A TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (hetedik tanács)
2012. június 4.(*)
„Megsemmisítés iránti kereset – Környezetvédelem – 2003/87/EK irányelv – Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek a 2013‑tól történő ingyenes kiosztása – A kibocsátási egységek kiosztásának kiszámítására alkalmazandó, termékekre vonatkozó referenciaértékeket meghatározó bizottsági határozat – Az EUMSZ 263 cikk negyedik bekezdése – A személyében való érintettség hiánya – Végrehajtási intézkedéseket tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktus – Elfogadhatatlanság”
A T‑381/11. sz. ügyben,
az Europäischer Wirtschaftsverband der Eisen‑ und Stahlindustrie (Eurofer) ASBL (székhelye: Luxembourg [Luxemburg], képviselik: S. Altenschmidt és C. Dittrich ügyvédek)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: G. Wilms, K. Herrmann és K. Mifsud‑Bonnici, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló, 2011. április 27‑i 2011/278/EU bizottsági határozat (HL L 130., 1. o.) megsemmisítése iránti kérelem tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: A. Dittrich elnök (előadó), I. Wiszniewska‑Białecka és M. Prek bírák,
hivatalvezető: E. Coulon,
meghozta a következő
Végzést
A jogvita előzményei
1 A felperes, az Europäischer Wirtschaftsverband der Eisen‑ und Stahlindustrie (Eurofer) ASBL, olyan szakmai egyesület, amely a létesítő okirata szerint az európai vaskohászati ipar érdekeit képviseli. Az Eurofer tagjai nagyolvasztókat és acélgyárakat üzemeltetnek nyersvas és acél előállítása céljából. Az előállítás gyúlékony hulladékgázok kibocsátásával jár.
2 2003. október 13‑án az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a legutóbb a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 23‑i 2009/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 140., 63. o.) módosított, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL L 275., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás: 15. fejezet, 7. kötet, 631. o.; a továbbiakban: 2003/87 irányelv). Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységeinek e kereskedelmi rendszere annak érdekében jött létre, hogy az ilyen kibocsátásokat az Európai Unión belül csökkenteni lehessen. A 2003/87 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése, valamint I. és II. melléklete szerint az Eurofer tagjainak létesítményei ezen irányelv hatálya alá tartoznak, így e tagok kötelesek részt venni a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerében.
3 Az Európai Bizottság a 2003/87 irányelv 10a. cikke értelmében uniós szintű, teljes mértékben harmonizált végrehajtási intézkedéseket fogad el a kibocsátási egységek ingyenes, harmonizált kiosztására vonatkozóan. E tekintetben a Bizottság többek közt köteles meghatározni az egyes ágazatok referenciaértékeit, és e tekintetben a kiindulópontként az uniós ágazat vagy alágazat létesítményei leghatékonyabb 10%‑ának 2007–2008 közötti átlagteljesítményét kell figyelembe vennie. E referenciaértékek alapján számítják ki az egyes érintett létesítmények számára 2013‑tól kiosztandó kibocsátás egységek számát.
4 A 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdése, valamint 10a. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében az egyes ágazatokra és alágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek rögzítésére szolgáló elvek meghatározása során, valamint az előzetes referenciaértékek ágazatonkénti vagy alágazatonkénti kialakítására vonatkozó elvek meghatározásához alkalmazott kiindulópont megállapítása során a Bizottság konzultál az érdekelt felekkel, köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal. Az Eurofer e konzultációban részt vett.
5 A Bizottság 2011. április 27‑én elfogadta a kibocsátási egységekre vonatkozó harmonizált ingyenes kiosztás uniós szintű átmeneti szabályainak a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 10a. cikke értelmében történő meghatározásáról szóló 2011/278/EU határozatot (HL L 130., 1. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat). A megtámadott határozatot, 2. cikke értelmében, a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv III. fejezetében említett helyhez kötött létesítményekre vonatkozó ingyenes kiosztására kell alkalmazni a 2013‑tól kezdődő kereskedési időszakokban, kivéve a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének értelmében villamosenergia‑termelés korszerűsítése céljából kiosztott kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztását. A megtámadott határozat (1) preambulumbekezdése szerint a kiosztandó mennyiségeket a piac megfelelő működése érdekében a kereskedési időszak kezdete előtt rögzíteni kell. A Bizottság a megtámadott határozat I. mellékletében meghatározta a termékek referenciaértékeit. Ennek megfelelően a forró fémre vonatkozóan meghatározott érték tonnánként 1,328 kibocsátási egység.
