámadott határozat (115)–(118), (125)–(146) és (456) preambulumbekezdése).
20 A kérdéses jogsértés második ága – azaz a WICU- és Cuprotherm‑megállapodások – a „WICU- és Cuprotherm‑gyártók” között kötött megállapodásokat foglalta magában; a WICU és a Cuprotherm a KME‑csoport és a Wieland által gyártott, műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövekre vonatkozó védjegyek (a megtámadott határozat (121) és (149) preambulumbekezdése).
21 A kartell harmadik ága – azaz a kiterjedt európai megállapodások – a sima, rézből készült vízvezetékcsövek gyártóinak szélesebb csoportján belül kötött megállapodásokra vonatkozott. Ezen ág a fenti 19. és 20. pontban említett vállalkozásokat, valamint a Buntmetall‑csoportot (tagjai: az Austria Buntmetall és a Buntmetall Amstetten), a Chalkort, a HME‑t, az IMI‑csoportot, a Muellert és az Outokumpu‑csoportot foglalta magában (a megtámadott határozat (147), (148), (192) és (459)–(462) preambulumbekezdése).
A kérdéses jogsértés időtartama és folyamatos jellege
22 A Bizottság a megtámadott határozatban kiemelte, hogy a kérdéses jogsértés a KME‑csoport és a Boliden‑csoport esetében 1988. június 3‑án, az IMI‑csoport, az Outokumpu‑csoport és a Wieland esetében 1989. szeptember 29‑én, a Mueller esetében 1997. október 21‑én, valamint a Chalkor, a Buntmetall‑csoport és a HME esetében pedig legkésőbb 1998. augusztus 29‑én kezdődött. A Bizottság a jogsértés befejeződésének időpontjául 2001. március 22‑ét fogadta el, kivéve a Mueller és a Chalkor esetében, akik a Bizottság szerint 2001. január 8‑án, illetve 1999 szeptemberében szüntették meg a kartellben való részvételüket (a megtámadott határozat (597) preambulumbekezdése).
23 Ami a kérdéses jogsértés folyamatos jellegét illeti, a Bizottság a Boliden‑csoportot, az IMI‑csoportot, a KME‑csoportot, az Outokumpu‑csoportot és a Wielandot illetően a megtámadott határozatban kiemelte, hogy noha a kartelltevékenység egyrészről az 1990 és 1992 decembere közötti, másrészről pedig az 1994 júliusa és 1997 júliusa közötti időszakban kevésbé volt jelentős, a jogsértő tevékenység azonban sosem szűnt meg teljesen, ily módon a kérdéses jogsértés ténylegesen egy egységes, el nem évült jogsértésnek minősül (a megtámadott határozat (466), (471), (476), (477) és (592) preambulumbekezdése).
A bírságok összegének meghatározása
24 A Bizottság a megtámadott határozatban [az EK 81. cikkben] és [az EK 82. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 23. cikkének (2) bekezdése és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése alapján bírságokat szabott ki a Boliden‑csoportra, Buntmetall‑csoportra, a Chalkorra, a HME‑re, az IMI‑csoportra, a KME‑csoportra, az Outokumpu‑csoportra és a Wielandra (a megtámadott határozat (842) preambulumbekezdése és 2. cikke).
25 A Bizottság a bírságok összegét a kérdéses jogsértés súlya és időtartama, azaz az 1/2003 rendelet 23. cikkének (3) bekezdésében és a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említett két kritérium alapján állapította meg, amely rendelkezések a megtámadott határozat szerint a kérdéses jogsértés időpontjában alkalmazandók voltak (a megtámadott határozat (601)–(603) preambulumbekezdése).
26 Az egyes vállalkozásokra kiszabott bírság összegének megállapítása érdekében a Bizottság a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az [ESZAK 65. cikk] (5) bekezdése alapján kiszabott bírság megállapításának módszeréről szóló iránymutatásban (HL 1998. C 9., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 171. o.) (a továbbiakban: iránymutatás) meghatározott módszert alkalmazta, noha arra szisztematikusan nem hivatkozott. A Bizottság a megtámadott határozatban megvizsgálta továbbá, hogy az érintett vállalkozások megfelelnek‑e – és ha igen, akkor mennyiben – az 1996. évi engedékenységi közleményben megállapított követelményeknek.
A bírságok kiindulási összege
– A jogsértés súlya
27 A kérdéses jogsértés súlyának értékelését illetően a Bizottság figyelembe vette a jogsértés jellegét, a piacra gyakorolt tényleges hatását, az érintett földrajzi piac kiterjedését és az említett piac méretét (a megtámadott határozat (605) és (678) preambulumbekezdése).
28 A Bizottság úgy érvelt, hogy a jelen ügyben szóban forgó, a piacok felosztására és az árak rögzítésére irányuló magatartások jellegüknél fogva különösen súlyos jogsértésnek minősülnek, és úgy vélte, hogy a kartell által érintett földrajzi piac megfelel az EGT területének. A Bizottság figyelembe vette azon tényt is, hogy a rézből készült vízvezetékcsövek piaca igen jelentős ipari ágazatot képez, amelynek értékét az EGT‑ben 2000‑ben, a kartell utolsó teljes évében 1 151 millió euróra becsülték (a megtámadott határozat (606) és (674)–(678) preambulumbekezdése).
29 A piacra gyakorolt tényleges hatást illetően a Bizottság kiemelte, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre annak bizonyításához, hogy a kartell összességében hatást gyakorolt az érintett piacra, különösen az árakra, még ha e hatást lehetetlen is pontosan számszerűsíteni (a megtámadott határozat (670) és (673) preambulumbekezdése). A Bizottság e megállapítás során közelebbről több ténykörülményre is támaszkodott. Először is a kartell működtetését vette alapul azon tényre hivatkozva, hogy a résztvevők információkat cseréltek az értékesítési mennyiségekre és az árszintekre vonatkozóan (a megtámadott határozat (629) és (630) preambulumbekezdése).
30 Másodszor figyelembe vette azon körülményt, hogy a kartell tagjai az EGT‑ben a piac jelentős részével, azaz 84,6%‑ával rendelkeztek (a megtámadott határozat (635) preambulumbekezdése).
31 Harmadszor a Bizottság a kartell tagjai által a kartelltalálkozókkal összefüggésben készített táblázatokra, memorandumokra és feljegyzésekre támaszkodott. E dokumentumok arra utalnak, hogy az árak a kartell bizonyos időszakaiban emelkedtek, és a kartell tagjai a korábbi időszakokhoz képest további bevételekre tettek szert. Az említett dokumentumok közül néhány azt mutatja, hogy a kartellben részt vevő személyek úgy vélték, hogy a kartell az érintett vállalkozások számára lehetővé tette árcélkitűzéseik elérését. A Bizottság továbbá a Boliden‑csoport egyik társaságának korábbi igazgatója, M. által, valamint a Wieland, a Boliden‑csoport és a Mueller által együttműködéseik keretében tett nyilatkozatokra is támaszkodott (a megtámadott határozat (637)–(654) preambulumbekezdése).
