C‑519/13. sz. ügy
Alpha Bank Cyprus Ltd
kontra
Senh Dau Si és társai
(az Anotato Dikastirio Kyprou [Ciprus]
által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem ‒ Polgári és kereskedelmi ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés ‒ Bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítése ‒ 1393/2007/EK rendelet ‒ 8. cikk – Az irat átvételének megtagadása ‒ Valamely továbbított irat fordításának a hiánya ‒ Az említett rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány hiánya ‒ Következmények”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. szeptember 16.
1. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1393/2007 rendelet – Célkitűzések
(1393/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet)
2. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1393/2007 rendelet – Az irat átvételének megtagadása – Az átvevő intézmény hatáskörei és kötelezettségei – A megtagadás feltételeinek értékelésére vonatkozó hatáskör – Hiány – Az áttevő tagállam nemzeti bíróságára háruló értékelés
(1393/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 7. cikk, 8. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés, és I. melléklet)
3. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1393/2007 rendelet – Az irat átvételének megtagadása – Az irat címzettjének bizonyos feltételekkel biztosított jog – Az átvevő intézmény azon kötelezettsége, hogy jogáról tájékoztassa az említett címzettet az említett rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján – A mérlegelési mozgástér hiánya
(1393/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 8. cikk, (1) bekezdés, és II. melléklet)
4. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítése és közlése – 1393/2007 rendelet – Átvevő intézmény, amely a II. mellékletben található formanyomtatvány felhasználásával nem tájékoztatta az irat címzettjét a megtagadáshoz való jogáról – Következmények – Az eljárás érvénytelensége – Hiány – Az átvevő intézménynek az említett mulasztás pótlására vonatkozó kötelezettsége
(1393/2007 európai parlamenti és tanácsi rendelet, II. melléklet)
1. Lásd a határozat szövegét.
(vö. 29–33. pont)
2. A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2007 rendelet 7. cikkének megfelelően az átvevő intézménynek kell ténylegesen kézbesítenie a címzettnek az iratot. Ebben az összefüggésben egyfelől tájékoztatnia kell az áttevő intézményt e művelet minden releváns körülményéről az e rendelet I. mellékletében szereplő formanyomtatvány visszaküldése által, másfelől az említett rendelet 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően a címzett tudomására kell hoznia, hogy megtagadhatja az irat átvételét, ha ez utóbbi nem az e rendelkezésben szereplő nyelvek egyikén került megszövegezésre, vagy ha azt nem fordították le az egyik ilyen nyelvre, azaz egy olyan nyelvre, amelyet az érintett megért, vagy az átvevő tagállam hivatalos nyelvére, illetve adott esetben a kézbesítés helye hivatalos nyelveinek egyikére, amely nyelveket a címzett feltehetően ismer. Amennyiben ez utóbbi ténylegesen ilyen megtagadással él, az átvevő intézménynek ugyanezen cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően ezenkívül haladéktalanul tájékoztatnia kell erről az áttevő intézményt, és vissza kell küldenie a kérelmet és a fordítást igénylő iratot. Ellenben az említett intézményeknek nem kell érdemi kérdésekről nyilatkozniuk, így olyanokról, hogy mely nyelvet vagy nyelveket ért az irat címzettje, és hogy az iratot el kell‑e látni a rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott nyelvek egyikén készült fordítással. Konkrétabban e rendelet semmilyen hatáskört nem biztosít az átvevő intézménynek annak értékelésére, hogy teljesülnek‑e, vagy sem, azok az e rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételek, amelyek mellett az irat címzettje az átvételt megtagadhatja.
Ellenkezőleg, kizárólag az áttevő tagállamban eljáró nemzeti bíróság határozhat ilyen jellegű kérdésekről, amennyiben ezek vita tárgyát képezik a felperes és az alperes között. Az említett bíróságnak a felperes kérelmére ellenőriznie kell, hogy az irat címzettjének az irat átvételének azon okból való megtagadása, hogy azt nem olyan nyelven szövegezték meg, amelyet megért, vagy amelyet feltehetően ért, igazolt volt‑e, vagy sem. Ennek érdekében megfelelően figyelembe kell vennie az ügyirat minden körülményét, egyfelől azért, hogy meghatározza az irat címzettjének nyelvi ismereteit, másfelől azért, hogy eldöntse, hogy a szóban forgó irat jellegét figyelembe véve, szükség van‑e ez utóbbi lefordítására.
Végeredményben az említett bíróságnak minden esetben ügyelnie kell arra, hogy az érintett felek jogai kiegyenlített módon részesüljenek védelemben, egyensúlyban tartva a felperes érdekében álló kézbesítés hatékonyságára és gyorsaságára irányuló célkitűzést és a címzettnek biztosított, védelemhez való jog tényleges tiszteletben tartását.
(vö. 36., 37., 40–43. pont)
3. A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2007 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az átvevő intézménynek minden körülmények között – és anélkül, hogy e tekintetben mérlegelési mozgástérrel rendelkezne – tájékoztatnia kell az irat címzettjét az irat átvételének megtagadásához való jogáról, e célból rendszeresen használva az említett rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt.