Az eljárás és a felek kérelmei
6 Az Eurofer a Törvényszék Hivatalához 2011. július 21‑én benyújtott keresetlevelével megindította a jelen keresetet.
7 Az Eurofer a Törvényszék Hivatalához ugyanebben az időpontban benyújtott külön beadványában ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben lényegében azt kérte, hogy a Törvényszék elnöke rendelje el a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését.
8 Az Eurofer a szintén 2011. július 21‑én benyújtott külön beadványában kérelmezte, hogy a jelen keresetről a Törvényszék az eljárási szabályzatának 76a. cikke alapján gyorsított eljárásban határozzon. A Bizottság 2011. augusztus 8‑án benyújtotta az e kérelemre vonatkozó észrevételeit.
9 A Bizottság a 2011. szeptember 7‑én benyújtott külön beadványban az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. §‑a alapján elfogadhatatlansági kifogást emelt.
10 A Törvényszék (hetedik tanács) 2011. szeptember 14‑i határozatában elutasította a gyorsított eljárás iránti kérelmet.
11 A Törvényszék elnöke a T‑381/11 R. sz., Eurofer kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott végzésével (az EBHT‑ban nem tették közzé) az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet – a költségek kérdésében történő későbbi határozathozatal lehetőségének fenntartásával – elutasította.
12 Az Eurofer 2011. szeptember 30‑án benyújtotta az elfogadhatatlansági kifogással kapcsolatos észrevételeit.
13 A Törvényszék Hivatalához 2011. október 28‑án benyújtott beadványában az Euroalliages, amely az európai vasötvözetgyártók egyesülete, azt kérelmezte, hogy az eljárásba az Eurofer kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson.
14 Keresetlevelében az Eurofer azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 Elfogadhatatlansági kifogásában a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet elfogadhatatlanság miatt;
– az Eurofert kötelezze a költségek viselésére.
16 Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben az Eurofer azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el az elfogadhatatlansági kifogást;
– másodlagosan egyesítse az elfogadhatatlansági kifogást az érdemi üggyel.
A jogkérdésről
17 Az eljárási szabályzat 114. cikkének 1. és 4. §‑a értelmében az egyik fél kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlansági kifogás tárgyában. Ugyanezen cikk 3. §‑a értelmében, ha a Törvényszék másként nem határoz, az eljárás a továbbiakban szóbeli. A Törvényszék megállapítja, hogy a jelen ügyben az ügy iratai alapján kellő információ áll rendelkezésre, és nem szükséges a szóbeli szakaszt megnyitni.
18 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Eurofer, amely az európai vaskohászati ipar érdekeit képviseli, megsemmisítés iránt főszabály szerint csak akkor indíthat elfogadható keresetet, ha az általa képviselt vállalkozások vagy azok bármelyike maga egyéni kereshetőségi joggal bír, vagy ha az saját érdekre tud hivatkozni (lásd ebben az értelemben a Bíróság C‑182/03. és C‑217/03. sz., Belgium és Forum 187 kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. június 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5479. o.] 56. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
19 A keresetnek az Eurofer saját érdekének érintettségére alapított elfogadhatósága tekintetében az Eurofer azzal érvel, hogy részt vett a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének ötödik bekezdésében és 10a. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében említett konzultációs eljárásban.
20 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 2007/38 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdése szerint az egyes ágazatokra és alágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek rögzítésére szolgáló elvek meghatározása során a Bizottság konzultál az érdekelt felekkel, köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal. Ezenfelül az irányelv 10a. cikke (2) bekezdésének első albekezdése értelmében a Bizottság konzultál az érdekelt felekkel – köztük az érintett ágazatokkal és alágazatokkal – az ágazat vagy alágazat uniós létesítményei leghatékonyabb 10%‑a 2007/2008‑as átlagteljesítményének a meghatározása tekintetében, amely átlagteljesítmény az egyes ágazatokra vagy alágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek meghatározására szolgáló elvek rögzítése során a kiindulópontot adja. Következésképpen az e rendelkezések értelmében vett érdekeltek az említett referenciaértékek meghatározása által érintett létesítmények üzemeltetői, mint például az Eurofer tagjai. Mivel a megtámadott határozat I. mellékletében a Bizottság meghatározta a termékek referenciaértékeit, a határozat meghozatalát megelőzően konzultálnia kellett az Eurofer tagjaival a határozatban említett elveket érintően. Így az Eurofer csak a tagjai érdekeinek az érvényesítése keretében jogosult a konzultációra.