32 Végül a Bizottság megállapította, hogy a kartell egyes résztvevőinek piaci részesedése a kartell teljes időtartama alatt viszonylag állandó maradt, még ha a résztvevők ügyfelei néha változtak is (a megtámadott határozat (671) preambulumbekezdése).
33 A Bizottság az alapján megállapította, hogy az érintett vállalkozások különösen súlyos jogsértést követtek el (a megtámadott határozat (680) preambulumbekezdése).
– Eltérő bánásmód
34 A Bizottság a megtámadott határozatban négy csoportot határozott meg, amelyek szerinte a vállalkozásoknak a kérdéses jogsértésben való viszonylagos jelentőségét mutatják. A Bizottság a kartell tagjait annak alapján sorolta be több kategóriába, hogy a kartell egyes résztvevői az EGT‑ben az érintett termékek 2000‑ben való értékesítése tekintetében milyen piaci részesedéssel rendelkeztek. Következésképpen a Bizottság a KME‑csoportot az érintett piac fő szereplőjének tekintette, és az első kategóriába sorolta. A Wieland‑csoportot (tagjai: a Wieland és a Buntmetall‑csoport, amelynek irányítását a Wieland 1999 júliusában megszerezte), az IMI‑csoportot és az Outokumpu‑csoportot e piac közepes méretű szereplőjének tekintette, és a második kategóriába sorolta. A Bizottság a Boliden‑csoportot a harmadik kategóriába sorolta. A HME és a Chalkor a negyedik kategóriában szerepel (a megtámadott határozat (681)–(692) preambulumbekezdése).
35 A piaci részesedéseket az egyes jogsértő vállalkozások által a sima, rézből készült vízvezetékcsövek és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek együttes piacán a vízvezetékcsövek értékesítésével elért forgalom alapján határozták meg. Ennélfogva a WICU- és Cuprotherm‑csöveket nem értékesítő vállalkozások piaci részesedéseit úgy határozták meg, hogy a sima, rézből készült vízvezetékcsövekkel elért forgalmukat elosztották a sima és a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövek piacának együttes méretével (a megtámadott határozat (683) és (692) preambulumbekezdése).
36 A Bizottság következésképpen a bírságok kiindulási összegét a KME‑csoport esetében 70 millió euróban, a Wieland‑, az IMI‑ és az Outokumpu‑csoport esetében 23,8 millió euróban, a Boliden‑csoport esetében 16,1 millió euróban, a Chalkor és a HME esetében pedig 9,8 millió euróban állapította meg (a megtámadott határozat (693) preambulumbekezdése).
37 Figyelemmel azon tényre, hogy a Wieland és a Buntmetall‑csoport 1999 júliusától kezdve egyetlen vállalkozást képezett, és 1995 júniusáig a KME France és a KME Italy együttesen a KME Germanytől különálló vállalkozást képezett, a Bizottság a rájuk kiszabott bírságok kiindulási összegét a következőképpen állapította meg: a KME‑csoport esetében (a KME Germany, a KME France és a KME Italy egyetemlegesen) 35 millió euró; a KME Germany esetében 17,5 millió euró, a KME Italy és a KME France esetében egyetemlegesen 17,5 millió euró; a Wieland‑csoport esetében 3,25 millió euró; a Wieland esetében 19,52 millió euró és a Buntmetall‑csoport esetében 1,03 millió euró (a megtámadott határozat (694)–(696) preambulumbekezdése).
38 Annak szükségességét figyelembe véve, hogy a bírság mértékét úgy kell megállapítani, hogy az elrettentő hatású legyen, a Bizottság az Outokumpu‑csoportra kiszabott bírság kiindulási összegét 50%‑kal növelte, amely így 35,7 millió euróra emelkedett, mivel úgy vélte, hogy e vállalkozáscsoport világméretű forgalma – amely meghaladta az 5 milliárd eurót – azt jelzi, hogy a vállalkozáscsoport mérete és gazdasági jelentősége igazolja az említett növelést (a megtámadott határozat (703) preambulumbekezdése).
A bírságok alapösszege
39 A megtámadott határozatból kitűnik, hogy a Bizottság a bírságok kiindulási összegeit a jogsértés teljes évei esetében 10%‑kal, valamennyi további hat hónaptól egy évig tartó időszak esetében pedig 5%‑kal növelte. Így a következőket állapította meg:
– a kartellben tizenegy éven és öt hónapon keresztül részt vevő IMI‑csoport esetében a bírság 23,8 millió eurós kiindulási összegét 110%‑kal kell növelni;
– a kartellben tizenegy éven és öt hónapon keresztül részt vevő Outokumpu‑csoport esetében a bírságnak az elrettentés érdekében való megemelés után 35,7 millió euróban megállapított kiindulási összegét 110%‑kal kell növelni;
– a kartellben tizenkét éven és kilenc hónapon keresztül részt vevő Boliden‑csoport esetében a bírság 16,1 millió eurós kiindulási összegét 125%‑kal kell növelni;
– a kartellben tizenkét hónapon keresztül részt vevő Chalkor esetében a bírság 9,8 millió eurós kiindulási összegét 10%‑kal kell növelni;
– a kartellben két éven és hat hónapon keresztül részt vevő HME esetében a bírság 9,8 millió eurós kiindulási összegét 25%‑kal kell növelni;
– a kartellben öt éven és hét hónapon keresztül részt vevő KME‑csoport esetében a bírság 35 millió eurós kiindulási összegét 55%‑kal kell növelni;
– a kartellben hét éven és két hónapon keresztül részt vevő KME Germany esetében a bírság 17,5 millió eurós kiindulási összegét 70%‑kal kell növelni;
– a kartellben öt éven és tíz hónapon keresztül részt vevő KME France és KME Italy esetében a bírság 17,5 millió eurós kiindulási összegét 55%‑kal kell növelni;
– mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Wieland egyrészről egy kilenc évig és kilenc hónapig tartó időszakért egyénileg felel, másrészről pedig egy további egy évig és nyolc hónapig tartó időszakért a Buntmetall‑csoporttal egyetemlegesen felel, a bírság azon 19,52 millió eurós kiindulási összegét, amelyért a Wieland egyedül felel, 95%‑kal kell növelni, a bírság azon 3,25 millió eurós kiindulási összegét pedig, amelyért a Wieland és a Buntmetall‑csoport egyetemlegesen felel, 15%‑kal kell növelni (a megtámadott határozat (706)–(714) preambulumbekezdése).