E rendelet ugyanis nem tartalmaz az I., illetve II. mellékletében szereplő formanyomtatvány használatára vonatkozó kivételt. Továbbá az említett nyomtatványok – amint azt ugyanezen rendelet (12) preambulumbekezdése jelzi – olyan eszközöknek minősülnek, amelyek útján tájékoztatják a címzetteket a rendelkezésükre álló azon lehetőségről, hogy a kézbesítendő irat átvételét megtagadják.
Amint az a rendelet II. mellékletében szereplő említett nyomtatvány címének magából a megszövegezéséből, illetve e nyomtatvány tartalmából kitűnik – az említett 8. cikk (1) bekezdésében előírt, a kézbesítendő irat átvételének megtagadására vonatkozó lehetőség ezen irat címzettje „jogának” minősül. Márpedig annak érdekében, hogy ezen, az uniós jogalkotó által biztosított jog hatékonyan érvényesülhessen, azt írásban az irat címzettjének tudomására kell hozni. Az 1393/2007 rendelet által létrehozott rendszerben ezt a tájékoztatást az e rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján nyújtják a címzettnek.
Ebből következik, hogy az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (1) bekezdése két, kétségtelenül összefüggő, mindazonáltal elkülönülő kijelentést tartalmaz, így egyfelől az irat címzettjének anyagi jogát arra, hogy az irat átvételét megtagadja azon egyetlen oknál fogva, hogy azt nem olyan nyelven szövegezték meg, illetve nincs ellátva egy olyan nyelven készült fordítással, amelyet feltehetően megért, másfelől az átvevő intézmény által tudomására hozott formális tájékoztatást az említett jog fennállásáról. Másképpen kifejezve, az irat nyelvhasználatára vonatkozó szabályokkal kapcsolatos feltétel nem a címzettnek az átvevő intézmény általi tájékoztatásához kötődik, hanem kizárólag a címzett számára fenntartott megtagadáshoz való joghoz.
Ilyen körülmények között kitűnik, hogy maga a megtagadás is kétségtelen, hogy egyértelműen feltételhez kötött, abban az értelemben, hogy az irat címzettje csupán akkor élhet azzal érvényesen, ha a szóban forgó iratot nem olyan nyelven szövegezték meg, illetve az nincs ellátva olyan nyelven készült fordítással, amelyet e címzett megért, vagy amely az átvevő tagállam hivatalos nyelve vagy, amennyiben annak a tagállamnak több hivatalos nyelve is van, a kézbesítés helyének hivatalos nyelve vagy hivatalos nyelveinek egyike.
Ugyanakkor e megtagadáshoz való jog gyakorlása azt feltételezi, hogy az irat címzettjét előzetesen és írásban megfelelően tájékoztatták e jogának fennállásáról.
Következésképpen, amikor az átvevő intézmény az iratot kézbesíti vagy kézbesítteti annak címzettjével, minden esetben köteles a szóban forgó irathoz csatolni az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt, amely tájékoztatja e címzettet az ezen irat átvételének megtagadásához való jogáról.
(vö. 44., 45., 47., 49–51., 53–55., 58., 77. pont és a rendelkező rész)
4. A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1393/2007 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy az a körülmény, hogy az átvevő intézmény az irat címzettnek való kézbesítése során nem csatolta az 1393/2007 rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt, nem az eljárás érvénytelenségi okának minősül, hanem olyan mulasztásnak, amelyet az e rendeletben szereplő rendelkezéseknek megfelelően kell pótolni.
Ugyanis e rendelet semelyik rendelkezéséből nem tűnik ki, hogy az irat címzettjének a rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján történő tájékoztatásának elmaradása a kézbesítésre irányuló eljárás érvénytelenségét vonja maga után. Továbbá ami az irat címzettjének az irat átvételének abból az okból történő megtagadásának következményeit illeti, hogy ahhoz nem csatoltak olyan nyelven készült fordítást, amelyet megért, vagy amely az átvevő tagállam hivatalos nyelve, az 1393/2007 rendeletet megelőzően hatályban volt 1348/2000 rendelettel kapcsolatban már megállapításra került, hogy nem az eljárás érvénytelenségét kell megállapítani, hanem lehetővé kell tenni a feladónak, hogy a kért fordítás megküldésével orvosolja a szükséges dokumentum hiányát. Hasonló megoldást kell elfogadni abban az esetben, ha az átvevő intézmény nem továbbította az irat címzettjének az ez utóbbi rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatványt. Az említett formanyomtatvány elmaradása és az irat átvételének megfelelő fordítás hiányában való megtagadása ugyanis szorosan összefügg, amennyiben e két helyzetben az ilyen irat címzettjének sérülhet a szóban forgó irat átvétele megtagadásához való jogának a gyakorlása. Egyébiránt akár a kézbesítendő irat, akár a kézbesítésre irányuló eljárás érvénytelenségének megállapítása összeegyeztethetetlen lenne az 1393/2007 rendelet azon célkitűzésével, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a tagállamok között az iratok továbbításának közvetlen, gyors és hatékony továbbítási módjáról rendelkezzen.
Következésképpen a rendelet II. mellékletében szereplő formanyomtatvány útján való tájékoztatás elmaradása esetén az átvevő intézménynek kell haladéktalanul tájékoztatnia az irat címzettjeit az irat átvételének megtagadásához való jogukról, a rendelet 8. cikkének (1) bekezdése szerint továbbítva számukra az említett formanyomtatványt.
(vö. 59–61., 63., 64., 66., 67., 72., 76., 77. pont és a rendelkező rész)