21 Másodszor meg kell állapítani, hogy az Eurofer azt állította, hogy az említett konzultációban a tagjainak érdekében eljárva vett részt, mint a vaskohászati vállalkozások érdekeit képviselő fél. Az Eurofer a konzultációs eljárás során a tagjainak az álláspontját továbbította, mivel véleménye szerint a nyersvasra vonatkozó termék‑referenciaérték meghatározása az említett tagokat jelentős módon érintette. Az Eurofer tehát a konzultációs eljárásban való részvételére való hivatkozáskor lényegében nem a saját érdekére, hanem a tagjainak az érdekeire hivatkozik.
22 Harmadszor meg kell állapítani, hogy a jelen ügy különbözik azoktól, amelyek keretében az uniós bíróság a megsemmisítés iránti kereset tekintetében elismerte azt, hogy a vállalkozásokat vagy szervezeteket képviselő egyesületnek a saját érdekei érintettek. Az Eurofer ugyanis – ellentétben a Bíróság 67/85., 68/85. és 70/85. sz., Kwekerij van der Kooy és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1988. február 2‑án hozott ítélete (EBHT 1988., 219. o., 20–24. pont) és a C‑313/90. sz., CIRFS és társai kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott ítélete (EBHT 1993., I‑1125. o., 29. és 30. pont) alapjául szolgáló ügyekkel – nem bizonyítja, hogy a jelen ügyben a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárás során aktívan tárgyalásokat folytatott volna a Bizottsággal. Ezenfelül az Eurofer a jelen ügyben – a Bíróság C‑355/08 P. sz. WWF‑UK kontra Tanács ügyben 2009. május 5‑én hozott végzése (az EBHT‑ban nem tették közzé) alapjául szolgáló ügytől eltérően – nem került külön megnevezésre a fenti 19. pontban említett rendelkezésekben.
23 Következésképpen az Eurofer a fenti 19. pontban említett rendelkezésekre való utalással nem hivatkozhat a saját érdekére, hanem csupán a tagjai érdekére, amelyre egyébiránt a konzultációs eljárás során is hivatkozott.
24 Ebből következően az Eurofer saját érdeke érintettségének a hiányában a jelen keresetet csak abban az esetben nyújthatja be oly módon, hogy az elfogadható legyen, ha az általa képviselt tagok vagy azok bármelyike maga egyéni kereshetőségi joggal bír.
25 Az EUSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
26 A jelen ügyben nem vitatott, hogy a megtámadott határozatot, amint annak 25. cikke előírja, a tagállamoknak címezték. Sem az Eurofer, sem annak tagjai nem címzettjei tehát e jogi aktusnak. E körülmények között az Eurofer az EUSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerint csak akkor indíthat megsemmisítés iránti keresetet az említett jogi aktus ellen, ha az közvetlenül és személyükben érinti a tagjait, vagy ha a megtámadott határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak tekinthető, amely e tagokat közvetlenül érinti, és nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket.
27 A Bizottság a kérelmeinek alátámasztása végett három elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozik, amelyeket arra alapít, hogy először is az Eurofernek nem áll fenn a kereshetőségi joga, mivel a tagjai részéről nem áll fenn a közvetlen és személyükben való érintettség, másodszor a megtámadott határozat nem tekinthető olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak, amely az Eurofer tagjait közvetlenül érinti, és e határozat az EUMSZ 263. cikkének negyedik bekezdése értelmében nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket, harmadszor pedig az Eurofernek nem áll fenn az eljáráshoz fűződő érdeke, mivel a megtámadott határozat a számára nem biztosíthat előnyöket.
Az első, arra alapított elfogadhatatlansági kifogásról, hogy a kereshetőségi jog az Eurofer tagjai közvetlen és személyükben való érintettségének a hiánya miatt nem áll fenn
28 A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy az Eurofernek nem áll fenn a kereshetőségi joga, mivel a tagjait a megtámadott határozat nem érinti sem közvetlenül, sem személyükben.
29 Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az Eurofer tagjait személyükben érinti‑e a megtámadott határozat, meg kell állapítani először is azt, hogy e határozat általános hatályú jogi aktusnak minősül, mivel objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, valamint általánosan és absztrakt módon meghatározott személycsoporttal szemben fejt ki joghatásokat. A megtámadott határozat 2. cikke értelmében ugyanis a határozatot a kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv III. fejezetében említett, helyhez kötött létesítményekre vonatkozó ingyenes kiosztására kell alkalmazni a 2013‑tól kezdődő kereskedési időszakokban, kivéve az említett irányelv 10c. cikkének értelmében villamosenergia‑termelés korszerűsítése céljából kiosztott kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztását. A megtámadott határozat tehát a megtámadott határozatban és a 2003/87 irányelvben meghatározott szabályok szerint általános és absztrakt módon érinti az említett létesítmények valamennyi olyan üzemeltetőjét, akik, mint az Eurofer tagjai, az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése, valamint I. és II. melléklete értelmében kötelesek részt venni a kibocsátási egységek kereskedelmi rendszerében.