40 Ennélfogva a kérdéses vállalkozásokra kiszabott bírságok alapösszegei a következők:
– a KME‑csoport esetében: 54,25 millió euró;
– a KME Germany esetében: 29,75 millió euró;
– a KME France és a KME Italy esetében (egyetemlegesen): 27,13 millió euró;
– a Buntmetall‑csoport esetében: 1,03 millió euró;
– a Wieland‑csoport esetében: 3,74 millió euró;
– a Wieland esetében: 38,06 millió euró;
– az IMI‑csoport esetében: 49,98 millió euró;
– az Outokumpu‑csoport esetében: 74,97 millió euró;
– a Chalkor esetében: 10,78 millió euró;
– a HME esetében: 12,25 millió euró;
– a Boliden‑csoport esetében: 36,225 millió euró (a megtámadott határozat (719) preambulumbekezdése).
Súlyosító és enyhítő körülmények
41 A Bizottság az Outokumpu‑csoportra kiszabott bírság alapösszegét 50%‑kal növelte arra hivatkozva, hogy e vállalkozáscsoport visszaeső, mivel az [ESZAK 65. cikk] szerinti eljárásban a hidegen hengerelt, rozsdamentes, lapos acéltermékek európai gyártóinak megállapodásával és összehangolt magatartásaival kapcsolatos, 1990. július 18‑án hozott 90/417/ESZAK bizottsági határozat (HL L 220., 28. o.) címzettje volt (a megtámadott határozat (720)–(726) preambulumbekezdése).
42 Enyhítő körülmények címén a Bizottság figyelembe vette azon tényt, hogy a KME‑ és az Outokumpu‑csoport az 1996. évi engedékenységi közlemény hatálya alá nem eső együttműködésük keretében információkkal szolgált a számára.
43 Ennélfogva a Bizottság az Outokumpu‑csoportra kiszabott bírság alapösszegét 40,17 millió euróval csökkentette, amely azon bírságnak felel meg, amelyet a jogsértés 1989 szeptemberétől 1997 júliusáig tartó időszakára szabtak volna ki rá, amely időszak megállapítását az általa a Bizottságnak szolgáltatott információk tették lehetővé (a megtámadott határozat (758) és (759) preambulumbekezdése).
44 A KME‑csoportot illetően a kiszabott bírság alapösszegét 7,93 millió euróval csökkentették az együttműködése miatt, amely lehetővé tette a Bizottság számára annak bizonyítását, hogy a kérdéses jogsértés kiterjedt a műanyag szigetelésű, rézből készült vízvezetékcsövekre is (a megtámadott határozat (760) és (761) preambulumbekezdése).
Az 1996. évi engedékenységi közlemény alkalmazása
45 A Bizottság az 1996. évi engedékenységi közlemény D. pontja alapján az Outokumpu‑csoport esetében 50%‑kal, a Wieland‑csoport esetében 35%‑kal, a Chalkor esetében 15%‑kal, a Boliden‑csoport és az IMI‑csoport esetében 10%‑kal, a KME‑csoport esetében pedig 35%‑kal csökkentette a bírság összegét. A HME e közlemény alapján semmilyen csökkentésben nem részesült (a megtámadott határozat (815) preambulumbekezdése).
A bírságok végső összege
46 A 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság a megtámadott határozat címzett vállalkozásaira kiszabott bírságok összegét a következőképpen állapította meg:
– a Boliden‑csoport esetében: 32,6 millió euró;
– a Buntmetall‑csoport esetében: 0,6695 millió euró;
– a Chalkor esetében: 9,16 millió euró;
– a HME esetében: 4,49 millió euró;
– az IMI‑csoport esetében: 44,98 millió euró;
– a KME‑csoport esetében: 32,75 millió euró;
– a KME Germany esetében: 17,96 millió euró;
– a KME France és a KME Italy esetében (egyetemlegesen): 16,37 millió euró;
– az Outokumpu‑csoport esetében: 36,14 millió euró;
– a Wieland‑csoport esetében: 2,43 millió euró;
– a Wieland esetében: 24,7416 millió euró (a megtámadott határozat (842) preambulumbekezdése).
Az eljárás és a felek kérelmei
47 A Törvényszék Hivatalához 2005. január 20‑án benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
48 Mivel módosult a Törvényszék tanácsainak összetétele, az előadó bírót a nyolcadik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.
49 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének a)–c) pontját az 1995. július 1‑je és 1998. augusztus 27. közötti, valamint az 1998. december 10. és 1999. október 7. közötti időszakra vonatkozó részében;
– csökkentse a rájuk kiszabott bírság összegét;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
50 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– növelje a felperesekre kiszabott bírság összegét;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
51 Keresetükkel a felperesek egyrészről a megtámadott határozat részleges megsemmisítését, másrészről pedig a rájuk kiszabott bírság összegének csökkentését kérik.
1. A megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelemről
A felek érvei
52 Kérelmük alátámasztására a felperesek egyetlen, az egységes és folyamatos jogsértésben való részvételük megállapítását érvénytelenítő téves jogalkalmazásra alapított jogalapra hivatkoznak.
53 A felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság nem bizonyította jogilag megkövetelt módon és az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, hogy az 1995. július 1‑je és 1998. augusztus 27. közötti, valamint az 1998. december 10. és 1999. október 7. közötti időszakban magatartásukkal hozzá kívántak járulni a kartell valamennyi résztvevője által követett közös célokhoz, és tudomásuk volt a más jogsértő vállalkozások által ugyanezen célok elérése végett tervezett vagy ténylegesen megvalósított magatartásokról, illetve azt, hogy e magatartásokat ésszerűen előre láthatták, és készek voltak ennek kockázatát elfogadni.
54 Az 1995. július 1‑je és 1998. augusztus 27. közötti időszakot illetően a felperesek lényegében úgy érvelnek, hogy a SANCO‑megállapodások 1995. július 1‑jétől kezdve már nem képezték a kartell egyik ágát. Ennélfogva a kartell már csak két ágból állt, azaz a WICU- és Cuprotherm‑megállapodásokból, valamint a kiterjedt európai megállapodásokból.
55 Azon tényre tekintettel, hogy nem vitás, hogy a felperesek sosem vettek részt a WICU- és Cuprotherm‑megállapodásokban, és nem voltak jelen a kiterjedt európai megállapodások keretében 1995. július 1‑je és 1998. augusztus 27. között tartott találkozókon, a felperesek terhére rótt jogsértés nem folyamatos, hanem megszakított volt.
56 A felperesek szerint azon tény, hogy 1995. július 1‑je után továbbra is részt vettek a „SANCO‑gyártók” közötti információcsere‑hálózatban, semmilyen hatással nincs azon kérdésre, hogy a kartellben való részvételük megszakított volt‑e, vagy sem. Ugyanis az akkori egyik verzérigazgatójuk, M., 1995 közepén való távozásától kezdődően 1997. november 21‑ig nem tudtak a kartelltalálkozók fennállásáról, sőt a kartell mint olyan fennállásáról sem. A felperesek a kiterjedt európai megállapodások fennállásáról csak 1997. november 21‑én szereztek tudomást, mikor is a KME‑csoport felkérte őket az ezen együttműködésben való részvételre, amelyet ők elutasítottak.
57 Továbbá a „SANCO‑gyártók” között 1988 óta fennálló információcsere‑rendszer a jogszerű licenciamegállapodások végrehajtásának eredménye volt. Ennélfogva az említett rendszer eredeti és elsődleges célja jogszerű volt. A tárgyaláson a felperesek azonban elismerték, hogy 1988 és 1995 közepe között az említett információcsere‑rendszer a kartell eszközéül is szolgált. A felperesek azt állítják, hogy – mivel 1995 közepétől kezdve nem tudtak a kartellen belüli találkozók folyamatos jellegéről és az összejátszást eredményező kapcsolatokról – az információcsere‑rendszerben ezen időpont után való részvételük már nem a kartellben, hanem kizárólag a jogszerű licenciamegállapodások végrehajtásában való részvételnek minősült.
58 Az 1998. december 10. és 1999. október 7. közötti időszakot illetően a felperesek azt állítják, hogy az 1998. december 10‑i találkozón világosan és kifejezetten bejelentették a kiterjedt európai megállapodások keretében folytatott együttműködésből való kilépésüket. A felperesek csak az 1999. október 8‑án szervezett találkozó alkalmával vettek részt újból a kartellben.
59 A Bizottság a jogalap elutasítását kéri.
A Törvényszék álláspontja
60 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság kimondta, hogy az EK 81. cikk (1) bekezdésének megsértése nemcsak elszigetelt cselekmény eredménye lehet, hanem cselekmények sorozata, vagy akár folyamatos magatartás eredménye is. Ez az értelmezés nem vitatható azon az alapon, hogy a cselekmények sorozata vagy a folytatólagos magatartás egyes elemei önmagukban is az említett rendelkezés megsértésének minősülhetnek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑49/92. P. sz., Bizottság kontra Anic Partecipazioni ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., I‑4125. o.] 81. pontját). Amennyiben a különböző cselekmények – azonos, a közös piacon belüli versenyt torzító céljuk alapján – átfogó terv keretébe illeszkednek, a Bizottság az e cselekmények miatti felelősséget jogszerűen róhatja fel az összességében figyelembe vett jogsértésben való részvétel alapján (a Bíróság C‑204/00. P., C‑205/00. P., C‑211/00. P., C‑213/00. P., C‑217/00. P. és C‑219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑123. o.] 258. pontja).
61 Ugyanígy valamely vállalkozást akkor is felelősnek lehet tekinteni a teljes kartell miatt, ha bizonyított, hogy e kartellnek közvetlenül csak egy vagy néhány alkotóelemében vett részt, amennyiben tudta vagy szükségszerűen tudnia kellett egyrészről, hogy az az összejátszás, amelyben részt vesz, egy átfogó terv részét képezi, másrészről pedig, hogy ezen átfogó terv a kartell alkotóelemeinek összességére kiterjed (a Törvényszék T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének [EBHT 1999., II‑931. o.] 773. pontja és T‑9/99. sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben 2002. március 20‑án hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑1487. o.] 231. pontja).
62 A jelen ügyben nem vitás, hogy a felperesek 1988. június 3‑tól 1995. június 30‑ig, 1998. augusztus 27‑től 1998. december 10‑ig és 1999. október 8‑tól 2001. március 22‑ig részt vettek a kiterjedt európai megállapodásokban. Szintén nem vitás, hogy a kartell teljes időtartama alatt, azaz 1988. június 3‑tól 2001. március 22‑ig a SANCO védjeggyel ellátott vízvezetékcsövek értékesítési mennyiségeire vonatkozóan gyakran és folytonosan részletes adatokat cseréltek.
63 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy az említett adatcsere a kartell átfogó tervének egyik alkotóelemét képezte‑e, és a felpereseknek tudniuk kellett volna‑e a kartell fennállásáról és működéséről az 1995. július 1‑je és 1998. augusztus 27. közötti, valamint az 1998. december 10. és 1999. október 7. közötti időszakban.
64 A Bizottság a megtámadott határozatban (a (449)–(457) preambulumbekezdés) azt állította, hogy a kartell átfogó tervének elemei a következőket foglalják magukban:
– az értékesítési mennyiségek országonkénti felosztása révén a piaci részesedések befagyasztása;
– áremelésekre vagy összehangolt árakra vonatkozó megállapodás és ezen áremelések vagy összehangolt árak alkalmazása;
– a különböző európai területek tekintetében kijelölt vezetőkön, valamint a kereskedelmi stratégiákra, az értékesítési mennyiségekre és célkitűzésekre, illetve alkalmanként az árakra és az árengedményekre vonatkozó bizalmas információk rendszeres cseréjén alapuló felügyeleti mechanizmus révén a piacok felosztásának és az árak összehangolásának a végrehajtása.
65 Konkrétabban a SANCO‑csövekre vonatkozó információcserét illetően a Bizottság a megtámadott határozat (143) preambulumbekezdésében megjegyezte, hogy az lehetővé tette az értékesítési mennyiségek ellenőrzését. Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a megtámadott határozat (138) preambulumbekezdésében a Bizottság azt állította, hogy az értékesítési mennyiségek felosztása a „SANCO‑gyártók” és a kiterjedt európai megállapodások tagjai közötti rendszeres összehangolás tárgyát képezte. Végül a megtámadott határozat (486) preambulumbekezdésében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a kartell „lényegében az értékesítési mennyiségekre vonatkozó információk cseréjében és azok alapján a kvóták felosztásában állt”.
66 A felperesek az 1988. június 3‑tól 1995. július 1‑jéig tartó időszak vonatkozásában nem vitatták e megállapításokat. Az 1995. július 1‑jétől 2001. március 22‑ig tartó időszakot illetően úgy érvelnek, hogy nem láthatták ésszerűen előre, hogy az információcsere‑rendszerben 1995 közepétől való részvételük hozzájárult a kartell működéséhez.