30 Nem kizárt azonban, hogy az általános hatályú jogi aktus rendelkezései bizonyos körülmények között egyes természetes vagy jogi személyeket személyükben érintenek, mely jogi aktus ily módon e személyek tekintetében határozati jelleget mutat. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint egy természetes vagy jogi személy, ha nem címzettje egy jogi aktusnak, csak akkor hivatkozhat arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében személyében érintett, ha a szóban forgó jogi aktus őt bizonyos sajátos jellemzői miatt, vagy egy őt minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán érinti, és a jogi aktus ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őt (a Bíróság 25/62. sz., Plaumann kontra Bizottság ügyben 1963. július 15‑én hozott ítélete [EBHT 1963., 197., 223. o.]; a C‑50/00. P. sz., Unión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ügyben 2002. július 25‑én hozott ítéletének [EBHT 2002., I‑6677. o.] 36. pontja, és a C‑263/02. P. sz., Bizottság kontra Jégo‑Quéré ügyben 2004. április 1‑jén hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑3425. o.] 45. pontja).
31 Márpedig az a tény, hogy az Eurofer tagjai a 2003/87 irányelv III. fejezetében említett, helyhez között létesítményeket üzemeltetnek, nem egyéníti őket, mivel a megtámadott határozatnak a fenti 29. pontban említett rendelkezéseire tekintettel e határozat őket csak az említett létesítményt üzemeltetők objektív minősége alapján érinti, csakúgy, mint bármely más olyan gazdasági szereplőt, aki ténylegesen vagy esetlegesen ugyanilyen helyzetben van.
32 Az Eurofer állítása szerint a tagjait a megtámadott határozat a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdésében, valamint 10a. cikke (2) bekezdésének első albekezdésében előírt eljárási garanciák miatt érinti személyükben. E rendelkezések szerint a Bizottság az egyes ágazatokra és alágazatokra vonatkozó előzetes referenciaértékek rögzítésére szolgáló elvek meghatározása során konzultál az érdekelt felekkel. A Bizottság e konzultáció nélkül nem rendelkezett volna a szükséges adatokkal, és az arányosság elvének a tiszteletben tartása nem lenne biztosított. E rendelkezések szerint a Bizottságnak a meghallgatott érdekelt felek álláspontját tudomásul kellett vennie, és mérlegelnie kellett. Az Eurofer tagjait mindenesetre minden más személy viszonylatában az e konzultációban való részvétel jellemzi.
33 Meg kell tehát vizsgálni, hogy a fenti 32. pontban ismertetett eljárási szabályok alapján az Eurofer tagjait a megtámadott határozat személyükben érinti‑e.
34 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az a tény, hogy valamely személy az uniós jogi aktus elfogadásához vezető eljárásban fellépett, csak akkor egyéníti az adott jogi aktus tekintetében, ha e személy részére az uniós szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít. Ezenfelül amennyiben az uniós jogi rendelkezés valamely határozat elfogadásához olyan eljárást ír elő, amelynek során valamely személy esetlegesen olyan jogokat érvényesíthet, mint amilyen a meghallgatáshoz való jog, az e személy által élvezett jogi helyzet e személyt egyéníti az EK 263. cikk negyedik bekezdése értelmében (lásd a Bíróság C‑342/04 P. sz., Schmoldt és társai kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 16‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 39. és 40. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
35 Meg kell azonban állapítani, hogy az ilyen eljárási jogosultsággal rendelkező személy vagy jogalany tekintetében főszabály szerint semmilyen eljárási garancia alapján nem lehet elismerni a valamely uniós jogi aktusra vonatkozó kereshetőségi jogot a jogi aktus jogszerűségének az e jogosultság alapján történő vitatása céljából. A magánszemélyt az uniós jogi aktusra vonatkozóan megillető jogorvoslati jognak a pontos terjedelme ugyanis attól a jogállástól függ, amelyet az ily módon elismert jogos érdekek védelmét célzó uniós jog a számára megállapít (lásd a fenti 22. pontban hivatkozott WWF‑UK kontra Tanács ügyben hozott végzés 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
36 Márpedig – amint a fenti 20. pontban már megállapításra került – a 2003/87 irányelv 10a. cikke (1) bekezdésének ötödik albekezdéséből és 10a. cikke (2) bekezdésének első albekezdéséből következik, hogy az Eurofer tagjai, mint az e rendelkezések értelmében vett érdekeltek, jogosultsággal rendelkeztek arra, hogy a Bizottság őket meghallgassa, és a Bizottságnak tehát e tagokkal a megtámadott határozat elfogadását megelőzően konzultálnia kellett az e rendelkezésekben említett elveket érintően.