67 A felperesek érvei azonban nem meggyőzőek. A felperesek ugyanis, miután több éven keresztül részt vettek a SANCO‑megállapodásokban és a kiterjedt európai megállapodásokban is, amelyek a termelés felosztására és e felosztás végrehajtásának az értékesítési mennyiségekre vonatkozó részletes információk gyakori cseréje révén való felügyeletére vonatkoztak, nem állíthatják, hogy M. 1995 közepén való távozása a vállalkozáson belül a kartell fennállását vagy működési módját illetően súlyos emlékezetkiesést okozott.
68 Egyébként a felperesek nem állítják, hogy M. volt az egyetlen olyan alkalmazott, illetve vezető, aki 1988 és 1995 között tudott a kartellben való részvételükről.
69 Meg kell állapítani, hogy a felperesek az információcsere‑rendszerben való részvételük teljes időtartama alatt támogatták a kartellen belül megállapodott versenyellenes mechanizmust. Az említett információcsere‑rendszerben való részvételük tehát a kartellben való részvételük folytatásának minősült (lásd ebben az értelemben a fenti 60. pontban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 281. pontját). A fenti 64–68. pontban említett okokból ugyanis a felpereseknek szükségszerűen tudniuk kellett, hogy az információcsere‑rendszerben való részvételük a kartell átfogó tervének részét képezi.
70 Végül ki kell emelni, hogy a felperesek azon érve, miszerint a SANCO‑megállapodások 1995 közepétől kezdve már nem képezték a kartell egyik ágát, hatástalan. Ahogyan ugyanis a fenti 69. pontban kifejtésre került, a felpereseknek a kartellben való folyamatos részvételét azon tény bizonyítja, hogy megszakítatlanul részt vettek az információcsere‑rendszerben, és szükségszerűen tudniuk kellett, hogy az említett rendszer a kérdéses jogsértés átfogó tervének részét képezi.
71 Ebből következik, hogy a felperesek által előterjesztett részleges megsemmisítés iránti kérelmet el kell utasítani.
2. A bírság összegének csökkentése iránti kérelemről
72 E kérelem alátámasztására a felperesek három, az elévülési időkre vonatkozó szabályok alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra, a bírság kiindulási összegének a jogsértés időtartama miatti téves növelésére, illetve az 1996. évi engedékenységi közlemény téves alkalmazására alapított jogalapra hivatkoznak.
73 A felperesek által felhozott jogalapok megvizsgálása előtt emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat (601) és (842) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a jogsértés miatti bírságokat a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése, valamint az 1/2003 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése alapján szabta ki. Továbbá a Bizottság a bírságok összegét az iránymutatásban és az 1996. évi engedékenységi közleményben meghatározott módszer alkalmazásával állapította meg (lásd a fenti 26. pontot).
74 Az iránymutatás ugyan nem minősül jogszabálynak, mégis olyan, a gyakorlatban követendő magatartási szabályt tartalmaz, amelytől a Bizottság egyes esetekre nézve nem térhet el anélkül, hogy olyan magyarázatot ne adna erre, amely összeegyeztethető az egyenlő bánásmód elvével (lásd a Bíróság C‑397/03. P. sz., Archer Daniels Midland és Archer Daniels Midland Ingredients kontra Bizottság ügyben 2006. május 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑4429. o.] 91. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
75 A Törvényszék feladata tehát annak vizsgálata a megtámadott határozatban kiszabott bírságok jogszerűségének felülvizsgálata keretében, hogy a Bizottság a mérlegelési jogkörét az iránymutatásban meghatározott módszert követve gyakorolta‑e, és amennyiben a Törvényszék azt állapítja meg, hogy a Bizottság e módszertől eltért, meg kell vizsgálnia, hogy ez az eltérés igazolt‑e és a jogilag megkövetelt módon indokolt‑e. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy a Bíróság helybenhagyta egyrészt magát az iránymutatás alapelvét, másrészt az abban meghatározott általános módszert (a Bíróság C‑189/02. P., C‑202/02. P., C‑205/02. P–C‑208/02. P. és C‑213/02. P. sz., Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2005. június 28‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., I‑5425. o.] 252–255., 266–267., 312. és 313. pontja).
76 A Bizottság saját mérlegelési jogkörének az iránymutatás elfogadásából származó korlátozásával ugyanis nem összeegyeztethetetlen a Bizottság alapvető mérlegelési mozgásterének fenntartása. Az iránymutatás számos olyan rugalmas elemet tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a Bizottság diszkrecionális jogkörét a 17. és az 1/2003 rendelet Bíróság által értelmezett rendelkezéseinek megfelelően gyakorolja (a fenti 75. pontban hivatkozott Dansk Rørindustri és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 267. pontja).
77 Ennélfogva azokon a területeken, ahol a Bizottság megőrizte mérlegelési mozgásterét például a kiindulási összeget vagy az időtartamra tekintettel való növelés mértékét illetően, az e mérlegelésekre vonatkozó jogszerűségi felülvizsgálat a nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának vizsgálatára korlátozódik (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑241/01. sz., Scandinavian Airlines System kontra Bizottság ügyben 2005. július 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑2917. o.] 64. és 79. pontját).
78 A Bizottság mérlegelési mozgástere és az azzal kapcsolatban általa meghatározott korlátok továbbá főszabály szerint nem kötik a bíróságot korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlásában (a Törvényszék T‑67/00., T‑68/00., T‑71/00. és T‑78/00. sz., JFE Engineering és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2501. o.] 538. pontja), ami feljogosítja a bíróságot a Bizottság által kiszabott bírság összegének megsemmisítésére, mérséklésére, illetve növelésére (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑3/06. P. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2007. február 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑1331. o.] 60–62. pontját és a Törvényszék T‑368/00. sz., General Motors Nederland és Opel Nederland kontra Bizottság ügyben 2003. október 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4491. o.] 181. pontját).
Az elévülési időkre vonatkozó szabályok alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
79 A felperesek úgy érvelnek, hogy – mivel nem vettek részt egységes és folyamatos jogsértésben – a Bizottság megsértette az elévülési időkre vonatkozóan alkalmazandó szabályokat, amikor az 1996. március 22. előtti időszakra bírságot szabott ki, mivel csak 2001. március 22‑én kezdte meg vizsgálatát. E tekintetben a felperesek hangsúlyozzák, hogy 1995 közepétől kezdődően a SANCO‑megállapodások alapján az értékesítési mennyiségekre vonatkozó információk cseréje nem képezte a kartell részét, és az a kartell, amelyhez 1998. augusztus 27‑én csatlakoztak, nem felelt meg azon kartellnek, amelyből 1995 közepén kiléptek.
80 A felperesek továbbá úgy érvelnek, hogy az egyenlő bánásmód elvének megfelelően az elévülési időket illetően ugyanolyan bánásmódban kellett volna részesülniük, mint amelyben a HME, a Mueller, a Buntmetall‑csoport és a Chalkor is részesült.
81 A Bizottság a jelen jogalap elutasítását kéri.
A Törvényszék álláspontja
82 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 60–71. pontból kitűnik, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban helyesen állapította meg, hogy a felperesek 1988. június 3. és 2001. március 22. között egységes és folyamatos jogsértésben vettek részt. Az információcsere‑rendszerben való megszakítatlan részvételük ugyanis elegendő volt a kartellben való folyamatos részvételük bizonyításához.
83 Ebből következik, hogy a Bizottságnak a HME‑re, a Muellerre, a Buntmetall‑csoportra és a Chalkorra vonatkozó megállapításaitól függetlenül az 1/2003 rendelet 25. cikke szerinti elévülés a felperesek esetében nem alkalmazandó.
84 Mindenesetre és a teljesség kedvéért meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat (216), (449) és (450) preambulumbekezdéséből, valamint 1. cikkéből kitűnik, hogy a HME, a Mueller, a Buntmetall‑csoport és a Chalkor felelősségét a kartellben 1997‑től, illetve 1998‑tól való részvételük miatt állapították meg, míg a felperesek felelősségét 1988‑tól kezdődően állapították meg.
85 A jelen jogalapot tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.
Az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
86 A felperesek úgy érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az arányosság elvét, amikor a bírság kiindulási összegének az időtartamra tekintettel való növelésekor nem vette figyelembe a kartellben jelentős időszakon keresztül való korlátozott részvételüket. E tekintetben azt állítják, hogy a kartellben való részvételük megszakításának két időszakában csupán a SANCO‑licenciamegállapodás értelmében küldtek és kaptak az értékesítési mennyiségekre vonatkozó információkat.
87 Válaszukban a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság a bírság összegének megállapításakor csupán a kartell súlyát mint olyat vette figyelembe, és elmulasztotta a kérdéses jogsértésben játszott szerepük tényleges jelentőségének a figyelembevételét. E tekintetben a felperesek az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva előadják, hogy a jogsértés súlyát nem kizárólag a jogsértést jellemező elemek alapján, hanem az érintett vállalkozást jellemző körülmények alapján is értékelni kell.
88 Ennélfogva, még ha a Törvényszék azt állapítaná is meg, hogy a Bizottság a kiszabott bírság kiindulási összegének az időtartamra tekintettel való növelésekor nem köteles figyelembe venni a felperesek részvételének korlátozott intenzitását, azt köteles figyelembe venni a bírság összegének a jogsértés súlyára tekintettel való megállapításakor.
89 A Bizottság a jelen jogalap elutasítását kéri, és elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik azon kifogást illetően, miszerint a jogsértés súlyának értékelésekor figyelmen kívül hagyta a felpereseknek a kartellben játszott szerepét. A Bizottság szerint az említett kifogás olyan új jogalapnak minősül, amely nem szerepel a keresetlevélben, és amelyet így mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
A Törvényszék álláspontja
90 A Bizottság által felhozott elfogadhatatlansági kifogást illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §‑a c) pontjának és 48. cikke 2. §‑ának együttes rendelkezéseiből következik, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését, valamint hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Azon jogalapot azonban, amely valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiegészítését jelenti, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, elfogadhatónak kell tekinteni (a Törvényszék T‑207/95. sz., Ibarra Gil kontra Bizottság ügyben 1997. február 5‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑13. o. és II‑31. o.] 51. pontja; lásd továbbá ebben az értelemben a Bíróság 306/81. sz., Verros kontra Parlament ügyben 1983. május 19‑én hozott ítéletének [EBHT 1983., 1755. o.] 9. és 10. pontját). A jogalap alátámasztása érdekében emelt kifogás esetében hasonló megoldást kell alkalmazni (a Törvényszék T‑231/99. sz., Joynson kontra Bizottság ügyben 2002. március 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., II‑2085. o.] 156. pontja és T‑345/05. sz., Mote kontra Parlament ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., II‑2849. o.] 85. pontja).
91 Meg kell állapítani, hogy keresetlevelükben a felperesek azon tényt hangsúlyozták, hogy a Bizottság a rájuk kiszabott bírság összegének kiszámításakor nem vette figyelembe a kartellben való állítólagos korlátozott részvételüket. A keresetlevélből kitűnik, hogy jogalapjuk a kiszabott bírság állítólagos aránytalan jellegére vonatkozik. Azonban a felperesek által ott emelt kifogás kizárólag a kiindulási összegnek az időtartam címén való emelésére vonatkozik.
92 Válaszukban a felperesek nem hivatkoznak új ténybeli helyzetre, hanem jogalapjuk terjedelmét kívánják kiterjeszteni annak érdekében, hogy az magába foglalja a kartellben való részvételük súlyának értékelésére vonatkozó kifogást is. Ez utóbbi kifogás azonban nem tekinthető úgy, hogy kiegészíti a kiszabott bírság állítólagos aránytalan jellegére alapított jogalapot – ahogyan azt a keresetlevél kifejti –, és hogy ahhoz szorosan kapcsolódik. A határozat valamely lényegi elemének – úgymint a jelen ügyben a kérdéses jogsértés súlya értékelésének – a vitatását ugyanis a Törvényszék előtt már a keresetlevél szakaszában konkrétan meg kell fogalmazni.
93 Következésképpen a felpereseknek a kartellben való részvételük súlyának értékelésére vonatkozó kifogását mint elfogadhatatlant el kell utasítani.
94 A jogalap megalapozottságát illetően meg kell állapítani, hogy az olyan elemre vonatkozik, amely tekintetében a Bizottság az iránymutatás értelmében megőrizte mérlegelési mozgásterét. Ennélfogva az említett jogalapot csak abban az esetben lehetne elfogadni, ha a Törvényszék megállapítaná, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el (lásd a fenti 77. pontot).
95 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a bírság kiindulási összegének az időtartamra való tekintettel történő emelése nem korlátozódik arra az esetre, amikor közvetlen kapcsolat áll fent az időtartam és a versenyszabályok által követett célok jelentősebb sérelme között (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑203/01. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítéletének [EBHT 2003., II‑4071. o.] 278. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
96 Az iránymutatásból továbbá kitűnik, hogy a Bizottság nem hozott létre semmiféle átfedést vagy kölcsönös összefüggést a jogsértés súlyának, valamint időtartamának értékelése között.