37 Ez a meghallgatáshoz való jog azonban a Bizottság tekintetében nem keletkeztet kötelezettséget az Eurofer által a tagjai részéről továbbított észrevételekben foglalt javaslatok végrehajtására vonatkozóan. Az Eurofer tagjaival való konzultáció kötelezettsége ugyanis nem azonosítható az e tagok által előterjesztett észrevételek követésének a kötelezettségével. Ezenfelül a releváns jogszabályi rendelkezésekből nem következik, hogy el kellene ismerni az Eurofer tagjainak azon lehetőségét, hogy a megtámadott határozat érvényességét érdemben vitassák (lásd ebben az értelemben a fenti 22. pontban hivatkozott WWF‑UK kontra Tanács ügyben hozott ítélet 45. és 46. pontját).
38 Önmagában az eljárási garanciának a meglétére az uniós bíróság előtt történő hivatkozás tehát nem eredményezheti a kereset elfogadhatóságát, amennyiben az anyagi jogi jogszabályok megsértésére alapított jogalapokat foglal magában (lásd ebben az értelemben a fenti 22. pontban hivatkozott WWF‑UK kontra Tanács ügyben hozott ítélet 47. pontját; lásd analógia útján a Törvényszék T‑58/10. sz., Phoenix‑Reisen és DRV kontra Bizottság ügyben 2012. január 11‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban nem tették közzé] 33. pontját). A megtámadott határozat megsemmisítése iránti kérelmének alátámasztása végett az Eurofer által előterjesztett jogalapok pedig nem a konzultációs kötelezettség állítólagos megsértését érintik. Ellenkezőleg, e jogalapok a 2003/87 irányelv 10a. cikkének az abban a tekintetben való megsértésén alapulnak, hogy a nyersvasra vonatkozó termék‑referenciaértéket a Bizottság nem megfelelő módon állapította meg, továbbá a megtámadott határozat indokolására vonatkozó kötelezettség megsértésén, valamint az arányosság elvének megsértésén. Az Eurofer ezenfelül nem vitatja, hogy a Bizottság megfelelt a konzultációs kötelezettségének. Az Eurofer ugyanis közli, hogy a konzultációs eljárásban részt vevő félként a tagjai érdekeit képviselve az említett eljárásban továbbította e tagok álláspontját és véleményét.
39 A fentiekre tekintettel, és mivel az Eurofer a jelen ügyben nem a tagjainak az eljárási jogait kívánja megvédeni, hanem a megtámadott határozat jogszerűségét kívánja érdemben vitatni, az Eurofer tagjai az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem minősülnek személyükben érintettnek (lásd ebben az értelemben a fenti 22. pontban hivatkozott WWF‑UK kontra Tanács ügyben hozott ítélet 48. és 49. pontját).
40 Mivel az Eurofer tagjainak a személyükben való érintettségére vonatkozó feltétel nem teljesül, nem szükséges vizsgálni, hogy e tagokat a megtámadott határozat közvetlenül érinti‑e, és meg kell állapítani, hogy az Eurofer kereshetőségi joga nem áll fenn arra hivatkozással, hogy a tagjai az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül és személyükben érintettek.
A második, arra alapított elfogadhatatlansági kifogásról, hogy a kereshetőségi jog nem áll fenn olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak a hiánya miatt, amely az Eurofer tagjait közvetlenül érinti, és nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket
41 A Bizottság lényegében azzal érvel, hogy az Eurofernek nem áll fenn az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti kereshetőségi joga, mivel a megtámadott határozat nem tekinthető olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak, amely az Eurofer tagjait közvetlenül érinti, és nem tartalmaz végrehajtási intézkedéseket.
42 Először is azon kérdést érintően, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül‑e, emlékeztetni kell arra, hogy a rendeleti jellegű jogi aktusnak az e rendelkezés szerinti fogalmát akként kell értelmezni, hogy az valamennyi általános hatályú jogi aktusra vonatkozik, a jogalkotási jogi aktusok kivételével.
43 A jelen ügyben a megtámadott határozat általános hatályú, mivel objektíven meghatározott helyzetekre alkalmazandó, és általánosan és absztrakt módon meghatározott személycsoporttal szemben fejt ki joghatást (lásd a fenti 29. ponot).