97 Ellenkezőleg, először is az iránymutatásból következően a jogsértés súlyának értékelését a bírság kiindulási összegének megállapítása érdekében írja elő. Másodszor a jogsértés súlya az érintett vállalkozás jellemzői – nevezetesen annak mérete, valamint az érintett piacon elfoglalt helye – fényében kerül elemzésre, amely alapján a Bizottság a kiindulási összeget súlyozhatja, a vállalkozásokat csoportokba oszthatja, illetve egyéniesített kiindulási összeget állapíthat meg. Harmadszor a Bizottság a jogsértés időtartamát az alapösszeg megállapításánál veszi figyelembe, negyedszer pedig az iránymutatás a súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételét írja elő, amely lehetővé teszi a bírság összegének – különösen az érintett vállalkozásoknak a jogsértés megvalósításában játszott aktív vagy passzív szerepére tekintettel – további módosítását.
98 Ebből következően a puszta tény, hogy a Bizottság fenntartotta magának azt a lehetőséget, hogy bírság kiindulási összegét a jogsértés minden egyes évére vonatkozóan – a hosszú időtartamú jogsértések esetén – a jogsértés súlya alapján rögzített összegnek akár 10%‑ával növelje, egyáltalán nem kötelezi arra, hogy ezt a mértéket a kartell tevékenységének intenzitása vagy hatásai, vagy akár a jogsértés súlya függvényében állapítsa meg. A Bizottság feladata ugyanis, hogy mérlegelési mozgásterének keretében (lásd a fenti 77. pontot) döntsön arról, milyen mértékű növelést kíván alkalmazni a jogsértés időtartamára tekintettel.
99 A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott határozat (706) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a felperesek tizenkét éven és kilenc hónapon keresztül vettek részt a kartellben (lásd e tekintetben a fenti (60)–(71) pontot), amely időtartam az iránymutatás értelmében hosszúnak minősül. Következésképpen a Bizottság 125%‑kal növelte a rájuk kiszabott bírság kiindulási összegét. Ezzel a Bizottság nem tért el az iránymutatásban saját maga által felállított szabályoktól.
100 Végül a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy ezen 125%‑os növelés a kérdéses jogsértés időtartamára tekintettel a jelen ügyben nem nyilvánvalóan aránytalan.
A felpereseknek az 1996. évi engedékenységi közlemény alapján való együttműködésére tekintettel a bírság összegének elégtelen csökkentésére alapított jogalapról
A felek érvei
101 A felperesek úgy érvelnek, hogy együttműködésükre tekintettel a bírságuk összegének jelentősebb csökkentését is megérdemelték volna, mivel megerősítették az M. által szolgáltatott információk pontosságát, és a kifogásközlésre adott válaszukban a SANCO‑megállapodások részletes leírásával szolgáltak a Bizottság számára.
102 Azt állítják továbbá, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel a bírságuk összegét ugyanolyan mértékben csökkentette, mint az IMI‑csoport esetében, noha ők jobban együttműködtek a Bizottsággal, mint az említett csoport. A Bizottság az IMI‑csoportra kiszabott bírság összegének csökkentését kizárólag azzal indokolta, hogy az elismerte a jogsértést, és nem vitatta a Bizottság által alapul vett tényeket. Márpedig a felperesek ezenkívül információkkal is szolgáltak a Bizottságnak, valamint olyan jelentős, a vizsgálatot megkönnyítő tényeket tisztáztak, illetve erősítettek meg, amelyekre a Bizottság a megtámadott határozatban támaszkodott.
103 A Bizottság a jogalap elutasítását kéri.
A Törvényszék álláspontja
104 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bírságnak a közigazgatási eljárás során tanúsított együttműködés alapján történő csökkentése azon a megfontoláson alapul, hogy az ilyen együttműködés elősegíti a Bizottságnak a jogsértések megállapítására irányuló feladatát (a Törvényszék T‑311/94. sz., BPB de Eendracht kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1129. o.] 325. pontja és T‑338/94. sz., Finnboard kontra Bizottság ügyben 1998. május 14‑én hozott ítéletének [EBHT 1998., II‑1617. o.] 363. pontja).
105 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a kartell tagjai által tanúsított együttműködés értékelése keretében csupán a Bizottság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba kifogásolható, mivel a Bizottság széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik egy adott vállalkozás által tanúsított együttműködés minőségének és hasznosságának megítélésére vonatkozóan, különösen a többi vállalkozás közreműködéséhez viszonyítva (a Bíróság C‑328/05. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2007. május 10‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑3921. o.] 88. pontja). A Bizottság az említett értékelés keretében azonban nem sértheti meg az egyenlő bánásmód elvét.
106 Továbbá meg kell állapítani, hogy az 1996. évi engedékenységi közlemény D. 2. pontjából kitűnik, hogy az említett közlemény akkor alkalmazható a vállalkozásra, ha a kifogásközlés elküldése előtt olyan információkkal szolgál a Bizottság számára, amelyek hozzájárulnak az elkövetett jogsértés fennállásának megerősítéséhez, vagy ha a kifogásközlés kézhezvételét követően arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem vitatja azoknak a tényeknek a valósságát, amelyekre a Bizottság a vádjait alapítja.
107 A jelen ügyben mind az IMI‑csoport, mind pedig a felperesek a kifogásközlés megküldése után kezdtek együttműködni. Ennélfogva a felperesek nem tarthatnak igényt jelentősebb csökkentésre, mint amelyben az IMI‑csoport részesült, kivéve abban az esetben, ha a jogsértés bizonyítása érdekében az együttműködésük jobban megkönnyítette a Bizottság feladatát, mint az IMI‑csoport által tanúsított együttműködés.
108 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatból kitűnik, hogy a felperesek által tanúsított együttműködés csupán abban különbözik az IMI‑csoport által tanúsítottól, hogy kizárólag a felperesek „tisztáztak néhány ténybeli részletet” (a megtámadott határozat (809) és (812) preambulumbekezdése). A megtámadott határozatból hallgatólagosan kitűnik továbbá, hogy a Bizottság úgy vélte, hogy az IMI‑csoport, illetve a felperesek együttműködésének hasznossága hasonló mértékű volt, mivel mindkettő abban a szakaszban kezdett együttműködni, amikor a Bizottság – különösen a Mueller, az Outokumpu- és a KME‑csoport, a Wieland és a Chalkor együttműködése révén – már bizonyítani tudta a kérdéses jogsértés egészének fennállását. A felperesek egyébként nem állítják, hogy a Bizottság az együttműködésük időpontjában nem tudta egészében bizonyítani a kartell fennállását.
109 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a fenti 102. pontban említetthez hasonló olyan nyilatkozat, amely csak megerősíti a más vállalkozás által a vizsgálat korábbi szakaszában a Bizottsággal közölt információkat, nem könnyíti meg jelentősen Bizottság feladatát, és következésképpen nem elégséges annak igazolásához, hogy a bírság összegét az együttműködésre tekintettel csökkentsék (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T‑44/00. sz., Mannesmannröhren‑Werke kontra Bizottság ügyben 2004. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT 2004., II‑2223. o.] 301. pontját és T‑38/02. sz., Groupe Danone kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑4407. o.] 455. pontját).
110 A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság a felperesek együttműködése hasznosságának értékelése során nem követett el nyilvánvaló mérlegelési hibát, és nem sértette meg az egyenlő bánásmód elvét, amikor az 1996. évi engedékenységi közlemény alapján ugyanolyan mértékű csökkentést nyújtott a felpereseknek és az IMI‑csoportnak is. Következésképpen a jelen jogalap nem is megalapozott.
111 Ennélfogva a keresetet el kell utasítani.
3. A felperesekkel szembeni, a Chalkorhoz és az IMI‑csoporthoz viszonyított esetlegesen kedvező bánásmódra alapított viszontkeresetről
A felek érvei
112 A Bizottság megjegyzi, hogy az IMI‑csoport és a Chalkor a T‑18/05., illetve a T‑21/05. sz. ügyben benyújtott keresetlevelében úgy érvelt, hogy a Bizottság a bírságok összegének megállapításakor nem vette figyelembe azon tényt, hogy nem vettek részt a SANCO‑megállapodásokban, valamint a WICU- és Cuprotherm‑megállapodásokban, és így kevésbé súlyos jogsértést követtek el, mint a felperesek, a Wieland és a KME‑csoport. Az IMI‑csoport és a Chalkor érvei felvetik az egységes jogsértésnek minősítés keretében a kartell résztvevői állítólagos hátrányos megkülönböztetésének a kérdését.
113 A Bizottság előadja, hogy amennyiben a Törvényszék elfogadja az IMI‑csoport és a Chalkor e kérdésre vonatkozó érveit, korlátlan a felülvizsgálati jogkörében eljárva – az IMI‑csoportra és a Chalkorra kiszabott bírságok összegének csökkentése helyett – inkább a KME‑csoportra, a felperesekre és a Wielandra kiszabott bírságok összegét kellene növelnie.
114 A felperesek a viszontkereset elutasítását kérik.
A Törvényszék álláspontja
115 Meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a T‑18/05. sz., IMI és társai kontra Bizottság ügyben a mai napon hozott ítéletében (az EBHT‑ban még nem tették közzé) és a T‑21/05. sz., Chalkor kontra Bizottság ügyben szintén a mai napon hozott ítéletében (az EBHT‑ban még nem tették közzé) megállapította, hogy az IMI‑csoport és a Chalkor kevésbé súlyos jogsértést követett el, mint a Boliden‑csoport, a KME‑csoport és a Wieland, és hogy a Bizottság hibát követett el, amikor a bírságok összegeinek kiszámításakor elmulasztotta ezen elem figyelembevételét.
116 A Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörében eljárva továbbá úgy ítélte meg, hogy a bírságoknak a Bizottság által alapul vett kiindulási összege a kartell mindhárom ága által képviselt súlyhoz képest megfelelő jellegű, és hogy az IMI‑csoportra és a Chalkorra kiszabott bírságok kiindulási összegeit kell csökkenteni azon tény figyelembevétele érdekében, hogy a Bizottság a SANCO‑megállapodásokat illetően nem állapította meg a felelősségüket (a fenti 115. pontban hivatkozott IMI és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 166., 167. és 189. pontja, valamint a fenti 115. pontban hivatkozott Chalkor kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 104., 105. és 185. pontja).
117 Ebből következően a Bizottság viszontkeresetét el kell utasítani.
A költségekről
118 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 87. cikke 3. §‑ának első bekezdése alapján azonban részleges pernyertesség esetén, illetve kivételes okból a Törvényszék elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását vagy azt, hogy a felek mindegyike maga viselje saját költségeit.
119 A jelen ügyben a felperesek pervesztesek lettek a keresetük tekintetében, míg a Bizottság pervesztes lett a viszontkeresete tekintetében. Meg kell azonban állapítani, hogy lényegében a felperesek lettek a pervesztesek. E körülmények között úgy kell határozni, hogy a felperesek viselik saját költségeiket és a Bizottság részéről felmerült költségek 90%‑át, míg a Bizottság viseli saját költségeinek 10%‑át.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (nyolcadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) A Törvényszék az Európai Bizottság által benyújtott viszontkeresetet elutasítja.
3) A Boliden AB, az Outokumpu Copper Fabrication AB és az Outokumpu Copper BCZ SA viseli saját költségeit és a Bizottság részéről felmerült költségek 90%‑át.
4) A Bizottság viseli saját költségeinek 10%‑át.
Martins Ribeiro | Papasavvas | Wahl |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. május 19‑i nyilvános ülésen.
Aláírások
Tartalomjegyzék
A jogvita előzményei
1. A közigazgatási eljárás
2. A megtámadott határozat
Az érintett termékek és piacok
A kérdéses jogsértés összetevői
A kérdéses jogsértés időtartama és folyamatos jellege
A bírságok összegének meghatározása
A bírságok kiindulási összege
– A jogsértés súlya
– Eltérő bánásmód
A bírságok alapösszege
Súlyosító és enyhítő körülmények
Az 1996. évi engedékenységi közlemény alkalmazása
A bírságok végső összege
Az eljárás és a felek kérelmei
A jogkérdésről
1. A megtámadott határozat részleges megsemmisítése iránti kérelemről
A felek érvei
A Törvényszék álláspontja
2. A bírság összegének csökkentése iránti kérelemről
Az elévülési időkre vonatkozó szabályok alkalmazása során elkövetett téves jogalkalmazásra alapított jogalapról
A felek érvei
A Törvényszék álláspontja
Az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapról
A felek érvei
A Törvényszék álláspontja
A felpereseknek az 1996. évi engedékenységi közlemény alapján való együttműködésére tekintettel a bírság összegének elégtelen csökkentésére alapított jogalapról
A felek érvei
A Törvényszék álláspontja
3. A felperesekkel szembeni, a Chalkorhoz és az IMI‑csoporthoz viszonyított esetlegesen kedvező bánásmódra alapított viszontkeresetről
A felek érvei
A Törvényszék álláspontja
A költségekről