44 Ezenfelül a megtámadott határozat nem minősül jogalkotási jogi aktusnak, mivel azt nem az EUMSZ 289. cikk első, második és harmadik bekezdése értelmében vett rendes jogalkotási eljárás keretében, és nem az e bekezdések értelmében vett különleges jogalkotási eljárás keretében fogadták el. A megtámadott határozat ugyanis a Bizottság jogi aktusa, amelynek elfogadására a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (1) bekezdése alapján került sor.
45 Következésképpen a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül.
46 Másodszor, azt a kérdést illetően, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében tartalmaz‑e végrehajtási intézkedést, emlékeztetni kell arra, hogy az 1. cikke értelmében az a kibocsátási egységek 2013‑tól esedékes harmonizált ingyenes kiosztásának uniós szintű átmeneti szabályait határozza meg a 2003/87 irányelv értelmében.
47 E kérdés vizsgálata keretében először is meg kell állapítani, hogy a Bizottság és a tagállamok milyen szereppel, illetve jogkörökkel rendelkeznek a 2003/87 irányelv, valamint a kibocsátási egységek 2013‑tól esedékes harmonizált ingyenes kiosztására vonatkozó, megtámadott határozat által létrehozott rendszerben.
48 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/87 irányelv 1. cikkének első bekezdéséből következik, hogy az irányelv alapvető célja az üvegházhatású gázok kibocsátásának költséghatékony és gazdaságilag eredményes csökkentésének ösztönzése érdekében az üvegházhatású gázok kibocsátási egységei kereskedelmének rendszerének a létrehozása az Unióban. Ugyanezen cikk második bekezdése értelmében az irányelv rendelkezik továbbá arról, hogy a veszélyes éghajlatváltozás elkerüléséhez tudományos alapon szükségesnek tartott csökkentéshez való hozzájárulás érdekében fokozni kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését.
49 Ennek érdekében a 2003/87 irányelv 9. cikkének első bekezdése előírja, hogy a 2013‑tól kezdve uniós szinten évente kiadható kibocsátásiegység‑mennyiség a 2008 és 2012 közötti időszak közepétől kezdve lineárisan csökken. Ugyanezen cikk második bekezdése szerint a Bizottság 2010. június 30‑ig közzéteszi a 2013. évre vonatkozó kibocsátási egységek uniós szintű abszolút mennyiségét. Ezt az abszolút mennyiséget a 2003/87 irányelv 10., 10a. és 10c. cikkében foglalt szabályok alapján osztják ki. A kibocsátási egységek egy részét tehát az irányelv 10a. cikke és a megtámadott határozat alapján ingyenesen osztják ki. A kibocsátási egységek egy további részét az említett irányelv 10c. cikke értelmében a villamosenergia‑termelés korszerűsítése céljából osztják ki. Az említett 10a. és 10c. cikkek alapján ingyenesen ki nem osztott kibocsátási egységek összességét 2013‑tól az irányelv 10. cikke szerint a tagállamok árverés útján értékesítik.
50 Konkrétabban a 2003/87 irányelv 10a. cikke és a megtámadott határozat alapján történő ingyenes kiosztási eljárást érintően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat 5. cikkének (1) bekezdése alapján valamennyi tagállam azonosítja a területén található és az irányelv 10a. cikkének értelmében ingyenes kiosztásra jogosult valamennyi létesítményt. A megtámadott határozat 6. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok az említett feltételeknek megfelelő valamennyi létesítményt egy vagy több létesítményrészre osztják fel az e rendelkezésben előírtaknak megfelelően, a szükségletektől függően. Az e rendelkezésben említett létesítményrész‑kategóriák egyike a termék‑referenciaérték szerinti létesítményrész. A tagállamok a megtámadott határozat 7. cikke szerint minden ilyen létesítményre vonatkozóan begyűjtik az alapadatokat az üzemeltetőtől. A megtámadott határozat 9. cikkének (1) bekezdése értelmében a meglévő létesítmények esetében a tagállamok a 7. cikk szerint gyűjtött adatok alapján meghatározzák minden létesítmény múltbeli tevékenységi szintjeit a 2005. január 1‑jétől 2008. december 31‑ig terjedő alapidőszakra, vagy ha magasabbak, a 2009. január 1‑jétől 2010. december 31‑ig terjedő alapidőszakra. A megtámadott határozat 9. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a termékhez kapcsolódó múltbeli tevékenységi szint minden olyan termék esetében, amelyhez az I. mellékletben említettek szerint termék‑referenciaértéket határoztak meg, az adott terméknek az érintett létesítményben az alapidőszak alatti éves múltbeli mediántermelésére vonatkozik.
51 A megtámadott határozat 10. cikkének (1) bekezdése szerint a 7. cikk szerint gyűjtött adatok alapján a tagállamok az említett 10. cikk (2)–(8) bekezdésével összhangban minden évre kiszámítják a 2013‑tól kezdődően ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek számát a területükön található valamennyi meglévő létesítmény vonatkozásában. A megtámadott határozat 10. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint ennek kiszámításához a tagállamok először minden termék‑referenciaérték szerinti létesítményrész esetében meghatározzák a valamely adott évre ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek előzetes éves számát, amely az e termék‑referenciaértéknek a megtámadott határozat I. mellékletében említett értéke és a termékkel kapcsolatos vonatkozó múltbeli tevékenységi szint szorzatának felel meg.
52 A 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése és a megtámadott határozat 15. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok 2011. szeptember 30‑ig megküldik a Bizottságnak az említett irányelv hatálya alá tartozó, területükön működő létesítmények listáját, amely a megtámadott határozat 5. cikke szerint azonosított létesítményeket is tartalmazza. Az említett határozat 15. cikke (2) bekezdésének e) pontja e tekintetben előírja, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett lista minden egyes létesítményre vonatkozóan különösen a 2013 és 2020 közötti időszakban az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek a megtámadott határozat 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban meghatározott előzetes éves számát tartalmazza. E határozat 15. cikke (3) bekezdésének első albekezdése értelmében a Bizottság értékeli az egyes létesítményeknek a listába történő felvételét és az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek kapcsolódó éves előzetes összmennyiségét.
53 A megtámadott határozat 15. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerint a Bizottság meghatározza az egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt, amelyet szükség esetén alkalmazni kell, mivel a 2003/87 irányelv 10a. cikkének (5) bekezdése szerint az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységeknek a maximális éves mennyisége korlátozott.
54 A megtámadott határozat 15. cikkének (4) bekezdése szerint, amennyiben a Bizottság nem utasítja el valamely létesítmény e listába való felvételét, beleértve az e létesítmény számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek éves előzetes összmennyiségét is, a tagállam a megtámadott határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban meghatározza a 2013 és 2020 közötti időszak minden évében ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves mennyiségét. Ezen utóbbi rendelkezés első albekezdése szerint az egyes meglévő létesítmények számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves összmennyisége a létesítmények számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek az ágazatközi korrekciós tényezővel megszorzott előzetes éves összmennyisége.
55 Végezetül a megtámadott határozat 15. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy miután a tagállamok meghatározták a területükön található összes meglévő létesítmény végleges éves összmennyiségét, listát kell küldeniük a Bizottságnak a 2013 és 2020 közötti időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek az e határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban meghatározott előzetes éves összmennyiségeiről.
56 A 2003/87 irányelv és a megtámadott határozat által létrehozott, a fenti 47–55. pontban ismertetett rendszerben a Bizottságnak és a tagállamoknak a szerepére, illetve jogköreire, valamint a döntéshozatal különböző szakaszaira tekintettel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében végrehajtási intézkedéseket tartalmaz.
57 A megtámadott határozat 15. cikke ugyanis olyan végrehajtási intézkedéseket tartalmaz, amelyeket a tagállamoknak és a Bizottságnak az említett határozat alapján kell meghozniuk. Így először is a tagállamoknak a 2003/87 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése és a megtámadott határozat 15. cikkének (1) bekezdése szerint meg kell küldeniük a Bizottságnak az említett irányelv hatálya alá tartozó, területükön működő létesítmények listáját, amelynek az említett határozat 15. cikke (2) bekezdésének e) pontja értelmében a 2013 és 2020 közötti időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeknek a megtámadott határozat 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban meghatározott előzetes éves számát is tartalmaznia kell. Másodszor e határozat 15. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerint a Bizottságnak meg kell határoznia az egységes, ágazatközi korrekciós tényezőt. Harmadszor a megtámadott határozat 15. cikkének (4) bekezdése értelmében a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy elutasítsa valamely létesítménynek az e listába való felvételét, beleértve az e létesítmény számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek éves előzetes összmennyiségét is. Negyedszer a tagállamnak kell meghatároznia a megtámadott határozat 10. cikkének (9) bekezdésével összhangban a 2013 és 2020 közötti időszak minden évében ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves mennyiségét.
58 Következésképpen a megtámadott határozat azt írja elő, hogy a tagállamoknak és a Bizottságnak meg kell hoznia számos végrehajtási intézkedést, amelyek ahhoz vezetnek, hogy a tagállam meghatározza az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves mennyiségét minden olyan érintett létesítmény vonatkozásában, amelynek az említett listára való felvételét a Bizottság nem utasította el. Következésképpen a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem minősül olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak, amely nem tartalmaz végrehajtási intézkedést.
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem releváns az a kérdés, hogy a megtámadott határozat a végrehajtási intézkedések meghozatalára köteles hatóságok számára hagy‑e mérlegelési jogkört. Igaz ugyanis, hogy a mérlegelési jogkör hiánya olyan kritérium, amelyet vizsgálni kell annak megállapításához, hogy a felperes közvetlen érintettségére vonatkozó feltétel teljesül‑e (lásd a Törvényszék T‑195/07. sz., Lafarge Cement kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 23‑án hozott végzésének [az EBHT‑ban nem tették közzé] 22. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt azon követelmény azonban, hogy a jogi aktus nem tartalmazhat végrehajtási intézkedést, a közvetlen érintettségre vonatkozótól eltérő feltétel. El kell tehát utasítani az Eurofer azon érvelését, amely szerint a megtámadott határozat a mérlegelési jogkör állítólagos hiánya miatt nem tartalmaz végrehajtási intézkedést.
60 Az Eurofer állításaival ellentétben azt a következtetést, hogy a megtámadott határozat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem minősül olyan jogi aktusnak, amely nem tartalmaz végrehajtási intézkedést, nem vonja kétségbe az e rendelkezés által követett cél. Igaz ugyanis, hogy ezen utóbbi cél annak lehetővé tételére irányul, hogy a természetes és jogi személyek keresetet indíthassanak az olyan általános hatályú jogi aktusokkal szemben, amelyek nem jogalkotási jogi aktusok, és amelyek őket közvetlenül érintik, valamint nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket, és így ki lehessen küszöbölni azokat az eseteket, amelyekben az ilyen személyeknek a bírósági út igénybevételéhez jogot kell sérteniük. Az Eurofer tagjainak a helyzete azonban nem tartozik azok közé, amelyekre az említett cél irányul. A jelen ügyben az Eurofer tagjai főszabály szerint vitathatják a megtámadott határozatra vonatkozó nemzeti végrehajtási intézkedéseket, és e kontextusban hivatkozhatnak a határozat jogellenességére a nemzeti bíróságok előtt, amely bíróságok a határozathozatalt megelőzően alkalmazhatják az EUMSZ 267. cikk rendelkezéseit anélkül, hogy előzetesen meg kellene sérteni a megtámadott határozatot.
61 Végezetül az Eurofer azon érvelését illetően, amely szerint az olyan jogorvoslati kérelem, amely kizárólag a valamennyi érintett létesítmény számára ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek végleges éves mennyiségének a tagállam általi meghatározása ellen irányul, bizonytalan következményekkel járna az ingyenesen kiosztandó kibocsátási egységek összmennyiségének az adott időpontban való kimerítése miatt, és ezért a hatékony bírósági jogvédelem elvének a sérelmével járna, meg kell állapítani, hogy először is e kimerítés nem megállapított, és másodszor e körülmények nem változtathatják meg az EUMSZ‑Szerződésben a megsemmisítés iránti kereset elfogadhatóságát illetően megállapított feltételeket (lásd ebben az értelemben a C‑483/07 P. sz., Galileo Lebensmittel kontra Bizottság ügyben 2009. február 17‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑959. o.] 59. pontját).
62 Következésképpen tekintettel arra, hogy a megtámadott határozat olyan rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül, amely tartalmaz végrehajtási intézkedéseket, nem szükséges vizsgálni az Eurofer tagjainak az esetleges közvetlen érintettségét.
63 A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az Eurofernek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nincs kereshetőségi joga. Ebből következően a keresetet elfogadhatatlanság miatt el kell utasítani anélkül, hogy szükséges lenne vizsgálni a harmadik, az Eurofer eljáráshoz fűződő érdekének a hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogás megalapozottságát.
64 E körülmények között az Euroalliages által benyújtott beavatkozási kérelemről nem szükséges határozni.
A költségekről
65 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az Eurofer pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A keresetet elfogadhatatlanság miatt elutasítja.
2) Az Euroalliages beavatkozási kérelméről nem szükséges határozni.
3) Az Europäischer Wirtschaftsverband der Eisen‑ und Stahlindustrie (Eurofer) ASBL‑t kötelezi a költségek viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárásban felmerült költségeket is.
Kelt Luxembourgban, 2012. június 4‑én.